A fejezet ott folytat�dik, ahol az el�z� abbamaradt: az �larcosb�l ut�ni reggel Harry arra �bred, hogy egy m�sik n� fekszik az �gy�ban, makjd pedig igyekszik legy�zni a lelkiismeret-furdal�s�t, de Anabella r��breszti egy-k�t dologra. Vajon siker�l megmentenie a h�zass�g�t? �s vajon Frankie-nek hinni fog valaki, amikor azt �ll�tja, hogy egy sz�rny m�szk�l az iskola falai k�z�tt?

 

Csod�latos �lma volt, s olyan nyugodts�g ker�tette hatalm�ba a test�t, amelyet r�gen �rzett m�r. Nem nyitotta m�g ki a szem�t, hanem ink�bb a m�sik oldal�ra fordult, de ekkor oldala bele�tk�z�tt valamibe. Nem tarthatta tov�bb csukva a szemeit, ki kellett nyitnia, hogy megn�zze, minek �tk�z�tt. A legnagyobb meglepet�s�re egy n�t tal�lt maga mellett. Megt�r�lte a szem�t, ez nem lehet igaz… A mellette fekv� barna haja gyeng�d hull�mokban omlott a p�rn�ra, de nem is ezzel volt probl�m�ja, hanem azzal, hogy a n�nek barna haja volt, �s nem v�r�s. Azonnal egy n�v suhant �t az agy�n : Ginny. Majd pedig a n�vhez arc is t�rsult, s mindezt a fojtogat� lelkiismeret-furdal�s k�vette. H�t megtette. Az els� napt�l fogva m�gnesk�nt vonzotta ez a p�ratlan sz�ps�ggel meg�ldott n�, de vonz�d�s�t igyekezett letagadni. H�t eddig b�rta, kevesebb, mint h�rom h�napig. Hogy lehetett ennyire gyenge?!

 

A n� megmozdult, majd Harryhez fordult, szem�b�l semmit sem lehetett leolvasni. Sem a sz�gyen�rzetet az�rt, ami�rt n�s f�rfi �gy�ban �bredt, sem az el�gedetts�get, ami�rt v�gre megkapta azt, amire v�gyott, de m�g az �lmoss�g legapr�bb jel�t sem. Teljesen �res, szinte m�r �veges tekintettel n�zett a f�rfira.

 

- J� reggelt – t�rte meg a csendet Harry �g� torokkal. – Sz�val… hogy aludt�l?

 

- Mint akit fejbe v�gtak. Harry, ami tegnap t�rt�nt, nos, ha szeretn�d elfelejthetj�k, de tudnod kell, hogy szerintem var�zslatos volt.

 

Harry a feje b�bj�ig elv�r�s�d�tt, s minden erej�vel azon volt, hogy elhessegesse mag�t�l azokat a k�peket, amelyek a tegnap esti szeretkez�s�ket �br�zolt�k val�s�gh�en.

 

- Tegnap �jjel hib�t k�vett�nk el, mindketten, de legf�k�ppen �n. Elgyeng�ltem, s ezt nem lett volna szabad megtennem. Soha t�bb� nem fordulhat el�.

 

Anabella fel�lt, �gy l�that�v� v�lt csupasz h�ta, Harry igyekezett nem �szrevenni azt, hogy a n� minden porcik�j�b�l �rad az �rz�kis�g.

 

- Ahogy akarod, Harry. �n teljesen meg�rtelek. De tudnod kell, hogy ez a dolog nem csak rajtunk �llt. Nemcsak kett�nk�n, hanem kellett hozz� az is, hogy a feles�ged elhideg�lj�n t�led.

 

- Honn�t tudsz te err�l? – kapta fel a fej�t gyanakodva Harry.

 

- Csak r�d kell n�zni valah�nyszor otthonr�l �rkezel, aki nem vak, az l�tja, hogy nincsenek rendben a dolgaitok. Emellett Albus is eml�tette Emilynek, hogy att�l tart, hogy gondok vannak k�ztetek. �n nem szeretn�k beleavatkozni, Harry, de tapasztalatb�l tudom, hogy ami nem megy, azt nem szabad er�ltetni. Ha a nejed �s te nem tudtok fel�lkerekedni a probl�m�itokon, akkor jobb, ha sz�tv�lnak �tjaitok, mert a sok gond fel fog em�szteni mindkett�t�ket.

 

- Anabella, nem ilyen egyszer� a helyzet. �n m�r huszonh�t �ve szeretem Ginnyt, �s annyi mindenen kereszt�lment�nk m�r egy�tt. R�ad�sul van h�rom gyermek�nk is. Nem mondhatom csak �gy hirtelen, hogy viszl�t, ennyi volt. �n nem akarom elhagyni �t, akkor sem, ha furcs�n viselkedik �jabban.

