Valentin nap alkalm�b�l egy kis romantika is ker�lt bele:)

 

 

Albus gyanakodva m�regette a kis csomagot a kez�ben. Tudta nagyon j�l, hogy a nagyb�tyja boltj�ban rengeteg stimul�l� �dess�g kaphat�, de � m�g sohasem pr�b�lta ki egyiket sem. Nem szerette a csal�sszag� dolgokat.

- Mit n�zed m�r? – el�gelte meg James az �ccse haboz�s�t. – Vedd csak be, �s j�l van. �s ne felejtsd el azt a l�zid�z� iz�t sem!

- J�l van, mindj�rt.
– Fi�k! Lord Steinhauser m�r v�r minket – dugta be az orra hegy�t Lily a szob�ba.

- Megy�nk.

Albus felhas�totta a csomagol�pap�rt, �s bekapta a r�k�z� r�gcs�t. Nem is volt olyan sz�rny� �ze, mint a neve sejtette. Ezut�n gyorsan bevette a l�zid�z�t is.

- Semmi hat�s – jelentette ki.

- V�rj csak – mondta James enyhe fenyeget�ssel a hangj�ban.

A fi�k elhagyt�k a szob�t, �s csatlakoztak Lilyhez, aki az ajt� el�tt v�rt r�juk Dante Steinhauserrel.

- Fiacsk�m, mit�l vagy ilyen v�r�s? – vizsg�lgatta Albust.

- V�r�s, �n? – k�pedt el a fi�. – Biztos melegem van.

James j�l bok�n r�gta az �ccs�t, Lily pedig a szem�t forgatta. Nem, Albus k�ptelen el�adni a beteget.

- J�l van, induljunk, hossz� d�lut�n v�r r�nk.

M�r a folyos� v�g�n�l j�rtak, amikor Albus �gy �rezte, hogy menten meggyullad, de ugyanakkor a hideg is r�zta. Meg kellett t�maszkodnia a falban, nehogy elessen.

- Al, j�l vagy? – j�tszotta az agg�d�t Lily.

- Nem…

Lily el�gedetten n�zett �ssze Jamesszel.

- M�gis mi a hegyi troll �t�tt bel�d? – fordult meg Dante.

Ekkor a fi� �klendezni kezdett, majd az eb�dje a f�rfi cip�j�n landolt. Dante undorodva emelte fel a cip�j�t, majd egy suhint�ssal elt�ntette a foltot. Albus ism�t �klendezni kezdett, arca elz�ld�lt.

- Merlin szak�ll�ra! Elkapt�l valami nyavaly�t! – diagnosztiz�lta a m�gus megvet�en. – Hogy neked milyen gyenge az immunrendszered. H�mmm… angolok… James, vidd az �cs�det a szob�j�ba �s sz�lj Jad�nak, az arabok j�rtasak a gy�gy�t�s m�v�szet�ben. N�zze meg, hogy mi lehet a baja, ha nem j�n r�, akkor h�vok orvost.

James szapor�n b�logatott, majd a v�ll�ra t�masztotta Albust, s elindultak vissza a szob�jukba. Albus m�g sosem �rezte mag�t ennyire gyeng�nek, teljes s�ly�val r� kellett t�maszkodnia Jamesre, k�l�nben nem tudott volna meg�llni a l�b�n.

- J�l van, na – tolta el mag�t�l James. – Most m�r nem kell sz�n�szkedned, a mester lement a gyakorl�p�ly�ra.

Albus �jb�l �klendezni kezdett.

- H�! – ugrott f�lre a sug�r el�l James. – Mondom: abbahagyhatod!

- James… �n t�nyleg rosszul vagyok – ny�gte Albus.

James arc�r�l lehervadt a vigyor.

- Az nem lehet! M�r nem szabadna hatnia a szernek! �n azt hittem, hogy csak ilyen j�l j�tszol, most meg kider�l, hogy m�gis lebetegedt�l?

