Sajn�lom, hogy eddig nem jelentkeztem, de sok dolgom volt. Viszont itt van az �jabb fejezet, amelyben rem�lem, �r�m�t�ket lelitek majd. Nem lett olyan hossz�, de legal�bb itt van. :) A folytat�st nem tudom, mikor hozom majd, hiszen mindj�rt vizsgaid�szak, de a ny�ron majd cser�be gyakrabban frisselek. Az �tleteim kiapadhatatlanok, �s mindent le szeretn�k �rni nektek, amit kital�ltam. :)

James Potter �s Sirius Black keresztbefont karral foglaltak helyet az ifj� Jamesszel szemben a Potter h�z nappalij�ban. A fi� eg�sz �jjel egy szemhuny�snyit sem tudott aludni att�l a gondolatt�l, hogy tal�n neki is van n�mi es�lye Morgann�l, ha k�veti az �regek tan�csait.
- H�t, k�szi, hogy elj�ttetek – k�sz�r�lte meg a tork�t a fi�. – Sirius, jobban vagy m�r?
- Term�szetesen – h�zta ki mag�t a f�rfi, pr�b�lt magabiztosnak t�nni, de l�tszott rajta, hogy teljesen �ssze van zavarodva. Hab�r a fi�ra n�zett, tekintete mintha m�shol j�rt volna, valahol nagyon messze.
Az id�sebb James Potter homlokr�ncolva meredt a bar�tj�ra, majd megveregette Sirius h�t�t, s �gy sz�lt:
- Szerintem v�gjunk is bele, mert a v�g�n m�g r�nk esteledik. A Tekerg�-hadm�veletnek sz�mos mozzanata volt, amelyet le�rtunk ebbe a k�nyvbe.
James �rdekl�dve f�szkel�d�tt a hely�n, mik�zben nagyapja egy barna b�rk�t�s� k�nyvet h�zott el� a tal�rja zseb�b�l. A k�nyvecsk�n cikorny�s bet�k hirdett�k: A Tekerg�-hadm�velet.
- Ebben a k�nyvben minden le van �rva? Aff�le csajoz�si tan�csad�k�nyv ez?
- Nem csajoz�si k�nyv, dr�ga kisunok�m – cs�v�lta a fej�t James Potter. – Csajozni b�rki tud, nem kell hozz� k�l�n�sebb tehets�g. Ez a k�nyv abban seg�t, hogy a neh�z eseteket csavarhasd az ujjad k�r�.
- Teh�t ha elolvasom ezt a k�nyvet… h�k�s, eddig ez hol a k�nk�ves m�nk�ben volt?
- A Grimmauld t�ren, a h�zamban – v�laszolta Sirius. – Elrejtettem m�g annak idej�n.
- �, �rtem – biccentett James. – M�g sosem j�rtam ott.
- Ap�d sohasem vitt el oda? – k�rdezte Sirius. – Nem is csod�lom, lehangol� hely, �n gy�l�ltem ott �lni. De nem is ez a fontos, hanem a k�nyv.
- Bizony! – csillant meg az id�sebbik James szeme. – Ebbe a k�nyvbe dokument�ltuk az eg�sz m�dszert, mindent le�rtunk bele, ami �rdekesnek t�nt.
- Teh�t ha elolvasom ezt a k�nyvet, akkor siker�l megszereznem Morgant?
- Ha elolvasod a k�nyvet, akkor m�g semmi sem garant�lja, hogy sikert aratsz – t�j�koztatta James Potter.
- De azt mondt�tok, hogy le van �rva bele az eg�sz hadm�velet? �s, hogy neh�z esetekhez van… akkor �n most m�r t�nyleg nem �rtem, hogy mi van… - A fi� zavartan megvakarta a fej�t.
- Fiam, ez csak egy t�rt�net. Nem tudhatjuk, hogy a kiszemelted hogyan reag�lna bizonyos dolgokra, amelyekre Lily p�ld�ul j�l reag�lt. Mint ahogyan k�t egyforma szitu�ci� sem lesz.
