El�sz�r is, eln�z�st ami�rt ilyen k�s�n ker�l fel az �j fejezet, de nem �rtem r� meg�rni. M�sodszor, nagyon k�v�ncsi vagyok, hogy mit sz�ltok majd a folytat�shoz, mivel szerinted ez a fejezet ad gondolkodni val�t b�ven:)

James Potter �ppen a Griffend�l klubhelyis�g�ben �lt �ccse, Albus t�rsas�g�ban, �s mindent elk�vetett, hogy meg�rtse a patr�nus b�b�j mik�ntj�t, de minden igyekezete hi�baval�nak bizonyult, s m�g a vil�g egyik legt�relmesebb embere, Albus is kezdte elvesz�teni a t�relm�t.

- James, ha nem koncentr�lsz, akkor soha a b�d�s �letben nem fogod megtanulni!
- �n igen is koncentr�lok, abszol�te odafigyelek – bizonygatta James, mik�zben elkeseredetten b�mult le a mahag�ni p�lc�j�ra. – Csak ne s�rgess m�r!

- James, m�r �r�k �ta gyakorlunk, �s neked m�g egy kis ez�st f�nycs�va sem hagyta el a p�lc�dat. Mondd, mi olyan neh�z ebben? Ha? Tal�lj egy pozit�v, �s mindenekel�tt nagyon er�s �rzelmi t�ltet� eml�ket, hagyd, hogy �tj�rja a tested, �s mondd ki az ig�t! Csak ennyit kellene megcsin�lnod!
- Na, ne mondd! Magam is j�l tudom! – James s�rt�d�tten s�ppedt bele az egyik fotelba.
Albus fejcs�v�lva mell� l�pett, majd megfogta a v�ll�t:
- Szerintem nem j� eml�ket v�lasztott�l, nem el�g hat�sos. Mi az?
- Amikor megkaptam az els� sepr�met.
- Akkor volt�l a legboldogabb?
- Nan�, mikor m�skor?
- Nem tudom, de szerintem nem j� az eml�ked.
- Tudod mit? Hagyjuk a fen�be! M�r nagyon unom ezt a baroms�got. – James duzzogva a kandall�ban vid�man t�ncol� t�z fel� fordult.
- Te akartad megtanulni – eml�keztette Albus.
- Tudom. Gondoltam nem �rt, ha tudom, h�tha megint kin�zne mag�nak az az iz�. Nem akarom, hogy megint Mr. H�s Harry Potter mentene meg.

Albus lemond�an legyintett, majd elindult a h�l�szob�kba vezet� l�pcs� fel�.

- Albus! Albus! – Lily �s Frankie l�lekszakadva rontottak be a portr�lyukon. Meg�lltak James el�tt, �s a t�rd�kre t�maszkodva lihegtek, arckifejez�s�k�n l�tszott, hogy valami fontos dolog t�rt�nt. Albus elindult visszafel�, James pedig �rdekl�dve felkelt a fotelb�l.
- Mi a fen��rt ord�toztok?
- James, a sz�rny itt van! – foglalta �ssze t�m�ren Lily a l�nyeget.
- Hogy mi? – vonta fel a szem�ld�k�t James. – Hol?
- Az erd�ben van! – vis�totta Frankie.
- L�tt�tok? Megint megt�madott valakit? – fogta meg Frankie v�ll�t Albus. – Besz�lj, Frankie!

- Elkapott egy mardek�rost, �s most a Tiltott Rengetegben van, apuk�tok ut�na ment!

- Mi? – h�k�lt h�tra Albus.
- Akkor minden ok�, majd Mr. H�s Harry Potter elint�zi – fr�cs�gte James, mik�zben vissza�lt a fotelba, �s az asztalra tette a l�b�t.

