Szervusztok!

Örömmel jelenthetem, hogy ha a világ összeesküdött ellenem az utóbbi időszakban, akkor is megírtam a folytatást!
Remélem, tetszeni fog nektek. És köszönöm szépen a türelmet!

                                                                                      
James Potter izgatottan dobálta bele ruháit a fekete bőröndjébe. Már csak pár óra és ismét északon lesznek, Lord Steinhauser felügyelete alatt. Dante először nem akart belemenni abba, hogy külön órákat adjon nekik, de hála barátnője, Keira közbenjárásának, sikerült meggyőzni. Így ő, Lily és a Malfoyok együtt fognak tölteni egy kis időt Finnországban, ahol reményei szerint sikerül elcsábítania Morgant.
- Bejöhetek? – dugta be az ajtón a fejét Albus.
- Persze.
- Látom, eltart még egy kis ideig, míg végzel – jegyezte meg Albus James bőröndjére pillantva. A ruhák össze-vissza, egymás hegyén-hátán voltak benne.
- Most mért? – értetlenkedett James. – Már kész is vagyok mindjárt.
- Ugye nem gondolod, hogy ilyen kupit csinálhatsz a bőröndödbe?
- Mért?
- Mert anya meg fogja nézni, és akkora hűhót csap majd belőle…
- Elfelejtesz valamit, édes öcsém – vigyorodott el James. -  Én vagyok James Potter, az önfeláldozó, halálból visszatért fia. Engem nem fog vele piszkálni.
- Nem hivatkozhatsz egész életedben erre. – A fiú lehuppant bátyja ágyára. – De nekem mindegy, a lényeg az, hogy úgy döntöttünk Emilyvel, hogy mi is veletek megyünk.
- Hogyhogy? A pszichomókusi izéhez nem kell kiképzés.
- A világért se hagynánk ki a Morgan meghódítására tett kísérleteidet. Meg amúgy is, kell valaki, aki a fejedre koppint.
- Nem vagyok már csecsemő, Al. – James arcán megjelent egy vörös kis pír.
- Nem erről van szó. Csupán nem árt, ha van valaki, akivel megbeszélheted a dolgaidat, nem? Mert hát Scorpiushoz mégsem rohanhatsz, hogy mégis mit csinálj a húgával… meg amúgy is, apa beszélt tegnap Mr. Orderrel, aki nagyon szeretné, ha én is részt vennék a kiképzésen Emilyvel.
James behúzta a bőrönd cipzárját, majd – amikor az nem akart lecsukódni – ráült.
- Hogyhogy?
- Szerinte szükség lenne utánpótlásra.
- Minek? Béke van!
- Most még igen, de emlékezz csak, huszonöt évig tartott a legutolsó ilyen nyugis időszak. Mindenre fel kell készülnünk, és szerény véleményem szerint, Mr. Order egy cseppet paranoiás.
James az ajkába harapott, majd felkelt a bőröndről, és a szekrényéhez lépett, hogy kivegye belőle a seprűjét.
- Téged is viszlek ám magammal, gyönyörűm. Nekem mindegy, felőlem aztán aggodalmaskodhat egész életében. Én halál nyugodtan leszek a világ legjobb harcosa.
- Azt hittem, hogy a világ legjobb kviddics-játékosa szeretnél lenni.
- Az régen volt, rájöttem, hogy olyan akarok lenni, mint Dante. Olyan erős és gazdag.
- Sok sikert hozzá – pattant fel Albus. – Megyek és megnézem, hogy Emily elkészült-e.
- Várj csak, nektek nem az esküvőt kellene szerveznetek?
- Még bőven van időnk addig.
- De Em hogyhogy nem marad itthon szervezni? Úgy értem, engem nem zavar, ha jön, csak mit fog ő addig csinálni, míg mi edzünk?
- Ő is részt vesz az edzéseken. Mr. Order direkt kihangsúlyozta, hogy szeretné, ha ő is csinálná.
