Egy r�videbb l�legzetv�tel� fejezet k�vetkezik. Dante Steinhauser a p�lc�kr�l ok�tja a sr�cokat. 

A gyerekek egy cseppet sem �rvendeztek annak a h�r�re, hogy Dante Steinhauser rajtuk szeretn� kipr�b�lni Gregorovics p�lcaelm�let�t, de az k�ts�gk�v�l legyezgette a hi�s�gukat, hogy az �szaki mester �ket v�lasztotta els�nek. Ez azt jelenti, hogy megb�zik benn�k, s hab�r Dante sosem ismern� el, �rdemesnek tartja �ket arra, hogy ilyen nagy tud�s birtok�ba seg�tse mindannyiukat.
Arr�l fogalmuk sem volt, hogy mi is j�tsz�dik le a f�rfi fej�ben. Dante j�l tudta, hogy a m�dszer m�k�dik, hiszen � maga is kipr�b�lta, de k�v�ncsi volt arra, hogy vajon tov�bb�that�-e az elj�r�s olyanoknak, akik nem Gregorovicst�l vett�k a p�lc�ikat, s akik nem voltak olyan k�pzettek, mint �. Tiszt�ban volt azzal, hogy sok mindent tan�thatna a gyerekeknek, kiv�ltk�pp azoknak, akik nem vettek r�szt n�la a kik�pz�sen, de �gy gondolta, hogy az a tud�s elt�rp�lne emellett. Mellesleg szerette volna, ha olyanok viszik tov�bb ezt a tud�st, akiket nem fert�z�tt meg a vil�g romlotts�ga, akik – hab�r annyi mindenen kereszt�lmentek, amely egy feln�ttnek is sok lett volna – gyerekek maradtak. Nem volt ut�da, akire r�b�zhatta volna a titkot, �gy k�nytelen volt megb�zni ezekben az apr� h�s�kben. Az �szaki nem az�rt v�lasztotta �ket, mert �k lenn�nek a legm�lt�bbak, a legalkalmasabbak a feladatra, hanem az�rt, mert nem tal�lt jobbat helyett�k. Keir�val tervezt�k, hogy csal�dot alap�tanak, de amire a fia – mert term�szetesen csakis v�rbeli �szaki fia sz�lethet - feln�ne, � m�r nem akarna ezzel foglalkozni. Amint v�gez a gyerekek ok�t�s�val, felhagy az eg�sz var�zsl�vil�ggal, mindennel, ami a harchoz, p�rbajokhoz k�t�dik, s hossz� �s b�k�s �letet fog �lni a n�vel, akit szeret.
Ezen indokok miatt fordult Dante Steinhauser el�sz�r James Potterhez az udvaron, s k�rdezte meg t�le, hogy mi a p�lc�j�nak a magja. James azonnal r� akarta v�gni a v�laszt, de sz�gyenkezve d�bbent r�, hogy val�j�ban fogalma sincs. A p�lc�j�t tizenegy �ves kor�ban v�s�rolta, s m�g ha mondt�k is neki, hogy mi a p�lca magja, � m�g arra sem eml�kszik, mi t�rt�nt egy hete, nemhogy nyolc �vvel ezel�tt!
- Nem tudom, mester.
Szavait d�bbent csend k�vette. T�rsai egy emberk�nt fordultak fel�, m�g Morgan is meglepettnek l�tszott. Komolyan fogalma sincs arr�l, hogy mi rejlik a fegyvere belsej�ben? Tudta, hogy a fi� nem volt sosem a tanul�s vagy a m�gia mestere annak idej�n, de hogy egy ilyen alapvet� dolog se foglalkoztassa!
- Nem tudod?
- Nem, uram.
- Arr�l egy�ltal�n van fogalmad, hogy milyen mag lehet egy var�zsp�lca belsej�ben?
James megvakarta k�cos �st�k�t. Mag a p�lc�k belsej�ben… hom�lyosan felderengett el�tte, hogy az apja egyszer arr�l mes�lt Albusnak, hogy az � p�lc�ja �s a S�t�t Nagy�r� testv�rek voltak, mert mindegyikben…
- F�nixtoll.
- �s m�g?
