Mint ahogyan m�r megszokhattuk, Jamesnek j�csk�n meggy�lik a baja Morgannel. Csakhogy ez�ttal az aurorf�iskola is akad�lyt g�rd�t az �tj�ba...

H�v�s szell� �bresztette fel �des �lm�b�l. Kinyitotta a szem�t, �s nem tal�lta maga mellett azt az embert, akit mindenn�l jobban szeretett. Ilyen kor�n kelt volna fel a tegnapi b�l ut�n? Ha a szell� nem �rulja el hely�t, akkor is tudta volna, hogy a f�rfi az erk�lyen �ll. J�l ismerte �t, sejtette, hogy �ppen az este esem�nyeit em�szti. Sokan elj�ttek, hogy tisztelet�ket tegy�k a h�zigazda, �szak ura el�tt. Messze f�ldr�l �rkeztek vend�gek, s sokan m�g az igazak �lm�t alussz�k a kast�ly oltalmaz� falai k�z�tt. Felkelt �s mag�ra ter�tette kir�lyk�k h�l�k�peny�t, majd az erk�lyre s�t�lt. Ahogyan sejtette, a f�rfi az erk�lyre t�maszkodva merengett a finn hegyek erdej�re. Hossz� sz�ke haja kibontva omlott izmos v�llaira, s ahogyan t�maszkodott megfesz�ltek az izmok a h�t�n, merthogy nem viselt m�st csak a pizsamanadr�gj�t. Keira visszal�pett az �jjeliszekr�nyhez, �s felvette r�la Dante s�t�tz�ld h�l�k�peny�t, majd a f�rfire ter�tette.
- Meg fogsz f�zni.
- A s�rk�ny sem hord k�penyt.
- De te nem vagy s�rk�ny, �desem. Egy s�rk�nnyal nem is h�ln�k.
Dante szel�d mosollyal a n�h�z fordult, majd mag�hoz vonta.
- Fel�bresztettelek?
- Am�gy is ideje volt m�r fel�bredni. A vend�geknek reggeli kell.
- A vend�gek – s�hajtott fel homlokr�ncolva az �szaki. A lelke m�ly�n �r�lt annak, hogy a kast�ly�ban v�gre �let van, de a felsz�nen a pokolba k�v�nta �ket. � csak kettesben akart lenni a n�vel, aki�rt rajongott.
Egy ideig csendben �lltak az erk�lyen �sszeb�jva �s a t�volba meredtek.
- Annyira b�szke vagyok r�d, Dante – sz�lalt meg nagy sok�ra Keira.
- Igen? – lep�d�tt meg Dante. – �s ugyan minek k�sz�nhetem ezt?
- Annak, hogy olyan t�k�letes h�zigazda volt�l tegnap. A vend�gek nagyon j�l �rezt�k magukat.
- Ugyan.
- Nem, Dante, tudom, hogy milyen neh�z volt neked levetk�zni a marcona �larcodat. �s k�sz�n�m neked, v�gre elindultunk egy �ton, amely bar�ts�gokhoz vezet.
- Az�rt csaknem j�nnek ide minden h�ten! – h�k�lt h�tra a f�rfi.
- Ne ijedj meg! – nevetett fel Keira. – Lesz id�nk kettesben is b�ven.
- Rem�lem is – d�nny�gte Dante, de az�rt melengett�k a lelk�t a n� szavai. �s egyet kellett �rtenie Keir�val: elindultak egy �ton, amely bar�tokhoz vezet.
- Mondd csak, ma is tartasz edz�st a gyerekeknek?
- Ma vizsg�zni fognak.
- Vizsg�zni? Ilyen hamar?
- Ez csak egy pr�ba lesz, k�v�ncsi vagyok, hogy mit fejl�dtek. Arra gondoltam, hogy ha m�r itt vannak a sz�leik, akkor tan�csos lenne, ha vel�k menn�nek haza. Minek v�rjunk m�g egy hetet? Tal�n kicsit �lvezni�k kellene a nyarat.
- �r�l�k, hogy �gy d�nt�tt�l, mert ezen m�r �n is gondolkodtam. Ezek a gyerekek �lland�an tanulnak meg harcolnak, kicsit pihenni�k kellene, hiszen olyan fiatalok.
Dante a kez�be fogta a n� arc�t, �s v�gigsim�tott rajta az ujj�val.
- A sz�veden viseled mindenkinek a sors�t.
- Nem mindenki�t, de �k a sz�vemhez n�ttek.
- Visszat�rnek m�g, hiszen nagyon meglep�dn�k, ha ennyi edz�s el�g lett volna nekik. Szerintem j�v�re ism�t el kell majd j�nni�k, ha val�ban magasabb szintre szeretn�nek l�pni.
- �r�mmel j�nnek majd ism�t el.
- Csak att�l f�lek, hogy csal�d�st okozok nekik ma. Szerintem azt hitt�k, hogy hipp-hopp hatalmasat fejl�dnek majd – r�ncolta a homlok�t Dante.
- Nem ismerek r�d, sz�vem. Eddig azt hallgattam, hogy csak p�pok a h�tadon, most meg t�r�dsz vel�k? – k�rdezte bujk�l� mosollyal Keira. – El�sz�r mindenkit elb�v�lsz a b�lon, azt�n meg ez.
- Lehet, hogy kezdek elpuhulni – v�lekedett Dante, s most �let�ben el�sz�r ez cseppet sem zavarta.
- Kezd leomlani a fal, amelyet magad �s a vil�g k�z� �p�tett�l. Ez nem a puh�nys�g jele, hanem az embers�g�.
- �s mit kapok az embers�gem�rt cser�be? – villant �t egy furcsa f�ny az �szaki szem�n.
- Mit k�v�nsz �rte? – k�rdezte Keira �s buja mozdulattal a cs�p�j�re cs�sztatta a f�rfi kez�t.
- T�ged, csakis t�ged. – Dante �lbe kapta a n�t, majd visszavitte a szob�ba �s lefektette az �gyra. – T�ged k�v�ntalak tegnap, t�ged k�v�nlak ma, t�ged k�v�nlak �r�kk�.
