Folytatódik a Morgan-James kálvária, csakhogy úgy tűnik, hogy most aztán tényleg minden elveszett. A múltkori lopott csók mély nyomott hagyott mindekttejükben, de a baj csak az, hogy ki-ki máshogy emlékszik vissza rá. Vajon sikerül megbékíteni Morgant?

Az Abszol út macskaköveit színes levél kavalkád borította köszönhetően az ősznek. Sietős léptekkel haladt, a szívét szinte összepréselte a félelem. A járókelők nem értették, hogy ez a fiatal miért nem élvezi a csodálatos őszi napot inkább, miért rohan úgy az utcán. Senki sem értette meg a gondját, senki sem érthette meg, hiszen még ő maga sem tudta mire vélni a lelkére nehezedő bénító félelmet. Csak azt tudta, hogy sietnie kell, látnia kell őt. Tudta, hogy a lány ilyenkor mindig a Florean Fortescue Fagylaltszalonban van. Már jó ideje nem találkoztak, egészen pontosan azóta, hogy visszatértek Finnországból. Valahogy James megbénult akármikor is szóba próbált elegyedni vele. A lány nagyon haragudott rá a tóparton lopott csókjuk óta, s még ellenségesebb volt vele, mint azelőtt. James pontosan emiatt nem mert beszélni vele. Úgy teltek el az északon töltött napjaik, hogy nem tisztázták a dolgokat. Hogy esélye sem volt bocsánatot kérni. Most pedig itt volt ez a kellemetlen, szorongató érzés, amely arra kényszerítette, hogy fejvesztve elrohanjon otthonról. Igazából maga sem értette ezt a belső késztetést, valamiért úgy minden porcikája azt sugallta, hogy most azonnal el kell mennie a fagylaltozóba, és beszélnie kell a lánnyal.
James megtorpant az üzlet előtt, vett egy mély lélegzetet és benyitott. Odabent szokás szerint telt ház volt, s csak nehezen vette ki a lányt, aki az egyik sarokban ült. Elindult felé. A szíve a torkában dobogott, s életében először remegett meg a lába, amint megállt a lány háta mögött. Megköszörülte a torkát. A hangra Morgan megfordult, s kérdő tekintettel nézett rá.
- Szi-szia.
- Hello, Potter, mit akarsz?
- Le-leülhetek? – mutatott a lány melletti székre James.
- Nem. – A lány hangja rideg volt és rettentő mogorva.
James elvette kezét a szék támlájáról, s fájdalmas tekintettel nézett a lányra. Érezte, amint a szó a torkára forr, ismét.
Rövid csend következett, amely alatt a lány barátságtalanul méregette őt.
- Figyelj, most kinyögöd végre, mit akarsz, vagy csak itt nézzük egymást?
- Én csak… szóval én… - Már megint kezdődik a dadogás. Miért vele történik mindez? Miért nem tudja olyan lazán kezelni a Morgannel való kapcsolatát is, mint minden mást?
- Erre nekem nincs időm. Kapsz egy percet, Potter, aztán menj el.
Ez szöget ütött a fejében. A félelem üvöltő szörnyként tombolt a lelkében, majd valami más kezdte felütni a fejét benne.
- Csak nem vársz valakit?
- Csak de – felelte Morgan a szemében melegséggel.
James szíve fásultan facsarodott össze. Ezek szerint elkésett. Morgan vár valakit. Morgan talált valaki mást. De az is lehet, hogy nem is fiút vár, hanem egy barátnőjét! Igen, csak ez lehet. Hiszen visszacsókolt! Igaz, hogy fúj rá, de akkor is érezte, hogy nem közömbös iránta!
- Egy barátnődet?
- Mi közöd ahhoz, hogy kit várok, és kit nem? – csattant fel Morgan. – Nem, nem egy barátnőmet. A pasimat várom, ha tudni akarod.
Minden kiejtett szó késdöfés volt a fiú szívébe. Jéghideg lepel ereszkedett a lelkére, s érezte, ahogyan ökölbe szorul a keze. A kétségbeesés hangján szólalt meg, elveszítve minden magabiztosságát, s valaha volt büszkeségét:
- Azt hittem, szeretsz.
