Albus, Lily �s Jade a fi�k szob�j�ban v�rtak Jamesre, aki egyed�l akart besz�lni Dante Steinhauserrel. A fi� m�r vagy f�l �r�ja elment, s �k – ismerv�n vend�gl�t�juk zord term�szet�t �s James lobban�konys�g�t – most m�r igaz�n agg�dtak. Albus idegesen felpattant, s fel-al� kezdett j�rk�lni a szob�ban. Jade egy ideig k�vette a szem�vel, majd � is fel�llt, s mell� l�pett.
- Nyugodj meg, Albus, biztosan minden rendben van. – Hogy a szavainak nyomat�kot adjon a fi� v�ll�ra tette a kez�t, amelyen maga is meglep�d�tt.

Albus a l�ny kez�re tekintett, amelyet az zavartan el akart kapni, de Albus a tenyer�be vette az apr�, kecses kezet.
- K�sz�n�m.
...
 

Albus, Lily �s Jade a fi�k szob�j�ban v�rtak Jamesre, aki egyed�l akart besz�lni Dante Steinhauserrel. A fi� m�r vagy f�l �r�ja elment, s �k – ismerv�n vend�gl�t�juk zord term�szet�t �s James lobban�konys�g�t – most m�r igaz�n agg�dtak. Albus idegesen felpattant, s fel-al� kezdett j�rk�lni a szob�ban. Jade egy ideig k�vette a szem�vel, majd � is fel�llt, s mell� l�pett.
- Nyugodj meg, Albus, biztosan minden rendben van. – Hogy a szavainak nyomat�kot adjon a fi� v�ll�ra tette a kez�t, amelyen maga is meglep�d�tt.

Albus a l�ny kez�re tekintett, amelyet az zavartan el akart kapni, de Albus a tenyer�be vette az apr�, kecses kezet.
- K�sz�n�m.
- Ugyan – kacagott fel zavartan a l�ny. A keze m�g mindig Albusn�l volt, s � �rezte, hogy a sz�ve a tork�ban ver. Maga sem �rtette, hogy mi�rt, de hirtelen v�gyakoz�ssal n�zett a fi� sz�j�ra. „Allahra! �n kezdek meg�r�lni!” – gondolta mag�ban.
- Rem�lem, Jimmy nem esik neki a mesternek – sz�lalt meg Lily bujk�l� mosollyal. – Volt m�r r� p�lda…
Jade kihaszn�lta, hogy Albus a h�ga fel� fordul, s gyorsan kih�zta a kez�t a fi��b�l, s h�tr�lt k�t l�p�st.
- Csak vissza tudja fogni mag�t – morogta Albus nem t�l nagy meggy�z�d�ssel.
- Ebben nem vagyok ilyen biztos – kuncogta Lily.
Ekkor valaki lenyomta az ajt� kilincs�t, s hamarosan k�reikben �dv�z�lhett�k James Pottert. A fi� arca paprikav�r�s volt.
- Mi t�rt�nt? – �rdekl�d�tt Albus.
- A legsz�vesebben varangyos b�k�v� v�ltoztatn�m ezt a rohad�kot! – dohogta James. – Aj�nlom, hogy a korp�s haja valami nagyon fontos dolog miatt kelljen, mert �n m�g sosem al�zkodtam �gy meg senki el�tt!
- Ezt hogy �rted? – Albus rosszat sejtett.
- �gy, ahogy hallod! – James az �gya el�tti kom�dra csapta a var�zsp�lc�j�t. – Bementem hozz�, �s megk�rtem, hogy tan�tson minket tov�bb. Erre �gy elkezdett vigyorogni, hogy a v�rnyom�som azonnal az egekbe sz�k�tt, s legsz�vesebben let�r�ltem volna azt a kaj�n vigyort a pof�j�r�l!
- �s mondott valamit?
- Mondott, �s ez a legd�h�t�bb. Azt mondta, hogy l�m, m�gsem tudunk boldogulni n�lk�le! Volt k�pe ilyet kijelenteni!
Albus �s Jade �sszen�ztek.
- Valahol igaza van – kock�ztatta meg �vatosan a l�ny. – Mr. Order is ide hozott titeket, pedig � sincs j�ban Lord Steinhauserrel. Sz�ks�getek van r�.
- Nekem ugyan nincs! Egy fikarcnyit sincs! – f�rmedt r� James. – �n meg vagyok �nagys�ga n�lk�l is! Az agyamra megy ez a poj�ca!
- De m�gis ide hoztak titeket – ism�telte meg Jade. – Ennek oka van.
- Mr. Order �s az ap�d is t�vedhetnek, nem? – f�st�lg�tt tov�bb James.
Jade sz�gyenl�sen les�t�tte a szem�t, Albus� pedig vill�mokat sz�rt Jamesre.
- Most mi van? – �rtetlenkedett James �ccse tekintete l�tt�n.
Albus odas�t�lt a b�tyja mell�, s a foga k�z�tt sz�rve a szavakat ennyit s�gott:
- Fogd vissza magad, mert megb�ntod �t.
James Jad�ra pillantott, aki kir�lyk�k top�nk�ja orr�t n�zte enyh�n piros arccal.
- Bocs�ss meg, nem akartalak megs�rteni – ragadta meg a l�ny k�t v�ll�t a fi�. – Olyan troll vagyok n�ha.
Jade �gy �rezte, mintha elektromos �ram j�rn� �t a test�t. Aznap m�r harmadszor nagyon melege lett hirtelen.