- Seg�ten�nk kell neki – jelentette ki hat�rozottan Lily.
- Ugyan minek? Meg hogyan? Majd � elint�zi, el�g nagyfi� m�r.
- T�ged cseppet sem �rdekel, hogy ak�r meg is halhat?! – tette cs�p�re a kez�t Lily.
- Nem, �szint�n, jobb lenne mindenkinek, ha nem �lne – felelte James, de az ahogyan az ujjaival a karf�n dobolt el�rulta, hogy � is agg�dik.
- Hogy mondhatsz ilyet? – k�rdezte csendesen Albus. – � az ap�nk, akkor is, ha te nem akarod. Ami kettej�k k�z�tt t�rt�nt az pedig az � dolguk. Lily, sz�ltatok m�r az auroroknak?
- Apa azt mondta, hogy McGalagonyt �rtes�ts�k.
Ekkor fel is hangzott az igazgat� hangja:
- ROXFORTOSOK FIGYELEM! – harsogta McGalagony a megafonba. – MINDEN DI�K AZONNAL SORAKOZZON A KLUBHELYIS�GE EL�TT, AHOL A H�ZVEZET�K M�R V�RJ�K �KET. A LETHIFOLD ISM�T LECSAPOTT, EZ�RT MINDENKINEK MEG KELL JELENNIE A NAGYTEREMBEN.

Szavait el�bb d�bbent, k�nz� csend, majd p�nik k�s�rte. A di�kok egym�son �tg�zolva igyekeztek eleget tenni a parancsnak, amely eredm�nyek�nt siker�lt m�g nagyobb k�oszt teremteni�k, �s m�g jobban felideges�teni�k az am�gy is gyenge idegsz�lakon t�ncol� tan�raikat.
A harmadik emeleti folyos� v�g�n James elkapta Lily kez�t.
- Nem mehet�nk vel�k.
- Mi van?
- Seg�ten�nk kell ap�nak.
- Sz�val m�r az ap�d?
A fi� erre nem v�laszolt, helyette ink�bb megragadta a mellett�k elsiet� Scorpius karj�t is. Scorpius �sszer�ncolta a homlok�t.
- Apa a Tiltott Rengetegben van a sz�rnnyel, seg�teni akarunk neki, �s kellene valaki, aki �rt is valamihez – hadarta James.
- �s te pont r�m gondolt�l?
- Mivel te j�rt�l apa szakk�r�be, gondoltam csak tudsz valamit. De n�lam biztosan t�bb dologhoz, akarom mondani var�zslathoz kony�tasz.

- Mi�rt nem b�zz�tok a dolgot az aurorokra? �k m�r itt vannak, tele van vel�k az erd�, ap�tok pedig kit�n� m�gus, nem lesz semmi baja. Nem �rtem, hogy mi�rt akarsz meghalni.
- Eszem �g�ban sincs meghalni, csup�n rossz el��rzetem van. Most j�ssz, vagy menj�nk n�lk�led?

Scorpius Lilyhez fordult:
- Te is vele m�sz?
- Igen – b�lintott a l�ny.
- Akkor veletek megyek, de kell m�g egy-k�t ember. H�rman el�g kevesek vagyunk, sz�ljunk legal�bb Albusnak!
- Maguk meg mit �csorognak itt? – f�rmedt r�juk Flitwick professzor. – Azonnal menjenek a t�bbiekkel!

- H�t persze, professzor, megy�nk m�r – indult el James a t�meggel. – Megkeresem Albust, biztos itt lesz valahol.
- Ott van Emilyvel! – mutatott az el�tt�k halad�kra Lily. – Sz�lok neki!

