Lassan el�rkez�nk a t�rt�net v�g�hez, ez a fejezet v�zv�laszt� lesz, s innent�l kezdve Harry sz�m�ra egyenes �t vezet lefel� a lejt�n. 

Scorpius Malfoy m�r hajnalban Lily �gya mellett �cs�rg�tt, �s n�zte, ahogyan a l�ny alszik. Valah�nyszor az verejt�kezve forgol�dni kezdett gyeng�den megnyugtatta, mivel biztos volt abban, hogy a l�nynak r�m�lmai vannak az el�z� nap t�rt�n�sei miatt. Ami Scorpiust illette, � egyszer�en k�ptelen volt elaludni, eg�sz �jjel ide-oda forgol�dott, �s valah�nyszor lehunyta a szem�t, azonnal azt l�tta, amint a v�rfarkas Lilyt moleszt�lja. Most pedig, ahogyan itt �lt a l�ny mellett, azok a szavak j�rtak a fej�ben, amelyeket ez a f�rfi v�gott a fej�hez. Tudta nagyon j�l, hogy a Malfoy csal�d r�gen a s�t�t oldalon �llt, s egy r�vid ideig az �desapja, Draco, a Nagy�r kegy�ben volt. A buk�sa pedig mag�val r�ntotta az eg�sz Malfoy csal�dot. Nemcsak az emberek n�ztek r�juk ferde szemmel, �s vetett�k ki �ket a t�rsadalomb�l, hanem �k maguk is sz�gyellt�k egykori tetteiket, s csak suttogva eml�tett�k meg a r�gi id�ket, de az egykori s�t�t korr�l is csak az�rt szerzett tudom�st, mert nagyanyja, Narcissa volt olyan kegyes, hogy megmagyar�zza neki, hogy mi�rt is tiltj�k t�le a vele egykor� gyerekeket a sz�leik, hogy mi�rt n�zik ki, ak�rhov� is megy. Narcissa elmes�lte neki, hogy �k egykoron rossz oldalra �lltak, s most fizetni�k kell a b�neik�rt. Azt is megtudta, hogy ennek a rossz d�nt�snek a keresztj�t kell cipelni�k �let�k v�g�ig, s hogy ez a teher vitte a s�rba a nagyapj�t, Luciust is, aki k�ptelen volt elviselni, hogy a legmagasabb k�r�kb�l a t�rsadalom sz�l�re szorult. Scorpius megfogadta, hogy � mindent j�v� fog tenni, �s vissza�ll�tja a Malfoy n�v r�gi-�j f�ny�t.

- Scorp? – nyitotta ki a szem�t Lily. – Te mit keresel itt?
- Csak vigy�zni akartam r�d.
- Rendes t�led… - a l�ny szem�ben k�nnycseppek jelentek meg. – �n annyira f�lek…
- M�r nincs mit�l, Lily – Scorpius megfogta a l�ny kez�t, de az elh�zta. Scorpiust ez egy�ltal�n nem lepte meg, fel volt k�sz�lve arra, hogy a l�ny egy ideig f�lni, illetve undorodni fog a f�rfiakt�l.
- Olyan sz�rny� volt! – a l�nyb�l hirtelen kit�rt a s�r�s, szinte r�zk�dott a teste.
- Nyugodj meg, m�r v�ge van. Nem lesz semmi baj, Lily.
Hi�ba besz�lt, a l�ny egyre hevesebben �s hangosabban s�rt, � pedig legsz�vesebben mag�hoz vonta volna, hogy megsimogassa, �s cs�kot leheljen a homlok�ra. De ezt nem tehette meg, mivel a l�ny val�sz�n�leg ell�kte volna mag�t�l, s csak �rtott volna a gyeng�ds�ge, mint seg�tett volna. �gy nem tehetett m�st, pr�b�lta szavakkal lecsillap�tani, de ez nem haszn�lt. Egy id� ut�n Lily fel�lt az �gyban, �s �tkulcsolt t�rddel el�re-h�tra ringat�zott. Nem tehetett m�st, sz�lnia kellett Madame Emeraldnak, a Gyeng�lked� orvos�nak. A v�r�s haj� boszork�ny nem nagyon �r�lt, hogy hajnalban zaklatj�k, de amikor Scorpius felv�zolta a gyan�j�t, miszerint Lilynek ideg�sszeroppan�sa lehet, azonnal fogta z�ld h�l�k�peny�t, �s a Gyeng�lked�re sietett, Scorpiust pedig megk�rte, hogy v�rakozzon odakint. A fi� fel �s al� j�rk�lt az ajt� el�tt, h�trakulcsolt k�zzel, amikor v�gre valah�ra elhalkult odabent a l�ny zokog�sa, �s megjelent az ajt�ban Madame Emerald szigor� arca.
- Most m�r rendben lesz, altat�t kellett adnom neki, m�g j�, hogy id�ben sz�lt, fiatalember.
- Mikorra fog rendbe j�nni?
- Ezt nem lehet el�re megj�solni, komoly trauma �rte, �s kis h�j�n val�ban ideg�sszeroppan�sa lett, aprop�, honnan ismerte fel a jeleket?
- A nagyap�m ideg�sszeroppan�sban halt meg – felelte sz�razon Scorpius.
- �h, vagy �gy. Cs�ny�n fog hangzani, de ez esetben szerencse, hogy �n m�r tapasztalt ilyet. Szeg�ny kisl�ny, el�g rossz �llapotban volt, de most m�r rendbe fog j�nni, csak nagyon t�relmesnek kell lenni vele. Maga szerelmes bel�, j�l l�tom?
- Igen – Scorpius f�lig v�r�s�d�tt. – Nem is tudja mennyire.
- De, l�tom. Nagy szerencs�je van ennek a l�nynak �nnel, Mr. Malfoy.
- �n ebben nem vagyok ilyen biztos.
- Hogyan?
- �n egy Malfoy vagyok, egy bukott csal�d sarja, Mr. Potter megtiltotta, hogy a l�ny�val legyek, �s tal�n igaza van. Nem vagyok m�lt� hozz�.
- A csal�dunkat nem mi v�lasztjuk, de a sorsunkat igen – jelentette ki a boszork�ny sejtelmesen, majd mag�ra hagyta a fi�t.

