Mivel ma m�g nem tudom befejezni a huszonkilencedik felvon�st, arra gondoltam, hogy felteszek bel�le egy kis r�szletet, hogy addig se maradjatok olvasnival� n�lk�l:) Igyekszem holnap feltenni a teljes verzi�t, de nem biztos, hogy siker�l. :P Addig is, egy kis �tv�gyhoz�:)

„Az �jben, a sz�lben, 
Visszhangzik m�g a sz�:
Szabadnak lenni j�, 
De t�l sok v�r az �ra.”

(P.)

"Rufus Order h�trakulcsolt k�zzel fel-al� j�rk�lt a dolgoz�szob�j�ban, s azon v�v�dott, amit Harryt�l megtudott. Mindenk�ppen ki akarta szabad�tani a rabokat, de nem volt �ny�re, hogy Anabella pont ezt akarja el�rni. A meglepet�s erej�t akarta kihaszn�lni, de erre most nem igaz�n volt lehet�s�ge.

- �gy v�lem, hogy Anabella a kiv�gz�sen t�rt�n� rajta�t�sre sz�m�t – t�rte meg a csendet Harry. – Nem hiszem, hogy megfordulna a fej�ben, hogy az Azkabanba akarunk bet�rni.

- Felt�telez�sekre nem alapozhatunk – morogta Rufus. – Kelepc�be akar minket csalni. �n meg biztos voltam abban, hogy ha v�runk egyp�r napot, akkor csak elbor�tja elm�j�t a f�lelem.

- Szerintem pont a jogar miatt akarja megl�pni ezt a kiv�gz�st. Aff�le gyerekes visszav�g�s ez.

- Hogy Merlin vinn� el! – Rufus d�h�sen az �r�asztalra csapott az �kl�vel.

- �gy l�tom, hogy ez a n� nemcsak elvetem�lt, hanem okos is – jegyezte meg Maxwell.

- Egy �tkozott persz�na! – emelte tekintet�t a plafonra Rufus. – Az agyamra megy a h�lye h�z�saival!

- Szerintem csak az a gondod vele, hogy nem �gy t�ncol, ahogy te f�ty�lsz – v�lekedett Layla.

Rufus valami nagyon cs�ny�t akart a boszork�nynak mondani, de ink�bb visszanyelte, s f�radtan a karossz�k�be huppant. Ahogyan Harry v�gign�zett rajta, nagyon �regnek l�tta. Ismerts�g�k ideje alatt most l�tta csak �t nagyon-nagyon id�snek, �s kimer�ltnek. Eddig a var�zsl�t mindig er�snek, m�r-m�r legy�zhetetlennek v�lte, de ahogyan most kuporgott a sz�k�ben, gondokkal k�zdve, r��bredt, hogy mi�rt is szeretn� a f�rfi, ha meglenne a S�rk�nyosztag ut�np�tl�sa. Annyira sebezhet�nek t�nt abban a percben, hogy Harrynek megesett rajta a sz�ve. Rufus Order, f�iskolai mentora mindig hat�rozott f�rfi volt, olyan, ki mindig tudta a k�vetkez� l�p�st. De most, ahogyan a sz�k�ben �lt, nem l�tszott t�bbnek, mint egy elf�radt v�n m�gusnak, akire igencsak r�f�rne egy kis pihen�.

- Mr. Order, maga mondta, hogy kock�ztassunk – eml�keztette csendesen Harry. – Rohamozzuk meg az Azkabant, �s szabad�tsuk ki �ket.

- Anabella mindenre fel van k�sz�lve, veszett pr�b�lkoz�s lenne.

- Honn�t veszi? Tal�n mag�nak megmondta azt, hogy v�r minket a b�rt�nn�l?

- Nem, de…

- Akkor tal�n mag�nak sz�lt err�l, Mr. Maxwell? – fordult a m�gushoz Harry.

- Nekem ugyan nem. Nem is ismerem azt a n�szem�lyt.

- Akkor j�, mert nekem sem mondta. Azokat az �rtatlanokat ki fogj�k v�gezni, �s �n ezt nem hagyom. Akkor sem hagyn�m, ha biztosan tudn�m, hogy Anabella seregei ott v�rnak r�m. �n megmentem �ket.

- Bosszant� a makacss�ga, Harry – jelentette ki Rufus. – �gy ragaszkodik a vesz�lyes �tleteihez, mint egy troll a bunk�sbotj�hoz.