A l�ny k�nnyed�n �tverekedte mag�t a t�megen, majd a b�tyja mell� �rve fojtott hangon �gy sz�lt:
- Al, elmegy�nk megmenteni ap�t, gyere vel�nk.
Albus megtorpant, de a siet�k hull�ma nem engedte meg�llni.
- Nem kell megmenteni, hiszen nem lesz semmi baja. Am�gy sem hiszem, hogy b�rmit is tudn�nk tenni.
- Gyere vel�nk, Al! M�g James is j�n! K�rlek! – k�ny�rg�tt Lily.
- Albus, mi folyik itt? – k�rdezte Emily a l�ny k�ts�gbeesett arca l�tt�n.
- Semmi, dr�g�m – sietett a v�lasszal Albus, majd a h�g�hoz hajolt: - Ne legyetek h�ly�k, gyertek a Nagyterembe, majd az aurorok elint�zik! Szerinted mit tehetne h�rom var�zsl�tanonc?
- N�gy, mert Scorp is j�n.
- Micsoda? H�t �t is beszervezt�tek? J�zusom, hogy lehettek ilyen meggondolatlanok?! Semmit sem tehet�nk!
- Gyere vel�nk!
Albus megr�zta a fej�t.
- Nem, ez h�lyes�g. Ti se menjetek, semmi haszna, s�t, ink�bb csak h�tr�ltatn�tok az akci�t.
- Gy�va ny�l vagy! – kiab�lta Lily, majd visszafutott Jameshez.
- Nem j�n? – k�pedt el James. – Akkor h�rman megy�nk, csak valahogy �szrev�tlen�l ki kell jutnunk a kast�lyb�l.
- Igen, de hogyan csin�ljuk?
- Szerintem Albusnak igaza van, menj�nk mi is a Nagyterembe – jegyezte meg Scorpius.
- Te t�nyleg ilyen nyuszi vagy? – g�nyol�dott James. – �gy sosem lesz�nk j� s�gorok.
- Nem vagyok gy�va. – Scorpius szeme els�t�t�lt. – Sz�val, hogyan l�gjunk meg?

James idegesen megvakarta az �ll�t, majd sz�ja komisz vigyorba h�z�dott. Kotor�szni kezdett a zseb�ben, majd el�vett egy apr�cska t�rgyat, ami �gy festett, mint egy l�bakkal rendelkez�, r�gi bicikliduda, �s megmutatta t�rsainak.
- Ez egy csalizajg�p – magyar�zta, majd letette a padl�ra a masin�t. – Igaz�b�l Watkins �r�j�ra tartogattam, de most el�bb kell bevetnem.
- Jimmy, honn�t szerezted? Apa megtiltotta George b�csinak, hogy ilyeneket adjon nek�nk!
- M�g r�gr�l van.
- Te ilyeneket rejtegetsz a b�r�nd�dben? – fintorodott el Scorpius. – Komolyan, a h�lyes�g�rt nem kell a szomsz�dba menned.

James nem felelt semmit sem, holott hatalmas b�knak vette a fi� szavait, hanem ink�bb a g�pet figyelte, amint az elt�nik az emberi l�bak erdej�ben. Hamarosan hatalmas durran�s r�zta meg a folyos�t, majd cs�p�s, fekete f�st bor�tott be mindent, a di�kok soraiban pedig kit�rt a p�nik. Azt hitt�k, hogy mindez a vil�gv�g�t jelenti, �s egym�st fell�kve igyekeztek a Nagyterem fel�, de sokan �tk�zben a f�st miatt nekimentek a falaknak, m�sok �testek egy �ppen el�tt�k fekv� t�rsukon.

- Nem hiszem el, hogy pont most volt a legalkalmasabb pillanat a csalizajg�p haszn�lat�ra! – sip�totta Flitwick professzor, mik�zben el�kotor�szta tal�rja zseb�b�l a var�zsp�lc�j�t.

- Most, vagy soha! – s�gta James Lily f�l�be, �s a bal oldala mellett fut� falhoz h�z�dott, amelyn�l a leggy�rebb volt a k�d, �s sebes l�ptekkel elindult a l�pcs� fel�.
Scorpius �s Lily csendben k�vett�k �t, eg�szen a Tiltott Rengetegig.
- Akkor bemegy�nk, igaz? – k�rdezte f�l�nken Lily.
James nagyot nyelt, majd b�lintott. Ekkor arra lettek figyelmesek, hogy egy alig l�that� feh�r burok bor�tja az eg�sz erd�t, mintegy pajzsk�nt.
- Ez meg mi lehet?
- Pajzsburok – csend�lt egy v�kony hang a h�tuk m�g�tt.
Egyszerre p�rd�ltek meg a tengely�k k�r�l, s ott �llt el�tt�k Frankie Longbottom, el�reszegezett p�lc�val, kormos arccal. Lily, James, �s Scorpius egy emberk�nt feh�redtek el, �s d�bbentek meg. L�tva az arckifejez�s�ket Frankie gyorsan hozz�tette:

- Egyszer apa mes�lt err�l a fegyverr�l, amit az aurorok az�rt alkalmaznak, hogy ne juthasson �t rajta az adott bestia.
- Frankie, Merlin gaty�j�ra, mit keresel itt? – ragadta meg a kez�t Lily.
- K�vettelek titeket, v�gig m�g�ttetek voltam.
- �s mi�rt k�vett�l minket, he?! – csattant fel James l�ngv�r�s arccal.
- �n csak seg�teni szeretn�k.
- Frankie, ez nem j�t�k – jegyezte meg l�gyan Scorpius.
- Szerinted az j�t�k, hogy folyton ebbe a sz�rnybe botlom? – Frankie hangja csak �gy szikr�zott a felh�borod�st�l. – Szerinted is csak egy szerencs�tlen l�zer vagyok, igaz? Pedig, amikor elj�ttetek velem a lethifoldot keresni, akkor azt hittem, hogy bar�tok vagyunk.

Scorpius Lilyre n�zett, aki sajn�lkoz� arccal pislogott Frankie-re.
- J�l van, gyere vel�nk.
- Mi?! M�r hogy j�hetne vel�nk? – h�ledezett James.
- Figyelj, annyit � is tud, amennyit te. K�l�nben meg tal�n mag�hoz vonzza a lethifoldot.
- Na, de Scorpius! – tette cs�p�re a kez�t Lily.
- Nyugi, csak vicceltem. Akkor most bemegy�nk, vagy nem?

James a burokra n�zett, majd el�vette a p�lc�j�t a zseb�b�l.
- A pajzsburok iz�t l�tva tuti ott vannak m�r az aurorok, de mi van, ha m�gis sz�ks�g lenne m�g egy-k�t p�lc�ra? Nem kock�ztathatunk, be kell menn�nk, m�r amennyiben ezen �t tudunk jutni – b�kte meg a p�lc�j�val a v�kony kis burkot James.
- Elvileg csak kij�nni nem lehet al�la – magyar�zta Frankie.
- Ezt csak egyf�lek�ppen tudhatjuk meg – h�zta ki mag�t James. – Valakinek be kell mennie oda, ki kell pr�b�lni, hogy �t tudunk-e jutni. Frankie, gratul�lok, ti�d a megtiszteltet�s, hogy megpr�b�ld!

Frankie megigaz�totta fekete tal�rj�t, majd elindult a burok fel�, de Lily meg�ll�totta.
- James, ugye nem gondoltad komolyan, hogy a legkisebbet k�ld�d el�re.
- M�rt ne? � akar annyira j�nni, legal�bb legyen valami hasznunk bel�le…

Lily akkor�t csapott a b�tyja fej�re, hogy m�g az is meglep�d�tt rajta.
- James Potter…
- J�l van, j�l van – �ll�totta le James a feje b�bj�t markol�szva. – Megyek m�r.
- Helyes.
James el�sz�r csak az egyik l�b�val l�pte �t a v�konyka hat�rvonalat, majd a teljes teste elt�nt a feh�rs�gben.
- James! James! Minden rendben? – k�rdezte aggodalmasan Lily.
Nem kapott v�laszt.
- James!
M�g mindig csend.
Lilyn kezdett eluralkodni a p�ni f�lelem, amikor visszafojtott nevet�st hallott a hat�r t�loldal�r�l. Lily �sszer�ncolta a homlok�t, majd hat�rozott ugr�ssal elmer�lt a burokban. A t�loldalon a b�tyj�ba �tk�z�tt, aki a has�t fogta a nevet�st�l.
- Mi olyan vicces?!
- Hogy hogyan agg�dtatok miattam!
- Megkapod �m a p�rj�t mindj�rt! – A l�ny fenyeget�en felemelte a kez�t. – Te idi�ta, itt sz�rakozol, amikor apa bajban van?! Elfelejtetted, hogy mi�rt vagyunk itt?