Mialatt �k a Gyeng�lked�n�l besz�lgettek, Harry Potter az �gya sz�l�n �cs�rg�tt, �s az el�z� nap t�rt�n�sein gondolkodott. Nem �rtette, hogy Lily t�mad�ja, mint k�s�bb kider�lt Eric Demony, mi�rt t�madt r� a l�ny�ra, �s mi�rt besz�lt olyan g�nyosan vel�k, mintha direkt ki akarn� pr�b�lni, hogy mekkora Harry t�r�shat�ra. Mi oka volt ennek a f�rfinak arra, hogy provok�lja �t? Mi�rt akart meghalni? Harry m�r nagyon b�nta, hogy elragadt�k az indulatai, �s meg�lte a t�mad�t. Aurork�nt hatalmas hib�t k�vetett el, mivel az egyik legfontosabb szab�ly az aurorok munk�j�ban az volt, hogy minden �let egyenl�, s csak �nv�delemb�l szabad v�gezni valakivel. � pedig nem �nv�delemb�l, hanem bossz�b�l, �s hirtelen felindul�sb�l oltotta ki Demony �let�t. Ki kellett volna k�rdeznie, akkor most nem �lne itt tan�cstalanul. �s ezen a ponton esz�be jutott valami, valami, ami els�t�t�tette az elm�j�t, ez a dolog nem volt m�s, mint a lethifold, a sz�rny, amelynek m�g mindig nem akadt nyom�ra. Ami�ta ez a l�ny megt�madta a fi�t, � az aurorokkal �tkutatta a kast�lyt, �s a k�rnyez� falvakat is, de eddig semmit sem tal�ltak. Fogalma sem volt r�la, hogy hogyan sz�v�dhatott fel a sz�rnyeteg, hiszen annak ellen�re, hogy rendk�v�l vesz�lyes bestia, a lethifold nem valami ravasz. S figyelembe v�ve azt, hogy Lilyt csak �gy megt�madta egy v�rfarkas, a sz�rny pedig sz�r�n-sz�l�n elt�nt, tal�n Ronnak igaza van, �s van valaki a h�tt�rben, aki mindezt ir�ny�tja, vagy esetleg egy eg�sz szervezet, hal�lfal� n�zeteket vall�k egy csoportja. Ha t�nyleg lenn�nek valakik, akik �rtani akarnak neki, s ezek a valakik k�pesek ir�ny�tani egy lethifoldot, akkor t�nyleg nagy vesz�lyben vannak. Gondolataib�l Anabella z�kkentette ki, aki bel�pett a szob�j�ba, kez�ben egy cs�sze g�z�lg� te�val.
- Ne haragudj, hogy ilyen kor�n zavarlak, de hallottam, hogy fel-al� j�rk�lt�l, �s gondoltam, k�sz�tek neked egy nyugtat� te�t.
- K�sz�n�m, Anabella, nagyon figyelmes vagy.
- Mert meg�rdemled, Harry – mosolygott a n�, �s a f�rfi kez�be helyezte az italt. – Hidd el, j�t fog tenni.
Harry belekortyolt a te�ba, �s val�ban j�l esett neki, amint a meleg ital el�rasztja a test�t. Anabella k�ts�gk�v�l odafigyelt r�, �s a n� gyeng�ds�ge teljesen mag�val ragadta.
- Hogy �rzed magad?
- H�t nem valami j�l, rettenetesen agg�dom Lily miatt.
- Nyugodj meg, biztosan minden rendben lesz vele – Anabella megfogta Harry kez�t. – Er�s l�ny, t�l fogja mag�t tenni a t�rt�nteken, minden csak id� k�rd�se.
- Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyet kell �t�lnie, annyira sz�rny� ez az eg�sz. R�ad�sul hatalmas hib�t k�vettem el tegnap, Anabella. Nem lett volna szabad meg�ln�m azt a f�rfit, aurork�nt cs�d�t mondtam.
- Harry, senki sem vetheti a szemedre, hogy nem tudt�l uralkodni magadon, azt tetted, amit b�rmely m�s apa is megtett volna.
- Anabella, ez nem ments�g, �n vagyok a f�parancsnok, nekem kellene p�ld�t mutatnom, r�ad�sul ki kellett volna k�rdeznem, hogy mag�t�l t�madt-e r� a l�nyomra, vagy parancsot teljes�tett-e.
- Gondolod, hogy valaki van a h�tt�rben?
- Elk�pzelhet� ez is, sajnos, hab�r �n lep�dn�k meg a legjobban, ha felt�nne egy �j gonosz var�zsl�. De tudod, eszembe jutott valami, a lethifold.
- A lethifold?
- Igen, egyre ink�bb arra gyanakszom, hogy valaki ir�ny�tja.
- De ki lenne erre k�pes?
- Nem tudom, b�rcsak rossz lenne a gyan�m, mert ha t�nyleg van valaki a h�tt�rben, akkor az nagy probl�ma, mert ebben az esetben egy nagyon er�s feketem�gussal �llunk szemben.
- Meg fogod oldani a rejt�lyt, �n nem f�ltelek, annyira j� auror vagy, Harry.
- Hogy j�? Ha az lenn�k, akkor tegnap uralkodom magamon…