- Azt hiszem, ezt a k�v�ns�godat teljes�thetem – �lelte �t Dante nyak�t Keira.
 

Azon a reggelen nemcsak �k voltak az egyetlenek, akik az erk�lyen k�sz�nt�tt�k a reggelt. James Potter is ott �cs�rg�tt, s azon merengett, hogy vajon j�l tette-e, hogy a finn diszk� �ta kim�rten viselkedik Morgannel. M�g az el�z� esti b�lon is t�vol tartotta mag�t t�le, pedig majd’ megveszett az�rt, hogy �jra a karjaiban tarthassa. De nem tette, mert k�vette a nagyapja utas�t�sait. Sokszor a pokolba k�v�nta az eg�sz Tekerg�-hadm�veletet, viszont mindig esz�be jutott az, hogy val�sz�n�leg bev�lt a taktika.
James nagyot s�hajtott, majd el�vette az oldal�n szor�tott k�nyvecsk�t. Nemr�g t�rt vissza az eml�kek �rv�ny�b�l, ahol meglepetten tapasztalta, hogy a nagyapja az er�s k�zepes tanul�b�l a legjobbak k�z� k�zd�tte fel mag�t, amivel felh�vta mag�ra a nagyanyja figyelm�t. Neki is kem�nyen kell tepernie az edz�seken, ha azt szeretn�, hogy a l�ny komolyan vegye. Milyen k�r, hogy a Roxfortnak m�r v�ge, ott k�nnyebben ki tudna t�nni, de itt most csakis a Steinhauser - edz�sek seg�thetnek. Viszont alig maradt h�tra idej�k. Az ajk�ba harapott. Mi a j� k�nk�ves m�nk�t csin�ljon most?
Kopogtattak az ajt�n. Nem akart felkelni az erk�ly hideg padl�j�r�l, valahogy megnyugtatta a hideg. Gy�gy�r volt felhev�lt v�gyainak. �jabb kopog�s. Valaki nagyon be akar j�nni. Fel�llt, s elindult az ajt� fel�. Egy percre �tfutott az agy�n, hogy felveszi a pizsama fels�j�t, de azt�n arra jutott, hogy teljesen mindegy, hogy rajta van-e. Biztosan Teddy az, vagy Albus. Teddy… az �rul� Teddy, aki eg�sz b�lon Morgannel besz�lgetett. A v�g�n m�g lecsapja a kez�r�l a l�nyt. Ezen elmosolyodott. Teddy sosem tenne ilyet, �s r�ad�sul Victoire-t szereti. Hab�r Morgan is sz�ke… Elhessegette a zavar� gondolatokat, �s lehuppant az �gy�ra, onn�t ki�ltott kifel�:
- Gyere be!
Nem az �ccse volt az. �s nem is Teddy. A j�vev�ny hossz� fekete tr�ningnadr�got �s hozz�ill� fekete tr�ning fels�t viselt. Hossz� haj�t l�farokba fogta, arca maga volt a kiismerhetetlens�g.
- Csak az�rt j�ttem, hogy… - kezdett bele a mond�k�j�ba, de amikor megl�tta a fi�t f�lmeztelen�l benne forrt a sz�, s ahogyan tett egy t�tova l�p�st el�re, beleakadt edz�cip�je a z�ld sz�nyegbe, s elesett. Jobban mondva egyenesen James �l�be esett. Hosszasan n�ztek egym�s szem�be az �gyon fekve, amikor megt�rt�nt. Lehet, hogy a hideg leveg� volt az oka, vagy James hihetetlen s�rmja, vagy a Tekerg�-hadm�velet, vagy szimpl�n az elfojtott �rzelmek, de megt�rt�nt. �s nem James vesztette el az �nuralm�t, hanem Morgan volt az, aki megcs�kolta. Morgan vesz�tett a kettej�k k�z�tt d�l� harcban. V�gtelennek t�n� percekig cs�kol�ztak, James �t�lelte a l�nyt, s szinte el is vesz�tette az esz�t a cs�k hev�ben. M�r arra sem eml�kezett, hogy hol van, csakis a lelk�ben tombol� �r�mm�mor sz�m�tott. Sok l�nnyal cs�kol�zott m�r, sok l�nyt szeretett, sok l�ny cs�kja hagyott eml�ket az ajkain, de most egyszerre elfelejtette az �z�ket �s vele egy�tt az arcukat is. Elt�ntek, megsz�ntek l�tezni, s � abban a percben tudta, hogy m�r sosem szabadulhat. Morgan fekete �zvegyk�nt fonta �t be a h�l�j�ba, s � k�ptelen szabadulni, �s nem is akar. Csakis erre v�rt, erre v�gyott, ez hi�nyzott az �let�b�l, amely ezzel a cs�kkal lett teljes. M�r meg�rtette Dant�t, aki a b�n�s viszonyt is v�llalta Anabell�val az�rt, hogy visszakaphassa a m�sik fel�t. Abban a percben tudta, hogy � is megtenne mindent Morgan Malfoy�rt.
A cs�kjuk egyre hevesebb� v�lt, James er�t vett mag�n �s maga al� gy�rte a l�nyt, aki tenyer�t James mellkas�ra tette. V�gre a keze alatt �rezhette a fi� mellkas�t…
Olyan hirtelen l�kte le mag�r�l a fi�t, amilyen hirtelen cs�kolta meg nem is olyan r�gen. A feje k�v�lygott, �rzelmek kavarogtak benne: a szenved�ly viaskodott a sz�gyennel, s ez ut�bbi gy�zedelmeskedett. Mit tett?! Elgyeng�lt �s feladta minden elv�t. Megbabon�zta egy izmos fels�test �s k�t szenved�lyt�l csillog� szem. Hogyan lehetett ilyen gyenge?! Hogyan s�t�lhatott bele James Potter csapd�j�ba?! Olyan hirtelen pr�b�lt meg felpattanni az �gyr�l, hogy megsz�d�lt, s visszaesett. Az arca v�r�s volt a d�ht�l. Ebb�l most hogyan keveredjen ki gy�ztesk�nt?
