Igen, igen, j�l l�tj�tok. Egy fejezetc�m, ami nem szerepelt a v�zlatban. �gy alakult, hogy nem ez lesz az utols� fejezet. Ez az utols� el�tti, amely a Halloween c�met viselte volna, de megv�ltoztattam egy olyanra, ami jobban �sszefoglal. Sok minden t�rt�nik a fejezetben, rem�lem, nem lett t�l esem�nyd�s. :)

�r�s k�zben ezek voltak az ihletad� sz�maim:

Harry Potter homlokr�ncolva hajolt az �gyba fekv� sebes�lt m�gus f�l�. A f�rfi m�r egy napja lebegett �let-hal�l k�z�tt, s ebben az �llapot�ban teljesen v�dtelennek t�nt. Tovasz�llt a bel�le �rad� magabiztoss�g �s hatalmass�g. Harry �rtetlen�l �llt a dolgok f�l�tt, s retteg�s ker�tette a hatalm�ba. Tal�n egy �jabb borzalom kapuj�ban �llnak.
- Harry, ne l�gy bor�l�t� – csend�lt egy szel�d hang a h�ta m�g�tt. Nem kellett megfordulnia, j�l tudta, hogy ki j�tt be hozz�juk.
- Hogyne voln�k az, Dumbledore? Valaki f�nyes nappal megpr�b�lta meg�lni a Wizengamot f�m�gus�t egy csapat di�k szeme l�tt�ra. Maga szerint ez nem el�g indok a bor�l�t�sra a m�lt esem�nyeinek t�kr�ben?
Az �sz m�gus f�rk�sz� tekintetet vetett r� f�lhold alak� szem�vege m�g�l.
- A meg�rz�seim azt s�gj�k, hogy ez�ttal valami m�s �llhat a dolog h�tter�ben.
- Maga szerint ez nem fenyeget�s?
- M�r hogyne volna az, csakhogy nem a var�zsvil�g, hanem Rufus szem�lye ellen.
Harry arca elkomorult. Valahogy meg sem fordult a fej�ben, hogy valaki szem�lyes �gy�t szerette volna ilyen m�don elrendezni. Dumbledore mintha kital�lta volna a gondolatait:
- Az �let bel�d �ltette a gyanakv�st. Nem is csod�lkozhatunk ezen, hiszen annyi csapd�t �ll�tottak m�r neked, dr�ga Harry. De ez�ttal, ha mondhatunk ilyet szerencs�re csak egy ember �let�re t�rtek.
- Mib�l gondolja ezt?
- Abb�l, hogy a di�kokhoz nem ny�ltak. Ha valaki a r�gi rosszak k�z�l a var�zsvil�got fenyegetn�, akkor nem hagyt�k volna s�rtetlen�l a fiadat. Sem pedig Scorpius Malfoyt, vagy ak�rki m�st a teremben.
- Ebben igaza lehet, professzor.
Ekkor a beteg mocorogni kezdett. Halk k�h�g�s t�rt fel a mellkas�b�l, s ennek nyom�n v�r sziv�rgott ki ajkai k�z�l. Harry let�r�lte a v�rt egy ronggyal, majd megfogta a f�rfi kez�t. V�gtelennek t�n� percek m�lva Rufus Order kinyitotta a szem�t. Sz�rke tekintete hom�lyos volt, mintha egy m�sik vil�gb�l t�rt volna vissza. A keze remegett a gyenges�gt�l. Harry sz�ve �sszeszorult egykori mentora l�tt�n. M�g sosem l�tta �t ilyen elesettnek.
- �…�lek?
- Igen, dr�ga bar�tom, �letben vagy – mosolygott Dumbledore.
- K…k�…k�r.
- Ne mondjon ilyet, Mr. Order! – Harryt meglepte a var�zsl� kijelent�se. Rufus Order sosem volt az a fajta, aki �r�mmel hagyn� itt az �letet.
- Sz�p… volt… oda�t. – �jabb k�h�g�s t�rt fel a f�rfi tork�b�l, de ez�ttal v�r n�lk�l.
- Tudom, dr�ga bar�tom, de r�d itt van sz�ks�g – simogatta meg a f�rfi homlok�t Dumbledore.
- M�r… ne…m kellek…
- Hogy mondhat ilyet? – kelt ki mag�b�l Harry. Kezdett el�t�rni bel�le az �lmatlans�g okozta f�rads�g �s az ijeds�g. – Igenis sz�ks�g van mag�ra. Nekem sz�ks�gem van �nre.
A f�rfi m�r ellenkez�sre nyitotta volna a sz�j�t, de Harry elhallgattatta:
- Ne besz�ljen, uram, sp�roljon az erej�vel.
- Ezt m�g… el kell… miel�tt meghalok.
- Nem fogsz meghalni – mondta Dumbledore. – A hal�l sem j�r �m mindenkinek.
- � tette… �…
- Kicsoda? – hajolt egy emberk�nt a f�rfi f�l� a k�t m�sik.
- L�ttam a szem�t.
- Kir�l van sz�, Mr. Order? K�rem, �rulja el, hogy elkaphassuk.
- Elt�nik… mint a k�mfor. Sosem… tal�lj�tok meg.
- Az�rt had tegy�nk egy pr�b�t – hajolt m�g k�zelebb a f�rfihoz Harry.
- Egy fejvad�sz tette.
- Hogy h�vj�k? – s�rgette Harry. Min�l el�bb a gyilkos nyom�ra akart bukkanni.
- Mo-Mortem – felelte Rufus Order valami m�ly f�jdalommal a hangj�ban.
- Mortem? Az biztosan valami fed�n�v – egyenesedett ki Harry. –Azonnal sz�lok Ronnak, hogy int�zkedjenek. Senki sem nyugszik addig, am�g el� nem szedj�k ezt az embert. Tud m�g valamit r�la, ami seg�theti a nyomoz�st?
- Nem… akarokh... nyomoz�sht… - Rufus sz�j�b�l �jabb adag v�r sziv�rgott ki.
Harry annyira megd�bbent a f�rfi szavai miatt, hogy elfelejtette let�r�lni.
- Nem akar feljelent�st tenni?
- Nem.
Harry zavartan megcs�v�lta a fej�t, Dumbledore pedig nyomat�kosan Rufusra n�zett.
- Dr�ga Rufus, mit tudsz m�g a h�h�rodr�l? Mi a rendes neve?
Rufus Order hossz� percekig kifejez�stelen arccal b�mult a k�rterem ajtaja fel�, majd alig hallhat�an, k�nnyezve kimondta:
- Desmond Order. A fiam.
Szavait d�bbent csend k�vette. Legal�bbis Harryt hidegzuhanyk�nt �rt�k a f�rfi szavai. Neki fogalma sem volt arr�l, hogy Rufus Ordernek van egy fia. Az meg m�g r�m�lm�ban sem fordult volna meg a fej�ben, hogy ez a fi� el akarta venni az apja �let�t.
- A tulajdon fia akarta meg�lni? – sz�lalt meg nagy sok�ra Harry. – De h�t mi�rt? �s… �s hogyan?
Rufus Order minden erej�t �sszeszedve feljebb cs�szott az �gy�n. Nem akart fekve besz�lni, gyeng�nek t�nt volna. Nem mintha pont Harry �s Dumbledore el�tt kellett volna tartania mag�t. Azon kevesek k�z� tartoztak, akikben megb�zott. Akik k�zel �lltak a sz�v�hez.
- �gy, ahogyan neked is… �ssze�lltam egy n�vel.
Harry �rtetlen�l n�zett a m�gusra, Dumbledore pedig felnevetett.
- L�tom, m�r jobban vagy, bar�tom.
- �n nagyon �r�l�k, ha jobban �rzi mag�t, de nem �rtem az el�z�t.
- Azt k�rdezted… hogyan lett fiam.
- �n nem �gy… �n nem erre voltam k�v�ncsi – v�r�s�d�tt el Harry.

- Tudom. – Rufus Order most el�sz�r mosolyodott el, igaz nagyon halv�nyan. – Besz�lj�k meg k�s�bb… csak ne ind�ts hajt�vad�szatot, k�rlek.
- Mr. Order, ezzel egy�ltal�n nem �rtek egyet. El� kell ker�teni.
- Megtagadn�d egy haldokl� utols� k�v�ns�g�t? – Rufus tekintet�ben ravasz f�ny csillant. Ism�t a r�gi �nmaga volt.
- Az el�bb besz�lt�k, hogy jobban van – eml�keztette Harry. – De j�l van, egyel�re nem csin�lunk semmit.
Rufus Order h�l�s tekintettel n�zett egykori tan�tv�ny�ra, majd hagyta, hogy elnyomja az �lom j�t�kony hull�ma.
- Nem �rtem, hogy mi�rt ne kereshetn�nk meg a fi�t.
- Te tal�n szeretn�d, hogy b�rt�nbe vess�k Jamest vagy Albust? – n�zett r� Dumbledore.
- �k sosem akarn�nak meg�lni.