- Semmi gond, lassan m�r kiismerem a term�szeted – mosolyodott el a kend�je alatt.
- Akkor j�. Tudod, hogy annak ellen�re, hogy n�ha egy barom vagyok, nagyon cs�plek t�ged. – James r�kacsintott a l�nyra.
„Nagyon cs�plek t�ged… h�t ezzel meg mit akar mondani? – morfond�rozott mag�ban a l�ny. – Csak nem �gy �rti, hogy? Nem, az lehetetlen.”
Albus Jade arc�t figyelte, amelyen el�bb halv�ny p�r jelent meg James cs�p�s megjegyz�se miatt, majd a p�r elt�nt a bocs�natk�r�sn�l, viszont az utols� mondat m�g v�r�sebb� var�zsolta a l�ny arc�t, mint a cs�p�s megjegyz�s. Jad�t zavarba hozta James k�zvetlens�ge, s ahogy Albus ki tudta venni, tetszett is a l�nynak az, amit hall. Albus ezt nem igaz�n n�zte j� szemmel, azon kapta mag�t, hogy a b�tyja �s a l�ny k�z� �llt, elv�lasztva �ket ezzel egym�st�l.
- Koncentr�ljunk a hajsz�lra – k�sz�r�lte meg a tork�t.
- Igen – pattant fel Lily lelkesen. – Hogy szerezz�k meg?
- Odamegyek �s kit�pem, hadd f�jjon neki.
- James! Ennyi er�vel el is k�rhetn�nk t�le – cs�v�lta a fej�t Albus.
- J�l van, csak egy k�sza �tlet volt – menteget�z�tt James gyermeki �rtatlans�ggal.
Jade elb�v�lve n�zte a fi�t, amely azonnal szemet sz�rt Albusnak. Idegesen h�tr�lt egy l�p�st, hogy James takar�sban legyen.
- A tal�rj�n biztos tal�lunk kihullott hajsz�lat.
- Ok�, ut�na lop�zok, r�ugrok, �s leszedem! – �l�nk�lt fel James.
- Ennyi er�vel el is k�rhetn�nk t�le – ism�telte meg Albus.
Jade halkan felnevetett, James pedig a l�ny mell� ugrott, s �t�lelte. Jad�ban a d�bbenett�l bent ragadt a nevet�s.
- Jade engem t�mogat, igaz sz�ps�gem?
- Mi… hogy? – kerekedtek el a l�ny szemei.
- Hallottam, hogy tetszik az �tletem – duruzsolta James.
- M�r m�rt tetszene az ostoba �tleted neki?! – csapott az asztalra Albus.
- H�t mert t�k j� �tlet – magyar�zta James �rtetlenkedve.
- Mi a t�k j� �tlet?! – kiab�lta Albus. – Az, hogy r�ugrasz �s kit�ped a haj�t?! Ezt titokban kell csin�lni, te t�kkel�t�tt!

- J�l van, na! – James megad�an felemelte mindk�t tenyer�t.
Amint a b�tyja karja elt�nt Jad�r�l, Albus megnyugodott.
- Akkor hogyan csin�ljuk? – James le�lt az �gy�ra.
- El kell tereln�nk valamivel a figyelm�t, s valamelyik�nk belop�zik a szob�j�ba, �s csak tal�lunk egy elk�sz�lt hajsz�lat valahol.
- A legjobb id�pont erre az lenne, amikor �r�t tart – vetette fel Jade. – Olyankor �res a kast�ly.
- Akkor mi elmegy�nk �r�ra, te pedig ellopod a haj�t – �sszegezte James.
- Elment az eszed? – h�ledezett Albus. – Nem engedhetj�k, hogy Jade belekeveredjen.
- K�rlek, Albus, sz�vesen seg�tek – mondta a l�ny. �r�lt, hogy v�gre hasznos tagja lehet a csapatnak.

