Folytat�dik a Morgan-James k�lv�ria, csakhogy �gy t�nik, hogy most azt�n t�nyleg minden elveszett. A m�ltkori lopott cs�k m�ly nyomott hagyott mindekttej�kben, de a baj csak az, hogy ki-ki m�shogy eml�kszik vissza r�. Vajon siker�l megb�k�teni Morgant?

Az Abszol �t macskak�veit sz�nes lev�l kavalk�d bor�totta k�sz�nhet�en az �sznek. Siet�s l�ptekkel haladt, a sz�v�t szinte �sszepr�selte a f�lelem. A j�r�kel�k nem �rtett�k, hogy ez a fiatal mi�rt nem �lvezi a csod�latos �szi napot ink�bb, mi�rt rohan �gy az utc�n. Senki sem �rtette meg a gondj�t, senki sem �rthette meg, hiszen m�g � maga sem tudta mire v�lni a lelk�re nehezed� b�n�t� f�lelmet. Csak azt tudta, hogy sietnie kell, l�tnia kell �t. Tudta, hogy a l�ny ilyenkor mindig a Florean Fortescue Fagylaltszalonban van. M�r j� ideje nem tal�lkoztak, eg�szen pontosan az�ta, hogy visszat�rtek Finnorsz�gb�l. Valahogy James megb�nult ak�rmikor is sz�ba pr�b�lt elegyedni vele. A l�ny nagyon haragudott r� a t�parton lopott cs�kjuk �ta, s m�g ellens�gesebb volt vele, mint azel�tt. James pontosan emiatt nem mert besz�lni vele. �gy teltek el az �szakon t�lt�tt napjaik, hogy nem tiszt�zt�k a dolgokat. Hogy es�lye sem volt bocs�natot k�rni. Most pedig itt volt ez a kellemetlen, szorongat� �rz�s, amely arra k�nyszer�tette, hogy fejvesztve elrohanjon otthonr�l. Igaz�b�l maga sem �rtette ezt a bels� k�sztet�st, valami�rt �gy minden porcik�ja azt sugallta, hogy most azonnal el kell mennie a fagylaltoz�ba, �s besz�lnie kell a l�nnyal.
James megtorpant az �zlet el�tt, vett egy m�ly l�legzetet �s benyitott. Odabent szok�s szerint telt h�z volt, s csak nehezen vette ki a l�nyt, aki az egyik sarokban �lt. Elindult fel�. A sz�ve a tork�ban dobogott, s �let�ben el�sz�r remegett meg a l�ba, amint meg�llt a l�ny h�ta m�g�tt. Megk�sz�r�lte a tork�t. A hangra Morgan megfordult, s k�rd� tekintettel n�zett r�.
- Szi-szia.
- Hello, Potter, mit akarsz?
- Le-le�lhetek? – mutatott a l�ny melletti sz�kre James.
- Nem. – A l�ny hangja rideg volt �s rettent� mogorva.
James elvette kez�t a sz�k t�ml�j�r�l, s f�jdalmas tekintettel n�zett a l�nyra. �rezte, amint a sz� a tork�ra forr, ism�t.
R�vid csend k�vetkezett, amely alatt a l�ny bar�ts�gtalanul m�regette �t.
- Figyelj, most kiny�g�d v�gre, mit akarsz, vagy csak itt n�zz�k egym�st?
- �n csak… sz�val �n… - M�r megint kezd�dik a dadog�s. Mi�rt vele t�rt�nik mindez? Mi�rt nem tudja olyan laz�n kezelni a Morgannel val� kapcsolat�t is, mint minden m�st?
- Erre nekem nincs id�m. Kapsz egy percet, Potter, azt�n menj el.
Ez sz�get �t�tt a fej�ben. A f�lelem �v�lt� sz�rnyk�nt tombolt a lelk�ben, majd valami m�s kezdte fel�tni a fej�t benne.
- Csak nem v�rsz valakit?
- Csak de – felelte Morgan a szem�ben melegs�ggel.