- Morgan – sz�lalt meg James csillog� szemmel.
- Ami az el�bb t�rt�nt…
- Ami az el�bb t�rt�nt, var�zslatos volt – v�gott a szav�ba James. – M�g sosem �reztem ilyet.
- F�lre�rtetted, James – egyenesedett ki Morgan. – Az csak egy cs�k volt, semmi t�bb.
- Morgan, a sz�v�nk is egyszerre vert. Ez t�bb volt, mint egyszer� cs�k. Mi�rt nem l�tod be v�gre? Egym�snak lett�nk teremtve! Ne mondd, hogy nem vonz�dsz hozz�m, mert az el�bbi ut�n nem hihetem el.
- Vonz�dom hozz�d, de ez csup�n testis�g.
A fi� arca elkomorult.
- Csak a testemhez vonz�dsz?
- Csak ahhoz – hazudta Morgan.
- �n nemcsak a testedre tartok ig�nyt – jelentette ki James.
Morgan erre felkapta a fej�t. Hosszasan n�zett a fi� szemeibe, s azon morfond�rozott, hogy az vajon komolyan gondolja-e azt, amit mondott, vagy csak �gy besz�l a leveg�be, ahogy szokott. V�g�l arra a meg�llap�t�sra jutott, hogy James sosem v�ltozhat meg. Mindig is n�cs�b�sz marad, �s val�sz�n�leg maga sincs tudat�ban annak, hogy amit a l�nyok ir�nt �rez az csak m�l� v�gy �s nem szerelem.
- �n viszont csakis testileg vonz�dom hozz�d, semmi komoly.
James nem akart hinni a f�l�nek. Nem lehet igaz. Morgan nem lehet ilyen felsz�nes, ilyen kegyetlen.
- Mi�rt nem pr�b�ljuk meg egy�tt? – vetette fel. – Akkor r�j�nn�nk arra, hogy mit is akarunk egym�st�l.
- Te k�ptelen vagy igaz�n szeretni – fr�cs�gte Morgan.
- Honn�t veszed? – kapta fel a vizet James. Az agya l�zasan zakatolni kezdett.
- H�ny l�nynak vallott�l szerelmet, mondd csak?
- Fogalmam sincs.
- Na, l�tod, inn�t veszem. Te mindenkibe annyira szerelmes vagy, hogy egy h�tig tart. �n nem leszek az egyhetes bar�tn�d, vil�gos?
- Az el�bb akart�l engem – eml�keztette k�ts�gbeesetten James.
- Be kell vallanom, hogy j�l n�zel ki. Minden csaj oda volt �rted, �n pedig tudni akartam, hogy mi�rt. Csak k�v�ncsi voltam, hogy olyan j�l cs�kolsz-e, mint mondj�k. – Morgan fel�llt az �gyr�l, megigaz�totta a ruh�j�t, majd elindult volna az ajt� fel�, ha James nem ragadja meg a karj�t �s nem k�nyszer�ti vissza az �gyra.
A l�ny f�l� hajolt, s kisim�tott az arc�b�l egy sz�ke f�rt�t.
- Nem csak a cs�komr�l �radozhatnak a csajok. M�ssal is �r�met tudok szerezni egy n�nek.
Morgan hirtelen sz�hoz sem jutott a szemtelen aj�nlatot hallv�n. James j�l tudta, hogy ezzel a kijelent�s�vel minden eddigi er�fesz�t�se k�rba v�sz, hogy Morgan ism�t ut�lni fogja, de nem t�r�d�tt vele. Mit sz�m�t minden j�s�g, ha �t rossznak hiszi? Vissza kart v�gni, el�gt�telt akart venni a l�nyon az�rt, mert j�tszik vele. Nem akart r�ijeszteni, csup�n szerette volna, ha Morgan tudja, hogy � nem a j�t�kbab�ja.
- Sz�val, h�lgyem, tart-e ig�nyt a szolg�lataimra? – A hangja cs�b�t� volt �s �rz�ki.
Morgan beleremegett James furcsa j�t�k�ba, s nagyon haragudott mag�ra, ami�rt a sz�ve igenis �r�mt�ncot j�rt, ami�rt ism�t ilyen k�zel ker�lt a fi�hoz. Akarta �t, legsz�vesebben igennel v�laszolt volna, de az esze k�zbesz�lt, m�g �ppen id�ben.
- Ha majd lesz r�d ig�nyem, sz�lok.
James olyan hirtelen kelt fel a l�nyr�l, amilyen hirtelen temette maga al�. H�t j�, ha nem, akkor nem. Nem sz�lt semmit, csak a h�l�k�peny��rt ny�lt �s mag�ra h�zta.
- Mi�rt j�tt�l hozz�m?
- Tess�k? – �rtetlenkedett a l�ny.
- Bekopogt�l.
- Ja… h�t csak sz�lni akartam, hogy a mester a k�zd�t�ren v�r minket reggeli el�tt.