- De ő csaj!
- Igen, és? A Sárkányosztagnak van női tagja is, nem emlékszel?
- Nem tudom őt elképzelni harcos amazonként.
- Emlékezz csak arra, hogy erős felmenői vannak.
- Nem hiszem el, hogy ezt pont te mondtad – csóválta a fejét James elkerekedett szemekkel.
- Figyelj, ami tény, az tény. A mennyasszonyom Voldemort nagyúr unokája, és az őrült Anabella Watkins lánya, de ez nem jelent semmi rosszat. Sőt! Az anyja és a nagyapja is tehetséges mágusok voltak, valamit ő is biztosan örökölt, s ami azt illeti, örülök, hogy velünk jöhet és ő is örül, hogy végre megtudhatja, hogy mire is képes.
- Csak nehogy eluralkodjon rajta a hatalomvágy – vigyorodott el szemtelenül James.
Albus először szintén mosolygott, majd – miután felfogta bátyja szavainak értelmét – elkomorult az arca.
- Ez nem vicces, Jimmy.
- Oké, bocsi! Tudod, hogy kedvelem Emilyt. Senki sem tehet arról, hogy hová születik. Én sem tehetek arról, hogy anyám egy bombanő, apám meg a Mágiaügyi miniszter.
- Bombanő? – képedt el Albus.
- Igen, mért? Szerinted anya nem fest szuperül?
- Én ezt nem tudom megítélni… - harapott az ajkába Albus. – Sosem vizsgáltam anyát férfi szemmel.
- Akkor vizsgáld meg! Amióta minden rendben, nagyon összeszedte magát, szerintem kicsattanó formában van. Nem csoda, hogy apa újra odáig van érte.
- Örülök, hogy kibékültek – dőlt a falnak Albus mosolyogva. – Viszont, hogy érted azt, hogy újra oda van érte?
- Tegnap este a partin elég sokszor láttam őket meghitten csevegni meg összebújni. És miután hazajöttünk és mindenki lefürdött már meg elment aludni, ki kellett mennem vécére, és láttam őket csókolózni a szobájuk előtt. Olyanok voltak, mint a szerelmes kamaszok.
- Ennyi jár nekik, szerintem. Olyan sok rossz történt már velük. Viszont nehezen tudom őket elképzelni turbékoló gerlepárként.
- Majd csak figyeld meg, ha hazajöttünk a Lordtól.
- Oké, most viszont mennem kellene az én páromhoz, most már tutira elkészült.

Azzal Albus magára hagyta Jamest, aki megragadta a bőröndjét, és úgy határozott, hogy most már tényleg elkészült és felkészült az utazásra. Gondolatai máris a Steinhauser birtok rideg falai között jártak, ahol reményei szerint az elkövetkezendő hetekben csak-csak felmelegítheti Morgant egy átedzett, hűvös nap után. A szíve máris hevesebben várt már csak attól is, hogy a lányra gondolt. A selymes szőke hajára, a mindig rideg és kétkedő kék szemére, valamint arra, ahogyan képes volt mindig és mindig ellenállni neki. Végül pedig a legutolsó találkozásukra gondolt, amikor a lány a megismerkedésük óta először bíztatta őt. Talán tényleg remek ötlet volt ez a kis kiruccanás Dantéhoz, hiszen össze tudja kötni a kellemest a hasznossal. James Potter abban bízott, hogy a fárasztó edzések majd közelebb viszik őt Morganhez.
- Minden összepakoltál? – csendült egy hang a háta mögött.
James ellökte magát a lépcsőfeljárótól és szembe találta magát az apjával. Harry a szokásos talárja helyett most egy fekete farmert és egy világoskék inget viselt, amelynek az ujja hanyagul fel volt tűrve. James arra gondolt, hogy negyven fölött ő is valahogy így szeretne kinézni, mert amióta véget ért a háború Harry szinte megfiatalodott: már nem az a keserű férfi volt, akit meggyötörtek. Ismét ereje teljében volt, s hosszú idő óta először tűnt boldognak.