James sz�ve f�sultan facsarodott �ssze. Ezek szerint elk�sett. Morgan v�r valakit. Morgan tal�lt valaki m�st. De az is lehet, hogy nem is fi�t v�r, hanem egy bar�tn�j�t! Igen, csak ez lehet. Hiszen visszacs�kolt! Igaz, hogy f�j r�, de akkor is �rezte, hogy nem k�z�mb�s ir�nta!
- Egy bar�tn�det?
- Mi k�z�d ahhoz, hogy kit v�rok, �s kit nem? – csattant fel Morgan. – Nem, nem egy bar�tn�met. A pasimat v�rom, ha tudni akarod.
Minden kiejtett sz� k�sd�f�s volt a fi� sz�v�be. J�ghideg lepel ereszkedett a lelk�re, s �rezte, ahogyan �k�lbe szorul a keze. A k�ts�gbees�s hangj�n sz�lalt meg, elvesz�tve minden magabiztoss�g�t, s valaha volt b�szkes�g�t:
- Azt hittem, szeretsz.
- H�t nagyon rosszul hitted, Potter. Nem is �rtem, mib�l gondoltad ezt.
- Abb�l, hogy visszacs�kolt�l!
- Az pillanatnyi elmezavar volt. M�gis hogy k�pzelted, hogy tetszhetsz egy norm�lis l�nynak? Amikor olyan gyerekes vagy �s �ntelt.
- �n �rted megv�ltozn�k – jelentette ki halkan James. A feje zakatolt az elhangzottakt�l. – �n �rted b�rmit megtenn�k, Morgan. Tudom, hogy siker�lne. Tudom, hogy boldogg� tudn�lak tenni. Egyszer�en tudom. Ha adn�l egy es�lyt…
A l�ny elfordult t�le, ism�t az ablakon b�mult kifel�, mint akkor, amikor James megsz�l�totta.
- M�r k�s�, James. Elk�st�l ezzel. Ha valaha is �reztem valami kis semmis�get ir�ntad, akkor az m�r r�g elkopott. Mindent elrontott�l az �nhitts�geddel. Mikor visszat�rt�l a hal�lb�l, szer�ny lett�l, s tetszett az �j �ned. De ez sajnos nem volt �r�k�s, visszat�rt a r�gi nagyk�p� James Potter. Nekem pedig nem egy majomra, hanem egy f�rfire van sz�ks�gem, s a bar�tom az.
James nem b�rta tov�bb, t�rdre rogyott, s k�nnyes szemekkel ragadta meg a l�ny kez�t:
- K�ny�rg�m, Morgan, adj m�g egy es�lyt. Az �letemre k�rlek, hagyd, hogy bebizony�tsam, hogy m�lt� vagyok a szerelmedre.
- �llj fel, Potter, ne al�zd meg magad – l�kte el a fi� kez�t undorodva a l�ny. – Csak egy gyerek viselkedik �gy, s mint m�r mondtam: nekem f�rfi kell.
M�r minden szem r�juk szegez�d�tt. A vend�gek t�tott sz�jjal figyelt�k a jelenetet, s egyesek elkezdtek sugdol�zni arr�l, hogy szeretett miniszter�k fia t�rdepel egy Malfoy el�tt. Am�gy is furcs�llott�k Lily �s Scorpius kapcsolat�t, h�t m�g ezt! Hogy egy Potter �gy megal�zkodjon egy Malfoy el�tt.
- K�ny�rg�m, Morgan, b�rmit megteszek!
- V�ge van, Potter. Most pedig hord el magad, nem akarom, hogy Rick itt tal�ljon.
- Morgan, k�rlek… - M�r patakokban folytak James k�nnyei.
Morgan idegesen felpattant, kit�pte l�b�t a fi� �lel�s�b�l, majd elviharzott. James egy ideig m�g n�m�n zokogott a padl�ra borulva, majd g�piesen elindult kifel�. Senki sem �ll�totta meg, m�g csak azt sem k�rdezt�k meg t�le, hogy j�l van-e. Az emberek nemt�r�d�ms�ge elborzasztotta, s arra gondolt, hogy r�gebben � is ilyen �res ember volt. Ugyanilyen �rz�ketlen, ilyen felsz�nes.
