Csaknem hat di�kot ragadott m�r el a Roxfortban rejt�z� lethifold, s eddig mindez titokban maradt, h�la McGalagony szorgos t�nyked�seinek, csakhogy azut�n, hogy a l�ny kis h�j�n Harry Pottert is mag�val ragadta, m�r nem maradhatott tov�bb titokban az �gy. Vajon mit fog l�pni erre az �jdons�lt miniszter? Vajon mit fog tenni McGalagony, �s hogyan reag�lnak majd a sz�l�k? 

Szinte minden s�t�t volt k�r�l�tte, a folyos�n egy f�nyforr�s volt csup�n: egy �tl�tsz� k�s�rtet. Elindult a t�lvil�gi l�ny fel�, s amint az �szrevette �t �gy sz�lt hozz�:
- K�rlek, seg�ts!
Ekkor d�bbent r�, hogy Sirius Black hangj�t hallja, ez�rt megszapor�zta a l�pteit, de min�l k�zelebb rohant hozz�, az ann�l t�volibbnak t�nt, s � m�g mindig nem l�tta a szellem arc�t, olyan volt, mint egy �tl�tsz� selyemlepel.
- K�rlek, seg�ts! – ism�telte Sirius k�ny�r�gve, f�lelemmel a hangj�ban.
- Hogyan? – k�rdezte �, mire egy �jabb hang zend�lt fel a s�t�t folyos�n:
- Vitae solaris sum, calvanus interreptus. – A hang kem�ny volt, de mindenekfelett kegyetlen, s � biztos volt abban, hogy hallotta m�r valahol ezt a hangot. – Vitae solaris sum, calvanus interreptus, helles cages.
Sirius k�s�rtete el�sz�r a folyos� legmagasabb pontj�ra emelkedett, majd forg�sz�l m�dj�ra p�r�gni kezdett, s v�g�l elt�nt. Ekkor valami meleget �rzett a jobb kez�n�l, s azt is �rezte, hogy valaki finoman megr�zza.
Kinyitotta a szem�t, visszat�rt a val�s�gba, s hatalmas sz�r�st �rzett a mellkas�ban. Azonnal a sz�v�hez kapott, akadozva jutott leveg�h�z.
- Nyugodj meg, Harry, minden rendben van – hallotta Ron hangj�t.
- Hogy �rzed magad, Harry? – k�rdezte Hermione az �gya mell�l.
- Mint akin �tment egy csapat troll.
Hermione aggodalmas arckifejez�se nem sz�nt meg a gyenge po�n hallat�ra sem, de Ron arc�n megjelent egy kaj�n vigyor.
- L�tom, rendben vagy.
- Mi t�rt�nt?
- Majdnem felfalt a lethifold, s igaz�b�l, ha a gyerekeid nem �rnek oda id�ben, akkor m�r nem tudlak megmenteni a T�nd�rv�zzel. Sz� szerint egy percen m�lt az �leted, h�t hallod…
- V�rjunk csak, a gyerekeim? Mit kerestek �k a Tiltott Rengetegben?
- Ut�nad mentek megmenteni – felelte Ron �gy, mintha a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne, hogy egy csapat di�k ki�ll egy sz�rnnyel szemben.
- J�l vannak? – Harry olyan hirtelen �lt fel, hogy hatalmas f�jdalom ny�lalt az oldal�ba.
- Igen, Harry. �k is itt vannak a Gyeng�lked�n, a f�gg�ny t�loldal�n.
- Mi�rt kellett �ket felhozni ide?
- Mert sajnos k�s�n �rt�nk oda seg�teni neked, �s nekik �gy el�g sok�ig kellett fenntartaniuk a patr�nust. Tudod, Harry, ha nincsen hozz�szokva, akkor kimer�lts�get okoz. Albus �s Scorpius m�g mindig h�zz�k itt a l�b�rt, Lily, Frankie �s James az el�bb mentek el �r�ra.
- James? � is a megment�semre sietett?