- Rufusnak nem adatott meg annak az aj�nd�ka, hogy igazi apja lehessen a fi�nak. Tiszteletben kell tartanunk a d�nt�s�t.
- Mi t�rt�nt k�z�tt�k, professzor?
- Csak Rufusnak van joga elmondani.

T�bb sz� nem esett k�z�tt�k, egy ideig m�g n�m�n figyelt�k, ahogyan az alv� f�rfi mellkasa fel-le hull�mzik minden leveg�v�teln�l, majd Harry hazament, hogy t�j�koztassa a csal�dot Rufus �llapot�r�l. James nagyon agg�dott a f�rfi�rt, eg�sz �jjel � is virrasztott az apj�val, de reggel Harry hazaparancsolta. Ak�rmilyen nagyfi� is James, �s ak�rmennyi sz�rny�s�get is �t�lt m�r, akkor is a fia. �s pihennie kell. Otthon �r�mmel fogadt�k annak a h�r�t, hogy a m�gus r�vid id�re, de mag�hoz t�rt. Amikor a fel�l �rdekl�dtek, hogy van-e valami h�r a gyilkosr�l, akkor Harry �gy d�nt�tt, hogy nem mondja el a teljes igazs�got. Egyed�l azt osztotta meg vel�k, hogy a t�mad�s kimondottan Rufusnak sz�lt, a t�mad� kil�t�r�l jobbnak l�tta hallgatni.
Azon a napon nemcsak Harry �s Dumbledore j�rtak Rufusn�l, hanem sz�mos m�s bar�tja is. Mindenki �rtetlen�l �llt a dolgok felett �s nagyon agg�dott a f�rfi sorsa fel�l, de senki sem volt olyan zaklatott, mint az olajz�ld k�penyt visel� l�togat�. A f�rfi v�gigsietett a Szent Mung� folyos�in, k�penye csak �gy lobogott m�g�tte, majd Rufus szob�j�nak ajtaj�ban megtorpant egy pillanatra. A l�tv�nyt�l f�ldbe gy�kerezett a l�ba. Ott fek�dt a mentora sebekkel tark�tva az �gyon. Let�r�lte a szem�b�l kig�rd�l� k�nnycseppet, majd bel�pett az ajt�n. Az �gyhoz l�pett �s �vatosan a kez�be vette a beteg csukl�j�t, majd helyet foglalt az �gy mellett elhelyezett feh�r sz�ken.
- Nem hiszem el, hogy veled mindig t�rt�nik valami – suttogta m�rgesen a csendbe. – M�rt akar valaki mindig meg�lni?
- A h�rn�vvel j�r.
Olyan hirtelen kapta el a kez�t, hogy kis h�j�n h�traesett a sz�kkel, amin �lt.
- A sz�vbajt hoztad r�m – morogta.
- Ne n�zz �gy r�m, Dante – k�rte Rufus.
- Hogyan?
- Mintha att�l f�ln�l, hogy b�rmelyik percben meghalhatok.
- Te fekszel �sszevagdosva egy ispot�lyban, nem �n.
- Sokkal jobban vagyok.
- Nem k�rdeztem.
- De kimondatlanul igen.
Dante fels�hajtott. Lassan lenyugodott h�borg� lelke. Amikor megtudta, hogy Rufus k�rh�zba ker�lt, m�gpedig az�rt, mert megpr�b�lt�k meggyilkolni, azonnal ide sietett. Keira el akarta k�s�rni, hogy t�mogassa, de a f�rfi olyan hirtelen rohant el, hogy nem is foglalkozott azzal, amit a n� mond. Sz�gyellte mag�t egy kicsit, ami�rt �gyet sem vetett a mennyasszony�ra, de Keira bizony�ra meg�rti, hogy mi is j�tsz�dott le benne akkor, amikor megtudta, hogy a f�rfi, aki apja helyett apja volt haldoklik. Az �vek sor�n voltak n�zetelt�r�seik, s nem is olyan r�gen m�g v�gezni akartak a m�sikkal, de az�ta rendez�d�tt a kapcsolatuk. Kezdett minden visszaterel�dni abba a mederbe, amikor m�g elv�laszthatatlanok voltak. Nem volt mit sz�p�teni a dolgon, ragaszkodott Rufushoz �s k�sz. Emellett pedig sz�ks�ge volt r�, mint egy fi�nak az apj�ra. Erre csak a b�lon eszm�lt r� akkor, amikor tork�ra forrt a sz�, s Rufus seg�tette ki. Szerette volna, ha Rufus is r�szese lesz az � boldogs�g�nak m�gpedig az�ltal, hogy olt�r el� vezeti Keir�t. Azt akarta, hogy a gyermekei nagyapja legyen. Erre pedig akkor d�bbent r�, amikor a Szent Mung�ba tartott. Amikor att�l rettegett, hogy k�s�n �rkezik.
- Ez�ttal ki akart meg�lni? – t�rte meg a csendet, miel�tt �jra legy�rte volna az �rzelmek �radata.
- A fiam – v�laszolta Rufus Order olyan nemes egyszer�s�ggel, amit�l a m�sik hirtelen fel sem fogta a szavaiban megb�v� gy�trelmet.
- A fiad halott, te magad mondtad – eml�keztette Dante sz�razon.
- Csak sz�momra volt halott, a vil�g sz�m�ra nem.
- �n t�nyleg azt hittem, hogy elvesz�tetted a gyermeked. – Dante megremegett a d�ht�l. � m�rhetetlen�l sajn�lta a f�rfit, ami�rt az kor�n megfosztatott az apai �r�m�kt�l. Erre most kider�l, hogy hazudott.
- Mit sz�m�t az? Mit sz�m�t, hogy �l-e vagy hal-e? A l�nyegen nem v�ltoztat: kitagadtam.
- Hogy tehett�l ilyet? �, tudod mit? Meg sem lep. T�l k�nnyen tagadod ki a fiaidat.
- Annak idej�n te magad d�nt�tt�l �gy, hogy kil�psz az �letemb�l – helyesb�tett Rufus.
Dante nem sz�lt, tekintete elkomorult. Lelki szemei el�tt megjelent az az omin�zus nap, amikor Rufusszal hossz� �vekre b�cs�t intettek egym�snak. Hab�r az�ta rendez�dtek az �gyeik, m�g mindig �l�nken �lt benne annak a napnak a f�jdalma.
Dante m�r v�laszra nyitotta a sz�j�t, �gy gondolta, itt az ideje bocs�natot k�rni, de Rufus megfogta a kez�t �s egy apa hangj�val �gy sz�lt:
- Ne mondj semmit, Dante, mindketten hib�sak voltunk. Csak az sz�m�t, hogy… - itt �jabb k�h�g� roham ker�tette hatalm�ba. – Csak az…
- Hallgass, Rufus, j�l tudom, hogy mit szeretn�l mondani.
A m�gus megfogadta a tan�cs�t, s sp�rolt az erej�vel. Az alv�s okozta er� lassank�nt kifogyott bel�le. Azt hitte, hogy jobban van, de csak pillanatokig tartott ez az �llapot. A besz�d nagyon kimer�tette.
- Aludj, te v�n r�ka, a v�g�n m�g feldobod a talpadat itt nekem – mondta Dante a maga megszokott morcos hangj�n.
- Nem adom meg annak az �r�m�t, hogy… hogy a temet�semre mehess.
- Eszem �g�ban sincs a temet�sedre menni, bar�tom. – Az �szaki megigaz�totta a f�rfi alatt a p�rn�t, majd elindult az ajt� fel�. – Aludj sz�pen, holnap is elj�v�k majd.
Rufus figyelte, ahogyan t�rsa egyre k�zelebb �r az ajt�hoz, majd lenyomja a kilincset.
- Dante, nem tudod, mennyit jelent nekem, hogy itt vagy.
Az �szaki nem felelt, csak h�trapillantott, majd elt�nt az ajt� m�g�tt. Azt �g�rte Rufusnak, hogy m�snap megl�togatja majd, de val�j�ban esze �g�ban sem volt elmozdulni a k�rterem ajtaja mell�l. K�ld�tt egy patr�nusforma �zenetet Face-nek, hogy az majd t�j�koztathassa szerelm�t arr�l, hogy Dante egy ideig itt marad. Esze �g�ban sem volt megkock�ztatni azt, hogy a gyilkos t�kozl� fi� esetleg megneszeli, hogy nem v�gzett j� munk�t �s visszat�r, hogy befejezze. Nem fogja megengedni, hogy Rufusnak baja essen. Nem vesz�theti el �t is.

