Jamesnek sikerül még mélyebbre süllyednie szeretett hölgye szemében, azonban még a szemétdomb felett is felragyog a szívárvány, amikor nem várt segítő kezet kap. Eközben egy régi ismerős tépi fel a begyógyult sebeket...

Meg kellett kapaszkodnia a svédasztal szélében, mert úgy érezte, hogy forog vele a világ. Már nem Mr. Order bálján volt, hanem egy rég elfeledett kor alkonyán. Nemrég tette le a RAVASZ - vizsgát, s reményekkel telve tekintett az eljövendő évekbe. Tudta, hogy háborúra készülnek, s, hogy növekszik az ismeretlen sötétség, de ez nem zavarta, mivel barátok álltak mellette: ő, James, Remus és Peter. Négyen örökké, a tekergők szövetsége. Emellett feltett szándéka volt az, hogy végre megállapodjon, s tudta, hogy ki lenne a méltó társ a számára. A lány a legszebb volt az egész Roxfortban, s habár éveken keresztül hadban álltak (a hölgy Lily Evans legjobb barátnője volt, így érthető, hogy nem kedvelte ő sem a tekergőket), bízott abban, hogy a múltkori bankett után Silvya végre beadja a derekát, s rájön arra, amire Lily is, hogy ő bizony egy tekergőnek lett teremtve. Pár hét telt el a bankett óta, odakint javában tombolt a júliusi nyár, s James és Lily az esküvőjükre készültek, ahol bizony ő, Sirius Black lesz az egyik, Silvya pedig a másik tanú. Elhatározta, hogy amint a lány visszatért a családi nyaralásból, ő színt fog vallani. Elmondja, hogy a múltkori csók teljesen igaz volt, s, hogy szerelmes életében először valakibe. Reményei szerint a lány majd kedvezően fogadja a közeledését.
Eljött hát a nap, a nagy nap, a vallomás napja, s ő, a fiatal és erős Sirius Black bekopogott a Smith család házának ajtaján. Lilytől tudta, hogy barátnője az előző este ért haza. Összeszedte hát minden bátorságát, s egy csokor fehér tulipánnal a kezében elment élete szerelméhez. Az ajtót a lány nyitotta ki, s ő ezt jó előjelnek vette. Silvya fájdalmas tekintettel nézett hol a virágra, hol pedig az előtte álló vörösödő arcú fiúra.
- Szi-szia, Silvya – köszönt Sirius. A szíve a torkában dobogott, még sosem érezte így magát. Sok lánnyal volt már dolga életében, ő és James a roxfortos lányok álmai voltak, de Silvya más volt. Neki hiába csapta a szelet. Ezért szeretett belé, Sirius Black bizony szerette a kihívásokat. – Lily mondta, hogy visszajöttél. Milyen volt a nyaralás?
- Rövid – felelte a lány tömören és nem túlzottan barátságosan.
- Én…én csak azért jöttem – vett erőt magán Sirius. – Szóval ezt neked hoztam.
Silvya átvette a csokrot, majd az ajtófélfának dőlt.
- Nem kellett volna, Black. Figyelj, ami a banketten történt… ha arról szeretnél beszélni. – A lány mélyet sóhajtott, majd az udvaron felállított hinta felé bökött. – Beszéljük meg ott.
Sirius szaporán bólogatott, majd követte a lányt. Silvya letelepedett a hintára, s zavartan simogatni kezdte a tulipán szirmait. Hosszú csend következett, csupán a szellő lágy lengedezése törte meg az utca csendjét. Forró alkonyi nap borult rájuk, az eget vérvörösre festette a lenyugvó nap.
- Figyelj, Silvya, szeretnék komolyan beszélni veled – elégelte meg a csendet Sirius. – Az, ami a banketten történt elgondolkodtatott. Rájöttem, hogy folytatni szeretném veled azt, amit ott elkezdtünk.
- Ezt hogy érted? – nézett fel rá a lány, szemében ijedtség csillant meg.
- Hát tudod, ahogyan a felnőttek szokták: esküvő, gyerekek…
- Te meg akarod kérni a kezem? – A lány kezéből kiestek a tulipánok.
- A közeljövőben igen. – Sirius még soha életében nem volt ilyen komoly. – Ha működne a kapcsolatunk, akkor szerintem rövid úton Mrs. Blackké tennélek. Lenne egy szép kis házunk, és kettő vagy három gyerekünk.
