Itt IrishLady Utóirat: Szeretlek! című pályaművét olvashatjátok, aki a Malfoyok világába kalauzol el minket. 

 

Mardekár klubhelyiség

Szombat volt, tizenegy óra, és Lucius már három órája egy házi dolgozatot írt, melynek témája a kimutathatatlan mérgek.

A fiú bosszúsan letette a pennát, majd szomszédjához fordult, aki kényelmesen hátradőlt a méregzöld fotelben, és arcátlanul kinevette barátját.

– Ne vigyorogj, Perselus! Emlékszem még az átváltoztatástan órai bravúrodra – morogta mérgesen Lucius.

Az órai szerencsétlenség, két nappal ezelőtt történt. Perselus éppen gyakori elfoglaltságát végezte, rongyos bájitaltan könyvébe saját maga által kreált varázsigéket firkálgatott.

Sajnos McGalagony professzor specialitása volt kiszúrni azokat, akik nem követik figyelemmel az órát.

– Mr. Piton, kérem, mutassa be a mai tananyagot! – A magas nő óriásként tornyosult a meglepett Piton fölé.

McGalagony a fiú előtt heverő könyvre bökött.

– Mutassa be a bűbájt, amellyel állattá változtatja!

Perselus nyugalmat erőltetett arcára, majd összeszedte minden transzfigurációval kapcsolatos tudását és a pálcájával a könyvre pöccintett.

Az eredmény osztatlan sikert aratott, a diákok szinte kiestek a padból a nevetésből, sőt még McGalagony is megengedett magának egy apró mosolyt.

A teremtmény, melyet Perselus létre hozott, könyv testtel, kakasfejjel, nyúl füllel és nyúllábakkal rendelkezett, mindezek mellett pedig hangosan kukorékolt.

***

– Mindenkivel megesik – dörmögte Perselus, és felemelkedett a puha fotelből.

– Most meg hová mész?

– Ma még egy griffendélest sem átkoztunk meg, éppen itt az ideje.

– Csak nem akarod megbosszulni, James Potter legutóbbi akcióját, amikor fellógatott a tó melletti tölgyfára?

– Csak kihasználta a pillanatnyi figyelmetlenségemet...

– Ha nem sétálok arra órák után Regulusszal, még mindig ott lógnál – vágott vissza Lucius, miközben macska módjára kinyújtózott – Nem bánom menjünk, de előtte küldök egy levelet Narcissának.

Lucius papír után kutatott az asztalon, majd kiválasztotta a legszebbet, és nagy műgonddal írni kezdett rá.

Perselus áthajolt barátja válla fölött.

– Még sosem láttalak ilyen cikornyásan írni – gúnyolódott.

Lucius morgásszerű hangot hallatott, és gyomorba könyökölte barátját.

A szőke fiú, amint végzett a levéllel, borítékot is gyártott hozzá egy pálcasuhintással. Egy újabb lap takaros kis borítékká hajtogatta magát.

– Felküldöd a szobájába? Valamelyik nővére biztos felvinné – jegyezte meg Perselus.

– Dehogyis, elküldöm bagollyal – Lucius felállt, majd a megcímzett borítékot a zsebébe csúsztatta, és barátjával elindult a klubhelyiség bejárata felé.

– Minek? – fakadt ki Perselus, amint kiléptek a kőfalnak álcázott ajtón. – Ennyi macera egy csaj miatt! Még csak egy hete udvarolsz neki.

– Mert ez romantikus, a nők szeretik a romantikát – magyarázta Lucius, miközben hátra simította, összefogott, kifogástalan frizuráját. – Ha te is így értenél az udvarláshoz, a lányok nem csak akkor látnák az alsó gatyádat, amikor fellógatnak az egyik fára.

Perselus vágott egy dühös fintort, de nem válaszolt.

A kastélyon kívül kellemes meleg fogadta a fiúkat, tavasz lévén, viszont az égen, pár kétes kinézetű felhő gyülekezett.

– El fogunk ázni – fixírozta az eget Perselus.

– Dehogy, hat percre sincs a bagolyház – intette le aggódó barátját Lucius.

– Hahó, srácok! – hallatszott a tó felől.

A fiúk a hang irányába fordították a fejüket, egy borzas fekete hajú fiú futott feléjük.

– Honnan rohansz úgy Regulus? – tette fel Perselus helyett is a kérdést Lucius.

