Hossz� kihagy�s ut�n, de ann�l nagyobb szeretettel �rtam nektek a folytat�st. Egy r�videbb fejezet lett, de rem�lem, hogy ez nem baj! :) Tudj�tok, ez a kisreg�ny m�r csak ilyen k�nnyed, de lesz majd ennek egy folytat�sa, amely komolyabb hangv�tel� lesz, t�bb akci�val.

H�v�s �szi nap volt. Az udvart a soksz�n� falevelek vont�k sz�nes sz�nyegbe, s a roxfortos di�kok szorosan �sszeh�zva a tal�rjukat �ppen az udvaron igyekeztek kiszell�ztetni a fej�ket az el�z� tan�ra ut�n.
- Mi�rt �lldog�lnak kint ebben a hidegben? – sz�lalt meg a fi�, s v�laszra v�rva n�zett fel a nagyapj�ra.
- Ha j�l eml�kszem, akkor �ppen B�jitaltan �r�nk volt, s egy f�lresiker�lt k�s�rletnek k�sz�nhet�en sz�rny� b�z t�lt�tte be a term�nket. �r�lt�nk, hogy kicsit friss leveg�t sz�vhatunk.
- Egy�bk�nt hogyan �rezhetem a h�m�rs�kletet, amikor elvileg ez csak egy eml�k? �gy �rtem, a Mereng�ben sem �rezni a m�ltb�li dolgokat.
- Bevallom, kisunok�m, hogy fogalmam sincs. De ez nem is l�nyeges a mi eset�nkben, hiszen az�rt j�tt�nk, hogy megn�zhesd, hogyan is h�d�tottam meg a nagyany�dat.
- �s hol van �? – hordozta k�rbe a tekintet�t a di�kokon James.
- Ott – mutatott egy v�r�s haj� l�nyra a fal mellett a nagyapja.
A l�ny �ppen egy barna haj� m�sikkal t�rsalgott, mik�zben mag�hoz �lelte a tank�nyv�t. Valami nagyon izgalmas t�m�r�l lehetett sz�, mivel kipirosl� arccal �s intenz�v gesztikul�ci�val mes�lt. A k�t j�v�beli vend�g k�zelebb sietett hozz�, hogy hallj�k, mi is foglalkoztathatja ennyire.
- �n mindig mondtam neked, Lily, hogy Perselus egy kicsit furcsa…
- Nem, ez nem igaz, Sil! Perselust gyerekkorom �ta ismerem, �s csak mostan�ban ilyen aggaszt� a viselked�se.
- Szerintem ink�bb az az aggaszt�, hogy foglalkozol vele – d�lt Silvya a hideg k�falnak. – �szre sem kellene venned, hogy �l azok ut�n, amit mondott r�d.
- Silvya, ha mindenkire megharagudn�k v�g�rv�nyesen, aki s�rv�r�nek h�v, akkor a f�l Roxfortot elfelejthetn�m – mutatott r� Lily. – Rosszul esett, persze, de m�r megbocs�tottam… �szint�n sz�lva, hi�nyzik Perselus.
- Ezt komolyan kimondta? – d�bbent meg James.
- Ki, bizony – s�hajtotta a nagyapja.
- Lily, hogy hi�nyozhat � neked? Olyan furcsa, ellenszenves, mindig mag�nak val� volt �s szerintem vonz�dik a fekete m�gi�hoz.
- Css! Silvya, halkabban! A v�g�n m�g valaki meghallja �s rosszat terjeszt r�la! – tette bar�tn�je sz�j�ra a kez�t Lily.
- Nem hiszem el, hogy ennyire v�ded!
- Mondtam m�r, hogy hi�nyzik. R�gebben sokat besz�lgett�nk, kedvelem �t, Sil.
- Merlinre, Lily! N�la m�g az a hibbant Potter is jobb! Potter legal�bb csak szimpl�n bolond, nem gonosz!
