Eln�z�st a k�s�s�rt, de rengeteg dolgom volt. Rem�lem, tetszeni fog az �j fejezet! Itt a gyerekek eljutnak utols� kik�pz��llom�sukra, ez�ttal �szakra utaznak, egy nem �ppen bar�ts�gos �rhoz. 

J�zminillat lengte be a szob�t, s ez az illat egyre er�s�d�tt, ahogyan a kir�lyk�k kend�s l�ny k�zelebb hajolt az �gyban alv� fi�hoz. M�r j� ideje �cs�rg�tt az �gysz�l�n, s n�zte a fi�t, aki visszat�rt a sivatagb�l. A fi�t, aki nemcsak szorgalmas volt, hanem �rz� sz�v� is. A fi�t, akit k�l�nlegesnek tal�lt. A fi� pont olyan volt, mint amilyen t�rsra mindig is v�gyott. Legal�bbis � volt az egyik olyan fi�, aki megtestes�tette mindazt, amir�l �lmodott. Mert volt m�g valaki, aki felkeltette az �rdekl�d�s�t, s ez a valaki az el�tte alv� fi� testv�re volt. M�r az�rt is roppant m�don furdalta a lelkiismeret, hogy sokszor gondolt Albusra, de az, hogy m�r a b�tyja ir�nt is vonz�dik, val�s�gos csap�st m�rt neveltet�s�re. Tudta j�l, hogy a hagyom�nyaik �rtelm�ben m�r megvan a j�vend�belije, egy t�voli o�zis �r�k�se, de � sosem tal�lkozott vele. P�rizsban minden m�s volt, ott szinte lelkiismeret-furdal�s n�lk�l �br�ndozhatott a korabeliekr�l, de amint visszat�rt ide, a szab�lyok �jra �rv�nybe l�ptek, s � most roppant sz�gyellte mag�t. Sz�gyellte, hogy m�sk�nt gondol a fi�kra, mint egyszer� vend�gekre, s – hab�r m�g nem volt eljegyezve – m�gis �gy �rezte, mintha h�tlenkedne. Nem lenne szabad Albus szob�j�ban lennie, de nem b�rta ki, l�tnia kellett. Meg kellett bizonyosodnia arr�l, hogy j�l van-e. Tegnap, amikor � �s a csal�dja visszat�rtek, �gy tal�lta, hogy tal�n a fi� elkapott valamilyen sivatagi k�rs�got. Annyira kipirult volt, de persze gondolhatta volna, hogy nincs semmi baja, hiszen Jade is elv�r�s�d�tt, amint Albus nyak�ba ugrott a viszontl�t�s �r�m�re. Ez miatt is sz�gyellte mag�t, m�g szerencse, hogy az apja nem vette �szre…

- Jade? – t�r�lgette meg a szem�t Albus.
- J� reggelt. – A l�ny zavartan felpattant.
- Maradj csak, nem kell fel�llnod.
- �gy is t�l sok�ig maradtam – mondta a l�ny, s sarkon fordult.
- H�! Hov� menek�lsz? M�g azt sem mondtad, mi�rt j�tt�l…
- Semmi�rt, most megyek.
- Jade! – Albus kiugrott az �gyb�l, s gyeng�den megfogta a l�ny karj�t. – Mi�rt csin�lod ezt? Olyan furcsa vagy…
- Furcsa? �n? Ugyan, k�pzel�dsz.
- Egyszer olyan kedves vagy hozz�m, m�skor pedig elt�volodsz. Tegnap p�ld�ul a nyakamba ugrott�l.
- Hib�t k�vettem el, nem kellett volna ilyen m�don �dv�z�ln�m t�ged.
- Csak kimutattad az �rz�seidet, ez nem gond. N�lunk gyakran k�sz�n�nk egym�snak �gy.
- De n�lunk ez nem szok�s! – csattant fel a l�ny.
- H�t ez a bajod? – mosolyodott el Albus. – F�lsz, hogy tiszteletlen vagy a hagyom�nyaitok ir�nt.
- �s szerinted ez vicces? Mi�rt mosolyogsz rajtam?
- Nem azon mosolygok, hanem azon, hogy milyen �des vagy, ahogyan pr�b�lsz harcolni saj�t magaddal.
- Nem vagyok �des – sziszegte a l�ny a kend�je al�l.
- Pedig az vagy.
- Nem vagyok az – jelentette ki, majd elviharzott.
- Az id�k v�ltoznak – ki�ltotta ut�na.
Nem sokkal Jade t�voz�sa ut�n a b�tyja kukucsk�lt be az ajt�n, s mikor l�tta, hogy testv�re fent van, k�z�lte vele, hogy elutaznak. James bejelent�se ut�n minden olyan gyorsan t�rt�nt. Rufus Order azonnal r�parancsolt, hogy pakoljon �ssze, mert hossz� az �t Finnorsz�gig, azt�n Ginny is tisztelet�t tette n�la, s k�nnyes szemmel k�ny�rg�tt, hogy legal�bb � ne akarja meg�letni mag�t.
- Azt hittem, hogy belet�r�dt�l m�r a helyzetbe – jegyezte meg csendesen Albus.

