El�rkezt�nk az utols� fejezethez. Vajon Jamesnek siker�l befejeznie a Morgan-hadm�veletet? Vajon elnyeri Morgan sz�v�t, vagy a b�l �r�kre elv�lasztja �ket egym�st�l?

Egy arc. Egy ismer�s, vonz� arc. Ez volt minden, amit meg-megpillantott, amikor a nap els� sugarai megpr�b�lt�k fel�breszteni �lm�b�l. Furcsa �lmot l�tott, a lehet� leg�get�bben k�l�n�set valaha. Gyakran �lmodott James Potterrel, de ez az ut�bbi egyszer�en t�l ment minden hat�ron, r�ad�sul sokkal val�s�gosabbnak t�nt, mint az eddigiek b�rmikor. R�ad�sul az az arc! Nem merte kinyitni a szem�t, pedig m�r j� ideje �bren h�nykol�dott. Iszonyatosan f�jt a feje �s �rezte, hogy valahol a dereka k�r�l k�k-z�ld folt t�nhetett fel. Biztosan meg�t�tte valamelyik balett-�ra k�zben, s akkor �szre sem vette, de most borzaszt�an cs�f�tani fogja a test�t. A jobb oldal�ra fordult, s ekkor �les f�jdalom has�tott a karj�ba. Mi a f�szkes fene lehet ez? A kez�t nem �thette be! Ekkor felderengett el�tte az �lma. Abban t�bbsz�r is �ssze-vissza �t�tte mag�t. De annak csakis �lomnak kellett lennie! Nem lehet val�s�g, mert azt a sz�gyent nem �ln� t�l! Csak �lmodta, a k�pzelete �z�tt vele gonosz j�t�kot. De akkor mi�rt nem meri kinyitni a szem�t? M�rt retteg att�l, hogy James Potter n�z vissza r� a saj�t �gy�b�l? Mi�rt mardossa a lelkiismeret-furdal�s �s a sz�gyen kever�ke? A h�t�ra fek�dt, de a fej�t balra ford�totta. Elj�tt az ideje, hogy lesz�moljon a d�monaival. Kinyitotta a szem�t. Ekkor olyan l�tv�ny t�rult a szemei el�, amelynek megel�ged�ssel kellett volna elt�ltenie: senki sem fek�dt mellette. De a megk�nnyebb�l�s ut�n �ress�g �radt sz�t a lelk�ben. Egy kicsit b�nta, hogy csak �lom volt. Mert akkor James val�ban szeretn� m�g. De �gy szembe kell n�znie azzal, hogy elsz�rta. M�lyet s�hajtott, majd megpr�b�lt fel�lni, ekkor �jra bel�has�tott a f�jdalom, csakhogy ez�ttal szinte az eg�sz teste sajgott.
- Csak �lmodtam – motyogta maga el�, s k�zben arr�l gy�zk�dte mag�t, hogy milyen szerencse, hogy �gy t�rt�nt. M�sk�l�nben sosem ker�lhetne James szeme el�.
Megcs�v�lta a fej�t egy halov�ny mosoly k�s�ret�ben. Legsz�vesebben hangosan kacagott volna a saj�t f�lelmein. Csakhogy ekkor lecs�szott r�la a s�rga �gytakar�, s szembes�lnie kellett azzal, hogy meztelen. Gyorsan visszah�zta mag�ra a takar�t �s �rtetlen�l meredt r�.
- Nem… �, nem, az nem lehet…
Elk�pzelhet�, hogy olyan meleg volt az �jszaka, hogy � maga vetk�z�tt le �lm�ban. De h�t november van! M�g a nap is hideg sugarakkal bor�tja be a f�ldet! Nem… nem lehet igaz. Egyszer�en k�ptelen volt elhinni, hogy mindez megt�rt�nhetett vele. De akkor hol van James? L�zasan kutatott az eml�keiben, h�tha meghallotta, amikor felkelt mell�le, de semmi sem jutott az esz�be. Tekintete a szomsz�dos �gyra siklott, majd Emily elmondja, hogy mi t�rt�nt. Csakhogy a l�ny nem volt ott. K�ts�gbeesetten Lily fel�hez fordult, csakhogy a v�r�s hajzuhatag valahol m�shol j�rt. Utols� mentsv�rk�nt tekintett Emma �gy�ra, s �r�mmel konstat�lta, hogy a l�ny ott van. M�g az igazak �lm�t alussza. Majd megk�rdezi �t, hogy nem l�tott-e valami furcs�t, valami rendelleneset, valami sz�gyellnival�t, amikor bej�tt. Addig is, megpr�b�lja rendezni kusza gondolatait.