- Akkor minek b�jjam a k�nyvet? Annyira nem szeretek olvasni!
- Hogy tanulj bel�le.
- De nekem nincs id�m tanulni! Visszamegy�nk a birtokra holnap �s addigra tudnom kell! Csak a birtokon van es�lyem megh�d�tani �t! Ut�na lehet, hogy t�bb� nem is tal�lkozunk.
- M�rt ne tal�lkozn�tok? – t�rta sz�t a karjait a nagyapja. – Hiszen a h�god a b�tyj�val j�r �s ap�d is eg�szen j�l kij�n Draco Malfoyjal. Am�gy is, ha m�skor nem is, Albus �s Emily esk�v�j�n biztosan tal�lkoztok majd.
- De nekem akkor is ez az egy es�lyem! – bizonygatta James k�ts�gbeesetten. – Nekem nincs id�m m�r! H�t nem �rtitek? Ha nem tudom megh�d�tani a marad�k kik�pz�si id� alatt, akkor tuti, hogy semmi es�lyem. �s most azt mondj�tok, hogy nem sz�z sz�zal�k a k�nyv? Azt hittem, hogy ti tudtok seg�teni nekem. – A fi� csal�dottan pattant fel a bord� puffr�l, s lemond�an legyintett. – Jobb, ha megyek �s kital�lok valamit magam.
- V�rj, Jimmy! – kapta el a karj�t a nagyapja. – Csak azt mondtam, hogy nem garant�lt a siker, nem azt, hogy semmi haszna sem lesz!
- Akkor most mi van?
- Az van, hogy neked adjuk a k�nyvet �s ell�tunk m�g tan�csokkal is, �s b�zunk abban, hogy ez a kisl�ny hasonl�t Lilyre, s alkalmazhat�ak lesznek hasonl� m�dszerek. Azok alapj�n, amiket elmondt�l nek�nk err�l a l�nyr�l, szerintem nagyon hasonl�t Lilyhez. Valahogy megoldjuk, Jim.
- Nincs olyan l�ny, akit megh�d�tani lehetetlen volna. Mindent meg kell pr�b�lni.
- Na, j�, t�rj�nk akkor vissza a k�nyvetekhez, de bevallom, nem sok bizodalmam van ezek ut�n…
- De jobb �tleted sincs – mutatott r� Sirius.
- H�t nincs.
Az id�sebbik James Potter letette a k�nyvecsk�t az �vegasztalra, majd kinyitotta.
- Mindenekel�tt tudnod kell, hogy ez nemcsak egy egyszer� k�nyv, nem olyan, mint a tank�nyvek, amelyekhez szokt�l.
- �lljunk csak meg egy sz�ra! – v�gott k�zbe James. – Le kell sz�geznem azt, hogy �n sosem vettem k�zbe egy tank�nyvet sem. V�letlen�l sem!
- Ne agg�dj, sosem v�doln�lak meg t�ged ekkora b�nnel – mosolyodott el a nagyapja. – Csak arra akarok kilyukadni, hogy ebben a k�nyvben nem olvasni kell, hanem n�zni. Minden egyes lap visszarep�t t�ged a m�ltba.
- Ezt hogyan? – kerekedtek el a fi� szemei.
- Ez egy var�zslattal �titatott k�nyv. V�gign�zheted hogyan is v�lt a nagyany�d a bar�tn�mm�. Nem sorokat kell olvasnod �s �rtelmezned, hanem megt�rt�nt jeleneteket v�gign�zned �s azokb�l tanulni.
- Ink�bb v�lasztan�m a sorokat – s�hajtott a fi�. Valahogy megr�misztette az, hogy r�gen t�rt�nt esem�nyeket kell n�znie �s azokon elm�lkednie annak �rdek�ben, hogy megszerezhesse Morgant. El�gg� bonyolultnak �s hossz�nak t�nt ez a m�dszer, mint az, hogy elolvas egy k�nyvet. – Nem tudn�tok �sszefoglalni nagyj�b�l, hogy mir�l is van sz�?