- Na, l�tod – biccentett a l�ny fel� James. – � sz�vesen bev�llalja.
- Akkor sem! – er�sk�d�tt Albus. – Egyed�l nem mehet be a Lord h�l�szob�j�ba, �s, ha lebukik? Nem. Valamelyik�nk elk�s�ri.
- Ok�, akkor �n veled megyek – fordult a l�nyhoz James pajz�n vigyorral. – Csak mi ketten, mint a mugli Bonnie �s Clyde.
Jade arca ism�t l�ngba borult, ahogyan Albus� is, de neki nem a zavart�l, hanem a d�ht�l.
- Nem mehetsz vele!
- Mi�rt nem? – hangzott a James-Lily-Jade k�rus.
- Mert… mert… mert csak. Mert r�d az �r�n van sz�ks�g, te tudod a legjobban elterelni a figyelm�t.
- Ez mondjuk igaz. Ha te kezdesz el neki ny�vogni, hogy nem �rted a var�zslatot, akkor nem hiszi el, de ha James b�csi teszi ezt… - James arca gonosz vigyorba torzult. – Menj akkor te Jad�val, �n meg �gy feltart�ztatom, hogy csak na!
Albus lelk�t megnyugtat� �r�m �rasztotta el.
- Hah�! – legyezett b�tyja szemei el�tt Lily. – �s m�gis mivel magyar�zzuk, hogy Al nem vesz r�szt a gyakorlaton?
A k�rd�s�re csend borult a szob�ra. Fogalmuk sem volt arr�l, hogy m�gis mivel magyar�zz�k a legszorgalmasabb t�volmarad�s�t.

- Te minden �r�n r�szt vett�l m�g a Roxfortban is – sz�lalt meg James. – Mindenki tudja, hogy str�ber hajlamaid vannak, m�g Steinhauser is.
- Tudom – d�rm�gte Albus. A v�g�n m�g t�nyleg Jamesnek kell elk�s�rnie Jad�t.
- �s ha �n menn�k? – vetette fel Lily.
- Nem! – v�gta r� Albus olyan hevesen, hogy mindenki d�bbenten pillantott r�. – Nem tudsz m�g olyan sok var�zsig�t… �s ha valami v�d�b�b�j fedi a szob�t?
- Al, igaz, hogy �n fiatal vagyok, de az elm�lt h�napokban nagyon szorgalmasan tanultam – eml�keztette Lily s�rt�d�tten.
Albusnak igazat kellett adnia a l�nynak, de nem akarta, hogy m�s menjen Jad�val, mint � maga. Ekkor d�bbent r�, hogy voltak�pp csak kettesben akar lenni vele. A felismer�s vill�mcsap�sk�nt has�tott a tudat�ba. Val�ban, � csak egyed�l akart maradni a l�nnyal, �gy, mint annak idej�n az o�zisban. Ami�ta itt voltak, m�g sosem tudott vele n�gyszemk�zt besz�lgetni, mert mindig ott volt egy harmadik szem�ly. Nem helyezheti az �n�s �rdek�t a legfontosabb c�l, Anabella legy�z�se, el�, ez�rt – neh�z sz�vvel, de – �gy sz�lt:
- Rendben, menjen Jad�val Lily.
Lily el�sz�r nagyon meg�r�lt a lehet�s�gnek, hogy egy fontos feladatot teljes�thet, de amikor Albus szem�ben �szrevette a csal�dotts�got, egy csap�sra mindent meg�rtett.
- Ink�bb menjen Albus – jelentette ki.
- Mi van? – k�rdezte James, m�r semmit sem �rtett.
- Al t�bbet tud, mint �n, �s am�gy is, mi ketten jobban el tudjuk terelni a mester figyelm�t. El�g szerencs�tlenek vagyunk.

Albus arca felragyogott, ez nem ker�lte el James figyelm�t.
- Mi a fen�t vigyorogsz?
- Nem is vigyorgok – hervadt le a mosoly Albus arc�r�l. – Ink�bb tal�ljuk ki, hogy milyen indokkal maradjak t�vol.
- Tal�n, ha beteget jelenten�l – vetette fel Lily. – �n mindig azt szoktam, ha nem volt kedvem bemenni apa �r�j�ra.
- Te kis csal�! – James hangj�ban elismer�s csengett.