 

- Meg�rtelek. Menj haza, �s besz�lj�tek meg – b�lintott Anabella, majd egy p�lcasuhint�ssal ruh�t var�zsolt mag�ra. – De tudnod kell, hogy ha esetleg m�gis a v�l�s mellett d�nten�tek, akkor r�m sz�m�thatsz.

 

- Ezt hogy �rted?

 

Anabella megragadta a f�rfi kez�t, �s m�lyen a szem�be n�zett. Amikor megsz�lalt, hangj�ban hideg szenved�ly csillant:

 

- Ami�ta el�sz�r hallottam r�lad tal�lkozni akartam veled. Szerettelek volna megismerni, s mi�ta egy�tt dolgozunk �rzem, hogy k�l�nleges hat�st gyakorolsz r�m. Sz�gyen vagy nem sz�gyen, akarlak t�ged, Harry Potter. �gy gondolom, hogy az a n�, aki nem lobban l�ngra a puszta tekintetedt�l, az nem is n�, hanem egy j�gcsap. Teh�t, ha elv�ln�tok, amit nem k�v�nok, akkor �n itt leszek neked, ha ig�nyt tartan�l egy olyan kapcsolatra, amelyet meg�rdemelsz.

 

Harry hirtelenj�ben nem is tudott mit mondani. Nem hitte volna, hogy a n� ilyen �rzelmeket t�pl�l ir�nta. Miel�tt reag�lhatott volna, Anabella fogta mag�t, �s kiment a szob�b�l. Harry egyed�l maradt a kusza gondolataival. Ki kellett mondania: megcsalta Ginnyt. El�rulta, de Anabella szavai r��bresztett�k arra, hogy ebben nem csak �k ketten a hib�sak. Ginny is �ppolyan b�n�s volt, nem az�rt, mert eltasz�totta �t mag�t�l valah�nyszor Harry k�zeledett fel�, hanem az�rt, ami�rt makacsul hallgat ennek okair�l. Ami�rt nem hajland� elmondani neki, hogy mi�rt viselkedik vele �gy. L�zasan cik�ztak a gondolatai, sz�mba vette azokat a lehet�s�geket, amelyek miatt Ginny ilyenn� v�lhatott. Lehet, hogy m�r nem szereti, nem, ha ez �gy lenne, akkor biztosan megmondta volna neki m�r. Lehet, hogy beteg, ha az lenne, akkor is sz�lt volna m�r, �s Hermione se falazna neki. Tal�n m�st szeret? Harry m�g gondolni sem akart erre az eshet�s�gre. Ha beleszeretett valaki m�sba, akkor csak elmondan� neki, s Hermione csak nem seg�ten� a l�gyottjaikat. Akkor mi lehet a baja? Tal�n… tal�n valami s�lyosabb dolog van a h�tt�rben? De mi lehet az? Ahogy kutatott az eml�kei k�z�tt, esz�be jutott egy n� sok-sok �vvel ez el�ttr�l, aki azzal v�dolt meg egy hal�lfal�t, hogy az er�szakkal k�z�s�lt vele. Felkapta a fej�t, mi van, ha a feles�g�t is hasonl� t�mad�s �rte? �k�lbe szorult a keze, �s g�rcsbe r�ndult a gyomra. Nem, az nem lehet. Arr�l tudnia kellene. R�ad�sul Ginny egy �ve viselkedik furcs�n, s m�r el�g r�g�ta b�ke van. A s�t�t felh�k elvonultak. De a hal�lfal�kon k�v�l is sok elmebeteg szaladg�l az utc�kon. Mi van, ha Ginnyt is b�ntott�k?

 

Felpattant, nem �lhet tov�bb k�telyek k�z�tt. Ha val�ban meger�szakolt�k Ginnyt, akkor neki arr�l tudnia kell. Tudta, hogy haza nem �ll�that be ezzel a k�rd�ssel, ez�rt a b�r�s�g fel� vette az ir�nyt. Majd Hermione elmond mindent sz�pen.

Nem is v�rta meg, hogy a n� titk�rn�je tudassa f�n�k�vel, hogy l�togat�ja �rkezett, egyenesen Hermione irod�ja fel� s�t�lt, majd se sz�, se besz�d, benyitott.