Miel�tt Ginny b�rmit is mondhatott volna, megjelent Harry is, hogy a feles�g�t a reggelihez invit�lja. Ginny kelletlen�l k�vette f�rj�t, de az ajt�ban m�g vetett egy rem�nnyel vegyes k�ny�rg� pillant�st a fi�ra.

- Nem lesz semmi bajuk – bizonygatta Harry m�g kint a kertben is a reggeli ut�n, amikor m�r mindenki csomagokkal felpakolva �llt, s az arab m�gust v�rta.

- Anya nem b�zik benn�nk, mondhatom sz�p dolog egy any�t�l.

- James, szerintem minden oka megvan r�.

- M�r m�rt? T�k j� kis h�rmast alkotunk.

Ginny elfeh�redett, meg kellett kapaszkodnia Harry karj�ban, nehogy �sszeessen. Egyszer�en nem akarta elhinni, hogy a fia ennyire nem k�pes felm�rni a saj�t k�pess�geit.

- Meddig lesznek Finnorsz�gban? – fordult Mr. Orderhez Harry, csak hogy oldja a fesz�lts�get.

- Lehet, hogy csak k�t percig – felelete a f�rfi gondterhelt arccal. Most l�tott el�sz�r val�di aggodalmat a f�rfi arc�n, s ezt nem tudta mire v�lni. El�z� este Samir eml�tette neki, hogy a mester, akihez igyekeznek, nem kedveli t�lzottan Rufust, �ppen ez�rt az arab kapta azt a feladatot, hogy sz�ll�tsa el a gyerekeket.

A f�rfi �szrevette Harry f�rk�sz� pillant�s�t, s zavartan v�gigh�zta ujj�t az arc�t �tszel� seben. Vizeny�s tekintet�n s�t�t felh�k �sztak �t. Fel�tl�tt el�tte egy r�gi k�p egy viharvert alaszkai v�rosr�l, s egy fiatal, nyegle fi�r�l, aki azt hitte, megv�lthatja a vil�got. Fiatal volt, de nagyon tehets�ges, s m�r-m�r m�ni�kusan akarta tov�bbfejleszteni mag�t, s m�g m�ni�kusabban rajongott a s�rk�nyok�rt. �, Rufus akkor volt �lete del�n, s ereje telj�ben vezetett egy olyan csapatot, amelyt�l sokak l�ba megremegett. �pp az �t�ves h�bor� utols� �tk�zet�t v�vt�k meg, s a csapat �regebb tagjai m�r v�gy�dtak a haz�juk �s a nyugalom ut�n, de ez a nyegle ifj� csak nem akart lenyugodni! J�l eml�kezett a lobog� t�zre a szem�ben, s arra, ahogyan a p�lc�j�t ellene ford�totta. Ellene, a f�rfi ellen, aki a S�rk�nyosztagba emelte…
- H�t m�r mehet�nk is! – l�pett ki a h�zb�l Samir, nyom�ban l�ny�val, aki egy b�r�nd�t szorongatott.
- Csak nem j�ssz vel�nk te is? – k�rdezte a l�nyt�l Albus f�lig �r� sz�jjal.
- De igen.
- Hogyhogy?
- Hazafel� beugrunk Franciaorsz�gba, hogy �tvehessem a boszork�nybizony�tv�nyomat.
- Azt nem adt�k oda r�gt�n?
- Volt egy kis gond oda�t.
- Sz�val te is j�ssz? Legal�bb lesz valami sz�p is az �ton – duruzsolta James a l�ny f�l�be, mire az f�lig elv�r�s�d�tt.
- Akkor vegyetek b�cs�t, s induljunk el! – Az arabnak nagyon j� kedve volt, mintha egy kedves csal�dtaghoz indulna.
- Vigy�zzatok egym�sra – fordult szembe a gyerekeivel Harry. – �n hiszek bennetek.
- Ez kedves t�led – morogta James. – De a hited n�lk�l is boldogulunk.