- Nem, csak gondoltam, ennyi �r�m j�r, ha m�r �n voltam az els�…
Nemsok�ra Scorpius �s Frankie is meg�rkeztek, �gy mindannyian m�r az erd�ben voltak.

- �s most merre? – k�rdezte Scorpius.
 - Passz – t�rta sz�t a karjait James.

***

Fogalma sem volt arr�l, hogy m�r r�gen nincs az eszm�let�n�l, a f�jdalom olyan er�vel hasogatta a test�t, hogy biztos volt abban, hogy �bren van. De ez nem �gy volt, mert ha t�nyleg az eszm�let�n�l lett volna, akkor �szrevette volna, amint az �rny fekete lepelk�nt hullik a test�re. Az els� dolog, amit a k�n mellett �rzett, az a lethifold hideg, nyirkos teste volt, amint bebor�tja az �v�t, majd �rezte a l�ny sz�vfagyaszt� lehelet�t, amely a dementorok lehelet�re eml�keztette. K�ptelen volt kinyitni a szem�t, s igaz�b�l nem is akart felkelni, mivel olyat l�tott �lm�ban, amit r�gen nem: el�sz�r a sz�lei jelentek meg el�tte, Lily �s James Potter mosolyogva �dv�z�lt�k, s � b�szk�n konstat�lta, hogy most, hogy k�z�pkor�v� �rett, m�g jobban hasonl�t az �desapj�ra.
- Minden rendben lesz, dr�g�m. – Az �desanyja hangja zene volt f�leinek, s megnyugtatta �t.
- Tarts m�g ki egy kicsit, fiam. Nemsok�ra tal�lkozunk, de m�g egy kicsit ki kell tartanod.
Harry l�tta saj�t mag�t, amint elindul az �tl�tsz� szellemtest� sz�lei fel�, s azt is l�tta, hogy megjelenik m�g valaki: egy eleg�ns, barna, g�nd�r haj� f�rfi, a keresztapja, Sirius Black.
- Harry, nem adhatod fel a harcot, m�g nem! – Sirius hangja k�ts�gbeesett volt, szem�ben f�lelem csillant. Harry ezt nem tudta mire v�lni, �gy �rezte, mintha Sirius v�v�dna valamin.
- Sirius, mi a baj? – hallotta a saj�t, elgy�t�rt hangj�t.
- Harry… - kezdte a keresztapja, de Lily hat�rozottan a szav�ba v�gott:
- Minden rendben van, dr�g�m. Ne foglalkozz vele, mindig idegeskedik. Harry, fel kell �bredned… Vissza kell t�rned a testedbe!
- A testembe? – k�rdezte �, s ekkor maga al� n�zett, �s l�tta amint ellepi test�t egy fekete �rny.
- Menj, Harry! – parancsolta James Potter apai hat�rozotts�ggal. – Menj miel�tt k�s� lesz!

- De hogyan? – k�rdezte � tehetetlen�l.
Ekkor furcsa dolog t�rt�nt, a sz�lei s�rget� arca �talakult: most egy boldog, gondtalan p�r n�zett farkasszemet vele.
- Gyere vel�nk, kisfiam – ny�jtotta fel� a karj�t Lily. – Az id�d lej�rt, tarts vel�nk, �s �r�kk� egy�tt lesz�nk.
- Mi?
- Gyere vel�nk, Harry – ism�telte meg James.
Harry �rtetlen�l Siriusra n�zett, aki �gy festett, mint aki �ppen sz�rny� k�nokat �l �t.
- Sirius? Sirius!
Sirius szellemteste megremegett, majd kisimult arccal �gy sz�lt:
- Tarts vel�nk, Harry. Csatlakozz hozz�nk!