- Aha. Ma nem mész a minisztériumba?
- Előbb szerettem volna elbúcsúzni tőletek. Ha lehet, ne készítsétek ki Dantét.
- Apa, ha van rá lehetőség, akkor nem fogjuk. – James arcán szemtelen mosoly terült el.
- Rendben, akkor ezt ígéretnek veszem. Mondd csak, gondolkoztál már azon, hogy mihez kezdesz miután visszajöttél?
- Hát remélhetőleg a Sárkányosztag tagja lehetek.
- James, ez azért nem ilyen egyszerű. A Sárkányosztagba való lépéshez át kell esni egy igen nehéz vizsgán, mondjuk szerintem ez sikerülni fog neked, de tudod… szeretnénk anyáddal, ha elmennél főiskolára.
- De most mért? Minek üljek még x évet egy iskolapadban, ha a világ legerősebb aurorcsapatának lehetek a tagja?
- Ne érts félre, én örülök, hogy elmész a kiképzésre, és, hogy a legjobbaktól tanulsz, de miért nem próbálsz ki valami mást is?
- Például?
- Például mindig is a kviddiccsel szerettél volna foglalkozni. – Harry nyelt egyet. – Talán felvételizhetnél oda.
- Nem akarok fősulira menni, apa – rázta a fejét James. – És azt hittem, hogy te is azt szeretnéd, ha az osztag utánpótlása lennék.
- Azt nem én szeretném, hanem Mr. Order – sóhajtotta Harry. – Én csak azt szeretném, ha olyasmivel foglalkoznál, ami boldoggá tesz. Nem vagyok biztos abban, hogy ez a harc.
- Majd, ha nem tetszik, keresek valami mást. Ráérek ezen akkor is gondolkozni, ha tényleg nem jön be a dolog.
- Csak tudod, fiam, vannak szakmák, amelyekből könnyű kiöregedni, például a kviddics.
- Mért jössz mindig ezzel? – csattant fel James. – Oké, hogy szeretem, de valami komolyabbra vágyom. Ne aggódj már.
- Apád már csak ilyen – lépett hozzájuk Lily és James Potter. – Nem tudom, ebben kire ütött.
- De jó, hogy itt vagytok! – vidult fel James arca, majd elvörösödött, amikor a nagyanyja forró csókot lehelt a homlokára. – De jól néztek ki!
Valóban, Lily és James Potter még mindig úgy festettek, mint akkor, amikor életüket vesztették. Ebben a percben még a fiuknál is fiatalabbnak tűntek. Néhány hete fel is merült bennük a kor-korrigálás gondolata, ugyanis létezett annak módja, hogy valakit végleg megöregítsenek. Akkor Harry lebeszélte őket erről az eljárásról, mondván, hogy kaptak az élettől egy új esélyt.
- Köszönjük – biccentett James. – Te is jól nézel ki, James.
- Úgy gondolod? Az jó, mert tudod, hódítani akarok.
- Csak nem azt a szép szőke lányt, akivel a fogadáson voltál?
- Csak de.
- Ő tényleg figyelemreméltó – kacsintott James. – Viszont nem láttalak vele táncolni a fogadáson.
- Mert… - James a feje búbjáig elvörösödött. – Azért nem láttál, mert…
James Potter az unokája vállára tette a kezét.
- Ha kell egy-két tipp egy gyakorlott csábítótól, akkor csak szólj és én és Sirius segítünk.
- Gyakorlott csábító? – nevetett fel Lily, kacagása betöltötte az egész alsó szintet. – Sosem voltál az! Attól, hogy néhány ostoba liba bedőlt a bugyuta szövegeteknek meg a kviddics- talárotoknak, még nem lettetek tapasztalt nőhódítók!
- Ne is foglalkozz nagyanyáddal, a lényeg, hogy tudod, hol találsz minket.