James m�r kev�sb� �rezte mag�t tudatlannak, sokkal kellemetlenebb lett volna, ha egyet sem tud felsorolni a p�lcamagvak k�z�l, akkor azt�n sz�gyenkezhetne Morgan el�tt. Agya l�zasan dolgozott, legal�bb egy jutna m�g az esz�be! Tekintete a f�rfi m�g�tt magasod� sz�k�k�tra t�vedt, amelyet egy s�rk�ny d�sz�tett. S�rk�ny? Mi�rt is ne lehetne? Hiszen egy s�rk�nyt mi sem ir�ny�thatna jobban, mint egy olyan p�lca, amelyben egy s�rk�ny… valamije van benne? �s Dant�hoz sem tudott elk�pzelni m�s magv� p�lc�t, mint amelynek van valami k�ze a s�rk�nyokhoz. De eme nemes besti�k melyik r�sze lehet benne? A f�nixnek a tolla… a s�rk�nynak…
- S�rk�nyfarok-pikkely – mondta ki v�g�l meggondolatlanul.
- �gy �rtetted, hogy s�rk�nysz�vizom-h�r? – helyesb�tett Dante.
- �gy – felelte James piros arccal. �rezte mag�n a t�bbiek mosolyg� tekintet�t. Gy�l�letes volt sz�m�ra m�g a gondolat is, hogy Morgan nevet rajta. Pedig a l�ny egy�ltal�n nem tal�lta viccesnek James tudatlans�g�t, ahogyan a t�bbiek sem, csup�n a fi� pr�b�lkoz�sa mosolyogtatta meg �ket, a t�ny, hogy James Potter sosem adja fel.
- Van m�g tipped, Potter? – n�zett r� kem�nyen Dante. Nem is �rtette, hogy mi�rt is lepi meg, hogy a fi� nincs tiszt�ban ilyen alapvet� dolgokkal. Hiszen mindig is tudta, hogy James Potter nem egy mintadi�k, hogy a boldog b�keid�kben csak a kviddics �rdekelte.
- Nem, uram. – James jobbnak l�tta nem folytatni a tal�lgat�st, mert a v�g�n m�g m�lyebbre s�llyed Morgan szem�ben, m�r ha van lejjebb ann�l, mint ahol most �ll.
- T�bbiek?
- Egyszarv�sz�r, de vannak olyan n�pek, amelyek p�ld�ul v�lahajat is felhaszn�lnak, viszont ez n�lunk, Angli�ban nem tan�csos, mivel szesz�lyess� teszi a p�lc�t.
- Csak ennyit tudsz, Albus?
- Ennyit, mester. – Albus is leszegte a fej�t. A mester szerint m�g az � tud�sa is hi�nyos.
Emily b�tor�t�sk�nt megfogta a kez�t, s ezt suttogta:
- �n sem tudok t�bbet err�l.
- Senki t�bbet harmadszor? – n�zett k�rbe a f�rfi.
A gyerekek lehajtott�k a fej�ket, jelezve, hogy nincs hozz�f�znival�juk. Dante m�r nyitotta is volna ki a sz�j�t, amikor Scorpius Malfoy hirtelen felemelte a fej�t. A f�rfi �rdekl�dve fordult a fi� fel�, aki halkan, de ann�l hat�rozottabban t�rte meg a k�nos csendet:
- Ah�ny nemzet, annyif�le mag tal�lhat� a p�lc�k belsej�ben. Vannak olyan helyek, ahol thesztr�lsz�rt alkalmaznak, vagy �ppen griff-tollat. V�lem�nyem szerint nincs is tudom�sunk minden p�lc�t er�s�t� magr�l.
- Tud valamit arr�l, Mr. Malfoy, hogy az �szaki n�peknek mi a legkedveltebb p�lcamagja?
- �gy tudom, hogy az �szakiak a legt�bb esetben a j�gkoboldok k�rm�t alkalmazz�k.
- Egy kobold k�rm�t? – fintorodott el James. �s egy�ltal�n, mi a csuda az a j�gkobold?
Dante mintha kital�lta volna a gondolatait.
- A j�gkoboldok vadon �l� kis besti�k. Nem olyan fejlettek, mint m�s kobold t�rsaik, nem �lnek k�z�ss�gben, nincsenek kapcsolataik, csup�n vad�llatok. Az erej�k a k�rm�kben rejlik, �ppen ez�rt haszn�lj�k fel a p�lc�kban. �s igen, az �szakiak val�ban ezt a f�rtelmet haszn�lj�k. Honnan tud maga ennyit a p�lc�kr�l, Mr. Malfoy?
- Ut�na olvastam… otthon van egy k�nyvt�rszob�nk tele �sr�gi k�tetekkel, ott tal�ltam egy k�nyvet a p�lcak�sz�t�sr�l.