- K�sz�n�m az inf�t – biccentett James kim�rten �s ridegen. M�g saj�t maga is meglep�d�tt azon, hogy milyen hidegg� v�lt a hangja. De Morgan meg�rdemli. Egyszer�en mi�rt nem k�pes adni neki egy es�lyt, amikor � is vonz�dik hozz�? James k�ptelen volt elhinni azt, amit a l�ny �rvk�nt felhozott, hogy csup�n testileg szeretn� �t. A zsigereiben �rezte, hogy Morgan is annyira v�gyik erre a kapcsolatra, mint �, csak elfojtja mag�ban. A fi�nak elege lett ebb�l a j�t�kb�l. Miut�n a l�ny m�g�tt becsuk�dott az ajt�, �gy d�nt�tt, hogy � is becsuk mindent, amely az �rzelmeit engedte id�ig fajulni. Feladja. K�sz. V�ge van. A f�gg�ny leg�rd�lt. A Morgan-hadm�velet megbukott. F�sultan haj�totta bele a m�gikus id�k�nyvet a b�r�ndj�be. Minden a m�ltban t�lt�tt �tvirrasztott �jszaka hi�baval� volt. Morgann�l nem v�lik be az a recept, ami a nagyanyj�n�l. Hanyattfek�dt az �gyon �s a m�rv�nymennyezetet b�multa. Igyekezett sz�mba venni minden indokok az ellen, hogy tov�bbra is folytassa �nk�nz� j�t�k�t. Keres mag�nak egy m�sik l�nyt, valakit, aki �rt�keli �t. Vagy ink�bb nem is keres, mi sz�ks�g r�juk? Nem akar szerelmes lenni soha t�bb�. Jelentkezik aurornak, ahogyan Scorpius is �s mindent meg fog tanulni, amit csak lehet, hogy � legyen a legjobb harcos az eg�sz vil�gon. Igen, innent�l kezdve csakis ez a c�l lebeg majd a szeme el�tt. Nem kviddicsezni megy, hanem harcolni. Lesz olyan er�s, mint Dante vagy Rufus Order. Miut�n ezt eld�nt�tte, miut�n ism�t �rtelmet nyert az �lete, azonnal felpattant �s fel�lt�z�tt. Nem akart k�sni a mester �r�j�r�l. A pontoss�g a harcos egyik fegyvere. Mag�ra kapta az edz�ruh�j�t, ez�ttal nem is t�r�d�tt azzal, hogy megigaz�tsa a haj�t, hiszen m�r nem akar tetszeni, �s lekocogott a gyakorl�t�rre. Szerencs�re nem � volt az utols�. Rajta k�v�l egyed�l Scorpius, Lily, Albus �s Emily �rkeztek meg. Ezek szerint Morganben m�lyebb benyom�st keltett a cs�kjuk, mint hitte. Gyorsan el�zte mag�t�l az eset eml�keit, s az �szakihoz l�pett.
- Mester, mit fogunk ma csin�lni?
- L�tom, val�s�ggal t�lteng benned a tud�sv�gy – vigyorgott Dante. – Az utols� nebul� nem j�n?
- Biztosan j�n, hiszen nekem is � sz�lt – felelte Emily. – Szeretn�, hogy megn�zzem, mester?
- Semmi sz�ks�g r�, kap �t percet. Ha nem �r ide, elkezdj�k n�lk�le az �r�t.
Am�g �k a sz�ke l�nyt v�rt�k, t�rsas�got kaptak Harry szem�ly�ben, aki alig v�rta, hogy megn�zhesse, hogy mit is tanultak a gyerekei.
- Azt hiszem, rosszkor j�tt, Mr. Potter – fordult hozz� Dante.
- Tal�n zavarok?
- Nem zavar, csup�n csal�d�st kell okozzak. Ma semmif�le bemutat� nem lesz, ma csak egy apr�cska tesztet v�gz�nk el.
- Nem lesz �r�nk? – ijedt meg James. Nem lehet akkora pechje, hogy pont most nem tanulnak semmit, amikor v�g�rv�nyesen eld�nt�tte, hogy ennek fog �lni!
- �gy d�nt�ttem, hogy egy id�re felf�ggesztem a kik�pz�st.
- Mi az, hogy felf�ggeszti?! – James �rezte a lelke m�ly�b�l felt�rni k�sz�l� hiszt�ri�t.
- �gy, hogy holnap sz�pen hazautaztok a sz�leitekkel �s k�sz�lt�k az egyetemre. Azt�n j�v� ny�ron tal�lkozunk.
- De az egyetemig m�g rengeteg id� van!
- �lvezd ki a ny�rb�l maradt id�t.
- De �n edzeni akarok! – James szinte toporz�kolt d�h�ben.
- Fiam, ne l�gy udvariatlan – sz�lalt meg szel�den Harry. – Ha Lord Steinhauser �gy �t�li meg, hogy most sz�netre van sz�ks�g, akkor el kell fogadnod.
- De �n tanulni akartam…
- El�tted �ll az eg�sz �let, fiam – mondta Dante. A hangj�ban volt valami �j, amit eddig csak akkor lehetett �rezni, amikor a s�rk�ny�val, vagy Keir�val besz�lt. – J�v� ny�ron visszaj�hetsz, addig is, teljes�ts j�l az iskol�ban.
James lehajtotta a fej�t. Kicsit el�rulva �rezte mag�t, hiszen arr�l volt sz�, hogy megtanulj�k kihozni a p�lc�jukb�l a legt�bbet. Erre eddig csak szinte fizikai edz�s�k volt, s a p�lc�ikat nem igen emelgett�k. �s most hazak�ldi �ket. Pedig m�r megszokta a finn hideget �s roppant m�d j�l �rezte mag�t itt. �gy �rezte, mintha Dante ki akarn� dobni. De azt�n esz�be jutott valami, ami jobb kedvre b�rta: elv�lnak �tjaik Morgannel. Hazamennek, �s ott nem kell tal�lkozniuk t�bb�.
Id�k�zben a l�ny is befutott. Jamesnek felt�nt, hogy nem a fekete tr�ningruh�j�ban van, hanem egy lil�ban. Biztosan �t�lt�z�tt, levette mag�r�l a gyenges�g�nek a jel�t. Morgan �gy v�lte, hogy musz�j megszabadulnia a ruh�t�l, amelyet �tj�rt James illata. Egyszer�en k�ptelen volt elviselni.
- Mi ez a hal�l hangulat? – tudakolta Emilyt�l.
- Ez az utols� napunk itt. A lord szerint jobb, ha sz�neteltetj�k a dolgot �s j�v�re t�r�nk vissza.
- H�la Merlinnek! – cs�szott ki Morgan sz�j�n.
Emily k�rd�n n�zett r�, de � nem f�z�tt semmit sem a megjegyz�s�hez. Nem akarta itt ecsetelni, hogy mennyire �r�l, ami�rt nem kell Jamesszel tal�lkoznia minden nap.
- Akkor most, hogy a hi�nyz� l�ncszem is el�ker�lt, mindenki vegye el� a p�lc�j�t. Most megn�zz�k, hogy mennyit fejl�dtetek.
- Maradhatok, vagy ink�bb t�rjek vissza a kast�lyba? – �rdekl�d�tt Harry.