Anabella megfogta Harry �ll�t, �s maga fel� ford�totta.
- Idefigyelj, Harry Potter, ha t�nyleg egy rendk�v�l er�s feketem�gussal �llunk szemben, akkor nem engedheted meg magadnak, hogy k�telkedj a k�pess�geidben, �ssze kell szedned magad az emberek�rt, a gyerekeid�rt, �s �rtem is, mert nem akarlak elvesz�teni.
Harry hosszan a n� s�t�tbarna szem�be n�zett, majd megcs�kolta Anabell�t.
- Amint Lily rendbe j�tt elmondom Ginnynek, hogy elv�lok. �s akkor el foglak venni feles�g�l.
- Rem�lem, hogy a gyerekeid egy napon elfogadnak majd, nem szeretn�m, ha miattam harct�rr� v�ltozna az otthonod.
- Ne agg�dj, meg fogj�k �rteni id�vel. Ana, �n bel�d szerettem – mondta a f�rfi olyan komolyan, hogy a n� egy pillanatra zavartan les�t�tte a szem�t, majd fel�llt.
- Lassan h�t �ra, nem akarod megl�togatni a l�nyodat?
- De igen, azonnal megyek, csak fel�lt�z�m.
- Rendben, akkor magadra hagylak – Anabella forr� cs�kot nyomott Harry sz�j�ra, majd elindult az ajt� fel�, de ott megtorpant.
Harry k�rd� tekintettel n�zett r� a szekr�ny mell�l.
- Valami baj van?
- Tudod, mi jutott eszembe az esetleges s�t�t var�zsl�val kapcsolatban?
- Micsoda?
- Hogy nem vetheted el a felt�telez�st, hogy tal�n t�nyleg l�tezik valaki, aki az �letedre t�r, valaki, aki ismer t�ged.
- Igen, �s?
- Ez a valaki tal�n Voldemort hagyat�ka – jelentette ki a n� titokzatosan, majd halk csattan�ssal csuk�dott be m�g�tte az ajt�.
Harry k�v� dermedve �llt a szekr�ny el�tt, �s Anabella utols� mondata j�rt a fej�ben. Voldemort hagyat�ka? Ez mit jelent? Egy ut�d, akit � nevelt ki? Ez lehetetlen, hiszen meg sem fordult Voldemort fej�ben az, hogy esetleg vesz�teni fog. Tal�n egy… Harry a sz�v�hez kapott, �s hirtelen meg kellett kapaszkodnia a szekr�nyajt�ban, nehogy �sszeessen. Tal�n van m�g egy l�lekdarab, amir�l �k nem tudtak.
 

***

Frankie szomor�an l�gatta orr�t a klubhelyis�gben, m�r kezdte elhinni, hogy a tan�rn�nek igaza van, �s � t�nyleg csak k�pzel�dik.
- T�rt�nt valami, Frankie? – �lt le mell� Albus homlokr�ncolva.
- �h, semmi. Belehet m�r menni Lilyhez?
- Nem, mert egyszerre csak egy ember mehet be, �s most apa van n�la. De am�gy jobban van, szerencs�re. De te nem vagy valami j� sz�nben.
- Al, senki se hisz nekem az �rny�kot illet�en. Tegnap is l�ttam! Meg�r�ltem?
- L�ttad tegnap? – pattant fel idegesen Albus.
- Igen, de lehet, hogy csak hallucin�ltam.
Albus ezt nem is hallotta, idegesen t�rdelte a kez�t.
- Mi a baj?
- Frankie, elmondok neked valamit, de nem adhatod tov�bb.
- Rendben.
- Nem k�pzel�dsz, p�r hete megt�madta Jamest is.
- Mi?! – m�r Frankie is �llt. – Akkor nem vagyok bolond? De j�! Akarom mondani, akkor t�nyleg van egy sz�rny az iskol�ban?
- Egy lethifold pontosabban, �s nem tudjuk, hogy hol van. Apa �s az aurorok �tkutattak mindent, de nem tal�lt�k meg.
- De akkor err�l mi�rt nem tudnak a t�bbiek?
- Mert McGalagony megtiltotta, hogy kikotyogjuk, mert f�l, hogy kit�rne a p�nik. Apa is meg�g�rtette vel�nk, hogy hallgatunk, mint a s�r.
- �rtem, csak ez olyan rossz, mert igazam van, �s m�gis mindenki h�ly�nek n�z.
- Sajn�lom, Frankie – fogta meg a v�ll�t Albus. – De most sz�lnunk kell McGalagonynak az �jabb t�mad�sr�l.