***

K�t h�nap telt el a Rufus Ordert �rt mer�nylet �ta, s mindenki nagy �r�m�re az id�s m�gus �jra elfoglalhatta hely�t a Wizengamot �l�n, valamint a var�zsl� egyetemen. A mer�nyl�re az�ta sem bukkantak r�, s Harry azt gyan�totta, hogy Rufus Order nagyon is j�l tudja, hogy hol tal�lhatn�k meg a fi�t, csakhogy nem akarja, hogy elkapj�k. Egyet nem �rt�s�nek sz�mtalanszor hangot is adott a hetek alatt, de s�ket f�lekre tal�lt, �gy egy id� ut�n belef�radt, s feladta. Legal�bbis l�tsz�lag. Titokban egy aurort rendelt ki Rufus Order v�delm�re, mert nem akarta, hogy esetleg a k�vetkez� t�mad�s hal�los legyen. Mert sejtette, hogy lesz k�vetkez� pr�ba. A titokban kijel�lt auror �tlete Dant�t�l sz�rmazott, aki azonnal felkereste Harryt, amint Rufust kiengedt�k a Szent Mung�b�l. Harrynek meg sem fordult a fej�ben, hogy Mr. Order tudta n�lk�l jel�lj�n ki mell� test�rt, de Dante jobban ismerte a f�rfit Harryn�l, s � biztos volt abban, hogy sosem fogadn� el a seg�ts�get. �gy esett meg, hogy a S�rk�nyosztag tagj�t, a Wizengamot f�m�gus�t �rny�kk�nt k�vett�k a kijel�lt aurorok.
Az egyetemen egy m�sik var�zsl� helyettes�tette �t, akit James�k egy cseppet sem sz�vleltek ugyanis minden �r�t monoton hangon tartott meg, amit�l �ket az alv�s vesz�lye ker�lgette. James a fogadalma ellen�re, miszerint tanulni fog, sz�mos nemzetk�zi m�guskapcsolatok �r�t kihagyott. Nem b�rta elviselni �ket. Elaludni pedig nem szeretett volna. Eleinte egy pici lelkiismeret furdal�sa volt, ami�rt szabot�lja az �r�it, de amikor Scorpius is vele l�gott, megnyugodott. M�g egy olyan �ltanul�, mint Scorpius sem b�rja elviselni az el�ad�sokat. �gy azt�n hat�rtalan �r�m ker�tette �ket hatalm�ba, amikor megtudt�k, hogy Mr. Order visszat�rt. K�t h�napot t�lt�tt a k�rh�zban, id�k�zben a ny�ri z�ld t�jat sz�nes, vizes lev�lsz�nyegbe vonta az �sz. Ez volt James �let�nek k�t leghosszabb h�napja. Az �j �lete felett�bb unalmas volt. Annak idej�n a mulatoz�sok �s a csajoz�sok k�zepette csak �gy sz�rnyalt az id�, de ami�ta a legjobb sz�rakoz�sa a k�nyvek b�j�sa volt, valahogy mintha megdermedt volna minden. Az id� �loms�ly� l�bakon j�rt. Eleinte szokatlan volt sz�m�ra az eg�sz helyzet, r�ad�sul annyi sz�p l�ny pr�b�lta megk�s�rteni, de � ellen�llt. M�g Morgannek is. Mert n�ha �sszefutottak a folyos�kon, s olyankor a fi� sz�ve f�sultan facsarodott �ssze. Legsz�vesebben folytatta volna a megkezdett hadm�veletet, de tudta, hogy semmi �rtelme. Morgan ha belehal akkor sem lesz az �v� soha. Mert egy roppant makacs le�ny. Annyira cs�k�ny�s, hogy az m�r-m�r �letvesz�lyes. De � elfelejti, akkor is, ha f�j. Megfordult a fej�ben, hogy m�s l�nnyal kellene vigasztal�dnia, de t�rt�nt egy el�gg� kellemetlen baleset, ami ut�n megfogadta, hogy el�bb kit�pi a sz�v�b�l Morgan Malfoyt. �gy t�rt�nt, hogy Jamesnek felkeltette az �rdekl�d�s�t az egyik csoportt�rsa. A l�ny csinos fekete haj� sz�ps�g volt, csillog� k�k szemekkel �s elk�peszt�en t�k�letes idomokkal. Az �v kezdete �ta pr�b�lt k�zel ker�lni Jameshez, s a fi�nak megesett rajta v�g�l a sz�ve. Arra gondolt, hogy mi�rt is ne mehetne-e el vele egy randira, m�g j�l is els�lhet. Csakhogy egy�ltal�n nem s�lt el j�l. Eleinte minden �gy ment, ahogyan a nagy k�nyvben �rva vagyon: egy kis s�ta az �szi alkonyban (az egyetem udvar�n b�jos kis foly� futott v�gig), majd leheveredtek egy pl�dre, hogy ki�lvezz�k az �szi nap val�sz�n�leg utols� sugarait. A l�ny kellemes besz�lget�partnernek bizonyult, mindenf�le t�ma ut�n �rdekl�d�tt, s szerette a kviddicset, ami Jamesn�l nagyon j� pontnak sz�m�tott. Sok�ig a kviddicsr�l besz�lgettek, majd egyszer csak elhalt a besz�lget�s. Sok�ig �ltek ott sz�tlanul a foly� sodr�s�t b�mulva, amikor a l�ny megk�rte, hogy mes�ljen neki vicces t�rt�neteket, s akkor � is vall majd a saj�tjair�l. A fi�nak nem volt neh�z dolga ilyen ut�n kutatni az eml�keiben, ugyanis sok ilyenen �tesett m�r. J�t nevettek egy�tt a k�nos, vicces sztorikon, �s akkor megt�rt�nt. James sz�v�t megmelengette a l�ny nevet�se, �s k�zelebb h�z�dott hozz�. Ott az egyetem udvar�n, a foly�parton mag�hoz vonta a l�nyt �s megcs�kolta. A h�lgy egy pillanatig sem ellenkezett, s�t! Nagyon �lvezte a cs�kot, amely egyre hevesebb� v�lt. Egy m�sodpercig elt�volodtak egym�st�l, s egym�s szem�be n�ztek, de Jamesre nem Am�lia n�zett vissza, hanem egy h�v�s sz�ps�g. Morgan Malfoy. �t l�tta maga el�tt, s abb�li f�lelm�b�l, hogy a pillanat tovasz�ll, elt�nik, mint egy d�lib�b, ism�t megcs�kolta.
- Szeretlek – suttogta.
- �n is kedvellek, James.
- �, Morgan – cs�kolt a l�ny haj�ba James.
Ekkor valami hideget �rzett, a l�ny elt�volodott t�le. A csillog� szemp�r hely�n egy d�bbent �s csal�dott szemp�r tekintett r�. Nem Morgan Malfoy �lt mellette, nem neki vallott szerelmet, hanem valaki eg�szen m�snak.
- Ki a fene az a Morgan?! – csattant fel a l�ny szemreh�ny�an.
- ����… - James megvakarta a f�le t�v�t zavar�ban. Most ebb�l hogyan magyar�zza ki mag�t?
- De egyszerre t�bb l�nyt h�ly�tesz?! – pattant fel mell�le Am�lia.
- Nem, dehogy! – t�rdelt fel James. – Figyelj, Amalia…
- A nevem Am�lia!
- Iz�… persze, hogy az, Am�lia, sajn�lom. Ez nem az, aminek l�tszik.
- Diszn� vagy! – fr�cs�gte a l�ny, majd elrohant.
James belebokszolt a f�ldbe, majd hanyatt fek�dt a pl�den. Csak � lehet olyan balszerencs�s, hogy cs�kol�z�s k�zben egy m�sik l�ny nev�t suttogja. Egy l�ny�t, aki meg sem �rdemli �t. Aki nem akarja �t. Akit el kell felejtenie.
�gy t�rt�nt az, hogy a n�k �lma, James Potter partner n�lk�l k�sz�lt a Halloween-i b�lra. Megfogadta, hogy nem megy l�nyok k�zel�be addig, ameddig el nem feledte �r�kre Morgant. Nem akart senkit sem megb�ntani azzal, hogy esetleg Morgan nev�t suttogja a f�l�be. Igaz�b�l nem is �rtette, hogy mi tetszik neki a l�nyban. Sz�p volt, igen, de nem kimagasl� sz�ps�g, �s r�ad�sul hideg volt, ak�r egy k�. Vagy a gurk�. �s ami azt illeti, a st�lusa is hasonl�tott egy gurk�hoz. Mindig a f�ldbe d�ng�lte �t. Mik�zben a fekete d�sztal�rj�t h�zta mag�ra azon gondolkodott, hogy vajon a l�nynak csak vele van baja, vagy az eg�sz f�rfinemmel.
- Csod�lkozom azon, hogy nem kerest�l egy l�nyt, hogy elk�s�rjen – sz�lalt meg Albus a h�ta m�g�tt. � m�r r�g felvette s�t�tsz�rke d�sztal�rj�t. Hab�r Albus szaka az egyetem m�sik v�g�ben volt, egy szob�t kaptak. �gy �, Albus, Scorpius �s Hugo minden nap tal�lkoztak. Frankie Longbottom egy emelettel lejjebb lakott, de szinte napi l�togat� volt a harmadik emeleten. James nagyon �r�lt, hogy ilyen k�zel van azokhoz, akiket szeret. A l�nyok sz�ll�shelye pontosan a fi�k �p�let�vel szemben helyezkedett el, �gy ha Albus l�tni akarta Emilyt, vagy Scorpius Lilyt, akkor nem kellett messze menni�k. Emily v�g�l �gy d�nt�tt, hogy gy�gy�t�nak tanul, Lily pedig ragaszkodott a jog tekerv�nyes �tjaihoz.
