"Beleesett a v�zbe. A j�ghideg v�z okozta sokkt�l hirtelen elfelejtett mindent. Teljesen leb�nult. James tudott �szni, nem is rosszul, de most elfelejtette, hogyan kell. Csak azt �rezte, hogy mer�l egyre lejjebb �s lejjebb. "

- Most akkor nem n�zz�k meg, hogy melyik elemet uralja a p�lc�nk? – nyafogta James a m�r j�l ismert gyakorl�p�ly�n, miut�n az �szaki k�z�lte vel�k, hogy elj�tt az id� egy kis fut�sra. – Arr�l volt sz�! Egy sz�val sem mondta, hogy megint rohang�lnunk kell!
- Dehogynem – felelte teljes lelki nyugalommal Dante. – Miel�tt megt�mted volna a bend�det heringes pir�t�ssal �n hat�rozottan kijelentettem, hogy r�szt kell vennetek egy alapoz� kik�pz�sen.
- Ez rendben van, de azt mondta a legelej�n, hogy a p�lc�k pr�b�j�val kezd�nk, hogy l�ssuk, melyik elemet uralja.
- Az csak reggeli nyelvbotl�s volt – h�zta gonoszk�s mosolyra a sz�j�t Dante.
- Ne akarja bemes�lni, hogy �lmos volt, hiszen m�r �jjeli kett� �ta fent van! – vetett ellent James.
- T�relem tud�st teremt – jelentette ki Dante, majd a vita lez�r�sak�nt a t�bbiekhez fordult: - Akkor, amint mondottam volt: tizen�t k�r, de sz�lsebesen. El�bb el kell �rni a megfelel� fizikai er�nl�tet a p�lc�k igazi pr�b�j�hoz. Ne agg�dj, James bar�tom, arra is lesz alkalom.
�gy kezd�d�tt el minden, ami a testedz�ssel kapcsolatos. A f�rfi bevetette az id�j�r�s-m�dos�t�, k�-teremt� tr�kkjeit is, s a Potter gyerekeken k�v�liek hatalmasakat estek. James �s testv�rei j�l vett�k ezt az akad�lyt, hiszen �k annak idej�n m�r �ldozatul estek Dante m�gi�j�nak. Az els� k�r ut�n Albus t�j�koztatta is menyasszony�t arr�l, hogy itt semmi sem az, aminek l�tszik, mik�zben felseg�tette �t a f�ldr�l.
- Ezt nem mondhatod komolyan! – kapta a sz�ja el� a kez�t a l�ny. – Ez el�gg� megnehez�ti a dolgunkat…
- H�! Ez itt nem traccsparti! – ki�ltott r�juk Dante, majd, hogy szavainak nyomat�kot adjon, hatalmas k�darabbal v�lasztotta el a szerelmeseket.
- Eln�z�st! – Albus m�r folytatta is az �tj�t.
- A s�rk�nyok isten�re, mennyi mindent el kell n�znem �jabban – morogta Dante olyan halkan, hogy csak � hallhatta. – Ami�ta Keira visszat�rt, egyre puh�nyabb vagyok. Nem lesz ez �gy j� Dante…
James kimondottan �r�lt ennek az ismer�s pr�b�nak, ugyanis, �gy d�nt�tt, hogy minden edz�st arra haszn�l fel, hogy megh�d�thassa sz�ve h�lgy�t, Morgant. Ez�ttal �sszeszedte minden b�tors�g�t, �s amikor a l�ny kis h�j�n hanyatt esett, � egy ugr�ssal ott termett, s elkapta. Morgan d�bbenten fordult hozz�:
- Hogy tu…?
- Hogy tudtam el�re? H�t tudod, figyelek r�d. Egy igazi �riember mindig ott van, ha egy h�lgynek sz�ks�ge van r�. – James a l�nyra kacsintott.
Morgan �sszeh�zta a szem�ld�k�t, m�r ellenkez�sre nyitotta volna a sz�j�t, de a fi� ism�t bel�fojtotta a sz�t:
- Csak vicceltem. Igaz�b�l m�r volt ilyen pr�b�nk, �s gyan�tottam, hogy meg fogsz cs�szni.