- Abban biztos vagyok.
- Ha b�rmi van, vagy csak ki akartok sz�llni, akkor azonnal �rjatok!- hadarta Ginny.
- Nem lesz semmi gond. Am�gy is, mi lehet rosszabb a sivatagn�l? – nevetett fel James magabiztosan.
- Boldogok a tudatlanok – jelentette ki csak �gy mag�nak Rufus Order.
Az arab f�lrevonta bar�tj�t, j�kedv�nek nyoma sem volt.
- Minden rendben lesz, Rufus.
- Ebben �n nem vagyok ilyen biztos, Waleed. B�rcsak ne � lenne a legmegfelel�bb szem�ly! B�rcsak!
- De � az. �gy alakult, Rufus, el kell fogadnod.
- Nem hittem volna, hogy valaha m�g �sszehoz minket a sors, s nekem kell sz�vess�get k�rnem.
- Allah �tjai kif�rk�szhetetlenek.
- �n ink�bb a balszerencse �tj�nak h�vn�m.
- Mi ez a susmus oda�t? – Ginny figyelm�t semmi sem ker�lhette el. – M�r megint kezdi a titkol�z�st, uram?
- Ink�bb folytatom, ha lehet – cs�szott ki a f�rfi sz�j�n, de azonnal visszasz�vta volna.
Ginny szeme v�kony r�ss� sz�k�lt �ssze, s eg�sz test�vel a gyerekei el� �llt.
- Ginny, ne kezd megint. A sr�cok elmennek, fogadd el, �s ha Mr. Order megint �tejtene minket, akkor esk�sz�m, hogy �n magam fojtom meg – simogatta meg a neje h�t�t Harry.
A gesztus l�tt�n James gyomra idegesen �sszer�ndult, nem lehet, hogy az anyja m�r meg is bocs�tott az apj�nak!
- Szerintem induljunk is! – ind�tv�nyozta az arab, a gyerekek pedig �t�lelt�k az anyjukat. Furcsa volt elrejt�zni Ginny mened�ket ad� �l�ben, valahogy az az �rz�s ker�tette �ket hatalm�ba, hogy lehet, hogy ez az utols� �lel�s�k…

***

- Milyen hossz� ez az alag�t?
- M�r nincs sok vissza, k�r�lbel�l egy m�ter – felelte az el�tte halad� fi� idegesen.
- Honn�t tudod ilyen biztosra? – tudakolta a l�ny.
- Onn�t, hogy ezerszer v�gigj�rta m�r – v�laszolta egy harmadik legh�tulr�l.
- Hogyhogy?
- Hogy randev�zhasson h�n im�dott Lilyj�vel – g�nyol�dott a harmadik.
- Szerintem hallgass, Morgan.
- M�r m�rt kellene hallgatnom? – k�rdezte a l�ny felh�borodottan.
- Mert odavagy James Potter�rt.
- Ez nem igaz! K�l�nben is, hogy szerethetn�k egy hull�t?
A fi� nem volt hajland� vit�ba bocs�tkozni, v�gre el�rt�k az ajt�t, s m�r �t is l�phettek a Sz�rnyas vadkanba. Aberforth Dumbledore m�r v�rta �ket, m�g vacsor�t is k�sz�tett.
- Sz�val � a h�god – n�zett az utols�nak �rkez� l�nyra.
- Igen, uram. � pedig…
- Te akkor m�r csak Anabella Watkins l�nya lehetsz – fintorodott el az �sz m�gus.
Emily let�r�lt mag�r�l egy p�kh�l�t, majd sz�gyenkezve b�lintott.
Aberforth tekintete egy darabig elid�z�tt a l�nyon, majd megvonta a v�ll�t.
- Nem tehet�nk arr�l, hov� sz�lett�nk. Csak az sz�m�t, hov� tartunk. Na, ne �lljatok ilyen megszeppenve ott! Egyetek, biztosan �hesek vagytok.
- M�r vacsor�ztunk, Mr. Dumbledore – t�j�koztatta Scorpius.