- Mi�rt ne sietett volna? – �rtetlenkedett Ron. – Hiszen � is a fiad!
- Igen, h�t persze – hagyta r� Harry, mert hirtelen r�d�bbent, hogy Ron semmit sem tud arr�l, hogy Ginnyvel el fognak v�lni.
Lopva Hermion�ra sand�tott, akinek a sz�ja sark�ban megjelent egy kis mosoly.
- �s a sz�rny? Elkapt�tok?
Ron m�rgesen megr�zta a fej�t.
- Nem tudom, hogyan, de megint kereket oldott. Harry, a pajzsunkat nem t�rhette �t, ez�rt szerintem seg�tett neki valaki, vagyis ir�ny�tj�k. Ez m�r biztos. Tenn�nk kell valamit.
Harry az ajk�ba harapott. J�l tudta, hogy bar�tj�nak igaza van, de �tlete sem volt, hogy ki �llhat a lethifold-�gy m�g�tt. S ekkor esz�be jutott az �lma, �s az is, amikor a sz�leivel tal�lkozott.
- Ron, azt mondod, hogy T�nd�rv�z kellett?
- Igen. A lelked ott lebegett a tested f�l�tt, l�ttam. De ne agg�dj, Lily�k nem tudt�k, hogy az az, �k azt hitt�k, hogy meghalt�l.
- Szeg�nyk�im, biztosan megijedtek.
- De mi�rt k�rdezted ezt?
- Elk�pzelhet�, hogy egy ideig a m�svil�gon voltam, �s tal�lkoztam a sz�leimmel.
- Ez meglehet, hiszen mondom, elvileg halott volt�l m�r amikor oda�rtem. Sim�n elk�pzelhet�, hogy megjelentek neked.
- Amikor anno Voldemort meggyilkolt, akkor Dumbledore-ral is tal�lkozt�l, nem? – eml�keztette Hermione.
Harry b�lintott.
- Nem az az �rdekes, hogy ott voltak, hanem ez, hogy olyan furcs�n viselkedtek.
- Furcs�n?
- El�sz�r megnyugtattak, hogy minden rendben lesz, meg, hogy tartsak ki, azt�n egy pillanat alatt azt akart�k, hogy tartsak vel�k. Sirius is ott volt, �s egy m�sodpercre olyan arcot v�gott, mint akit eltal�lt a Cruciatus �tok… azt�n az el�bb �lmodtam vele, k�ny�rg�tt, hogy mentsem meg…
- Ez t�nyleg el�g k�l�n�s – gondolkodott el Ron.
- Az, de el�fordulhat, hogy mindent csak �lmodt�l. A szellemeket nem szokt�k k�nozni.
- Tudom, Hermione, de akkor sem hagy nyugodni az, amit l�ttam.
- Szerintem els�sorban arra koncentr�lj, hogy meggy�gyulj.
- A feles�gemnek igaza van, Harry, itt valami stikli van a h�tt�rben, �s nek�nk sz�ks�g�nk van r�d, hogy megoldjuk.
Harry m�r v�laszra nyitotta volna a sz�j�t, amikor megjelent Lily megszeppent arca Hermione m�g�tt, �gy ink�bb elfojtotta a mondand�j�t.
- Lily, �desem – ny�gte Harry ell�gyultan.
- Gyere, Ron, hagyjuk �ket magukra – pattant fel Hermione. – Majd beugrom m�g hozz�d valamikor.

- H�l�s vagyok Hermione, de nem kell, szerintem ma m�r elhagyom ezt a helyet. J�l vagyok, �s rengeteg a dolgom.
Hermione megvonta a v�ll�t, majd finom cs�kot nyomott Lily homlok�ra, �s elviharzott. Ron megvakarta az orr�t, majd � is k�vette. Ketten maradtak h�t a l�ny�val. Lily egy ideig csak �llt n�m�n, majd le�lt arra a sz�kre, amin az el�bb m�g a nagyn�nje foglalt helyet.