- Hát nagyon rosszul hitted, Potter. Nem is értem, miből gondoltad ezt.
- Abból, hogy visszacsókoltál!
- Az pillanatnyi elmezavar volt. Mégis hogy képzelted, hogy tetszhetsz egy normális lánynak? Amikor olyan gyerekes vagy és öntelt.
- Én érted megváltoznék – jelentette ki halkan James. A feje zakatolt az elhangzottaktól. – Én érted bármit megtennék, Morgan. Tudom, hogy sikerülne. Tudom, hogy boldoggá tudnálak tenni. Egyszerűen tudom. Ha adnál egy esélyt…
A lány elfordult tőle, ismét az ablakon bámult kifelé, mint akkor, amikor James megszólította.
- Már késő, James. Elkéstél ezzel. Ha valaha is éreztem valami kis semmiséget irántad, akkor az már rég elkopott. Mindent elrontottál az önhittségeddel. Mikor visszatértél a halálból, szerény lettél, s tetszett az új éned. De ez sajnos nem volt örökös, visszatért a régi nagyképű James Potter. Nekem pedig nem egy majomra, hanem egy férfire van szükségem, s a barátom az.
James nem bírta tovább, térdre rogyott, s könnyes szemekkel ragadta meg a lány kezét:
- Könyörgöm, Morgan, adj még egy esélyt. Az életemre kérlek, hagyd, hogy bebizonyítsam, hogy méltó vagyok a szerelmedre.
- Állj fel, Potter, ne alázd meg magad – lökte el a fiú kezét undorodva a lány. – Csak egy gyerek viselkedik így, s mint már mondtam: nekem férfi kell.
Már minden szem rájuk szegeződött. A vendégek tátott szájjal figyelték a jelenetet, s egyesek elkezdtek sugdolózni arról, hogy szeretett miniszterük fia térdepel egy Malfoy előtt. Amúgy is furcsállották Lily és Scorpius kapcsolatát, hát még ezt! Hogy egy Potter így megalázkodjon egy Malfoy előtt.
- Könyörgöm, Morgan, bármit megteszek!
- Vége van, Potter. Most pedig hord el magad, nem akarom, hogy Rick itt találjon.
- Morgan, kérlek… - Már patakokban folytak James könnyei.
Morgan idegesen felpattant, kitépte lábát a fiú öleléséből, majd elviharzott. James egy ideig még némán zokogott a padlóra borulva, majd gépiesen elindult kifelé. Senki sem állította meg, még csak azt sem kérdezték meg tőle, hogy jól van-e. Az emberek nemtörődömsége elborzasztotta, s arra gondolt, hogy régebben ő is ilyen üres ember volt. Ugyanilyen érzéketlen, ilyen felszínes.
Lassú léptekkel szelte az utcákat, amikor olyat látott, amely végleg eldöntötte a sorsát:
Morgan egy másik fiúval csókolózott. A Gringotts előtt álltak, s szerelmesen összebújtak. Tehát létezik az a bizonyos másik. Tehát ő lenne Rick. James elméjére köd borult. Ő lenne hát az, aki elveszi tőle a lányt. Ráadásul ez a fiú illik is Morganhez, magas volt, sportos és jóképű. Ráadásul Jamesnek az az érzése támadt, hogy ez a srác nemcsak jól néz ki, hanem okos is.
Amikor látta, hogy milyen boldogok együtt, el kellett fordítania a fejét, nem bírta tovább. Meg akart halni. Életében először fogalmazódott meg benne az, hogy meg akar halni, és nem akar visszatérni. Morgan nélkül nincs értelme az életének. De hogyan csinálja úgy, hogy jó legyen? Megmarkolta a pálcáját. Két szó, és vége minden szenvedésének. Két rövid szó. Vajon öngyilkosságra is használható a halálos átok? Semmit sem veszít, ha kipróbálja.
Felemelte a pálcáját, s a halántékát célozta meg vele. Lelki szemei előtt újra látta a lány arcát. A lány arcát, aki sohasem lehetett az övé.