- K�r, pedig m�g z�lds�get is vettem a h�lgyeknek.
Emily �s Morgan egym�sra n�ztek, majd udvariasan le�ltek az �tellel szemben.
- Voltak�pp �n meg is �heztem az �tt�l.
- �n is – csatlakozott Morganhez Emily. Igaz�b�l nem akart�k megs�rteni a h�zigazd�t.
- Nehogy m�r a h�lgyek lef�zzenek! Egy�l te is, ifj� Malfoy, egy f�rfiember mindig �hes. �n m�r csak tudom, voltam �n is fiatal…
Scorpius kelletlen�l le�lt a h�ga mell�. M�r hetek �ta alig evett valamit, egyszer�en nem volt �tv�gya, egyfolyt�ban azok a szavak j�rtak a fej�ben, amelyeket Rufus Order mondott a legutols� tal�lkoz�sukkor. Inferusok serege, Holtak v�lgye, Lelkek temet�je. Hallani is k�sz r�m�lom volt, nem hogy belegondolni abba, hogy ezzel kell szemben�zni�k.

- Akkor meddig is maradtok?
- Holnap hajnalban j�n �rt�nk Mr. Order – felelte Emily, mik�zben megpr�b�lt letuszkolni a tork�n egy p�rolt padlizs�ndarabot. � sem volt �hes, ami�ta csak r�eszm�lt, hogy beleszeretett Albus Potterbe, gyomorg�rcse volt. Rettegett, hogy mi lesz, ha az anyja megtudja. Rettegett, hogy mi lesz, ha a fi� r�j�n arra, amit � tett. De most m�r nem volt mit�l f�lnie, hiszen Albus meghalt. M�r nem volt semmi vesztenival�ja.
- Sz�val a hal�lba meneteltek – vakargatta meg a szak�ll�t Aberforth.
- Mindenk�ppen meghalunk egyszer, nem igaz? Akkor �gy halljak meg, hogy tettem valamit.
- Szerinted mit tehet egy maroknyi di�k, �s egy csapat ki�gett feln�tt?
- Nem tudom, ak�rmit. Valamit. Nem engedhetj�k, hogy Miss Watkins t�nkretegyen mindent – csapott az asztalra Scorpius, majd �szrevette a mellette �l� Emilyt, s enyh�bb hangon �gy folytatta: - Ne haragudj, �gy �rtettem…
- Igazad van Scorpius, any�m mindent t�nkretesz. � egy sz�rnyeteg.
- Valld be �szint�n, kisl�ny, szerinted any�dat meg lehet �ll�tani?
Emily elgondolkodott a k�rd�sen. M�g sohasem gondolt bele ebbe.
- Kell, hogy legyen megold�s – felelete szenved�lyesen. – Valahogy musz�j lesz meg�lljt parancsolni neki, ha m�sk�pp nem megy, akkor meg kell �ln�nk.
Aberforth hangos hahot�ban t�rt ki, a gyerekek pedig �rtetlen�l meredtek r�.
- J�l van, l�tom, elsz�nts�gb�l nincs itt hi�ny!
- Mindannyian elsz�ntak vagyunk, �s kitartunk a v�gs�kig – mondta Scorpius.
- Rufusnak mi a terve veletek?
- M�g nem tudjuk, de azt mondta, hogy fontos szerep�nk lesz.
- Rufus Order meg a titkai! Sosem �rtettem, hogy mi�rt nem mondja meg egyenesen, hogy mit tervez.
- R�g�ta ismeri �t?
- �, m�g a megboldogult Albus, a testv�rem, is ismerte �t! Rufus Order r�gi motoros m�r.

- Maga milyennek ismerte meg �t? Szavahihet�nek?
- Elvetem�lt bolondnak.
- Ezt hogy �rti? – k�v�ncsiskodott Morgan.
- �gy, ahogy ezt �rteni kell. Rufus heveny vil�gmegv�lt�sban szenved, s harcm�ni�s. Az a fajta m�gus, aki sosem megy nyugd�jba, mert k�ptelen le�llni. De emellett nagyszer� var�zsl�. Valahogy a testv�remre eml�keztet… - Aberforth szem�ben egy k�nnycsepp jelent meg. – Na, legal�bb abb�l az �tokverte vajs�rb�l igyatok.

Morgan a sz�j�hoz emelte kup�j�t, a t�bbiek k�vett�k �t, s elmer�ltek az italban, �s a gondolataikban.