- Ez mind sz�p �s j�, de szerintetek nem fog megvizsg�ltatni? Csak �gy elfogadja, hogy beteg vagyok, �s ennyi?

- Mit foglalkozna veled? – h�r�gte James. – Ez mag�n k�v�l senkivel sem t�r�dik.
- �s ha a l�g�sokkal igen?

- Van n�lam r�k�z� r�gcsa �s egy�b Weasley Var�zsvicc-f�le nyal�nks�g – t�j�koztatta �ket Lily.

- Hogy ker�lt hozz�d?

- M�g a kast�lyban k�rtem George b�csit�l – felelte a l�ny olyan k�nnyeds�ggel, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga.
- �s mi�rt k�rt�l?

- Nem tudtam, hogy milyen lesz a kik�pz�s�nk, gondoltam, bebiztos�tom magam – vont v�llat Lily.

James hatalmas puszit nyomott a h�ga homlok�ra.
- Olyan b�szke vagyok r�d! Hogy nekem mi�rt nem jutott eszembe?

- Mert te pasi vagy, �s azok nem gondolkodnak el�re.

James s�rt�d�tten felhorkant, Albus pedig �gy sz�lt:

- Rendben, akkor �n megeszem azt az iz�t mikor lemegy�nk az ar�n�ba.

- A dr�ga mester biztos �r�lni fog, ha leh�nyod a tal�rj�t.

- Nem a tal�rj�ra fogok c�lozni.

James sokatmond�an �sszen�zett a h�g�val.

***

Anabella Watkins a M�gia�gyi Miniszt�riumban �cs�rg�tt a miniszter sz�k�ben, aki �ppen egy t�rgyal�st folytatott. Kez�ben egy arany bet�kkel �rt megh�v�t tartott. Ami�ta a kez�be ker�lt a megh�v�, vagy sz�zszor elolvasta �jra meg �jra, pedig k�v�lr�l f�jta, hogy mi �ll benne, hiszen � maga fogalmazta meg a sz�veget. Megh�v� a roxforti �larcosb�lra, ott lesz mindenki, aki sz�m�t. A t�bbi bor�t�kot m�r elk�ldte bagolypost�val a megh�vottaknak, egyed�l az �szaki megh�v�ja hevert m�g a kez�ben. Valahogy nem akar�dzott elk�ldenie. Valah�nyszor megpr�b�lta a bagly�nak adni, meggondolta mag�t. Felr�mlett el�tte a f�rfib�l �rad� k�l�nleges hatalom, s szinte megr�szeg�lt t�le. Tal�n az lenne a legjobb, ha szem�lyesen adn� �t a megh�v�t a f�rfinak. Akkor megbizonyosodhatna arr�l, hogy t�mogatni fogja-e a harcban, s l�thatn� is �t �jra. A tal�lkoz�s gondolat�ba beleborzongott.
- Mit tegyek veled? – meredt a megh�v�ra.
Gondolataib�l kopog�s verte fel.

- H�vatt�l – jelent meg Draco ny�zott arca az ajt�ban.
- Igen, gyere be, Malfoy. – A n� hangj�ban undor csengett.

- Itt vagyok.

- Kiszedt�l m�r valamit Alan Orderb�l? – t�rt a t�rgyra a n�.

- Az a szerencs�tlen semmit sem tud – v�laszolta t�m�ren Draco.

- Vagy csak nem akar tudni – mutatott r� Anabella. – Szedj�tek ki bel�le, hogy mire k�sz�l a testv�re.

- �r�kon �t k�noztuk a Cruciatusszal, de nem felel.

- Makacs kis j�sz�g – fintorgott Anabella. – De valamit biztosan eltitkol, tudni akarom.

- Nem tal�lod furcs�nak, hogy Rufus Order nem is pr�b�lja kiszabad�tani?! – csattant fel Draco. – Ha tudna ak�rmir�l is, akkor biztos nem hagyn�nk a mi kez�nkben!

Anabella fel�llt, arca els�t�t�lt.

- Ne mer�szelj m�g egyszer ilyen hangon besz�lni velem, Malfoy, vagy nagyon megb�nod.

- �rtsd meg, hogy hi�ba tartjuk fogva, hi�ba k�nozzuk, semmit sem tud – mondta Draco meghuny�szkod� hangon.

- Valamit tudnia kell.

- De… - kezdte Draco.

- Csak semmi de! Ha nem hozol haszn�lhat� inform�ci�t, akkor megn�zheted magad! Aprop�, hogy van a feles�ged?