– Csak Aliciával voltam a tónál – lihegte Regulus.

– Az a hatodikos lány? Egész csinos – jegyezte meg Perselus.

– Aha – vigyorgott Regulus – És ti, hová mentek?

– Narcissának küldök levelet – hangzott a válasz Luciustól.

Ebben a pillanatban, egy apró eső csepp pottyant a fiú orrára, majd követte a társa, így hirtelen egész kis zápor állt össze.

A fiúk elkezdtek futni, viszont Narcissa levele kilógott Lucius zsebéből, az esőcseppek pedig szépen elmosták Narcissa nevét, már csak annyi maradt, Black.

A három fiú szinte beesett a bagolyház, egyszerű barna faajtaján.

– Merlin! – hívta baglyát Lucius, s a kecses fehér madár repült is a fiúhoz.

– Figyu, elállt az eső! – állapította meg, a pillanatnyi csend alatt Regulus.

– Ezt nem hiszem el! – fakadt ki Lucius, miközben Merlin a fiúval szemben lévő lépcső korlátjára telepedett.

Regulus bizonyítás képpen ki is nyitotta az ajtót, oda kint tényleg nem zuhogott, csak az apró tócsák, és a jellegzetes friss eső illat maradt a zivatar után.

– Most mondhatnám, hogy én meg mondtam... – Perselus fölényesen karba fonta kezeit, és barátaira bámult.

Lucius csak vágott egy fintort, majd előhúzta Narcissa levelét a zsebéből.

– Add oda ezt a levelet Black kisasszonynak! – kötözte az állat lábára a küldeményt. – A címzés rajta van, most ebédkor kézbesítsd!

A madár pislogott, majd oldalra billentette fejét.

– Szerintem felfogta – Regulus oldalra billentett fejjel szemezett a madárral.

– Akkor gyerünk, már farkas éhes vagyok! – Lucius megpaskolta a madár fejét, majd a fiúk kiléptek a bagolyház ajtaján.

***

Amint beléptek a Roxforti kastélyba, James Pottert látták meg kvidiccs ruhájában, amint a Nagyterembe tart.

Lucius elégedetten elkönyvelte, hogy Potter nem látta meg őket, kicsit előre hajolt, hogy szétnézzen a folyosón. Csak ők és Potter voltak rajta.

A szőke fiú előhúzta pálcáját, és Potterre szegezte. A fiú úgy csuklott össze, mint egy rongybaba.

– Kábító átok – közölte mosolyogva Lucius, amint közelebb léptek az elkábított Jameshez.

– És a legjobb, hogy nem tudja kitette ezt vele – Perselus fekete szemében gonoszság csillant, de Lucius nyugalomra intette.

Leguggolt Potter mellé, elmormolt egy varázsigét, majd mintha festéket öntöttek volna a textilre, az átszíneződött rikító rózsaszínre. A fiúk majd megpukkadtak a nevetéstől.

Regulus a pulcsit vette kezelésbe, ami kanári sárga lett, Perselus is előkapta pálcáját, de mielőtt bármit is csinálhatott volna Lucius felkiáltott:

– Biztos vagy te ebben? Nem akarjuk, hogy Potter gatyája zöld, ugató patkánnyá változzon!

Ettől Regulus és Lucius újra nevető görcsöt kapott, Perselus pedig dühösen James haja felé suhintott, mire az zöldre változott. Hasonló sorsra jutott Potter többi ruhadarabja is, viszont Regulus szerint még hiányzott valami.

– Az arca! – kiáltott fel Regulus, majd egyetlen pálca intésére női smink jelent meg az ájult fiú arcán.

Lucius felállította Jamest a földről, majd ellebegtette a Nagyterem bejáratáig.

Potter már ébredezett, úgyhogy megállt a saját lábán is, a három mardekáros pedig tisztes távolból figyelte, amint áldozatuk kábán besétál a Nagyterembe.

Rögtön felharsant a nevetés, olyan hangosan, hogy a mardekáros fiúk veszélytelennek tartották, ha ők is engednek a nevető görcsnek.

Amint James lehuppant a griffendéles asztalhoz, és barátai elkezdték visszaalakítani a normális Jamessé, Lucius és barátai teljes nyugalmat színlelve beléptek a Nagyterembe.