Be�rtek a szob�ba, ahol m�r Jade v�rta �ket. �sszer�ncolt homlokkal Albushoz sietett, s a fi� szabadon l�g� kez�t a v�ll�ra tette. �gy vezett�k az �gyhoz Albust, aki �gy rogyott bele, mint egy zs�k.

- Ilyen er�s az a r�k�z� r�gcsa? – d�bbent meg a l�ny.

- M�r nem szabadna hatnia… m�r j�l kellene lennie. – James tan�cstalanul megvakarta a fej�t.

Jade az asztalon hever� �dess�gzacsk�hoz s�t�lt, s vadul olvasni kezdte az �sszetev�k list�j�t.

- Utols� mondtat apr� bet�vel… azt �rja, hogy ne haszn�ld m�s stimul�l� term�kkel.

James nagyot nyelt.

- Basszus! Al k�tfajt�t is bevett. A nagyobb hat�s kedv��rt kett�t etett�nk meg vele!

- Szeg�ny Albus! – Jade let�rdelt Albus mell�, �s a homlok�ra szor�totta a kez�t. – Nagyon magas l�za lehet.

- Tudsz valamit tenni �rte? A mester azt mondta, hogy �rtesz a gy�gy�t�shoz.

- Megpr�b�lok mindent, amit tudok – �g�rte a l�ny.

- K�sz�n�m – n�zett r� h�l�san James. – Nekem el kell mennem �r�ra.

- Rendben van, �s ne agg�dj a hajsz�l miatt, megszerezem egyed�l.

- Tudtam �n, hogy k�kem�ny csajszi vagy – kacsintott r� James, majd elment.

Jade a f�rd�szob�ba sietett, �s miut�n visszaj�tt hideg borogat�st tett a fi� homlok�ra.

- Tarts ki, Albus, rendbe fogsz j�nni.

- Jade… a hajsz�l…

- Cs�ss! Ne besz�lj, pihenj, majd �n megoldom. – Jade el�vette a p�lc�j�t, �s Albusra szegezte. – Hippokrax! Hippokrax maxima brahium mendo. Hippokrax maxima brahium mendo.

Albus �rezte, amint a gy�gy�t� var�zslat lenyugtatja felhev�lt test�t. Jade gyorsan kicser�lte a borogat�st a fi� homlok�n, majd �jra kezdte a k�nt�l�st. Albus m�r sokkal jobban �rezte mag�t.

- B�rcsak tudn�k szerezni egy kis gy�gyf�vet – s�hajtotta Jade. – Olyan f�zetet k�sz�ten�k neked, amely egy perc alatt rendbe hozna. Jaj, szeg�ny, szeg�ny Albus! Hippokrax maxima brahium mendo.

- Jade, m�r j�l vagyok - tolta el a p�lc�t Albus, s fel�lt az �gyban. – J�l vagyok, k�sz�n�m.

- Val�ban? – csillant meg a l�ny szeme. – Biztos vagy benne? Nem �melyegsz vagy ilyesmi?

Albus megcs�v�lta a fej�t, majd a kez�be vette a l�ny kicsi kez�t. Gyeng�den megsimogatta, majd �gy sz�lt:

- Annyi mindenhez �rtesz… �s egy m�sodperc alatt meggy�gy�tott�l, annyira csod�latos vagy.

- Ugyan – v�r�s�d�tt el a l�ny. – Ne t�lozz.

- Nem t�lzok. – Albus hangja rekedtt� v�lt. – Elb�v�lsz nap nap ut�n. �gy �rzem, hogy mindig tudsz meglepet�st okozni.

- �, Albus – s�t�tte le a szem�t Jade.

Albus megfogta a l�ny �ll�t, s felemelte.

- Ha te nem lenn�l, m�r r�gen feladtam volna.

- Ezt mi�rt mondod?

- Mert ez az igazs�g. Te er�t adsz nekem a kedvess�geddel, a l�nyeddel. K�sz�n�m neked, Jade. – Albus fel�llt, s felseg�tette a l�nyt is. – Elmegyek egy pillanatra a mosd�ba, azt�n mehet�nk kutakodni.