- H�t mindenesetre k�sz.
- Szolg�lat�ra, h�lgyem! – James Morganre villantotta a legs�rmosabb mosoly�t, amit�l a l�ny elv�r�s�d�tt.
- Na, j�l van, elengedhetsz m�r.
James kelletlen�l tett eleget a l�ny k�r�s�nek. Volt valami m�gikus abban, ahogyan a karjaiba hajlik ebben a szakad� es�ben. Azt k�v�nta, b�r sosem �rne v�get ez a pillanat.
Dante j�l sejtette, hogy nem lesz egyszer� a gyerekeket a megfelel� szintre hozni. Lehet, hogy r�szt vettek a csat�ban, de nem igaz�n volt j� a fizikai erej�k. Az elemek ir�ny�t�s�hoz pedig elengedhetetlen volt a kicsattan� fizikai er�nl�t. �gy d�nt�tt, hogy ebben a p�r h�tben, amit itt t�ltenek nem a p�rbajoz�sra, hanem a fizikumra helyezi a hangs�lyt. Tudta, hogy Scorpius Malfoy az Auror F�iskol�ra jelentkezik, s oda nem lenne utols� szempont, ha kimagasl� p�rbajtud�ssal �rkezne, de az els� �v �gyis a megterhel� feladatokr�l sz�l majd, s ott bizony meghal ilyen �ll�k�pess�ggel. Ilyenkor mindig elgondolkozott azon, hogy tal�n a S�rk�nyosztagot felhaszn�lva a k�l�nb�z� vezet� hatalmak el� terjessze a gondolatait arr�l, hogy igenis k�telez�v� kellene tenni a var�zsl�iskol�kban a testnevel�st.
- Mert ezek azt hiszik, hogy az alapfok� b�jitaltan meg s�t�t �tkok kiv�d�se az igaz�n fontos! – panaszkodott egyik este Keir�nak. Dante fel-al� j�rk�lt a szob�j�ban, a kezei a h�ta m�g�tt pihentek. – Pedig megfelel� er�nl�t n�lk�l semmit sem �r!
- Mi�rt nem besz�lsz vel�k? – tette fel a legk�zenfekv�bb k�rd�st a n�. Az �gy sz�l�n �lve figyelte, ahogyan szerelme idegesen s�t�lgat a szob�ban. M�r r�gen elj�tt a lefekv�s ideje, de Dante nagyon m�rges volt az aznapi edz�s ut�n. Legnagyobb felh�borod�s�ra a 300 fekv�t�masz kifogott tan�tv�nyain.
- H�t mert… mert semmi kedvem ide-oda rohang�lni, meg am�gy sincs hozz� semmi k�z�m. Nem az �n gyerekeim maradnak b�n�k.
- �desem, ak�r a te gyerekeid is j�rhatnak �gy.
- Ha lesz k�z�s gyerek�nk, akkor �n azt majd kik�pzem, nem kell iskol�ba j�rnia.
- Dante, elvenn�d t�le annak a lehet�s�g�t, hogy bar�tai legyenek? – k�rdezte szel�den Keira. – �n nem tudom, hogy a var�zsl�iskol�kban hogy megy ez, de gyan�tom, hogy nincs k�l�nbs�g a kapcsolatki�p�t�s ter�n a mi�nkkel egybevetve.
- �n csak annak venn�m el a lehet�s�g�t, hogy tot�l f�l�slegesen j�rjon oda… meg, hogy elpuhuljon. Kapcsolatot �p�teni meg minek? Az �n fiam fog �r�k�lni itt mindent, s �gy nem lesz sz�ks�ge kapcsolatokra. Mindene meg lesz neki is, �s m�g az unok�imnak is!