Nem siker�lt neki. Az agy�ban egym�st kergett�k a l�zas gondolatok, r�ad�sul Emma sem nyugtatta meg. Kider�lt, hogy t�zij�t�k volt az �jjel, s csak nagyon k�s�n, szinte hajnalban t�rt vissza a szob�j�ba, s akkor a fi�nak m�r nyoma sem volt.
- Szerintem k�rdezd meg Jamest – tan�csolta Emma. – Csak � adhat v�laszt a k�rd�seidre.
„Meg m�g mit nem! – fortyogott mag�ban Morgan. – Ha csak egy �lom volt, akkor m�g r�m s�ti, hogy vele �lmodok. Ha pedig val�s�g, akkor… akkor soha t�bb� nem akarok a szeme el� ker�lni.” De akkor hogyan tudja meg az igazs�got?
Morgan Malfoy m�g soha �let�ben nem volt ilyen k�nos helyzetben. A k�rd�sek szinte meg�rj�tett�k, de nem kapott v�laszt r�juk. A legk�zenfekv�bb val�ban az lett volna, ha mag�t Jamest k�rdezi meg, csakhogy a sz�gyent nem �ln� t�l. A tudatlans�g csapd�ja annyira k�nozta, hogy egyszer od�ig jutott, hogy t�nyleg megk�rdezi a fi�t. El is indult, hogy megkeresse az aurorok torny�ban, csakhogy az utols� percben in�ba sz�llt a b�tors�ga. James �s t�rsai �ppen a sz�net�ket t�lt�tt�k a folyos�n, a fi� az ablak mellett besz�lgetett Scorpiusszal �s egy m�sik, ismeretlen fi�val, amikor Morgan befordult a folyos�ra. James mintha meg�rezte volna a jelenl�t�t, azonnal r�pillantott. Morgan k�t lehet�s�gre sz�m�tott: az egyik, hogy James ugyan�gy tekint r�, mint eddig: semlegesen, ebben az esetben biztos volt abban, hogy csak �lmodta az eg�sz sz�rny�s�get; a m�sik lehet�s�g pedig, hogy James arc�n szemtelen vigyor ter�l sz�t. Csakhogy a fi� reakci�ja egy harmadik volt, amire a l�ny nem sz�m�tott: szomor� tekintettel n�zett a l�ny szemeibe, ajk�t lebiggyesztette. H�t ez meg mi a fen�t jelentsen? Morganbe m�g a leveg� is beleszorult, �gy �rezte, hogy menten megfullad. Sarkon fordult �s visszasietett a saj�t �r�j�nak a sz�nhely�re. Innent�l kezdve messzire elker�lte James Pottert, m�g az eb�dl�be sem ment be, ha �szrevette odabent a fi�t. Mag�nak sem tudta megmagyar�zni, hogy mi�rt is k�ptelen szemben�zni vele. Tal�n a lelke m�ly�n j�l tudta, hogy minden, amit �lmodott, megt�rt�nt. Megfogadta, hogy soha t�bb� nem ker�l a szeme el�, az sem �rdekelte m�r, hogy megtudja a teljes igazs�got. Azt�n egyik nap esz�be jutott F�lix. A v�re is felforrt a m�regt�l, amikor megjelent el�tte a fi� arca. � m�g seg�thetne neki. Csakhogy, mi arra a biztos�t�k, hogy nem fog hazudni? Ha igaz, ami t�rt�nt, le fogja tagadni. Ha pedig nem, akkor Morgannek bocs�natot kell majd k�rnie a felt�telez�s�rt. F�lix olyan kedves fi�, nem akarta megb�ntani, �gy hagyta az eg�szet a csud�ba. R�ad�sul nem is l�tta �t m�r hetek �ta. Ez el�gg� gyan�s volt Morgan sz�m�ra, de ha a gyan�ja beigazol�dna, akkor a legrosszabb r�m�lma v�lna val�ra: m�gpedig az, hogy F�lix az�rt ker�li �t, mert f�l Jamest�l, aki j�l helyben hagyta. Ak�r megt�rt�nt, ak�r nem, Morgan Malfoy megfogadta, hogy az alkoholos italokat messze el fogja ker�lni �gy, ahogyan eddig is tette.