Az igazgat� kis h�j�n sz�vinfarktust kapott, amikor megtudta, hogy ism�t elt�nt egy di�k. Azonnal �sszeh�vta a tan�rokat, hogy rendk�v�li gy�l�st tartson.
- Ez tarthatatlan! – csattant fel Flitwick. – El kell kapni azt a besti�t!
- Maga szerint mi nem ezt akarjuk? Istenem, ez nem mehet �gy tov�bb! – sop�nkodott a boszork�ny. – A sz�l�k m�r zaklatnak, hogy a gyerekeik nem �rnak vissza a levelekre, hogy minden rendben van-e… mit tegyek?
- Mondja el az igazat, Minerva – felelt Anabella teljes lelki nyugalommal.
- Hogyan?
- J�l hallotta, el�g volt a titkol�z�sb�l. Itt az id�, hogy mindenki megtudja, hogy gond van.
- De az katasztr�fa lenne!
- M�r katasztr�fa van. A di�koknak tudniuk kell, hogy vesz�ly leselkedik r�juk, �n nem hallgatok tov�bb.
- Na, de Anabella…
- Tudom, hogy nagy visszhangja lesz az �gynek, de Minerva, mag�nak mi a fontosabb: a gyerekek biztons�ga, vagy a saj�t posztja?
- Tess�k? Hogy k�rdezhet ilyet?! Persze, hogy a tanul�k �ps�ge!
- Akkor tudniuk kell, hogy mi folyik k�r�l�tt�k – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Harry. – �n megtan�tom �ket v�dekezni, de ehhez tudniuk kell, hogy vesz�lyben vannak.
- Hiszen m�r tanulnak, nem?
- Csak amolyan tess�k-l�ss�k m�dj�ra.
- McGalagony, a h�r jobban motiv�ln� �ket, �s �n meg�g�rem, hogy mindent megteszek, hogy a miniszter nem v�ltsa le mag�t – �g�rte Anabella. – J�l ismerem, r�m hallgatni fog.
- Rettegek att�l, hogy mi lesz, ha mindez kider�l…
- Nem lesz egyszer�, ez biztos, de gondoljon csak arra, hogy maga enn�l nehezebb dolgokon is t�lesett m�r – mondta Harry.
- Igaza van! – b�logatott Flitwick. – Gondoljon csak a Roxfort ostrom�ra!
- Igazuk van, rendet kell tenn�nk, �s ma �sszeh�vom a di�kokat.

A boszork�ny nem is sejtette, hogy erre m�r semmi sz�ks�g sem lesz, mivel egy roxforti di�k minden sz�t hallott, s m�r rohant is a Griffend�l klubhelyis�ge fel�, ahol r�szletesen besz�molt arr�l, amit hallott.
- Ez baroms�g, Rose! – jelentette ki legyintve David Thomas. – M�g, hogy egy sz�rny! Ezek bed�ltek ennek a fl�gos Longbottomnak.
- Frankie nem fl�gos – sz�lalt meg James. – T�nyleg van egy sz�rny a suliban, engem is megt�madott.
- Mi?
- J�l hallottad. Kis h�j�n kiv�gzett az a d�g.
- K�sz�n�m, James! – Frankie szem�ben h�lak�nnyek jelentek meg. – Olyan rendes t�led, hogy ki�llsz mellettem!
- Az�rt ne �lelgess, ok�?
- Bocsi…
- Sz�val, igaz lenne? – r�ncolta a homlok�t David. – Akkor nagy sz�szban vagyunk, �s csak egyet tehet�nk!
- Mit?
- Gyertek ut�nam!