Lass� l�ptekkel szelte az utc�kat, amikor olyat l�tott, amely v�gleg eld�nt�tte a sors�t:
Morgan egy m�sik fi�val cs�kol�zott. A Gringotts el�tt �lltak, s szerelmesen �sszeb�jtak. Teh�t l�tezik az a bizonyos m�sik. Teh�t � lenne Rick. James elm�j�re k�d borult. � lenne h�t az, aki elveszi t�le a l�nyt. R�ad�sul ez a fi� illik is Morganhez, magas volt, sportos �s j�k�p�. R�ad�sul Jamesnek az az �rz�se t�madt, hogy ez a sr�c nemcsak j�l n�z ki, hanem okos is.
Amikor l�tta, hogy milyen boldogok egy�tt, el kellett ford�tania a fej�t, nem b�rta tov�bb. Meg akart halni. �let�ben el�sz�r fogalmaz�dott meg benne az, hogy meg akar halni, �s nem akar visszat�rni. Morgan n�lk�l nincs �rtelme az �let�nek. De hogyan csin�lja �gy, hogy j� legyen? Megmarkolta a p�lc�j�t. K�t sz�, �s v�ge minden szenved�s�nek. K�t r�vid sz�. Vajon �ngyilkoss�gra is haszn�lhat� a hal�los �tok? Semmit sem vesz�t, ha kipr�b�lja.
Felemelte a p�lc�j�t, s a hal�nt�k�t c�lozta meg vele. Lelki szemei el�tt �jra l�tta a l�ny arc�t. A l�ny arc�t, aki sohasem lehetett az �v�.
- Merlin veled te kegyetlen vil�g! Avada Kedavra!
El�sz�r z�ld f�ny, azt�n minden fekete, de a f�jdalom nem sz�nt meg. Nem sz�nt meg �rezni. Legnagyobb b�nat�ra m�g mindig �loms�llyal nehezedett a lelk�re a f�lelem. M�g a t�lvil�gon sem lesz nyugta ett�l a borzaszt� �rz�st�l?
Kinyitotta a szem�t. Nem ott volt, ahol els� hal�la alkalm�val. Ez a hely olyan m�s volt… �gy festett, mint egy szoba. Mint egy �tlagos szoba. Megt�r�lte a szem�t, hogy jobban k�r�l tudjon n�zni. Ekkor �szrevette az ajt� melletti falon l�g� normandiai mennyd�rg� s�rk�ny festm�ny�t. Ez a szoba �gy festett, mint ak�rmelyik Dante Steinhauser h�z�ban. Fel�lt, s valami kem�nyet �rzett a keze alatt. Ez nem volt m�s, mint a padl�. Teh�t a parkett�n aludt, leeshetett az �gyr�l. �rezte, hogy csupa verejt�k a teste, s, hogy k�nnyes a szeme.
Fel�llt, s sajg� elm�vel kiment a folyos�ra. A kinti hideg kicsit fel�bresztette sz�rny� k�bulat�b�l. V�gre el�rte a mosd�t.
- Trollok v�re folyjon! – ki�ltott fel, amikor megl�tta k�nnyekt�l piszkos arc�t. – H�t csak �lom lett volna?
James megengedte a csapot, s egy ideig csak n�m�n n�zte, ahogyan v�z folyik ki bel�le, majd megmosta az arc�t.
- Bakker, ez nagyon durva volt. �lmomban azt hiszem, meghaltam.
Levette a pamut t�r�lk�z�t a fogasr�l, majd beletemette az arc�t, s hangos nevet�sben t�rt ki.
- Merlinre mondom, ez nem volt semmi! Ez a csaj k�pes kicsin�lni �lmomban! Ez az�rt nem volt semmi, de t�nyleg nem.
A fi� a v�ll�ra dobta a t�r�lk�z�t, majd elindult visszafel� a szob�j�ba, mik�zben v�gigj�tszotta mag�ban az �lm�ban t�rt�nteket. Morgannek randija volt egy m�sik sr�ccal, s nem akart neki megbocs�tani. Azt mondta, hogy k�s�, azt mondta, hogy neki f�rfi kell.