- Hogy vagy, kicsim?
- J�l vagyok, apa, �s te?
- �n is, h�la nektek.
Lily a f�le t�v�ig elv�r�s�d�tt, zavar�ban himb�l�zni kezdett a sz�ken.
- K�sz�n�m, hogy a seg�ts�gemre siettetek, de ez �ppolyan nagy felel�tlens�g volt, mint amekkora b�tors�g, r�ad�sul meg sem �rdemeltem.
 

A l�ny felkapta a fej�t az utols� p�r sz�ra, szem�ben d�h csillant meg.
- Ne mondj m�g egyszer ilyet, apa! Az ap�nk vagy, �s mi szeret�nk t�ged. Mindig j� ap�nk volt�l.
- �r�l�k, ha �gy gondolod, Lily, de �n arra c�lzok, ami any�ddal �s velem t�rt�nt.
Lily idegesen fejbe csapta az apj�t.
- Nem igaz, hogy nem �rted! Majdnem elvesz�tett�nk t�ged, ezek ut�n nem �rdekel, hogy megcsaltad any�t! Am�gy pedig �gyis ki fogtok b�k�lni, nem?
Harry megd�rzs�lte a feje b�bj�t ott, ahol Lily megcsapta, majd nagy leveg�t vett.
- Ginny el akar v�lni.
- �s?
- Mi �s?
- Te csak �gy hagyod ezt?
- F�lek, nem tehetek semmit sem…
- Meg kell pr�b�lnod, apa! K�rlek! �jra egy�tt lehetn�nk, mint egy sz�p nagy csal�d, olyan j� lenne...
- Lily…
- Olyan lenne minden, mint r�gen! L�cci!
Harrynek esz�be jutottak azok az �vek, amikor Lily minden egyes kar�csony el�tt azzal nyaggatta, hogy �rulja el neki, hogy milyen aj�nd�kot fog kapni. Pontosan �gy esdekelt most az �gya mellett, hogy b�k�lj�n ki Ginnyvel, mint annak idej�n. Harrynek mindig megesett rajta a sz�ve, �s gyakran elmondta neki, hogy ez�ttal mi lesz a fa alatt, de ez most teljesen m�s volt. Most nem �g�rhetett neki olyat, amit nem tud megtartani. S nemcsak az�rt, mert m�r beleszeretett Anabell�ba, hanem az�rt sem, mert tudta, hogy Ginny sosem bocs�tana meg neki.
- Apa!

- Lily, ez lehetetlen.
- De mi�rt?
- Mert…
- Mert ap�ddal m�r nem szeretj�k egym�st – jelent meg Ginny a l�ny h�ta m�g�tt.
Harry �jra �rezte azt a sz�r� f�jdalmat a mellkas�ban.
- Anya, mi�rt mondod ezt? Hiszen ha nem szeretn�d ap�t, akkor most nem j�tt�l volna be megl�togatni – magyar�zta Lily.
- Nem l�togat�ba j�ttem. – Ginny hangja sz�raz �s kem�ny volt. – Olvastam egy el�g aggaszt� cikket a Reggeli Pr�f�t�ban, �s ut�na akartam j�rni a dolgoknak.
- Mit �rt a Pr�f�ta? – k�rdezte Harry.
- Azt, hogy a Roxfortban egy sz�rnyeteg tizedeli a di�kokat. – Ginny Harry orra al� dugta az �js�got, amit eddig a bal h�na alatt tartott.
Harry �rdekl�dve olvasni kezdte a cikket, amelynek szalagc�me hirdette:
 

Rejt�lyes di�kelt�n�sek a Roxfortban – az aurorok tehetetlenek

- Mit �r, apa? K�rlek, olvasd fel!