- Rendben, köszi – bólintott James.
Most Lily tette a kezét James vállára:
- Csak akkor fordulj hozzájuk, ha minden kötél szakad, ha trollok potyognak az égből.
Harry mosolyogva figyelte a jelenetet, valahogy nem tudta elképzelni, hogy a fiát az édesapja és Sirius oktassák ki arról, hogyan kell elnyerni egy lány szívét. De egyben biztos volt: ő is szeretné hallani az öregek jó tanácsait.
- Harry, szívem, mondd csak, ezt a nadrágodat is beletegyem a bőröndbe? – hallatszott odafentről Ginny hangja.
Harry vörös fejjel lépett ki a fal takarásából, s nézett fel feleségére, aki egy fehér rövidnadrágot tartott a kezében.
- Ginny… muszáj kiabálni?
- Most mi a baj? – értetlenkedett a nő, majd amikor a fia fejét is meglátta a férje válla felett, az ő arcán is megjelent egy kis pír.
- Szóval utaztok valahová? – kíváncsiskodott a fiú.
- Mi csak… - harapott az ajkába Harry. – Nos, mi anyáddal elutazunk egy kicsit.
- És milyen apropóból?
- Csak szeretnénk egy kicsit kettesben lenni – bökte ki Harry. Úgy döntött, hogy a legkönnyebb út az egyenes. James nem kisgyerek már, sőt, a többiek sem azok. Miért ne tudhatnák meg, hogy elmennek egy kis időre és csak egymással szeretnének foglalkozni? Nincs ebben semmi rossz.
- Aha, és erről mért így értesülök?
- Nem akartuk mi eltitkolni, csak nem szerettük volna nagydobra verni – magyarázta Ginny.
- Az, hogy a gyerekeiteknek elmondjátok, hogy szeretnétek turbékolni, nagydobra verésnek számít? Szerintem nem. Menjetek nyugodtan.
- Csupán… - kezdte Harry.
- Nem, apa, nem kell magyarázkodni. Menjetek csak, tök jó.
Harry nem szólt, csak biccentett, majd pedig Ginnyre emelte a tekintetét.
- Szeretném elvinni azt a nadrágot.
- És hová utaztok?
- Párizsba.
- Hű, a szerelem városa.
- Ginny mindig is szerette volna látni.
- Az anyádnak is ez a mániája – szólalt meg az idősebb James Potter.
- De te ezzel nem foglalkozol – korholta Lily kedvesen. – Bezzeg Harry elviszi oda a feleségét.
- Majd ha ennyi idősek leszünk, akkor én is elviszlek.
- Csak emlékeztetlek, James Potter, hogy te elméletileg már idősebb vagy.
- De gyakorlatilag van még durván húsz évem.
- Akkor húsz év múlva tényleg el kell vinned, a szavadon foglak.
Ebben a percben megszólalt a csengő. A fiatalabb Lily Potter szélvészként rohant le a lépcsőn, az ajtó előtt megállt, megigazította fehér szoknyáját, majd kinyitotta. A jövevény nem volt más, mint Scorpius és a húga, Morgan.
- Gyertek be – tárta ki az ajtót a lány. – A cuccotokat hagyjátok csak itt a kabátok mellett.
- Köszönjük – lépett be Scorpius. – Jó napot kívánok.
- Kerüljetek beljebb – invitálta őket Harry. – Hát a szüleitek?
- Tőlük már elbúcsúztunk otthon – felelte Scorpius. – Mikor indulunk?
- Szerintem már csak percek kérdése.
Amint Morgan belépett a házba, James úgy érezte, hogy a szíve majd kiugrik a helyéről, ráadásul a lány olyan istenien festett almazöld ingében, s ahogyan azok a lágy hullámok keretezték az arcát.
- Vedd el tőle a bőröndjét – súgta oda a fiúnak a nagyapja.