 

Dante Steinhauser szob�ja a v�r legfels� emelet�n kapott helyet, s furcsa m�don a folyos� �sszes szob�ja z�rva volt, csak ez az egy nem. Albus �s Jade k�nny�szerrel bejutottak. A f�rfi szob�ja csup�n annyiban k�l�nb�z�tt az � szob�ikt�l, hogy az �szaki fal�t egy hatalmas s�rk�nyos festm�ny takarta, amely nem lepte meg a fiatalokat. Albus gyorsan a ruh�sszekr�nyhez l�pett, s elkezdte vizslatni a tal�rokat �s k�penyeket, hajsz�l ut�n kutatva. Jade a takar�j�t f�s�lte �t, amikor a p�lc�ja kics�szott a kaft�nja zseb�b�l, s az �gy al� gurult. A l�ny lehajolt, hogy felvegye, s ekkor megpillantott egy dobozt, amelyen arab nyelven �rt szavak hirdett�k: S�rk�nyosztag. A l�ny nem b�rt parancsolni a k�v�ncsis�g�nak, hab�r tudta, hogy az, amit elk�vetni k�sz�l, b�n. Vagyis haram, ahogy �k h�vt�k.

Sz�pen megm�velt f�zfadoboz volt, s meglep� m�don nem volt teteje. Az els� dolog, amit a l�ny megpillantott az egy f�nyk�p volt. Egy fot�, amelyen rajta volt a S�rk�nyosztag �sszes tagja. Azonnal kisz�rta az �desapj�t, aki akkor m�g sokkal fiatalabb volt, �s Rufus Ordert, valamint Dant�t. Rajtuk k�v�l volt m�g a k�pen egy pocakos franciasapk�s f�rfi, egy t�vol keleti boszork�ny, egy morcos tekintet� var�zsl�, �s egy �gsz�nk�k szem� f�rfi is.

Albus �rdekl�dve tekintett a l�ny fel�, majd csaknem elejtette Dante egyik olajz�ld k�peny�t, amikor �szrevette, hogy a l�ny a f�rfi �gy�n �l, �s egy dobozt tart az �l�ben.

- H�t te meg mit csin�lsz?

- �n… �n csak… - riadt fel r�vedez�s�b�l a l�ny. Arc�n halv�ny p�r jelent meg. – V�letlen�l tal�ltam r� erre, a S�rk�nyosztag feliratot viseli.

Albus a l�nyhoz s�t�lt, aki �tadta neki a fot�t.

- �n azt hiszem, l�ttam m�r �t valahol – b�k�tt Albus az �gsz�nk�k szem� m�gusra az ujj�val. – � olyan, mint Albus Dumbledore, a m�gus, akir�l a nevemet kaptam. Mi van m�g a dobozban?

Jade f�lretette a k�pet, s beleny�lt a dobozba.

- F�nyk�pek, levelek… ez pont az ap�mt�l �rkezett, �s egy csom� �js�gcikk.

- �js�gcikk? – Albus kiemelt egy cikket. – A Hal�l erekly�i…

- A t�bbi is azokr�l sz�l, olyan mintha Dante Steinhauser nyomozott volna ut�nuk.

- A k�rd�s nem az, hogy nyomozott-e, hanem az, hogy mi�rt, �s, hogy mi k�ze van az erekly�knek a S�rk�nyosztaghoz.

- Gondolod, hogy… - A l�ny hangja eln�mult.

- Csak annyit tudok, hogy Dumbledore professzor nyomozott ut�nuk, �s azt se felejts�k el, hogy a S�rk�nyosztag felirat� dobozban vannak a cikkek.

- Ez lehet mer� v�letlen is, ap�m sosem hitt az erekly�kben. � biztosan nem nyomozott ut�nuk.

- Aprop�, nyomoz�s, a hajsz�lat meg kellene keresn�nk. R��r�nk k�s�bb is ezen fil�zni. – Albus visszat�rt a ruh�s szekr�nyhez.

Jade sz�pen visszatett mindent a dobozk�ba, �s visszadugta az �gy al�, de valahogy furcsa �rz�se t�madt.