 

Bar�tja �ppen a hatalmas mahag�ni �r�asztala m�g�tt �lt, �s egy �gyet tanulm�nyozott. �szre sem vette, hogy l�togat�ja �rkezett. Harry nyomat�kosan becsukta az ajt�t, mire a n� felkapta a fej�t.

 

- Harry?

 

- A legjobb bar�tom vagy tizenegy �ves korunk �ta, igaz?

 

- Igen, de…

 

- Mindig kitartottunk egym�s mellett, igaz?

 

- Igen, de…

 

- Sosem hazudt�l nekem, igaz?

 

- Igen, de…

 

- Akkor most felteszek egy k�rd�st – jelentette ki Harry, majd egy ugr�ssal Hermione asztala mellett termett, �s r�t�maszkodott �gy, hogy a lehet� legk�zelebb legyen szem�k egym�shoz. – Te tudod, hogy mi a baja Ginnynek?

 

Hermione f�radtan s�hajtott, majd les�t�tte a szem�t.

 

- Igen, tudom. De nem mondhatom el. Meg�g�rtem neki.

 

- Nem is kell elmondanod, r�j�ttem. Csup�n meger�s�t�st v�rok, rendben?

 

- R�j�tt�l? – a n� a sz�ja el� kapta a kez�t. – Jaj, Harry!

Harry m�r biztos volt abban, hogy a gyan�ja be fog igazol�dni. El�re rettegett a v�laszt�l:

 

- Meger�szakolt�k �t, ugye?

 

Hermione elfeh�redett, majd h�ledezve megcs�v�lta a fej�t.

 

- Honn�t veszel ilyen baroms�got?! Ezt m�g kimondani is sz�rny�!

 

- Ne vet�ts, Hermione. R�j�ttem. A viselked�se erre utal. Sajnos.

 

- De ez nem igaz! Szerencs�re semmi ilyen sem t�rt�nt vele! H�la a magass�gosnak! M�g csak az kellene!

 

Harry kezdett �sszezavarodni, pr�b�lta visszatartani a lelke m�ly�b�l felt�rni v�gy� �r�m�t.

 

- Hermione, tudnom kell, ha �gy t�rt�nt, hogy seg�thessek neki.

 

A n� fel�llt, �s Harryhez s�t�lt.

 

- Harry, Ginny a bar�tom, �s te is a bar�tom vagy. Ha ilyen t�rt�nt volna vele, arr�l tudn�l. Sz�ltam volna. Nem err�l van sz�, hanem m�sr�l, de azt nem mondhatom el. �rtsd meg, meg�g�rtem.

 

- Rendben van, k�sz�n�m, Hermione.

 

Hat�rtalanul boldog volt, ami�rt Ginnyt nem b�ntotta senki sem. �r�me nem tartott t�l sok�ig, mivel felmer�lt ism�t a k�rd�s, hogy akkor mi a baja a feles�g�nek? Lehet, hogy t�nyleg m�st szeret.

 

***

Lily m�r-m�r pukkadozott a nevet�st�l. Frankie olyan hihetetlen t�rt�nettel �llt el�, hogy r�gt�n szebben indult a napja t�le. Reggel a klubhelyis�gben azzal fogadta, hogy egy sz�rny elragadta egyik iskolat�rsukat az �jjel. Lily biztos volt abban, hogy Frankie csak k�pzel�dik.

 

- Nem hallucin�ltam! L�ttam! T�nyleg…

 

- Na persze – kacagott a l�ny, majd kim�szott a portr�lyukon. – Ne haragudj, Frankie, de ez olyan hihetetlen!

 

A fi� csal�dottan hajtotta le a fej�t, majd � is elindult az �tv�ltoztat�stan �r�jukra. �tk�zben azonban bet�rt a fi� v�c�be, ahol ism�t olyan l�tv�ny t�rult a szeme el�, amire nem sz�m�tott. M�r-m�r kezdett igazat adni t�rsainak azzal kapcsolatban, hogy biztosan csak k�pzel�d�tt, erre ism�t v�gig kellett n�znie, ahogyan az �rny elragadja egyik t�rs�t, ez�ttal a fi� v�c�b�l. El�sz�r lemerevedett a l�tv�nyt�l, majd kiszaladt a mosd�b�l, �s teli torokb�l �v�lt�tt:

 

- SEG�TS�G! A SZ�RNY ISM�T LECSAPOTT! SEG�TS�G!

 

A folyos�n elhalkult a zsivaj, minden szem a rohan� Frankie-re szegez�d�tt.

Els�k�nt Albus sietett a sokkos �llapotban �v�lt�z� fi�hoz.

 

- Mi a baj, Frankie? – ragadta meg a fi� v�ll�t. – Mi t�rt�nt?