Nemcsak � tett eff�le fogadalmat, hanem James Potter is, aki szint�n k�nz� fejf�j�sra �bredt azon a reggelen. Jobban mondva: a reggelt megel�z� hajnalon. Sz�rnyen hasogatott a feje, de ez semmis�g volt ahhoz k�pest, ami a lelk�ben d�lt. Egyszer�en nem tudott mit kezdeni az el�z� este t�rt�n�seivel. Morgan k�nnyelm�s�g�vel �s a maga �nuralm�val. V�gign�zett a b�k�sen szuszog� l�nyon, s azon morfond�rozott, hogy mihez is kezdjen vele. Tal�n nem �rtana, ha a l�ny megtudn�, hogy mi t�rt�nt (James biztos volt abban, hogy Morgan semmire sem fog eml�kezni az �bred�se ut�n, hiszen annyira r�szeg volt), s akkor itt kellene maradnia vele. Meg is �rdemeln�, hogy szembes�tse a viselked�s�vel. Mindig olyan g�g�s, olyan b�szke. Annyira fels�bbrend�nek k�pzeli mag�t. Most azt�n lenne mire b�szk�nek lennie. Keser�en elmosolyodott. Ezek ut�n biztosan nem besz�lne vele magas l�r�l t�bbet. Egy kis lecke nem �rtana neki. Csakhogy mi van akkor, ha azt fogja gondolni, hogy � kihaszn�lta a helyzetet �s orvul a mag��v� tette? Sosem hinn� el, hogy nem �gy t�rt�nt. Az ajka lekonyult. � egy �riember. Egy feln�tt f�rfi, nem egy h�lye taknyos. S egy feln�tt f�rfi ink�bb elmegy, nem eml�kezteti a l�nyt a botl�s�ra. �vatosan lefejtette a tal�rj�t Morganr�l, a meztelen test l�tv�nya egy pillanatra �sszeszor�totta a sz�v�t, s pajz�n k�peket festett tekintete el�, de er�t vett mag�n �s felkelt az �gyr�l. Mag�ra kanyarintotta a tal�rj�t, majd betakarta Morgant az �gytakar�val, s csendben elhagyta a szob�t. Az ajt�ban azonban m�g visszafordult �s vetett egy utols� pillant�st Morganre:
- �g veled, bukott angyal.
 James Potter minden erej�vel azon volt, hogy soha t�bb� ne jusson esz�be az az este. Szerette volna min�l m�lyebbre temetni mag�ban, csakhogy ez nem ment olyan k�nnyen. Eleinte az�rt, mert �gette a test�t m�g a gondolata is annak, hogy mir�l mondott le, ut�na pedig az�rt, mert gyakran �sszefutottak az egyetemen. Gyakrabban, mint el�tte b�rmikor. N�ha olyb� tetszett, mintha Morgan besz�lni akarna vele, de az utols� pillanatban mindig h�tat ford�tott. M�skor meg azon �rte a l�nyt, hogy �t f�rk�szi. Ilyenkor Morgan mindig v�r�s fejjel kapta el a tekintet�t. Tal�n eml�kszik m�gis? Meglehet, hogy eml�kszik �s most sz�gyelli mag�t. Tal�n oda kellene mennie �s biztos�tania arr�l, hogy megtartja a titk�t? Merthogy senkinek sem eml�tette azt az est�t, m�g Albusnak sem, aki pedig minden titk�r�l tudott. Jobbnak l�tta megtartani mag�nak.