- Csak bar�tai nem lesznek, akikkel le�lhet a t�z mell� egy forr� te�val a t�li est�ken – mutatott r� Keira. Eddig m�g nem mondta, de nagyon zavarta, hogy p�rja ennyire elz�rk�zik az emberi kapcsolatokt�l. � az el�z� �let�ben is szerette a t�rsas�got, s hab�r Dant�t jobban szerette b�rmilyen t�rsas�gn�l, kezdte unni, hogy a Steinhauser-kast�ly n�gy fala k�z�tt kell �lnie. Erre akkor d�bbent r�, amikor Nagy-Britanni�ba utaztak a kit�ntet�sek �tad�s�ra. Annyira j�l �rezte mag�t emberek k�z�tt, s nagyon szimpatikus volt neki t�bb boszork�ny is. P�ld�nak ok��rt Hermione Weasley-vel az�ta is �l�nk levelez�st folytattak.
- Ugyan, Keira! – fonta keresztbe a kezeit Dante. Tudta, hogy a n�nek igaza van, de ezt nem ismerte volna el, legal�bbis nem azonnal. � nem igaz�n kedvelte a t�rsas�got, mivel a legt�bb var�zsl�t sz�kl�t�k�r�nek vagy bolond �lmodoz�nak tartotta. – Meg lehet lenni bar�tok n�lk�l is. Nem mintha l�tezne igazi bar�ts�g.
- Att�l, hogy te nem engedsz senkit sem a k�zeledbe, m�g l�tezik – mondta l�gyan a n�. – P�ld�nak ok��rt Harry Potter sosem nyerhetett volna, ha nincsenek mellette olyanok, akik t�z�n-v�zen �t kitartottak mellette, akik t�mogatt�k, �s igen, �desem, �ket nevezik bar�toknak. Igazi bar�toknak.
- Azt szeretn�d, ha a fi�nknak valaki m�sra kellene t�maszkodnia folyton? – Dante elsz�rnyedve n�zett a n�re.
- Dante, az, hogy �llnak melletted, m�g nem jelenti azt, hogy nem vagy �n�ll�. �n csak szeretn�m, ha a gyermek�nk rendes iskol�ba j�rna, �s bar�tkozna. S�t! Szeretn�m, ha mi is �th�vn�nk n�ha valakit, vagy �tmenn�nk valakihez.
- Nem szeretsz velem lenni?
- Dehogynem! – Keira Dant�hoz s�t�lt, s megsimogatta a kez�t. – Te vagy az �letem, Dante, nagyon j�l tudod. Csup�n arr�l van sz�, hogy n�ha j� lenne egy bar�t. Hogy szeretn�m, ha lenne egy bar�tn�m.
- N�i pletyk�lkod�s – legyintett Dante.
- Igen, pletyk�lni err�l-arr�l, elmenni v�s�rolni, aff�le n�i dolgok. Te eg�sz nap a gyerekekkel vagy, �n pedig bevallom, n�ha unatkozom. Ne �rts f�lre, szeretek a kast�ly �rn�je lenni, de egyed�l vagyok.
- Erre nem gondoltam, ne haragudj, dr�g�m. Akkor szerzek neked egy bar�tn�t, akivel el�theted az id�t.
- Dante, egy bar�tn� nem olyan dolog, amit leakaszthatsz a fogasr�l. Egy bar�ts�g kialakul�s�hoz igenis id�re van sz�ks�g. Els� l�p�sk�nt elmehetn�nk arra a b�lra, amelyet Mr. Order szervez…
- M�r megint Rufusszal b�jologjak?! – Dante olyan arcot v�gott, mintha valaki a fog�t h�zn�.
- Nem kell vele b�jolognod – simogatta meg az arc�t Keira. – Csak fogadjuk el a megh�v�st, �s bar�tkozzunk. Szerintem a Weasley csal�d is sz�vesen fogadna minket. Olyan bar�ts�gos, k�zvetlen, kedves emberek.
Dante a n�h�z fordult, s finoman felemelte Keira �ll�t.
- Komolyan azt szeretn�d, ha eg�sz este d�sztal�rban boh�ckodn�k, m�g te kapcsolatot �p�tesz?
Keira el�vette a legelb�v�l�bb mosoly�t:
- Igen.
Dante m�ly l�legzetet vett. Csak abban b�zott, hogy nem fogja id� el�tt megb�nni:
- Rendben, ahogy szeretn�d. Ha ez t�ged boldogg� tesz, akkor elmegy�nk arra a b�lra, de meg ne l�ssam, hogy nem csacsogsz eg�sz este Hermione Weasley-vel!