- Perselus sem gonosz! – vonta fel a szem�ld�k�t Lily. – F�lreismered �t. �s m�r hogyan is eml�thetn�nk egy lapon Potterrel. James Potter a legbek�pzeltebb h�lyag, akit csak ismerek.
- Ez igaz, de oda van �rted, �s nincsenek s�t�t dolgai. Lefogadom, hogy hamarosan megh�v majd a bankettre.
- Sil, m�g csak okt�ber van. A bankett a ny�r elej�n lesz.
- �s? Tutira megh�v mindj�rt.
- �n pedig nemet mondok �jra – s�hajtott a v�r�s haj� l�ny.
- Elmehetn�l vele.
- Dehogy megyek! James nagyk�p� �s annyira arrog�ns… �s folyton nyomul… �s gyerekes, megb�zhatatlan.
- De legal�bb nem k�zvesz�lyes.
- Perselus sem az! – v�dte a fi�t Lily. – � komoly �s �rett, nem olyan h�gagy�, mint James Potter.
- Nem volt valami nagy v�lem�nnyel r�lad a nagyi – fintorodott el James mik�zben arra gondolt, hogy lehet, hogy Morgan is hasonl�k�pp v�lekedik r�la.
- Ha m�r �gy n�gyszemk�zt vagyunk, akkor bevallom, hogy nem alaptalanul. Akkoriban meglehet�sen r�szolg�ltam a szidalmakra. Azt hittem, hogy b�rmit �s b�rkit megkaphatok, hogy a vil�g a l�baim el�tt hever.
- Szerinted �n is ilyen vagyok?
- Nos, sokban hasonl�tasz r�m. Tudod, mindketten n�pszer�ek vagyunk, s ezt neh�z kezelni. Nekem sem siker�lt eleinte.
Id�k�zben egyre t�bb di�k lett odakint a folyos�kon. Egym�st �rt�k a feket�be �lt�z�tt nebul�k.
- L�tod, ott j�v�k – mutatott egy k�zeled� alakra James.
Ahogyan az alak egyre k�zelebb �rt, az ifj� Jamesnek meg kellett �llap�tania, hogy t�nyleg nagyon hasonl�t a nagyapj�ra. K�zben a k�t bar�tn� is �szrevette a k�zeled� tekerg�ket, merthogy James a legjobb bar�tai k�s�ret�ben �rkezett.
- Lefogadom, hogy hozz�d siet annyira – l�kte oldalba a bar�tn�j�t Silvya.
- H�t �n �gysem megyek el vele sehov�! M�g a szomsz�d tanterembe sem! – fonta keresztbe a karj�t Lily Evans g�g�sen.
Amikor a fi�k el�rt�k a l�nyokat, nem az t�rt�nt, amire azok sz�m�tottak. A griffend�les fi�k biccentettek a l�nyoknak k�sz�n�s gyan�nt, majd tov�bb�lltak. Lilynek �s a bar�tn�j�nek sz� szerint leesett az �lla.
- H�t ez meg mi volt?
- Biztosan rossz kedv�k van – v�lekedett Lily, hab�r nehez�re esett elk�pzelni, hogy a mindig heccel� sr�coknak rossz napjuk is lehet.
- �szrevetted, hogy alig pillantott r�d?
- H�la a var�zsl�k isten�nek – mondta Lily, de a lelke m�ly�n nem �rtette a dolgot. James eddig mindig udvarolt neki, el�g hevesen. Ami azt illeti, hevesebben, mint kellett volna.
Nemcsak �k �lltak a dolgok felett �rtetlen�l, hanem az ifj� James Potter is, aki arra sz�m�tott, hogy a nagyapja valami �szveszejt� klassz sz�veggel becserk�szi a nagyanyj�t.
- De nagyapa, r� sem n�zt�l!
- Bizony – mosolyodott el a f�rfi.
- De ez hogy lehet? �gy hogyan fogod megh�d�tani? Nem �rtem…
- J�l jegyezd meg, Jimmy: ha a sz�p sz� nem seg�t, akkor ne v�gy r�la tudom�st. L�gy k�z�mb�s, mintha csak egy lenne a sok k�z�l.