***

James, Albus, Lily �s Jade �lm�lkodva forgatt�k a fej�ket a hatalmas Steinhauser kast�ly folyos�j�n. Egyszerre vonzotta �s r�m�tette hal�lra �ket a birtok h�v�s eleganci�ja. James fant�zi�j�t a legjobban a k�r�l�tt�k l�v� s�rk�nyos mot�vumok ragadt�k meg: t�zok�d� s�rk�nyok a kapuban, s�rk�nyos sz�k�k�t az udvaron, s�rk�nyokat �br�zol� festm�nyek a falakon. Mindenhol s�rk�nyok voltak. Az �ket kalauzol� kobold meg�llt egy bronzajt� el�tt, de miel�tt kinyithatta volna, megjelent az ajt�ban egy magas, izmos f�rfi. Ez�stsz�n� tal�r fedte test�t, s borosty�nsz�n� szem�t v�gighordozta a t�rsas�gon.
- Waleed.
- Dante.
A k�t r�gi bar�t furcs�n m�regette egym�st, mintegy er�viszony - felm�r�s c�lj�b�l, majd az �szaki �gy sz�lt:
- Nem fogott rajtad az id�, bar�tom.
- Neked csak a hajad n�tt meg – mosolyodott el az arab.
- Ezek – itt James�kre mutatott – nem a te k�lykeid, gondolom.

- Csak Jade – tette a l�nya v�ll�ra a kez�t Samir.
- Gy�ny�r� kisl�ny.
- K�sz�n�m – biccentett az arab.
- Megk�rdezn�m, hogy mi sz�l hozott erre, de van egy tippem – Dante sz�rakozottan megvakarta az �ll�t. – Azt akarod, hogy kik�pezzem �ket.
- A v�dekez�s alapjait m�r megtan�tottam nekik, de t�madni is tudniuk kell.
Dante f�rk�sz� tekintettel vizslatta a gyerekeket, akik ett�l kezdt�k k�nyelmetlen�l �rezni magukat. Lily sz�gyenl�sen les�t�tte a szem�t, Albus zavartan a f�l�t kezdte el vakargatni, James pedig legsz�vesebben megk�rdezte volna a f�rfit�l, hogy mi a Merlin szak�ll��rt b�mulja.
- Ezek csak k�lyk�k – �llap�totta meg a f�rfi. – Otthon lenne a hely�k az anyjuk szokny�ja mellett. Vidd haza �ket, Waleed, had csin�lj�k azt, amit a gyerekeknek csin�lni kell: nevetni, kviddicsezni �s a t�bbi.
- Nem lesz m�dunk nevetni, ha maga nem seg�t megv�deni a haz�nkat – fr�cs�gte James. – Egy pszichopata ribanc ki akar v�gezni mindenkit, aki ellen�ll, nek�nk pedig meg kell tanulnunk harcolni, �s Mr. Order azt mondta, hogy maga seg�thet.
- Mr. Order? – Dante szeme szikr�kat sz�rt.
Lily j�l oldalba v�gta b�tyj�t, az arab m�gus pedig lemond�an s�hajtott. Az �ton figyelmeztette a gyerekeket, hogy ne ejts�k ki Rufus nev�t az �szaki f�rfi el�tt.
- Mr. Order… �gy �rted, Rufus Edgar Order? – Dante megragadta James tal�rja nyak�t, s mag�hoz h�zta a fi�t. A szeme belef�r�dott a fi��ba.
James maga is meglep�d�tt azon, hogy nem ijeszti meg a f�rfi, derekasan t�rte a fesz�lts�get.
- Igen, �.
- Sz�val � k�ld�tt a nyakamra! Az az �tkozott v�n kuruzsl�! Volt pof�ja idek�ldeni hozz�m! – Dante fel-al� j�rk�lt el�tt�k, s szinte l�ngolt a d�ht�l. – Mit k�pzel ez mag�r�l?! �s k�l�nben is, mi�rt nem � maga bajl�dik veletek?