- Biztos forr�sb�l �rtes�lt�nk, hogy kor�nt sincs minden olyan nagy rendben a Roxfort h�za t�j�n, mint azt eddig �ll�tott�k – olvasta Harry f�lhangosan. – Idestova hat di�k t�nt el rejt�lyes k�r�lm�nyek k�z�tt, s az�ta sem ker�ltek el�. Sok�ig az iskola vezet�s�ge megpr�b�lta titokban tartani a dolgot, de a tegnap t�rt�ntek ut�n m�r neh�z lenne tov�bb mism�solni. Ugyanis kider�lt, hogy az elt�n�sek h�tter�ben egy k�zvesz�lyes bestia, a lethifold, �ll, s ez az �rnyszer� sz�rny m�g mindig a var�zsl�k�pz� ter�let�n bujk�l �jabb �ldozatra v�rva. Tegnap �gy t�nt, hogy siker�l v�gre megoldani az �gyet, de az Auror F�parancsnoks�g legjobbjain is kifogott a l�ny. Hi�ba volt minden igyekezet�k �s tud�suk, a bestia kics�szott a kez�kb�l. Felmer�l a k�rd�s – itt Harry arca els�t�t�lt. –, hogy ha m�g a legjobbak is tehetetlenek, akkor ki fogja megv�deni a gyermekeinket, hovatov�bb ki fog megv�deni minket? A M�gia�gyi Miniszt�rium m�g a mai nap folyam�n a Roxfortba utazik, hogy kivizsg�lja az �gyet, s hogy felel�ss�gre vonja azt, aki mindez�rt a felel�s.
- Nos, Harry? – vonta fel a szem�ld�k�t Ginny. – Tudom, hogy mindez igaz, m�r besz�ltem McGalagonnyal, a k�rd�s m�r csak az, hogy nekem mi�rt nem sz�lt�l err�l?
- Ginny, nem szoktam munk�r�l besz�lni otthon – felelte �vatosan Harry.
- Ez igaz, de nem gondolod, hogy ha vesz�lyben vannak a gyerekeim, akkor arr�l tudnom kellene?!
- Anya, semmi bajunk sincs!
- De lehetne!
- Ginny, igazad van, sz�lnom kellett volna, de nem akartalak ezzel is terhelni…
- Akkor is el kellett volna mondanod! – f�st�lg�tt a n� tov�bb.
- Sajn�lom.
- H�t igen, k�nny� ut�lag bocs�natot k�rni. K�l�nben is neked nem �r�n lenne a helyed, Lily?
- De igen, anya, de a miniszt�riumiak hamarosan itt lesznek, �s ez�rt elmaradnak az �r�k. �sszeh�vt�k a tan�rokat.
- Nagyszer�, akkor szedd �ssze a holmiijaidat, elmegy�nk.
- Hogyan?! – pattant fel a l�ny zavartan.
- J�l hallottad, nem hagylak itt, hogy meg�ljenek.
- De anya, itt vannak a bar�taim, �s apa is itt van, majd � megv�d!
- Ap�d saj�t mag�t sem tudja megv�deni. – Ginny sz�nakozva v�gigm�rte Harryt. – Hazaj�tt�k velem mind a h�rman.
- Ginny, mindj�rt v�ge a tan�vnek, James most fog RAVASZ – vizsg�zni, nem viheted el inn�t.
- Te ebbe ne sz�lj bele, Harry Potter.
- Azt hiszem, a gyermekeim tanulm�nyaiba van n�mi belesz�l�som.
- Lily, menj a cuccaid�rt, n�gyszemk�zt akarok besz�lni ap�ddal.
- Nem akarok elmenni inn�t! Szeretem a Roxfortot! Anya!
- Menj! – ripakodott r� Ginny, mire a l�ny kelletlen�l t�vozott.
- Ginny, mire j� ez?
- Meg akarom �ket v�deni, mert te �s a semmirekell� embereid k�ptelenek vagytok elkapni egy sz�rnyet.