- És mégis miből akarod ezt megteremteni? – A lány hangjából áradt a maró gúny.
- Auror leszek, és lesz állásom, hidd el. Mindent megadok majd a családomnak.
- Egy bagolyra sem tudnál vigyázni – jegyezte meg a lány szinte csak úgy magának.
- Ezt miért mondod? – vonta össze a szemöldökét Sirius.
- Mert ez az igazság, Sirius. Lusta vagy és megbízhatatlan. Az elmúlt években nem érdekelt más csak az ostoba csínyek és a kviddics. Sosem volt életcélod, nem voltak igazi álmaid. Semmi olyat nem tettél, amellyel a jövőben nagy emberré válhatnál.
- Nem elég neked egy jó és becsületes ember, aki szeret? – kérdezte a fiú.
- Nem, sajnálom. – Silvya felállt. – Nekem egy olyan ember kell, aki tudja, hogy mit akar és meg is szerzi. Valaki, aki erős és hatalmas.
- Az erős és hatalmas emberek csak magukat szeretik.
- Tévedsz. – A lány ábrándos tekintettel bámult fel az alkonyi égre. Amikor megszólalt a szeme csillogott, s a hangja tele volt vágyakkal: - Van olyan ember, aki nagy célokat dédelget. Valaki, aki el is fogja őket érni, s aki igenis képes szeretni.
- Szóval már meg is találtad? – szorult ökölbe a fiú keze.
- Hogy? – nézett rá a lány úgy, mintha csak most vette volna észre, hogy a fiú is ott van.
- Úgy beszélsz róla, mintha már meg is találtad volna.
- Mert így van. Sirius, én nem lehetek veled, mert másnak szánt az ég.
- És a bankett?
- A banketten sokat ittam, és amúgy is azt hittem, hogy nincs esélyem nála. De tévedtem, találkoztam vele nemrég, és maga mellé akar. – Silvya megszállott tűzben égett.
- Szóval csak szórakoztál velem. – Sirius hangja száraz volt.
- Nem hittem volna, hogy ennyire a szívedre veszed, Black. Annyi lánnyal csókolóztál már, nem gondoltam, hogy érzel akármit is.
- Én beléd szerettem, te átkozott boszorkány! – fakadt ki Sirius. – Sosem jöttél el velem randira, így amikor csókolóztunk a banketten, s az egész estét együtt töltöttük, és ne is tagadd, hogy jól érezted magad, akkor én azt hittem, hogy te is így érzel!
- Rosszul hitted, sajnálom.
- Mondd, hogy nem érezted jól magad! – ragadta meg a lány vállait a fiú.
- Eressz el, Black, ez fáj!
- Mondd a szemembe, hogy nem éreztél semmit!
- Nem éreztem semmit – nyögte a lány, de nem nézett a fiú szemébe.
- Hazudsz – sziszegte Sirius. Elengedte a lányt, s a hintának támaszkodott. – Miért áltatod magad? Tetszem neked, miért nem vagy képes elfogadni?
Silvya idegesen felpattant a hintáról.
- Nagy tévedésben vagy, Black! Mondom, hogy részeg voltam!
- A szád hazudhat, de a tested nem – jelentette ki Sirius, majd magához vonta a lányt, s szenvedélyesen megcsókolta.
Silvya először eltolta magától, s pofon akarta vágni, de amikor Sirius ismét megcsókolta, beletörődve viszonozta azt.
- Látod, erről beszélek – lihegte Sirius. – Vonzódsz hozzám.
- Lehet – ismerte el Silvya. – De akkor sem lehetek veled.
- Miért nem?
- Mert melletted nem vinném semmire. Egy középszerű életem lenne.
- Én mindent megadnék, amit csak akarsz.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan – csóválta a fejét Silvya. – Lehet, hogy találnál egy egész jól fizető állást. Biztos remek apja lennél a kölykeinknek, de mi lesz a hatalommal? Mi lesz a befolyással? Sosem szereznél meg olyan pozíciót, amely nagy befolyással jár. Sosem tudnál befutni fényes karriert, sosem lennél ismert. Egy teljesen átlagos angol polgár vagy, Sirius. Nincs ezzel semmi baj, de nekem több kell. Én nem akarok egész nap otthon ülni és háziasszonykodni, én nem akarok gyereket sem, én karriert akarok és fényűzést. Nem középszerű életre születtem. Amire vágyok, azt te sosem adhatod meg. – Silvya Sirius kezébe nyomta a tulipánokat, s elindult visszafelé a házba. – Egyszer majd megtalálod azt a nőt, akit neked teremtettek, de sajnos az nem én vagyok. Sajnálom, Sirius, egész jó srác vagy, vonzódom hozzád, de csak a testedhez, sosem lennél méltó szellemi társam. Nem tudok rád felnézni.