- Nini! – �rvendezett Albus, amikor egy kobaltk�k tal�ron megtal�lta azt, amit kerestek. Egy fiol�ba helyezte a sz�ke tincset, s amikor vissza akarta tenni a tal�rt, egy f�nyk�p cs�szott ki a sz�v f�l�tti zsebb�l.

Jade lehajolt a k�p�rt, amely egy �letvid�m aranyhaj� n�t �br�zolt egy feh�r hinta�gyon. Jade t�n�dve vizsg�lta a n� finom von�sait, s megbabon�zva ragadt meg az aranybarna szemp�rn�l. Albus �tvette a fot�t, s megford�totta. A f�nyk�p h�tulj�n sz�pen �velt bet�k hirdett�k:

„�r�k eml�k�l �let�nk legszebb napj�r�l. �lel �s cs�kol a te Keir�d.”

- Allah – ny�gte Jade, amikor Albus mellett elolvasta az �zenetet. – A mester szerelme. Tedd vissza gyorsan, Albus, ez illetlens�g.

- Tudom, Jade. Az eg�sz behatol�sunk illetlens�g. Menj�nk inn�t min�l hamarabb.

Visszatett�k a k�pet a zsebbe, a tal�rt pedig a szekr�nybe, s gyorsan elhagyt�k a szob�t. Hossz� percekig csendben l�pkedtek egym�s mellett, majd v�g�l Albus megsz�lalt:

- Valahogy sosem gondoltam bele abba, hogy a mester is f�rfi. �gy �rtem, hogy � is szerethet. Annyira mag�nyosnak l�tszik, �s olyan kem�nynek, megk�zel�thetetlennek.

- N�ha te is ilyen vagy – szaladt ki a l�ny sz�j�n.

- M�rmint megk�zel�thetetlen? – lep�d�tt meg Albus.

- Mag�nyos. Gyakran l�tlak magadba fordulva �ld�g�lni az ablakp�rk�nyon. Olyan �rz�sem van ilyenkor, mintha azon tanakodn�l, hogy leugorj-e. M�skor meg annyira m�s vagy, olyan kedves �s figyelmes. Nem tudom eld�nteni, hogy mi megy v�gbe benned, hogy melyik is vagy val�j�ban.

- �gy l�tsz engem?

- Igen – ismerte be a l�ny sz�gyenl�sen. – Olyan elveszettnek l�tszol.

- Tal�n, mert annak is �rzem magam n�ha. Tudod t�rt�ntek dolgok r�gebben, amelyeken azt hiszem, nem tudok fel�lkerekedni. Pr�b�lkozom, de sokszor legy�rnek a rossz eml�kek. �s igen, val�ban megfordult m�r p�rszor a fejembe, hogy leugorhatn�k, de nem lehetek ilyen �nz�. Eszembe jut ilyenkor a csal�dom, a sz�leim belehaln�nak, ha megtenn�m, �s a testv�reim, a nagyi�k, �s te.

- �n?

Albus nagy leveg�t vett, s megtorpant. �sszeszedte minden b�tors�g�t, ki kellett mondania azt, ami m�r r�g�ta fogalmaz�dott a lelk�ben, de m�g saj�t mag�nak is f�lt bevallani.

- Jade, te olyan vagy nekem, mint egy val�ra v�lt csoda.

Jade a vallom�st�l f�lig pirult.

- Gy�ny�r� vagy, j�lelk� �s kedves, minden meg van benned, amelyre sz�ks�gem van, csup�n azt nem tudom, hogy �n vajon el�g vagyok-e neked. M�lt� vagyok-e hozz�d.

- Mi�rt ne lenn�l az? – k�rdezte a l�ny bizseregve.

- Mert rengeteg hib�m van.

- Mindenkinek vannak hib�i, Albus. Te remek ember vagy, k�v�nhatn�k t�bbet?

Albus szeme felcsillant.

- Ez azt jelenti, hogy te �s �n esetleg?