Abban az id�ben nem � volt az egyetlen, akit dilemm�k gy�t�rtek. Nem James volt az egyed�li, akinek meggy�lt a baja a m�sik nem k�pvisel�j�vel. Teddy Lupin �r�mmel t�rt haza a Steinhauser birtokr�l annak rem�ny�ben, hogy siker�l z�ld �gra verg�dnie Victoire-ral. James tan�cs�t megfogadva nem v�laszolt a l�ny egyetlen v�daskod� level�re sem, s eld�nt�tte, hogy hazat�r�se ut�n az els� �tja a l�nyhoz vezet majd, hogy megbesz�lj�k a dolgokat, s feltett sz�nd�ka volt szerelme jel��l v�gre n��l k�rni �t.
Victoire a kagyl�lak el�tti tengerpartr�l s�t�lt felfel� a h�zukba, kez�ben egy fonott kos�rral, biztosan gy�gyf�veket gy�jt�tt az anyj�nak, aki �jabban ezzel a hobbival foglalkozott. Teddy mosolyogva k�vette a l�nyt felfel�, majd amikor az megfordult, hogy becsukja az ajt�t, szinte k�v� dermedt ijedts�g�ben.
- A sz�vbajh’t hoztad rh’�m, Teddy! M�rth’ nem sz�lt’h�l, hogy j�ssz?
- Meglepet�snek sz�ntam – v�laszolta Teddy m�g mindig mosolyogva, s egy cs�kot akart nyomni a l�ny arc�ra, csakhogy az elh�z�dott. – Ne m�r, Vic, m�g mindig haragszol?
- Egyeth’len egy levelemre sh’em v�laszolth’�l.
- �gy gondoltam, hogy ink�bb szem�lyesen mondom el neked, hogy t�vedsz.
- Sz�v�l’h t�vedh’ek?
- Teljes m�rt�kben. Vic, �n tanulni utaztam �szakra, nem csajozni. Tudnod kellene ennyi id� ut�n, hogy nincs m�s, csakis te.
- Furcsh’�n mutatod ki az �rzelmeidh’et. Mindig magamra hagysz.
- A k�z�s j�v�nk�n dolgozom, dr�g�m. – Teddy hangja gyeng�d volt. Elhat�rozta, hogy ez�ttal Victoire semmivel sem fogja felbosszantani. Nagy hib�ja volt, hogy t�l k�nnyen ki lehetett hozni a sodr�b�l. Sz�mos veszeked�s�k abb�l fakadt, hogy mind a ketten forr�fej�ek voltak.
- Na, persze. – Victoire s�rt�d�tten keresztbe fonta mellei el�tt a kez�t.
- Hidd m�r el, �desem. – Teddy tett egy l�p�st el�re. Tal�n ereszkedjen t�rdre most r�gt�n �s k�rje meg a kez�t? Tal�n nem kellene haboznia, s Vic hamarabb megenyh�lne.
- Ha m�r a j�v�nkrh’�l van sz�. Teddy, sokat gondolkodtam, szerint’hem nincs j�v�nk.
Teddy fel volt k�sz�lve hasonl� szavakra, Victoire mindig elmondta, ah�nyszor keresztben voltak.
- Ne csin�ld, Vic, szerintem igenis van j�v�nk. �n m�r mindent elterveztem. Kapok munk�t a miniszt�riumban, lesz fizet�sem �s akkor b�rel�nk egy lak�st. �sszek�tj�k az �let�nket, csal�dot alap�tunk �s minden szuper lesz.
- Bitos’han – ismerte el Victoire. Teddy sz�ve hevesen kalap�lt a boldogs�gt�l. – Csakhogy nem velem.
Teddy elh�z�dott a l�nyt�l.
- Tess�k? Ezt meg hogy �rted?
- Gondolkodh’tam, Teddy. Szerinth’em ez nek�nk nem fog menni.
- M�rt ne menne?
- Te nem �rzh’ed, hogy �lland�an �sszevesz�nk?