Silvya minden egyes szava késdöfés volt Sirius számára. Még sosem döngölték így a földbe, még sosem alázták meg. A lány szavai a húsába martak, s lerombolták minden büszkeségét. Silvya Smith egy senkinek tartja. A lány, akibe beleszeretett, megveti őt. Fájdalmas felismerés volt, olyan, amely egy életen át kihatott az életére.
- És őrá fel tudsz nézni? – kérdezte hidegen.
- Benne a legendák tüze ég. Tele van nagy tervekkel és különösen tehetséges.
- Akkor menj csak hozzá, de nehogy később megbánd.
- Nem fogom – jelentette ki magabiztosan a lány, de akkor még nem tudta, hogy csaknem tizenhat évvel később mindent megbán majd.
Sirius Black úgy látta maga előtt a jelenetet, mintha csak tegnap történt volna. S lassan elkezdett kirajzolódni előtte annak a napnak a képe, amelyen hosszú évek után ismét találkozott a nővel…
- Sirius! Sirius! – Emlékeiből barátja hangja ébresztette fel. – Tapmancs, jól vagy?
- Jól, James, csak emlékeztem – morogta Sirius, majd az asztalhoz nyúlt, hogy leöblítse sajgó  szívét egy pohár whiskyvel.
- Mit kereshet ő itt? – kérdezte James, s az ajtóban álló nőre nézett. Már ő is felismerte.
- Újabb áldozatot.
 

Amíg Sirius az emlékeiben úszott, addig az ifjú James Potter hisztérikusan elindult az ajtóban álló nő felé, hogy ebben a szent percben végezzen vele. Most, hogy körülvette őt a család és a barátok oltalmának hatalma, minél előbb meg akart szabadulni Anabella Watkinstól. A nő tett két lépést beljebb, s a fény látatni engedte őt teljes valójában: magas, kifogástalan alakú nő volt, bíborvörös báli ruhában, s kiengedett hajjal. Sötét szemében az érdeklődés keveredett a találkozás félelmével. Nem tudta mire vélni a fiút, akivel a Denem-házban is összefutott, s aki most őrült módjára rontott felé. James útközben megbotlott a borostyánszínű szőnyegben, s végül a nő lábai előtt ért földet.
- Tiszta nagyapád vagy – szólalt meg Silvya elnéző mosollyal.
- Hogy merészeli a szájára venni a nagyapámat?! – nézett fel rá James, de a lámpa fénye világossá tette előtte is annak a tényét, hogy ez a nő nem Anabella Watkins, csupán egy csöppet hasonlít rá. – Ó.
Harry és a többiek megkönnyebbülten tették vissza pálcáikat a talárjuk belsejébe. Vaklárma volt csak. Harry szívéről nagy kő esett le, semmi kedve sem lett volna egy újabb játszmához Anabella Watkinsszal. Dante Steinhauser is hasonlóképpen érzett, csak az ő vállát még nyomta egyfajta felelősség is, hiszen ő végzett Anabellával. Milyen kellemetlen lett volna, ha kiderül, hogy nem sikerült neki! Mekkora szégyen! Egy életen át hallgathatná Rufus gúnykacaját. Ráadásul itt volt neki Keira, akit meg kellett védenie, mert abban biztos volt, hogy Anabella rajta állna bosszút legelőször, hiszen beteges vonzalmat érzett Dante iránt. A férfi ismét undort érzett maga iránt, amiért képes volt beszennyezni magát azzal a nővel. Hogy volt képes a magáévá tenni? Minden tettét az vezérelte, hogy visszahozhassa Keirát. Legalábbis ezzel vigasztalta magát, amikor eszébe jutottak a légyottjai Anabellával. Lefeküdt a megtestesült gonosszal… ez nem olyasmi, amit szívesen megoszt majd a gyermekeivel. Vagy akárki mással.
- Elnézést, a fiam összekeverte valakivel – lépett a nőhöz Harry.
- Ön biztosan Harry, James fia.
- Igen – bólintott Harry. – És önben kit tisztelhetünk?