- Ginny, ne besz�lj �gy a koll�g�imr�l, �k mind kit�n� var�zsl�k, �s remek emberek, b�rmelyik�rt t�zbe tenn�m a kezem. Nem t�r�m senkit�l sem, hogy s�rtegesse �ket, �k mind kem�nyen dolgoznak.
- Akkor mi�rt nem oldott�tok m�g meg ezt az �gyet?
- Az�rt, mert ez nem ilyen egyszer�, felt�telezhet�, hogy egy eg�sz b�nbanda �ll a h�tt�rben.
- �, nyilv�nval�an egy csapat unatkoz� hal�lfal� gondolta, hogy sz�rakozik egy kicsit – g�nyol�dott Ginny. – Szerintem meg b�n�k vagytok, ez�rt nem kapt�tok m�g el! K�nny� �sszeesk�v�s elm�leteket gy�rtani mindenf�le b�nszervezetekr�l, mint bel�tni, hogy kevesek vagytok.
- Ginny, nagyon kem�nyen b�r�lsz, holott fogalmad sincs az aurori hivat�sr�l – jelentette ki Harry ridegen.
- H�t nagyon neh�z lehet! Mi lehet olyan eget renget� ebben a nemes szakm�ban?
- Ide figyelj, az aurorok azok, akik els�k�nt �rkeznek meg, ha valami baj van, �k azok, akik az �let�ket kock�ztatj�k, hogy seg�tsenek. Tal�n m�r elfelejtetted, hogy annak idej�n az aurorok teremtettek itt rendet? Hogy �k z�rt�k az Azkabanba a hal�lfal�kat? Am�g te otthon alszol nyugodtan, addig az aurorok kem�nyen dolgoznak! – Harry az utols� mondatot szinte ord�totta, egyre elbor�totta elm�j�t az indulat.
 

Ginny arca sz�rk�v� v�lt, majd sarkon fordult.
- Most meg hov� m�sz, Ginevra? F�j az igazs�g?
- Nincs besz�lnival�m veled, Harry Potter. Gondoltam, hogy nem ismered el, hogy tehetetlenek vagytok, hogy elsz�rt�tok, emellett pedig nem akarok tov�bb egy leveg�t sz�vni egy szem�t �rul�val.
- Most m�r szem�t �rul� is vagyok? – h�ledezett Harry.
- Eddig is az volt�l, s ha m�r sz�ba hoztad, beadtam a v�l�si pap�rokat. Hamarosan kit�zik az id�pontot is. Nemsok�ra �jra szabad ember leszel, �s akkor m�r szabadon hempereghetsz a kis szeret�ddel.
 

Harry tudta, hogy a feles�g�nek van oka arra, hogy s�rt�d�tt legyen, hogy haragudjon r�, de ezen a ponton �gy �rezte, hogy Ginny t�l messzire ment.
- Megnyugodhatsz, Ginny, amint v�gre elv�lunk, azonnal elveszem Anabell�t, a n�t, aki val�ban szeret engem.
Ginny keze megremegett, nem fordult h�tra, de Harry l�tta, amint a n� megt�rli a kez�vel a szem�t, majd megr�zza mag�t, �s elindul az ajt� fel�. Harry legsz�vesebben visszasz�vta volna azt, amint mondott. De ezt m�r nem tehette meg. Hab�r az �gy melletti f�gg�ny mindent eltakart, Harry sejtette, hogy Ginny m�g bent van a Gyeng�lked�n, majd hallotta, ahogyan kiny�lik az ajt�, majd felcsend�l Ginny hangja, amely ez�ttal v�gtelen�l ut�lkoz� volt:
- �ppen mag�ra v�rt a f�rjem.
- �dv�zl�m, Mrs. Potter – hallatszott Anabella nyugodt hangja.
Ezut�n az ajt� becsap�dott, Harry pedig maga el�tt l�tta Anabella arc�t.
- J� reggelt, Harry. – Anabella a f�rfi feje melletti �jjeliszekr�nyre helyezett egy cs�sze k�v�t. – Gondoltam, Madame Emerald �gysem ad neked k�v�t, �s mivel nagyon szereted, hoztam neked.