- F�rfi? – kapta fel a fej�t James, m�r f�l �ton j�rt a szob�ja fel� vezet� �ton. – Akkor �n az leszek, de a jav�b�l! Nem fogom hagyni, hogy az �lmom val�ra v�ljon. Sosem fogom hagyni, hogy m�s� legyen. Nem engedem, hogy lecser�ljen, nem, vagy ne legyen a nevem James Potter!
- Te m�r magadban is besz�lsz? – csend�lt egy ismer�s hang a h�ta m�g�tt. – Nem hittem volna, hogy itt ilyen kem�ny az �let.
James megp�rd�lt a tengelye k�r�l, s legnagyobb meglepet�s�re a vigyorg� arc� Teddy Lupinnal tal�lta szemben mag�t.
- H�t te? – esett le az �lla a d�bbenett�l. Nem sz�m�tott arra, hogy ilyen hamar viszont l�tja fogadott testv�r�t, arra meg pl�ne nem, hogy itt.
- Lord Steinhauserhez j�ttem s�rk�ny-�gyben – magyar�zta Teddy. M�skor beesett arca most ragyogott a boldogs�gt�l.
- S�rk�ny-�gyben? Akkor j� helyen j�rsz. A mester igazi szak�rt�je a t�m�nak. Stormot akarod vizsg�lni?
- Egy kis ideig igen – biccentett a fi�. – A lord megengedte, hogy megfigyeljem az �llatot, s hajland� nekem interj�t adni a t�m�ban.
- Interj�t?
- Igen, tudod, felvettek engem a Legend�s besti�k nyom�ban c�m� magazin szerkeszt�s�g�be.- A fi� lelkesed�se hamar elfeledtette Jamesszel az �lm�t.
- Gratul�lok, Teddy! – ny�jtotta jobbj�t James. – Ez t�k j�. Tudom, hogy szerett�l volna tud�s�t� lenni. �s akkor f�leg a s�rk�nyokkal foglalkozol?
- Igen, m�rmint az els� cikkemet r�luk szeretn�m �rni.
- Storm kit�n� premier-alany lesz, �s, ha egy igazi s�rk�ny-tulajdonos ad neked interj�t, az megint nagyot fog sz�lni.
- Szerintem is nagyon �t�s lesz – mosolygott Teddy. – �s nektek hogy telnek a napjaitok?
- J�l, h�t tudod edz�sek vannak meg ilyenek. Kem�ny a munka, de meg�ri.
- Jut eszembe, Ginny k�ld�tt nektek valamit. – Teddy a v�llt�sk�j�ban kezdett kutatni, mire el�vett egy m�anyag-dobozt. – Melaszos s�ti, a kedvenced.
James �hes farkask�nt vetette r� mag�t a dobozra, s m�r tele is lett a sz�ja az �dess�ggel.
- Im�dom ezt – cs�mcsogta. – Hogy mennyire hi�nyzik anya f�ztje!
- Ja, azt �n is hi�nyoltam az egyetemi �veim alatt.
- �s otthon mi �js�g? Ezek szerint hazaj�ttek Franciaorsz�gb�l?
- Igen, �s nagyon j�l �rezt�k magukat. Hoztak is egy csom� aj�nd�kot, a ti�tek otthon van.
- Szuper!
Teddy eln�z� mosollyal figyelte, ahogyan a k�vetkez� melaszos s�tem�ny is elveszik James sz�j�ban, majd a harmadikn�l �gy sz�lt:
- Az�rt hagyj�l a t�bbieknek is!
- Ja, j�. – James lenyelte azt a falatot, amely a sz�j�ban volt, majd �gy sz�lt: - Bej�ssz a szob�mba? Ott nyugodtabban besz�lhetn�nk.

�gy a k�t fi� James szob�j�ban folytatta a besz�lget�st. Sz� volt ott mindenr�l, amely a korukbeli fi�kat csak �rdekelheti: sport, m�gia, l�nyok. Az ut�bbi kateg�ri�n�l Teddy lelkesen mes�lte, hogy Victoire-ral �gy t�nik, hogy most minden a legnagyobb harm�ni�ban van, s elk�pzelhet�, hogy a l�ny is megl�togatja majd �ket itt.