Draco meg�tk�zve n�zett a n�re.

- J�l.

- �s a dr�ga gyerekeid?

- �k is.

- A Roxfortban vannak – mondta a n� sokat sejtet�en. – �s ki a Roxfort igazgat�ja?

- Te – ny�gte Draco falfeh�r arccal.

- Nos, akkor mit is mondott Alan a testv�re terveir�l?

- M�g semmit, de besz�dre b�rom.

- Helyes – b�lintott Anabella. – Most pedig kotr�dj a szemem el�l.

A f�rfinak nem kellett k�tszer mondani, gyors l�ptekkel t�vozott az irod�b�l.

- Micsoda egy hasznavehetetlen idi�ta – sziszegte Anabella.

Ek�zben London egyik f�lrees� ker�let�nek irodah�z�ban d�szes t�rsas�g gy�lt �ssze. Ott volt minden orsz�g legnagyobb �s legbefoly�sosabb aurorja. Ezek a var�zsl�k �s boszork�nyok a saj�t orsz�gukban nagy tiszteletnek �rvendtek, de most valaki od�ig mer�szkedett, hogy bemocskolja a kiv�vott tiszteletet. Ez�rt gy�ltek ma �ssze. Nem hunyhattak tov�bb szemet a k�zelm�lt esem�nyei f�l�tt. Rejt�lyes elt�n�sek, hal�lesetek…

Rufus Order egy hossz� t�lgyfaasztal ablak fel�li v�g�ben �llt, s a b�rsz�k t�ml�j�ra k�ny�k�lve pip�zott. T�le jobbra Harry Potter foglalt helyet m�lyen elmer�lve a gondolataiban. Harryvel szemben Ron �lt �s a Reggeli Pr�f�t�t lapozgatta.

A feh�r ajt�t el�sz�r egy ismer�s arc nyitotta ki. Hossz� sz�rke kaft�nt viselt, s egy l�thatatlan s�tap�lc�ra t�maszkodott. Szak�ll�n apr� h�pih�k voltak.

- Hogy itt milyen borzalmas az id�! Allahra! Mit meg nem adn�k az�rt, hogy �jra az o�zisomban legyek!

- �r�l�k, hogy meg�rkezt�l, Waleed – mosolyodott el Rufus. – Harry Pottert m�r ismered, ez az �r pedig Ronald Weasley.

Ron fel�llt, s elfogadta a fel� ny�jtott kezet.

- Maga az, akin�l Harry gyerekei tanultak?

Az arab b�lintott, majd Harryhez fordult:

- A k�lyk�k j�l vannak, �s sokat fejl�dtek.

- Ennek �szint�n �r�l�k.

- M�g mindig �szakon tanulnak, �s �n �szint�n mondhatom, hogy nagyon b�zom benn�k. Makacsok az igaz, de nagyszer�ek, nagyon b�szke lehet r�juk, Mr. Potter. Az alatt az id� alatt, am�g �n tan�tottam �ket, nagyon a sz�vemhez n�ttek.
- Az m�r egyszer biztos, hogy hamar az ember sz�v�be lopj�k magukat – �rtett egyet vele Rufus, majd a k�sz�b�t �tl�p� barna b�r� boszork�nyhoz sietett. – Eufrazia! Nagyon �r�l�k, hogy itt vagy.

- Komolyan elgondolkodtam, hogy megtegyem-e ezt a hossz� utat, de v�g�l meggy�z�tt a leveled.

- Rem�ltem, hogy �gy lesz – mosolygott Rufus. – Uraim, a h�lgy Eufrazia Bechet egyenesen D�l-Afrik�b�l.

- �rvendek.
- �n szint�gy, Mr. Potter.
Harry csod�lkozva n�zett a n�re, aki a sebhelye fel� b�k�tt.

- Az eg�sz vil�gon h�res a t�rt�nete.

Harry m�g ennyi �v ut�n sem szokta meg, hogy vadidegen emberek is ismerik �t.

Eufr�zi�t m�g sz�mos t�voli vid�kr�l �rkezett var�zsl� �s boszork�ny k�vette. Amikor az utols� megh�vott – egy antarktiszi m�gus k�p�ben – is meg�rkezett, Rufus az asztalf�h�z s�t�lt, s csendre intette a t�rsas�got. Mindenki fesz�lten r�emelte tekintet�t, kiv�ve egy j�k�p� sz�ke haj� m�gust, aki megl�tv�n a k�t sz�kkel arr�bb �l� mandulaszem� f�rfit gunyorosan felhorkant:

- Nem hiszem el, hogy Ruf m�g mindig nem tudja megv�logatni a bar�tait.