- �sszefoglalhatjuk, persze, de az nem lesz el�g. Legal�bb egyszer-egyszer meg kellene n�zned – v�laszolta a nagyapja.
- Ok�, majd ha musz�j lesz – mondta James. – De most ink�bb mondj�tok m�r el, hogy mi is t�rt�nt �s hogyan.
- Nagyon t�relmetlen vagy – jegyezte meg Sirius. – Pont, mint a nagyap�d. James is annyira siettetni akarta a dolgokat, pedig a t�relem csajt teremt, ahogyan annak idej�n mondogattuk.
- Igaz�b�l egyik�nk sem hitt ebben – eml�keztette James. – Mind a ketten t�relmetlenek voltunk, Tapmancs, te is tudod.
- Nos, val�ban – b�lintott Sirius, s most el�sz�r mosolyodott el a b�l �ta. – Ha nem lett�l volna annyira megveszve Lily�rt, akkor tuti sosem csin�lod v�gig a Tekerg�-hadm�veletet. Ez a m�dszer azoknak val�, akik t�z�n-v�zen �t el akarj�k �rni a c�ljukat. S tudod mit? Ha a nagyap�dnak siker�lt, akkor neked is siker�lhet.
- Ti nem ismeritek Morgant, � most nagyon pipa r�m. �s �gy �ltal�ban mindig nagyon pipa r�m…
- Mi�rt is?
- Mert nem b�rok magammal �s mindig olyat teszek, ami�rt megs�rt�dik.
- Legut�bb mit is tett�l?
- Lesm�roltam – v�laszolta a fi� a f�le t�v�ig elv�r�s�dve.
James �s Sirius egym�sra n�ztek, s lopva �sszevigyorogtak. Ez a fi� t�nyleg a nagyapja fiatalkor�nak �jj��led�se.
- �s a l�ny hagyta?
- H�t el�sz�r gondolom, meglep�d�tt… azt�n persze lekevert egyet.
- �s nagyon d�h�s volt?
- H�t most legut�bb igen, de nem mindig veszi ilyen v�resre. Volt, hogy komolyan �gy �reztem, hogy � is akarja. M�rmint, hogy �lvezi.
- Ez j� jel, ezek szerint nem vagy k�z�mb�s.
- H�t �n nem is tudom… annyiszor mondtam m�r, hogy legy�nk egy�tt, de mindig elk�ld.
- Szerintem biztosan azt hiszi, hogy komolytalan vagy – v�lekedett Sirius. – Ez nem is csoda, nagyon �gyes hazudoz� vagy, l�ttam a temet�ben is.
- A temet�ben? – �rtetlenkedett James.
- Amikor inferusk�nt megt�madtam a l�nyt, s te azt mondtad, hogy csak �gyba akartad vinni.
- Azt csak az�rt mondtam, hogy elengedd.
- Tudom, de szerintem � elhitte.
- Nem tehetek arr�l, hogy mindent elhisz!
- A n�k m�r csak ilyenek – d�lt h�tra a fotelban a nagyapja. – Lily is minden ocsm�nys�got k�pes volt elhinni r�lam. Meg kell �ket gy�zni az ellenkez�j�r�l.
- De hogyan?