- El vagyok �n magam is.
- Azt l�tom – fintorodott el Albus. – Tal�n elh�vhatn�d… Morgant.
- Ne kezd megint, Al! – Jamesnek elege volt abb�l, hogy az �ccse �lland�an azon mesterkedik, hogy �sszeboron�lja �ket.
- Most nem az�rt, csak � is egyed�l megy. Nek�nk mindannyiunknak van p�rja, csak te fogsz kil�gni a sorb�l.
- �s Hugo?
- � elh�vta Emm�t.
- Emm�t?
- Charlie b�csi fogadott l�ny�t.
- Hugo elmerte h�vni Emm�t? – A d�bbenett�l m�g a f�s� is meg�llt a kez�ben. Hugo az�ta vonz�dott a szer�ny l�nyhoz, ami�ta el�sz�r tal�lkoztak. James sokat r�gta a f�l�t, hogy h�vja el randira, de unokatestv�r�nek mindig in�ba sz�llt a b�tors�ga az utols� pillanatban. �s most tess�k. Am�g � a fekete m�gia alapjaival volt elfoglalva, addig Hugo becsajozott. Elmosolyodott. – Ez klassz, ideje volt.
- Na, l�tod, neked is kellene egy csaj.
- Ok�, de ott van m�g Frankie is.
- Ez nem ments�g – vigyorodott el Albus.
- Azt ne mondd, hogy m�g neki is lesz p�rja!
- Rose elk�s�ri.
Jamesnek most m�r t�nyleg le kellett �lnie. Sosem fordult m�g el� olyan vele, hogy neki nem volt partnere, m�g Hug�nak �s Frankie-nek igen. Nagyot s�hajtott. Tal�n m�giscsak el kellett volna h�vnia valamelyik aj�nlkoz� l�nyt. Micsoda sz�gyen, hogy m�g Frankie is boldogul a fafej� �s hiszt�rikus Rose-zal, am�g � nem jut d�l�re Morgannel. Am�g arra sem k�pes, hogy kiverje a fej�b�l.
- Ez m�r t�nyleg g�z.
- H�vd el Morgant, biztosan sz�vesen elmenne veled.
- Sziasztok, bej�hetek? – kukkantott be az ajt�n Emily. H�feh�r est�lyit viselt, hull�mos f�rtjeit laza copfba fogta. Csak �gy sug�rzott a boldogs�gt�l. Albus nagyon �r�lt, hogy a l�nynak ennyire tetszik az egyetem, ugyanis a Steinhauser birtokon t�rt�nt csal�d�s ut�n sok�ig nagyon elkeseredett volt.
- B�jj csak be, m�r fel�lt�zt�nk – t�rta ki az ajt�t Albus, majd egy puszit nyomott p�rja arc�ra. – Fantasztikusan n�zel ki.
- Te is nagyon fess vagy – mosolygott a l�ny, majd tekintete k�rd�n Jamesre meredt, aki m�g mindig mag�ba roskadva �lt az �gyon.
Albus k�vette a l�ny tekintet�t, majd magyar�zattal szolg�lt:
- Most tudta meg, hogy m�g Frankie-nek is lesz p�rja a bulin.
- Mi�rt nem h�vsz el valakit, James? Annyi l�ny �lne is az�rt, hogy a k�s�r�d lehessen.
- Pont az�rt. Nem kell olyan csaj, aki k�nnyen kaphat�.
- �n mondtam neki, hogy pr�b�lja meg Morgant, hiszen neki sincs p�rja. � sem akarhat egyed�l menni a b�lra.
Emily az ajk�ba harapott, lehorgasztotta a fej�t. Kis ideig a halv�nyk�k sz�nyeget b�multa, majd felemelte a fej�t �s sajn�lkoz� arccal �gy sz�lt:
- Morgannek m�r van p�rja.
- Hogy mi? – kapta fel a fej�t James.
- Egy ideje bar�tkozik egy fi�val a gy�gyn�v�nykutat�k k�z�l.
- Ez nem lehet igaz – remegett meg James.
- Sajn�lom, James. Morgan vele megy a b�lba is.
- �s cs�kol�ztak is m�r? Egy�tt j�rnak? – James olyan hirtelen termett a l�ny mellett, hogy szinte �szre sem vett�k. A k�t v�ll�n�l megragadta Emilyt �s r�zni kezdte. – V�laszolj m�r! Meddig jutottak el? Morgan szerelmes bel�?!
- �n… �n… - hebegte a l�ny.
- V�LASZOLJ M�R!
- James, engedd el! – r�ntotta le a fi� kez�t Emilyr�l Albus ellentmond�st nem t�r� hangon. – Nem Emily tehet arr�l, hogy Morgan m�ssal van.
James a kez�be temette az arc�t, a f�ldre rogyott. Elvesztette �t. Most m�r v�gleg.
- James, k�rlek, higgadj le – hajolt le hozz� Emily. – M�g csak dum�ltak eddig. Nem cs�kol�ztak m�g, legal�bbis legjobb tudom�som szerint nem.
- Hol van most? – n�zett fel a l�nyra, tekintet�ben �r�lt t�z lobogott.
- Kicsoda?
- H�t Morgan, ki m�s?
- A fi�t v�rja a koll�giumok bej�rat�n�l. A b�l el�tt elmennek s�t�lni kicsit az udvaron.
- L�tnom kell! – pattant fel James, s m�r kint is lett volna az ajt�n, ha Albus nem ugrik el�.
- Most komolyan boh�cot akarsz csin�lni magadb�l? Szerinted mit gondol majd, ha megl�t ott?
James elgondolkodott. Igazat kellett adnia Albusnak.
- Meg kell oldanom, hogy ne vegyenek �szre.
- Sokan vannak odakint, tudj�tok feld�sz�tett�k az eg�sz udvart, minden csupa gyertya meg t�kl�mp�s – magyar�zta Emily. – Lehet, hogy �szre sem venn�nek.
- Nem kock�ztathatok. Ha megl�t, tutira kir�h�g. – A fi� fel-al� kezdett el j�rk�lni a szob�ban. Tekintete v�letlen�l a nyitva hagyott szekr�ny�re esett, s akkor megpillantotta a megold�st. – A k�peny.
- Elhoztad a k�penyt?
- Reflexb�l bedobtam a t�bbi cuccom k�z�. – James m�r a szekr�ny alj�ba elhelyezett b�r�ndj�ben kutatott. Az eml�kezete nem csalt, val�ban eltette a l�thatatlann� t�v� k�penyt. – �gy biztosan nem vesznek majd �szre.
- James, nem azt mondtad, hogy m�r nem akarod Morgant? – eml�keztette Albus. Valah�nyszor sz�ba hozta el�tte a l�nyt, a b�tyja mindig elhessegette a t�m�t azzal, hogy m�r nem szeretne t�le semmit. Albus sejtette, hogy James olyankor nem mondott igazat. �s l�m, most beigazol�dott a gyan�ja.
- Hagyj m�r! – hessegette el mag�t�l a k�rd�st James, majd beleb�jt a k�penybe. Ekkor azonban furcsa �rz�s j�rta �t a test�t. Furcsa hideg �rz�s, mintha egy j�gverembe �rkezett volna. De a felborzolt gondolatai hamar arra serkentett�k, hogy min�l el�bb induljon el megkeresni a l�nyt.
- A b�lon tal�lkozunk.
- L�gy �vatos! – ki�ltotta ut�na Emily. Ha ezt tudja, akkor nem �rulja el, hogy Morgan m�ssal randev�zik. Nem akart gondot okozni. Csak abban b�zott, hogy leend� s�gora uralkodik mag�n �s nem teszi t�nkre Morgan est�j�t.
James siet�sen vette a l�pcs�fokokat lefel�. F�l� volt, hogy egyszer majd nagyot hasal a k�penyben, de ez most egy cseppet sem �rdekelte. Mint ahogyan az sem, hogy h�ny di�kt�rs�nak �tk�z�tt neki lefel� menet. A di�kok gyanakodva n�ztek k�r�l, valah�nyszor Jamesbe botlottak. Azt hitt�k, hogy a k�pzelet�k j�tszik vel�k, vagy a puncs, amit ittak. M�g szerencse, hogy nem valami s�t�t dologra gyanakodtak. James kisebb-nagyobb botladoz�sokkal, de el�rte az udvart. Azonban odakint d�sztal�ros di�kok tenger�t tal�lta. A nyak�t ny�jtogatva pr�b�lta megkeresni Morgant, de nem sok sikerrel j�rt. R�ad�sul a bej�rati ajt�ban �llni nem volt valami nagyon frenetikus �tlet, ugyanis egy m�sodpercen m�lott, hogy az egyik fekete-piros ruh�s pinc�r nem esik hasra a k�peny lel�g� sz�l�ben, s nem �nti nyakon a fi�t forr� ment�s csokol�d�val. James f�lreugrott, majd �gy d�nt�tt, hogy fel�ll az egyik agyag vir�gtart�ra, h�tha el�g magasba jut ahhoz, hogy megl�thassa Morgant. Hirtelen j�tt �tlete helyesnek bizonyult, ugyanis odafentr�l megpillantotta a l�nyt, amint egy z�ld tal�ros, sz�ke �st�k� fi�val indul el a foly�part fel�. Nem kellett neki t�bb, vill�msebess�ggel rohant ut�nuk, hogy kihallgathassa �ket �s, hogy megn�zhesse mag�nak az ellenfel�t. Jobban mondva azt a sr�cot, akit helyette v�lasztottak.