Az eg�sz Griffend�l megindult Harry Potter irod�ja fel�, majd David bekopogott az ajt�n.
- Mi folyik itt? – l�pett ki k�v�ncsian Harry.
- Tudunk a sz�rnyr�l, Rose mindent elmondott.
- Rose? – n�zett a l�nyra Harry.
- �ppen kiesett a f�lemb�l a f�lbeval�m, �s elgurult, �n meg kerestem, �s akkor hallottam, amit besz�ltek a tan�riban.
Harry nagyot s�hajtott. H�t elj�tt az id�, lehull a lepel.
- Minden, amit hallott, igaz volt. Sajnos t�nyleg van egy sz�rny az iskol�ban.
- Hogyan? – z�dult fel egyszerre a t�meg.
- Ez akkor tuti? – k�rdezte David.
Harry b�lintott, melynek hat�s�ra p�nikroham futott v�gig a di�kokon.
- Meg fogunk halni! – �v�lt�tte egy l�ny.
- Mindenkit fel fog falni!
- V�g�nk van!
Akkora hangzavar t�madt, hogy Harry m�g a saj�t hangj�t sem hallotta, r�ad�sul a folyos�n �ll�k is megtudt�k a h�rt, amely fut�t�zk�nt terjedt az iskol�ban, s v�g�l m�r annyian �lltak Harry irod�ja k�rny�k�n, hogy egy gombost�t sem lehetett volna leejteni.
- Hogy mi, egy sz�rny?
- Igen, �s gyerekekkel t�pl�lkozik!
- Neeee!
A di�kok jajvesz�kelve fogt�k a fej�ket, a fiatalabbak k�z�l pedig sokan s�rva is fakadtak f�lelm�kben.
- Meghalunk!
- KUSSOLJATOK M�R! – �v�lt�tte David Thomas, de nem sokat �rt el vele.
Harry csak egy megold�st l�tott, felemelte a p�lc�j�t:
- Silencio!
A t�meg v�gre elcsendes�lt.
- Na, v�gre valah�ra. Teh�t, van egy sz�rny az iskol�ban, de el fogjuk kapni, magukat pedig megtan�tom v�dekezni. Rendben van?
A di�kok egy emberk�nt b�lintottak.
- Most pedig mindenki menjen a dolg�ra.
Lassan fogyatkozni kezdett a t�meg, mindenki visszat�rt a dolg�hoz, csak egy-p�r griffend�les maradt Harry irod�j�n�l.
- Esk�sz�m, hogy �gy fogok tanulni, mint a kisangyal – fogadkozott David Thomas. – K�ny�rg�m, tan�tson meg minket!
- Ne agg�djon, mindent meg fogok mutatni. Viszont Mr. Longbottomnak j�rna egy bocs�natk�r�s.
A griffend�lesek Frankie fel� fordultak, �s engedelmeskedtek Harrynek.
- Ne haragudj, Frankie.
- Semmi baj – ny�gte megszeppenve a fi�.
- Most pedig menjenek a dolgukra.
- Apa, hogy van Lily? – k�rdezte James.
- Jobban, de most nem menj be hozz�, elaludt.
- Ok� – b�lintott a fi�, s amikor eln�zett a folyos� v�ge fel�, �szrevett valakit. – Most mennem kell!

James v�gigrohant a folyos�n, �s elkapta a sz�ke l�ny karj�t.
- Engedj el!
- Nem, am�g meg nem magyar�zod nekem, hogy mi�rt vert�l �t!
- Nem vertelek �t, randit akart�l Elle Sue-val, �n pedig elint�ztem neked – felelte a l�ny g�g�sen.
- Az�rt, mert azt mondtad, hogy a neved Elle Sue!
- Nos, akkor az a n�v jutott eszembe el�sz�r, bocsi, akkor t�nyleg hazudtam. �s akkor mi van? Nem t�k mindegy neked? Vagy az a bajod, hogy �n nem lettem az egyik skalpod? H�t tudd meg, Potter, hogy nem is leszek.
- M�r nem is kellesz – sziszegte James. – �n komolyan gondoltam a kapcsolatunkat, �letemben el�sz�r komolyan �rdekelt egy l�ny, de te mindent elrontott�l. Jobb is, hogy nem j�tt�nk �ssze, semmi sz�ks�gem egy ilyen hazug persz�n�ra!

A l�ny l�tsz�lag megh�kkent a fi� szavai hallat�n, majd er�ltetetten felnevetett.
- Tudod kinek rizs�zz, Potter!
- Valami gond van, Morgan? – l�pett hozz�juk Scorpius.
- Morgan? Sz�val te vagy Morgan, csod�s, legal�bb most m�r tudom az igazi nevedet! – fr�cs�gte James haragosan.
- Mi folyik itt?
- Mi a franc k�z�d van hozz�, Malfoy?!
- Csak annyi, hogy � a h�gom.
- Micsoda? – Jamesnek a falhoz kellett t�maszkodnia, nehogy elessen. – Hogy neked van egy h�god, �s az pont �?
- Igen, mi�rt tal�n van valami kifog�sod ellene?
- Nem, nincs, m�r �gyis t�k mindegy – James olyan f�jdalmas arccal t�vozott, hogy m�g Morgannek is megesett rajta a sz�ve egy kicsik�t.
– Mi volt ez az el�bb? – vonta k�rd�re a h�g�t Scorpius.
– Semmi l�nyeges, Scorpius, csak Potter randira h�vott, �n meg Elle Sue-t k�ldtem el magam helyett.
– Ez mire volt j�, Morgan?
– Arra, hogy lekopjon. �n nem leszek James Potter �jabb zs�km�nya, vagy tal�n azt szeretn�d?
– Nem, egy�ltal�n nem, de tudod Lily eml�tette, hogy a b�tyja �let�ben el�sz�r szerelembe esett, �s nagyon teper egy l�ny ut�n. Akkor m�g nem tudtam, hogy te vagy az.
– Szerintem ez semmin sem v�ltoztat, �n nem leszek az �jabb exbar�tn�je.
– Morgan, az meg sem fordul a fejedben, hogy komolyan gondolja? Hogy megv�ltozott?
- Az ilyenek sosem v�ltoznak meg, csak el�adja mag�t. K�pzeld, m�g egy levelet is �rt nekem, nem mondom, majdnem bed�ltem neki, de szerencs�re id�ben �szbe kaptam.