- Figyelj, �sszefoglalom neked a Tekerg�k hadm�velet�nek l�p�seit, fontosabb l�p�seit, s l�tni fogod, hogyan is enyh�tettem meg nagyany�d sz�v�t. Lily, mint m�r eml�tettem, ki nem �llhatott engem, tudod �n is hajtottam a l�nyokat, mint ahogyan a fiatal fi�k szokt�k, �s j�csk�n meggy�lt a bajom a magaviselettel is, mert h�t szerettem a cs�nyeket. Lily ebb�l azt sz�rte le, hogy komolytalan vagyok, s hi�ba is csaptam a szelet neki, � mindig kikosarazott �veken �t. Eleinte nem �rtettem, hogy mi�rt viselkedik �gy velem, mi�rt k�reti mag�t, de abban teljesen biztos voltam, hogy bizony�ra � is od�ig van �rtem. �rtem, a l�nyok �lm��rt, jobban mondva: egyik �lm��rt, mert Sirius is el�g n�pszer� volt. Eszembe se jutott, hogy esetleg van olyan l�ny a Roxfortban, akinek nem vagyok az esete. �rzed a hasonl�s�got? – sand�tott unok�j�ra, aki vigyorogva biccentett. – Azt�n ak�rhogyan is pr�b�lkoztam, Lily mindig elk�ld�tt el�g cs�ny�n melegebb �ghajlatra. Azt�n egy napon egy nagyon j� bar�tom azt tan�csolta, hogy v�ltsak taktik�t. �n el�sz�r kinevettem, mondv�n, hogy minek sz�l bele az �n dolgaimba, amikor neki m�g egy bar�tn�je sem volt sosem. �n azt�n nagyon j�l tudom, hogy mit kell tenni. El�sz�r nem foglalkoztam Remus tan�cs�val, de azt�n a f�lembe jutott, hogy Lily ut�n valaki m�s is �rdekl�dik, akivel � is szimpatiz�l…
- Ki volt az? – j�tt izgalomba James.
- Perselus Piton.
- Hogy mi? V�rjunk csak, azt mondtad, hogy a nagyi is szimpatiz�lt vele. De pont vele?!
- Perselus �s � gyerekkoruk �ta ismert�k egym�st �s j�ban voltak.
James elfintorodott, valahogy nem tudta elk�pzelni, hogy a nagyanyja a nagyapja helyett ahhoz a g�rbe orr�, furcsa modor� fick�hoz vonz�dott valaha is. Hogyan is szimpatiz�lhatott ezzel a Pitonnal, aki fiatalk�nt se lehetett valami j�k�p�?
- James, felesleges v�laszokat keresned, a n�ket nem lehet meg�rteni. �n sem tudtam felfogni, hogy velem mi�rt olyan durva, s vele mi�rt sokkal kedvesebb. A l�nyeg, hogy �gy volt �s k�sz.
- De az a pasi egy nagyra n�tt denev�r!
- James! Besz�lj r�la t�bb tisztelettel m�g akkor is, ha nem j�rsz messze az igazs�gt�l. – Nagyapja szem�ben furcsa f�ny lobogott. James �gy �rezte, hogy a f�rfi nem tudja eld�nteni maga sem, hogy mit is gondol Pitonr�l. – Ha Perselus nem lett volna, akkor te sem �ln�l, ugyanis megmentette ap�d �let�t nem is egyszer.
- Ok�, rendben, folytasd a t�rt�netet… sz�val a nagyinak tetszett ez a… Piton.
- Professzor – csend�lt egy hang a konyha ir�ny�b�l.
A fi�, James Potter �s Sirius Black egy emberk�nt kapt�k fel a fej�ket �s pillantottak a konyha ir�ny�ba. Az ajt�f�lf�nak d�lve Harryt pillantott�k meg s�t�tk�k k�nt�s�ben, kez�ben egy cs�sze g�z�lg� k�v�val.
- Te itthon vagy? – lep�d�tt meg a fia.
- Hol m�shol lenn�k?
- Azt hittem, dolgozol – vakarta meg a f�le t�v�t James. – Te vagy a miniszter vagy mi a csuda.
- Ma nem megyek be, hiszen itthon vagytok v�gre. Apa, Sirius, sz�p napot.
- Napot, Harry – biccentett Sirius.
- K�rtek egy cs�sze k�v�t?
- M�r t�l vagyunk rajta, k�sz�nj�k.