- Innent�l kezdve nem is csaptad neki a szelet?
- De nem �m. �gy tettem, mintha csak egy oszt�lyt�rsat l�tn�k benne, nem a n�t.
- Basszus… ez nagyon neh�z lehet!
- Senki sem mondta, hogy k�nny� megh�d�tani egy l�nyt, aki�rt elepedsz.
- �n felrobbanok, ha megl�tom Morgant! A sz�vem �ssze-vissza kalap�l �s sosem tudom, hogy mit is mondjak neki.
- Ha r�m hallgatsz, akkor ezent�l csak akkor besz�lsz vele, ha musz�j �s akkor is csak semleges dolgokr�l. Sose eml�tsd neki t�bb�, hogy szeretn�l t�le valamit.
- Ej, ez bitang neh�z lesz! – vakarta meg a fej�t a fi�. – De van itt m�g valami. Ha elkezdted �t leveg�nek n�zni, akkor hogyan lett a ti�d m�gis, csak mert nekem olyb� t�nt, hogy Piton fel�l �rdekl�dik.
- Nos, igen, volt id�, amikor Lily kicsit vonz�dott ahhoz az �tkozott… Perselushoz.
- De akkor?
- N�zd v�gig a k�nyvet, kisfiam.
- De ma d�lut�n visszautazunk Finnorsz�gba, �s nem tudlak megk�rdezni, ha valamit nem �rtek!
- Adok neked egy m�gikus t�kr�t, amelyen kereszt�l k�zvetlen�l besz�lgethet�nk. Megfelel?
- Meg. De azt az egyet m�g mindig nem �rtem, hogyan happoltad el �t Pitont�l.
- Lily csak azt hitte, hogy vonz�dik. Piton �ltanul� volt, komoly, megfontolt. �n mondjuk ki nem �llhattam, de ez a mag�nv�lem�nyem, a m�gi�hoz t�nyleg volt tehets�ge. �n ezzel szemben hi�ba voltam kviddicsszt�r, n�pszer�, a tanul�st elhanyagoltam, s Lilynek az okos fi�k tetszettek.
- Akkor ebben is hasonl�t Morganre. – James megnyalta a sz�ja sz�l�t, nem lesz egyszer� dolga a l�nnyal.
- Valahogy felt�nt a kett�j�k k�z�tti hasonl�s�g, ez�rt is adtam neked ezt a k�nyvet. J�l jegyezd meg az els� l�p�st, James: l�gy k�z�mb�s.
- J�l van, megpr�b�lom, nem mintha az csak �gy menne var�zs�t�sre. Nem lesz neki felt�n�, ha hirtelen nem foglalkozom vele? A nagyi is �szrevette!
- Ha az a l�ny annyira f�jtat r�d, mint Lily anno �nr�m, akkor j� lesz �gy. Eleinte �r�l majd, de azt�n elkezdesz neki hi�nyozni.
Jamesnek esz�be jutott utols� tal�lkoz�sa a l�nnyal. Az este, amikor az pofon v�gta.
- El�gg� orrol r�m most. Rem�lem, bej�n, amit aj�nlasz.
- Be fog, a Tekerg�-hadm�velet bev�lt m�dszer. �rted az els� l�p�s l�nyeg�t vagy kalauzoljalak el egy m�sik napra?
- Nem kell, �rtem. Csak azt nem tudom, hogy lesz-e er�m hozz�.
- Potter vagy, fiam! Lennie kell er�dnek hozz�!
 

Hossz� �s d�bbent csend �llt be Harry �s a keresztapja k�z�tt. A f�rfi f�l�ben csengtek keresztapja szavai: „Silvya Tom Denem�rt hagyott el.” Egyszer�en nem akart hinni a f�l�nek. A keresztanyja, az �desanyja legjobb bar�tn�je Tom Denemre cser�lte le a becs�letes keresztapj�t. Nincs igazs�g a f�ld�n.
- Ezt nem tudom elhinni – sz�lalt meg v�g�l Harry.