- Hogy? – ocsúdott fel James. – Ja, persze! Szia, Morgan.
- Szia, James. – A lány köszönése nem volt sem kedves, sem távolságtartó. James ezt már jó jelnek vette.
- Segíthetek?
- Nem kell, nem nehéz. Köszi.
James a nagyapjára nézett, aki azt jelezte neki, hogy folytassa a beszélgetést.
- Mindent elpakoltál?
- Azt hiszem.
- És izgulsz az út miatt?
- Kellene?
James erre hirtelen nem tudott mit felelni, lesütötte a szemét. Morgan egy kis ideig a fiú arcát fürkészte, majd elmosolyodott.
- Egy kicsit tényleg izgulok.
James számára Morgan vallomása zene volt füleinek. Végre egyszer nem úgy beszél vele, mintha ő lenne a legrosszabb fiú a világon.
- Ez tök normális.
- Te is izgulsz?
- Most nem, de amikor először mentem hozzá, eléggé be voltam rezelve – füllentette James. Azt mégsem árulhatta el, hogy most még izgatottabb, hiszen Morgan is ott lesz!
- Egy kicsit mogorvának tűnik az a pasas.
- Hát nem kicsit az – mondta James, majd, látva a lány ijedt tekintetét, gyorsan hozzátette: - De akkor is ő a legjobb és tényleg sok mindent tanulhatunk tőle.
- Hát, mindenképpen izgalmasnak ígérkezik. – Morgan félig csábosan végigmérte a fiút.
James nem tudott mit reagálni, csak nyelt egyet. Tényleg jól látta azt, ahogyan Morgan ránézett, vagy csak beképzelte volna?
Időközben Albus és Emily is megérkeztek, s kezdetét vette a búcsúzás szülőktől, nagyszülőktől.
- Tényleg, mivel utazunk? – fordult Albus az apjához.
- Speciális, nemzetközi hopp-porral. – Harry elővett a nadrágja zsebéből egy bordó kis zsákocskát. – Gyerekek, kérlek, menjünk a nappaliba a kandallóhoz.
A kis csapat követte Harryt a tágas nappaliban elhelyezett terméskővel kirakott kandallóhoz. Harry megállt, majd szembefordult a gyerekekkel.
- Van köztetek olyan, aki még sosem utazott hopp-porral?
Senki sem jelentkezett.
- Nagyszerű, akkor egyesével beálltok a kandallóba, vesztek egy kevés hopp-port, s érthetően kimondjátok az úti célt: Steinhauser birtok, Finnország. Érthető? Van kérdés?
- Én úgy tudtam, hogy a hopp-por csak országon belül használható.
- A hagyományos fajta, igen, Albus. De ez egy speciális fajta, Mr. Ordertől kaptuk.
- Szuper! – örvendezett James. – Lehetek én az első?
- Igen, természetesen. Legalább látjuk, hogy működik-e. Elvileg, ha megérkeztél a célállomásra, akkor utánad zöld füst száll majd fel a kandallóból, amely Dante jelzése lesz mifelénk, hogy megérkeztél. Ha nem kapunk visszajelzést, akkor meg kell keresnünk.
James beállt a kandallóba, majd vett egy kicsit az apja kezében elhelyezett zsákból. A pornak másféle tapintása volt, mint a hagyományos hopp-pornak, olyan kellemesen lágy, mintha egy selyemtakarót simogatna.
- Légy szófogadó, kisfiam – mondta Ginny útravalóul.
- Én mindig az vagyok. Na, Merlin legyen veletek! Steinhauser birtok, Finnország.
Vörös füst lepte el a testét, majd úgy érezte, mintha menten szétszakadna. Elmosódott képeket látott, s hihetetlen gyorsasággal forgott vele a világ. Végül úgy érezte, hogy egy jégkamrába került, annyira fázni kezdett. Átkarolta a mellkasát, hogy tompítsa a hideget, de ez nem bizonyult túl jó ötletnek, ugyanis amikor földet ért, nem tudta kitámasztani magát a kezével, s így hasra esett a földön. Zúgott a feje, sajgott a teste, s még mindig forgott vele a világ.