- K�sz�n�m, Anabella, de neked most nem a gy�l�sen kellene lenned?
-  M�r v�get �rt.
- Ilyen hamar? – lep�d�tt meg Harry, majd a cs�sze ut�n ny�lt.
- Nem tartott sok�ig tekintve, hogy el�g egyszer� a helyzet: nagy vesz�lyben vannak a di�kok, McGalagony pedig mindent megtett, hogy ezt eltitkolja.
- Hov� akarsz kilyukadni? – n�zett fel a n�re a cs�sze m�g�l Harry.
- Hogy meneszteni fogj�k Minerv�t, sajnos.
- Ez m�r biztos?
- T�bb mint biztos. Nagyon sajn�lom szeg�nyt, de l�ssuk be, hogy valahol igazuk van. McGalagonynak azonnal l�pnie kellett volna, nem pedig titkol�zni.
- Igen, tudom, de akkor is, ki lehetne jobb igazgat�ja az iskol�nak, mint McGalagony? � m�r itt van… nem is tudom, hogy mi�ta, �s mindig is az iskola �rdekeit tartotta szem el�tt. Ki lehetne jobb n�la?
 

Anabella gyeng�den megfogta a f�rfi kez�t, majd m�lyen a szem�be n�zett.

- H�t te, Harry.
- Tess�k? – Harry kis h�j�n mag�ra �nt�tte a k�v�t. – Hogy �n? Ugyan m�r, Ana! �n a F�parancsnoks�got vezetem, nem tudn�k igazgat� is lenni.
- Pedig k�nytelen leszel, mert a miniszter t�ged akar kijel�lni erre a posztra. � maga mondta ezt, �s McGalagony is j�nak l�tja az �tletet, az aurorok pedig kapnak egy �j vezet�t. Harry, r�d itt van sz�ks�g.
- Nem, nem �s nem! Nem hagyhatom ott az aurorokat! �k szinte a csal�dom, �s am�gy sem lenn�k j� igazgat�.
- Szerintem pedig isteni igazgat� lenn�l, Harry Potter. – A n� hangja buja volt, �s felett�bb cs�b�t�.
- Nem, Anabella, nem hagyom ott az embereimet, felel�ss�ggel tartozom ir�ntuk.
- H�t majd az �j f�n�k �tveszi a helyed.
- �s ki lenne az?
- Fogalmam sincs, de majd ha besz�lsz Mr. Dubble-lal, akkor biztosan elmond neked mindent. Harry, gondold �t, az iskola nagy vesz�lyben van, r�ad�sul a di�kokra is r�f�rne egy kis fegyelmez�s, akkor mi�rt ne venn�d �t McGalagony hely�t? K�l�nben is, � csak akkor t�vozhat nyugodtan nyugd�jba, ha tudja, hogy te vetted �t a hely�t. Te, a legalkalmasabb szem�ly. Harry, �n nem ismertem Albus Dumbledore-t, de �gy hiszem, hogy m�lt� ut�dja lenn�l.
Harry visszatette a cs�sz�t az �jjeliszekr�nyre, majd felderengett el�tte az �sz m�gus alakja. Dumbledore megb�zott benne, szerette �s f�ltette �t, s biztosan �r�lne, ha � venn� �t a hely�t, de az biztos, hogy sosem lesz olyan hatalmas m�gus, mint amilyen Dumbledore volt.
- T�lzol, Anabella, �n sosem �rhetek az � nyom�ba.
- Pedig minden megvan benned hozz�, legal�bbis szerintem. Gondolkodj el ezen, k�rlek.
- J�l van, meggondolom.
- Most pedig v�ltsunk t�m�t, Harry, mikor j�hetsz ki inn�t?
- �n m�r ma el fogok menni inn�t.