- Pedig elhiheted, �gy t�rt�nt minden. Silvya egy nagyobb hatalm� p�rt akart mag�nak. Olyasvalakit, aki val�sz�n�leg t�bbre viszi majd, mint �n.
- L�that�, hogy mire vitte – jegyezte meg ep�sen Harry, mik�zben arra gondolt, hogy vajon Silvy�t mennyire �rintette meg, hogy a v�lasztottja kiv�gezte a legjobb bar�tn�j�t �s annak f�rj�t, s rajtuk k�v�l m�g megannyi var�zsl�t �s muglit.
- Tom Denem nagyon ambici�zus fiatalember volt. �n mindig �reztem benne valami s�t�tet, de voltak, akik csup�n a tehets�get l�tt�k benne. Tom Denem a manipul�ci� mestere volt, Harry.
- Te most v�ded Silvy�t?
Sirius elkapta tekintet�t az ablakp�rk�nyr�l, s �gy Harry l�thatta a benne lakoz� f�jdalmat �s d�h�t.
- Hogy �n v�deni? �T?! Az ki van z�rva, csup�n az igazat mondom. Sokan nem l�ttak �t rajta. Szerintem Silvya is csak a nagyrat�r� terveit vette �szre, nem a vil�gh�d�t�sra k�sz�l� m�gust.
- Szerintem pedig ez a n� nem foglalkozik semmivel, csak azzal, ami neki j�. Anno Voldemort mell� akart �llni, s most, hogy � nincs, idej�n, mert gy�tri a lelkiismeret.
- Akkoriban � m�g nem az a sz�rnyeteg volt, akit te ismersz. Hirtelen v�lt azz�.
- Dumbledore szerint mindig is s�t�t volt.
- Igen, volt benne hajlam r�, de akkoriban, amikor Silvya elhagyott �rte, m�g nem volt gyilkos.

- Ez t�ged meghat? – sand�tott Siriusra Harry. Nem akarta, hogy a keresztapja kib�k�lj�n ezzel a n�vel. Nem akarta azt sem, hogy sz�nja �t.
- Nem, de azt szeretn�m, ha tiszt�n l�tn�l. Silvya nem a sz�rnyet v�lasztotta, akit te ismersz, hanem a manipul�tort.
- �s Tom Denem akarta �t? – Nehez�re esett elhinni, hogy Voldemort, aki k�ptelen szeretni, kapcsolatot akarna l�tes�teni egy n�vel. (Igaz, ut�dnemz�s c�lj�b�l Bellatrix-szal megtette… Mi van akkor, ha Silvy�t�l is van egy gyereke? Erre Harry m�g legrosszabb r�m�lm�ban sem akart gondolni.)
- Feles�g�l akarta venni.
Ez a h�r m�g jobban megd�bbentette Harryt. Voldemort tartott valakit ahhoz m�lt�nak, hogy n��l vegye?
- Ez nem lehet igaz – suttogta, mik�zben le�lt az egyik fotelba.
- De, bizony igaz. Hallottam, hogy az esk�v�re k�sz�lnek. Denem nagyon elsz�nt volt, s Silvya is megvette m�r a ruh�j�t.
- �s any�m err�l tudott?
- Lily volt az egyetlen a k�s�bbi rendtagok k�z�l, aki tudott r�la.
- �s hagyta?
- Mit tehetett volna, Harry? Silvya meggy�zte, hogy a Denemr�l kering� h�rek alaptalanok.
- �s megesk�dtek?
- Nem, valami�rt nem. Sosem k�rdeztem… igaz�b�l nem is volt kit�l megk�rdezni, mivel Silvy�t nem is l�ttuk ezut�n sok�ig. Meg am�gy is, nem foglalkoztam vele azok ut�n, ahogyan elk�ld�tt.
- Ez nagyon furcsa – d�rzs�lte meg az �ll�t Harry. – Mi�rt nem vette el? �s hogy lehet, hogy k�b� k�t �v leforg�sa alatt Tom Denemb�l sz�rnyeteg lett?