- De nekem vissza kell mennem oda – ny�gte Harry.
- Felejtsd el, �gysem tehetsz semmit sem, gyere vel�nk.
- Igaza van Siriusnak, gyere vel�nk – b�logatott szapor�n James.
- Gyere vel�nk, kisfiam.
Lily, James �s Sirius k�rbe �llt�k Harryt, �s � szinte elsz�d�lt att�l, hogy ide-oda forgatta a fej�t k�zt�k.
- Gyere vel�nk, Harry!
- Csatlakozz!
- De nekem…
- Felejtsd el, m�r megtett�l minden t�led telhet�t.
- Gyere vel�nk, hogy v�gre pihenhess!
- Gyere!
Harry �gy �rezte, hogy sz�trobban az elm�je, lepillantott a holttest�re, �s l�tta, hogy m�r csak a keze l�tszik a sz�rny alatt, s ekkor meghallott egy sz�m�ra oly kedves hangot:

- Ez apa! Neki van ilyen �r�ja! – ki�ltotta Lily.
- Lily… - ny�gte Harry hal�li hangon.
- Apa! – �v�lt�tte James, �s el�kapta a p�lc�j�t. – Hogy van az az iz�?
- Expecto patronum! – Scorpius p�lc�j�b�l egy ez�st farkas ugrott ki, �s indult el a lethifold fel�.
James a l�nyre szegezte a p�lc�j�t, majd behunyta a szem�t, �s �gy motyogott mag�ban:
- Nyugi, James, ha Scorp meg tudta csin�lni, akkor te is megtudod… Gondolj valami sz�pre! Valami sz�pre! – James kinyitotta a szem�t. – Expecto patronum!
Csod�k csod�j�ra siker�lt megid�znie egy patr�nust. El�sz�r � sem akart hinni a szem�nek, majd ujjongani kezdett �r�m�ben, v�g�l pedig csal�dottan Scorpius fel� fordult: - Az eny�mnek mi�rt nincs alakja? Mi�rt csak egy ilyen sz�rke iz�?
- Honnan tudjam?! Ink�bb koncentr�lj!
- Expecto patronum! – Lilynek m�r Harry �r�in is siker�lt megid�znie egy �ri�si ez�st pillang�t, amely most csatlakozott Scorpius �s a b�tyja patr�nus�hoz. – Frankie, l�j fel az �gbe v�r�s jelz�st, hogy tudj�k az aurorok, hogy itt vagyunk!
Frankie k�sz�ggel engedelmeskedett, majd � is csatlakozott a patr�nusid�z�k k�r�be.
A lethifold pedig k�nytelen volt elhagyni Harry test�t.
- Szeg�ny unikornis! – ki�ltott fel Lily, amikor az �rny szabad kil�t�st engedett Harry, �s az egyszarv� fel�. – Szerintetek ez a d�g �lte meg?
- Nem tudom, engem ink�bb az �rdekel, hogy apa �l-e m�g…
A lethifold egyetlen suhint�ssal maga al� gy�rte Lily pillang�j�t.
- Jaj, ne!
- Csak koncentr�lj, Lily! Menni fog! – b�tor�totta Scorpius.
- Expecto patronum! – mondta ism�t James, majd hirtelen valami hideget �rzett a f�l�n�l.
- �gy sem siker�l – sziszegte egy f�ld�nt�li hang.
- Mi ez? – fordult h�tra James, de egy �don feny�f�n k�v�l semmit sem l�tott.
- �gy sem siker�l, m�r meghalt.
- Mi ez? Ti is hallj�tok?
- Micsod�t?
- Ezt a hangot.
- Csak k�pzel�dsz, koncentr�lj!
- Elk�stetek, m�r halott. Az ap�d meghalt, �rva lett�l, ezt is elsz�rtad. Meghalt, �s te nem b�k�lhett�l ki vele.

James megdermedt, homloka �szott a verejt�kben, szem�be pedig k�nnyek gy�ltek.
- Rossz fia volt�l, sosem volt b�szke r�d, �s m�r nem is lesz.
James keze megremegett, kiesett bel�le a p�lca, a lethifold pedig gyors suhan�ssal elindult fel�je.
- Mi a francot m�velsz?! – ord�totta Scorpius, mik�zben patakokban folyt r�la a v�z az er�lk�d�st�l. – Var�zsolj m�r, h�rman nem b�rjuk!