- Mért nem lepődök meg, hogy pofára esett? – mondta valaki kemény hangon.
- Kérlek, Dante, hiszen csak egy gyerek – csendült egy másik, sokkal kedvesebb hang.
Dante? Azt hallotta, hogy Dante? Megragadta a fejét, hátha így sikerül megszüntetnie a forgást. Lassan kitisztult a kép, és egy félhomályban úszó, dohos kamrában találta magát. Valami puhát érzett a lába alatt, lepillantott, s ekkor vette csak észre, hogy a lábfeje még a hatalmas kőkandallóban van, a hamuban.
- Kelj már fel, kölyök.
A hang irányába nézett, s megpillantotta észak büszke fiát: Dante Steinhausert. Akkor megérkezett, működött a por! Amennyire ereje engedte, felkelt, s leporolta magát, ugyanis mindenét ellepte a vörös por.
- Jó napot, mester… és Keira kisasszony. – Ekkor ismét elkezdett reszketni.
- Menj fel a kastélyba, odafent meleg van, a végén még rám sütik, hogy miattam fáztál meg.
- Miért nem fűtött be?
- A jó harcos nem kérdez, teszi, amit a mestere mond. Nyomás! Nem érünk rá, vissza is kell jeleznem az apádnak, biztos már lerágta mind a tíz körmét.
James így kelletlen felbaktatott a kastélyba vezető lépcsőn, s nagyon jólesett neki már az a kis melegség is, amely a folyosón fogadta.
- Hát megérkezett, fiatalúr? – jelent meg előtte Eface, a birtok mindenes koboldja.
- Még mindig a frászt hozod rám – jegyezte meg James.
Eface vigyorogva a szobájába kísérte, ahol már várt is a fiúra egy meleg talár, a birtok jelképével: a sárkánnyal ellátva.
- Baró!
- Öltözzön fel gyorsan, aztán majd, ha megérkeztek a csomagjai, már a saját ruhái között is válogathat.
James magára kanyarította a talárt, majd boldogan követte a zöld bársonnyal borított nappaliba, ahová lassacskán megérkeztek a többiek is. Eface mindenkit ellátott egy-egy talárral, amelyet a gyerekek készséggel felvettek.
- Ilyen szörnyű útban még sosem volt részem – fordult bátyjához Albus. – Komolyam azt hittem, elhányom magam.
- Ja, nem volt kellemes – értett vele egyet James. Ebben a percben lépett be Morgan is, s a fiú észrevette, hogy a lány arcán maradt egy kis hopp-por. Úgy döntött, hogy bátraké a szerencse, és Morganhez sétált, majd finoman letörölte az arcáról.
- Hopp-por – magyarázta az értetlen arcot vágó lánynak.
- Kösz. – Morgan arcán halvány pír árulta el, hogy zavarba hozta James érintése.
A fiú elégedetten sétált vissza öccséhez.
- Hát ez mi volt?
- Micsoda?
- Hogy nem nyomultál tovább.
- Lassú James Morgant mos.
- Ez elég gyér vicc volt – nevetett fel Albus.
- Egy ilyen út után ennél több nem telt tőlem, bocsi.
Végre megérkezett Dante is, Keira ezúttal nem tartott vele. Végighordozta tekintetét a társaságon, majd így szólt:
- Bikucikáim, remélem, jól meggondoltátok ezt az egészet. A holnapi naptól kezdve nincs kegyelem, nincs kecmec, nincs pihenő! Aki nem akar kőkemény kiképzést, az ma még hazamehet. Megérteném, ha néhányan így döntenétek. Az, aki mégis elég merészséget érez magában ahhoz, hogy maradjon, azzal holnap hajnalban találkozunk. Izgalmas kis játék lesz.