- Merlin veled te kegyetlen világ! Avada Kedavra!
Először zöld fény, aztán minden fekete, de a fájdalom nem szűnt meg. Nem szűnt meg érezni. Legnagyobb bánatára még mindig ólomsúllyal nehezedett a lelkére a félelem. Még a túlvilágon sem lesz nyugta ettől a borzasztó érzéstől?
Kinyitotta a szemét. Nem ott volt, ahol első halála alkalmával. Ez a hely olyan más volt… úgy festett, mint egy szoba. Mint egy átlagos szoba. Megtörölte a szemét, hogy jobban körül tudjon nézni. Ekkor észrevette az ajtó melletti falon lógó normandiai mennydörgő sárkány festményét. Ez a szoba úgy festett, mint akármelyik Dante Steinhauser házában. Felült, s valami keményet érzett a keze alatt. Ez nem volt más, mint a padló. Tehát a parkettán aludt, leeshetett az ágyról. Érezte, hogy csupa verejték a teste, s, hogy könnyes a szeme.
Felállt, s sajgó elmével kiment a folyosóra. A kinti hideg kicsit felébresztette szörnyű kábulatából. Végre elérte a mosdót.
- Trollok vére folyjon! – kiáltott fel, amikor meglátta könnyektől piszkos arcát. – Hát csak álom lett volna?
James megengedte a csapot, s egy ideig csak némán nézte, ahogyan víz folyik ki belőle, majd megmosta az arcát.
- Bakker, ez nagyon durva volt. Álmomban azt hiszem, meghaltam.
Levette a pamut törölközőt a fogasról, majd beletemette az arcát, s hangos nevetésben tört ki.
- Merlinre mondom, ez nem volt semmi! Ez a csaj képes kicsinálni álmomban! Ez azért nem volt semmi, de tényleg nem.
A fiú a vállára dobta a törölközőt, majd elindult visszafelé a szobájába, miközben végigjátszotta magában az álmában történteket. Morgannek randija volt egy másik sráccal, s nem akart neki megbocsátani. Azt mondta, hogy késő, azt mondta, hogy neki férfi kell.
- Férfi? – kapta fel a fejét James, már fél úton járt a szobája felé vezető úton. – Akkor én az leszek, de a javából! Nem fogom hagyni, hogy az álmom valóra váljon. Sosem fogom hagyni, hogy másé legyen. Nem engedem, hogy lecseréljen, nem, vagy ne legyen a nevem James Potter!
- Te már magadban is beszélsz? – csendült egy ismerős hang a háta mögött. – Nem hittem volna, hogy itt ilyen kemény az élet.
James megpördült a tengelye körül, s legnagyobb meglepetésére a vigyorgó arcú Teddy Lupinnal találta szemben magát.
- Hát te? – esett le az álla a döbbenettől. Nem számított arra, hogy ilyen hamar viszont látja fogadott testvérét, arra meg pláne nem, hogy itt.
- Lord Steinhauserhez jöttem sárkány-ügyben – magyarázta Teddy. Máskor beesett arca most ragyogott a boldogságtól.
- Sárkány-ügyben? Akkor jó helyen jársz. A mester igazi szakértője a témának. Stormot akarod vizsgálni?
- Egy kis ideig igen – biccentett a fiú. – A lord megengedte, hogy megfigyeljem az állatot, s hajlandó nekem interjút adni a témában.
- Interjút?
- Igen, tudod, felvettek engem a Legendás bestiák nyomában című magazin szerkesztőségébe.- A fiú lelkesedése hamar elfeledtette Jamesszel az álmát.
- Gratulálok, Teddy! – nyújtotta jobbját James. – Ez tök jó. Tudom, hogy szerettél volna tudósító lenni. És akkor főleg a sárkányokkal foglalkozol?
- Igen, mármint az első cikkemet róluk szeretném írni.
- Storm kitűnő premier-alany lesz, és, ha egy igazi sárkány-tulajdonos ad neked interjút, az megint nagyot fog szólni.
- Szerintem is nagyon ütős lesz – mosolygott Teddy. – És nektek hogy telnek a napjaitok?