- Tisztelni? Jó is volna az. – A nő tekintete sejtelmes volt. – Nincs bennem semmi tisztelnivaló, Mr. Potter. De a kérdésére a válaszom: Silvya Smith vagyok, az ön keresztanyja.
Harrynek az arcára fagyott a mosoly. Sosem jutott eszébe, hogy lehet egy keresztanyja is, s most nem tudta hová tenni a nő felbukkanását.
- Akkor maga a keresztmamánk? – tudakolta James még mindig a földön fekve.
- Így is mondhatjuk – sóhajtotta a nő.
- James, állj már fel – mondta Harry a fiának. – És szabad megkérdeznem, hogy mit keres itt?
- Hallottam, hogy Lilyék visszatértek a halálból, szeretnék velük beszélni, ha lehet.
- Már hogy lehetne?! – ért hozzájuk Sirius Black a dühtől remegve, s a whiskytől mámorosan. – Azt hiszed, hogy ide dugod a képed ennyi év után, és majd minden rendben lesz?! Hát vedd tudomásul, Silvya Smith, hogy az a világ rég elmúlt, amikor neked helyed volt közöttünk!
- Nem is hozzád jöttem, Black, hanem Lilyhez.
- Lily nem akar látni! – Siriusból csak úgy fröcsögött az indulat.
- Lily elég nagylány ahhoz, hogy ezt eldöntse maga és tájékoztassa róla Silt – szólalt meg Lily Evans kedvesen. – Állj félre, Sirius, kérlek.
- Nem beszélhetsz vele – nézett hátra a válla fölött Sirius. – Ez a nő elárult.
- Pontosan tudom, hogy mit tett, s én szeretnék beszélni vele. Jogom van hozzá.
- Ez a nő elárult minket.
- Még a halálraítéltnek is megadják az utolsó szó jogát – mondta Lily. – Egyébként is, teljesen részeg vagy. James, kérlek.
- Józanul is ezt mondanám! – kiáltotta Sirius.
- Gyere, Sirius, hagyjuk őket – karolta át barátját James Potter.
- Minden szava hazugság! Idejön ennyi év után, mikor már béke van! Azt hiszi, hogy megbocsátunk, de sosem fogunk! Aki kígyónak született, az az is marad!
Miután James és a később csatlakozott Remus kivitték felzaklatott barátjukat a levegőre, Silvya Smith hálás tekintettel nézett egykori barátnőjére.
- Köszönöm, Lily.
- Ez csak annyit jelent, hogy meghallgatlak, nem azt, hogy megbocsátok. – Semmi nyoma sem volt Lily kedves természetének, ugyanis kemény volt a hangja.
Harry csak egyszer látta ilyennek az anyját, amikor az még inferus volt. Nem tudta, hogy mi történhetett a jövevény és a családja között, de azt érezte, hogy valami súlyos dolgoknak kellett történnie. Lily és Silvya elindultak fel az emeletre, hogy keressenek egy csendes zugot, Rufus Order pedig a vendégeihez fordult:
- Kedveseim, ne hagyjuk, hogy ez a kis közjáték kedvünket szegje. Folytatódjon a bál!
Az ifjú James Potter fásultan heveredett le az egyik asztal mellé, s úgy döntött, hogy ennyi izgalomra már inni kellene valamit, így öntött magának pezsgőt. A fiatalok vigyorogva telepedtek köré.
- Még, hogy Anabella visszatért… - kezdte Scorpius.
- Ne kezd, Malfoy! – csapta rá a poharat az asztalra James. – A sötéten tényleg úgy láttuk, hogy ő az.
- Potter igazat beszél – helyeselt Morgan. – Én is annak a nőnek láttam.
- Na, látjátok – dőlt hátra a székén James.
- Még jó, hogy félrenéztétek – sóhajtotta Lily. – Semmi kedvem se lenne újra hadakozni azzal a nővel.
- Nekem sem – ölelte át a lányt Scorpius.
- Kinek lenne?
- Szerintem senkinek – felelte Morgan. – Ahogy elnéztem a felnőtteket… eléggé megijedtek.
- Csodálod? Ha az a nő élne, akkor az azt jelentené, hogy nem lehet elpusztítani, vagy neki is vannak olyan izé… holtkruszkjai, mint az apjának.
- Az horcrux, te szerencsétlen – javította ki Morgan gúnyosan.
- Most mért vagy ilyen morci? – húzta közelebb a székét a lányéhoz James. – A temetőben jó kis csapat voltunk.