Jade m�r majdnem igent mondott, de ekkor esz�be jutott egy m�sik fi�. Egy m�sik remek ember. A bizserg�s elm�lt, helyette �sszefacsarodott a sz�ve.

- Nem fogok hazudni neked, Albus. Fogalmam sincs, hogy mit �rzek ir�ntad, hogy �rzek-e �gy, ahogy te. Nem tudom, sajn�lom.

Albus csal�dottan s�hajtott.

- �rtem, h�t k�sz�n�m, hogy �szinte volt�l. Ez nagyon sokat jelent nekem. – Albus elindult a l�pcs� fel�, s akaratlanul is �sszehasonl�totta Jad�t Emilyvel, a l�nnyal, aki �tverte.

- Albus! – sietett ut�na Jade. – Nem szeretn�lek megb�ntani. Hidd el, nagyon kedvellek.

- Semmi baj! – nyugtatta meg a fi�. – Meg fogok tenni mindent, hogy elnyerjem a szerelmed, felt�ve, ha most beleegyezel abba, hogy k�zdjek �rted.

- J�, legyen, de �g�rj meg valamit el�bb.

- B�rmit.

- Jelen pillanatban minden figyelmedet a k�ldet�sre �sszpontos�tod.

- Rendben.

- Csak mert nem szeretn�m, ha bajod esne.

Albus elmosolyodott.

- Oda fogok figyelni.

 

***

Este h�t �ra is elm�lt, amikor az �szaki v�gzett az aznapi �r�val. Lily �s James f�radtan engedte le a p�lc�t tart� kez�t, s indult vissza a k�ri�ba.

- Nagyon rem�lem, hogy Al jobban van �s megszerezt�k azt a nyavaly�s hajsz�lat – suttogta James.

- �n is – biccentett Lily.

M�r a szob�jukhoz vezet� folyos�n j�rtak, amikor James a homlok�ra csapott.

- Basszus! Lent hagytam a p�lc�mat.

- Hogy hagyhattad lent? – �rdekl�d�tt Lily. – V�gig a kezedben volt.

- Letettem egy percre… mindegy, visszamegyek �rte.

- Veled tartok.

Nem tettek meg h�t m�tert, amikor �szrevettek egy ismer�s alakot, egy alakot, amely peckes l�ptekkel vonult v�gig az udvaron, s egyenesen Dante fel� tartott, aki az egyik s�rk�nyform�j� sz�k�k�t sz�l�n �lt.

- Anabella – szorult �k�lbe James keze.

Lily elfojtott egy sikolyt.

- L�tod, mondtam, hogy mellette �ll! Lehet, hogy �rt�nk j�tt ez a ribanc!

- Jimmy… - r�ncolta a homlok�t a l�ny. – Nem is tudom…

- Odamegyek �s… �s!

- �s mi? A p�lc�d a gyakorl�p�ly�n van.

- Akkor beverem a k�p�ket! – A fi� rohant is volna az �sszeesk�v�k fel�, de Lily a falhoz nyomta.

- Ink�bb hallgassuk ki �ket.

James sebesen a szob�jukba rohant. Albus �ppen az �gyban fek�dt, s a meglepet�st�l m�g a takar�t is elfelejtette mag�ra h�zni.

- �h, csak te vagy. Azt hittem, Steinhauser – �lt fel.

James a b�r�ndj�t kih�zta az �gya al�l, s kidob�lta bel�le a m�g benne hagyott ruh�it.

- Mi van?

- Itt van az a n� – lihegte Lily az ajt�ban.

- Milyen n�? – �rtetlenkedett Albus.

- Az a rohadt kurva! – f�st�lg�tt James, majd el�h�zott egy finomsz�vet� k�penyt. – Ez megteszi, apa k�penye.

- Honn�t van ez meg neked?

- K�lcs�n vettem – vonta meg a v�ll�t James. – Siess�nk, ki kell hallgatnunk �ket!

- Hogy ker�l ide Anabella? – ki�ltotta ut�nuk Albus.