- Apa… - ny�gte James. –  �n nem �gy akartam…
- Mir�l hadov�lsz itt, Potter?! Harcolj m�r, vagy mind meghalunk!
Scorpius p�rduca kecses mozdulattal James el� ugrott, de a lethifold k�nnyed�n �tlebegett rajta.
- Jaj, ne…
M�r el�rte volna Jamest, amikor a f�k k�z�l kir�ppent egy ez�st f�nix, �s a sz�rnybe v�jta karmait.
- Expecto patronum maxima! – j�tt el� a f�k rejtek�b�l Albus, s �mulva figyelte, amint patr�nusa �ri�si m�retet �lt.
- A legjobbkor, haver – mosolyodott el Scorpius. – Expecto patronum maxima!
Az �rny zavartan csavarodott hol erre, hol pedig arra, de minden ir�nyban egy patr�nusba �tk�z�tt, k�rbez�rt�k. Scorpius b�tor�t�an r�mosolygott a vele szemben �ll� Lilyre, akin l�tszott, hogy m�r nem b�rja sok�ig.
- N�zd meg az �cs�det, � minden, ami te sosem leszel – csend�lt meg ism�t a kegyetlen hang James f�l�ben. – � tehets�ges, j� tanul�, ap�d kedvence volt.
- A kedvence…
- R�d sosem figyelt fel, mert itt volt �, Albus, a mintagyerek, minden sz�l� �lma.
James sz�ve hevesen kap�lni kezdett.
- De most visszaadhatod a k�lcs�nt. Vedd fel a p�lc�d.
James �gy engedelmeskedett, mint egy b�bu.
- Bizony�tsd be, hogy te is vagy olyan j� mint �.
- �n is vagyok olyan j�, mint �.
- Te is tudsz er�s �tkokat.
- �n is tudok er�s �tkokat – motyogta James.
- Mindig is � volt a kedvence.
- � volt a kedvence. �s most te j�ssz, emeld fel a p�lc�d.
- Na, v�gre, te is besz�llsz? – k�rdezte Scorpius. – Akkor legal�bb lev�lthatod a h�godat.
- B�rom m�g! – mondta s�rt�d�tten Lily.
- Azt hiszed, hogy nagyon men� vagy, mi? – mordult James Albusra. – Te tan�rok �s sz�l�k �lma, te kis kedvenc.
- Tess�k? – kerekedtek el Albus szemei. – Mi �t�tt bel�d?
- Te volt�l a kedvence! Engem sosem �rt�kelt miattad! – James a p�lc�ja hegy�vel az �ccs�re b�k�tt. – �n voltam mindig a feketeb�r�ny, te meg a kis szent.
- James, nem tudom, hogy mi a bajod, de ez most nem a legalkalmasabb pillanat, �s ink�bb seg�ts nek�nk!

- Te volt�l a kedvence! – James arca eltorzult a d�ht�l. – R�m sem heder�tett, �s ez a te hib�d!
- James…
- Ez�rt meg kell fizetned.
- James, ink�bb seg�ts nek�nk! K�rlek!
- Azt akarod, hogy seg�tsek? Nesze neked, Mr. T�k�letes Albus Potter! Diffindo!

Albus egy ugr�ssal kit�rt a b�tyja �tka el�l, de a v�ll�n �gy is sz�tszakadt a tal�r az �tokt�l.
- Norm�lis vagy, ember?! – �v�lt�tte Scorpius. – Ha eltal�lod, meg is �lhetted volna!

- Jimmy, mi van veled?
James megsz�llott arccal folytatta:
- Confringo!
- Protego! – ki�ltotta Albus, s ezzel a patr�nusa elt�nt, a lethifold pedig �j er�re kapott.
Scorpius idegesen Jamesre szegezte a p�lc�j�t:
- Stupor!
Szerencs�re a fi� el volt foglalva Albus megsemmis�t�s�vel, �gy nem tudta kiv�deni a k�b�t� �tkot, �s �sszerogyott.
- K�sz�n�m – lihegte Albus, majd �sszeszedte minden erej�t, �s ism�t a sz�rnyre koncentr�lt: Expecto patronum maxima!