- Istenem, Dante! Annyira k�sz�n�m! – Keira a f�rfi nyak�ba ugrott, s megcs�kolta. Tudta, hogy Dante nem fogja megb�nni a d�nt�s�t, a zsigereiben �rezte, hogy �lvezni fogja � is az est�t.

Gy�ny�r� naps�t�ses d�lut�n volt, de a gyerekek m�g �gy is vacogtak a finn hidegben. Ha nem Finnorsz�gban vannak, akkor is val�sz�n�leg f�ztak volna, mivel csak egy f�rd�k�peny volt rajtuk, ami al� �sz�dresszt kellett venni�k.
- Szerintetek hol fogunk �szni? – sz�lalt meg Scorpius a folyos� fal�nak d�lve.
- Nem tudom, de j�hetne m�r – vacogta Lily, s m�g szorosabban b�jt Scorpiushoz.
- Akkor nektek m�g nem is volt ilyen feladatotok? – lep�d�tt meg Morgan.
- �sznunk sosem kellett – v�laszolta Albus a homlok�t r�ncolva. – Nem is tudtam, hogy van itt uszoda.
- Valami azt s�gja, hogy nincs is.
- Mi s�gja ezt? – n�zett Jamesre Scorpius.
- A hetedik James-�szt�n�m.
- Az azt�n nagyon megb�zhat� lehet – s�hajtott Scorpius.
- Az is! – James tettetett s�rt�d�tts�ggel elfordult. – Majd megl�tj�tok. Nincs itt semmi uszoda, de ami nagyobb baj, hogy egy nyavaly�s jacuzzi sem!
- Jacuzzi? �n megel�gedn�k egy radi�torral is a folyos�n! – fintorgott Morgan, �rezte, hogy m�r j�gg� fagytak a l�bujjai. – Szerintem ez a pasi direkt sz�vat minket azzal, hogy m�r h�sz perce k�sik.
- Csak nem f�zol?
- Szerinted?! – fordult Jameshez t�glav�r�s arccal Morgan. – Itt �llok egy sz�l k�penyben a hideg folyos�n m�r h�sz perce �s m�g k�rded, hogy f�zok-e?!
- Ha szeretn�d, hozz�m b�jhatsz.
Morgan �gy n�zett a fi�ra, mintha az minimum azt mondta volna, hogy meg�lte az anyj�t. Majd egy hirtelen j�tt �tlett�l vez�relve cs�boss� v�ltozott az arca. Olyan k�zel l�pett a fi�hoz, hogy m�r csak p�r centi v�lasztotta el az arcukat egym�s�t�l, a mutat�ujj�t pedig v�gigh�zta azon a cs�kon, amely a k�peny k�t sz�le k�z�tt volt, s amely l�ttatni engedte a fi� b�r�t. Amikor az ujja Jameshez �rt, nem v�rt izgatotts�g ker�tette hatalm�ba. Nem hitte volna, hogy egy ilyen apr� dolog, mint egy gesztus, �ramot vezethet a test�be. Nyelt egyet, egy pillanatra habozott, a leveg� megtelt fesz�lts�ggel. A t�bbiek l�legzetvisszafojtva figyelt�k a jelenetet, James pedig zavar�ban f�lig v�r�s�d�tt. Morgan az ajk�ba harapott, majd minden erej�t �sszeszedve �gy sz�lt:
- Tudod, Jimmy, nem is �rtem, hogy eddig mi�rt nem jutott az eszembe, hogy hozz�d b�jjak. �, lehet, hogy az�rt, mert m�r a puszta k�zels�ged olyan, mintha egy kandall� mellett �lln�k? Vagy az�rt nem, mert nem vagyunk egy p�r! – Morgan h�tat ford�tott a fi�nak, copfba fogott haja megcsapta a fi� arc�t.
- H�t m�g lehet�nk – sz�lalt meg James.
- Majd megl�tjuk – mondta Morgan, de a testtart�sa jelezte, hogy nem k�v�n tov�bb besz�lgetni.
V�gre valah�ra megjelent Dante, s a legnagyobb meglepet�s�kre � is f�rd�k�penyt viselt.