K�nos csend telepedet k�z�j�k. James alig b�rta �llni Harry vizslat� tekintet�t. Vajon eg�sz id� alatt a konyh�ban volt? Akkor biztosan most j�t mulat mag�ban fia b�n�z�s�n… James Sirius Potter, a kviddics csapat kapit�nya, a vil�g megment�je nem b�r el egy l�nnyal. Ez azt�n sz�p kis �g�s.
Harry mintha kital�lta volna a gondolatait.
- Eg�sz id� alatt odabent voltam, jobban mondva akkor m�g nem, amikor apa �s Sirius meg�rkeztek, de nagyj�b�l �rtem, hogy mi folyik itt.
- M�rt nem sz�lt�l, hogy ott vagy?
- Az�rt, mert nem akartalak megzavarni titeket… �s szerettem volna hallani, hogy milyen j� tan�csokkal l�tnak el a tekerg�k.
- Sz�lhatt�l volna – tette keresztbe a kez�t James. – Nem illik �m hallgat�zni.
- Tudom – mosolygott Harry. – Eln�z�st k�rek, de bevallom, nagyon k�v�ncsi vagyok. Megengeditek, hogy maradjak?
- Engem nem zavarsz – d�lt h�tra a fotel�ben James.
- Engem sem – csatlakozott Sirius is.
Minden szem az ifj� Jamesre szegez�d�tt, hiszen igaz�b�l az � mag�n�let�r�l volt sz� v�gs� soron.
„Ha most azt mondom, hogy menjen el, akkor tutira biztos lesz abban, hogy Morgan teljesen megbabon�zott. – gondolta mag�ban a fi�. – Nem akarom, hogy az ap�m gyenge kisfi�nak higgyen. Az �regek azt gondolnak r�lam, amit csak akarnak, de nem akarom, hogy apa is sajn�ljon. � mindig er�snek ismert, olyannak, akin egy csaj nem foghat ki.”
- Fel�lem nyugodtan maradhatsz, apa, nincs semmi titkolnival�nk.
- Biztosan nem zavarlak? – k�rdezte Harry, mik�zben �gy n�zett fi�ra, mintha a ves�j�be l�tna.
- Nem, m�rt zavarn�l?- James pr�b�lt olyan laza �s k�z�mb�s lenni, amennyire csak t�le telt. – Nincs itt semmi nagy �gy. Csup�n meg akarom h�d�tani… meg akarom szerezni Morgant, �s ehhez adnak p�r tippet a nagyap��k. Tudod, Morgan kicsit k�reti mag�t, pont, mint a nagyi annak idej�n.
- H�t persze.
- A l�nyeg az, hogy a kisunok�m k�v�ncsi volt arra, hogyan is kaptam egy es�lyt Lilyt�l – kelt unok�ja v�delm�re James Potter. – �s szerintem folytassuk is gyorsan a t�rt�netet. A l�nyeg, hogy amikor megtudtam, hogy Piton Lily ut�n koslat, s, hogy Lily szimpatiz�l vele, �n megijedtem �letemben el�sz�r. Pitonnal sosem voltunk valami nagy bar�ts�gban, meglehet�sen ut�ltuk egym�st… mindig is sejtettem, hogy tetszik neki Lily, s ez nekem nem tetszett, r�ad�sul �lland�an ut�nunk k�mkedett. Szerintem minden�ron be akart minket feket�teni, s mindig bizony�t�kokat keresett a v�tkess�g�nkre. Mindegy, nem szerett�k egym�st �s k�sz. Lily mindig v�dte �t, tudj�tok, Lily minden szerencs�tlen mellett ki�llt. Ez volt a hobbija, a gyeng�k v�delme, nem mintha Perselus v�delemre szorult volna valaha is. De ne kanyarodjunk el ennyire, a l�nyeg, hogy nagyon nem tetszett az, amit hallottam. Elgondolkoztam. Mindig �gy gondoltam, hogy Lily egyszer az eny�m lesz. Az meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg �sszej�n valaki m�ssal. Amikor megtudtam, hogy van arra es�ly, hogy � �s valaki m�s… bevallom, megijedtem. Akkor d�bbentem r�, hogy kell nekem ez a csaj b�rmi �ron, s hogy �r�kk� vele akarok �lni. Igen, ez volt az a pont, hogy r��bredtem arra, hogy t�bbet �rzek ir�nta, mint m�sok ir�nt szoktam.