 

- H�T NEM HALLOTTAD?! A SZ�RNY! A V�C�BEN!

 

Albus Emilyre n�zett, aki megvonta a v�ll�t, �gy �gy d�nt�tt, hogy megn�zi, mi t�rt�nik a v�c�ben, hab�r maga sem akart hinni Frankie-nek, de �gy gondolta, hogy ha bemegy a mosd�ba, akkor siker�l megnyugtatni a fi�t.

 

Odabent nem hogy egy sz�rny sem volt, de m�g egy �rva l�lek sem.

 

- Biztosan elment m�r – suttogta Frankie Albus sz�les v�llai m�g�tt.

 

- Biztosan – Albus felvonta a szem�ld�k�t, �s a zseb�be s�llyesztette var�zsp�lc�j�t. – Frankie, nem sz�m�t j� jelnek az, ha valaki k�pzel�dik.

 

- El�sz�r �n is azt hittem, hogy k�pzel�d�k, de most m�r tudom, hogy nem! Al, k�ny�rg�m, higgy nekem!

 

- Hogy hihetn�k, Frankie? Hiszen te is l�thatod, hogy semmi sincs itt. Megyek, nem �rek r� erre.

 

Miel�tt elhagyhatta volna a helyis�get, a fi� megragadta a karj�t, �s szem�ben olyan k�ts�gbees�s t�kr�z�d�tt, hogy Albusnak megesett rajta a sz�ve.

 

- Al, l�ttam, nem vagyok bolond!

 

- J�l van, Frankie, ha ez megnyugtat, akkor sz�ljunk az ap�dnak.

 

- Apa m�g mindig Ausztr�li�ban van, �s gy�gyn�v�nykutat�sokat v�gez. Sz�ljunk ink�bb Harry b�csinak.

 

B�r nem �r�lt neki, hogy a saj�t apja el�tt kell lej�ratnia Frankie-t, nem tehetett m�st, elk�s�rte Harry irod�j�ba a fi�t.

 

- Apa, bej�het�nk? R��rsz egy kicsit? – lesett be az ajt�n Albus.

 

Frankie nem v�rt v�laszt, f�lretolta Albust, �s azonnal belekezdett a mond�k�j�ba:

 

- Van egy sz�rny a Roxfortban! L�ttam tegnap �jjel, �s ma reggel is. Elvitt k�t di�kot!

 

Harry felvonta a szem�ld�k�t, majd Albusra n�zett, aki azt k�v�nta jelezni neki, hogy az el�tte �ll� Frankie meg�r�lt. Harry igyekezett nem elmosolyodni.

 

- Teh�t, Mr. Longbottom, �n azt �ll�tja, hogy l�tott egy l�nyt az iskol�ban. Hogy n�zett ki?

 

- Fekete volt.

 

- Sz�val fekete volt – ism�telte meg Harry, majd fel�llt, �s fel-al� s�t�lgatott az asztala el�tt. – Egy�b ismertet�jegy?

 

- �gy n�zett ki, mint egy �rny�k.

 

- �rny�k? �rdekesen hangzik. �s mit csin�lt ez az �rny�k?

 

- Mit csin�lt volna?! H�t megt�madta �ket! El�sz�r ott fek�dtek a f�ld�n, azt�n hirtelen elt�ntek az �rny�kkal egy�tt! Tegnap az udvaron, ma a v�c�ben l�ttam.

 

Harry Albusra n�zett.

 

- �n semmit sem tal�ltam a v�c�ben, apa.

 

- Mert elfutott!

 

- Mr. Longbottom, az �rnyak ritk�n szoktak futni. Hiszen l�buk sincs.

 

Frankie f�lig elv�r�s�d�tt, majd kezdett r��bredni arra, hogy Harry sem veszi komolyan. Csal�dottan az ajt�hoz s�t�lt.

 

- Tudom, hogy maga is h�ly�nek n�z. De majd ha nem lesz ember a Roxfortban, mert mindenkit elvitt, akkor gondoljon arra, hogy �n sz�ltam.

 

Az ajt� hangos puffan�ssal csuk�dott be m�g�tte. Albus f�sultan le�lt az egyik fasz�kre.

 

- Szeg�ny p�ra, mindent elk�vet, hogy �szrevegy�k.

 

- Az az igazs�g, fiam, hogy ha mindez az �n id�mben zajlik, akkor hinn�nk neki, de mivel m�r m�s szelek f�jnak, k�ptelens�gnek tartom azt, hogy egy sz�rny csak �gy ide-oda cik�zik az iskol�ban.