- Fogalmam sincs, �s most m�r nem is �rdekes.
- M�r hogyne volna az? – d�lt el�re a fotelban Harry. – Hiszen most tudtam meg, hogy a keresztany�m hozz� akart menni Voldemorthoz! �s most itt van, Sirius! Mit akar t�l�nk?
Sirius hosszasan n�zett az asztalon hever� m�gikus id�k�nyvre, majd �gy sz�lt:
- Egy �j es�lyt.
- Ennyi �v ut�n? Hiszen a b�lig azt sem tudtam, hogy a vil�gon van! Mi�rt fontos neki, hogy kapjon egy �j es�lyt?
- Nem tudom, Harry. Ezt Lilyvel besz�ld meg.
- �s te megbocs�tasz?
Sirius Harryre emelte tekintet�t, nem felelt, de benne volt a v�lasz: sosem fogja megbocs�tani azt, hogy Silvya m�st v�lasztott helyette.
- M�r csak egy dolgot nem �rtek, annyi id�s, mint ti, de m�gis sokkal fiatalabbnak l�tszik, mint Molly.
- Igazad van – biccentett Sirius. – �s a k�rd�sedre nem tudok v�laszolni… gondolom, m�gia.
- De valami s�lyos m�gia lehet ez, Sirius – v�lekedett Harry. – A fiatals�gnak mindig nagy �ra van.
Ahogyan ezt kimondta, egy pukkan�s k�s�ret�ben megjelent a k�t James.
- Na, sikerrel j�rtatok?
- �rdekes volt – felelte az ifj� James.
- Nem ijesztetted el v�gleg a fi�t? – k�rdezte Sirius.
- Nem, ugyan! Hiszen az �n unok�m, Potter v�rb�l faragt�k.
Harry a fia v�ll�ra tette a kez�t.
- �n hiszem, hogy el�red a c�lod.
- J�l van, na! Ne babusgassatok m�r!
- N�zzenek oda, csak nem kik�red magadnak a t�r�d�st? – nevetett fel a nagyapja.
- Csak de. M�r f�rfi vagyok.
Ezen mind a h�rom id�sebb f�rfi j�t mosolygott, m�g Sirius is, aki Silvya Smith visszat�r�se �ta el�gg� rossz hangulatban volt. De a hirtelen j�tt �r�m nem tartott sok�ig, ugyanis heves vit�ra lettek figyelmesek a l�pcs� fel�l.
- F�lre�rted! – hallatszott Albus bocs�natk�r� hangs�ly� hangja.
- Ezen nincs mit f�lre�rteni, Albus! – Emily sietett le a l�pcs�n egy b�r�nddel. – Te gondolkod�s n�lk�l azt hitted, hogy el�rultalak!
- Emily… �n csak megijedtem, hogy Silvya Smith az any�d… - kapta el a l�ny csukl�j�t k�ts�gbeesve Albus.
- �s r�gt�n azt gondoltad, hogy �n tudtam arr�l, hogy �letben van.
- Gyerekek, mi folyik itt? – l�pett hozz�juk Harry.
- Emily el akar hagyni – v�laszolta Albus annyi f�jdalommal a hangj�ban, hogy Harry sz�ve �sszeszorult.
- Igaz ez? – n�zett a l�nyra Harry kem�ny arccal.
- Mr. Potter, �n h�l�s vagyok, ami�rt befogadott a csal�dj�ba, de nem mehet feles�g�l a fi�hoz. Albus nem b�zik bennem.
- Ez �gy nem igaz! – er�sk�d�tt Albus.
- De igen, igaz. Tudja, uram, amikor a b�lon megjelent Silvya Smith, Albus gondolkod�s n�lk�l azt felt�telezte, hogy �n tudtam arr�l, hogy az any�m �l.
- Az�rt be kell l�tnunk, Emily, hogy nem alaptalanul ingott meg a bizalma benned – eml�keztette Harry a l�nyt arra az id�re, amikor az csup�n az anyja parancs�ra hitette el a fi�val, hogy szereti.