- Marhára – könyökölt az asztalra Morgan unottan. – Te ott is egy érzéketlen faszkalap voltál.
Trágár szavait döbbent csend követte. Scorpius még sosem hallott ilyen csúnya kifejezést a húga szájából, így arra következtetett, hogy James igencsak kihúzhatta a gyufát.
- Ezt most mivel érdemeltem ki, szépségem? – duruzsolta James, a pezsgő kezdte kifejteni a hatását.
- Azzal, hogy kihasználtad a helyzetet. Azzal, hogy hülye kisgyerek módjára viselkedtél. Azzal, hogy az engedélyem nélkül  lesmároltál! – Morgan az utolsó mondatot már üvöltötte.
- Te lesmároltad a húgomat? – kapta fel a fejét Scorpius. Nem akarta elhinni, hogy jövendőbeli sógora tényleg ilyen béna. Tényleg nem tanul semmiből.
- Csak, hogy befogja a száját. Nem akartam, hogy Anabella-keresztmama megtaláljon minket. Ű
- És miért hangoskodtam? – tette csípőre a kezét a lány. – Mert ez az idióta rontotta el az utunkat! Miatta kötöttünk ki abban a nyomasztó temetőben. Mindenről te tehetsz, Potter!
- Ne mondd, hogy nem élvezted a csókom – fogta meg a lány állát James.
- Hát pedig nem! Egy béka is jobban csókol nálad!
- Mért, talán már próbáltad? – szaladt ki James száján.
Csend következett, Morgan arca egyre vörösebb lett, Scorpius és Lily pedig mosolyogva figyelték a műsort.
- Biztosan lesmároltál egy békát, hátha herceggé változik. És tudod, mit, Morg? Közben azért fohászkodtál, hogy „ lécci kedves békuci, változz James Potterré! Mert én titkon oda vagyok ám érte, csak azért tagadom, mert ez felizgat” !
James monológját egy hatalmas, csattanós pofon szakította félbe Morgan Malfoy jóvoltából.
- Azt hiszed, hogy mindenki el van ájulva tőled, mi? Hát tudd meg, James Sirius Potter, hogy előbb lennék öngyilkos, minthogy veled legyek. Te egoista, kétszínű, hülye troll!
- Ugyan már, cica! – kiáltott a viharos léptekkel távozó lány után James. – Miért nem képes elismerni, hogy belém esett?
- Mert talán pont fordítva van, barátom – állt fel Scorpius is. – Arra nem gondoltál, hogy igazából te estél bele a húgomba, s nem bírod elviselni, hogy nem kellesz neki?
- Én mindenkinek kellek.
- A mellékelt ábra szerint nem. Gyere, Lily, menjünk táncolni.
- Ne szomorkodj, Jimmy, biztosan találsz más lányt – simogatta meg bátyja arcát Lily. – Felejtsd el őt, semmi esélyed. Add fel.
James arcáról lehervadt a szemtelen vigyor.
- Adjam fel?

Az este hátralévő részében James nem ivott egy kortyot sem, s nem kért fel senkit sem. Magányosan üldögélt az asztalnál, s húga szavain töprengett. Tényleg fel kellene adnia? Most komolyan adja fel? De neki szüksége van Morganre! Bánatosan felpattant, s kiment az udvarra. Kisvártatva megjelent mellette a nagyapja, s helyet foglalt Jamesszel szemben.
- Sirius hogy van? – érdeklődött a fiú.
- Már jobban, hazavittem. Kicsit felöntött a garatra ma este.
- Ki ez a nő?
- Egy régi ismerősünk.
- Sokkal többnek tűnt régi ismerősnél. Úgy láttam, hogy Sirius nagyon haragszik rá.
- Tudod, kisunokám, Sirius szerelmes volt ebbe a nőbe – tájékoztatta a férfi keserédes hangon.
- Szerelmes? – kerekedtek el a fiú szemei. – Ezt nem gondoltam volna, hiszen úgy beszélt hozzá, mintha gyűlölné!
- A gyűlölet és a szerelem között vajmi vékony a határ.
James erre felkapta a fejét. Morgan kétségkívül nem szerette őt. Vékony a határ?
- Ez mit jelent?
- Látom, ez a téma érdekel – nevetett fel James Potter.
- Csak kíváncsi vagyok.
