Még tart a fogadás a minisztériumban, mindenki jól szórakozik, kivéve Scorpius Malfoyt és Lily Pottert, akik egymásnak esnek eme fényes estélyen...

Scorpius Malfoy éppen a minisztérium bálterme felé tartott, mivel már elég sokáig időzött az udvaron. Odakint és menetközben is Lily furcsa viselkedésén tűnődött. Már régóta ott motoszkált benne a gondolat, hogy valami nincs rendjén a lánynál, valami megváltozott, de eddig elhessegette ezt az agyrémet. Még a kiképzésük előtt Lily szerény és visszafogott volt, de amióta a bátyjaival megmentették a világot, azóta más lett: harsány és szeleburdi. Azt is észrevette, hogy Jamesnél pont az ellenkezője történt: ő sokkal szerényebb lett, mint azelőtt volt. Ezt annak tudta be, hogy James megjárta a másvilágot, de Lily nem járt odaát, így nem tudta mire vélni a viselkedését. Miért lett ilyen?
- Hát itt vagy? – ugrott elé Lily vigyorogva. – Már mindenhol kerestelek.
- Az udvaron nem – morogta a fiú.
- Ott voltál? Hiszen az elég messze van!
- Sétálnom kellett egy kicsit.
- Hívhattál volna, elkísértelek volna szívesen.
- Éppen nagyon lefoglalt a Bűbájos Baritonok istenítése – vetette oda Scorpius keserű szájízzel.
- Ne csináld már! Most komolyan féltékeny vagy rájuk? Hiszen én veled járok!
- Ma valahogy ez nem jött át.
- Ezt meg hogy értsem? – Lily csípőre tette a kezét.
- Úgy, hogy úgy visítasz nekik, mint egy kislány…
- Dedósnak tartasz?! – emelte fel a hangját a lány.
Közben Dante Steinhauser sétált el mellettük hosszú olajzöld köpenyében. Amikor meghallotta a lány hangját, összevonta a szemöldökét. Scorpius próbált mosolyt erőltetni az arcára, nem akarta az északi előtt megbeszélni a magánügyeiket.
- Halkabban, ha lehet. – Finoman megfogta Lily karját, mintha csak táncolni vinné, majd egy üres sarokba vezette. Egészen addig érezhették magukon Dante figyelő tekintetét, amíg meg nem jelent a férfi előtt egy bíbor kisestélyis hölgy. Innentől kezdve a férfi már nem foglalkozott velük.
- Most mi van?
- Nyugodtan akartam beszélni veled, Lily.
- Ez most elég komolynak hangzik. – Lily az ajkába harapott.
- Mert az is.
- Csak azért, mert szeretem a Bűbájos Baritonokat?! Ez túlzás, Scorp! Hiszen csak egy együttes!
- Egy együttes, amit te az egekig magasztaltál. Lily, semmi kedvem azt hallgatni, hogy te más pasikat dicsérsz. Neked sem tetszene, ha én más lányokról ömlengnék.
- Nem is ömlengtem!
- Akkor mégis minek nevezed azt, amit levágtál?
- Csak… csak elmondtam a véleményem róluk.
- Lily, úgy viselkedtél, mint az eszement tini rajongók a tévében!
- Szerinted eszement vagyok?
- Ez csak egy összehasonlítás volt… nem azt mondom, hogy eszement vagy, csak azt, hogy újabban nagyon… hogy is mondjam… - Scorpius kereste a megfelelő szavakat. Nem akarta megbántani Lilyt, de azt sem akarta, hogy a lány ne érezze mondandója komolyságát.
- Dedós? – Lily ezt szinte fenyegetően kérdezte. – Szerinted dedósként viselkedem?
- Gyerekesen inkább.
Lily arca vörös lett a dühtől, remegés futott végig a testén.
- Talán úgy kellene viselkednem, mint egy unalmas felnőtt?! Talán egész nap otthon kellene ülnöm és azon sopánkodni, hogy melyik főiskolára is menjek tovább? Talán nem érdemlek meg egy kis pihenést az elmúlt két év után?!
- Ezt most nem értem kristálytisztán.
- Pedig érthetnéd, hiszen te nem vagy gyerekes!
- Ne ordíts már – hordozta körbe a fejét Scorpius a vendégeken. – Azt akarod, hogy mindenki minket figyeljen?
- Tán szégyelled, hogy egy gyerekes lánnyal jársz?
- Nem én voltam az első, aki más után nézett – szaladt ki a fiú száján.
- Te olyan szinten hülye vagy, hogy azt egy troll is megirigyelné! – vágta oda Lily. – Ha mást akarnék, akkor már rég szakítottam volna veled!
- Hé, mit marakodtok itt a sarokban? – lépett hozzájuk James. – Még a szomszédban is hallják, hogy civakodtok.