- Csak nincs sz�ks�ge mag�nak is testedz�sre? – k�rdezte James szemtelen vigyorral.
- Arra mindig sz�ks�g van. No, j�jjenek ut�nam.
A gyerekek k�vett�k az �szakit folyos�kon kereszt�l, �t olyan helyeken, ahol m�g sosem j�rtak, mire v�g�l meg�rkeztek a birtok �szaki oldal�n lev� kis fekete t�hoz. A tanoncok ijedten �sszen�ztek: csak nem?
- Csak de! Ez a t� hogy is mondjam? Nem �ppen meleg, �gy lehet�leg ne essenek bele.
- Mi az, hogy ne ess�nk bele? – �rtetlenkedett Albus.
- A feladat nem az, hogy lubickoljanak, hanem az egyens�ly-�rz�k jav�t�sa. – Dante suhintott egyet a p�lc�j�val, mire a t�b�l fat�rzsek t�rtek a felsz�nre. – A feladat fenn maradni a fat�rzseken. Rem�lem, hogy a hideg v�z gondolata er�t ad ahhoz, hogy �sszeszor�ts�k a fogukat �s mindent megtegyenek az�rt, hogy egyens�lyban maradjanak.
James mikor a fat�rzsekre pillantott, elh�zta a sz�j�t. Valahogy nem l�tta annak a j� oldal�t, hogy a hideg leveg�n egy instabil fat�rzs�n kelljen egyens�lyoznia. V�gign�zett t�rsai arc�n, s el�gedetten �szlelte, hogy azok tal�n m�g n�la is jobban meg voltak illet�dve, lesz�m�tva Scorpiust, akinek az arca igazi p�kerarc volt: semmit sem lehetett leolvasni r�la. Irigyelte leend� s�gora visszafogotts�g�t. Scorpius olyan volt, mint a nyugalom mintak�pe: szinte sosem �rulta el az �rz�seit. Kem�ny kik�pz�sen voltak, de � a legnehezebb feladatok k�zben sem ejtett egyetlen zoksz�t sem. James biztos volt abban, hogy a fi�b�l t�k�letes auror lesz, az elhivatotts�ga nem ismert hat�rokat.
Tekintete Scorpiusr�l visszat�rt a feladatra.
- Hogyan kell egyens�lyoznunk rajta, mester? – tudakolta. Arra gondolt, hogyha mind a k�t l�bukat haszn�lhatj�k, akkor nem lehet k�l�n�sebb probl�ma, de ha csak az egyiket…
- Term�szetesen egy l�bon – vigyorgott Dante.
James �sszevonta a tekintet�t. Tudta, hogy neki �s Scorpiusnak ez m�g mehet is, hiszen mind a ketten kviddicseztek, s az akkori edz�sek alkalm�val is kellett hasonl� gyakorlatokat v�gezni�k, de k�telkedett abban, hogy a l�nyok vagy az �ccse k�pesek lenn�nek erre.
- Mester, nem lehetne el�sz�r mind a k�t l�bbal?
- Minek n�zel te engem, �v� n�ninek?! M�g, hogy k�t l�bbal! M�g meg sem pr�b�lta, m�ris a k�nnyebbik utat akarja!
- Nem magam miatt – magyar�zta James zavartan. – �n csin�ltam m�r ilyet sepr�n, a t�bbiek miatt gondoltam. A l�nyoknak szerintem ez t�ls�gosan is meger�ltet� lehet.
- Azt hiszed, hogy cukorb�l vagyunk?! – f�rmedt r� Morgan izz� tekintettel. – Ne magadb�l indulj ki, Potter.
- Nem err�l van sz�… �n csak… sz�val…
- Sz�val, mi?! Azt hiszed, hogy a l�nyok sokkal gyeng�bbek? Te soviniszta diszn�!
- Nem! Nem vagyok soviniszta! �n tudom, hogy a l�nyok er�sek, csak arra gondoltam, hogy m�g nem csin�ltatok hasonl�t, �s nem akartam, hogy bajotok essen.
Morgan enyh�ltebb hangon �gy sz�lt:
- Mi bajunk eshetne, James? Legrosszabb esetben belepottyanunk a t�ba.