- Sok l�tnival� nem lesz, miniszter �t, tal�n jobb lenne, ha visszamenne a kast�lyba, Keira pomp�s reggelit tal�lt ki maguknak.
Harry kelletlen�l engedelmeskedett az �szaki �haj�nak, pedig sz�vesen maradt volna. Furdalta a k�v�ncsis�g, hogy mi lehet olyan titkos ebben az apr�cska tesztben, de nem akart vissza�lni Dante vend�gszeretet�vel. �gy is nagyon meglep�d�tt, hogy a b�lon a f�rfi mennyire m�s arc�t mutatta. Dant�t rideg �s t�vols�gtart� embernek ismerte meg, de l�tszik, hogy a p�rja j� hat�ssal van r�, hiszen ami�ta egy�tt vannak, a f�rfi sokat v�ltozott el�ny�re.
- Nos, akkor mondom, hogy mi lesz a teend� – fordult a gyerekek fel� a k�zd�t�ren Dante. – Mindenki t�volodjon el a m�sikt�l �gy h�roml�p�snyire, �gy, most pedig sz�pen sorba megy�nk. Mivel olyan nagyon t�lteng benned az energia, te kezdesz, James. Emeld fel a p�lc�d, �s a k�vetkez�ket kell elism�telned. Lassan mondd, ne hadard �s pontosan kell kiejtened minden egyes sz�t.
- �rtettem.
- Ex fortibus, ex maleficio, vultum tuum ostende! Ex fortibus, ex maleficio, vultum tuum ostende!
James minden erej�vel azon volt, hogy Dante szavait memoriz�lja, de nem ment ez olyan k�nnyen neki, amikor a l�gy �szaki szell� az orr�hoz s�p�rte Morgan van�lia illat� parf�mj�t.
- Elmondan� m�g egyszer, mester? – James megr�zta a fej�t, hogy kiterelje a gondolataib�l a l�ny illat�t.
Dante nem fedte meg az�rt, ami�rt nem figyelt el�gg�, hanem zoksz� n�lk�l elism�telte a var�zssort. Albus ebb�l arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy val�sz�n�leg nagyon neh�z b�b�jr�l lehet sz�.
- Ex fortibus… �h�m… ex maleficio, vultum tuum ostende! – ism�telte James, de nem t�rt�nt semmi sem.
- Hat�rozottabban mondd!
- Ex fortibus, ex maleficio, vultum tuum ostende! – James p�lc�ja egy pillanatra felragyogott, pont �gy, ahogyan akkor, amikor el�sz�r vette a kez�be a p�lcaboltban, majd egy er�s r�nt�st �rzett a mellkas�ban, s els�t�t�lt el�tte a vil�g. Amikor mag�hoz t�rt, agg�d� arcok tornyosultak f�l�je, s mindene sajgott az es�st�l.
- J�l vagy? – k�rdezte Dante. Egyed�l az � arc�n nem volt aggodalom nyoma.
- Mi a k�nk�ves m�nk� volt ez? – tapogatta James a h�t�t.
- A p�lc�db�l felt�rni v�gy� er�.
- Akkor mi�rt estem el?
- Mert a tested �s az elm�d m�g nem k�pes uralkodni f�l�tte. Ez v�rhat� volt, �n lep�dtem volna meg a legjobban, ha siker�l. M�g sokat kell edzened a tested �s a lelked, de van es�ly.
- �gy gondolja, hogy egyszer k�pes leszek felhaszn�lni minden hatalmat, amit a p�lc�m biztos�t?
- Ha nem lenn�l k�pes r�, akkor nem �rezted volna meg. Csak �llt�l volna egy helyben �s nem t�rt�nik semmi sem. A kik�pz�s j� ir�nyba halad, val�ban tan�that� a m�dszer. – Dante keser�des mosollyal kih�zta mag�t. H�t m�gis m�k�dik.
- Akkor ezek szerint el�fordulhat, hogy valamelyik�nkn�l nem t�rt�nik majd semmi? – tudakolta Albus.
- Igen. Nem vagyunk egyform�k. De ha m�r ilyen k�v�ncsi vagy, Albus fiam, akkor te j�ssz.
Albus elt�volodott a t�bbiekt�l �s elkezdte k�nt�lni a szavakat. Neki nem kellett elism�telni, ugyanis m�r els� hall�sra megjegyezte. Albus m�g messzebbre rep�lt volna a p�lca j�volt�b�l, ha az �szaki var�zslattal meg nem �ll�tja. F�l� volt ugyanis, hogy nyak�t t�ri. De ez cseppet sem zavarta, arra gondolt, hogy egy napon tal�n k�pes lesz nemcsak felszabad�tani az er�t, hanem uralni is.
- � mi�rt rep�lt messzebbre, mint James? – k�rdezte Emily.
- Val�sz�n�leg az�rt, mert � egy szinttel James alatt van felk�sz�lts�g szempontj�b�l – magyar�zta Dante. Teljes bizonyoss�ggal nem felelhetett, ugyanis � sem volt m�g teljes szak�rt�je a t�m�nak.
Albust Scorpius k�vette, azt�n a l�nyok k�vetkeztek. Az �szakinak sokszor be kellett avatkoznia, nehogy v�gzetes baleset t�rt�njen. Azt�n megt�rt�nt. Emily Watkins, Anabella Watkins l�nya, Voldemort nagy�r unok�ja k�vetkezett a sorban, s ak�rh�nyszor ism�telte el a var�zsig�t, semmi sem t�rt�nt. Az elm�je zakatolni kezdett, a sz�ve a tork�ban dobogott, szeme elhom�lyosult. Mi�rt nem siker�l? Egyre g�rcs�sebben szor�totta a p�lc�j�t, de nem siker�lt felszabad�tania az er�t.