- Scorpius szerint gyerekes vagyok, és más pasi után néztem.
- Mért, talán nem így van?
Scorpius és Lily farkasszemet néztek egymással, szinte forrt körülöttük a levegő. James hol az egyikre, hol a másikra nézett, majd magukhoz varázsolt három széket, és jelezte nekik, hogy üljenek le.
- Szerintem ezt normális hangon is meg lehet beszélni – kezdte. – Meg kéne hallgatnotok a másikat, és utána egymásnak esni.
- Jól van, akkor kezdd te – nézett Lilyre Scorpius nyugodtabban.
- Ne, inkább te, úgyis te akartál beszélni velem. – Lily még mindig sértettnek érezte magát egy kicsit.
- Kezdd csak te.
- Nem, kezdd te.
- Valaki kezdje már! – borult a térdére James fásultan. – Kezdjed Scorpius, mondd el, mi a gond.
- A problémám alapvetően az volt, hogy Lily úgy ömlengett a zenekarról, mintha beléjük lenne esve.
- De ez nem igaz! Nem vagyok beléjük esve, csak szeretem őket és alig tudom elhinni, hogy élőben is láthatom.
- De a fiúk nem szeretik, ha más pasikat dicsér előttük a barátnőjük – magyarázta Scorpius higgadtan. – Egyszerűen nem akarom hallani.
- Jó, én ezt már értem. Sajnálom, Scorp, nem gondoltam volna, hogy neked ezzel bajod lesz.
- Most már tudod.
- Lily legközelebb nem áradozik más pasikról, legalábbis előtted nem – zárta le a témát James.
- A háta mögött se fogok – ígérte Lily.
Scorpius vonásai ellágyultak, James pedig már állt is volna fel, hogy továbbmenjen, amikor leendő sógora megszólalt:
- Van itt más is.
A két testvér egy emberként nézett rá.
- Éspedig?
- Újabban furcsán viselkedsz, Lily.
- Furcsán?
- Összevissza nevetgélsz, kerítőt játszol… olyan, mintha nem is te lennél.
- Pedig ez én vagyok.
- Nem, Lily. Úgy viselkedsz, mintha nem is tizenhat éves lennél, mintha nem mentél volna keresztül mindazon, amin keresztülmentél. Régebben sokkal érettebb voltál.
- Arra célzol, hogy a húgom visszafejlődik?
- Nagyjából igen. – Scorpius félve várta Lily reakcióját. Attól tartott, hogy a lány vagy nagyon megsértődik, vagy pedig ismét kiabálni fog. De ehelyett csak meredt maga elé, és úgy tűnt, hogy nagyon elgondolkozott.
- Mit kellene tennem? – kérdezte lassan. – Hogy kellene viselkednem? Siránkozzak, hogy de rossz volt az elmúlt időszak? Hát tudd meg, hogy szeretnék végre lazítani! Tizenhat éves sem vagyok, és már túlestem minden szörnyűségen. Szeretnék végre pihenni, és azt tenni, amit mások szoktak az én koromban! Talán nincs jogom ehhez?
- Nem, erről szó sincs, csak talán elgondolkozhatnál értelmes dolgokon is. Az elmúlt hetekben több buliban voltál, mint egész életedben eddig.
- Azt mondtad, hogy nem zavar, ha nélküled megyek el egy-két helyre.
- Nem is zavar, ha a húgommal mész és egy héten egyszer. De te szinte minden másnap elmentél.
- Talán, ha velem jöttél volna, akkor most nem duzzognál rajta!
- Nem mehetek mindig bulizni, vannak fontosabb dolgok is annál.
- Mint például?
- A tanulás.
- Ó, hát persze! El is felejtettem, hogy neked a legfontosabb a hülye magolás!
- Lily, nemsokára felvételi, nem akarok lecsúszni róla, muszáj készülnöm!
- Nem tudom, mit töröd magad, amikor úgyis felvesznek az Auror Főiskolába! Nincs az az isten, hogy lemaradj! Nemzeti hős vagy te is, Scorp!
- Attól még sok mindenről fogalmam sincs, és amúgy sem azt akarom, hogy azért vegyenek fel, mert van egy plecsnim!
- Azért vesznek fel, mert hősiesen küzdöttél a csatában! Nem a kitűntetésed miatt, hanem mert már bizonyítottál.
- Az nekem kevés, értsd már meg!
- Merlin vigye el a hülye megfelelési kényszered! – pattant fel Lily. – Mást se csinálsz egész nyáron, mint tanulsz, olyan könyvmoly vagy, mint Albus! Rám időd sincs!
- Ez nem igaz, a múltkor is elmentem veled nyakláncot keresni.