- Akkor troll vagyok – vont v�llat Harry. – De akkor sem hagyhatom, hogy…

- J�l van m�r! Els�re is felfogtam – intette le Rufus. – Megt�madjuk az Azkabant m�g ma �jjel, de maga �s a kijel�ltek a Lelkek temet�je fel� veszik az ir�nyt. Megosztjuk ellenfel�nk figyelm�t �s erej�t.

- Tudod, mi a jobb a felez�sn�l, Rufus? – k�rdezte Layla, mik�zben hossz� v�r�s k�rmeit simogatta. – A harmadol�s.

- Tess�k?

- Mr. Potter mondta, hogy vannak m�g h�s�ges emberek a f�parancsnoks�gon. Mi�rt nem alkalmazzuk az alkalmazott, mint fizetett ellens�g elvet?

- Ezt kifejten�d?

- Eml�kszel Alaszk�ra, Rufus?

- Sosem felejtem el.

- Mit is csin�ltunk, hogy id�t nyerj�nk?

- L�zad�st sz�tottunk.

- Arra akarsz c�lozni, hogy? – Maxwell izgatottan f�szkel�dni kezdett.

- K�rj�k meg a megb�zhat� aurorokat, hogy l�zadjanak fel uraik ellen.

Layla szavait d�bbent csend k�vette. Rufus el�sz�r csak g�nyosan legyintett, majd elgondolkodott a n� �tlet�n. Ahogy m�rlegelte az es�lyeiket, s annak a haszn�t, amit ez a bels� forradalom okozna, egyre jobban tetszett neki az �tlet. Harry viszont cseppet sem lelkesedett Layla felvet�s��rt. Tudta, hogy ez az akci� nagy val�sz�n�s�ggel �sszezavarn� Anabell�t, de nem akarta, hogy egykori emberei meg�ss�k a bok�jukat.

- Legyen �gy – �llt fel a sz�k�b�l Rufus Order. – Ez egy haszn�lhat� javaslat.

- �n nem tartom j� �tletnek, uram – jegyezte meg csendesen Harry.

- Pedig ez az egyetlen megold�s.

- De ezzel nagy vesz�lybe sodorjuk az aurorokat! – csattant fel egy f�n�k erej�vel Harry.

- M�r nem maga a vezet�j�k, Harry – fogta meg a f�rfi kez�t Layla. – M�r nem tartozik felel�ss�ggel.

- Ha a veszt�kbe k�ld�m �ket, akkor igen.

- Layl�nak igaza van, Harry. �ldozatot kell hoznunk. V�laszthat: a hal�lra�t�ltek vagy az aurorjai.

- Nem k�rhet t�lem ilyet.

- K�nytelen vagyok, Harry. Gondoljon arra, hogy az aurorokat maximum kir�gj�k majd, de a t�bbieket biztosan kiv�gzik.

- �s ha �ket is erre �t�lik a l�zad�s miatt? Vagy ha csata k�zben halnak meg? – er�sk�d�tt Harry. – Igaz, hogy nem vagyok m�r a f�n�k�k, de sz�m�tanak r�m.

- Ha nem j�runk sikerrel, akkor mind meghalunk – pattant fel Brian. – �s nekem semmi kedvem megv�rni ezt. L�zad�s lesz, �s k�sz. Nem egy ifjonc fogja ezt eld�nteni.

- Brian, k�rlek – szor�totta �ssze a szem�t Rufus. – Mr. Potter csup�n k�t t�z k�z� ker�lt. Neh�z dolog eld�nteni, hogy melyik ujjadat harapd meg.

A m�gus grimaszolva vissza�lt a sz�k�be, de m�g mindig haragos tekintettel m�regette Harryt.

- A k�z �rdek�t kell n�zn�nk.

- K�nnyen n�zheti a k�z �rdek�t, amikor nincs szem�lyes k�t�d�se – fordult a f�rfihoz Harry.

- Egy s�rk�nyosztagos mindig a k�z �rdek�t n�zi.

- �n nem vagyok s�rk�nyosztagos.

- Ilyen makacs fejjel nem is lesz az sosem.

- Nem is akarok egy olyan csapat tagja lenni, amelynek az a felfog�sa, hogy tiporjunk el mindenkit a k�z �rdek�ben – jelentette ki Harry harciasan.

- Akkor milyen felfog�s lenne az ide�lis?

- Az, hogy seg�ts�nk min�l t�bb emberen.

- Ez egy ostoba felfog�s, csak egy gyerek besz�l �gy. ..."