Scorpius f�rk�sz� tekintetet vetett a h�g�ra, majd megfogta a kez�t, �s a folyos� bal sark�ba h�zta, hogy senki se hallhassa, azt, amir�l besz�lnek.
– Figyelj, �n sem szeretem Jamest, mindig rosszban voltunk, de az �larcosb�lon k�pes volt �nzetlen�l cselekedni, �s seg�tett nekem �s Lilynek abban, hogy egy�tt legy�nk. Sosem hittem volna, hogy k�pes f�lretenni az ellenszenv�t, de megtette, �s ez azt bizony�tja, hogy van valami a mellkas�ban, amit sz�vnek szoktak nevezni – Scorpius megragadta Morgan k�t v�ll�t, �s m�lyen a szem�be n�zett: - Az emberek sokszor nem olyanok, mint amilyennek l�tszanak, ezt neked kellene a legjobban tudnod, hiszen minket is mindig a sz�rmaz�sunk alapj�n �t�lnek meg. Tal�n megv�ltozott, de ez sosem der�l ki, ha nem adsz neki egy es�lyt.
– J� sz�veg, b�ty�m, de engem nem �rdekel James Potter.
– Persze, hogy nem, ez�rt volt darabokra t�pve a levele az �gyadon.
Morgan szeme megvillant, majd dacosan elfordult, �s �gy sz�lt:
- M�r majdnem bevettem azt a sok s�letlens�get, amit le�rt, de akkor l�ttam, hogy egy csom� l�nnyal fl�rt�l, mint ahogyan mindig is szokta.
Scorpius elmosolyodott.
– Csak nem f�lt�keny vagy? Az �n kish�gom f�lt�keny James Potterre?
– Jaj, kussolj m�r! Nem vagyok f�lt�keny, fel�lem az eg�sz iskol�t lefektetheti, nem �rdekel. Am�gy meg, ha �sszej�nn�nk, ami persze sosem fog megt�rt�nni, Mr. Potter tuti infarktust kap, ami�rt a m�sik gyereke is egy Malfoyt v�lasztott.
– Tal�n nem fogja b�nni – vetette fel Scorpius. – Az el�bb tal�lkoztam vele, �s ism�t megk�sz�nte, hogy megv�dtem Lilyt tegnap. Nagyon h�l�snak l�tszik, meg am�gy is, ami�ta k�l�n �r�kat ad nekem, �s m�g p�r di�knak, az�ta szerintem m�r nem ut�l, vagy ilyesmi.
– Ha m�r sz�ba hoztad, hogy van Lily?
– Elvileg jobban, �jjel nagyon rossz �llapotban volt, ami persze �rthet� is, de most m�r jobban van.
– Legal�bb valami pozit�v is t�rt�nik ebben az iskol�ban – s�hajtott Morgan. – Hallott�l a lethifoldos �gyr�l?
– Igen, sajnos Frankie nem k�pzel�d�tt, t�nyleg van valami a kast�lyban, vagy annak k�rny�k�n. Albus eml�tette m�r nekem, hogy patr�nusb�b�jjal lehet meg�ll�tani, vagy legal�bbis feltartani egy id�re.
– Ezt j� tudni.
– Igen, k�rlek nagyon vigy�zz magadra, l�gy �vatos.
– Nyugi, Scorp, mindig �vatos vagyok.

Ezzel a k�t testv�r �tjai elv�ltak, Morgan a k�nyvt�rba sietett, Scorpius pedig Gy�gyn�v�nytan �r�ra a n�v�nyh�zba.
Aznap kor�n k�sz�nt�tt be az este, s mindenki �gy t�rt nyugov�ra, hogy m�r tudott a sz�rny l�tez�s�r�l. A tisztess�g kedv��rt McGalagony is meger�s�tette a h�rt az eb�d sor�n, s sok di�k �gy d�nt�tt, hogy m�r m�snap hazamegy, nem marad tov�bb az iskol�ban. Bek�vetkezett az, amit�l a boszork�ny tartott: a h�r gyorsan elterjedt, s a sz�l�k egym�snak adt�k az igazgat�i iroda kilincs�t. Sokan azonnali hat�llyal kivett�k gyermek�ket az iskol�b�l, de akadtak olyan sz�l�k is, akik hittek Harry Potter szak�rtelm�ben, �s a Roxfortban hagyt�k gyermek�ket. Harry nem k�slekedhetett tov�bb, a legjobb aurorjait jel�lte ki arra a feladatra, hogy �jjelente, amikor a di�kok a legv�dtelenebbek voltak, j�r�r�zzenek az iskol�ban. � maga is gyakran v�llalt j�r�ri feladatot, �s emellett a nebul�kat is folyamatosan oktatta a v�dekez�sre. Egy nappal Lily megt�mad�sa ut�n maga Ginny is megjelent az iskol�ban, hogy saj�t szem�vel gy�z�dj�n meg l�nya �ps�g�r�l. Sok�ig id�z�tt a l�ny �gya mellett m�g azut�n is, hogy az elaludt, de nem vitte r� a l�lek, hogy rendes feles�ghez m�lt�an megkeresse a f�rj�t. Ink�bb fogta mag�t, �s elindult hazafel�, de balszerencs�j�re �sszefutott Harryvel a folyos�n.
 