K�r�lbel�l egy perc m�lva Lily f�radtan csuklott a t�rd�re, megt�rve ezzel a k�rt, amellyel bez�rt�k a lethifoldot. Az �rny�k kihaszn�lva a b�rt�n�n keletkezett lyukat, kislisszant, �s elindult �szak fel�.
- Gyorsan, ne hagyjuk megsz�kni! – parancsolta Scorpius, de ebben a pillanatban Frankie is elvesztette az �nuralm�t, �s a s�rba csuklott. Scorpius idegesen Albusra n�zett, aki megadta a jelet neki arra, hogy k�vess�k a sz�rnyet.

-Expecto patronum maxima! – rikkantott�k k�rusban.
Am�g �k a l�ny ut�n rohantak, addig Lily az apja test�hez k�szott, �s megfogta a kez�t.
- Apa, k�ny�rg�m, ne halj meg!
Frankie is csatlakozott hozz�, �s szak�rt� szemmel megvizsg�lta Harryt.
- Lily, att�l tartok…
Lily felkapta a fej�t, szem�ben f�lelemcsillogott.
- Meghalt. Sajn�lom.
- Neeee! Ez nem lehet! – zokogta a l�ny, majd r�zni kezdte a f�rfi v�llait. – Apa, k�rlek kelj fel! Ne hagyj itt!

- Sajn�lom, Lily – Frankie arc�n is megjelent egy k�nnycsepp.
- NEEE!

A l�ny k�ts�gbeesetten r�zta az apja test�t, de Frankie v�g�l megfogta, �s arr�bb h�zta.
- Ett�l nem lesz jobb sem neki, sem pedig neked.
Lily sz�vszaggat�an s�rt, Frankie pedig a h�t�t simogatta l�gyan.
- Lily… - ny�gte Harry a t�lvil�gon.
- Gyere vel�nk, Harry! –invit�lta m�g mindig James.
Harry �sszeh�zta a szem�ld�k�t, von�sai megkem�nyedtek.
- Vissza kell mennem, apa.
 

Mindek�zben a lethifold befejezte az �mokfut�s�t, �s szembe fordult az �ld�z�ivel. Scorpius egy ny�rf�nak t�maszkodott, s a f�n l�v� kev�ske h� marad�kot az arc�ba nyomta, hogy leh�tse felhev�lt test�t, Albus pedig az oldal�t fogta, ami nagyon sz�rt a fut�st�l.
- Expecto patronum maxima!
A lethifold elindult fel�j�k, s valahogy egyre halv�nyabb lett a patr�nusuk, m�g nem teljesen elt�nt.
- Expecto patronum maxima!
Semmi sem t�rt�nt.
- Expecto…
A k�t fi� egyk�nt �jult el, a lethifold pedig ahelyett, hogy megt�madta volna tehetetlen �ldozatait, elt�nt a f�k s�r�j�ben.

- Apa, apuci… - Lily m�r egyre csendesebben zokogott.
- L�ttuk a jeleket, hol van az a d�g? – jelent meg Ron, h�rom tagbaszakadt f�rfi k�s�rte. – Harry!
Ron gyorsan a bar�tj�hoz t�rdelt, majd el�vett a zseb�b�l egy kis fiol�t, amelyben kir�lyk�k ital volt. Gyors mozdulattal kinyitotta Harry sz�j�t, �s bele�nt�tte az italt. Harry teste r�zk�dni kezdett, majd hirtelen visszat�rt a l�gz�se.
- H�la Merlinnek! – t�r�lte meg a homlok�t Ron. – M�g �l.
- Igen? – Lily felpattant, �s Ront f�lrel�kve �t�lelte Harryt.
- Hol van a sz�rny? – k�rdezte az egyik m�gus reszel�s hangon.
- Arra ment – mutatott Frankie �szak fel�.  – Albus Potter �s Scorpius Malfoy a nyom�ban vannak.
- Mi? M�g t�bb di�k? Merlin szak�ll�ra, ez hogy lehet! Induljunk, �s kapjuk el, miel�tt felafalja �ket! – ind�tv�nyozta Ron. – Ap�d j�l lesz, ne agg�dj miatta. Na, nyom�s!

S ezzel a n�gy aurort elnyelte az erd�.