- Tal�n volt valaki a felmen�i k�z�tt, aki �rdekl�d�tt a p�lc�k mibenl�te ut�n?
- Nem tudom, uram.
- Mindegy is, a l�nyeg az, hogy a p�lca magja sokf�le lehet, s ebb�l kiindulva a p�lc�ddal v�gezhet� var�zslat is el�thet egy m�sik magv� p�lc�val kapott�l. �n azt felt�telezem, hogy a Gregorovics-f�le p�lcaelm�let nem v�gezhet� el minden p�lc�val. Az egyik oka a k�s�rletemnek ez. Ismertem egy var�zsl�t �s egy boszork�nyt. A var�zsl� p�lc�j�ban egyszarv�sz�r volt, m�g a boszork�ny�ban v�lahaj. Mind a ketten roppant szorgalmas �s tehets�ges m�gusok voltak, �mde a boszork�ny k�ptelen volt teljesen t�k�letes var�zslatot alkalmazni, mert a p�lc�ja megbokrosodott, uralkodott f�l�tte. A v�lahaj t�nyleg szesz�lyess� tesz, ebben igaza volt Albus koll�g�nknak. Persze ebben az is k�zrej�tszott, hogy a p�lca uralkodott a tulajdonos�n. Ez az, amit nem engedhet�nk meg magunknak, a p�lc�nkat nek�nk kell birtokolnunk, a szolg�nkk� kell tenn�nk, s ehhez nem kell m�s, mint megfelel� lelki edzetts�g. Erre is sort fogunk ker�teni a kik�pz�s sor�n. Most pedig, Malfoy fiam, gyere ide!

Scorpius kil�pett t�rsai takar�s�b�l, s tett el�re h�rom l�p�st. Az arca hat�rozotts�got t�kr�z�tt, de a nyak�n v�gigfut� kis piros cs�k arra engedett k�vetkeztetni, hogy val�j�ban zavarban van. Nem az zavarta meg, hogy a f�rfi kih�vta, hanem az, hogy most m�r nem mag�zta, mint eddig. Furcs�nak tal�lta, hogy az �szaki az egyik percben t�vols�got tart, vagy �ppen tiszteletet akar adni a mag�z�d�ssal, m�g a m�sikban bizalmaskod� hangnemre v�lt.
- Vedd el� a p�lc�d. �gy, ha j�l sejtem, te tiszt�ban vagy azzal, hogy mi teszi a p�lc�dat k�l�nb�z�v� egy egyszer� fabott�l.
– Igen, uram. A p�lc�m magja s�rk�nysz�vizom-h�r.
– Nagyon helyes. Most megl�tjuk, mennyire t�zes. Emeld fel a p�lc�d, majd hunyd le a szemed, �s gondolj valami megnyugtat�ra, valami sz�pre.
Scorpius becsukta a szem�t, majd azonnal Lily alakja �tl�tt fel el�tte. Neki � jelentette a megnyugv�st, s minden sz�pet. Nem is volt k�rd�s egy percig sem, hogy �r� gondol majd.
L�tta maga el�tt b�jos arc�t, a csillog� szemeit, elb�v�l� mosoly�t…
A fi� nem l�thatta k�v�lr�l mag�t, �gy nem tudhatta, hogy egy szemtelen mosoly jelent meg az ajk�n, amint teljess� v�lt el�tte a l�ny alakja, mint ahogyan azt sem l�thatta, ahogyan arany f�ny veszi �t k�r�l, s ez a f�ny a p�lc�j�b�l kipattan� szikr�kb�l keletkezik. Egyszer�en csak Lilyre gondolt, s �rezte, hogy felmelegedik a teste.
– Na j�l van, kinyithatod a szemed – sz�lalt meg Dante. – Azt ink�bb meg sem k�rdezem, hogy mire gondolt�l, mert tudod – itt nyomat�kosan Jamesre n�zett- vannak itt gyerekek is.
– �n esk�sz�m, hogy semmi rosszra nem gondoltam! – magyar�zta Scorpius most m�r l�ngv�r�s fejjel. – Semmi rosszra!
– Ki mondta, hogy az rossz? – Dante arc�n kaj�n vigyor futott v�gig, majd amikor m�r minden gyerek meg�rtette a burkolt c�lz�st �s mosolygott, hirtelen elkomorult az arca. – K�l�nben, fel�lem az tesz boldogg�, amit csak akarsz. Nekem teljesen mindegy, hogy egy sz�p ny�ri t�jra gondolt�l, vagy a kis v�r�s bar�tn�nkre, vagy arra, hogy kitekered valaki nyak�t, ha a k�v�nt eredm�nyt kapjuk. �llj vissza a sorba. Amit l�thattak, az egy igazi s�rk�nyadal�kkal ell�tott p�lca reakci�ja volt. Abb�l ahogyan a p�lca �sszekapcsol�dik a m�gussal, meg tudjuk �llap�tani, hogy mi a magja. J�jj�n ide a hugica.