- Ha azt tenn�, akkor te most nem lenn�l itt – v�gott vissza a mandulaszem�.

- Heinrich, Otgon, hagyj�tok abba miel�tt elkezden�tek, van enn�l fontosabb dolgunk is – sz�lt r�juk Rufus, majd belekezdett a mond�k�j�ba: - M�lyen tisztelt m�gusszaktekint�lyek, dr�ga bar�taim, el�sz�r is szeretn�m megk�sz�nni, hogy elj�ttetek. Nagyon fontos sz�momra, hogy egyt�l egyig megtett�tek a hossz� utat otthonotokt�l id�ig.

- Nagy sz�szban vagyunk, Rufus, m�g sz�p, hogy elj�tt�nk! – nevetett fel egy mandulaszem� f�rfi. – Mong�li�ba is el�rt a M�gia�gyi miniszter mesterked�seinek h�re. Igaz, hogy mindenkit meg�l, aki az �tj�ba ker�l?

- Igaz is, meg nem is – v�laszolta Rufus. – Val�ban rejt�lyes k�r�lm�nyek k�z�tt elt�nnek az ellenszeg�l�k, de nem a miniszter keze van a dologban, hanem valaki m�s�.

- Az a szemtelen�l csinos n� az, ugye? – k�rdezte Eufrazia cinkos mosollyal az arc�n.

- Amennyiben Anabella Watkinsra c�lzol, igen.

- Hogyan? A miniszter helyettese? – d�bbent meg a mongol.

- Pontosan, Otgon bar�tom. Anabella b�bk�nt haszn�lja Dubble-t, �s sok mindenki m�st is.
- Ennyi er�vel � is lehetne a miniszter, mi�rt tette oda Dubble-t? – tudakolta Otgon.

- Mert els�sorban a Roxfortot szerette volna megszerezni, s Dubble m�g�l ir�ny�t. Anabella roppant ravasz �s �vatos, nem szabad lebecs�ln�nk.

- �n nem becs�l�m le a sz�ps�g�t – horkant fel egy j�k�p� sz�ke f�rfi.

- Azt r�gt�n gondoltam, Heinrich. Ha Anabell�val kezdesz, akkor jobb, ha megveszed a s�rhelyed. Az a n� v�rszomjas.

- De akkor is gy�ny�r�.

- Akkor mi�rt nem �rsz neki szerelmes verset? – k�rdezte Otgon megvet�en.

- Majd fogok, te csak ne agg�dj. Mindig is h�doltam a sz�ps�gnek.

- A k�lseje nem t�kr�zi a benne lak� k�rs�got – sz�lalt meg Harry bossz�san. – Mr. Order, nem t�rhetn�nk a t�rgyra?

- Dehogynem – b�lintott a m�gus. – Teh�t Anabella kez�ben van Nagy-Britannia, s tudjuk, hogy ezzel nem �ri be. Ez�rt h�vtalak titeket, Anabella keze el�bb vagy ut�bb el�r mindny�junkat. Feltett sz�nd�ka a vil�got uralni.

- Sok ilyen nagyrav�gy� m�gus �lt m�r – kapcsol�dott a besz�lget�sbe egy �reg n�. B�borsz�n� kimon�t viselt.

- De egynek sem volt ennyi mersze.

- Ennyi mersze? Ez meg mit jelent?

- Anabella megszerezte a Lelkek Jogar�t.

A szob�ra s�ri csend borult, a megh�vott aurorok arc�n �tfutott a f�lelem.

- Lehetetlen – ny�gte Heinrich. – Ez nem lehet igaz.

- Egyet �rtek Heinrich-kel – mondta Orgon a n�met legnagyobb meglepet�s�re. – Erre senki sem k�pes.

- De � k�pes volt, ezt mi sem bizony�tja jobban, mint az, hogy r�gen eltemetett halottaink visszat�rtek a hal�lb�l felfejlesztett inferusk�nt. A S�t�t Nagy�r t�rt�net�t mindenki ismeri, nos, Anabella az � l�nya.

- Voldemort Nagy�rnak sz�letett egy l�nya? – kerekedett el Heinrich szeme.

- Igen, s � egy val�di sz�rnyeteget nevelt bel�le. Anabella akkora er�t tart a kez�ben, amellyel eddig m�g sosem volt dolgunk.

- Ez rettenetes! – tette a sz�ja el� a kez�t a b�borkimon�s n�. – Mit tehetn�nk ekkora gonoszs�g ellen?