- Mert az éppen csodaszámba ment! Mindig csak tanulsz és különórákat veszel Mr. Ordertől, pedig ő is megmondta, hogy biztosan felvesznek. Scorpius, könyörgöm! James a Sárkányosztaghoz akar csatlakozni, mégsem tanul annyit, mint te!
- Mert Lord Steinhauser megígérte, hogy felkészít. Te is eljöhetnél velem, Scorp.
- Én csak egy egyszerű aurorképzőt akarok végezni, nincsenek nagy álmaim.
- Szerintem nem baj, ha nagy célokat tűzöl magad elé – vélekedett James. – És szerintem egy hét északon igencsak megtanítana mindenre. Mikor is lesz a felvételi?
- Egy hónap múlva.
- Akkor beszélek is vele, hogy hadd menjünk el jövő héten.
- James, ez igazán kedves tőled…, de én nem vagyok méltó rá, hogy ő tanítson.
- Meg még mit nem! Ne légy barom, fogadd csak el! – lépett hozzájuk az embertömegből Morgan.
- Te mióta fülelsz itt? – kérdezte Scorpius.
- Egy ideje. Gondoltam, nem árt, ha itt maradok a közelben, hátha segítség kellene – itt nyomatékosan Jamesre nézett.
- Amint látod, minden rendben – vetette oda James.
- Igen, azt látom. – Volt valami Morgan hangjában, amitől végigfutott a hideg James hátán. Mintha kedvesen szólt volna hozzá!
- Szóval ott tartottunk, hogy Scorp menjen el Jamesszel! – kanyarította vissza a beszélgetést Lily lelkesen.
- Én igazán…
- Ne visszakozz! – vágta hátba Morgan. – Szerintem is sok mindent tanulhatnál ott. Én nem akarok auror lenni, de még én is kíváncsi vagyok, hogy milyen. Biztos egy csomó olyan dolgot tud, amit mi nem.
- Miért nem jössz el velünk te is? – csúszott ki James száján. Mire felfogta, hogy mit is mondott, már késő volt. Egy újabb visszautasítás lógott a levegőben.
- Elmehetnék? – csillant meg Morgan szeme a többiek legnagyobb meglepetésére.
- Ha tényleg érdekel, akkor nem hiszem, hogy Danténak lesz kifogása ellene. De ha nem is akarná megengedni, akkor is el tudnám intézni, ugyanis a barátnőjének mindent megtesz, és ő mindig nálunk időzik, amikor a Lord Angliába jön.
- Igen, meglehetősen jó a kapcsolatunk vele, elbűvölő hölgy! – mosolygott Lily.
- Morgan, te most komolyan? – hüledezett Scorpius.
- Miért is ne? Engem érdekelne, hogy mit tud, ha nem baj.
- A húgodat meg mégsem hagyhatod a csúnya James bácsival kettesben – fordult Scorpiushoz James.
- Hát azt valóban nem.
- Akkor velünk jössz?
- Csak, ha Lily is eljön.
- Nem hagynám ki a világ minden kincséért sem!
- Akkor ezen túl vagyunk – bólintott James.
- Nem akarod felkérni táncolni Lilyt? – tudakolta Morgan.
- De, igen, persze. Eljössz velem táncolni?
- Azt hittem, hogy már sosem kérdezed meg! – nyújtotta a kezét vidáman a lány.
Így Scorpius és Lily magára hagyták Morgant és Jamest. A fiú roppantul furcsállotta, hogy Morgan elküldte maguktól a testvérét, olyan volt, mintha direkt kettesben akart volna maradni vele.
- Tudod, Potter, megleptél.
James kérdőn nézett rá.
- Nagyon tetszett, ahogy a békebírót játszottad, rendes volt tőled. Azt hittem, örülnél, ha ők szétmennének.
- Scorpiusszal valóban nem csipáztuk egymást régen, de azóta rájöttem, hogy jó fej. Szereti a húgomat, és Lily is őt. Ennél több nekem nem kell.
- Akkor is rendes volt tőled. Tudod, amióta visszajöttél, sokkal normálisabb vagy. Biztos voltam abban, hogy nekimész Davidnek, amiért felkért táncolni.
- Egy pillanatra megfordult a fejemben – vallotta be James. – De aztán arra gondoltam, hogyha neked ő kell…
- Nekem egy normális, őszinte srác kell – jelentette ki Morgan. – Olyan, aki mellett biztonságban érezhetem magam, akiben megbízhatok.
- Talán egyszer megtalálod azt, akit neked szántak – kacsintott rá James.
- Talán már meg is találtam – mondta Morgan sejtelmesen, majd mosolyogva továbbállt.
- Remélem, nem Davidre célzott… - vakarta meg a fejét James, majd elindult, hogy megkeresse az északi mestert a táncoló emberáradatban.