Morgan kelletlen�l el�rel�pett, nem tetszett neki az, ahogyan a f�rfi kih�vta. El�vette a p�lc�j�t, s morcosan felemelte.
– A feladat ugyanaz, Miss Malfoy.
Morgan l�zasan kutatott olyan eml�k ut�n, amely boldogg� teszi, de semmi olyat nem tal�lt, amikor igaz�n boldog volt. Ez a felfedez�s kicsit megijesztette. Nem lehet, hogy neki egy sz�vmelenget� eml�ke sincs! Azt�n sz�pen lassan felr�mlett el�tte az a nap, amikor megtudta, hogy James �letben van. M�r a puszta gondolat is �tragyogta a sz�v�t, majd hirtelen makacsul elhessegette mag�t�l a k�pet. Nem, nem lehet sz�m�ra ilyen fontos ez az eg�sz! Hiszen a fi� semmit sem jelent neki!
Morgan sem tudhatta, hogy akkor amikor esz�be jutott James, akkor a p�lc�ja ez�st szikr�kat kezdett sz�rni, majd a gondolat el�z�s�vel a szikr�k is tovasz�lltak.
– Ne kergesse el az eml�keit, h�lgyem, ak�rmily sz�gyenletesek is azok – mondta Dante. – Sz�ks�g van arra az eml�kre, hogy megmutatkozzon p�lc�j�nak mibenl�te, b�r lenne egy-k�t tippem.
– De �n… - kezdte Morgan zavartan, de a f�rfi kifog�st nem t�r� arc�t l�tva elhallgatott. Nem mondhatta ki, hogy az egyetlen pillanat, amikor igaz�n boldognak �rezte mag�t az volt, amikor megtudta, hogy James Potter visszat�rt a hal�lb�l. Hi�ba gondolkozott m�r el azon, hogy ad egy es�lyt neki, akkor sem akarta, hogy mindenki megtudja, s azt sem szerette volna, ha val�ban ezt az eml�ket kellene felid�znie valah�nyszor gyakorolnak.
– Csak id�zze fel nyugodtan, Miss Malfoy, mert k�l�nben itt fogunk �lni eg�sz nap, eg�szen addig, m�g nem l�tom el�gs�gesnek a teljes�tm�ny�t.
– Csak nem lehet olyan g�zos – sz�lalt meg Lily. – Gyer�nk, Morgan! K�l�nben is, �gysem tudjuk, hogy mire gondolsz.
Tudta, hogy Lilynek igaza van, s azt is, hogy Dante nem t�lzott, amikor azt mondta, hogyha kell, eg�sz nap itt lesznek. Nem akarta feltartani a t�bbieket, �gy �gy d�nt�tt, hogy most az egyszer megadja mag�t, azt�n k�s�bb csak el� tud b�ny�szni egy m�sik eml�ket.
Morgan p�lc�ja ism�t ez�st szikr�kat sz�rt, majd ez�st f�ny vette k�r�l.
– L�tja, megy ez. Rem�lem, nem halt bele az er�lk�d�sbe – g�nyol�dott Dante. – Egyszarv�sz�r, igaz?
– Igen, uram.
– Teh�t akkor a f�ny sz�n�b�l lehet meg�llap�tani a magot? – k�rdezte Albus.
– Nagyj�b�l igen. S ha m�r ilyen j� kedvedben vagy, akkor gyere sz�pen.
Albus egy percig sem gondolkozott az eml�ken, s a p�lc�j�t narancsv�r�s szikr�k hagyt�k el.
– Egy f�nix ejtett tollat �rted, fiacsk�m.
– Igen, f�nixtoll, mester.
– Maga j�n Miss Watkins.
Emily Albus hely�re l�pett, el�vette a p�lc�j�t, majd azon gondolkozott, hogy a sok kedves eml�k k�z�l, amely Albushoz f�zi, melyiket is emelje ki. Tal�n azt kellene, amikor a fi� megk�rte a kez�t. J�l eml�kezett arra a napra, szinte ism�t �rezte az �ket k�r�lvev� orchide�k illat�t… Engedte, hogy �tj�rja az eml�k m�mor�t� �rz�se. Boldog volt, ism�t boldog. De azt m�g r�m�lm�ban sem gondolta volna, hogy a p�lc�ja nem ad jelet. Hogy nem t�rt�nik semmi sem.