- A jogarnak vissza kell ker�lnie a hely�re – jelentette ki Rufus Order. – M�r mindent elterveztem, rajta vagyok az �gy�n.

- Nem tudjuk, hogy hol van a Lelkek temet�je – eml�keztette �ket Otgon.

- Mi nem, de van valaki, aki igen. – Rufus intett a fej�vel az ajt� fel�, amely halk nyikorg�ssal kiny�lt, s ott �llt m�g�tte egy megszeppent barna haj� l�ny.

- Emily Watkins… - Harry �rezte, hogy felsz�k�tt a v�rnyom�sa.

- Hadd mutassam be nektek Anabella l�ny�t, Emilyt, aki minden�ron nek�nk szeretne seg�teni. � megj�rta a Lelkek temet�j�t, s j�l tudja, hogy merre keresse. Ker�lj beljebb, gyermekem.

Emily bel�pett a szob�ba, majd sz�gyenl�sen v�gign�zett az ismeretlen arcokon. Amikor tekintete Harryhez �rt, b�nb�n�an les�t�tte a szem�t. A f�rfi biztosan gy�l�li �t, ami�rt f�jdalmat okozott a fi�nak. A fi�nak, aki meghalt. Emily sz�ve g�rcs�sen megr�ndult.

- Milyen a temet�? – fordult egy fekete haj� boszork�ny a l�nyhoz.

- Rettenetes – mondta ki a l�ny az els� sz�t, amely az esz�be jutott.

- Merrefel� keress�k?

- A Lelkek temet�j�nek bej�rata… - kezdte a l�ny.

- L�nyegtelen, hogy hol van, nem? – v�gott a szav�ba Mr. Order. – �gyis csak a kiv�lasztottjaim mehetnek el oda, hiszen tiszta lelk� l�ny l�pheti �t a k�sz�b�t. Ne terhelj�k az agyunkat a r�szletekkel.

- �n az�rt k�v�ncsi lenn�k r� – mondta a n�met.

- Azt meghiszem! – csapott az asztalra Otgon. – Azt�n rohann�l is ellopni a jogart, amint visszaker�lt a hely�re.

- Nem vagyok tolvaj – sziszegte Heinrich.

- El�g ebb�l! – d�rrent r�juk Mr. Order. – Elmondom, hogy mit tal�ltam ki. Nos, a kiv�lasztottjaim visszaviszik a jogart, mi pedig feltart�ztatjuk az inferus sereget.

- Mi�rt k�ne �ket feltart�ztatnunk? – �rdekl�d�tt Eufrazia. – �gy tudom, k�nny� szerrel elb�nhatunk vel�k, nem kell m�s, csak egy kis…

- T�z? – kapcsol�dott a besz�lget�sbe Samir. – Val�ban, az inferusok ellen ez a legjobb, de nem figyelt�l, Eufrazia. Ezek felfejlesztettek, p�lc�t is haszn�lnak.

A n� els�padt.

- P�lc�t?

- Komoly gondban vagyunk – �llap�totta meg Otgon. – Ez a n� uralja a hal�lt, ellen�nk ford�tja a szeretteinket… meg kell �ll�tanunk. Mi lenne, ha meg�ln�nk?

- Nem olyan k�nny� v�gezni vele – felelte Harry. – A legjobb p�rbajoz�, akivel valaha is k�zd�ttem.

- Akkor m�rgezz�k meg.

- A B�jitalokhoz is kit�n�en �rt, messzir�l kiszagoln�. Ne is gondolkozz mer�nyleten, Otgon, a mi dolgunk annyi, hogy feltart�ztassuk.

- Sz�vesen seg�ten�k, Rufus, de �reg vagyok m�r, lelassultam – t�j�koztatta a b�borkimon�s.

- Nem is k�zelharcra gondoltam, hanem arra, hogy k�sz�ts�tek fel orsz�gaitokat a harcra. F�jjatok riad�t, szak�ts�tok meg a k�l�gyi kapcsolatokat Nagy-Britanni�val. El kell z�rnunk Anabell�t a vil�gt�l.

- �s veletek mi lesz itt?

- �n biztos�thatlak afel�l titeket, hogy a S�rk�nyosztagra sz�m�that a vil�g.

Szavait d�bbent csend k�vette. Volt, aki g�nyosan felhorkant, de volt olyan is, aki �h�tattal mag�ba m�lyedt.