 

Anabella �s Dante m�g mindig a sz�k�k�tn�l tart�zkodtak, James �s Lily pedig a k�peny rejtek�ben k�zeledtek fel�j�k.

- Jimmy, a cip�nk nyomot hagy a s�rban!

- Akkor t�ntesd el var�zslattal.

Lily p�lc�ja hegy�b�l halv�nyk�k f�ny sz�kkent, s a l�bnyomuk elt�nt. Ahogy k�zelebb �rtek egyre tiszt�bban hallott�k a besz�lget�st.

- Teh�t meg szeretn�l h�vni egy b�lra.

- Igen.

- �s csak az�rt utazt�l m�rf�ldeket, hogy ezt �tadd nekem? – Dante meglengetett egy bor�t�kot a n� orra el�tt.

- Szem�lyesen szerettem volna �tadni.

- Minden egyes vend�gnek szem�lyesen adod �t?

- Csak annak, aki fontos. – A n� hangja buja volt.

- �s �n az lenn�k?

Anabella tett egy l�p�st a f�rfi fel�, �gy csak p�r centim�ter v�lasztotta el az arcukat, majd v�gigh�zta a mutat�ujj�t Dante mellkas�n.

- Ezek szeret�k – s�gta James undorodva.

Dante elkapta a n� csukl�j�t.

- Hagyjuk ezt a j�t�kot – lehelte a n� arc�ba. – B�kd ki, hogy m�gis mi a fen�t akarsz az inferuskik�pz�sen k�v�l?

- T�ged – szaladt ki a n� sz�j�n, majd felvont szem�ld�kkel h�tr�lt egy l�p�st.

Dante �rdekl�dve m�rte v�gig Anabell�t.

- �gy �rtem, csakis a szak�rtelmedre van sz�ks�gem.

- H�t persze.

- T�nyleg �gy van –bizonygatta Anabella legink�bb saj�t mag�nak.

- H�t persze, k�ts�g sem f�rhet hozz�. – Dante k�zelebb l�pett a n�h�z, s a kez�be vette annak arc�t. �lvezettel konstat�lta, hogy a n� arca l�ngra gy�lt az �rint�s�t�l.

Anabella m�rgesen les�p�rte mag�r�l a f�rfi kez�t, majd kih�zta mag�t �s g�g�sen �gy sz�lt:

- Sz�m�thatok r�d a b�lon, vagy nem?

- Nem hinn�m, hogy b�lozni t�mad kedvem egy h�nap m�lva.

Anabella felvonta a szem�ld�k�t.

- Teh�t nem j�ssz?

- Nem.

- Ezt vegyem v�lasznak a felk�r�semre is?

- Azon m�g gondolkodom.

- Nem adok t�bb id�t – sziszegte Anabella. Kezdte kihozni a sodr�b�l a f�rfi.

- �, dehogynem. – Dante mag�hoz vonta a n�t, �s az ajk�t Anabella nyak�ra tapasztotta. – Te is tudod, hogy b�rmit megteszel, amit csak k�rek.

Anabella er�ltetetten felkacagott.

- Nem vagy te olyan fontos!

- Az el�bb m�g az voltam – b�gta Dante. – Mindketten tudjuk, hogy engem akarsz. Nem kik�pz�nek, hanem szeret�nek.

- Elment az eszed…

- Nem, �n j�l �rtek a n�kh�z. Te k�v�nsz engem, �s nem fogsz nyugodni addig, am�g meg nem kapsz.

- A b�lig adok id�t, hogy eld�ntsd, mit akarsz. Ha elj�ssz, akkor beleegyez�snek veszem, ha nem, akkor k�sz�lj fel, mert meg�llek.

- Legyen �gy. – Dante elengedte a n�t, aki d�h�ngve t�vozott.

- M�gis mit k�pzel mag�r�l ez a senkih�zi?! – hallott�k James�k a f�st�lg�s�t.

Dante el�gedetten �lt vissza a sz�k�k�t sz�l�re, s r�gy�jtott egy szivarra, amelyet a tal�rja zseb�b�l vett ki.

Vissza a bloghoz