- James v�gre megfogadta Remus tan�cs�t �s taktik�t v�ltott – vette �t a sz�t Sirius. – Eleinte �n is �gy gondolkoztam, mint James, s Remust figyelmen k�v�l hagytam, mert h�t od�ig minden l�nyt megkaptunk. De azt�n bel�ttam, hogy tal�n a finomabb lelk� bar�tunknak van igaza, Lilyt m�shogy kell kezelni. Kidolgoztunk egy teljesen �j taktik�t, amely azzal kezd�d�tt, hogy James abbahagyta a gyerekes ostoba megjegyz�seit, amelyeket folyton Lilynek c�mzett. � nem az a l�ny, akin�l a ’hello cic�m, j�l �ll neked a szoknya’ �s a hasonl� b�knak sz�nt idi�tas�gok m�k�dhetnek.
- Lily finom lelk� l�ny volt �s sokkal komolyabb, mint a kort�rsai, �gy fel kellett n�n�m hozz�.
- Morgan is pont ugyanilyen! – j�tt izgalomba James, m�r az sem �rdekelte, hogy az apja mit gondol r�la. – Mes�ld el nagyapa, hogy hogyan is n�tt�l fel hozz�! Mindig azzal j�n nekem, hogy gyerekes vagyok.
- Els� l�p�sk�nt felhagytam az ilyen h�lye besz�l�sokkal – eml�kezett vissza a nagyapja. – �gy tettem, mintha m�r nem �rdekelne.
- Ezt hogyan? Mi�rt?
- Ha tudja, hogy meg�r�lsz �rte, akkor neki m�r nem leszel �rdekes. Tudod a n�kben is benne van a vad�sz�szt�n, amely benn�nk, f�rfiakban tombol. Ha egy n�t megkaphatunk k�nnyen, akkor m�r nem is �rdekel minket annyira. �k is valahogy �gy vannak vel�nk. �gy tettem, mintha teljesen k�z�mb�s lenn�k. Nem volt egyszer�, de musz�j volt v�gigcsin�lnom.
- Kihagyt�l egy l�p�st, bar�tom – sz�lt k�zbe Sirius.
- Micsod�t? – A f�rfi �rtetlenkedve n�zett bar�tj�ra.
- Elfelejtetted, hogy el�sz�r kitapogattuk, hogy vajon van-e valami kis es�lyed Lilyn�l. Mert, ha a l�nyt egy�ltal�n nem �rdekled, akkor a Tekerg�-hadm�velet sem seg�thet. �gy el�sz�r Remus seg�ts�g�vel kider�tett�k, hogy Lily alapvet�en nem ut�lja Jamest, csak nem szereti a gyerekes viselked�s�t. Ezut�n j�tt a komolyod�s.
- Teh�t el�bb ki kell der�tenem, hogy tetszem-e Morgannek?
- Hogy k�z�mb�s-e az ir�nyodba, vagy van valamilyen �rzelme – pontos�tott James. – Ha ez megvan, akkor kezd�dhet a kom�dia. Nagyon neh�z el�adni, hogy a l�ny nem kell neked, mivel sz�mos olyan szitu�ci� van, amikor legsz�vesebben megcs�koln�d, mint �tn�zn�l rajta.
- Hogyan csin�ltad te ezt v�gig?
- Ezt elmondani vajmi neh�z, de a k�nyvvel megmutathatn�m �s elmagyar�zhatn�k mindent.
- M�shogy nem megy?
- Nem, sajnos. Az lenne a legjobb megold�s.
- Akkor nem b�nom – s�hajtotta a fi�. – N�zz�nk bele, utazzunk vissza a m�ltba.