- Jól, hát tudod edzések vannak meg ilyenek. Kemény a munka, de megéri.
- Jut eszembe, Ginny küldött nektek valamit. – Teddy a válltáskájában kezdett kutatni, mire elővett egy műanyag-dobozt. – Melaszos süti, a kedvenced.
James éhes farkasként vetette rá magát a dobozra, s már tele is lett a szája az édességgel.
- Imádom ezt – csámcsogta. – Hogy mennyire hiányzik anya főztje!
- Ja, azt én is hiányoltam az egyetemi éveim alatt.
- És otthon mi újság? Ezek szerint hazajöttek Franciaországból?
- Igen, és nagyon jól érezték magukat. Hoztak is egy csomó ajándékot, a tiétek otthon van.
- Szuper!
Teddy elnéző mosollyal figyelte, ahogyan a következő melaszos sütemény is elveszik James szájában, majd a harmadiknál így szólt:
- Azért hagyjál a többieknek is!
- Ja, jó. – James lenyelte azt a falatot, amely a szájában volt, majd így szólt: - Bejössz a szobámba? Ott nyugodtabban beszélhetnénk.

Így a két fiú James szobájában folytatta a beszélgetést. Szó volt ott mindenről, amely a korukbeli fiúkat csak érdekelheti: sport, mágia, lányok. Az utóbbi kategóriánál Teddy lelkesen mesélte, hogy Victoire-ral úgy tűnik, hogy most minden a legnagyobb harmóniában van, s elképzelhető, hogy a lány is meglátogatja majd őket itt.
- Mióta érdeklik őt a sárkányok?
- Azt mondta, hogy mivel az életem részei ezek a fenséges bestiák, ő is megpróbálja őket elfogadni. Kezdetnek megnézne egyet magának.
- Ez tényleg nagy haladás az unokatesómnál – jegyezte meg James.
- És veled mi újság? – kérdezte Teddy bujkáló mosollyal.
- Mi lenne?
- Tudod, kire gondolok.
James szíve fájdalmasan összerándult. Mit is mondhatna Teddynek Morganről? Hogy a lány most még jobban haragszik rá, mint azelőtt? Hogy hibát követett el a türelmetlenségével? Ezt csak nem mondhatja ő, James Potter, a lányok álma!
- Fogalmam sincs – füllentette.
- Morgan Malfoyra gondolok. Tudom, hogy oda vagy érte. Sikerült már előre lépned?
- Csókolóztunk a múltkor.
- Na! Ez klassz! – örvendezett Teddy. – Pedig én már azt hittem a bál után, hogy semmi esélyed ez egyszer. Szerencsére tévedtem.
- Ne örülj előre, barátom. Még nem fejeztem be – sóhajtotta fásultan James. – Csókolóztunk, igen, s ennek örömére lekevert nekem egyet.
- Ne haragudj, Jimmy, de ezt nem értem – ráncolta a homlokát Teddy.
- Mit nem értesz azon, hogy pofon vágott?
- Hát, hogy ha csókolóztatok, akkor mért ütött meg?
- Mert én csak lesmároltam, miközben ő szájon át lélegeztetett.
- Még mindig nem kristálytiszta – vakarta meg a fejét Teddy.
- Hát az úgy volt, Teddy, hogy az egyik edzésen beleestem a vízbe, s ő húzott ki, én meg előadtam, hogy elájultam, és ő csak segíteni akart, én meg nem bírtam a véremmel, s megcsókoltam. Morgan meg kiakadt.
- Hűha, ez aztán a kacifántos sztori! De te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak játszod magad, Jimmy?
- Ilyen hülye vagyok, a jelek szerint – harapott az ajkába James. – Csak tudod nem bírtam megállni, ott volt a szája az enyémen. Mit kellett volna tennem? Feküdni tovább, mint egy faszent? Nem reagálni, mikor az életem nője ilyen közel van hozzám?
- James, nagyon jól tudod, hogy Morgan nem olyan lány, akivel eddig dolgod volt. Tudod, hogy érte küzdened kell, s neki nagy valószínűséggel nem egy izomagy kell.