- Igaza van, Mr. Potter – b�lintott a l�ny. – �ppen ez�rt nem m�k�dhet. �n akkor nagyot hib�ztam, s ezek szerint Albusban �r�kk� ott marad a t�ske. A kapcsolatunk ez�rt sosem m�k�dhet t�k�letesen, jobb, ha befejezz�k, miel�tt megesk�dn�nk.
- Egy h�zass�g sosem m�k�dhet t�k�letesen, mindig vannak z�kken�k �s hull�mv�lgyek – mondta Harry. – A saj�tom erre nagyon j� p�lda. De hiszem azt, hogy azoknak, akiket egym�snak sz�nt az �g, egy�tt kell maradniuk, ak�rmi is t�rt�njen.
- Emily, k�ny�rg�m, ne hagyj el. �n… �n sajn�lom, ha megb�ntottalak, de mindannyian megijedt�nk.
A l�ny arc�n l�tszott, hogy nem sz�vesen menne el, hogy gondolkodik. Igazs�g szerint biztos volt abban, hogy Albust teremtett�k a sz�m�ra, de nem akart olyan kapcsolatban �lni, amelyre �rny�kot vet fiatalkori hib�ja.
- Emily – fogta meg a l�ny kez�t Albus. – Dr�ga Emily, k�rlek, kezdj�k �jra. Meg�g�rem, hogy soha t�bb� nem k�telkedem benned.
- �g�rni k�nyebb, Al, mint betartani.
- Emily, a fiam szeret t�ged. Ebben teljesen biztos vagyok. Mindig is szeretett, �s megbocs�tott neked.
A l�ny letette a b�r�nd�t a l�pcs�re, majd s�hajtott.
- Rendben van.
- T�nyleg? – vidult fel Albus arca.
- Igen – mosolygott a fi�ra Emily. – Azt hiszem, kicsit hevesen reag�ltam, sajn�lom.
- Akkor, minden j�, ha a v�ge j� – tette a kez�t a k�t fiatal v�ll�ra Harry. – Nagyon boldog vagyok, hogy siker�lt megbesz�lnetek a dolgokat, mivel m�r megvettem az esk�v�i �lt�ny�met.
- Akkor jobb lesz, ha nem eszel t�bbet a nagyi s�tij�b�l, mert ki fogod h�zni – kapcsol�dott a besz�lget�sbe James.
- Fiam, ez az es�ly neked is fenn�ll – bokszolt a fia has�ba Harry.
- Merre j�rt�l eg�sz d�lel�tt, b�ty�? – �rdekl�d�tt Albus, mik�zben szorosan �lelte mag�hoz Emilyt.
- A nagypapa mutatott egy-k�t tr�kk�t, hogyan is h�d�tsam meg Morgant.
- Gondolod, hogy a tegnapi ut�n m�g van es�lyed? – kerekedtek el Albus szemei.
- H�h���, csak most lesz es�lyem! – csapta �ssze a tenyer�t James.
- �s mit�l vagy ebben ilyen biztos? – n�zett leend� s�gor�ra Emily. � tiszt�ban volt azokkal az �rzelmekkel, amelyeket Morgan t�pl�lt a fi� ir�nt. Tudta, hogy bar�tn�je magam sem tudja, hogy mit �rez a kviddics-szt�rb�l nemzeti h�ss� v�lt fi� ir�nt.
- Mert egy ezer �ve bev�lt receptet fogok alkalmazni.
- �s mikor?
- M�r m�t�l fogva. – James szem�ben harci t�z lobogott, kezdte elhinni, hogy k�pes lesz megszerezni Morgant. S hamarosan tal�lkoznak majd, hiszen m�g aznap d�lut�n visszat�rnek a Steinhauser birtokra, s akkor azt�n t�nyleg kezdet�t veszi a Morgan-hadm�velet! El�sz�r is, �nuralmat kell gyakorolnia, s k�z�mb�snek kell maradnia. Morgan Malfoynak fogalma sincs, hogy mi v�r r�…