- �n igaz�b�l nem vagyok olyan nagy b�loz� – hallotta meg Morgan hangj�t. A l�ny kedvesen besz�lt a fi�hoz, nem �gy, ahogyan hozz� szokott.
- Nem tudom elhinni, hogy nem �llnak sorba a k�r�k az ajt�dn�l – b�gta a p�rja. Nyakigl�b fi� volt, sz�ke hajjal �s z�ld szemekkel. Ezek a szemp�rok ravaszs�gr�l tan�skodtak. Ahogyan James v�gigm�rte a fi�t, iszonyatosan d�h�s lett. Morgan hogyan cser�lhette le egy ilyen nyomorult b�jg�n�rra?! Err�l a fi�r�l s�t a megb�zhatatlans�g, James j�l ismerte a fajt�j�t �s volt valami a szem�ben, ami �vatoss�gra intett. Ami arr�l tan�skodott, hogy ne b�zzon meg benne. Mivel �rhette el, hogy a l�ny sz�ba �lljon vele?
- Ugyan m�r, F�lix – nevetett fel Morgan.
- Nem csak udvariass�gb�l, vagy sz�d�t�sb�l mondom – fogta meg a l�ny kez�t F�lix. James legsz�vesebben lev�gta volna azt a kezet. – Te t�nyleg gy�ny�r� vagy �s intelligens, nem tudom elhinni, hogy nem teper ut�nad senki sem.
- Pedig �gy van.
M�g, hogy �gy van! �s akkor � micsoda? Leveg�? Mert � igenis tepert ut�na! James kezdett nagyon kij�nni a sodr�b�l. Morgan ezek szerint embersz�mba sem veszi.
- Nem is nagy baj az, hogy nincsenek vet�lyt�rsaim – l�vellt s�rmos mosolyt a l�ny fel� F�lix. – �gy legal�bb senki sem csaphat le a kezemr�l, m�r ha megtisztelsz azzal, hogy a bar�tn�m leszel.
Morgan megtorpant egy pillanatra, s kis h�j�n neki�tk�z�tt Jamesnek. „Ne mondj igent, k�ny�rg�m, nem mondj igent!” – k�rlelte mag�ban James. A sz�ve a tork�ban dobogott, azt hitte, hogy menten infarktusa lesz, am�g arra v�rt, hogy a l�ny v�laszoljon. �s akkor kimondta a legrosszabbat:
- M�rt is ne? Tal�n megpr�b�lhatn�nk egy�tt, F�lix.
- Nem is tudod elk�pzelni, hogy milyen boldogg� teszel – duruzsolta a fi�, majd karon fogta a l�nyt �s folytatt�k �tjukat a t�kl�mp�sokkal megvil�g�tott �ton.
James �gy �llt ott, mint akit leforr�ztak. H�t megt�rt�nt, Morgan valaki m�st v�lasztott helyette. �gy m�r a lelke m�ly�ben pisl�kol� rem�ny is meghalt. Sosem lesznek egy�tt. �v�lteni tudott volna elkeseredetts�g�ben, de nem j�tt ki hang a tork�n. A k�peny lecs�szott a fej�r�l, de egy cseppet sem �rdekelte, hogy di�kt�rsai el�sz�r ijedten felsikoltanak, majd vizsg�lgatni kezdik, mintha � is a dekor�ci� r�sze volna. Mit sz�m�tott m�r ak�rmi is? Mit �rdekelte �t ezut�n a b�l, amikor �lete szerelme el�rulta? Mi�rt ilyen kegyetlen vele az �let? Mi�rt adott neki n�i szemeket gy�ny�rk�dtet� testet a sors, ha az, akire sz�ks�ge lenne, �szre sem veszi?
- Ez nem �gy n�z ki, mint James Potter? – Lassan eljutottak a tudat�ig a szavak. Egy kisebb t�meg gy�lt �ssze k�r�l�tte, s ez fel�bresztette. A di�kok �vatosan az arc�t tapogatt�k, mintha tudni akarn�k, hogy egy szellemet l�tnak-e csak.
- Hagyjatok m�r b�k�n! – r�zta meg a fej�t d�h�sen, mire a t�bbiek elugrottak mell�le. – Nincs jobb dolgotok?!
D�h�sen visszatette a fej�re a csukly�t, majd visszav�gtatott a szob�j�ba. Emily �s Albus �ppen az �gyon cs�kol�ztak, s ijedten ugrottak fel, amikor James el�bukkant a semmib�l.
- Merlinre, Jimmy, mi t�rt�nt? – k�rdezte aggodalmasan Albus.
- Feln�ttem – felelte James sz�razon. Eltette a k�penyt a szekr�ny�be, megigaz�totta a tal�rj�t, majd elindult kifel�. – Ti nem j�tt�k bulizni?
- James, rendben vagy? – tudakolta homlokr�ncolva Emily.
- Nan�.
A k�t szerelmes agg�d� pillant�sokat v�ltottak, majd k�vett�k az �sszet�rt sz�v� Jamest lefel� a b�lterembe. A terem k�t szemben l�v� sz�le roskadozott a sok finoms�gt�l. Volt ott minden, ami szem-sz�jnak ingere: t�k�s pite, denev�rform�j� s�tem�nyek, halp�st�tom, hogy csak n�h�nyat eml�ts�nk a sok finoms�g k�z�l. James �tja azonban nem az �telekhez vezetett, hanem az azok mellett elhelyezett L�ngnyelv-whiskys �vegekhez. Megragadott egy eg�sz �veget, s nem bajl�dott azzal, hogy poharat ker�tsen. Letekerte a tetej�t �s nagyot kortyolt bel�le. Az italt szinte leforr�zta a nyel�cs�v�t, de nem �rdekelte. �jra megh�zta. Ez�ttal kicsit jobb volt.
- James, nem lesz ez egy kicsit sok? – fogta meg a kez�t Albus.
- Nagyfi� vagyok m�r, Al, hagyj.
Albus vit�ba sz�llt volna, de Emily arr�bb h�zta.
- Biztosan l�tta �ket cs�kol�zni vagy ilyesmi – s�gta Albus f�l�be. – Hagyd, hadd tombolja ki mag�t. Tal�n ez seg�t majd, hogy tov�bbl�pjen.
- Agg�dom miatta, Em.
- Tudom, �n is, de szerintem ez�ttal hagynunk kell.
James ek�zben az asztalnak d�lve nyakalta az italt. Lassan m�r kezdte �rezni, hogy bizsereg a fej�ben. K�rbehordozta a tekintet�t a t�ncol�k t�meg�n, s kicsit hom�lyosan l�tott m�r. Nem foglalkozott vele, �jra ivott. R�szeg akart lenni annyira, hogy mindent elfelejthessen. Azonban azzal nem sz�molt, hogy ennyire hamar meg�ti az ital. Elszokott m�r az alkoholt�l.
- Hello, nagyfi�, nem akarsz t�ncolni? – l�pett hozz� k�t barna haj� l�ny. Felismerte �ket, egy oszt�lyba j�rtak, s �k is r�g�ta hajtott�k �t.
El�sz�r azt akarta mondani, hogy nem. Hogy hagyj�k b�k�n, mert csak inni �hajt, amikor l�tta, hogy az ajt�n bel�p Morgan �s �jdons�lt szerelme. M�reg �rasztotta el. Mi�rt is legyen h� hozz�, ha � is el�rulhatta?!
Letette az �veget az asztalra, majd be�llt a k�t l�ny k�z� �s a karj�t ny�jtotta nekik.
- Mutassuk meg ezeknek, hogyan kell bulizni.