- Dante, Rufusnak az ellen�ll�st kell szerveznie, nem �r r�. Menj�nk be az irod�dba, s mindent elmondok.
- Menj�nk, de nem hiszem, hogy a t�nyek ismerete meggy�zne. – Dante kit�rta irod�ja ajtaj�t, s beinvit�lta a l�togat�kat. – �ljetek le, k�lyk�k.
James�k izgatottan lehuppantak egy-egy sz�kre, az arab pedig belekezdett a mond�k�j�ba:
- Van egy boszork�ny Nagy-Britanni�ban, Anabella Watkins a neve, �s k�pes volt…
- Ellopni a Hal�l jogar�t, hogy inferus sereget hozzon l�tre – fejezete be a mondatot Dante.
- L�tom, az�rt figyelemmel k�s�red hatalmas falaid m�g�l a vil�g dolgait – mosolygott az arab. – T�n m�g mindig vannak k�meid?
- Egy fr�szt, csup�n eme rendk�v�l szemreval� p�ld�nya a teremt�snek megkeresett, hogy felk�rjen �l�halott kik�pz�nek.
Az arab arca megr�ndult, szeme v�kony r�ss� sz�k�lt.
- �s mit mondt�l neki?
- El�sz�r azt, hogy nem, de v�g�l megegyezt�nk, hogy �tgondolom.
- Hogyan?
- Annyira er�szakos volt, s felaj�nlott maga mellett egy megtisztel� szerepet a vil�g �l�n.
- Az a n� egy hazug loty�! Elcs�b�totta az ap�mat, hogy azt�n megk�nozhassa! – csattant fel James. – Ha elhiszi, amit mond, akkor maga h�lye!
- Na, de fiam! – kerekedtek el az arab szemei. – Nem illik �gy besz�lni.
- Teszek r�! Mik�zben vesz�lyben a vil�g, nem azzal fogok t�r�dni, hogy udvarias legyek!
Dante nem s�rt�d�tt meg James kirohan�s�n, ink�bb �lvezte a fi� m�sor�t.
- Maga meg mit vigyorog?!
- L�tom, van benned t�z, tal�n t�l sok is.
- �n meg azt l�tom, hogy maga egy…
- James, hallgass – sz�lt b�tyj�ra Albus. – El�g legyen ebb�l.
- De…
- Csak semmi de!
- Sz�val megk�rny�kezett t�ged – t�rt vissza a t�rgyhoz az arab. – Azt mondj�k, felt�n� sz�ps�ggel �ldotta meg a sors.
- Amilyen sz�p, olyan vesz�lyes. M�g nem adtam neki v�laszt, igaz�b�l m�g magam sem d�nt�ttem el, hogy mit is szeretn�k. El�sz�r arra gondoltam, hogy semmi kedvem csat�rozni, elszoktam t�le, de azt�n r�j�ttem, hogy nem �rtana egy kis gyakorlat. Tudod, Waleed, megcsiklandozt�k az alv� s�rk�nyt…
- Az � oldal�ra �llsz? – merevedett meg az arab.
- Elk�pzelhet�, majd m�g eld�nt�m. De ez nem jelenti azt, hogy ne v�llaln�m a k�lyk�ket. Tetszik ez a fi�, mi is a neved?
- James Potter.
- James Potter, tetszel nekem, szeretem a t�zes var�zsl�kat, �k a legsz�rakoztat�bbak.
- Ha seg�t annak a n�nek, akkor �n itt egy perccel sem maradok tov�bb. – James indulatosan fel�llt.
- M�g nem d�nt�ttem, �gyhogy �lj csak vissza. V�llalom �ket, Waleed, de van egy felt�telem.
- Mi lenne az?
- Rufus Edgar Order szem�lyesen j�n ide, �s k�r meg engem. Mondd meg neki, hogy �r�l�k, hogy l�ttalak, de m�skor ne k�ldj�n baglyot maga helyett. J�jj�n el, ha van hozz� el�g b�tors�ga.
- Dante, k�rlek, Rufus maga j�tt volna el, de rengeteg a dolga.
- Allah nem tiltja a ferd�t�st? J�l tudom, hogy mi�rt t�ged k�ld�tt maga helyett, nem akar velem tal�lkozni. De �n azt akarom, hogy j�jj�n el, sz�lljon le a Wizengamot pulpitus�r�l, �s k�rjen meg.

- M�r nem a Wizengamot f�m�gusa.
- Hogyhogy? R�j�ttek, hogy megv�n�lt?
- Anabella Watkins t�vol�tatta el.
- Csakugyan? M�ris szimpatikusabb ez a n�! Nemcsak sz�p �s gonosz, de m�g azt is tudja, hogy kit kell r�gni! Br�v�! Egy pont oda.
- Besz�lek Rufusszal.
- J�jj�n ide. Igaz�b�l nincs m�s v�laszt�sa, mert addig nem engedlek el titeket.
- Ezt hogy �rti? – k�rdezte Albus.
- �gy. – A f�rfi intett a p�lc�j�val, mire a z�ld f�gg�ny els�t�t�tette a szob�t, s hallott�k, ahogyan odakint hatalmas robajjal kattan a z�r. James az ablakhoz rohant, elh�zta a f�gg�nyt, s l�tta, ahogyan egy tejf�lszer� burok ereszkedik a birtokra.
- Nem tarthat itt bez�rva minket!

- Ne agg�dj, j� h�zigazda leszek. – A f�rfi arc�ra gyilkos mosoly �lt ki.