- Harry, tudom, hogy ez nem ideval� t�ma, de ami�ta kider�l a mi kis viszonyunk, az�ta nem is igaz�n besz�lt�nk err�l. �gy �rzem, hogy ker�lsz engem, hogy tal�n haragszol r�m.
- Ugyan mi�rt haragudn�k pont r�d? Nem tehetsz arr�l, hogy elv�lunk. Anabella, a h�zass�gom m�r akkor v�ls�gban volt, amikor elj�ttem ide, a Roxfortba tan�tani, nem tehetsz arr�l, hogy bel�d szerettem.
- Tudod, Harry, sokszor elgondolkozom azon, hogy tal�n t�l r�men�s voltam, hogy r�d akasztottam magam, �s ez�rt fogtok most elv�lni. Tal�n ha �n nem vagyok, akkor m�g rendbe tudj�tok hozni a kapcsolatotokat.
- Ez nem t�led f�gg�tt. – Harry megfogta Anabella kez�t. – Elv�lunk, ezt m�r nem lehet visszacsin�lni, �s nem is akarom, �n csak azt szeretn�m, ha rendez�dn�nek a dolgok itt, a Roxfortban, ha elkapn�nk v�gre a lethifoldot, ha a gyerekeim megbocs�tan�nak, �s ha boldogok lehetn�nk egy�tt, te meg �n.
- Azok lesz�nk, Harry – b�gta a n� a f�rfi f�l�be, majd megcs�kolta. – Alig v�rom, hogy legyen egy kis szabadid�d, �s egy�tt lehess�nk �gy, ahogyan szoktunk. K�v�nlak, Harry.
Harry �rezte, ahogyan el�nti f�radt v�gtagjait a forr�s�g, de nem volt ideje v�laszolni, mivel megjelent Anabella l�nya.
- J� reggelt, Mr. Potter, hogy van?
- Remek�l, k�sz�n�m, Emily – mosolygott a l�nyra Harry.
Egy percre �gy t�nt, hogy Anabella nem �r�l a l�nya �rkez�s�nek, de azt�n neg�desen �gy sz�lt hozz�:
- �desem, mi�rt j�tt�l?
- Csak mert…
- Biztosan a fiamhoz j�tt�l, nem igaz? – sz�lt k�zbe Harry.
- De, hozz� – harapott az ajk�ba Emily. – De m�g mindig alszik. Itt van, szinte az �n �gya mellett.
- Nagyszer�, legal�bb, ha felkelt, tudok besz�lni vele.
Anabella k�rd�n tekintett a l�ny�ra, aki az egyik l�b�r�l a m�sikra �llt zavar�ban.
- Egy�b s�haj, dr�g�m?
- Van egy kis gondom a B�jitaltan leck�mmel.
- Akkor a legjobb emberhez j�tt�l, Emily. Any�d a b�jitalok mestere, �s biztosan nagyon sz�vesen seg�t neked.
- H�t persze, dr�g�m, menj�nk. Harry, m�g besz�l�nk, �s ha sz�ks�ged lenne valamire, akkor csak sz�lj nekem.

�gy a k�t n� elhagyta a Gyeng�lked�t, amikor hall�t�vols�gon k�v�l ker�ltek, Anabella megragadta a l�ny karj�t, �s �gy sz�lt v�szj�sl�an:

- Aj�nlom, hogy ne a lecke legyen az okod arra, hogy megzavart�l.
- Mi�rt? Tov�bb fontad a h�l�dat Mr. Potter k�r�l? – Emily szem�ben g�ny csillant �s megvet�s.
- Ehhez semmi k�z�d, azt teszek amit csak akarok. Teh�t, mi a gond?
- A k�nyved mocorog.
- Milyen k�nyvem? – l�pett h�tra Anabella.
- A S�t�t Nagy�r gonosz napl�ja – vetette oda a l�ny, majd fak�pn�l hagyta az anyj�t.
Anabella siet�s l�ptekkel elindult a szob�ja fel�. Ha a Nagy�r h�vja, akkor mennie kell, nem szabad megv�ratnia.