A l�nyok nevetve s�t�ltak be vele a t�ncparkettre, s nagyon el�gedettek voltak magukkal, ami�rt ilyen t�k�letes fi� a partner�k. V�gre hozz��rhetnek v�gyaik t�rgy�hoz. Az�ta akart�k ezt a fi�t, ami�ta megl�tt�k a Reggeli Pr�f�ta c�mlapj�n, mint nemzeti h�st. Egy ilyen sr�ccal randizni nagyon nagy sz�. �s most mennyien lehetnek f�lt�kenyek r�juk! Mik�zben James felhev�lt test�hez simultak, g�g�sen k�rbehordozt�k tekintet�ket az irigyeiken. Akadtak b�ven. Nemcsak az aurortanoncok, hanem m�s ter�letek nebul�i is meg akart�k szerezni a h�res James Pottert. Csakhogy nem siker�lt nekik, viszont r�juk most r�mosolygott a szerencse. El�gedetten konstat�lt�k a r�juk tapad� gyilkos tekinteteket. Azonban senki sem n�zett r�juk olyan megvet�en, mint Morgan Malfoy. Amikor bel�ptek a terembe F�lixszel, azonnal �szrevette a t�ncparkett k�zep�n tombol� Jamest �s k�t csinos k�s�r�j�t. Nem is t�veszthette volna el, hiszen a l�nyok t�bbs�ge �ket b�multa. H�t igaza volt, James sosem v�ltozik. M�g j�, hogy nem adott neki es�lyt. El�gedettnek kellett volna lennie, de ink�bb f�jdalmasan �sszeszorult a sz�ve. Nem �rtette, hogy mi j�tsz�dik le a lelk�ben, arra v�letlen�l sem akart gondolni, hogy zavarja a l�tv�ny. Hiszen ezt akarta. Elfelejteni Jamest, ez�rt is �llt le ezzel a F�lixszel. Hab�r kedvelte a fi�t, kor�ntsem vonz�dott hozz� annyira, mint James Potterhez. Csak az�rt ment bele a kapcsolatba, mert sejtette, hogy bele tudna szeretni F�lixbe, mivel az j� sz�nd�k�, okos fi�nak t�nt. Komoly embernek, nem �gy, mint a forr�fej� James. Most viszont hatalmas m�reg fortyogott a lelk�ben az�rt, ami�rt � is kis h�j�n beles�t�lt James csapd�j�ba. A teste megremegett a d�ht�l, a hozz� legk�zelebb es� asztalhoz sietett �s t�lt�tt mag�nak a L�ngnyelv-whiskyb�l. M�g sosem k�stolta, mivel tudta, hogy magas az alkoholtartalma. De most ez a legkev�sb� sem �rdekelte. Azt akarta, hogy f�jjon.
- H�, Morgan, ne ilyen hevesen! – tette a kez�t a l�ny�ra F�lix. Teljesen meg is feledkezett F�lixr�l. – Ha �gy folytatod, be fogsz r�gni.
- �s ha pont az a c�lom? – A l�ny szeme izzott.
- R�szeg akarsz lenni? – vonta fel a szem�ld�k�t a fi�. A tekintet�ben volt valami, ami egy ragadoz�ra eml�keztette a l�nyt.
- M�rt ne? Buli van, vagy nem? – Morgan �jra t�lt�tt, s k�zben le sem vette a szem�t Jamesr�l, aki szemmel l�that�an nagyon j�l �rezte mag�t.
F�lix annyira el volt foglalva a l�ny sz�ps�g�vel, hogy �szre sem vette az int� jeleket. �gy amikor Morgan d�h�sen lecsapta a pohar�t az asztalra �s megragadva �t a t�ncparkettre r�ncig�lta, �r�mmel k�vette. Fogalma sem volt arr�l, hogy mik�zben t�ncolnak, Morgan folyamatosan Jamest figyeli.
- H�, Morgan, nem hittem volna, hogy ilyen t�zes vagy…
A l�ny meg sem hallotta a fi� szavait, �szre sem vette, hogy az milyen �hesen m�regeti a feszes z�ld kokt�lruh�j�ban.
James ek�zben �gy simult az egyik l�nyhoz, hogy az m�r v�rl�z�t�an erotikus volt. Nem b�rta tov�bb, elengedte F�lixet �s kit�rta a l�nyt James karjaib�l.
- Partnercsere – k�z�lte a hebeg� l�nnyal olyan hangs�llyal, hogy az zoksz� n�lk�l a led�bbent F�lixhez l�pett.
- Minek j�tt�l ide? – fintorgott James.
- Mindenf�le loty�val t�ncolsz? – v�laszolt k�rd�ssel a k�rd�sre Morgan.
- Zavar tal�n?
- Cseppet sem.
- Akkor j�, mert h�t furcsa lett volna, ha zavar t�ged, hogy loty�kkal t�ncolok, mikor te is az vagy.
Morgan megtorpant, hideg zuhanyk�nt �rt�k a fi� szavai.
- Mit mondt�l? – sziszegte.
- Azt, hogy te is egy loty� vagy, mint a t�bbi.
Morgan meg akarta �tni, de James ez�ttal elkapta a kez�t a leveg�ben.
- Nem, nem, sz�ps�gem, soha t�bb� nem �thetsz meg. T�bb� nem leszek a szolg�d, nem is �rdekelsz.
Morgan kir�ntotta a kez�t James�b�l �s forrongva kiviharzott a teremb�l. F�lix �rdekl�dve k�vette. A barna l�ny, akit Morgan olyan durv�n ell�k�tt, kihaszn�lta az alkalmat �s visszat�rt Jameshez. Bar�tn�je szint�gy.
- Mindenki t�ged akar – b�gt�k buj�n James f�l�be.
A fi� nem igaz�n foglalkozott azzal, amit mondtak neki. Egy cseppet sem �rdekelte semmi sem. M�g az sem hatotta meg, hogy Morgan f�lt�keny volt az im�nt. Kit izgat? Menjen csak a F�lxk�j�hez, az val� neki. Eltolta mag�t�l a l�nyokat �s visszat�ntorgott az asztalhoz, hogy �jra ajkaihoz �rinthesse az �veget. Csak ez maradt neki. Az alkohol boldogg� tesz.
 

F�l �ra telt el Morgan t�voz�sa �ta, s James lassan megitta m�r az eg�sz �veg whiskyt, kezdett eljutni arra a pontra, amikor m�r nem �rz�kelte a k�lvil�got. Furcsam�d nagyon j�l esett neki. Csak � volt �s a t�voli zenesz�. �s valaki, aki durva m�don helyet k�vetelt az � vil�g�ban. Az egyik barna l�ny a combj�t simogatta �s a nyak�t cs�kolgatta, mik�zben mindenf�le buja �g�reteket suttogott a f�l�be.
- T�gy a magad�v�, James! – b�gta, mik�zben v�gigsim�tott a fi� f�rfiass�g�n, term�szetesen a nadr�gon kereszt�l.
- El�sz�r velem lesz! – f�rmedt r� a m�sik.
- M�r m�rt lenne pont veled? – fintorgott az el�z�.
- Az�rt, mert �n l�ttam meg el�bb.
- De �n tal�ltam ki, hogy h�vjuk el t�ncolni! Az �n �tletem volt! – A l�ny m�r szinte toporz�kolt d�h�ben.
- Akkora ribanc vagy!
- Te vagy a ribanc!
A l�nyok veszeked�se fel�bresztette Jamest del�riumos �lm�b�l. Felegyenesedett a sz�ken, ahov� fogalma sem volt, hogy mikor �lt le, �s �gy sz�lt:
- Hagyj�tok m�r abba! Mind a ketten ribancok vagytok.
A l�nyok t�tott sz�jjal figyelt�k, amint �lmaik t�rgya fel�ll, �s els�t�l.
- Ez a te hib�d! M�rt nem tudsz v�rni a sorodra!
- Szerintem meg a ti�d, te riherongy!
James szerencs�re nem sok�ig hallotta m�r a szidalmakat, s azt sem �rte meg, hogy a k�t bar�tn� egym�snak esik a h�ta m�g�tt. K�v�lyg� fejjel igyekezett az ajt� fel�. Leveg�re volt sz�ks�ge. Friss, hideg, �ltet� leveg�re. �tk�zben mag�hoz vett egy m�sik whiskys �veget, s feltett sz�nd�ka volt keresni egy csendes zugot, ahol csak az �veg lesz a t�rsa. Elege volt a l�nyokb�l. �s �gy mindenb�l. � csak inni akart. Sokat �s gyorsan.
Ahogyan kifel� t�molygott, arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy nem a foly� fel� kellene mennie, hanem a m�sik ir�nyba, hiszen arra, amerre m�r a t�kl�mp�sok sem vil�g�tottak val�sz�n�leg nincsen akkora t�meg. Meg�rz�sei beigazol�dtak. Egy teremtett l�lekkel sem tal�lkozott. Le�lt h�t az egyik k�padra �s lecsavarta az �veg tetej�t, folytat�djon h�t a m�ka…
Maga sem tudta, hogy mennyi id�t t�lthetett odakint a hidegben, de arra lett figyelmes, hogy mintha egyre k�zelebb ker�lne hozz� a hold, s furcsam�d a sz�l susog�sa artikul�latlan hangg� aljasodott. Egy hangg�, amely furcs�kat s�gott az �jszak�ba:
- V�rtam r�d, de te nem j�tt�l el. Most �n megyek �rted.
Jamest kir�zta a hideg is, felemelte az �veget �s a c�mk�re b�mult.
- J� sokat ihattam.
- �gyis elkaplak – folytatta a hang kegyetlen�l.
James megvonta a v�ll�t. Fel�le azt�n b�rki j�hetett.
- Hazug…
Kezdett elege lenni az alkohol �s a sz�l furcsa j�t�k�b�l, fel�llt, s elindult visszafel�. Menetk�zben egy p�rra lett figyelmes, akik az egyik kapualj s�t�t oltalm�ban cs�kol�ztak szenved�lyesen. Milyen j� nekik. Valaha � is �t�lt hasonl�kat a Roxfortban. Tov�bbment volna, azonban megbotlott egy nagyobb k�darabban �s a f�be esett.