– Ez roppant �rdekes – t�rte meg a csendet az �szaki. – Lehet, hogy keresnie kellene egy m�sik esem�nyt, egy m�sik �rz�st, mert ez nem el�g er�s.
– Ne el�g er�s? – nyitotta ki a szem�t Emily. – Nem t�rt�nt semmi?
– Az �gvil�gon semmi sem – cs�v�lta a fej�t Dante, a szem�ben �rdekl�d�s csillant. – Kiv�lasztotta a legboldogabb eml�k�t?
– Igen, uram – felelte a l�ny, mivel nem is tudott elk�pzelni szebb pillanatot az �let�ben, mint ezt.
– Akkor gondolkozzon, kutasson m�g. Te j�ssz, ifj� Lily.
Lily az Emilyvel t�rt�ntek okozta els� d�bbenetb�l hirtelen fel�bredt, majd gyorsan engedelmeskedett a f�rfinak. �t is ez�st f�ny lengte k�r�l, csak�gy, mint Morgant.
– K�sz�nj�k, Miss Potter. �s v�g�l a nagy k�rd�s: vajon mi rejlik kedvenc James�nk p�lc�j�ban? Felk�sz�lt�l a nagy igazs�gra, fiacsk�m?
James sz�gyenkezve l�pett ki a sorb�l. Egyszer�en nem �rtette, hogy a f�rfi mi�rt cikizi ilyen kis semmis�g miatt. Mert az�rt, l�ssuk be, annyira nem fontos ez a mag-t�ma, nem az �lete m�lik rajta. Felemelte a p�lc�j�t, majd keresg�lni kezdett az eml�kei k�z�tt. Sok sz�p eml�k bor�totta a m�ltj�t, de vajon mikor volt a legboldogabb? Amikor az els� sepr�j�t megkapta? Amikor v�get �rt a h�bor�? Vajon mikor? Lassan felderengett el�tte az, hogy az �desapja �s az �desanyja ism�t remek kapcsolatban vannak. Sosem mutatta, mert maga sem gondolta volna, de nagyon fontos volt neki, hogy a sz�lei egy�tt legyenek. K�ts�gk�v�l ez egy roppant er�s eml�k. L�tta maga el�tt az anyj�t �s az apj�t, ahogyan otthon turb�kolnak, mint egy gerlep�r.
Jameset is olyan f�ny z�rta k�r�l, mint Scorpiust, ugyanaz az arany ragyog�s. Dante elmosolyodott. L�m, m�gsem v�letlen a s�rk�nyokhoz val� rajong�s.
– Felk�sz�lt�l a nagy pillanatra, Potter? – recsegte Dante. – Ha ezt most megtudod, t�bb� m�r semmi sem lesz ugyanaz. Ett�l leszel f�rfi.
– Jaj, ne g�nyol�djon m�r! – kelt ki mag�b�l James. Nagyon elege volt m�r abb�l, hogy folyton egy kis tudatlans�g�rt cikizik, kiv�ltk�pp Morgan el�tt. – Tudom., hogy tudnom kellett volna a p�lc�m magj�t, de az�rt nem az �letem m�lik rajta!
– Az �leted is m�lhat rajta ak�rmikor. – Dante szeme megvillant. – A tud�s hatalom, a tud�s az egyetlen, amely elk�s�r a s�rig. Ezt j�l jegyezd meg.
James vit�ba sz�llt volna, de esz�be jutott a Dant�nak tett �g�rete.
– �rtem, uram. Akkor megtudhatom, hogy mi alkotja a p�lc�m?
– Nem is tudom, hogy meg�rdemled-e. A t�bbieknek mi a v�lem�nye?
– Hadd tudja meg, szeg�nyke – vigyorgott Scorpius. – A v�g�n m�g �lmatlanul fog h�nykol�dni eg�sz nap.
– Akkor ossza meg vele a nagy titkot, Mr. Malfoy.
– James, a p�lc�d magja s�rk�nysz�vizom-h�r.
– S�rk�ny…? – James csod�lkoz�ssal vegyes �r�mmel vette tudom�sul, hogy tizenegy �ves kora �ta k�zeli kapcsolatban van egy s�rk�ny egy darabk�j�val. B�rcsak tudta volna eddig! Akkor nem hi�ba olyan t�zes �! – Ez szuper!