- J�ghideg az a t�, �s ki tudja, mi van benne – mondta James, mik�zben Dant�ra sand�tott. Megfordult a fej�ben, hogy a f�rfi valami kellemetlen meglepet�st tartogat a sz�mukra. Mondjuk egy goromba �szaki sell�t.
- Megnyugtatlak, ifj� bar�tom, hogy ebben a t�ban nem v�r semmilyen meglepet�s. Ma m�g nem.
- Mi�rt, legk�zelebb igen?
- Mit gondolsz, fiacsk�m? Kik�pz�sen vagy, vagy �vod�ban?
- Kik�pz�sen – motyogta James a bajusza alatt les�t�tt szemmel.
- Nem hallottam.
- Kik�pz�sen, mester.
- Akkor t�bbet egy sz�t sem k�nny�t�sekr�l. Att�l, hogy valaki nem gyakorlott egyens�lyoz�, m�g lehet kitart�. – Dante felemelte a p�lc�j�t, mire a fat�rzsek a t� sz�l�hez �sztak. – El�sz�r is, k�penyeket le, �gy ni. Most pedig sz�pen m�sszatok r� n�gyk�zl�b egy-egy t�rzsre, s addig ne egyenesedjetek fel, am�g nem sz�lok.
A gyerekek k�vett�k a f�rfi utas�t�sait. James tudta, hogy hideg van odakint, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire. Amint megszabadult a k�peny�t�l, tiszta libab�r�s lett a teste, s reflexb�l k�rbefonta karjait a test�n. L�tta, hogy t�rsai ugyan�gy tesznek, kiv�ve Scorpiust, aki a jelek szerint a fej�be vette, hogy dacol a hideggel.
A fat�rzs h�v�s volt, �s nedves, Jamesnek igencsak meg kellett kapaszkodnia benne, amikor az elindult alatta a t� k�zepe fel�. Mikor a t�rzs meg�llt, Dante jelezte nekik, hogy fel�llhatnak. James �vatos mozdulattal egyenesedett fel, de a t�rzs folyamatosan inogott a l�bai alatt, lassan himb�l�zott a v�zen. R�ad�sul h�v�s szell� borzolta a h�tukat az am�gy is v�rfagyaszt� hidegben, s apr� hull�mokkal korb�csolta fel a t� viz�t. Miut�n nagy nehezen siker�lt fel�llnia, h�traemelte a bal l�b�t, s amikor m�r �gy �rezte, hogy kev�sb� inog, mint az elej�n, lassan oldalra fordult, hogy l�ssa, hogyan �llnak a t�bbiek. Nem lep�d�tt meg, amikor l�tta, hogy Scorpius is egy l�bon egyens�lyoz m�r, vagy, amikor �szrevette, hogy Albus m�g mindig k�zd azzal is, hogy k�t l�bra �lljon. Viszont Morgan igencsak megd�bbentette, a l�ny volt az egyetlen kett�j�k�n k�v�l, aki egy l�bon �llt m�r. R�ad�sul Morgan k�r�l egy�ltal�n nem fodroz�dott a v�z, nem �gy, mint n�la �s Scorpiusn�l. Jamesnek leesett az �lla. �s m�g � meg akarta k�m�lni, mikor sokkal jobban teljes�t, mint �! Egyszer�en nem tudta meg�rteni, hogy Morgan hogyan csin�lhatja ilyen t�k�letesen az egyens�lyoz�st. Hiszen nem volt kviddicsez�. Akkor meg honn�t szerzett tapasztalatot? Megb�v�lve figyelte a l�nyt, aki olyan kecsesen �llt a fat�rzs�n, mint egy igazi balerina. Fekete �sz�dressze t�k�letesen kiemelte finom vonalait, s sz�ke haja l�gyan lengedezett a sz�lben. Arc�r�l b�szkes�g t�kr�z�d�tt �s elsz�nts�g. James ugyanezt az arckifejez�st v�lte felfedezni Scorpius arc�n is, �gy