 

- Az a gond, apa, hogy Frankie nagyon mag�nyos lehet, �s szeg�nyt megtr�f�lja a saj�t elm�je az�rt, hogy a sztorijai �ltal bar�tokat szerezzen.

 

- Igen, Neville sokat panaszkodott a fi�ra, hogy Frankie nagyon mag�nak val�. Sajn�lom szeg�ny gyermeket, pedig olyan nagyszer� sz�lei vannak. Ha ez �gy marad, ism�t pszichol�gusn�l fog kik�tni. Egy�bk�nt, veled mi �js�g?

 

- J�l vagyok, apa. Minden rendben.

 

- Helyes – b�lintott Harry.

 

Am�g �k besz�lgettek, addig a kis Frankie az udvaron �cs�rg�tt egy padon, �s s�rt. Nem �rdekelte, hogy h�nyan l�tj�k, s h�nyan nevetik ki, egyszer�en nem tudta tov�bb t�rt�ztetni mag�t. Arra gondolt, hogy eddig is k�l�ncnek tartott�k, de ezut�n m�g jobban annak fogj�k tartani. Pedig � t�nyleg l�tta.

 

Nem tudta, hogy a szemben l�v� fa h�v�s�b�l k�t szemp�r is r�szegez�dik.

 

- Szeg�ny Frankie, egyre fl�gosabb – s�hajtott Lily. – Pedig �n kimondottan kedvelem �t, mert olyan j�sz�v� fi�.

 

- Tudom, Lily – b�lintott a mellette �l� Scorpius Malfoy. – De ez a mese a sz�rnyr�l… el�g bizarr.

 

- Igen, Scorp, de akkor sem n�zhetem, hogy ott szomorkodik. Odamegyek.

 

Frankie �ppen az arc�t t�r�lgette, amikor valaki �t�lelte. Tudta, hogy csak egy ember van az iskol�ban, aki nem tartja cikinek, ha Frankie Longbottommal van: Lily Potter.

 

- Semmi baj, Frankie, minden rendbe j�n.

 

- Te sem hiszel nekem, ugye?

 

A l�ny hallgatott.

 

- Tudom �m, Lily. De igazat mondok! L�ttam! �n l�ttam…

 

- J�l van, Frankie… nyugodj meg, �s felejtsd el az eg�szet.

 

- Hogy felejthetn�m el? El sem tudod k�pzelni, mennyire megijedtem. K�l�nben meg, mi�rt olyan hihetetlen a sztori? Mert m�r a boldog b�keid�ket �lj�k? H�t tudd meg, hogy Nick is megmondta, hogy ez nem tart m�r sok�ig. Megj�vend�lt�k, Lily, h�t nem �rted?!

 

- Frankie, az a n�, Trelawney �ssze-vissza j�sol. Minden rendben van, �s �gy is marad.

 

- Annak idej�n azt is megmondta, hogy apuk�d le fogja gy�zni a S�t�t Nagyurat. Megmondta! Lily, k�rlek, csak egy es�lyt adj nekem, �s �n bebizony�tom, hogy igazat mondok. K�ny�rg�m, csak egyetlen egyet!

 

Lily nem tudta, hogy mit feleljen. Miel�tt v�laszra nyithatta volna a sz�j�t, egy ismer�s hang sz�lalt meg m�g�tt�k:

 

- �n adok neked egyet, Frank.

 

A fi� feln�zett, legnagyobb meglepet�s�re Scorpius �llt el�tte. Erre m�g Lily sem sz�m�tott.

 

- Komolyan?

 

Scorpius b�lintott.

 

- Mi�rt is ne mehetn�nk sz�rnyvad�szatra? Am�gy is unatkoztam.

 

Frankie Scorpius nyak�ba ugrott csillog� szemmel.

 

- Te vagy a legjobb! K�sz�n�m sz�pen!

 

Lily fels�hajtott.

 

- �n is benne vagyok. Csin�ljuk.

 

- Im�dlak titeket!

 

�gy t�rt�nhetett meg az, hogy Frankie Longbottom mindj�rt k�t embert is szerzett maga mell�. �r�m�ben ugr�lni kezdett, a k�t szerelmes pedig csak mosolyogva cs�v�lta a fej�t.

 

- Tudod mit, Frankie? Meggy�z�m Albust is, mit sz�lsz hozz�? – aj�nlotta Lily.

 

- � nem hisz nekem. Tot�l idi�t�nak gondol.

 

- B�zd csak r�m, Albust – kacsintott Scorpius. – Elv�gre is, legjobb haverok vagyunk, vagy mi a sz�sz.  

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s