– Olyan kevesen vannak – jegyezte meg Lucius, amint a krumpliért nyúlt. – Narcissa sincs itt.

– Ma van a roxmortsi kimenő – hallatszott a magyarázat Regulustól, aki már elkezdte enni a maga elé halmozott ételt. – Mellesleg itt a baglyod!

És valóban, Merlin repült be az egyik hatalmas ablakon, lábán Lucius levele. Kecsesen Bellatrix Black előtt landolt, aki két üres hellyel Lucius mellett ült.

A fekete hajú lány éppen barátnőjének magyarázott, mosolyában, mint mindig, most is ott bujkált egy leheletnyi gonoszság. A madár leszállt a lányok elé, és fél lábon ugrálva mutatta a ráerősített levelet.

– Szerintem ez a madár hozzád jött – bökte oldalba Bellatrixot barátnője.

Az utóbbi lány levetette a küldeményt Merlinről, a madár dolga végeztével fel is röppent.

– Blacknek... Lucius Malfoy?! – olvasta Bellatrix meglepetten a címzést.

– A nővére kapta meg! – suttogta Perselus, a mellette ülő Luciusnak, akin viszont a kétségbeesés jelei mutatkoztak.

Bellatrix csöppet sem hasonlított húgaira, nem volt bájos, mint Narcissa, vagy jólelkű, mint Andromeda, gonosz volt, imádott keresztbe tenni másoknak, még ha az illető mardekáros volt is.

Bár lehet, hogy nem mutattam ki túl jól, de szeretlek. Virágszál vagy ebben a hatalmas kastélyban, megtisztelne, ha a ma estét velem töltenéd, a klubhelyiségben.

L

Bellatrix zavartan olvasta a levelet, arca meglepettséget tükrözött, majd halványan elpirult.

Barátnője izgatottan próbált belepillantani a küldeménybe, de Bellatrix talárja zsebébe süllyesztette.

Luciusban megállt az ütő, amint látta, hogyan olvassa a Black lány a levelet, és az ájulás környékezte, amikor meglátta a hiányos címzést.

Perselus, és Regulus viszont feltűnően jól szórakoztak barátjuk balszerencséjén, és az esetre csak rá tett egy lapáttal, hogy Bellatrix Regulus unokanővére volt.

– Nesze neked romantikus gesztus! – jegyezte meg egy gonosz mosoly kíséretében Perselus.

Lucius nem válaszolt, csak meglapult a helyén, és kétszer olyan gyorsan tömte magába a ebédet. Bár első gondolata az volt, hogy elmenekül, elvetette az ötletet, mivel szándékában állt megőrizni maradék önbecsülését.

Ám akárhogy sietett a fiú, Bellatrix előbb végzett az ebéddel, és miközben kifelé menet elhaladt Lucius mögött " véletlenül " meglökte a fiút, és egy félre érthetetlen mosolyt küldött felé.

Szegény Luciust, a hideg is kirázta, és csak az után, mert megszólalni, hogy a lány és barátnője elhagyták a Nagytermet.

– Ezt nem hiszem el! Még hogy ő, pont ő kapja meg a levelet! Nem hiszem el! – fordult kétségbeesetten barátaihoz a fiú.

– Mondanám, hogy én megint megmondtam... – somolygott Perselus.

– Meg kell szabadulnom Bellatrixtól! – fakadt ki kétségbeesetten Lucius.

– Segítünk – nyugtatta meg Regulus – Én már csak tudom, milyen elviselhetetlen az unokanővérem.

***

A három fiú a mardekár klubhelyisége előtt toporgott.

– Ne mondd, hogy félsz bemenni! – nevetett Regulus.

– És ha igen? Sosem árt elő vigyázatosnak lenni – morogta Lucius.

– Ha ennyire akarod, bemegyek, és szétnézek, hogy bent van e Bellatrix – sóhajtott Regulus, majd a falnak álcázott ajtóhoz fordult, és elmotyogta a jelszót.

Az ajtó kitárult, a fiú pedig bekukucskált.

–Tiszta a levegő – szólt hátra barátainak, majd belépett a klubhelyiségbe, a fiúk pedig követték.

A helyiség üres volt, de Lucius ragaszkodott hozzá, hogy rögtön felsiessenek a hálókörletükbe. A fiú éppen fellépett az első lépcsőfokra, amikor valaki a nevén szólította.