- Mi�ta �rdeklik �t a s�rk�nyok?
- Azt mondta, hogy mivel az �letem r�szei ezek a fens�ges besti�k, � is megpr�b�lja �ket elfogadni. Kezdetnek megn�zne egyet mag�nak.
- Ez t�nyleg nagy halad�s az unokates�mn�l – jegyezte meg James.
- �s veled mi �js�g? – k�rdezte Teddy bujk�l� mosollyal.
- Mi lenne?
- Tudod, kire gondolok.
James sz�ve f�jdalmasan �sszer�ndult. Mit is mondhatna Teddynek Morganr�l? Hogy a l�ny most m�g jobban haragszik r�, mint azel�tt? Hogy hib�t k�vetett el a t�relmetlens�g�vel? Ezt csak nem mondhatja �, James Potter, a l�nyok �lma!
- Fogalmam sincs – f�llentette.
- Morgan Malfoyra gondolok. Tudom, hogy oda vagy �rte. Siker�lt m�r el�re l�pned?
- Cs�kol�ztunk a m�ltkor.
- Na! Ez klassz! – �rvendezett Teddy. – Pedig �n m�r azt hittem a b�l ut�n, hogy semmi es�lyed ez egyszer. Szerencs�re t�vedtem.
- Ne �r�lj el�re, bar�tom. M�g nem fejeztem be – s�hajtotta f�sultan James. – Cs�kol�ztunk, igen, s ennek �r�m�re lekevert nekem egyet.
- Ne haragudj, Jimmy, de ezt nem �rtem – r�ncolta a homlok�t Teddy.
- Mit nem �rtesz azon, hogy pofon v�gott?
- H�t, hogy ha cs�kol�ztatok, akkor m�rt �t�tt meg?
- Mert �n csak lesm�roltam, mik�zben � sz�jon �t l�legeztetett.
- M�g mindig nem krist�lytiszta – vakarta meg a fej�t Teddy.
- H�t az �gy volt, Teddy, hogy az egyik edz�sen beleestem a v�zbe, s � h�zott ki, �n meg el�adtam, hogy el�jultam, �s � csak seg�teni akart, �n meg nem b�rtam a v�remmel, s megcs�koltam. Morgan meg kiakadt.
- H�ha, ez azt�n a kacif�ntos sztori! De te t�nyleg ilyen h�lye vagy, vagy csak j�tszod magad, Jimmy?
- Ilyen h�lye vagyok, a jelek szerint – harapott az ajk�ba James. – Csak tudod nem b�rtam meg�llni, ott volt a sz�ja az eny�men. Mit kellett volna tennem? Fek�dni tov�bb, mint egy faszent? Nem reag�lni, mikor az �letem n�je ilyen k�zel van hozz�m?
- James, nagyon j�l tudod, hogy Morgan nem olyan l�ny, akivel eddig dolgod volt. Tudod, hogy �rte k�zdened kell, s neki nagy val�sz�n�s�ggel nem egy izomagy kell.
- Igen, tudom.
- Akkor arra az egy k�rd�semre v�laszolj, hogy mi�rt vagy ilyen balf�k?
James hossz� ideig gondolkozott a fi� k�rd�s�n, miel�tt v�laszolt volna. Sorba vett mindent, ami az�ta t�rt�nt, hogy el�sz�r felfigyelt a l�nyra a Roxfort folyos�j�n eg�szen az �jjeli �lm�ig. Odakint k�zben m�r bek�sz�nt�tt a reggel.
- Mert nem gy�z�k v�rni. Mert kell nekem. Mert meg�rj�t ez a v�rakoz�s. Mert nem tudom, hogy h�nyad�n �llok vele. Mert � az els�, aki megmozgat bennem valamit. Mert szeretem �t.
- Akkor �n seg�tek neked, hogy megszerezd �t.
- T�nyleg? – csillant fel James szeme.
- Igen. Am�g itt vagyok, azon leszek, hogy z�ld �gra verg�dj Morgannel. �gy l�tom, hogy t�nyleg komolyan gondolod, �letedben el�sz�r. Nem hagyhatom, hogy a kis�cs�m elsz�rja.