- Igen, tudom.
- Akkor arra az egy kérdésemre válaszolj, hogy miért vagy ilyen balfék?
James hosszú ideig gondolkozott a fiú kérdésén, mielőtt válaszolt volna. Sorba vett mindent, ami azóta történt, hogy először felfigyelt a lányra a Roxfort folyosóján egészen az éjjeli álmáig. Odakint közben már beköszöntött a reggel.
- Mert nem győzök várni. Mert kell nekem. Mert megőrjít ez a várakozás. Mert nem tudom, hogy hányadán állok vele. Mert ő az első, aki megmozgat bennem valamit. Mert szeretem őt.
- Akkor én segítek neked, hogy megszerezd őt.
- Tényleg? – csillant fel James szeme.
- Igen. Amíg itt vagyok, azon leszek, hogy zöld ágra vergődj Morgannel. Úgy látom, hogy tényleg komolyan gondolod, életedben először. Nem hagyhatom, hogy a kisöcsém elszúrja.
- És hogy fogjuk csinálni?
- Először is, öltözz fel, és amint lehet, kérj bocsánatot.
- Kérjek bocsánatot? Ez komoly? – fintorodott el James.
- Igen, miért? Derogál talán?
- Nem, csak… de mégis. Az nem lenne olyan gyenge dolog? Úgy értem, nem túl férfias?
- Bocsánatot kérni pont, hogy férfias és nagyon bátor dolog – mutatott rá Teddy. – A bocsánatkéréshez nagyobb bátorság kell, mint ahhoz, hogy megbántsunk valakit.
- Gondolod?
- Tudom, pontosan tudom. Hidd el, Morgan értékelni fogja a dolgot. A lányok szeretik a komoly srácokat, s ezzel az érettséged bizonyítod. Menj oda hozzá mielőbb, s kérj bocsánatot. Mennyi idő telt el a csók óta?
- Tegnap történt. Utána egész nap rám se nézett.
- Akkor eleget vártál. Keresd meg még a reggeli előtt, és beszélj vele.
- De mért kérjek elnézést az érzéseim kimutatásáért? – értetlenkedett James.
- Mert az ő beleegyezése nélkül tetted.
- Most komolyan engedélyt kellene kérnem, hogy megcsókolhassam?
- Így illik, igen.
- De sosem kértem engedélyt egy lánytól sem! És ami azt illeti, ő sem kérdezte meg, hogy szájon át lélegeztethet-e – fonta keresztbe a karjait James.
- Jaj, ne szórakozz már! – csapott a fejére Teddy. – Még jó, hogy nem kérdi meg egy eszméletlentől, hogy megmentheti-e az életét! És ha már itt tartunk, köszönd is meg neki a segítséget. Légy udvarias és szerény, már ha megy neked.
- Én maga vagyok a megtestesült udvariasság és szerénység.
- Hát majd meglátjuk, mire mész vele.

Jamesnek valahogy nem fűlött a foga megtenni mindazt, amit Teddy javasolt neki, de abban a pillanatban nem volt jobb ötlete. Ráadásul Teddynek már volt tapasztalata bőven abban, hogyan is kell megbékíteni egy lányt. Így amint fényt látott kiszűrődni Morgan szobaajtaja alól, azonnal bekopogott. Még ő maga is meglepődött azon, hogy egy pillanatra sem habozott megtenni ezt. Valószínűleg az álma mély nyomokat hagyott benne. Nem akart az álombéli szerencsétlen Jamesre hasonlítani semmiképpen sem.
Morgan álmos arccal nyitott ajtót, de amikor meglátta Jamest odakint, azonnal felébredt.
- Mit akarsz, tökfej?
- Beszélni veled.
- Nekünk nincs miről beszélnünk.
James előtt felrémlettek az éjszaka eseményei, s az, hogy a lány akkor is le akarta rázni. Nem, ez most nem az a hely és idő.
- Szerintem pedig van – jelentette ki határozottan.