- Szia, Harry – k�sz�nt Ginny �gy, hogy r� sem n�zett a f�rfira.
– J� est�t. Hogy van Lily?
– Most �ppen alszik, egy�bk�nt j�l.
– Bemegyek hozz� �n is.
T�bb sz� nem esett k�z�tt�k, s �gy v�ltak el, mint k�t idegen, de Harryt ez m�r nem zavarta. A legcsek�lyebb m�rt�kben sem, m�r t�ltette mag�t a cs�dben ment h�zass�g�n, �s k�szen �llt a tov�bbl�p�sre egy m�sik n� oldal�n.

Egy h�t telt el az omin�zus roxmortsi h�tv�ge �ta, s Madame Emerald szerint Lily m�r vas�rnap elhagyhatja a k�rtermet.
– Ez nagyszer� h�r! – �rvendezett Anabella, amikor Harry elmes�lte neki, hogy mit mondott az orvos.
– Igen, v�gre �jra a r�gi lesz, a Gyeng�lked� leveg�je nem tesz j�t neki.
– Ne is csod�lkozz rajta, Harry, hiszen val�j�ban ez is csak egy k�rh�z. Mi lenne, ha meg�nnepeln�k ezt a remek h�rt?
– Meg�nnepelni? Hogyan?
– Nos, el�sz�r is, elmegy�nk Roxmortsba, �s esz�nk egy finom vacsor�t egy isteni bor t�rsas�g�ban, ezut�n visszaj�v�nk, �s itt folytatjuk, mondjuk – itt Anabella Harry cs�p�j�hez d�rg�l�z�tt – belemer�l�nk egy k�d forr� v�zbe, �s szeretkez�nk eg�sz �jjel.
Harry m�g a puszta gondolatt�l is l�zba j�tt, h�t m�g att�l ahogyan Anabella mindezt el�adta, s hogy a keze a mellkas�t simogatta.
– A legmer�szebb v�gyaidat is teljes�tem, Harry Potter – �g�rte a n� cs�bosan, mik�zben �rz�kien megharapta Harry f�l�t.

Harry a l�ba hegy�t�l a feje b�bj�ig elv�r�s�d�tt, �s �rezte, hogy a fej�b�l egy m�sik testr�sz�be sz�ll le a v�r.
– Mit sz�lsz hozz�? – b�gta a f�l�be.
– Egy ilyen aj�nlatnak nem lehet ellen�llni – ragadta meg az arc�t Harry. – Csak att�l tartok, hogy �n nem tudom teljes�teni a te v�gyaidat. F�lek, hogy kev�s leszek neked hossz�t�von, �s megunsz engem.
– Hogy mondhatsz ilyen �k�rs�get? – Anabella kigombolta Harry ing�t. – Mint m�r mondtam, te nagyon vonz� vagy, egy igazi f�rfi, �s �n biztos vagyok benne, hogy teljes�teni fogod a v�gyaimat.
Anabella lass� mozdulatokkal nyalogatni kezdte Harry mellkas�t, majd kicsatolta az �v�t.
– Ana… - ny�gte Harry b�dultan. – Mi lesz a vacsor�val?
– Az v�rhat – jelentette ki a n�, mik�zben leh�zta Harry nadr�gj�n a cipz�rt. – El�bb t�gy a magad�v�, Harry Potter.
– Ahogy �hajtod – mondta Harry rekedten, mik�zben megmarkolta Anabella hossz�, hull�mos haj�t, �s finoman h�traszegte a fej�t. Besz�vta a n� parf�m�nek illat�t, majd szenved�lyesen megcs�kolta.
A cs�kcsat�juk hev�ben �szre sem vett�k, hogy valaki m�s is volt a szob�ban rajtuk k�v�l, s ennek a valakinek a kez�b�l kiesett a sepr�je, �s hangos puffan�ssal �rt padl�t. Harry azonnal felkapta a fej�t a zajra, �s az ajt� fel� fordult. Ott �llt vele szemben a fia, James Potter, hal�lra v�lt arccal. A d�bbenett�l szinte sz�lni sem tudott.
– James…
- Megmondan�d, hogy ez m�gis mi a fen�t jelent?!
- James, �n… megmagyar�zom…
- Mit magyar�zol meg? Hogy tehetted?! Mondd meg, hogy tehetted! – �v�lt�tte James.
– Fiam, megmagyar�zom…
- Mit magyar�zol meg?! He? Azt, hogy ezzel a n�vel hemperegsz a szob�dban?! Ezt k�pzeld el, �szrevettem �n is!
- James, k�rlek… - Harry vill�mgyorsan begombolta az ing�t, �s felh�zta a nadr�gj�n a cipz�rt. – Dr�ga fiam, megmagyar�zom, any�ddal elt�volodtunk egym�st�l, �s...
- �s azonnal �ssze kell sz�rn�d a levet ezzel a loty�val?! – v�gott a szav�ba James.
– K�rlek, ne h�vd �gy – Harry tett egy l�p�st James fel�. – Tudom, hogy zaklatott vagy, de ne mondj olyat, amit k�s�bb megb�nsz. Lehet, hogy ez a n� lesz az �j anyuk�d.
– Nekem nem kell �j anya! Nekem van any�m! – James �gy toporz�kolt, mint egy kisgyerek. – De ha a tan�rn� ilyen k�nnyen kaphat�, hogy n�s emberekkel is hetyeg, akkor j�het a csal�dba, majd osztozunk!
– James! – Harry v�szj�sl�an felemelte az ujj�t.
– Mi van? Tal�n sajn�lod t�lem ezt a ribancot? Biztosan nagyon �rti a dolg�t ez a loty�, ha az �n der�k ap�mnak is elcsavarta a fej�t.
– James, vigy�zz a sz�dra.
A fi� meg sem hallotta, �gy tett, mintha az apja ott sem lenne, egyenesen Anabell�nak c�mezte minden mondat�t.
– Hagyom�nyosan csin�lod, vagy furuly�z�st is v�llalsz?
– James! El�g legyen! – Harry elindult a fi� fel� haragosan. – Nem t�r�m, hogy Anabell�t s�rtegesd, mert szeretj�k egym�st. S�rtegess engem ink�bb, meg�rdemlem.
– Mind a ketten meg�rdemlitek! K�t szem�t �rul�! Hogy tehetted ezt az any�mmal?! � sohasem tenne ilyet veled. Megcsaltad �t ezzel a repedtsark� ribanccal!
Ekkor megt�rt�nt az, amire m�g sohasem volt p�lda k�z�tt�k: Harry jobb tenyere James bal arc�n k�t�tt ki, halv�nypiros nyomot hagyva. Amint elcsattant az atyai pofon, Harry azonnal megb�nta. Ijedten n�zett a k�zre, amely meg�t�tte a fi�t, James pedig az arc�t fogta.
– James, fiam… - Harry megpr�b�lta megfogni James kez�t, de az elh�zta azt.
– M�g sohasem �t�tt�l meg – ny�gte James sz�razon.
– James – Harry megfogta a fi� k�t v�ll�t, �s mag�hoz h�zta, de az kibontakozott az �lel�sb�l.
– Ne �rj hozz�m! Undorodom t�led. Sajn�lom, hogy te vagy az ap�m.