t�nik, ez valamilyen Malfoy-von�s. Nyelt egyet, �rezte, hogy a sz�ve egyre hevesebben dobog, s szinte m�r l�tta maga el�tt, hogy egy napon ez a b�szke l�ny az �v� lesz majd. Meg kell szereznie, vagy belehal. Ahogyan �gy �lmodozott, s Morgant b�multa, �szre sem vette, hogy elbillent a teste a jobb ir�nyba, s ezut�n m�r minden olyan gyorsan t�rt�nt: �rezte, hogy a fat�rzs egyik fele belem�lyedt a t�ba, a hideg v�z a talpa alatt kiz�kkentette a bambul�s�b�l, de addigra m�r k�s� volt. Beleesett a v�zbe. A j�ghideg v�z okozta sokkt�l hirtelen elfelejtett mindent. Teljesen leb�nult. James tudott �szni, nem is rosszul, de most elfelejtette, hogyan kell. Csak azt �rezte, hogy mer�l egyre lejjebb �s lejjebb. Majd egy k�ts�gbeesett hangot hallott, amely olyan t�volinak t�nt, de m�gis ismer�snek:
- JIMMY! – Ez a h�ga k�ts�gbeesett hangja volt. Lily nagyon megijedt, amikor l�tta, hogy a b�tyja egyre m�lyebbre s�llyed, s semmi �letjelet nem ad mag�r�l. Az ijeds�gnek az lett a k�vetkezm�nye, hogy Lily is megcs�szott, s a t�ba esett.
- LILY! – ord�totta Scorpius, s m�r a v�zben is volt, hogy kih�zza bar�tn�j�t.
James pedig ezalatt csak s�llyedt, m�gnem egy k�z megragadta az �v�t, s a felsz�nre h�zta. D�bbenten l�tta, hogy a megment�je nem Albus, hanem az az ember, akit�l a legutolj�ra sz�m�tott volna seg�ts�gre: Morgan. A l�ny eg�szen a partig h�zta, s James el�sz�r nem is tudta hov� tenni a t�rt�nteket, majd pedig nem is akarta. Az agya l�zasan zakatolni kezdett. Morgan ut�na ugrott, hogy megmentse. Ezek szerint nem k�z�mb�s a sz�m�ra. De milyen kellemetlen, hogy ez nem ford�tva t�rt�nt! Akkor Morgan az ad�sa lenne, de �gy… H�t el�g kellemetlen, hogy egy l�nynak kellett megmentenie. James alig hallhat�an felszisszent. Milyen ciki! Majd esz�be jutottak a l�ny szavai arr�l, hogy ne legyen soviniszta, s ekkor t�madt egy vil�gmegv�lt�, igazi James Sirius Potteres �tlete. Gyorsan behunyta a szem�t, s �gy tett, mintha �ppen haldokolna. Morgan agg�d� arccal f�l� hajolt, s r�zogatni kezdte:
- James, j�l vagy? James, hallasz?
Semmi v�lasz.
- James, ne sz�rakozz m�r!
Semmi v�lasz.
- James?
Amikor a fi� nem reag�lt, Morgan reflexb�l megpr�b�lta �t sz�jon �t l�legeztetni. Id�k�zben meg�rkeztek mell�j�k a t�bbiek is, Scorpius Lilyt t�mogatta, Albus pedig Emilyvel �rkezett. K�rbe�llt�k a p�rost, s agg�dva figyelt�k, ahogyan Morgan megpr�b�lja megmenteni James �let�t.
- Ne agg�djanak, rossz s�rk�ny, nem v�sz el – jelent meg mellett�k Dante is. Nem lep�d�tt meg azon, hogy James volt az els�, aki megf�rd�tt, de, hogy nem m�szik vissza a t�rzsre, az val�ban megd�bbentette.
- �s ha m�gis? – nyafogta Lily. – Nem �rtem, mi t�rt�nt vele!
- Ne agg�dj, rendben lesz – simogatta meg a h�t�t Scorpius.