- �s hogy fogjuk csin�lni?
- El�sz�r is, �lt�zz fel, �s amint lehet, k�rj bocs�natot.
- K�rjek bocs�natot? Ez komoly? – fintorodott el James.
- Igen, mi�rt? Derog�l tal�n?
- Nem, csak… de m�gis. Az nem lenne olyan gyenge dolog? �gy �rtem, nem t�l f�rfias?
- Bocs�natot k�rni pont, hogy f�rfias �s nagyon b�tor dolog – mutatott r� Teddy. – A bocs�natk�r�shez nagyobb b�tors�g kell, mint ahhoz, hogy megb�ntsunk valakit.
- Gondolod?
- Tudom, pontosan tudom. Hidd el, Morgan �rt�kelni fogja a dolgot. A l�nyok szeretik a komoly sr�cokat, s ezzel az �retts�ged bizony�tod. Menj oda hozz� miel�bb, s k�rj bocs�natot. Mennyi id� telt el a cs�k �ta?
- Tegnap t�rt�nt. Ut�na eg�sz nap r�m se n�zett.
- Akkor eleget v�rt�l. Keresd meg m�g a reggeli el�tt, �s besz�lj vele.
- De m�rt k�rjek eln�z�st az �rz�seim kimutat�s��rt? – �rtetlenkedett James.
- Mert az � beleegyez�se n�lk�l tetted.
- Most komolyan enged�lyt kellene k�rnem, hogy megcs�kolhassam?
- �gy illik, igen.
- De sosem k�rtem enged�lyt egy l�nyt�l sem! �s ami azt illeti, � sem k�rdezte meg, hogy sz�jon �t l�legeztethet-e – fonta keresztbe a karjait James.
- Jaj, ne sz�rakozz m�r! – csapott a fej�re Teddy. – M�g j�, hogy nem k�rdi meg egy eszm�letlent�l, hogy megmentheti-e az �let�t! �s ha m�r itt tartunk, k�sz�nd is meg neki a seg�ts�get. L�gy udvarias �s szer�ny, m�r ha megy neked.
- �n maga vagyok a megtestes�lt udvariass�g �s szer�nys�g.
- H�t majd megl�tjuk, mire m�sz vele.

Jamesnek valahogy nem f�l�tt a foga megtenni mindazt, amit Teddy javasolt neki, de abban a pillanatban nem volt jobb �tlete. R�ad�sul Teddynek m�r volt tapasztalata b�ven abban, hogyan is kell megb�k�teni egy l�nyt. �gy amint f�nyt l�tott kisz�r�dni Morgan szobaajtaja al�l, azonnal bekopogott. M�g � maga is meglep�d�tt azon, hogy egy pillanatra sem habozott megtenni ezt. Val�sz�n�leg az �lma m�ly nyomokat hagyott benne. Nem akart az �lomb�li szerencs�tlen Jamesre hasonl�tani semmik�ppen sem.
Morgan �lmos arccal nyitott ajt�t, de amikor megl�tta Jamest odakint, azonnal fel�bredt.
- Mit akarsz, t�kfej?
- Besz�lni veled.
- Nek�nk nincs mir�l besz�ln�nk.
James el�tt felr�mlettek az �jszaka esem�nyei, s az, hogy a l�ny akkor is le akarta r�zni. Nem, ez most nem az a hely �s id�.
- Szerintem pedig van – jelentette ki hat�rozottan.
Morgant meglepte a fi� hangj�ban cseng� magabiztoss�g. Az ut�bbi id�ben ahhoz volt hozz�szokva, hogy James elkezd hebegni-habogni. A pillanatnyi meglepet�s�t kihaszn�lva James m�r bent is volt a szob�ban.
- Nem mondtam, hogy bej�hetsz – ocs�dott fel Morgan.
- M�r bej�ttem, sz�val mindegy.
- M�gis mit k�pzelsz magadr�l, Potter? – fakadt ki a l�ny. – Nem el�g, hogy t�ged l�tlak el�sz�r ezen a reggelen, m�g r�m is t�r�d az ajt�t? Csak �gy enged�ly n�lk�l bes�t�llsz a szob�mba?!