- J�l van, most nem siker�lt, de legk�zelebb tal�n igen. – Dante nem ismert saj�t mag�ra. Nem szokott � kertelni, vagy �ppen sz�p�teni. Mindig kem�nyen megmondta a v�lem�ny�t. De valahogy ahogyan az elkeseredett l�nyra n�zett, nem vitte r� a l�lek, hogy elmondja az �szinte v�lem�ny�t. Mert Dante rosszat sejtett. Ahogyan a m�ltkor nem tudt�k meg�llap�tani a l�ny p�lc�j�nak magv�t, �gy most sem volt hajland� a p�lc�ja megmutatkozni neki. Ez pedig arra enged k�vetkeztetni, hogy sosem lesz lehet�s�ge megtapasztalni a fegyvere igazi erej�t. De ezt nem mondhatta meg neki. M�r csak az�rt sem, mert j�l ismerte a l�ny m�ltj�t. Sokat szenvedett �s mindennek a tetej�ben �, Dante Steinhauser �lte meg az anyj�t. � tette �rv�v�.
Emily nem sz�lt semmit, m�g csak egy pillant�st sem vetett a mesterre. El�g volt neki l�tni t�rsai sajn�lkoz� arc�t. Albus m�g a v�ll�t is megsimogatta, hogy egy�tt�rz�s�t fejezze ki. Nem volt sz�ks�ge senki sajn�lat�ra. Iszony�an ideges�tett�k a sz�nakoz� arcok, nem b�rta elviselni. H�tat ford�tott a t�rsainak �s elindult a kast�ly fel�. A lelk�ben vihar tombolt. Abban a percben d�h�s volt az eg�sz vil�gra, mert �gy v�lte, hogy minden okoz�ja a v�re. �tkozott v�r folyik az ereiben, ez�rt nem j�r sikerrel a tiszta var�zslatokn�l. Nem is tudta, hogy mennyire messzire j�r az igazs�gt�l.

***
 

Az egyetemi �let hamarabb bek�sz�nt�tt, mint v�rt�k. Mire �szbe kaptak, m�r azt vett�k �szre, hogy felfel� tartanak a Londoni Var�zsk�pz� F�iskola l�pcs�j�n. Az egyetem hatalmas, t�bb sz�rny� kast�ly volt, amelyet nemr�g b�v�tettek ki ugyanis a miniszterek �gy hat�roztak, hogy minden londoni k�pz�st egy �p�letbe tesznek �t annak �rdek�ben, hogy a di�kok min�l t�bbf�l�t tudjanak tanulni. Az eg�sz Hermione �tlete volt, aki az egyetemi �vei alatt nagyon sajn�lta, hogy nem tanulhat egyszerre jogot �s mondjuk r�naismeretet fels�fokon, mivel a k�t k�pz�s a v�ros k�t v�g�ben volt, s nem �rt volna �t. Esz�be jutott, hogy haszn�lja az id�nyer�t, de azt�n letett err�l. Ebb�l kiindulva javasolta Harry a minisztereinek, hogy vonj�k �ssze az iskol�kat �s �p�tsenek ki egy nagy egyetemet, ahol sokr�t� tud�st szerezhetnek a nebul�k. James ennek felett�bb �r�lt volna, ha nem d�nt�tte volna el v�g�rv�nyesen, hogy szak�t a Morgan ut�ni szerelm�vel. Mert �gy k�zel voltak egym�shoz. M�g szerencse, hogy var�zstanoncok ezrei j�rtak az egyetemre.
- Hatalmas ez a hely – forgatta a fej�t k�rbe Hugo Weasley. Tekintete megakadt a mennyezet tetej�r�l lel�g� krist�lycsill�ron. – Jimmy, ez sokkal nagyobb, mint a Roxfort!
- H�t ja, annak a tripl�ja lehet minimum – b�lintott James, s a fal mell� h�z�dott, hogy elengedjen k�t sk�tkock�s szokny�s l�nyt. – Hol is lesz az els� �r�d?
- Kint a kviddicsp�ly�n.
- Akkor mit keresel idebent?
- H�t gondoltam, elj�v�k veled. M�giscsak jobb kettesben, mint egyed�l.
- De Hugo, a kviddicsp�lya biztosan nem a t�zedik emeleten van.
- De �n nem tudom, hogy merre is mehetn�k… - cs�v�lta a fej�t v�r�sen Hugo.
- Tal�n k�rdezz�nk meg valakit – javasolta James, s el is indult egy csapat l�ny fel�. – Hello l�nyok, tudn�tok seg�teni a haveromnak?
A l�nyok bar�ts�gtalan arccal fordultak meg, de amikor megl�tt�k a k�rdez�t, azonnal felvidult az arcuk.
- Te James Potter vagy, igaz?
- Igen.
- �s � a bar�tod? – fintorgott egy fekete haj� l�ny Hug�ra.
- Igen �s az unokates�m is. Sz�val, tudj�tok, hogy merre van a kviddicsp�lya? – siettette �ket James. Semmi kedve sem volt fl�rt�lgetni.
- Pontosan a bej�ratn�l kell jobbra fordulni. De egy�bk�nt ki van t�bl�zva is – t�j�koztatta egy v�r�s haj�, szepl�s l�ny.
- K�szi.
- Neked nagyon sz�vesen – kac�rkodott a l�ny. – De te nem az aurork�pz�be jelentkezt�l?
- De, mi�rt?
- H�la Merlin szak�ll�nak! – s�hajtott�k a l�nyok.
- Az�rt jelentkezt�nk oda, mert a Pr�f�ta meg�rta, hogy ott folytatod a tanul�st.
James a feje b�bj�ig elv�r�s�d�tt, de nem zavar�ban. M�rges volt, m�gpedig az�rt, mert ha minden l�ny egy oszt�lyba jelentkezik vele �s mindegyiknek � kell, akkor a v�g�n nem tud majd g�tat szabni r�gi �nj�nek. Hogyan is �llhatna ellent ennyi sz�p l�nynak, amikor szabad? Senkinek sem tartozik h�s�ggel.
- Ja, h�t ha a Pr�f�ta azt �rta – vakarta meg a f�le t�v�t James. – Mindegy, nekem rohannom kell �r�ra, de Hugo m�g r��r veletek dumcsizni.