Morgant meglepte a fiú hangjában csengő magabiztosság. Az utóbbi időben ahhoz volt hozzászokva, hogy James elkezd hebegni-habogni. A pillanatnyi meglepetését kihasználva James már bent is volt a szobában.
- Nem mondtam, hogy bejöhetsz – ocsúdott fel Morgan.
- Már bejöttem, szóval mindegy.
- Mégis mit képzelsz magadról, Potter? – fakadt ki a lány. – Nem elég, hogy téged látlak először ezen a reggelen, még rám is töröd az ajtót? Csak úgy engedély nélkül besétállsz a szobámba?!
- Mondtam, hogy beszélnünk kell. – Jamest csak még jobban feltüzelték a lány szavai. Nem hagyja magát elbátorítani. Ő James Potter!
- Én meg megmondtam, hogy nekünk nincs…
James olyan közel lépett a lányhoz, hogy abban bennakadt a szó. Morgan lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogyan James egyre közelebb és közelebb lép hozzá. Meg fogja csókolni!
Jamesnek valóban megfordul egy pillanat erejéig a fejében, hogy egy csókkal hallgattatja el a lányt, de aztán eszébe jutottak Teddy intései.
- Figyelj, Morgan, én csak szeretnék elnézést kérni, amiért a múltkor megcsókoltalak.
- Te nem megcsókoltál, James, hanem kihasználtad a helyzetet.
- Tényleg sajnálom azt, ami történt, Morgan. Nem kellett volna. Csak tudod, nem gondolkodtam, hanem ösztönből cselekedtem. Vonzódom hozzád, te is tudod, s amikor olyan közel voltál… nem tudtam uralkodni magamon.
- James, ezt ne akard nekem bemesélni.
- Mit?
- Hogy annyira vonzódsz meg a többi. Úgy viselkedsz, mint egy hülye kisgyerek, aki nem kapja meg azt, amit akar. Nekem nincs ilyenre szükségem, nekem férfi kell.
- Én tudok férfi lenni, hidd el. Csak adj egy esélyt.
- Nem érzem azt, hogy megbízhatok benned, sajnálom. Nem akarok tőled semmit sem addig, amíg ilyen vagy.
Addig, amíg ilyen vagy. Addig, amíg ilyen vagy. Ezek szerint akkor nincs minden veszve!
- Ha megváltozom, leszel a barátnőm?
- Ha megváltoztál, visszatérünk rá, de úgyis képtelen vagy megváltozni.
- Meg fogsz lepődni.
- Szerintem nem fogok – felelte Morgan. – Viszont kíváncsian várom, hogy mikor adod fel. Hogy mikor hagy alább a nagy szerelmed.
- Soha. – James életében először mondta ezt teljes meggyőződéssel. – Rám sem fogsz ismerni! Olyan leszek, mint amilyenre szükséged van.
- Szerintem annak az esélye, hogy te igazi férfivé válj annyi, mint annak az esélye, hogy megtaníthatsz egy trollt rúnát olvasni.
- Meg fogsz lepődni, Morgan. Egy másik James Pottert fogsz megismerni.
- Nekem nem egy másik James Potter kell, hanem egy igazi férfi. Egy férfi, aki okos, határozott, vannak tervei az élettel kapcsolatban, s aki engem igazi nőnek lát, nemcsak meg akar dönteni.
- Én sem úgy tekintek rád, mint egy trófeára.
- Hagyjuk ezt. Bebizonyítottad a múltkor – legyintett Morgan. – Képtelen vagy normálisan viselkedni, de én jól szórakozom majd rajtad.
- Majd meglátod, szépségem – fogadkozott James.
- Na, most már elmész végre?
- Akkor megbocsátod a csókot?
- Azért többet kell teperned.
- Hát jó, akkor csak figyelj! – James színpadiasan meghajolt, majd elhagyta a szobát. Fogalma sem volt arról, hogy hogyan is fogja teljesíteni a lány kívánságát, de nem is foglalkozott vele. Csak az számított, hogy Morgan nem utasította el végleg, s ő ettől boldog volt.
- Szegény pára – nézett utána az ajtóból Morgan. – Úgysem jön össze, nekem férfi kell.