- Ha ennyire érdekel, akkor megpróbálom elmagyarázni. A lényeg nem mindig az, hogy a kiválasztott szeressen minket, hanem az, hogy érzelmei legyenek az irányunkban. A dolog nyitja, hogy ne legyen közömbös. A válóperes ügyvédek is azt tanácsolják az ügyfeleiknek, hogy amíg haragszanak egymásra, addig próbálják meg megmenteni a kapcsolatukat, mert ameddig érzelem van, addig az azt jelenti, hogy foglalkozunk a másikkal. A közömbösség a legrosszabb állapot.
- Honnét tudod azt, hogy ez működik?
- Tapasztaltam a nagyanyádnál.
- A nagyinál? – A téma kezdett egyre érdekesebbé válni James szemében.
- Tudod, James, nem mindig voltunk ám ilyen jóban.
- Hogyan? Én azt hittem, hogy a ti szerelmetek olyan, mint apáéké!
- Hát még nem mesélte senki? – nevetett fel James Potter. – A nagyanyád utált engem.
- Utált? – hitetlenkedett James. – Nem lehet igaz.
- De bizony! A nagyanyád nem kedvelt a nagy szám miatt. Akkoriban eléggé gyerekesen viselkedtem, ezt belátom, de akkor is azok voltak életem legszebb évei eddig. Tudod, a tekergők közé tartoztam, és rengeteg csínyt követtünk el, s igen népszerűek voltunk a lányok körében.
- Mármint te, Sirius…
- Remus és egy másik fiú, aki azóta már nem él. – A férfi tekintetén furcsa felhő cikázott át.
- És sok barátnőtök volt?
- Nem szűkölködtünk, az biztos – mosolygott James Potter.
- És a nagyi ki nem állhatott.
- Mi az, hogy! Rengeteg időmbe telt, mire meghódítottam.
- Mikor jöttetek össze?
- Utolsó évben végre sikerült. Mindig is vonzódott hozzám, de tele volt előítéletekkel.
- Nagyapa, hogyan hódítottad meg? Tudni szeretnék minden apró részletet.
- Úgy tudom, nem kell panaszkodnod lány-fronton.
- Azon nem is kell, buknak rám, de… szóval csak érdeklődöm.
- Jimmy, mondd el az igazat. Ki vele, hogy hívják?
- Kit?
- A lányt, akivel meggyűlt a bajod.
- Nincs semmilyen lány – füllentette a fiú, nem akarta, hogy a nagyapja bénának lássa. – Csak érdeklődöm, nagyon érdekesnek hangzik a sztoritok.
- James, ne vetíts. Öreg motoros vagyok már.
- Nincs senki.
James a tekintetével Morganre pillantott, aki az anyjával beszélgetett nem messze tőlük. Időközben letisztította a báli ruháját, s úgy festett, mint egy királynő. Ezt nem kellett volna, a nagyapja azonnal észrevette, s abban, ahogyan a fiú a lányra nézett, s fásultan sóhajtott, azonnal tudta, hogy hogyan is áll a helyzet.
- Szóval, az a szőke kis démon rabolta el a szíved, mi?
- Ő, Morgan Malfoy – vallotta be James. – Tudom, hogy bejövök neki, de nem hajlandó beadni a derekát.
- Csak azért akarod meghódítani, mert eddig kikosarazott?
- Eleinte csak ezért akartam, de most már… beleszerettem, nagyapa. Sosem gondoltam, hogy érezni lehet ilyesmit. Mármint én mindig nagyon szerelmes voltam a barátnőimbe, legalábbis ebben a hitben éltem, de mióta őt ismerem, tudom, hogy ez az igazi. Belebolondulok, ha nem lesz a barátnőm. A vérembe ivódott, már rém álmaim is vannak miatta.
- Azt hiszem, jócskán ráfáztál, édes fiam, de talán a Tekergő-hadművelet segíthet.
- Mi az a Tekergő-hadművelet?
- Egy módszer, amelyet Sirius dolgozott ki annak érdekében, hogy meghódíthassam nagyanyádat, s amint láthatod, működik.
- Szerinted beválna Morgannél?
- Nincs arra semmi biztosíték, hogy minden nőnél működik, de bízzunk benne. Mikor utazol vissza északra?
- Holnapután.
- Akkor holnap megbeszéljük, szólok Siriusnak.
- De ő most kicsit maga alatt van… nem kéne békén hagynunk?
- Örülni fog, hogy valami eltereli a figyelmét. Bízd csak rám, holnaptól kezdetét veszi a Morgan-hadművelet!