Hugo h�l�s tekintettel n�zett a bar�tj�ra. M�g sosem maradt egyed�l ilyen sok csinos l�nnyal. Jamesszel annak idej�n gyakran j�rtak csajozni, de valahogy mindig Jamesnek jutottak a legszebbek. De most James �tengedi neki a staf�t�t. Kih�zta mag�t �s magabiztosan a falnak t�maszkodott.
- Sz�val l�nyok, Jimmy �jabban nagyon t�lbuzg� a tanul�sban, de �n r��rek.
A l�nyok fintorogva m�regett�k Hug�t, majd az egyik megsz�lalt:
- Sz�val James fontosnak tartja a tanul�st?
- Igen, abszol�t.
- �s van bar�tn�je?
- Milyen l�nyt szeret?
- Elint�zn�l egy randit vele?
Egym�st �rt�k a k�rd�sek, aminek meg is lett az eredm�nye: Hugo m�r azt sem �rtette, amit k�rdeznek t�le olyan temp�ban z�d�tott�k a fej�re a k�rd�seket. A f�le z�gni kezdett, a feje pedig belef�jdult. Ki kellett szabadulnia inn�t. M�gsem volt j� �tlet, hogy egyed�l maradt vel�k.
- H�, l�nyok…
- �s mindig ilyen szexin n�z ki, vagy csak a suliban?
- Csajok…
- �s t�nyleg j�rt a t�lvil�gon?
- N�zz�tek, James f�lmeztelen�l most j�n le a t�loldalon! – mutatott a folyos� v�g�ben h�z�d� l�pcs�re Hugo, majd miut�n a l�nyok egy emberk�nt fordultak arra, gyorsan elindult lefel� a kviddicsp�ly�ra.
Mindek�zben James el�rte m�r a tantermet, ahol a nemzetk�zi m�guskapcsolatokr�l fog el�ad�st hallgatni. A terem zs�fol�sig megtelt di�kokkal, akiknek a nagy r�sze l�ny volt. James sz�ja keser� mosolyra h�z�dott. Ezek mind az�rt �rkeztek, mert olvast�k a Reggeli Pr�f�t�ban, hogy ide jelentkezett � is. Egy�ltal�n a Pr�f�ta is minek �rogat r�la. Milyen jogon teszi k�zz�, hogy � hol folytatja a tanulm�nyait? Valahogy �jabban semmi sem akar �sszej�nni. El�sz�r Morgan, most meg ez. A nagyapja szerint nem kellene feladnia a szerelm�t, de � m�r nem b�zik az akci� siker�ben. �s m�r nem is akar b�zni benne. Csak szeretn� min�l el�bb elfelejteni a l�nyt.
Pr�b�lt �szrev�tlen bemenni a terembe �s le�lni Scorpius mell�, de ez nem igaz�n siker�lt neki. Amint bel�pett az ajt�n, minden v�gyakoz� szem r� szegez�d�tt, s a h�lgyek l�legzetvisszafojtva figyelt�k, amint �lmaik netov�bbja le�l egy kip�rn�zott fasz�kre.
- Baszki ezek egyfolyt�ban b�mulnak – s�gta Scorpiusnak idegesen.
- Mi�ta zavar ez t�ged? – vigyorgott r� a fi�. – Azt hittem, �lvezed a macs� szerepet.
- Kin�ttem m�r abb�l, Scorpius. Ne m�r, mindj�rt idej�n valamelyik. Elkezdhetn� m�r az �r�t a tan�r.
- A s�rk�nyokt�l nem f�lsz, de a csajokt�l igen?
- Nem f�lek a csajokt�l, de most ink�bb szavazn�k a s�rk�nyra.
Scorpius sz�rke ing�nek gall�rj�ba nevetett. El sem tudta hinni, hogy a nagysz�j� n�cs�b�sz megv�ltozott.
Egy sz�ke haj� l�ny az ablak mell�l m�r el is indult James fel� cs�bos l�ptekkel. A fi� pr�b�lt �gy tenni, mint aki nem veszi �szre. De tudta, hogy hi�baval�, hiszen ez nem fogja elt�ntor�tani. A var�zsl�k szerencs�je sietett a seg�ts�g�re, ugyanis betoppant az ajt�n egy s�t�tk�k k�penyes, kalapos f�rfi. Hat�rozott l�ptekkel a katedr�hoz s�t�lt, majd v�gighordozta tekintet�t a di�kokon. James �s Scorpius �sszen�ztek, majd elmosolyodtak. R�gi ismer�s egy �j k�zegben.
- Rufus Edgar Order vagyok, ha valaki m�g nem hallott r�lam, annak annyit kell tudnia r�lam, hogy �n fogom tan�tani magukat sok �ven �t, ahogyan nemzed�keket ok�tottam az aurors�g rejtelmeire. Minden �vben tal�lkozunk majd, �gy a legjobb az lesz, ha megpr�b�ljuk k�lcs�n�sen tisztelni a m�sikat – itt nyomat�kosan arra a l�nyra n�zett, aki James fel� tartott, s most csak �llt b�mulva a fi�t, mik�zben mindenki m�s elfoglalta m�r a hely�t. – Ha k�rhetem, foglaljon helyet, kisasszony, megl�tja, �gy sokkal k�nyelmesebb lesz majd.
A l�ny m�g mindig nem vette �szre, hogy hozz� besz�lnek. Az egyik bar�tn�je r�ngatta meg a kez�t. A sz�ke sz�ps�g zavart mosollyal huppant le az egyik �resen maradt sz�kbe, de tekintet�t nem v�lasztotta el Jamest�l. A fi� k�ptelen volt felfogni, hogy a l�nyok mi�rt nem foglalkoznak egy percet sem a b�szkes�ggel. Teljesen lej�ratj�k magukat ezzel a viselked�ssel.
Rufus megv�rta, am�g a l�ny helyet foglal, majd amikor l�tta, hogy az m�g mindig nem r� figyel, megk�sz�r�lte a tork�t:
- Egy fiatal arc biztosan sokkal �rdekesebb, mint az eny�m, de �n sokkal fontosabb dolgokat mondhatok. �s az sem utols�, hogy n�lam fog vizsg�zni f�l�vkor �s �v v�g�n.