- Az osztagot mi magunk oszlattuk fel sok-sok �vvel ezel�tt – t�rte meg a csendet egy csupa r�nc var�zsl�. – Nem b�ztunk benn�k, vagyis legal�bbis nem minden tagj�ban. Az osztag vesz�lyt jelentett a vil�gra, t�l nagy hatalom jutott a kez�kbe, mi pedig cs�ny�n lefokoztuk �ket. Mi�rt seg�ten�nek?

- Mert letett�k az esk�t. Mert letett�k az esk�t. A S�rk�nyosztag seg�teni fog, igaz, kicsit �talakul a var�zsl��llom�nyunk, hiszen t�bben is elhal�loztak az elm�lt �vekben. Csak annyit szeretn�nk, Axon, hogy �ll�ts�tok vissza a h�rnev�nket, �s persze, hogy adj�tok meg az enged�ly�nket az �jb�li harcba l�p�shez. Az aurortan�cs beleegyez�s�re van sz�ks�g�nk, hogy dolgozhassunk.

- Nagy vihar k�zeleg – morfond�rozott Axon. – Sz�ks�g�nk van egy j�l bev�lt er�re, de vajon nem kell-e att�l tartanunk, hogy egy m�sik gonosz er�t �ltet�nk Anabella hely�re?

- A szavamat adom.

- De mindig h� volt�l az elveinkhez, Rufus, de mi van azzal a nyughatatlan fi�val? Nem l�tom magunk k�z�tt Dant�t.

- Dante �ppen a kiv�lasztottjaimat k�pezi tov�bb.

- Akkor � is mellett�nk �ll?

Rufus arca els�t�t�lt.

- Dante nem �ppen egyszer� eset, de azt hiszem, a v�g�n j�l d�nt majd.

- Ha v�llalod �rte a felel�ss�get, Rufus. H�t legyen, �n megadom az enged�lyt. H�t ti, hogy d�nt�t�k? – Axon fel�llt, hogy szavainak nyomat�kot adjon. �t szinte minden t�rsa k�vette. Egyed�l Heinrich maradt �lve.

- Te nem b�zol benn�nk, n�met bar�tom? – k�rdezte enyhe csal�dotts�ggal Rufus.

- De, csak nem akarok �gy tenni, mint ez a ferde szem� itt.

- Na, ide figyelj, m�g egy ilyen besz�l�s, �s agyon �tlek! – f�rmedt r� Otgon.

- Nem hiszem el, hogy ennyi �v ut�n is k�pesek vagytok gyerekk�nt marakodni – cs�v�lta a fej�t Eufrazia.

- Szerintem hunyjunk szemet f�l�tte, �s jelents�k ki, hogy a S�rk�nyosztag �jra akci�zhat – mondta Axon.

- K�sz�nj�k a bizalmat. Akkor h�t, k�sz�ts�tek fel orsz�gaitokat, mi pedig els� l�p�sk�nt visszaszerezz�k a jogart. Az �l�st ezennel berekesztem. Mindenkit szeretettel v�rok a Licht an Poust kast�lyba eb�dre.

A megh�vottak egyenk�nt t�voztak, a v�g�n m�r csak Rufus, Samir, Ron, Harry �s Emily maradtak. A l�ny egy sz�ken �cs�rg�tt, s pr�b�lta min�l kisebbre �sszeh�zni mag�t. Legsz�vesebben a f�ld al� s�llyedt volna az�rt, amit tett.

- Megb�zhatunk benne? – s�gta Rufusnak Harry. – Igaz is, j�t�l k�rdezem… mag�ban sem lehet megb�zni.

- M�g mindig haragszik r�m a m�ltkori miatt?

- �r�kk� haragudni fogok, de most t�rj�nk vissza a l�nyra. Mi�rt b�zik meg benne?

- Mert �szinte.

- �n ebben nem vagyok ilyen biztos, lehet, hogy Anabella k�ldte ide.

- K�tlem, de ha �gy volna, akkor is sz�ks�g�nk van r�. Ha csapd�ba csal, akkor elmondhatja, hogy maga megmondta. De ezt k�tlem, a l�nyt bez�rva tartott�k az egyik toronyban, �gy sz�ktettem meg. Nem �ppen anyai szeretetre vall ez. Emily szereti a fi�t, �s mindent megb�nt.

- H�t b�nhatja is, mert akkor sem engedn�m a fiam k�zel�be, ha Albus �ngyilkoss�ggal fenyeget�zne.

- Durva szavak ezek, Harry.

Harry nem foglalkozott azzal, hogy durva-e vagy sem, csak abban volt biztos, hogy Emily sohasem fog �jra a fia k�zel�be ker�lni.