- Mondtam, hogy besz�ln�nk kell. – Jamest csak m�g jobban felt�zelt�k a l�ny szavai. Nem hagyja mag�t elb�tor�tani. � James Potter!
- �n meg megmondtam, hogy nek�nk nincs…
James olyan k�zel l�pett a l�nyhoz, hogy abban bennakadt a sz�. Morgan l�legzetvisszafojtva figyelte, ahogyan James egyre k�zelebb �s k�zelebb l�p hozz�. Meg fogja cs�kolni!
Jamesnek val�ban megfordul egy pillanat erej�ig a fej�ben, hogy egy cs�kkal hallgattatja el a l�nyt, de azt�n esz�be jutottak Teddy int�sei.
- Figyelj, Morgan, �n csak szeretn�k eln�z�st k�rni, ami�rt a m�ltkor megcs�koltalak.
- Te nem megcs�kolt�l, James, hanem kihaszn�ltad a helyzetet.
- T�nyleg sajn�lom azt, ami t�rt�nt, Morgan. Nem kellett volna. Csak tudod, nem gondolkodtam, hanem �szt�nb�l cselekedtem. Vonz�dom hozz�d, te is tudod, s amikor olyan k�zel volt�l… nem tudtam uralkodni magamon.
- James, ezt ne akard nekem bemes�lni.
- Mit?
- Hogy annyira vonz�dsz meg a t�bbi. �gy viselkedsz, mint egy h�lye kisgyerek, aki nem kapja meg azt, amit akar. Nekem nincs ilyenre sz�ks�gem, nekem f�rfi kell.
- �n tudok f�rfi lenni, hidd el. Csak adj egy es�lyt.
- Nem �rzem azt, hogy megb�zhatok benned, sajn�lom. Nem akarok t�led semmit sem addig, am�g ilyen vagy.
Addig, am�g ilyen vagy. Addig, am�g ilyen vagy. Ezek szerint akkor nincs minden veszve!
- Ha megv�ltozom, leszel a bar�tn�m?
- Ha megv�ltozt�l, visszat�r�nk r�, de �gyis k�ptelen vagy megv�ltozni.
- Meg fogsz lep�dni.
- Szerintem nem fogok – felelte Morgan. – Viszont k�v�ncsian v�rom, hogy mikor adod fel. Hogy mikor hagy al�bb a nagy szerelmed.
- Soha. – James �let�ben el�sz�r mondta ezt teljes meggy�z�d�ssel. – R�m sem fogsz ismerni! Olyan leszek, mint amilyenre sz�ks�ged van.
- Szerintem annak az es�lye, hogy te igazi f�rfiv� v�lj annyi, mint annak az es�lye, hogy megtan�thatsz egy trollt r�n�t olvasni.
- Meg fogsz lep�dni, Morgan. Egy m�sik James Pottert fogsz megismerni.
- Nekem nem egy m�sik James Potter kell, hanem egy igazi f�rfi. Egy f�rfi, aki okos, hat�rozott, vannak tervei az �lettel kapcsolatban, s aki engem igazi n�nek l�t, nemcsak meg akar d�nteni.
- �n sem �gy tekintek r�d, mint egy tr�fe�ra.
- Hagyjuk ezt. Bebizony�tottad a m�ltkor – legyintett Morgan. – K�ptelen vagy norm�lisan viselkedni, de �n j�l sz�rakozom majd rajtad.
- Majd megl�tod, sz�ps�gem – fogadkozott James.
- Na, most m�r elm�sz v�gre?
- Akkor megbocs�tod a cs�kot?
- Az�rt t�bbet kell teperned.
- H�t j�, akkor csak figyelj! – James sz�npadiasan meghajolt, majd elhagyta a szob�t. Fogalma sem volt arr�l, hogy hogyan is fogja teljes�teni a l�ny k�v�ns�g�t, de nem is foglalkozott vele. Csak az sz�m�tott, hogy Morgan nem utas�totta el v�gleg, s � ett�l boldog volt.
- Szeg�ny p�ra – n�zett ut�na az ajt�b�l Morgan. – �gysem j�n �ssze, nekem f�rfi kell.