- James, k�ny�rg�m, bocs�ss meg. �n nem akartam, �n nem.
– M�gis megtetted. Sosem bocs�tom ezt meg neked, gy�l�llek.
Az utols� sz� Harry velej�ig hatolt, James pedig sarkon fordult, �s elindult kifel�.
– T�bb� nem vagy az ap�m! – �v�lt�tte, �s elszaladt.
Harry szem�ben k�nnycseppek jelentek meg, de nem �rt r� szabad utat hagyni nekik. Elindult a fia ut�n, j�v� kell tennie.
– James, v�rj meg! James!
A fia nem is felelt, csak szaladt a folyos� v�ge fel�.
– Fiam, �n nagyon szeretlek!
- Hazudsz, nem szeretsz te senkit sem, csak saj�t magadat! �lj boldogan a szeret�ddel!
– James, k�rlek!
A fi� hamarosan val�ban abbahagyta a fut�st, de nem az apja k�r�s�re, amint el�rte a folyos� v�g�t megcs�szott, �s legurult a l�pcs�n. Harry gyorsan lefutott hozz�, �s megr�zta a fi� v�llait:
- Fiam, j�l vagy?
Nem kapott v�laszt, r�ad�sul James alatt v�rt�csa jelent meg, �gy nem volt mit tenni, fel kellett vinnie a Gyeng�lked�re.
– Annyira sajn�lom mindezt, Harry – mondta Anabella a Gyeng�lked� ajtaj�ban Harrynek, aki idegesen t�rdelte a kez�t.
– Most ne besz�lj�nk err�l, nem tudok m�sra koncentr�lni, csak nehogy valami maradand� s�r�l�se legyen.
– Persze, �rtem �n – b�lintott a n�, majd mag�ra hagyta Harryt. Mivel m�r k�s�re j�rt az id�, senki sem tart�zkodott a folyos�n, �s �gy senki sem l�thatta, vagy hallhatta azt, ami a Gyeng�lked� melletti folyos�n t�rt�nt: amint Anabella meggy�z�d�tt arr�l, hogy senki sem l�thatja, �s, hogy hall�t�vols�gon k�v�l ker�lt, az arca teljesen elv�ltozott. A vonz�, b�jos arc hely�re egy kem�ny, kegyetlen grimasz ker�lt, s a n� szem�ben a diadal f�nye csillogott.
– Sakk-matt, Harry Potter – mondta a s�t�ts�gbe, �s �rd�gi, v�rfagyaszt� kacajban t�rt ki. Mialatt �gy nevetett, egy fekete �rny jelent meg a teste k�r�l, �s k�rbevette, ak�rcsak egy k�gy�. Anabella v�gigh�zta kez�t ezen az �rnyon, �s �gy sz�lt: - �hes vagy? Akkor menj, �s lakm�rozz csak!