- Tudtam, hogy jobb bel�t�sra t�rsz majd! – csapta �ssze a tenyer�t James Potter. – Akkor vegy�k el� a p�lc�t, s �me a bel�p�shez sz�ks�ges jelsz�: Esk�sz�m, hogy j�ban s�ntik�lok!
A k�nyv els� oldal�n egy f�nyk�p jelent meg, amely a var�zsvil�gban megszokott k�pekt�l elt�r�en nem mozgott. James jobban szem�gyre vette a k�pet, s meg�llap�totta, hogy a Roxfort udvar�t mutathatja.
- Mif�le jelsz� volt ez az esk�sz�m, hogy j�ban s�ntik�lok? – n�zett fel nagyapj�ra. – �s m�rt nem mozog a k�p?
- A jelsz� a Tekerg�k t�rk�p�hez tart�z�nak az ellenkez�je, m�gpedig az�rt, mert ezzel a k�nyvvel seg�teni akarunk, a t�rk�pet pedig cs�nytev�sre haszn�ltuk �ltal�ban. �s a k�p az�rt nem mozog, mert nem egy f�nyk�pr�l van sz�. Ez egy ablak, egy ablak a m�ltba. Ha most r�tenyerelsz a k�pre, akkor a Roxfort udvar�n k�tsz majd ki azon a napon, amikor minden elkezd�d�tt.
- �s ha �n a k�zep�re akarok ugrani, akkor el�g, ha ott nyitom ki a k�nyvet?
- Igen, de szerintem tan�csosabb, ha most v�gig megyek veled az eg�sz �ton.
- Az eg�szen? De az nem lesz baromi hossz�? – h�k�lt h�tra James.
- Nem �rtam �m le minden egyes percet addig a napig, am�g �ssze nem j�tt�nk Lilyvel – magyar�zta a nagyapja mosolyogva. – Csak a fontosabb jeleneteket mutatom meg neked, azokat, amelyek kulcsfontoss�g�ak voltak, rendben?
- Van m�s v�laszt�som? – A fi� f�jdalmas arcot v�gott.
- Szeretn�d azt a l�nyt? – szegezte neki a k�rd�st James.
- Igen.
- Akkor nincs. Na, k�szen �llsz fejest ugrani?
- V�rjatok csak, meddig lesztek t�vol? – Harry most sz�lalt meg el�sz�r.
- P�r �r�ig biztosan.
- J�l van, akkor j� utat.
- Tapmancs, vel�nk j�ssz?
- Ink�bb kihagyn�m.
�gy a k�t James Potter beletenyerelt egym�s ut�n a k�nyvbe, majd egy m�sodperc alatt k�dd� v�ltak.
- Ez a dolog t�nyleg m�k�dhet? – fordult Siriushoz Harry miut�n a fia �s az apja elt�ntek.
- Lilyn�l m�k�d�tt. De nincs semmi garancia, hogy ann�l a l�nyn�l is fog, de b�zzunk benne.
- El sem hiszem, hogy van egy ilyen k�nyvetek – cs�v�lta a fej�t Harry. – Mir�l nem tudok m�g?
- Sok mindenr�l, dr�ga Harry. – Sirius a f�rfi v�ll�ra tette a kez�t. – De vannak dolgok, amelyek jobb, ha a m�lt hom�ly�ba vesznek �r�kre.
- Az a n� is egy ilyen kateg�ria? – v�ltott t�m�t Harry. Igazs�g szerint m�r r�g�ta sz�ba akarta hozni nemr�g felbukkant keresztanyj�t, csak nem tudta, hogyan.
- Silvy�ra gondolsz? – Sirius hangja sz�raz volt, von�sai megkem�nyedtek. – Az a n� sz�ra sem �rdemes.
- Sirius, � a keresztany�m �s szenvedsz t�le. Szeretn�k vil�gosan l�tni.
- Az a n� egykoron sokat jelentett nekem, de � m�st v�lasztott. A t�rt�net ennyi l�nyeg�ben.