– Lucius – hallatszott a magas hang, amitől a fiú ereiben megfagyott a vér.

Lassan hátra fordult, és szemben találta magát Bellatrixal.

- Lenne veled egy kis megbeszélni valóm - susogta a lány, amint közelebb lépett a rémült fiúhoz.

- Négy szem közt - tette hozzá nyomatékosan, miközben a Lucius mögött bujkáló fiúkra szegezte tekintetét.

A két fiú jobbnak látta, ha feliszkol a hálókörletébe, így szegény Lucius kettesben maradt a legidősebb Black kisasszonnyal.

- Szóval... - kezdte Bellatrix a mondani valóját, miközben még pár centivel közelebb araszolt a fiúhoz - Nem akarsz mondani valamit?

Lucius ijedten rázta a fejét, és hátra lépett, de lába az alsó lépcsőfokba ütközött.

- Nem baj, úgy sem szeretem a túl sok fecsegést - legyintett a lány, majd a fiú legnagyobb rémületére megragadta a nyakkendőjét, és magához húzta - Beszéljenek inkább a tettek, ma este hatkor a Szükség Szobájában!

Azzal elengedte a remegő fiút, és a saját hálókörlete felé indult, de a lépcső aljáról még visszafordult:

 - Várlak! - susogta, miközben keskeny ajkait gonosz mosolyra húzta.

Amint a lány eltűnt a fordulóban, Lucius erőtlenül lerogyott az első lépcsőfokra. Ekkor jelent meg Regulus, és Perselus, amint a lépcső tetejéről kukucskálnak.

- Tiszta a levegő? - suttogta Regulus.

- Aha - motyogta Lucius.

A két fiú lesietett barátjához.

- Így kicsinált a csaj? - vigyorgott Perselus.

- Te még nem ismered Bellát - fordult a fekete hajú fiúhoz Regulus - Itt csak egy valaki segíthet! Cupido!

Lucius és Perselus értetlenül meredt a fiúra.

- Az a Cupido, aki a szerelmet hozza? Aki miatt belém esett Bella!? - kiáltotta Lucius.

- Dehogyis! Én arról a titkos egyénről beszélek, aki segít a szívügyekben. Csak a múlt héten bukkant fel, és senki nem tudja ki ő. Megyek és küldök neki egy baglyot! - azzal Regulus megfordult, és kiviharzott a klubhelyiségből.

A két fiú meglepetten bámulta a csapódó ajtót, majd felsiettek a hálókörletbe.

***

- Szóval? - kérdezte Perselus, amint beértek a szobájukba - Mivel készített ki Bellatrix?

- Találkára kell mennem vele a Szükség Szobájába! - nyögte Lucius, és elterült az ágyán.

- Készül valamire a csaj - jelentette ki gonoszan mosolyogva Perselus.

- És, te ilyenkor az én bajomon nevetsz? - hallatszott Lucius hangja a brokát párnák közül.

- Végül is, bele keverhetnénk valamit az italába... - vetette fel Perselus, miközben elhelyezkedett Lucius ágya szélén.

A szőke hajú fiú érdeklődve dugta ki fejét párnái közül:

- És ha elkábítjuk, mit csináljunk vele? Nem hagyhatjuk csak úgy ott.

- Nem véletlenül szőke a hajszíned - sóhajtott Perselus - Természetesen elhitetjük vele, hogy álmodta az egészet. Nála hagyjuk a levelet is, de kijavítod a címzést Narcissára.

 - Te egy zseni vagy Perselus! - kiáltotta Lucius - Meg kotyvasztod az altató főzetet?

- Természetesen. Csak van egy apró kis gond. A gőte szem frissen kell bele, szereznünk kell valahonnan.

- Lumpsluck? - vetette fel Lucius - Az öreg nem venné észre, ha eltűnne tőle pár darab hozzá való. Könnyen el lehet terelni a figyelmét.

- Akkor mire várunk? Gyerünk!

***

A mardekár klubhelyisége a pince folyosón volt, ott ahol a bájitaltan tanár, Lumpsluck szobája.

A fiúknak tehát csak ki kellett lépniük a klubhelyiség ajtaján, és máris a házvezetőjük szobája előtt álltak.

- Te tereled el a figyelmét - fordult Perselus, Luciushoz.