A l�ny erre felkapta a fej�t, v�r�s fejjel n�zett Rufusra. Az �sz m�gus elmosolyodott.
- Na, �gy m�r sokkal jobb. Teh�t a nemzetk�zi m�guskapcsolatok. Biztosan felmer�lt m�r magukban a k�rd�s, hogy minek ilyet tanulni. Hogy mi�rt nem csak abb�l �ll az aurork�pz� programja, hogy suhogtatjuk a p�lc�nkat? A v�lasz benne van a k�rd�sben. Egy auror nemcsak a saj�t f�ldj�n �ll a gonosz ellen, hanem az eg�sz vil�gon. B�rmikor elsz�l�thatj�k m�s orsz�gokba, s olyankor fontos, hogy ismerj�k m�sok szok�sait. Vagy �ppen seg�ts�get kell k�rnie nemzetk�zi bar�tainkt�l. Err�l sz�l ez a tant�rgy, hogyan viselkedj�nk m�shol, mert a t�megben val� elvegy�l�s gyakran megmentheti az �let�nket, �s hogyan dolgozzunk �ssze m�s n�pek aurorszervezeteivel. Ez�rt vagyok �n itt, hogy ezt j�l megtan�tsa… - Nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis hirtelen �sszerogyott a katedr�n mag�val r�ntva az azon l�v� pap�rokat is. Odalentr�l halk ny�g�sek hallatszottak, majd kicsordult egy piros cs�k a katedra al�l. V�r volt.
James �s Scorpius azonnal p�lc�t r�ntottak �s a vesz�lyforr�st kerest�k, de nem tal�ltak senkit sem.
- Sz�tn�zek a folyos�n, te n�zd meg Mr. Ordert – adta ki az utas�t�st James.
- L�gy �vatos �s h�vj seg�ts�get!
James azonban nem tudta mag�t �tverekedni az ajt�hoz ugyanis a teremben kit�rt a p�nik. A di�kok egym�st t�lharsogva ord�tottak seg�ts�g�rt, s egym�st agyontaposva igyekeztek az ajt� fel�.
- Ez �gy nem fog menni – nyalta meg a sz�ja sz�l�t James, majd a p�lc�j�t a tork�hoz emelte. – Sonorus. MINDENKI FIGYELJEN IDE! JAMES POTTER VAGYOK, �S URALOM A HELYZETET.
A t�meg egy pillanatra r�n�zett. A szemekben rem�ny csillant meg.
- �LJETEK VISSZA A HELYETEKRE, AM�G �N SZ�TN�ZEK ODAKINT.
Csod�k csod�j�ra a gyerekek engedelmeskedtek neki. Mindannyian ijedtek voltak, de ha James Potter azt mondja, hogy uralja a helyzetet, akkor annak �gy kel lennie.
James most az egyszer h�l�t adott az�rt, ami�rt ennyi rajong�ja akadt. Az ajt�hoz sietett, s kilesett a folyos�ra. Odakint egy teremtett lelket sem l�tott. Elt�nt h�t a nyavaly�s. M�r ha �tok tette, hiszen Rufus Order olyan id�s volt m�r, hogy k�nny�szerrel lehetett valamilyen betegs�ge. De az, hogy egyik percr�l a m�sikra esett �ssze �s a v�r… De ki akarna �rtani neki?
Visszament a terembe �s a katedra m�g� sietett. Ott k�ts�gbeejt� l�tv�ny fogadta.
- Meghalt? – k�rdezte Scorpiust�l.
- Nem, m�g – felelte a fi� sz�raz hangon.
James v�gign�zett a f�rfin. Rufus k�peny�t v�r �ztatta, az arca holt feh�rr� v�lt. Abban a pillanatban nagyon-nagyon �regnek t�nt.
- H�vok egy orvost – �llt fel. – Te �ll�tottad el a v�rz�st?
- Igen.
James elismer�en biccentett, majd kirohant a folyos�ra. M�r csak azt kellene megtudnia, hogy merre tal�l egy gy�gy�t�t.
 

Am�g � azon volt, hogy megmentse Rufus Order �let�t, addig egy di�kruh�ba �lt�z�tt, magas, fekete haj� fi� �ppen a bej�rati hatalmas kov�csoltvas kapun nyomta le a kilincset. Amikor bez�rult m�g�tte az egyetem ajtaja, levette a fekete tal�rj�t, s az iskol�t k�rbevev� magas k�ker�t�snek t�maszkodott. El�vett a zseb�b�l egy cigarett�t �s meggy�jtotta. Hosszasan sz�vta, majd lassan, �lvezkedve kif�jta a f�st�t. Megt�r�lte verejt�kez� homlok�t. Haragudott mag�ra, ami�rt az utols� percben megremegett a p�lc�t markol� keze. Mit sz�m�t az, hogy ismerte a c�lpontj�t? Mit sz�m�t az, hogy amit elk�vetett, az s�lyosabb a gyilkoss�gn�l? Hiszen Rufus �rulta el el�sz�r. �s most halott. T�bb� nem k�s�rti a magazinok c�mlapj�n vagy a t�v�ben. V�ge van. �r�kre. �szrevette, hogy m�g mindig patakokban folyik r�la a verejt�k, mintha kis amat�r kezd� volna. Pedig h�ny �letet oltott m�r ki. D�h�sen elhaj�totta a cigarett�t, s belebokszolt a k�falba. A f�jdalom �szhez t�r�tette. � volt a k�t l�bon j�r� hal�l. Az �rz�ketlens�g mintak�pe, ez�rt is kapta azt az �lnevet, hogy Mortem. Mindenki �gy h�vta, s csak kevesen ismert�k a fejvad�sz igazi nev�t. A nevet, amely a m�lybe l�kte: Desmond Order. Gy�l�lte �s megvetette ezt a nevet. De most m�r v�ge. El�vette a p�lc�j�t �s egy patr�nust var�zsolt.
- A munka elv�geztetett. – A patr�nus k�dd� v�lt, � pedig ism�t megsz�lalt, de imm�ron csakis mag�nak: - V�gezt�nk egym�ssal, ap�m.