- M�g ez is – morogta. – Tal�n fel sem kelek, itt k�ne maradnom.
�gy is tett, elfek�dt a hideg �s nedves f�ben, s figyelte a csillagok furcsa �sszj�t�k�t. Olyb� t�nt, hogy azok form�kat mutatnak. Az egyiknek mintha kiskutya form�ja lett volna, a m�siknak pedig… pedig hal�lfej. A harmadik csoport meg �gy festett, mint egy kasza. James felnevetett a saj�t k�pzel�d�sein. Milyen ostoba k�pzel�d�sekre k�nyszer�ti �t a whisky!
Fel�lt �s eln�zett abba az ir�nyba, ahol a cs�kol�z� p�rt l�tta az im�nt. Rem�lte, hogy semmi illetlent nem l�t majd. De nemhogy illetlens�get, semmit sem l�tott, ugyanis azok id�k�zben tov�bb�lltak. Elmosolyodott, valakinek nagyon j� est�lye lehet. Miel�tt ism�t az ajk�hoz emelhette volna a poharat, sikolt�st hallott. Megr�zta a fej�t, m�r megint k�pzel�dik. Ekkor �jb�l hallotta. Fel�llt, s elindult a hang ir�ny�ba. Nem kellett sok�ig mennie. Hamarosan megpillantotta a p�rt, akik most nem t�ntek olyan szerelmesnek. A fi� a falhoz szor�totta a l�nyt, �s megpr�b�lta lefejteni r�la a ruh�t. A l�ny undorodva tolta el mag�t�l.
- Hagyj m�r b�k�n!
A l�tv�ny azonnal kij�zan�totta Jamest. Gy�l�lte, ha egy f�rfi vissza�l az erej�vel. Sebes l�ptekkel k�zeledett fel�j�k, az sem �rdekelte, amit a m�sik fi� mondott:
- Nem �rtem, mi a bajod, az el�bb m�g te is akartad!
- De most nem akarom! T�nj m�r el! – A l�ny hangja furcs�n csengett. Nem az ijeds�g hallatszott bel�le, hanem a harciass�g �s a m�mor furcsa kever�ke.
- Velem nem sz�rakozhatsz, kisl�ny. Az el�bb m�g semmi kifog�sod sem volt ellene, most meg j�tszod itt a sz�zl�nyt? Nem �ll j� neked, l�ttam azt, amit odabent csin�lt�l.
- Kopj le, te h�lye seggfej! – A l�nynak siker�lt kib�jnia a fi� szor�t�s�b�l, de megbotlott �s elesett.
James nem l�tta j�l �ket, de biztos volt abban, hogy a l�ny legal�bb olyan r�szeg volt, mint az im�nt m�g � maga is.
- Tess�k, most n�zd meg magad, kellett neked ugr�ndozni! – A fi� let�rdelt a l�ny mell� a f�ldre. – �lvezni fogod, ne agg�dj. M�r ha eml�kszel r� holnap, amilyen r�szeg vagy.
- H�lye bunk�! – A l�ny megpr�b�lt fel�llni, de nem igaz�n siker�lt neki, �s nem a fi� miatt. Val�ban r�szeg volt. Nagyon. Jobban, mint szeretette volna.
- �n vagyok a h�lye? Nem te m�szt�l r� arra a cs�v�ra a t�ncparketten? H�t m�g mindig nem vetted le, hogy r�d sem heder�t? �n bezzeg k�szs�ggel �llok a rendelkez�sedre. – A fi� mag�hoz h�zta a l�nyt �s cs�kolgatni kezdte.
- Eressz! – tolta el mag�t�l undorodva a l�ny.
James kezdett egyre ink�bb d�hbe gurulni. Hogy viselkedhet egy fi� ilyen sz�nalmasan? A neme sz�gyene! Mondjuk a l�nyt sem kell f�lteni, hiszen a hangokb�l �t�lve nagyon el van �zva. De ez akkor sem jogos�tja fel ezt a szem�t diszn�t arra, hogy er�szakoskodjon. V�gre oda�rt hozz�juk, megragadta a fi�t �s teljes erej�b�l beh�zott neki. Amaz a meglepet�st�l �s az �t�st�l a f�ldre d�lt. Az arc�t markol�szta �s haragt�l izz� tekintettel n�zett fel Jamesre.
- Mi a fen�t m�velsz, ember?!
- Te mit m�velsz?! A csaj azt mondta, hogy hagyjad b�k�n! Takarodj inn�t! – James m�g bele is r�gott a fi�ba, hogy szavainak nyomat�kot adjon, majd j�l meglengette a kez�ben tartott �veget. – Ha nem hordod el magad azonnal, akkor megismerkedhetsz a whiskys �vegemmel!
- Azt hiszed, hogy neked mindent lehet, mi? – t�maszkodott a kez�re a fi�. – Magadnak akarod a csajomat!
- Mit b�f�gsz? – h�k�lt h�tra James.
- Ha elmegyek, te magad fogod haszn�lni.
James agya teljesen elborult. M�gis hogyan k�pzeli ez a sehonnai, akinek valami t�volb�l m�g a hangja is ismer�s volt, hogy � ilyen aljas volna?! Hogy olyan aljas lenne, mint �! Fej�t elvesztve a fi�nak esett, �s p�f�lni kezdte. Ez�ttal az sem hagyta mag�t, s egy r�vid pillanat erej�ig siker�lt maga al� gy�rnie Jamest. Ahogyan James oldalra ford�totta a fej�t, megpillantotta a mellett�k t�rdel� l�nyt, aki kifejez�stelen arccal b�multa �ket, mintha nem �rten�, hogy mi folyik k�r�l�tte. De James m�r mindent �rtett, amint a hold sugarai a l�ny arc�ra vet�dtek. Felismerte. T�ls�gosan is sokat tanulm�nyozta ezt az arcot ahhoz, hogy a f�lhom�lyban is ki tudja venni. Morgan volt az. Jamesen, ha lehet, m�g nagyobb harag lett �rr�. Akkor ezek szerint ez a mocsok Morgant akarta kihaszn�lni. A felismer�s �j er�t adott neki, megragadta a fi�t �s lel�kte mag�r�l. A hold f�nye �t is megvil�g�totta, ahogyan bes�t�tt a kapualjba. F�lix volt az, Morgan �jdons�lt szerelme.
- Te rohad�k, ez�rt meg�llek! – sziszegte James, s elkezdett kutatni a zseb�ben a p�lc�ja ut�n. Csak rem�nykedett abban, hogy nem hagyta el valahol. Nem tal�lta. Lehet, hogy be sem tette a tal�rj�ba? Vagy elhagyta t�nc k�zben? Nem volt id� ezen gondolkozni, megragadta a mellett�k hever� whiskys �veget �s le akart s�lytani, amikor ellenfele k�ny�rg� hangon �gy sz�lt:
- K�rlek, ne! Engedj el, l�gy sz�ves, t�bb� nem fordul el�. Csak ne �ss le azzal!
- Nem �rdemelsz m�st, csak egy kiad�s ver�st, hogy egy �letre elmenjen a kedved a durvas�gt�l. – James hangja f�ld�nt�linak festett.
- Gondolkozz m�r, ha azzal le�tsz, ak�r m�g fel is jelenthetlek. De az a minimum, hogy kicsapnak. �s ha meghalok? Akkor az Azkabanban fogod le�lni �leted legszebb �veit. K�rlek, ne haszn�ld!
Jamesnek nem esett meg a sz�ve a fi�n, s a szavai sem hatott�k meg k�l�n�sebben. Csak sz�nalmat �rzett �s �rtetlens�get. Nem b�rta felfogni, hogy Morgan mit l�t ezen a gy�va b�jg�n�ron. Ezen a rohad�kon, aki csak a l�nyokkal tud kem�nykedni. Kimondhatatlanul b�ntotta f�rfi�i hi�s�g�t mindez. V�g�l lesz�llt a fi�r�l, de �t�sre k�szen tartotta az �veget.
- Most pedig hordd el magad.
- K�sz�n�m! – A fi� m�r ott sem volt, elbotork�lt az �j s�t�tj�be. Kettesben maradt Morgannel, aki m�g mindig mozdulatlanul t�rdelt nem messze t�le.
- J�l vagy? – fordult hozz�.
A l�ny nem felelt, csak b�mult maga el� �res tekintettel. James k�zelebb h�z�dott hozz� �s �vatosan megr�zta.
- Minden ok�?
Morgan mintha m�ly �lomb�l �bredt volna, feltekintett a fi�ra. V�gtelennek t�n� percekig fon�dott egym�sba a tekintet�k, majd a l�ny olyat tett, amire James nem sz�m�tott: hangos hahot�ban t�rt ki.
- Szerinted mi ilyen vicces? – k�rdezte �rtetlenkedve James.
Morgan nem v�laszolt, csak hangosan nevetett.
- Szerinted olyan vicces, hogy ez a nyomorult majdnem meger�szakolt?!
- De hiszen te mindig ott vagy, hogy megments. – Morgan James �l�be hajtotta a fej�t, s gyermeki mosollyal b�mult fel r�. – Te vagy az �n megment�m.
- Egy�ltal�n tudod, hogy ki vagyok? – James att�l tartott, hogy a l�ny annyira r�szeg, hogy egy k�pzeletbeli emberrel besz�l.
- Persze, hogy tudom! – Morgan s�rt�d�tten felemelte a fej�t. – Te vagy James Potter, az �n lovagom. A megment�m, az �n megment�m, nemcsak a vil�g�. Tudtam, hogy r�d mindig sz�m�thatok. Te nem engeded, hogy bajom essen, ugye?
A fi� kalap�l� sz�vvel hallgatta a l�ny szavait. Igazat besz�lt, sosem hagyn�, hogy b�nts�k. James azt k�v�nta, b�rcsak j�zanul besz�lne vele ilyen sz�pen, ilyen sz�vmelenget�en �desen Morgan. De a tisztafej� �nj�t�l mindig csak hideget kap �s elutas�t�st.
- Gyere, Morgan, felk�s�rlek a szob�dba.
- Ne! – r�zta meg k�cos fej�t Morgan. – Maradjunk itt �r�kre, olyan j� itt.
- Meg fogsz f�zni. – James fel�llt, s megragadta a l�nyt is. – Gyere.
- Nem hagysz magamra, ugye? – A l�ny szem�ben rem�ny csillogott.
- H�t persze, hogy nem – hagyta r� James, de gondolatban hozz�tette: „Legal�bbis, am�g elk�s�rlek a szob�dig.”
Az �tjuk csendben telt, csak a l�ny nevetett fel olykor-olykor. James a kez�vel t�mogatta, mert f�l� volt, hogy elesik, ha elengedi. Maga sem tudta, hogy honn�t, de pontosan tudta, hogy melyik a l�ny szob�ja. Szerencs�re a szobat�rsn�i, Emily, Lily �s Rose, nem voltak m�g odabent. Nem akart nekik magyar�zkodni. Ami azt illeti egy�ltal�n nem akarta, hogy Morgan eml�kezzen arra, amit �rte tett azon az est�n. �gysem �rt�keln�. Csak gyeng�nek t�nne a szem�ben, mert a v�g�n m�g r�fogn�, hogy k�vette �ket. A szob�ban kellemes meleg �s rend uralkodott. Nem voltak olyan hadi�llapotok, mint a fi�k szob�j�ban. James sokszor mondta is Scorpiusnak �s Albusnak, hogyha zavarja �ket a rendetlens�g, akkor k�lt�zzenek �t a l�nyokhoz.
- Megj�tt�nk – sz�lalt meg.
Morgan egy ugr�ssal az �gy�n termett, James nem is tudta, hogy van m�g benne ennyi er�. A l�ny egy ideig a p�rn�j�t szorongatva nevetg�lt, majd amikor l�tta, hogy James sarkon fordul, ut�na sz�lt:
- Azt mondtad, hogy velem maradsz.
- Igen, felhoztalak a szob�dba �ps�gben. Most megyek aludni.
- Velem is aludhatsz. – A l�ny buja mosollyal aj�nd�kozta meg.
- F�lixnek is ezt mondtad, miel�tt sik�tozni kezdt�l? – James szavai kem�nyek voltak, de valahol nem j�rt messze az igazs�gt�l.
- Neki sosem mondtam ilyet – v�laszolta Morgan. Hangj�ban nyoma sem volt megb�ntotts�gnak. – Csakis neked mondom.
- H�t el�g h�zelg�, de nem �ln�k vele. – James folytatta az �tj�t az ajt� fel�.
- Ne hagyj itt, k�rlek! – ki�ltotta ut�na k�ts�gbeesetten Morgan.
- Nem maradhatok veled.
- Akkor legal�bb egy b�cs�cs�kot adj.
James megfordult, hogy l�thassa a l�nyt. Morgan arc�n gyermeki b�j t�kr�z�d�tt. Szemeib�l s�t�tt a k�ny�rg�s.
- Nem lehet, te is tudod – mondta James sz�razon.
Ekkor a l�ny sz�ja sz�le megremegett, k�zel �llt a s�r�shoz. Amikor az els� k�nnycsepp v�gigg�rd�lt a sz�p arcon, James tudta, hogy elveszett. Morganhez sietett �s megcs�kolta.
- Tess�k, most m�r azt�n aludj.
Morgan szorosan mag�hoz �lelte a fi�t.
- �n dr�ga, dr�ga Jamesem.
- Mennem kell. – James tudta, hogy be kell fejezni�k ezt az �nk�nz�st. Sejtette, hogy a l�ny semmire sem fog eml�kezni, de � maga igen �s nem akart m�g t�bb f�j� eml�ket.
A l�ny most nem pr�b�lkozott s�r�ssal. Eg�sz l�nye egy szemvillan�s alatt alakult �t. Mire a fi� �szbe kapott, a l�ny m�r rajta �lt �s szenved�lyes cs�kokkal halmozta el, kez�t pedig felfedez� �tra ind�totta a test�n. James felny�g�tt, amikor Morgan leh�zta a nadr�gj�r�l a cipz�rt. Ennek �gy nem lesz j� v�ge, �rezte, ahogyan a fej�b�l lesz�llt a v�r… De mi�rt is ne lehetn�nek egy�tt? Morgan m�szott r�! � nem engedi el! „Mert r�szeg. Nem is tud mag�r�l.” – s�gta egy hang valahol legbel�l. James eltolta mag�t�l a l�nyt, B�rmennyire is szerette volna, b�rmennyire is ki�ltott minden porcik�ja Morgan teste ut�n, nem tehette meg. M�g akkor sem, ha val�sz�n�leg t�bb ilyen lehet�s�ge nem lesz.
- J� �jt, Morgan.
- Ne, maradj velem, James, annyira k�v�nlak! – Morgan a fi�hoz simult.
James lel�kte mag�r�l a l�nyt �s fel�llt. Felh�zta a nadr�gj�n a cipz�rt, s indult volna kifel�, amikor a l�ny olyat tett, amit�l egy percig m�g l�legezni is k�ptelen volt: levetk�z�tt. Ott �llt el�tte �lmai n�je meztelen�l.
- Na, ne... – A fej�ben egym�st kergett�k a kusza gondolatok. A teste sajogni kezdett.
- Mondd csak, James Potter, h�t nem k�v�nsz engem? – Morgan tekintet�ben ott volt a m�mor minden �g�rete.
James �hesen itta a l�tv�nyt, majd keze elindult a cipz�rja fel�. Elveszett, nem k�zd tov�bb. Hogy is k�zdhetne, ha Morgan front�lis t�mad�st ind�t az �rz�kei ellen? „Mert r�szeg. J�zanul nem foglalkozna veled.” A makacs hang kedv�t szegte a fi�nak, Morganhez l�pett, majd levette a tal�rj�t mag�r�l, Morgan izgatottan figyelte a mozdulatot, s keze ism�t James nadr�gja fel� tartott, hogy seg�tsen neki a vetk�z�sben, amikor a fi� r�ter�tette a k�peny�t.
- Nehogy megf�zz.
Morgan �rtetlen�l pislogott a fi�ra.
- Nem akarsz engem? – A hangja s�ri volt.
- De igen, csak nem �gy – vallotta be James. Lehuppant az �gyra, mert tudta, hogy Morgan sosem engedi ki a szob�b�l. – Veled maradok. Itt alszok veled, ok�?
- Biztosan? – A l�ny szem�b�l s�t�tt a k�tked�s �s a f�lelem.
- Igen, �rz�m az �lmod, nehogy valami h�lyes�get csin�lj. – James elfek�dt az �gyon. Tudta, hogy vesz�lyes j�t�kot j�tszik, amelyb�l egyed�l � ker�lhet ki vesztesk�nt, de nem merte egyed�l hagyni Morgant. Meg kell v�rnia am�g elalszik.
Morgan vid�man James mell� k�szott, s eg�sz test�vel hozz�b�jt. James sz�ve vadul kalap�lt m�r annak a puszta gondolat�t�l is, hogy itt fekszik mellette a szerelme �s csakis egy v�kony k�peny v�lasztja el meztelen test�t�l.
- Olyan j� illatod van – suttogta Morgan f�l�lomban.
- Ja, k�pzelem, j� b�d�s lehetek a vereked�st�l meg a pi�t�l –�s�totta James.
- Harcos illatod van – mondta Morgan, s nem sz�lt t�bbet.
James keser�en elmosolyodott. „B�rcsak j�zan voln�l, b�rcsak. �n pedig lehet, hogy csak �lmodom, nem igaz? M�skor is �lmodtam m�r Morgannel. Ez is csak egy gonosz �lom lehet. Akkor ez�ttal nem kelek fel. �r�kk� �rezni akarlak a karjaimban.” Nem is sejtette, hogy a hajnal hamar r�juk k�sz�nt majd.