– �r�l�k, hogy ennyire �r�lsz – legyintett f�sultan Dante. – Nos, most, hogy tan�i lehett�nk eme t�rt�nelmi pillanatnak, l�pj�nk tov�bb. A p�lc�k magjait ismerj�k… �, m�gsem mindet. Miss Watkins, ha lenne sz�ves.
Emily eddig csak merengve meredt maga el�, s azon gondolkozott, hogy mi lehet a baj vele.
– Em, sz�lt a mester – l�kte meg finoman Albus.
– Eln�z�st, mit is k�rdezett, Lord Steinhauser?
– Azt, hogy mi a p�lc�j�nak a magva?
– Tudtommal thesztr�lsz�r.
– Thesztr�lsz�r? – Dante megvakarta az �ll�t. – Ez roppant �rdekes. Elk�pzelhet�, hogy a thesztr�lsz�rrel ell�tott p�lc�k nem is mutatnak olyan reakci�t, mint a hagyom�nyos t�rsaik. Megl�tjuk. Na, de most, tov�bb kell l�pn�nk, hiszen rengeteg tennival�nk van. R�szt fognak venni egy alapoz� kik�pz�sen, ahol a fizikai er�nl�t�ket fogom fejleszteni, hiszen �p testben �p l�lek.
– De mester mi m�r r�szt vett�nk ezen – jegyezte meg Lily, akinek semmi kedve sem volt ism�telten k�r�ket r�ni a s�ros ar�n�ban, mik�zben a f�rfi akad�lyokat g�rd�t el�j�k.
– Szerintem nem fog meg�rtani, ha �jrakezdi.
Lily ellenkezett volna, de Scorpius l�gyan megfogta a kez�t. Nem sz�lt semmit, de a szeme azt �g�rte, hogy j� m�ka lesz a k�z�s edz�s, �gy ink�bb csukva tartotta a sz�j�t. V�g�lis, a fi�val egy�tt biztosan sokkal kellemesebb lesz.
– Most pedig…
- Dante! – hallatszott egy cseng� hang a kast�ly fel�l. Kisv�rtatva megjelent Keira l�gies alakja. Zaf�rk�k tal�rt viselt, sz�ke haja selyemk�nt lengedezett a sz�lben, s olyan kecsess�ggel j�rt, hogy �gy t�nt, mintha siklana a leveg�ben. James l�tva a n�t teljesen meg�rtette, hogy Dant�ra ilyen nagy hat�ssal van: olyan volt ak�rcsak egy t�nd�rhercegn� a mes�k k�nyv�b�l.
Dante von�sai ell�gyultak a hang hallat�n, megfordult, s igazi mosollyal, mindenf�le g�ny n�lk�l, hajolt meg a n� el�tt.
– �desem, h�t felkelt�l?
James �szre sem vette eddig, hogy m�r felkelt a nap, annyira el volt foglalva Dante tan�t�s�val.
– Fel, bizony, �s szeretn�m, ha j�nn�tek reggelizni.
– De dr�g�m, most �ppen �r�nk van.
– Dante, kell egy kis sz�net, k�rlek.
Nem kellett t�bbet mondania, a f�rfi a gyerekek fel� fordult:
- Hallott�tok, nyom�s enni, de ut�na itt folytatjuk!
A kis t�rsas�g �r�mmel kezdte meg �tj�t vissza a kast�lyba, egyr�szt, mert �hesek voltak, m�sr�szt, mert meg kellett em�szteni�k a p�lc�kr�l hallottakat. James a kast�ly ajtaj�b�l m�g visszapillantott az �szaki p�rra, s j� �rz�ssel t�lt�tte el annak a l�tv�nya, ahogyan Dante mag�hoz �leli �lete szerelm�t. B�rcsak � is m�r itt tartana, b�rcsak olyan lenne, mint �. Nagy �s gazdag m�gus, egy szeret� asszony p�rja.
 – Te nem j�ssz? – l�pett vissza az ajt�b�l Morgan.
– De – biccentett James, majd nem b�rta ki, hogy meg ne k�rdezze: - Mi volt az az eml�k, amit nem akart�l l�tni?
Morgan a feje b�bj�ig elv�r�s�d�tt.
– H�t nem te, az biztos – v�gta r� ridegen, majd beviharzott az �p�letbe.
– Egyszer majd engem fogsz ott l�tni – fogadta meg James. – Egyszer mi is olyanok lesz�nk mint Dante �s Keira, vagy ne legyen a nevem James Potter!