Jamesnek siker�l m�g m�lyebbre s�llyednie szeretett h�lgye szem�ben, azonban m�g a szem�tdomb felett is felragyog a sz�v�rv�ny, amikor nem v�rt seg�t� kezet kap. Ek�zben egy r�gi ismer�s t�pi fel a begy�gyult sebeket...

Meg kellett kapaszkodnia a sv�dasztal sz�l�ben, mert �gy �rezte, hogy forog vele a vil�g. M�r nem Mr. Order b�lj�n volt, hanem egy r�g elfeledett kor alkony�n. Nemr�g tette le a RAVASZ - vizsg�t, s rem�nyekkel telve tekintett az elj�vend� �vekbe. Tudta, hogy h�bor�ra k�sz�lnek, s, hogy n�vekszik az ismeretlen s�t�ts�g, de ez nem zavarta, mivel bar�tok �lltak mellette: �, James, Remus �s Peter. N�gyen �r�kk�, a tekerg�k sz�vets�ge. Emellett feltett sz�nd�ka volt az, hogy v�gre meg�llapodjon, s tudta, hogy ki lenne a m�lt� t�rs a sz�m�ra. A l�ny a legszebb volt az eg�sz Roxfortban, s hab�r �veken kereszt�l hadban �lltak (a h�lgy Lily Evans legjobb bar�tn�je volt, �gy �rthet�, hogy nem kedvelte � sem a tekerg�ket), b�zott abban, hogy a m�ltkori bankett ut�n Silvya v�gre beadja a derek�t, s r�j�n arra, amire Lily is, hogy � bizony egy tekerg�nek lett teremtve. P�r h�t telt el a bankett �ta, odakint jav�ban tombolt a j�liusi ny�r, s James �s Lily az esk�v�j�kre k�sz�ltek, ahol bizony �, Sirius Black lesz az egyik, Silvya pedig a m�sik tan�. Elhat�rozta, hogy amint a l�ny visszat�rt a csal�di nyaral�sb�l, � sz�nt fog vallani. Elmondja, hogy a m�ltkori cs�k teljesen igaz volt, s, hogy szerelmes �let�ben el�sz�r valakibe. Rem�nyei szerint a l�ny majd kedvez�en fogadja a k�zeled�s�t.
Elj�tt h�t a nap, a nagy nap, a vallom�s napja, s �, a fiatal �s er�s Sirius Black bekopogott a Smith csal�d h�z�nak ajtaj�n. Lilyt�l tudta, hogy bar�tn�je az el�z� este �rt haza. �sszeszedte h�t minden b�tors�g�t, s egy csokor feh�r tulip�nnal a kez�ben elment �lete szerelm�hez. Az ajt�t a l�ny nyitotta ki, s � ezt j� el�jelnek vette. Silvya f�jdalmas tekintettel n�zett hol a vir�gra, hol pedig az el�tte �ll� v�r�s�d� arc� fi�ra.
- Szi-szia, Silvya – k�sz�nt Sirius. A sz�ve a tork�ban dobogott, m�g sosem �rezte �gy mag�t. Sok l�nnyal volt m�r dolga �let�ben, � �s James a roxfortos l�nyok �lmai voltak, de Silvya m�s volt. Neki hi�ba csapta a szelet. Ez�rt szeretett bel�, Sirius Black bizony szerette a kih�v�sokat. – Lily mondta, hogy visszaj�tt�l. Milyen volt a nyaral�s?
- R�vid – felelte a l�ny t�m�ren �s nem t�lzottan bar�ts�gosan.
- �n…�n csak az�rt j�ttem – vett er�t mag�n Sirius. – Sz�val ezt neked hoztam.
Silvya �tvette a csokrot, majd az ajt�f�lf�nak d�lt.
- Nem kellett volna, Black. Figyelj, ami a banketten t�rt�nt… ha arr�l szeretn�l besz�lni. – A l�ny m�lyet s�hajtott, majd az udvaron fel�ll�tott hinta fel� b�k�tt. – Besz�lj�k meg ott.
Sirius szapor�n b�logatott, majd k�vette a l�nyt. Silvya letelepedett a hint�ra, s zavartan simogatni kezdte a tulip�n szirmait. Hossz� csend k�vetkezett, csup�n a szell� l�gy lengedez�se t�rte meg az utca csendj�t. Forr� alkonyi nap borult r�juk, az eget v�rv�r�sre festette a lenyugv� nap.
- Figyelj, Silvya, szeretn�k komolyan besz�lni veled – el�gelte meg a csendet Sirius. – Az, ami a banketten t�rt�nt elgondolkodtatott. R�j�ttem, hogy folytatni szeretn�m veled azt, amit ott elkezdt�nk.
- Ezt hogy �rted? – n�zett fel r� a l�ny, szem�ben ijedts�g csillant meg.
- H�t tudod, ahogyan a feln�ttek szokt�k: esk�v�, gyerekek…
- Te meg akarod k�rni a kezem? – A l�ny kez�b�l kiestek a tulip�nok.
- A k�zelj�v�ben igen. – Sirius m�g soha �let�ben nem volt ilyen komoly. – Ha m�k�dne a kapcsolatunk, akkor szerintem r�vid �ton Mrs. Blackk� tenn�lek. Lenne egy sz�p kis h�zunk, �s kett� vagy h�rom gyerek�nk.
- �s m�gis mib�l akarod ezt megteremteni? – A l�ny hangj�b�l �radt a mar� g�ny.
- Auror leszek, �s lesz �ll�som, hidd el. Mindent megadok majd a csal�domnak.
- Egy bagolyra sem tudn�l vigy�zni – jegyezte meg a l�ny szinte csak �gy mag�nak.
- Ezt mi�rt mondod? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Sirius.
- Mert ez az igazs�g, Sirius. Lusta vagy �s megb�zhatatlan. Az elm�lt �vekben nem �rdekelt m�s csak az ostoba cs�nyek �s a kviddics. Sosem volt �letc�lod, nem voltak igazi �lmaid. Semmi olyat nem tett�l, amellyel a j�v�ben nagy emberr� v�lhatn�l.
- Nem el�g neked egy j� �s becs�letes ember, aki szeret? – k�rdezte a fi�.
- Nem, sajn�lom. – Silvya fel�llt. – Nekem egy olyan ember kell, aki tudja, hogy mit akar �s meg is szerzi. Valaki, aki er�s �s hatalmas.
- Az er�s �s hatalmas emberek csak magukat szeretik.
- T�vedsz. – A l�ny �br�ndos tekintettel b�mult fel az alkonyi �gre. Amikor megsz�lalt a szeme csillogott, s a hangja tele volt v�gyakkal: - Van olyan ember, aki nagy c�lokat d�delget. Valaki, aki el is fogja �ket �rni, s aki igenis k�pes szeretni.
- Sz�val m�r meg is tal�ltad? – szorult �k�lbe a fi� keze.
- Hogy? – n�zett r� a l�ny �gy, mintha csak most vette volna �szre, hogy a fi� is ott van.
- �gy besz�lsz r�la, mintha m�r meg is tal�ltad volna.
- Mert �gy van. Sirius, �n nem lehetek veled, mert m�snak sz�nt az �g.
- �s a bankett?
- A banketten sokat ittam, �s am�gy is azt hittem, hogy nincs es�lyem n�la. De t�vedtem, tal�lkoztam vele nemr�g, �s maga mell� akar. – Silvya megsz�llott t�zben �gett.
- Sz�val csak sz�rakozt�l velem. – Sirius hangja sz�raz volt.
- Nem hittem volna, hogy ennyire a sz�vedre veszed, Black. Annyi l�nnyal cs�kol�zt�l m�r, nem gondoltam, hogy �rzel ak�rmit is.
- �n bel�d szerettem, te �tkozott boszork�ny! – fakadt ki Sirius. – Sosem j�tt�l el velem randira, �gy amikor cs�kol�ztunk a banketten, s az eg�sz est�t egy�tt t�lt�tt�k, �s ne is tagadd, hogy j�l �rezted magad, akkor �n azt hittem, hogy te is �gy �rzel!
- Rosszul hitted, sajn�lom.
- Mondd, hogy nem �rezted j�l magad! – ragadta meg a l�ny v�llait a fi�.
- Eressz el, Black, ez f�j!
- Mondd a szemembe, hogy nem �rezt�l semmit!
- Nem �reztem semmit – ny�gte a l�ny, de nem n�zett a fi� szem�be.
- Hazudsz – sziszegte Sirius. Elengedte a l�nyt, s a hint�nak t�maszkodott. – Mi�rt �ltatod magad? Tetszem neked, mi�rt nem vagy k�pes elfogadni?
Silvya idegesen felpattant a hint�r�l.
- Nagy t�ved�sben vagy, Black! Mondom, hogy r�szeg voltam!
- A sz�d hazudhat, de a tested nem – jelentette ki Sirius, majd mag�hoz vonta a l�nyt, s szenved�lyesen megcs�kolta.
Silvya el�sz�r eltolta mag�t�l, s pofon akarta v�gni, de amikor Sirius ism�t megcs�kolta, belet�r�dve viszonozta azt.
- L�tod, err�l besz�lek – lihegte Sirius. – Vonz�dsz hozz�m.
- Lehet – ismerte el Silvya. – De akkor sem lehetek veled.
- Mi�rt nem?
- Mert melletted nem vinn�m semmire. Egy k�z�pszer� �letem lenne.
- �n mindent megadn�k, amit csak akarsz.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan – cs�v�lta a fej�t Silvya. – Lehet, hogy tal�ln�l egy eg�sz j�l fizet� �ll�st. Biztos remek apja lenn�l a k�lykeinknek, de mi lesz a hatalommal? Mi lesz a befoly�ssal? Sosem szerezn�l meg olyan poz�ci�t, amely nagy befoly�ssal j�r. Sosem tudn�l befutni f�nyes karriert, sosem lenn�l ismert. Egy teljesen �tlagos angol polg�r vagy, Sirius. Nincs ezzel semmi baj, de nekem t�bb kell. �n nem akarok eg�sz nap otthon �lni �s h�ziasszonykodni, �n nem akarok gyereket sem, �n karriert akarok �s f�ny�z�st. Nem k�z�pszer� �letre sz�lettem. Amire v�gyok, azt te sosem adhatod meg. – Silvya Sirius kez�be nyomta a tulip�nokat, s elindult visszafel� a h�zba. – Egyszer majd megtal�lod azt a n�t, akit neked teremtettek, de sajnos az nem �n vagyok. Sajn�lom, Sirius, eg�sz j� sr�c vagy, vonz�dom hozz�d, de csak a testedhez, sosem lenn�l m�lt� szellemi t�rsam. Nem tudok r�d feln�zni.
Silvya minden egyes szava k�sd�f�s volt Sirius sz�m�ra. M�g sosem d�ng�lt�k �gy a f�ldbe, m�g sosem al�zt�k meg. A l�ny szavai a h�s�ba martak, s lerombolt�k minden b�szkes�g�t. Silvya Smith egy senkinek tartja. A l�ny, akibe beleszeretett, megveti �t. F�jdalmas felismer�s volt, olyan, amely egy �leten �t kihatott az �let�re.
- �s �r� fel tudsz n�zni? – k�rdezte hidegen.
- Benne a legend�k t�ze �g. Tele van nagy tervekkel �s k�l�n�sen tehets�ges.
- Akkor menj csak hozz�, de nehogy k�s�bb megb�nd.
- Nem fogom – jelentette ki magabiztosan a l�ny, de akkor m�g nem tudta, hogy csaknem tizenhat �vvel k�s�bb mindent megb�n majd.
Sirius Black �gy l�tta maga el�tt a jelenetet, mintha csak tegnap t�rt�nt volna. S lassan elkezdett kirajzol�dni el�tte annak a napnak a k�pe, amelyen hossz� �vek ut�n ism�t tal�lkozott a n�vel…
- Sirius! Sirius! – Eml�keib�l bar�tja hangja �bresztette fel. – Tapmancs, j�l vagy?
- J�l, James, csak eml�keztem – morogta Sirius, majd az asztalhoz ny�lt, hogy le�bl�tse sajg�  sz�v�t egy poh�r whiskyvel.
- Mit kereshet � itt? – k�rdezte James, s az ajt�ban �ll� n�re n�zett. M�r � is felismerte.
- �jabb �ldozatot.
 

Am�g Sirius az eml�keiben �szott, addig az ifj� James Potter hiszt�rikusan elindult az ajt�ban �ll� n� fel�, hogy ebben a szent percben v�gezzen vele. Most, hogy k�r�lvette �t a csal�d �s a bar�tok oltalm�nak hatalma, min�l el�bb meg akart szabadulni Anabella Watkinst�l. A n� tett k�t l�p�st beljebb, s a f�ny l�tatni engedte �t teljes val�j�ban: magas, kifog�stalan alak� n� volt, b�borv�r�s b�li ruh�ban, s kiengedett hajjal. S�t�t szem�ben az �rdekl�d�s keveredett a tal�lkoz�s f�lelm�vel. Nem tudta mire v�lni a fi�t, akivel a Denem-h�zban is �sszefutott, s aki most �r�lt m�dj�ra rontott fel�. James �tk�zben megbotlott a borosty�nsz�n� sz�nyegben, s v�g�l a n� l�bai el�tt �rt f�ldet.
- Tiszta nagyap�d vagy – sz�lalt meg Silvya eln�z� mosollyal.
- Hogy mer�szeli a sz�j�ra venni a nagyap�mat?! – n�zett fel r� James, de a l�mpa f�nye vil�goss� tette el�tte is annak a t�ny�t, hogy ez a n� nem Anabella Watkins, csup�n egy cs�ppet hasonl�t r�. – �.
Harry �s a t�bbiek megk�nnyebb�lten tett�k vissza p�lc�ikat a tal�rjuk belsej�be. Vakl�rma volt csak. Harry sz�v�r�l nagy k� esett le, semmi kedve sem lett volna egy �jabb j�tszm�hoz Anabella Watkinsszal. Dante Steinhauser is hasonl�k�ppen �rzett, csak az � v�ll�t m�g nyomta egyfajta felel�ss�g is, hiszen � v�gzett Anabell�val. Milyen kellemetlen lett volna, ha kider�l, hogy nem siker�lt neki! Mekkora sz�gyen! Egy �leten �t hallgathatn� Rufus g�nykacaj�t. R�ad�sul itt volt neki Keira, akit meg kellett v�denie, mert abban biztos volt, hogy Anabella rajta �llna bossz�t legel�sz�r, hiszen beteges vonzalmat �rzett Dante ir�nt. A f�rfi ism�t undort �rzett maga ir�nt, ami�rt k�pes volt beszennyezni mag�t azzal a n�vel. Hogy volt k�pes a mag��v� tenni? Minden tett�t az vez�relte, hogy visszahozhassa Keir�t. Legal�bbis ezzel vigasztalta mag�t, amikor esz�be jutottak a l�gyottjai Anabell�val. Lefek�dt a megtestes�lt gonosszal… ez nem olyasmi, amit sz�vesen megoszt majd a gyermekeivel. Vagy ak�rki m�ssal.
- Eln�z�st, a fiam �sszekeverte valakivel – l�pett a n�h�z Harry.
- �n biztosan Harry, James fia.
- Igen – b�lintott Harry. – �s �nben kit tisztelhet�nk?
- Tisztelni? J� is volna az. – A n� tekintete sejtelmes volt. – Nincs bennem semmi tisztelnival�, Mr. Potter. De a k�rd�s�re a v�laszom: Silvya Smith vagyok, az �n keresztanyja.
Harrynek az arc�ra fagyott a mosoly. Sosem jutott esz�be, hogy lehet egy keresztanyja is, s most nem tudta hov� tenni a n� felbukkan�s�t.
- Akkor maga a keresztmam�nk? – tudakolta James m�g mindig a f�ld�n fekve.
- �gy is mondhatjuk – s�hajtotta a n�.
- James, �llj m�r fel – mondta Harry a fi�nak. – �s szabad megk�rdeznem, hogy mit keres itt?
- Hallottam, hogy Lily�k visszat�rtek a hal�lb�l, szeretn�k vel�k besz�lni, ha lehet.
- M�r hogy lehetne?! – �rt hozz�juk Sirius Black a d�ht�l remegve, s a whiskyt�l m�morosan. – Azt hiszed, hogy ide dugod a k�ped ennyi �v ut�n, �s majd minden rendben lesz?! H�t vedd tudom�sul, Silvya Smith, hogy az a vil�g r�g elm�lt, amikor neked helyed volt k�z�tt�nk!
- Nem is hozz�d j�ttem, Black, hanem Lilyhez.
- Lily nem akar l�tni! – Siriusb�l csak �gy fr�cs�g�tt az indulat.
- Lily el�g nagyl�ny ahhoz, hogy ezt eld�ntse maga �s t�j�koztassa r�la Silt – sz�lalt meg Lily Evans kedvesen. – �llj f�lre, Sirius, k�rlek.
- Nem besz�lhetsz vele – n�zett h�tra a v�lla f�l�tt Sirius. – Ez a n� el�rult.
- Pontosan tudom, hogy mit tett, s �n szeretn�k besz�lni vele. Jogom van hozz�.
- Ez a n� el�rult minket.
- M�g a hal�lra�t�ltnek is megadj�k az utols� sz� jog�t – mondta Lily. – Egy�bk�nt is, teljesen r�szeg vagy. James, k�rlek.
- J�zanul is ezt mondan�m! – ki�ltotta Sirius.
- Gyere, Sirius, hagyjuk �ket – karolta �t bar�tj�t James Potter.
- Minden szava hazugs�g! Idej�n ennyi �v ut�n, mikor m�r b�ke van! Azt hiszi, hogy megbocs�tunk, de sosem fogunk! Aki k�gy�nak sz�letett, az az is marad!
Miut�n James �s a k�s�bb csatlakozott Remus kivitt�k felzaklatott bar�tjukat a leveg�re, Silvya Smith h�l�s tekintettel n�zett egykori bar�tn�j�re.
- K�sz�n�m, Lily.
- Ez csak annyit jelent, hogy meghallgatlak, nem azt, hogy megbocs�tok. – Semmi nyoma sem volt Lily kedves term�szet�nek, ugyanis kem�ny volt a hangja.
Harry csak egyszer l�tta ilyennek az anyj�t, amikor az m�g inferus volt. Nem tudta, hogy mi t�rt�nhetett a j�vev�ny �s a csal�dja k�z�tt, de azt �rezte, hogy valami s�lyos dolgoknak kellett t�rt�nnie. Lily �s Silvya elindultak fel az emeletre, hogy keressenek egy csendes zugot, Rufus Order pedig a vend�geihez fordult:
- Kedveseim, ne hagyjuk, hogy ez a kis k�zj�t�k kedv�nket szegje. Folytat�djon a b�l!
Az ifj� James Potter f�sultan heveredett le az egyik asztal mell�, s �gy d�nt�tt, hogy ennyi izgalomra m�r inni kellene valamit, �gy �nt�tt mag�nak pezsg�t. A fiatalok vigyorogva telepedtek k�r�.
- M�g, hogy Anabella visszat�rt… - kezdte Scorpius.
- Ne kezd, Malfoy! – csapta r� a poharat az asztalra James. – A s�t�ten t�nyleg �gy l�ttuk, hogy � az.
- Potter igazat besz�l – helyeselt Morgan. – �n is annak a n�nek l�ttam.
- Na, l�tj�tok – d�lt h�tra a sz�k�n James.
- M�g j�, hogy f�lren�zt�tek – s�hajtotta Lily. – Semmi kedvem se lenne �jra hadakozni azzal a n�vel.
- Nekem sem – �lelte �t a l�nyt Scorpius.
- Kinek lenne?
- Szerintem senkinek – felelte Morgan. – Ahogy eln�ztem a feln�tteket… el�gg� megijedtek.
- Csod�lod? Ha az a n� �lne, akkor az azt jelenten�, hogy nem lehet elpuszt�tani, vagy neki is vannak olyan iz�… holtkruszkjai, mint az apj�nak.
- Az horcrux, te szerencs�tlen – jav�totta ki Morgan g�nyosan.
- Most m�rt vagy ilyen morci? – h�zta k�zelebb a sz�k�t a l�ny�hoz James. – A temet�ben j� kis csapat voltunk.
- Marh�ra – k�ny�k�lt az asztalra Morgan unottan. – Te ott is egy �rz�ketlen faszkalap volt�l.
Tr�g�r szavait d�bbent csend k�vette. Scorpius m�g sosem hallott ilyen cs�nya kifejez�st a h�ga sz�j�b�l, �gy arra k�vetkeztetett, hogy James igencsak kih�zhatta a gyuf�t.
- Ezt most mivel �rdemeltem ki, sz�ps�gem? – duruzsolta James, a pezsg� kezdte kifejteni a hat�s�t.
- Azzal, hogy kihaszn�ltad a helyzetet. Azzal, hogy h�lye kisgyerek m�dj�ra viselkedt�l. Azzal, hogy az enged�lyem n�lk�l  lesm�rolt�l! – Morgan az utols� mondatot m�r �v�lt�tte.
- Te lesm�roltad a h�gomat? – kapta fel a fej�t Scorpius. Nem akarta elhinni, hogy j�vend�beli s�gora t�nyleg ilyen b�na. T�nyleg nem tanul semmib�l.
- Csak, hogy befogja a sz�j�t. Nem akartam, hogy Anabella-keresztmama megtal�ljon minket. �
- �s mi�rt hangoskodtam? – tette cs�p�re a kez�t a l�ny. – Mert ez az idi�ta rontotta el az utunkat! Miatta k�t�tt�nk ki abban a nyomaszt� temet�ben. Mindenr�l te tehetsz, Potter!
- Ne mondd, hogy nem �lvezted a cs�kom – fogta meg a l�ny �ll�t James.
- H�t pedig nem! Egy b�ka is jobban cs�kol n�lad!
- M�rt, tal�n m�r pr�b�ltad? – szaladt ki James sz�j�n.
Csend k�vetkezett, Morgan arca egyre v�r�sebb lett, Scorpius �s Lily pedig mosolyogva figyelt�k a m�sort.
- Biztosan lesm�rolt�l egy b�k�t, h�tha hercegg� v�ltozik. �s tudod, mit, Morg? K�zben az�rt foh�szkodt�l, hogy „ l�cci kedves b�kuci, v�ltozz James Potterr�! Mert �n titkon oda vagyok �m �rte, csak az�rt tagadom, mert ez felizgat” !
James monol�gj�t egy hatalmas, csattan�s pofon szak�totta f�lbe Morgan Malfoy j�volt�b�l.
- Azt hiszed, hogy mindenki el van �julva t�led, mi? H�t tudd meg, James Sirius Potter, hogy el�bb lenn�k �ngyilkos, minthogy veled legyek. Te egoista, k�tsz�n�, h�lye troll!
- Ugyan m�r, cica! – ki�ltott a viharos l�ptekkel t�voz� l�ny ut�n James. – Mi�rt nem k�pes elismerni, hogy bel�m esett?
- Mert tal�n pont ford�tva van, bar�tom – �llt fel Scorpius is. – Arra nem gondolt�l, hogy igaz�b�l te est�l bele a h�gomba, s nem b�rod elviselni, hogy nem kellesz neki?
- �n mindenkinek kellek.
- A mell�kelt �bra szerint nem. Gyere, Lily, menj�nk t�ncolni.
- Ne szomorkodj, Jimmy, biztosan tal�lsz m�s l�nyt – simogatta meg b�tyja arc�t Lily. – Felejtsd el �t, semmi es�lyed. Add fel.
James arc�r�l lehervadt a szemtelen vigyor.
- Adjam fel?

Az este h�tral�v� r�sz�ben James nem ivott egy kortyot sem, s nem k�rt fel senkit sem. Mag�nyosan �ld�g�lt az asztaln�l, s h�ga szavain t�prengett. T�nyleg fel kellene adnia? Most komolyan adja fel? De neki sz�ks�ge van Morganre! B�natosan felpattant, s kiment az udvarra. Kisv�rtatva megjelent mellette a nagyapja, s helyet foglalt Jamesszel szemben.
- Sirius hogy van? – �rdekl�d�tt a fi�.
- M�r jobban, hazavittem. Kicsit fel�nt�tt a garatra ma este.
- Ki ez a n�?
- Egy r�gi ismer�s�nk.
- Sokkal t�bbnek t�nt r�gi ismer�sn�l. �gy l�ttam, hogy Sirius nagyon haragszik r�.
- Tudod, kisunok�m, Sirius szerelmes volt ebbe a n�be – t�j�koztatta a f�rfi keser�des hangon.
- Szerelmes? – kerekedtek el a fi� szemei. – Ezt nem gondoltam volna, hiszen �gy besz�lt hozz�, mintha gy�l�ln�!
- A gy�l�let �s a szerelem k�z�tt vajmi v�kony a hat�r.
James erre felkapta a fej�t. Morgan k�ts�gk�v�l nem szerette �t. V�kony a hat�r?
- Ez mit jelent?
- L�tom, ez a t�ma �rdekel – nevetett fel James Potter.
- Csak k�v�ncsi vagyok.
- Ha ennyire �rdekel, akkor megpr�b�lom elmagyar�zni. A l�nyeg nem mindig az, hogy a kiv�lasztott szeressen minket, hanem az, hogy �rzelmei legyenek az ir�nyunkban. A dolog nyitja, hogy ne legyen k�z�mb�s. A v�l�peres �gyv�dek is azt tan�csolj�k az �gyfeleiknek, hogy am�g haragszanak egym�sra, addig pr�b�lj�k meg megmenteni a kapcsolatukat, mert ameddig �rzelem van, addig az azt jelenti, hogy foglalkozunk a m�sikkal. A k�z�mb�ss�g a legrosszabb �llapot.
- Honn�t tudod azt, hogy ez m�k�dik?
- Tapasztaltam a nagyany�dn�l.
- A nagyin�l? – A t�ma kezdett egyre �rdekesebb� v�lni James szem�ben.
- Tudod, James, nem mindig voltunk �m ilyen j�ban.
- Hogyan? �n azt hittem, hogy a ti szerelmetek olyan, mint ap��k�!
- H�t m�g nem mes�lte senki? – nevetett fel James Potter. – A nagyany�d ut�lt engem.
- Ut�lt? – hitetlenkedett James. – Nem lehet igaz.
- De bizony! A nagyany�d nem kedvelt a nagy sz�m miatt. Akkoriban el�gg� gyerekesen viselkedtem, ezt bel�tom, de akkor is azok voltak �letem legszebb �vei eddig. Tudod, a tekerg�k k�z� tartoztam, �s rengeteg cs�nyt k�vett�nk el, s igen n�pszer�ek voltunk a l�nyok k�r�ben.
- M�rmint te, Sirius…
- Remus �s egy m�sik fi�, aki az�ta m�r nem �l. – A f�rfi tekintet�n furcsa felh� cik�zott �t.
- �s sok bar�tn�t�k volt?
- Nem sz�k�lk�dt�nk, az biztos – mosolygott James Potter.
- �s a nagyi ki nem �llhatott.
- Mi az, hogy! Rengeteg id�mbe telt, mire megh�d�tottam.
- Mikor j�ttetek �ssze?
- Utols� �vben v�gre siker�lt. Mindig is vonz�dott hozz�m, de tele volt el��t�letekkel.
- Nagyapa, hogyan h�d�tottad meg? Tudni szeretn�k minden apr� r�szletet.
- �gy tudom, nem kell panaszkodnod l�ny-fronton.
- Azon nem is kell, buknak r�m, de… sz�val csak �rdekl�d�m.
- Jimmy, mondd el az igazat. Ki vele, hogy h�vj�k?
- Kit?
- A l�nyt, akivel meggy�lt a bajod.
- Nincs semmilyen l�ny – f�llentette a fi�, nem akarta, hogy a nagyapja b�n�nak l�ssa. – Csak �rdekl�d�m, nagyon �rdekesnek hangzik a sztoritok.
- James, ne vet�ts. �reg motoros vagyok m�r.
- Nincs senki.
James a tekintet�vel Morganre pillantott, aki az anyj�val besz�lgetett nem messze t�l�k. Id�k�zben letiszt�totta a b�li ruh�j�t, s �gy festett, mint egy kir�lyn�. Ezt nem kellett volna, a nagyapja azonnal �szrevette, s abban, ahogyan a fi� a l�nyra n�zett, s f�sultan s�hajtott, azonnal tudta, hogy hogyan is �ll a helyzet.
- Sz�val, az a sz�ke kis d�mon rabolta el a sz�ved, mi?
- �, Morgan Malfoy – vallotta be James. – Tudom, hogy bej�v�k neki, de nem hajland� beadni a derek�t.
- Csak az�rt akarod megh�d�tani, mert eddig kikosarazott?
- Eleinte csak ez�rt akartam, de most m�r… beleszerettem, nagyapa. Sosem gondoltam, hogy �rezni lehet ilyesmit. M�rmint �n mindig nagyon szerelmes voltam a bar�tn�imbe, legal�bbis ebben a hitben �ltem, de mi�ta �t ismerem, tudom, hogy ez az igazi. Belebolondulok, ha nem lesz a bar�tn�m. A v�rembe iv�dott, m�r r�m �lmaim is vannak miatta.
- Azt hiszem, j�csk�n r�f�zt�l, �des fiam, de tal�n a Tekerg�-hadm�velet seg�thet.
- Mi az a Tekerg�-hadm�velet?
- Egy m�dszer, amelyet Sirius dolgozott ki annak �rdek�ben, hogy megh�d�thassam nagyany�dat, s amint l�thatod, m�k�dik.
- Szerinted bev�lna Morgann�l?
- Nincs arra semmi biztos�t�k, hogy minden n�n�l m�k�dik, de b�zzunk benne. Mikor utazol vissza �szakra?
- Holnaput�n.
- Akkor holnap megbesz�lj�k, sz�lok Siriusnak.
- De � most kicsit maga alatt van… nem k�ne b�k�n hagynunk?
- �r�lni fog, hogy valami eltereli a figyelm�t. B�zd csak r�m, holnapt�l kezdet�t veszi a Morgan-hadm�velet!