- Sirius, �gy �rzem, hogy ez vajmi kev�s az igazs�ghoz k�pest. Silvya Smith tegnap este azt mondta nekem, miel�tt elhagyta volna a b�lt, hogy meg fog keresni �s mindent megmagyar�z.
- Ezt mondta neked? – kapta fel a fej�t Sirius. – Azt mondta, hogy megkeres?
- Igen – felelte Harry. – Azt mondta, hogy magyar�zattal tartozik, s, hogy szeretne mindent j�v�tenni.
- Ennek a n�nek azt�n van b�r a k�p�n! – csapott az asztalra Sirius. – Csak nem akar a csal�dhoz tartozni? K�pes lenne ekkora pof�tlans�gra?! Mondjuk, nem lepne meg… Figyelj, Harry, ne is �llj sz�ba vele! �g�rd meg, hogy nem is �llsz sz�ba vele!
- Sirius, hogy �g�rhetn�m meg, amikor azt sem tudom, mi�rt haragszotok r�?
- Any�d nem mondott semmit sem?
- Nem. Senki sem mond semmit, csak azt, hogy az a n� el�rult titeket, de azt senki sem �rulja el, hogy hogyan �s mi�rt.
- Nem is �rdekes az, Harry. Silvya velej�ig romlott n�, �s szeretn�m, ha t�vol tartan�d magadt�l �s a csal�dodt�l.
- Sirius, ha nem besz�lsz te sem, akkor ezt nem �g�rhetem meg – kem�ny�tette meg a hangj�t Harry. Esze �g�ban sem volt �gy viselkedni, mint egy sz�fogad� gyerek, aki felt�tel n�lk�l engedelmeskedik a feln�tteknek. Hiszen � is feln�tt volt m�r, h�romgyerekes csal�dapa. Am�gy is furdalta az oldal�t a k�v�ncsis�g.
- Harry, k�rlek… ne kelljen err�l t�bbet mondanom.
- Sirius, �n nem akarok neked f�jdalmat okozni, de ha te sem besz�lsz, akkor k�nytelen leszek megk�rdezni mag�t Silvy�t.
- H�t j�l van. – Sirius nyelt egyet. – Ha ilyen makacs vagy, akkor legyen. Silvya Smith a bar�tunk volt, jobban mondva: Lily legjobb bar�tn�je volt, de � a hatalmat v�lasztotta, a s�t�tet. �t�llt a m�sik oldalra.
- M�rmint a hal�lfal�khoz?
- Nagyj�b�l.
- �s azut�n?
- Ennyi nem el�g?! – csattant fel Sirius, az arc�n f�jdalom t�kr�z�d�tt.
- Ennyi nem. Draco is hal�lfal� volt, de most m�gis �gy fest, hogy a n�szom lesz.
- A fene vinn� el! Silvya nem az a fajta ember, akit k�nyszer�tettek, hogy �t�lljon. � maga d�nt�tt �gy. Harry, �n… �n szerettem ezt az �tokverte n�t �s el akartam venni. Azt hittem, � is vonz�dik hozz�m. De kev�s voltam neki.
- Egy m�sikat v�lasztott helyetted. – Harrynek kezdett leesni a tantusz, s m�r vil�gosan l�tta a t�rt�netet: Silvya Smith �sszej�tt egy mardek�rossal, s emiatt megharagudtak r�. Ebben nem l�tott semmi rosszat, hiszen az � l�nya is egy mardek�ros fi�val j�rt.
- Igen.
- �rtem, akkor m�r csak egy k�rd�sem volna: mi�rt fest ez a n� �gy, mintha sokkal fiatalabb volna n�latok?
- Fogalmam sincs, k�rdezd Voldemortot.
- Ezt hogy �rted? – Harry arca els�t�t�lt. Voldemort? M�r megint �?!
Sirius hosszasan kib�mult az ablakon, csak azut�n v�laszolt, lassan kiejtve a szavakat:
- Silvya Tom Denem�rt hagyott el.