Morgan harmadszor hajtotta ajkait a fi��ra, hogy leveg�t juttasson bel�, s nagyon rem�lte, hogy most sikerrel j�r. Rem�nyei val�ra v�ltak, ugyanis James v�gre reag�lt, no, nem �gy, ahogyan a l�ny v�rta. Ahelyett, hogy elkezdett volna k�h�gni �s vizet k�pd�cselni, a fi� viszonozta a cs�kot. Morgan a meglepet�st�l hirtelen nem is tudott m�st tenni, mint hagyni, hogy ajkuk forr� cs�kban forrjon �ssze. Le�rhatatlan pillanat volt, mikor v�gre megcs�kolhatta a l�nyt, aki mindig elutas�totta �t. Aki mindig ellen�llt. James lelke �r�mt�ncot j�rt, m�g sosem volt ilyen boldog. Miut�n abbahagyt�k a cs�kol�z�st, r�vid ideig egym�sba forrt a tekintet�k, majd James el�gedetten megsz�lalt:
- L�m, m�gsem tudsz n�lk�lem �lni.
Kijelent�s�nek jutalma hatalmas pofon lett, amely csak �gy csattant az arc�n.
- Te idi�ta! Azt hittem, haldoklasz!
- Ne f�lj, James Potteren nem fog ki egy kis v�z, de �des, hogy agg�dt�l.
- Akkor ezek szerint… - �sszegezte gondolatait a l�ny, majd arca v�r�s lett a m�regt�l. – Te csak megj�tszottad magad?!
- A b�ty�m j� �sz� – jegyezte meg Lily csak �gy mell�kesen, ez�rt nem is �rtettem, hogy mi�rt nem j�n fel a v�z al�l.
- Te tudsz �szni?! M�ghozz� j�l?
- H�t nem vagyok rossz benne – �lt fel James.
- Hogy te mekkora rohad�k vagy! – fr�cs�gte Morgan, majd felpattant, s elviharzott a kast�ly ir�ny�ba.
- Ezt j�l elsz�rtad, balf�k – jelentette ki Scorpius, majd elindult a h�ga ut�n.
- Te t�nyleg ilyen szerencs�tlen vagy? – k�rdezte Dante �lbe tett k�zzel.
- Most m�rt? – vakarta meg a fej�t James.
- Mert fogalmad sincs r�la, hogyan kell b�nni egy h�lggyel.
- Nekem igenis van fogalmam! Sok n�m volt! – hadarta s�rt�d�tten James.
- Csak igazi nem – mutatott r� Dante, s fejcs�v�lva k�vette Scorpiust �s Morgant. – Az edz�snek most v�ge, k�s�bb folytatjuk. Sz�r�tkozzanak meg, �s �ntsenek egy kis �szt ebbe a szerencsecsomagba.
- Most meg mi a baja?
- Az, hogy h�lye vagy – felelte Albus f�sultan. – H�nyszor mondjam el neked, hogy Morgan nem olyan csaj, mint akikkel eddig dolgod volt? Vele m�sk�pp kell b�nni.
- De visszacs�kolt! – er�sk�d�tt James.
- Az nem jelent t�l sokat.
- M�r hogyne jelentene!
- James, te egy�ltal�n nem �rted a n�i gondolkod�st – sz�lalt meg Emily sajn�lkozva. – Morgannek tetszel, ez igaz, de sosem fog �ssze�llni veled, am�g ilyen t�kkel�t�tt vagy. T�relmesnek kell lenned �s udvariasnak. M�r eg�sz j� helyen volt�l a szem�ben, de ezzel mindent elrontott�l.
- De most m�rt?
- Cs�kot lopni egy l�nyt�l, aki am�gy sem adja be egyk�nnyen a derek�t neked, nem t�l eleg�ns dolog.
- Szerintem hagyjuk a b�ty�mat f�ni a lev�ben, am�gy is nagyon hideg van – egyenesedett fel Albus. – Menj�nk be.
James n�zte, ahogyan testv�rei �s Emily egyed�l hagyj�k, s hirtelen elkezdett f�zni. A pillanatnyi diadal melege hamar kih�lt, s �gy d�nt�tt, hogy � is bemegy. Lehet, hogy a t�bbieknek igaza van? Tal�n t�nyleg elvetette a sulykot? De Morgan engedte azt a cs�kot, �s ut�na ugrott! Igazi ment�angyalk�nt viselkedett. Mi ez, ha nem vonzalom?