- Miért én? Te vagy a bájitaltan zseni - Lucius megigazította nyakkendőjét, majd kopogott a barna faajtón.

Az ajtó kinyílt, és megjelent Lumpsluck pufók, kerek arca.

- Ti vagytok azok? Gyertek be - tárta ki az ajtót, majd betessékelte rajta a két fiút - Mesélj Lucius, apád jó egészségnek örvend? Olyan régen nem láttam.

- Jól van, de igazából Perselus miatt jöttünk. A hajszínező bájitallal vannak gondjai - válaszolta Lucius, majd arrébb somfordált.

 - Igen,az egyik lány, Alicia, szőke hajat szeretett volna, de zöldes fénye lett - válaszolta erőltetett mosollyal Perselus.

- Az lehet az őrölt denevér szárny túladagolástól - magyarázta Lumpsluck, miközben elterpeszkedett egy jól kipárnázott fotelben. Szerencsére, pont a tároló szekrénynek háttal.

- Csökkentettem az adagot - válaszolta Perselus, miközben Luciusra sandított, aki egyre közelebb oldalazott a hozzávalós szekrényhez - Lehet, hogy a gyógynövényekkel van a baj?

- Igen, igen mindig frisset kell használni - motyogta a tanár, és a borért nyúlt, ami a mellette lévő asztalra volt állítva.

Ebben a pillanatban Lucius előkapta pálcáját, és jelzett Perselusnak, hogy most készül kinyitni a szekrényt.

A fekete hajú fiúnak éppen csak annyi ideje volt, hogy felkapja a boros üveget, és "véletlenül" az asztal széléhez koccintsa. Jól időzített, pont nem hallatszott az apró kattanás, amivel a hozzávalós szekrény kinyílt.

- Bocsánat, uram - szabadkozott Perselus, miközben csordultig töltötte az üveg mellett álló kristály poharat.

Lumpsluck legyintett, és elvette a fiútól a poharat.

- Szóval friss sáfrányt kell használni - Perselus végig Luciuson tartotta a szemét, aki kilebegtette a gőte szemeket a szekrényből, és elcsomagolta őket egy üvegecskébe, amit talárjába rejtett - Ez lehetett a gond.

- Minden bizonnyal, igen fiam - csuklotta a tanár, miközben magába töltötte a bort.

Lucius megint intett barátjának, hogy csapjon zajt, mire Perselus kikapta a bájitaltan tanár kezéből a kiürült poharat, és jól az asztalhoz csapta.

- Töltök még - mondta vigyorogva, miközben megtöltötte a poharat. Visszaadta a tanárnak, mire az köszönet képpen csak csuklott egyet.

Lucius barátja mellé lépett, és bele karolt:

- Most, hogy megtudtad miért lett Alicia haja zöld, ideje indulnunk, és szép szőkére varázsolni a hölgyet.

- Ilyen gyorsan? Hiszen csak most jöttetek – ellenkezett Lumpsluck, de a két fiú már becsukta maga mögött az ajtót.

-Ez könnyen ment – vigyorgott Lucius, amint pár lépés távolságra értek, és előhúzta talárjából szerzeményét.

- Amennyire be van piálva, sosem veszi észre, hogy eltűnt három darab gőte szem – vette át az üveget Perselus.

A fiúk beléptek a klubhelyiségükbe a rejtekajtón át.

- Merre voltatok? – hallatszott a kérdés egy mardekárzöld fotelből.

- Szereztünk hozzávalót, az álomfőzethez, amivel el fogjuk kábítani Bellatrixot – lépett Lucius mosolyogva a fotelhez.

- Áh, szóval már meg is van a terv?! – Regulus felemelkedett a fotelből – Cupidó is válaszolt!

Regulus előhúzott egy rózsaszín pergament nadrágja zsebéből, és a szőke fiúnak nyújtotta.

Lucius elvette, kihajtotta, és elkezdte olvasni.

Kedves bajba jutott fiúk!

A tanácsom az, hogy L bolondítsa magába N-t, így még a feltételezés is sértő lesz, hogy L-nek más tetszik, nem N.

Cupidó

- Ez az! – kiáltott fel Lucius – Irány Roxmorts!

A szőke fiú karon ragadta Regulust, és az ajtó felé húzta.

- És velem mi lesz? – kérdezte értetlenül Perselus.

- Te csak kotyvaszd a löttyöt!

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés