T�bben mondt�tok m�r nekem, hogy nagyon r�videk a fejezetek az el�z� k�t reg�nyben megjelentekhez k�pest. Tudj�tok, eleve r�videbb, k�nnyedebb fejezeteket terveztem ide, de be kell l�tnom, hogy teljes joggal kritiz�ltatok. T�nyleg hosszabbra van sz�ks�g, kidolgozottabbra. Tudj�tok, mindig �gek a v�gyt�l, hogy min�le l�bb befejezzem az �ppen aktu�list r�szt, �s hozhassam Nektek, de �gy csak az lesz az eredm�nye, hogy �sszecsapom. Ez�rt �gy d�nt�ttem, hogy ink�bb ritk�bban hozom a folytat�st, de kidolgozottabb, �lvezetesebb munk�t adok Nektek, mert ezt �rdemlitek. :)
Sz�val, �me egy hosszabb fejezet. R�g �rtam ilyen hossz�t.

Morgan Malfoy kelletlen�l l�pkedett a Potter h�z fel� oldal�n a b�tyj�val. Az�rt �rkeztek, hogy inn�t induljanak el vissza a Steinhauser birtokra. Nemsok�ra ism�t �ssze lesz z�rva James Potterrel, azzal a felfuvalkodott h�lyaggal. Nagyon haragudott a fi�ra, s nem az�rt, mert az cs�kot lopott t�le, majd olyan pimaszul viselkedett. Az b�ntott a legjobban, hogy egyre ink�bb megkedvelte a fi�t, s kezdte elhinni, hogy megkomolyodhat. Erre James mindent t�nkretett a gyerekes viselked�s�vel. Tal�n a r�gi James Potter ism�t visszat�r. A nagyk�p� �nje ism�t fel�lkerekedik benne. De nem, azt Morgan ugyan nem v�rja meg. Elhat�rozta, hogy a lehet� legkem�nyebben fog ellen�llni. Ember legyen a talp�n ez a szemtelen k�ly�k, ha �t akarja megh�d�tani! �s mennyire magabiztos, szent�l hiszi, hogy Morgan szereti �t. Na, majd, � megmutatja neki, hogy milyen f�b�l faragt�k!
- Min gondolkodsz ennyire, Morg? – t�rte meg a csendet Scorpius.
- Semmi k�l�n�sen… csak azon, hogy k�r, hogy any��k nem tudtak elk�s�rni minket.
- Hiszen tudod, mindj�rt indul a rep�l�j�k. R�juk f�r a pihen�s.
- Igen, tudom. – Morgan sosem �rulta volna el a b�tyj�nak, hogy igaz�b�l egy cseppet sem zavarta, hogy Draco �s Astoria nem k�s�rik be �ket a Potter h�zba, hiszen hamarosan indulnak Amerik�ba, de azt m�gsem mondhatta el, hogy James Potteren t�ri a fej�t. Az olyan lett volna, mintha mag�nak Jamesnek vallotta volna be, hiszen Scorpius majd tov�bbadja Lilynek, � pedig a b�tyj�nak. Igazs�g szerint nem b�zott Scorpiusban, mivel sejtette, hogy m�r � is azon mesterkedik, hogy �sszehozza Jamesszel. Ezek ketten Lilyvel m�r meg�lmodt�k a t�k�letes csal�d k�p�t, csakhogy � nem akar James Potter �ppen aktu�lis bar�tn�je lenni. Mert a fi� �gyis k�ptelen hossz� t�v� kapcsolatra. Csak ezt Scorpius �s Lily k�ptelenek bel�tni. Egyed�l Emilyben b�zott meg, � volt a legjobb bar�tn�je, s tudta, hogy sosem adna tov�bb semmit sem Albusnak.
- K�v�ncsi vagyok, hogy hogyan folytat�dik majd a kik�pz�s�nk – folytatta Scorpius lelkesen.
- Szerintem folytatjuk ezt a Gregorovicsos m�dszert.
- Igen, biztosan – biccentett f�sultan Morgan.
- Szerinted milyen �rz�s lehet uralni az elemeket?
- J� – felelte t�m�ren a l�ny, mivel egy cseppet sem �rdekelte a t�ma. Csakis azon gondolkozott, hogy m�r csak p�r l�p�s �s viszontl�tja James Pottert. Az ideges�t� James Pottert.
- Morgan, mi van veled? – torpant meg a verand�n Scorpius.
- Mi lenne? Semmi.
- Kedvetlen vagy �s morcos.
- F�radt vagyok, nem aludtam j�l az �jjel – f�llentette Morgan.
- Biztos, hogy csak err�l van sz�? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Scorpius.
- Teljesen. Mi m�sr�l lehetne?
- Mondjuk arr�l, ami a b�lon t�rt�nt.
- M�rt, mi t�rt�nt a b�lon? – adta az �rtetlent a l�ny, holott j�l tudta, hogy mire gondol a b�tyja.
- Cs�ny�n hajba kapt�l James Potterrel.
- �s? – nevetett fel er�ltetetten a l�ny. – Mi k�ze ennek ahhoz, hogy kedvtelen vagyok?
- Mondjuk nem akarod �t viszontl�tni.
- Kit �rdekel? Engem nem zavar, ha tal�lkoznom kell vele. Teljesen hidegen hagy.
- Morg, a h�gom vagy, nekem nem kell hazudnod – simogatta meg a l�ny kez�t a fi�.
- �n nem hazudok! – h�z�dott el a l�ny hevesebben, mint szerette volna. Hihetetlen, hogy m�g a tulajdon b�tyja sem hisz neki! – Nem �rdekel �s pont.
- Hugi, �n csak seg�teni szeretn�k…
- Meg tudom oldani a dolgaimat egyed�l is, el�g nagyl�ny vagyok! – v�gott a szav�ba Morgan, majd, hogy szavainak nyomat�kot adjon fak�pn�l hagyta a b�tyj�t, s becs�ngetett a Potter h�zba.
Az ajt�t szerencs�re nem James Potter, hanem a h�ga, Lily nyitotta ki.
- Szia, Morgan! – �lelte meg leend� s�gorn�j�t, majd egy ugr�ssal Scorpiusn�l termett: - Annyira v�rtalak!
- �n is v�rtam, hogy tal�lkozzunk v�gre – lehelt puha cs�kot Lily sz�j�ra Scorpius.
- Ez neked cs�k? – tette cs�p�re a kez�t a l�ny, majd hirtelen �tkarolta Scorpius nyak�t �s mag�hoz h�zta. – Majd �n megmutatom neked, hogyan csin�lj�k a nagyok!
Mialatt �k egybeforrtak a cs�k hev�ben, valaki megk�sz�r�lte a tork�t. Scorpius finoman eltolta Lilyt, s r�gt�n elv�r�s�d�tt, amint megl�tta Harry Pottert az ajt�ban.
- J� napot, uram – pr�selte ki mag�b�l.
- J� napot, Scorpius – k�sz�nt Harry, mik�zben furcsa fintorral az arc�n m�regette a du�t.
Lily zavar�ban egyik l�b�r�l a m�sikra �llt, s maga sem �rtette, hogy mi�rt zavarja ennyire, hogy az apja megl�tta �ket, hiszen sz�mtalanszor l�tta m�r �ket cs�kol�zni. De valahogy most m�gis �gy �rezte, mintha rajtakapt�k volna valami b�n�s dolgon.
- Ej, ne �csorogjatok m�r odakint, hanem gyertek be! – ter�lt sz�t egy b�tor�t� mosoly Harry arc�n.
Morgan ocs�dott fel els�k�nt.
- Nem hallottad, Scorp, menj�nk be, a lord m�r biztosan v�r r�nk.
- �szint�n sz�lva, Lord Steinhauser m�g nem �rkezett meg – t�j�koztatta �ket Harry.
- Ez nem lehet igaz – d�nny�gte Morgan. Ezek szerint m�g t�bb id�t kell egy�tt t�ltenie Jamesszel.
- Tess�k? – k�rdezte Harry.
- Nem mondtam semmit, uram – v�gta r� a l�ny.
Harry f�rk�sz� tekintettel vizsg�lta Morgant, majd elindult befel� az ajt�n. Odabent n�pes t�meg gy�lt �ssze, ott volt a Potter csal�d, a Weasley csal�d �s m�g a Lupinok is. Mindenki az�rt j�tt, hogy b�cs�t vegyen gyermek�t�l, unok�j�t�l, vagy �ppen a rokon�t�l.
- Ezek szerint te is vel�nk j�ssz? – k�rdezte Scorpius Teddyt�l, mik�zben kezet fogtak.
- Igen, Lord Steinhauser sokat tud nekem mes�lni a s�rk�nyokr�l, �s sz�vesen fogad.
- Ez val�ban nagyszer�, Teddy! – Scorpius kedvelte a fi�t, s nagyon �r�lt, hogy vel�k tart.
- T�nyleg vel�nk j�ssz? – csatlakozott hozz�juk Morgan. � is szimpatikusnak tartotta a Potter csal�d keresztfi�t. S emellett nagyon �r�lt, hogy t�bben utaznak, �gy kisebb az es�lye annak, hogy James �s � kettesben tal�lkozzanak, mondjuk a birtok eb�dl�j�ben. Elhat�rozta, hogy soha t�bb� nem marad vele egyed�l.
- Bizony, Teddy elk�s�r minket – v�laszolt a fi� helyett Albus, aki �pp csak most �rt le a l�pcs�n Emilyvel a nyom�ban. – Sziasztok.
- Hello, Albus – ny�jtott kezet Scorpius.
- Morgan, annyira �r�l�k, hogy l�tlak – �llt a l�ny mell� mosolyogva Emily. – Legal�bb lesz, akivel f�l �jszak�t fent tudok t�lteni �s besz�lgetni.
- Alig v�rom, hogy kettesben legy�nk – mondta Morgan. Igaz�n sz�ks�ge volt a bar�tn�je t�masz�ra.
Ahogy k�rbehordozta a tekintet�t, azonnal �szrevette, hogy James m�g nincsen odalent. Nem tudhatta, hogy a fi� a szob�j�ban �ld�g�l az �gyon, s arra v�r, hogy az �szaki meg�rkezzen. Nem akart el�bb lemenni, mert f�lt a tal�lkoz�st�l Morgannel. F�lt, hogy nem tudja betartani a L�gy k�z�mb�s! - taktik�t. Legsz�vesebben azonnal lement volna �s a saj�t elk�pzel�sei szerint, amolyan James Sirius Potter - st�lusban oldotta volna meg az �gyet. De azt nem tehette, ugyanis eddig sem �rt el vele �t�t� sikert. A h�na al� szor�totta nagyapja k�nyv�t, s arra gondolt, hogy tal�n bele kellene n�znie �jra. �t k�ne ism�telni ezt a k�z�mb�ss�g-dolgot. Csak k�r, hogy Steinhauser b�rmelyik pillanatban itt lehet. Ahogyan ez a mondat megfogalmaz�dott a fej�ben, odalent fel is csend�lt az �szaki m�ly baritonja. Elj�tt h�t a viszontl�t�s ideje. A fi� izgatottan felpattant az �gy�r�l, majd kisim�totta fekete ing�t, vett egy nagy leveg�t, s elindult lefel�.
Odalent m�r mindenki b�cs�zkodott.
- Te nem akarsz elmenni az unokatestv�reiddel? – hallotta, amint Hermione ezt k�rdezi Hug�t�l. Elmosolyodott, na persze, majd pont Hugo lesz az, aki elmegy vel�k �szakra harcot tanulni, mikor a kviddics f�iskol�ra szeretne bejutni.
- H�t nem… - motyogta Hugo, majd amikor megl�tta Jamest, felvidult az arca.
- Merlin veled, testv�r – ny�jtott kezet James.
- Azt�n mindent megtanulj �m! – kacsintott Hugo.
- Hiszen ismersz – h�zta ki mag�t James, de csak f�lig volt igaz a laza hozz��ll�sa. Val�j�ban t�nyleg feltett sz�nd�ka volt megtanulni mindent, amit az �szaki mester csak tan�tani tudott nekik. Szeretett volna egyszer � is olyan kit�n� var�zsl� lenni, mint Dante. S �l�nken �lt benne az, amit a nagyapja mondott, hogy Lily az okos fi�kat szerette, �gy tal�n Morgan is.
- Csakhogy el�ker�lt�l te is – fordult a fi�hoz az �szaki. – Induljunk most azonnal.
�gy a gyerekek libasorban elindultak a kandall� fel�.
- Hamarosan �jra tal�lkozunk! – vonta mag�hoz a l�ny�t Ginny.
- H�t persze, anya – motyogta a l�ny, mik�zben pr�b�lt szabadulni.
Scorpius elvigyorodott a jelenet l�tt�n, ami�rt Lily v�r�s fejjel oldalba b�kte.
- Ne r�h�gj m�r ki!
- Nem nevettelek ki, csak mosolyogtam.
- Ne is mosolyogj.
�gy alakult, hogy James �s Morgan �ppen egyszerre akartak elt�nni a kandall�ban. Egy pillanatig egym�sba f�r�dott a tekintet�k, s James m�r ki is villantotta volna a cs�b�t� mosoly�t, de ekkor esz�be jutott, hogyan is viselkedett a nagyapja a nagyanyj�val, �gy csak el�z�kenyen h�tral�pett.
- H�lgyek� az els�bbs�g – mondta a l�nynak olyan k�z�mb�ss�ggel, hogy � maga is meglep�d�tt rajt. No, meg a l�ny is. Mert Morgan elkerekedett szemekkel n�zett Jamesre, majd gyorsan �szbe kapott, s bem�szott a kandall�ba.
- Ezt �gyesen csin�ltad – s�gta a fi� f�l�be az id�sebbik James Potter.
Jamesnek j�l estek a dics�r� szavak, hab�r egy�ltal�n nem volt meggy�z�dve arr�l, hogy ez a h�z�sa pozit�v hat�st �rt-e el a l�nyn�l. De akkor is folytatnia kell.
Amikor m�r az �sszes gyereket elnyelte a var�zslat, az �szaki is bel�pett a kandall�ba, majd egyenesen Harryhez c�mezte a szavait:
- Az iskolakezd�sre itt lesznek.
- Jobban �r�ln�nk, ha egy kicsit el�bb �rkezn�nek, mondjuk h�rom h�t m�lva. M�g ki kell v�lasztaniuk, hogy hov� szeretn�nek tov�bb menni.
- H�t nem d�nt�tt�k m�g el?
- Scorpius Malfoy �s Albus pontosan tudj�k, hogy merre szeretn�nek, de a t�bbiek nem igaz�n.
- Azt hittem, hogy James a S�rk�nyosztaghoz szeretne csatlakozni.
- Mi pedig ragaszkodunk ahhoz, hogy elv�gezzen egy f�iskol�t – sz�gezte le Harry.
- Ahogy gondolj�k, Mr. Potter, akkor h�rom h�t m�lva – ezzel az �szakit elnyelt�k a l�ngok.
- M�gis hov� sz�nj�tok Jamest? – fordult a fi�hoz Lily Potter.
- �gy gondoljuk Ginnyvel, hogy j�t tenne neki egy kis laz�t�s. Rendben, hogy az osztag tagja szeretne egyszer lenni, de el�tte �r�ln�nk, ha elv�gezne valamit… ha pihenne kicsit. Annyi mindenen kereszt�lment az elm�lt �vben. Elmehetne, mondjuk a kviddics f�iskol�ra Hug�val.
- Szerintem az unok�m pontosan tudja, hogy mi a j� neki – sz�lalt meg James Potter.
- A l�tszat csal, apa. James hat�rozottnak t�nik, de igaz�b�l nagyon is bizonytalan l�lek.
- H�tha nemsok�ra t�rt�nik valami, amit�l er�re kap – ter�lt el egy hatalmas vigyor James Potter arc�n. M�r l�tta is lelki szemei el�tt, hogy ez a h�v�s sz�ke sz�ps�g bearanyozza az unok�ja napjait. Nem is sejtette, hogy ek�zben ez a l�ny m�r a finn h�l�szob�ja ablak�ban �lldog�lt keresztbefont k�zzel, s azon morfond�rozott, hogy vajon mi t�rt�nhetett Jamesszel. Mert a fi� nem is sz�l hozz�, nem is pr�b�lja elcs�b�tani, vagy �ppen kihozni �t a sodr�b�l. Nagyon furcs�llotta ezt a… hirtelen nem is jutott esz�be, hogy milyen sz�val is fejezhetn� ki James viselked�s�t az � ir�ny�ba. Tal�n a k�z�mb�ss�g lehetne a legtal�l�bb. Erre a sz�ra azonnal felkapta a fej�t. James m�r nem t�r�dne vele? H�la a var�zsl�k isten�nek! V�gre tal�n lesz�ll r�la. Ekkor kopogtattak az ajtaj�n. Lehet, hogy m�ris folytatj�k a tanul�st? Pedig jelen pillanatban semmi kedve hozz�.
- B�jj be!
- Zavarhatlak egy kicsit? – csend�lt az ajt�ban az ismer�s hang. A hang, amely sokszor felb�sz�tette m�r. A hang, amely most �resen csengett. Semlegesen. Sehogyan sem.
- Mit akarsz? – mordult r� a fi�ra Morgan. H�t f�l�sleges volt arra gondolnia, hogy James v�gre lesz�ll r�la, mert most itt van! Keresztbefonta karj�t a mellkas�n, s igyekezett a lehet� legut�latosabb arckifejez�s�t el�venni. V�gign�zett a fi�n, s biztos volt abban, hogy James nem az�rt n�z ki ilyen d�g�sen, mert nem akarja elcsavarni a fej�t. Mert ak�rmennyire is irrit�lta, el kellett ismernie, hogy James t�nyleg l�legzetel�ll�t� l�tv�nyt ny�jtott fekete ing�ben, amely t�k�letesen kiemelte izmos fels�test�t. Ennek gondolat�ra m�g idegesebb lett, s m�g cs�ny�bban n�zett a fi� szemeibe.
- Csak szeretn�k bocs�natot k�rni – felelte a fi� Morgan legnagyobb meglepet�s�re.
- Hogy mi? – cs�szott ki a l�ny sz�j�n.
- Szeretn�k bocs�natot k�rni minden�rt, amellyel eddig t�ll�ttem a c�lon – magyar�zta James. – T�bbet nem fordul el�.
Morgan a fi� arc�t f�rk�szte, amelyen egy r�vid id�re megjelent egy halv�ny p�r, de ezt lesz�m�tva teljesen �rzelemmentes volt. Mit jelentsen ez? T�nyleg b�k�n hagyja v�gre, vagy ez csak egy �j taktika?
- �s mondd csak, mi �t�tt bel�d, hogy ezt most �gy elmondtad? Megvil�gosodt�l?
- Csak r�j�ttem, hogy el�g gyerekesen viselkedtem az ut�bbi id�ben. Feln�ttem.
- Na, persze, a hipogriff pedig tengeri bestia.
- Majd megl�tod – mondta James. – Sajn�lom, hogy bunk� voltam �s infantilis. M�r tudom, hogy sok h�lyes�get csin�ltam, s hogy n�lad sosem lesz es�lyem. Neked f�rfi kell, �n pedig kisfi�k�nt elj�tszottam a lehet�s�get. A b�l volt az utols�.
- Komolyan mondod?
- Sosem voltam m�g ilyen komoly.
- Ezt �r�mmel hallom, v�gre tart�zkodhatunk majd egy l�gt�rben an�lk�l, hogy valamelyik�nkn�l elszakadna a c�rna.
- Igen – b�lintott James. – Akkor �n nem is tartan�lak fenn tov�bb.
- J�l van.
James m�r fordult is volna ki az ajt�n, amikor hirtelen megtorpant.
- Majd elfelejtettem, az edz�sek holnap folytat�dnak, �s ha j�l hallottam, akkor ism�t a v�zpartra megy�nk.
- K�sz�n�m.
James nem mondott semmit, csak biccentett, majd elhagyta a szob�t. Amint becsuk�dott m�g�tte az ajt�, nekit�maszkodott a falnak, hogy a hideg leh�thesse felajzott test�t. A sz�ve a tork�ban vert, s valami�rt �gy �rezte, hogy sokkal sebezhet�bb, mint amikor a magabiztos oldal�t szokta mutatni. Valahogy olyan elesettnek �s gyeng�nek �rezte mag�t. Olyb� t�nt, a boldogs�g�nak kulcsa olyan kez�ben van, aki szemmel l�that�an a pokol legm�lyebb bugyr�ba k�v�nja. Visszasietett a szob�j�ba, majd elmer�lt a m�gikus id�k�nyv k�vetkez� fejezet�ben, amely a L�gy ellen�llhatatlan c�met viselte. L�tta, hogy a nagyapja igaz�n n�pszer� volt a l�nyok k�r�ben, csak�gy, mint � maga is. Ahogyan v�gigs�t�lt a folyos�n Sirius bar�tj�val, a roxfortos l�nyok �ton-�tf�len meg�lltak, s �sszes�gtak a h�tuk m�g�tt. Hallotta, hogy azt mondj�k, hogy a nagyapja az egyik legkap�sabb fi� az eg�sz iskol�ban, s l�tta, amint cs�bos mosolyokkal pr�b�lj�k meg felvenni a kontaktust a nagyapj�val. Viszont azon nagyon meglep�d�tt, hogy James nem �llt k�t�lnek. Sz�mos l�ny pr�b�lt bel�le kicsikarni egy randev�t, de az udvariasan elutas�totta �ket.
- Nem is �rtelek, �gas bar�tom – fordult Sirius a fi�hoz, miut�n a sokadik l�nyt k�ldt�k el. – Itt van egy csom� csaj, �s mindegyik veled akar menni a b�lba, de te olyan vonat ut�n futsz, ami nem vesz fel.
- Nekem csakis Lily kell, Sirius. Elegem van m�r ezekb�l a k�nnyen kaphatok l�nyokb�l. Nekem �rt�kre van sz�ks�gem.
- �s ha sosem kapod meg? Csak mert m�r mi�ta csin�ljuk a Tekerg� hadm�veletet, de m�g mindig semmi eredm�nye. �n kezdek k�telkedni abban, hogy siker�l…
- Ne l�gy m�r ilyen bor�l�t�, cimbora! – csapott Sirius l�b�ra James. – Lily m�ris sokkal bar�ts�gosabb velem.
- Igaz�n? �s ez miben nyilv�nul meg?
- M�r nem fordul sarkon a folyos�n, ha megl�t.
Sirius hangos hahot�ban t�rt ki.
- H�t ez igaz�n nagy el�rel�p�s!
- Igenis az! – bizonygatta James. – �s a m�ltkor, amikor csak ketten v�rakoztunk r�naismeretn�l m�g meg is k�rdezte, hogy mit csin�lok ott.
- H�t azt nem csod�lom, Jimmy, t�nyleg el�g megd�bbent�, hogy m�g arra a teljesen haszontalan �r�ra is k�pes volt�l be�lni miatta!
- Mi az, hogy be�ltem! M�g h�zit is �rtam �s jegyzeteltem is. Ja, �s kaptam egy K-t az �rai munk�mra.
- Merlin r�csk�s szak�ll�ra! – ki�ltotta Sirius. – T�vozz t�lem, te str�ber szarh�zi!
- Ink�bb gyere egyszer el velem te is, nem olyan rossz, mint hitt�k.
- James bar�tom, ha Silvya Smith egyszer becs�cs�l oda, akkor �n is megyek.
Teh�t Sirius m�r ekkor szerelmes volt Silvya Smith-be. Vajon mi t�rt�nhetett kett�j�k k�z�tt, ami�rt a f�rfi meggy�l�lte a n�t?
- Ne gondolj m�sra! – suttogta saj�t mag�nak a fi�. – Koncentr�lj. Most Morgan a f�.
Hallgathatta volna tov�bb a nagyapja �s Sirius besz�lget�s�t, de feleslegesnek �rezte, �gyis levonta a k�vetkeztet�seket.
- Honnan szerezzek ostroml� csajokat? – fek�dt hanyatt imm�r a saj�t finn �gy�n James. – Itt nincs senki csak Emily, Lily �s Keira. De vel�k semmire sem megyek… gondolkozz!
Azt k�v�nta, b�rcsak m�r a Roxfortban meglett volna neki ez a k�nyv, akkor meg tudta volna oldani a m�sodik leck�t, hiszen a l�nyok val�s�ggal meg�r�ltek �rte. De most nem j�rt iskol�ba. Ekkor esz�be jutott egy zseni�lis �tlet: jelentkezik a f�iskol�ra, lehet�leg olyan szakra, amilyenre Morgan. Hatalmas el�gedett vigyor ter�lt sz�t az arc�n. L�m, l�m, a probl�ma meg van oldva.
- �, dr�ga Morgan, fogalmad sincs arr�l, hogy mi mindenre vagyok k�pes �rted.

M�snap a reggelin�l James el� is vezette a t�m�t, meg kellett tudnia, hogy a l�ny merrefel� szeretne tov�bb menni.
- Na, �s, ha itt v�gezt�nk, akkor hogyan tov�bb? – ny�gte be k�t kan�l m�zli k�z�tt.
- Ezt hogy �rted? – pillantott fel a pir�t�s�r�l Albus.
- Hogy ki mit szeretne kezdeni az �let�vel.
- �n auror szeretn�k lenni – v�gta r� Scorpius.
- �n pedig pszichol�gus.
Nagyszer�, ezeket eddig is tudta. Morgan mi�rt nem mondja m�r?
- �n a var�zsl�k jogaival fogok foglalkozni, mint Hermione n�ni – sz�lalt meg Lily.
- �gyv�d akarsz lenni? – hallatszott az elk�pedt James-Albus-Scorpius tri�.
- Most m�rt vagytok ennyire led�bbenve? – s�rt�d�tt meg Lily. – Mi�rt nem lehetn�k �gyv�d? Vagy b�r�?
- Senki sem mondja, hogy nem lehetsz az, csak nem eml�tetted soha, hogy ilyen komolyan terveid vannak – magyar�zta Scorpius.
- Tal�n az�rt, mert csak most tal�ltam ki. Eddig nem tudtam, hogy mit akarok csin�lni, de most m�r tudom.
- Ez szuper! – lelkendezett Albus. – Anya el lesz ragadtatva.

Ekkor kisebb csend �llt be k�z�j�k. �gy t�nt, hogy Emily �s Morgan vagy nem tudnak, vagy nem akarnak v�laszolni. Ezt nem engedheti meg!
- �s neked mik a terveid, Em? – tette fel a k�rd�st James helyett Lily.
Emily homlok�n �sszefutottak a r�ncok. Val�j�ban mindig is abban a tudatban nevelt�k, hogy � lesz Anabella Watkins, a nagyhatalm� boszork�ny l�nya. Ennyi. Az anyja szerint felesleges lett volna dolgoznia, ha az �v�k� az eg�sz vil�g. De legbel�l mindig is volt valami, amely fel� �rdekl�d�ssel fordult. Ez pedig a gy�gy�t�s volt.
- Szeretn�k seg�teni a betegeken. Azt hiszem, a legsz�vesebben valamilyen orvosl�st tanuln�k.
- Ez nagyon nemes, Emily – n�zett a l�nyra Lily csod�lattal. – Szerintem nagyszer� gy�gy�t� lenn�l.
- �gy gondolod? – k�rdezte Emily sz�gyenl�sen.
- Teljesen biztos vagyok benne.
- �s ezen bel�l mi �rdekelne? Melyik oszt�ly? – faggatta Albus.
- Gyerekekkel foglalkozn�k.
- Nagyszer� p�ros lesztek Albusszal, � a pszichol�gus, te pedig a medim�gus – vigyorgott James. – Azt hiszem, tudni fogom, kihez forduljak, ha a sz�ks�g �gy hozza. Tutira titeket kereslek majd.
- K�sz�nj�k a bizalmat, James, de rem�lem, hogy pszichol�gusra nem lesz sz�ks�ged soha – nevetett fel Albus.
H�t, ha Morgan �gy folytatja, akkor teljesen meg fogja �rj�teni. Mi�rt nem mondja m�r, hogy hov� szeretne tov�bb menni?! A v�g�n m�g r� kell k�rdezni… �gy t�nt, hogy a l�ny n�mas�gi fogadalmat tett. Csak �lt az asztaln�l �s a m�zlij�t kavargatta. Esze �g�ban sem volt megsz�lalni. James nem b�rta tov�bb, tudnia kellett. A k�v�ncsis�g diadalt aratott a t�relem felett.
- Te mihez kezdesz majd, Morgan? – pr�b�lt a lehet� legk�z�mb�sebbnek t�nni, mintha csak �gy mell�kesen k�rdezte volna meg.
- �n visszamegyek a balett t�rsulathoz – jelentette ki a l�ny.
Szavait d�bbent csend k�vette. Balett t�rsulat? Jamesnek fogalma sem volt arr�l, hogy Morgant �rdekli a balett, arr�l meg v�gk�pp nem, hogy r�gen foglalkozott is ezzel. Hab�r ahogyan visszaeml�kezett arra, hogy a l�ny milyen kecsesen egyens�lyozott a far�nk�n a v�z tetej�n, mindent meg�rtett.
- Te t�nyleg balettozt�l? – j�tt izgalomba Lily.
- Igen, tizenegy �ves koromig. 
- Mi�rt hagytad abba? – tudakolta James.
-  Roxfort miatt. Mellette nem volt r� id�m. De be kell vallanom, hogy hi�nyzik, �gy visszat�rek.
- �s akkor hivat�sos balett t�ncos leszel?
- Ha minden j�l megy, akkor igen.
- A h�gom az egyik legjobb volt a t�nciskol�ban – mes�lte Scorpius dagad� b�szkes�ggel. – �r�l�k, hogy folytatod, Morgan, �n m�r akkor is mondtam, hogy nem kellene abbahagynod.
- V�gleg sosem hagytam fel vele, csup�n a t�nciskol�ba nem j�rtam. De ugyan�gy szoktam gyakorolni. Nem j�hetek ki a ritmusb�l.
James elk�pzelte �t t�ncosruh�ban, s az �nuralom, amelyet eddig siker�lt meg�riznie, azonnal elhagyta. Meggy�z�d�se volt, hogy Morgan Malfoyn�l �rz�kibb balett t�ncos nem sz�letett m�g erre a vil�gra. R�vedez�s�b�l Morgan �bresztette fel:
- Na, �s veled mi lesz, James? – A hangj�ban nem rejlett g�ny, csup�n �szinte �rdekl�d�s. – Leteszed a vizsg�t �s be�llsz az osztaghoz?
- Eleinte val�ban ez volt a tervem – ismerte el James. – Szerettem volna min�l el�bb s�rk�nyosztagos lenni, de meggondoltam magam.
- Meggondoltad?
- Igen, Albus, szeretn�k elv�gezni egy f�iskol�t. – Csup�n arr�l nem volt fogalma, hogy melyiket, hiszen balettozni m�gsem iratkozhat be! Morgan azt�n alaposan �th�zta a sz�m�t�sait. Most melyik egyetemre jelentkezzen? Azt sem tudta, hogy melyik esik a legk�zelebb a t�nciskol�hoz. – Csak m�g nem tudom, hogy melyiket.
Morgan arc�n megjelent egy fintor, amely a k�vetkez�t fejezte ki: „Azt r�gt�n gondoltam, hogy fogalmad sincsen, hov� menj�l, hiszen olyan �retlen vagy!” Nem engedhette, hogy a l�nyban eff�le v�lem�ny alakuljon ki, �gy gyorsan magyar�zni kezdett:
- Tudj�tok, t�bb minden is �rdekel. P�ld�ul az aurors�g, s az itt megtanultaknak haszn�t vehetn�m az osztagban is, de ott van m�g a kviddics is, r�gebben hivat�sos j�t�kos szerettem volna lenni. A legjobb voltam a Roxfortban, de nem igaz�n tudta, ott megm�rettetni magam, tal�n a f�iskol�n lehet�s�gem lenne erre, hiszen a legjobbak mennek oda. �s itt van m�g a s�rk�nykutat�s is. Sz�val jelen pillanatban nem tudok v�lasztani, de ha elj�n az id�, akkor meglesz.
- Szerintem azt v�laszd, amelyikhez a legink�bb kedved van – sz�lalt meg a besz�lget�s �ta most el�sz�r Teddy Lupin. Az � foglalkoz�sa megvolt m�r, �gy eddig nem tartotta l�nyegesnek, hogy bekapcsol�djon a besz�lget�sbe. – Szerintem Lord Steinhausert�l itt t�bbet tanulsz, mint az aurork�pz�ben, �gy oda felesleges lenne menned. Ezt r�d is �rtem, Scorpius, de tudom, hogy te mindenk�ppen el akarod v�gezni. A s�rk�nykutat�s �rdekes dolog, de a l�nyeget itt is megtanulhatod. Az egyetemnek nem sok haszn�t vettem…
- De az�rt szerett�l oda j�rni, nem?
- De, persze. Remek csoportom volt �s a tan�rok is j� fejek voltak, de t�l sok hasznosat nem tanultam.
- �s a kviddicsr�l mi a v�lem�nyed? – �rdekl�d�tt James. T�nyleg tudni szerette volna fogadott testv�re �ll�spontj�t.
- Kit�n� k�pess�gekkel vagy meg�ldva �s szerintem az elm�lt �vben el�g sokat foglalkozt�l kem�ny m�gi�val. Tal�n nem �rtana valami kellemesebbet csin�lni. Harry �gyis kviddicsj�t�kosnak sz�nt, m�rt ne okozn�l neki �r�met?
James elgondolkodott azon, amit Teddy mondott. Vonzotta is a kviddics, hiszen nagyon hi�nyzott neki. Ami�ta f�ny der�lt Anabella terveire � nem is j�tszott. Csak valahogy valami komolyabbat szeretett volna csin�lni, valamit, amivel kiv�vhatja Morgan csod�lat�t. Mert azt tudta, hogy a l�ny nincs valami nagy v�lem�nnyel a sportol�kr�l. S�t! Kimondottan ut�lta �ket. Vagy csak vele voltak probl�m�i? �gy d�nt�tt, hogy arra az egyetemre jelentkezik majd, amelyik a legk�zelebb esik a l�ny iskol�j�hoz.
- Na, v�geztek v�gre? – kukkantott be az eb�dl� ajtaj�n az �szaki.
- Igen, mester.
- Nagyszer�, akkor repet�zzanak m�g. Most csak James bar�tom j�jj�n velem.
A gyerekek �rtetlenkedve pillantottak Jamesre, aki annyira meglep�d�tt, hogy m�g a kanal�t is elfelejtette letenni.
- Na, mire v�rsz m�g? Tapsra? – Dante arc�n gonoszk�s vigyor ter�lt sz�t.
James kelletlen�l fel�llt, majd k�vette a f�rfit le eg�szen a gyakorl�t�rig. Tal�n egyes�vel akarja �ket oktatni? M�s v�laszt el sem tudott k�pzelni arra a k�rd�sre, hogy mit akar t�le a f�rfi. Azt�n a gyakorl�t�ren megkapta a v�laszt: Storm, a fens�ges s�rk�ny a gyakorl�t�ren pihent. Nem volt rajta semmi l�nc, vagy ahhoz hasonl� eszk�z, amely a bestia kord�ba tart�s�t szolg�lta volna. �gy t�nik, az �szaki biztos abban, hogy a s�rk�ny sosem d�ntene �gy, hogy egyszer csak felsz�ll, s l�ngba bor�tja, mondjuk a birtok melletti falut.
- Honn�t tudja, hogy nem megy el inn�t?
- Teljess�ggel megb�zom benne, ahogyan � is bennem. Tudja, hogy j� helyen van, hogy �sszetartozunk. Ezenk�v�l m�r hossz� �vek �ta �l�nk �gy.
- �s att�l nem f�l, hogy valaki bej�n a birtokra, s Stormnak nem lesz szimpatikus �s megeszi?
- Storm arra van idom�tva, hogy ne t�madjon meg embereket �s, hogy az �n parancsomnak engedelmeskedjen.
James nem feszegette tov�bb a t�m�t, hab�r nem gy�zt�k meg teljesen a m�gus szavai. Tudta, hogy igenis vesz�lyesek a besti�k, kiv�ltk�pp a s�rk�nyok, s l�tta, hogy Storm milyen puszt�t�st v�gzett a Roxfortban, igaz, Dante parancs�ra.
- Hi�nyzik a rep�l�s, fiacsk�m? – k�rdezte Dante bujk�l� mosollyal.
- Igen, nem is kicsit – vallotta be James.
- Akkor, ha minden j�l megy, ma seg�t�nk a bajodon.
A fi� tekintete az �szakir�l a s�rk�nyra siklott, majd vissza. Nem merte elhinni azt, ami megfogalmaz�dott benne.
- Igen, j�l gondolod – mondta Dante. – Ma megpr�b�llak elvinni egy k�rre. Persze csak, ha Storm is azt akarja.
- H���, rem�lem, hogy j� kedv�ben lesz! – lelkes�lt fel James. Tal�n t�nyleg lovagolhat majd egy s�rk�nyon? Egy igazi �l� s�rk�nyon? Ezt a legmer�szebb �lm�ban sem gondolta volna. – Mit kell tennem?
- El�sz�r is odamegy�nk hozz�.
James k�vette a mestert, aki hat�rozott l�ptekkel indult el lefel� az ar�n�ba vezet� l�pcs�k�n. Storm amint megl�tta gazd�j�t, azonnal felemelte a fej�t, s szem�ben a viszontl�t�s �r�me csillogott. Azt�n �szrevette a gazd�j�t k�vet� fi�t, s �rdekl�dve f�lrebillentette a fej�t, majd gyanakodva �sszeh�zta a szem�t. Amikor m�r csak p�r l�p�s v�lasztotta el �ket egym�st�l, Storm olyan er�vel pattant fel, hogy James elvesz�tette az egyens�ly�t, s a fenek�re esett.
- Nyugalom, nyugodj meg, �desem – d�nny�gte a s�rk�nynak Dante felemelt k�zzel. – � csak James Potter, a fi�, akivel m�r tal�lkozt�l.
A s�rk�ny szemmel l�that�an nem eml�kezett a k�s� �jszakai tal�lkoz�sra, mivel tov�bbra is gyanakodva m�regette a f�ld�n �l� fi�t. James megpr�b�lt fel�llni, de ekkor a s�rk�ny bossz�san kit�rta a sz�rnyait.
- Maradj a f�ld�n, k�ly�k! – parancsolt r� Dante. – Pacem, draconem.
James sz�ve a tork�ban dobogott, s arra gondolt, hogy tal�n nem a legjobb �tlet, hogy egy d�h�s s�rk�nyra akar felsz�llni. Tal�n el kellene felejtenie az eg�szet. Szemmel l�that�an Storm egy cseppet sem kedveli �t. Tal�n az�rt engedte anno megsimogatni, mert f�l�lomban volt, de most �ber… t�ls�gosan is �ber. Lehet, hogy Storm csakis Dant�t fogadja el, hogy �t m�ltatlannak tal�lja. Erre a gondolatra elszomorodott. Mindig is vonzott�k a s�rk�nyok, de ha �k nem vonz�dnak hozz�, akkor nincs mit tenni. Ekkor esz�be jutott Morgan. Lehet, hogy ez egy �gi jel, hogy �t is hagynia kellene?
- Pacem draconem, nyugalom kicsik�m, pacem draconem. – Az �szaki hangja kem�nyen csengett. James t�nyleg csod�lta, ami�rt ilyen hat�rozottan tud kommunik�lni egy bossz�s s�rk�ny fel�.
Storm szemmel l�that�an elkezdett engedelmeskedni Dante szavainak, b�rmit is jelentsenek azok, mivel sz�pen lassan ism�t lefek�dt.
- �vatosan �llj fel, k�ly�k. Sz�pen, lassan, ha l�tod, hogy reag�l r�d, ink�bb �llj meg abban a p�zban, amiben vagy.
James igyekezett a lehet� leglassabban felkelni a hideg f�ldr�l, az arc�n leg�rd�lt egy izzads�gcsepp. Izgatotts�ga f�lelemmel vegy�lt. Storm egy pillanatra r�villantotta a tekintet�t, de v�g�l ink�bb Dant�val n�zett farkasszemet. James v�gre kiegyenesedett.
- Lassan gyere ide.
James m�g soha �let�ben nem mozgott ilyen lass�s�ggal. De ha Dante azt mondja, hogy lass� legyen, akkor � bizony lass� lesz. Megfogadta, hogy engedelmeskedni fog. K�zben a f�rfi m�r r�tette keszty�s kez�t a s�rk�nyra, s olyb� t�nt, Storm megnyugszik az �rint�s�t�l. M�g a szem�t is lehunyta. James ekkor �rt oda az �szaki mell�, azonban v�letlen�l r�l�pett egy �gra, amely hatalmasat reccsent. Storm azonnal t�gra nyitotta a szem�t, de valami okn�l fogva (lehet az�rt, mert megl�tta a fi� szem�ben rejl� k�ts�gbees�st �s elesetts�get) nem mutatott heves reakci�t, vagy �ppen ellenszenvet.
- Meg�rintheted �t, James. Persze csak akkor, ha m�g mindig akarod.
A nemr�g �rzett f�lelme egy csap�sra tovasz�llt, amint a s�rk�ny k�zvetlen k�zel�be ker�lt. Finom mozdulattal meg�rintette Storm nyak�t, majd simogatni kezdte. A bestia megnyugodott, m�r nyoma sem volt a kezdeti gyanakv�s�nak. �gy festett, kimondottan �lvezi, hogy ketten k�nyeztetik.
- Lorem ipsum fuge – suttogta kedvence f�l�be az �szaki, mire Storm alig l�that�an mintha b�lintott volna.
Dante a s�rk�ny oldal�hoz s�t�lt, s intett Jamesnek, hogy k�vesse. A fi� csak ekkor vette �szre, hogy a s�rk�ny h�t�n j�kora nyereg helyezkedik el.
- T�nyleg nyerget kell haszn�lni? – k�pedt el James. Azt hitte, hogy a legend�k a s�rk�nylovasok m�dszereir�l mer�ben kital�ci�k voltak. Valahogy nem tudta elk�pzelni, hogy egy olyan b�szke bestia, mint egy s�rk�ny engedje mag�t felnyergelni.
- M�rt? Mit hitt�l? Csak �gy a pikkely�n �lj�k meg a s�rk�nyt? Persze a gyakorlottak �gy csin�lj�k, de �gy sokkal k�nyelmesebb. Csupaszon meg�lve te fiam t�bb� nem k�v�nn�l n�t.
- Az ki van z�rva – jelentette ki James, lelki szemei el�tt megjelent Morgan meztelen teste, amikor v�letlen�l egy k�dba ker�ltek.
- Pedig hidd csak el, roppant f�jdalmas mutatv�ny. Kell� fizikum sz�ks�ges hozz�. Na, de m�rmost, a helyzet a k�vetkez�: �n felm�szom Stormra, azt�n odany�jtod kecses kacs�dat �s t�ged is felh�zlak.
James annak a gondolat�ra, hogy Dante kez�t megfogja, majd hagyja, hogy az a nyeregbe �ltesse, mint holmi elfuser�lt hercegn�t, elfintorodott. Tal�n m�gsem olyan j� �tlet ez a rep�l�s.
- Na, mi van? Magadt�l is fel tudsz sz�llni tal�n? – mordult r� Dante, mik�zben egy p�rduc kecsess�g�vel pattant fel a besti�ra.
James csod�lattal vegyes irigyked�ssel n�zett fel a mester�re.
- H�t lehet, hogy menne. M�rt is ne siker�lne?
- Tal�n �lt�l m�r s�rk�nyon?
- Nem.
- Akkor ny�jtsd ide a kezed, ha mondom.
A fi� nem tehetett m�st, kelletlen�l kiny�jtotta a kez�t. Hamarosan mag�n �rezte az �szaki kem�ny szor�t�s�t, majd elrugaszkodott a f�ldr�l, s kisv�rtatva Dante m�g�tt �lt a nyeregben. James felvette a mit nem akar sosem csin�lni az �szakival list�ra a szkanderoz�st is. Dante Steinhauser ellen m�g es�lye sem lenne egy p�rbajban, de a szaknderben is alul maradna, nem is besz�lve a t�bbi dologr�l, amelyben az �szaki jobb n�la. Ak�r m�g a n�k ter�n is, hiszen siker�lt mag�ba bolond�tania egy olyan elragad� sz�ps�get, mint Keira. � meg m�g Morgannael sem boldogul. Gondolataib�l az z�kkentette ki, hogy hirtelen h�v�s sz�l csapott az arc�ba, amint Storm felemelkedett. Nem, most nem fog Morganen r�g�dni, arra ott van az eg�sz �lete. Ki fogja �lvezni a rep�l�st, a szabads�g �rz�s�t egy s�rk�ny h�t�n.
Hamarosan maguk m�g�tt hagyt�k a gyakorl�p�ly�t, s egyre t�volabb ker�lt a kast�ly is, m�gnem csak egy apr�cska pontnak t�nt az eg�sz Steinhauser birtok. Le�rhatatlan �rz�s volt �jra rep�lni, James �gy �rezte, mintha az elm�lt h�napokban nem is �lt volna. Mintha csak �rny�ka lett volna �nmag�nak. De a tiszta leveg� �s az adrenalin ism�t er�vel t�lt�tte fel. Besz�vta Finnorsz�g h�v�s leveg�j�t, majd feltekintett a felh�kre. Ekkor �szrevett egy alig l�that� ez�st�s cs�kot az �gen.
- Mi az ott, mester?
- Mit gondolsz?
James a tekintet�vel k�vette a cs�kot, amelyhez egyre k�zelebb ker�ltek, ahogyan a s�rk�ny mind magasabbra emelkedett. L�tta, hogy a cs�k itt-ott elt�nik a felh�k k�z�tt, de minduntalan visszat�r.

- M�gia.
- M�gia a jav�b�l, fiacsk�m! – Dante el�kapta a var�zsp�lc�j�t, majd az �gre szegezte. – Sit explicuit, dicit dominus!
A cs�k elt�nt az �gr�l, nem maradt m�s, csakis a sz�ntiszta finn �gbolt.
- Ez egy burok volt, igaz? Ezzel v�di a birtokot.
- H�t r�j�tt�l, sok� tartott.
- Mi�rt van burok a birtok k�r�l?
- Az el�bb mondtad, hogy megv�djen.
- De mit�l, mester? A h�bor�nak v�ge van.
- Nemcsak azok ellen kell v�delem, akik �rtani akarnak nek�nk – magyar�zta Dante.
- Hanem?
- A h�vatlan vend�gek ellen is. Senki se l�pjen be a birtokomra az enged�lyem n�lk�l. Ha valakihez nincs hangulatom, akkor egyszer�en nem engedem �t a kapun. A burkon senki sem hatolhat �t.
- Mag�t azt�n szerethetik errefel� – jegyezte meg ep�sen James. Nem �rtette, hogy mi�rt kell mindenkit�l elz�rk�zni.
- Cseppet sem �rdekel, hogy szeretnek-e, vagy sem. Csak a nyugalmam �rdekel.
- Mit�l f�l, mester? – tette fel azt a k�rd�st James, amelyet Keira is feltett neki m�r sz�mtalanszor.
- M�rt kellene f�lnem ak�rmit�l is? – h�zta fel az orr�t Dante.
- Szerintem pedig f�l k�zel engedni mag�hoz ak�rkit is – v�lekedett James, majd esz�be jutott, hogy a f�rfi milyen keser� volt m�g azel�tt, hogy Keir�t visszakapta volna. Lehet, hogy a fenti leveg� volt az oka, vagy James t�nyleg feln�tt, de azonnal �ssze�llt neki a k�p. – Maga retteg att�l, hogy megkedvel valakit, majd elvesz�ti.
- Ugyanm�r! – legyintett Dante, de a nyaka t�v�n megjelen� p�r el�rulta, hogy James fej�n tal�lta a sz�get.
- Szerintem err�l lehet sz�… mester, valakit mindig elvesz�t�nk, ez az �lethez tartozik. Az �let muland�, �s a muland�s�ggal egy�tt j�r a hal�l.
- Ne pr�dik�lj m�r itt nekem, vagy esk�sz�m, hogy ledoblak! H�t ez�rt hoztalak magammal?! – Dante hangja remegett a d�ht�l.
- Ak�rmennyire is pokr�c, �n akkor is kedvelem mag�t – vallotta be James. Azt persze nem tette hozz�, hogy az �szakira egyfajta p�ldak�pk�nt tekint.
Hossz� percekig egyik�k sem sz�lt, James az alattuk fut� felh�ket figyelte, s egyre jobban �lvezte az utat.
- Sz�rny� h�zigazda vagyok – t�rte meg a csendet Dante.
James annyira el volt foglalva a rep�l�s �lvezet�vel, hogy el�sz�r fel sem fogta, hogy a f�rfi vallom�sa neki sz�l. Hogy megny�lt el�tte. Hogy mekkora f�jdalom rejlik a hangj�ban.
- Ki mondta ezt mag�nak?
- Senki, j�l tudom.
- Pr�b�lta m�r tal�n?
- J�rtak m�r n�lam vend�gek, de alig v�rt�k, hogy elmehessenek. – Dante most olyan volt, mint egy elesett gyerek. James csak egyszer l�tta ilyen gyeng�nek, amikor Keir�t siratta.
- De akkor m�g nem volt meg a titkos fegyvere.
- A mim? – fordult h�tra az �szaki.
- A titkos fegyvere, Keira.
- Ezt nem �rtem…
- Figyeljen, maga t�nyleg roppant morcos h�zigazda, de most m�r van maga mellett egy n�, aki majd elb�v�li a vend�geket.
- �n nem akarom, hogy Keira ak�rkit is elb�v�lj�n! – d�r�gte Dante. A szem�ben f�lt�kenys�g izzott.
- Nem �gy �rtem… hanem, hogy � majd seg�t mag�nak, hogy jobb h�zigazda legyen. �s szerintem � is ig�nyelne egy kis t�rsas�got.

- Ezt m�r eml�tette – vakarta meg az �ll�t Dante.
- Akkor mi�rt nem tesz a kedv�re?
- Hogyan?
- Rendezzen egy b�lt a kast�ly�ban, ahov� megh�vja az ismer�seit inn�t �s a vil�g m�s orsz�gaib�l is. Szerintem fenomen�lis lenne.
Dante elgondolkodott. Keir�t biztosan boldogg� tenn�, ha l�tn�, hogy pr�b�lkozik. Hogy mindent elk�vet az�rt, hogy ne rettegj�k a nev�t.

- Rendben van – egyezett bele.
- Na, l�tja, megy ez mag�nak! – veregette meg James a h�t�t.
- De van egy kik�t�sem.
- Kik�t�s?
- Te v�gig assziszt�lod velem a b�lt.
- Ezt nem igaz�n �rtem.
- Seg�tesz nekem.
- � – ny�gte James, majd szemtelen�l elvigyorodott. – Ezek szerint sz�ks�ge van r�m?
- �gy is mondhatjuk. Neked sok bar�tod van, biztosan az�rt, mert tudsz b�nni az emberekkel.
- Akkor szerzek mag�nak is egy-kett�t.
T�bb sz� nem esett k�z�tt�k. James nagyon el�gedett volt azzal, hogy siker�lt meggy�znie a f�rfit egy ilyen komoly d�nt�sr�l. Ezek szerint Dante megb�zik benne. Tal�n kedveli is. Ez el�gg� legyezgette a hi�s�g�t.
Storm ereszkedni kezdett, s James �szrevette, hogy id�k�zben el�gg� t�vol ker�ltek a birtokt�l. Odalent h�zak erdej�t l�tta.
- Milyen messze van az a falu a birtokt�l?
- Szinte szomsz�dos vele – v�laszolta Dante.
- J�rt m�r ott?
- M�g gyerekkoromban.
- Mi�rt nem viszi el Keir�t holnap?
- Nincs ott semmi �rdekes.
- Butikok sem? Egy �rva k�v�z� sem? Csodabaz�r sem?
- Azt a falut f�k�nt muglik lakj�k, James. Nincsenek olyan dolgok, amelyekhez szokva vagy. Vannak butikok, legal�bbis r�gen voltak, �s k�v�z� is.
- Att�l m�g elmehetn�nk oda holnap. Kimozduln�nk kicsit, s a falu lakosai is szokn�k az �j �nj�t.
- Az �j �nemet?
- Igen, az emberbar�t Dante Steinhausert.
Az �szaki nem v�laszolt, de James biztosra vette, hogy belemegy a dologba. Tudta, hogy a f�rfi Keira boldogs�g��rt b�rmit megtenne.
Az �t t�bbi r�sze t�nyleg csendben telt, mindketten az el�tt�k h�z�d� t�jat figyelt�k. Erd� bor�tott mindent �s hegyek, n�ha fel-felbukkant egy-egy falu, vagy kisebb v�ros, de ezt lesz�m�tva szinte a vadonban j�rtak. �gy egy �r�t lehettek t�vol, s amikor vissza�rtek a birtokra, James �gy �rezte, menten kicsattan az er�t�l �s a boldogs�gt�l. R�gen volt m�r ilyen nyugodt.
- Na, kisfiam, hogy tetszett?
- Azt hiszem, �tp�rtolok a sepr�kt�l. – A rep�l�s egy sepr�n �s egy s�rk�nyon �ssze sem hasonl�that� �rz�s.
Dante erre j��z�en felnevetett.
- Valami ilyesmit mondtam �n is az els� rep�l�sem ut�n.
- K�sz�n�m, hogy elvitt mag�val, mester.
- Stormnak k�sz�nd meg, � vitt mag�val.
James megveregette a s�rk�ny oldal�t, Storm k�jes hangon felmordult.

- K�sz�n�m az utat, Storm.

- Azt hiszem, most m�r t�nyleg megszokott t�ged. Legk�zelebb biztosan bar�ts�gosabb lesz majd, s akkor egyed�l mehetsz a magasba.
James szeme felcsillant.
- T�nyleg elengedne?
- De el�sz�r szigor�an csak a birtokon.
- Fantasztikus lenne, mester! – James kis h�j�n a f�rfi nyak�ba ugrott. Szerencs�re m�g id�ben �szbe kapott, s f�l�ton meg�llt.
Dante arc�n furcsa kifejez�s jelent meg, mintha nem tudn�, hogy mihez kezdjen a helyzettel. Majd hirtelen mag�hoz vonta a fi�t �s meg�lelte, mintha csak a saj�t v�re lenne. James szemei megteltek k�nnyekkel, de visszasz�vta �ket. Sosem gondolta volna, hogy valaha ilyen k�zeli kapcsolatba ker�l majd ezzel az emberrel. Amikor el�sz�r tal�lkoztak, James nagyon ellenszenvesnek tal�lta, s azt k�v�nta, b�rcsak felfaln� egy �ri�s. Azt�n egy kicsit megkedvelte, de akkor Dante �t�llt Anabell�hoz, ekkor azt k�v�nta, b�rcsak �lete v�g�ig k�nozn� egy v�mp�r. De v�g�l minden j�ra fordult, s az � szem�ben azonnal az apja melletti helyre ker�lt. Nem tudta, hogy Dante mik�nt v�lekedik r�la. Eleinte biztosan ideges�t�nek tal�lta, de most m�r biztos volt abban, hogy azon kevesek k�z� tartozik, akiket az �szaki kedvel. S ez az �rz�s minden baj�ra vigaszt ny�jtott. Kit izgat, hogy Morgan elutas�tja, ha ez a remek m�gus kedveli �t �s megb�zik benne?
Miut�n elk�sz�nt Dant�t�l �s elindult vissza a kast�lyba, hogy sz�ljon a t�bbieknek, hogy az �r�juk csak d�lut�n lesz megtartva, �sszefutott a folyos�n Morgannel.
- Szia, Morgan, az edz�s csak d�lut�n lesz – hadarta, majd folytatta is volna az �tj�t tov�bb, de a l�ny meg�ll�totta:
- Mi�rt h�vott el t�ged k�l�n?
- Csak elvitt rep�lni – felelte James, m�g mindig a test�ben dobogott az adrenalin.
- Rep�lni? – meredt r� Morgan. – Sepr�n?
- Nem, Stormon.
Ennek hallat�n a l�ny sz�ja is t�tva maradt.
- Te rep�lt�l a s�rk�nyon?
- Igen – h�zta ki mag�t b�szk�n a fi�.
- Engedte, hogy fel�lj r�?
- K�l�nben, hogyan rep�ltem volna? – nevetett fel James.
Morgannek meg kellett �llap�tania, hogy a fi� nagyon vonz�, amikor �szint�n nevet.
- Azta! – ny�g�tt fel. – Sosem hittem volna, hogy felenged a h�t�ra.
- �n sem – mondta James, majd sarkon fordult.
- H�, James! – ki�ltott ut�na Morgan. – Milyen �rz�s volt?
- Szavakkal nem tudom le�rni – v�laszolta a fi�.
- Nagyon szerencs�s vagy. – Morgan hangj�ban csod�lattal vegyes irigys�g csend�lt.
James nem felelt, csak elmosolyodott, s arra gondolt, hogy val�ban nagyon szerencs�s. Csak az a baj, hogy fortuna mindig akkor p�rtol el t�le, ha ez a sz�ke sz�ps�g van ter�t�ken.