- Legal�bb van egy kis izgalom.
Victoire tekintete p�r percig elid�z�tt Teddy arc�n, majd �gy sz�lt, de ez�ttal teljes meggy�z�d�ssel:
- Csod�lat’hos f�rj leszel �s apa, de nem az �n f�rjh’em. Teddy, a kapcsolatunk elf�radth’. Szerint’hem fejezz�k be �s kezdj�nk m�ssal.
- Hogy mondhatsz ilyet ennyi �v ut�n?! – fakadt ki a fi�.
- Pont ez az. Sok id� telt el, �s nek�nk ez nem megy. L�pj�nkh’ t�l �s v�ljunk el bar�ts�ggal.
- Victoire, te komolyan ezt akarod?
- Teddy, �n m�r valakh’i m�st szeretek – vallotta be a l�ny les�t�tt szemmel.
- Hogy mi? – k�pedt el a fi�. – Valaki m�st szeretsz �s k�zben engem gyan�s�tott�l h�tlens�ggel?!

- Nem csalth’alak meg! – er�sk�d�tt Victoire. – �gy alakult, Teddy. Nem tehetek r�la!
- De igenis tehetsz! – Teddy az �kl�vel bele�t�tt a h�z kem�ny fal�ba. �les f�jdalom has�tott a kez�be, tudta, hogy elt�rte. Nem foglalkozott vele. – Heteken kereszt�l szemreh�ny�sokat tett�l, erre kider�l, hogy van valakid?!
- Teddy, mutasd a kezed, elt�rhetett – ny�lt fel� a l�ny.
- Hagyj! Nem akarom, hogy hozz�m �rj, te �lnok persz�na! �n szerettelek!
- �n m�g mindig szereth’lek, csak m�shogy.
- M�shogy?! – �v�lt�tte a fi�.
- K�rlek, v�ljunk el bar�tsh’�ggal, az elm�lt �vek eml�k�re.
- Az elm�lt �vekkel te sem foglalkozt�l, amikor valaki m�st kerest�l – sziszegte Teddy. Sarkon fordult �s elindult lefel�. Egy percig sem akarta tov�bb hallgatni ezt a h�l�tlan l�nyt. Milyen �lnok, milyen sz�vtelen! S � ennyi �vet r��ldozott.
- Teddy, bocs�ss megh’! – kiab�lta ut�na Victoire.
A fi� nem foglalkozott vele, csak ment egyre lefel� a tenger hull�mai fel�, zseb�ben �loms�ly�nak �rezte a jegygy�r�t. Beleny�lt, s kivette. R� sem n�zett, belehaj�totta a tenger v�z�be, hogy s�llyedjen el ott, ahogyan az � sz�ve is. Soha t�bb� nem lesz szerelmes, mert az egyszer nagyon f�jni fog. Nem is sejthette, hogy Victoire becsapta. Nem tal�lt senki m�st sem Teddy hely�re, egyszer�en csak tudta, hogy a kapcsolatuk elf�radt, s a fi� m�s sz�b�l nem �rt majd. Kegyes hazugs�gnak indult, de roppant kegyetlen lett.

***

James Potter nagyon h�l�s volt az �desapj�nak, ami�rt az eggy� kov�csolta a k�l�nb�z� egyetemeket, mivel �gy akt�v r�sztvev�je lehetett az egyetemi monstrum kviddics �let�nek. Eleinte csak aff�le kikapcsol�d�snak gondolta az edz�seket, r�ad�sul sokszor r�szt sem tudott venni mindegyiken egy�b �r�i miatt, de azt�n hamar nyilv�nval�v� v�lt, hogy a fi�nak helye van az iskola egyik kviddics csapat�ban. Merthogy a Londoni Var�zsk�pz� F�iskol�nak k�t csapata is volt, az egyikbe a hivat�sos kviddicstanoncok tartoztak, m�g a m�sikba azok, akik csak hobbib�l �zt�k ezt a sportot. James r�vid �ton ker�lt bele az amat�r�k csapat�ba, s elj�tt a szezon legels� meccse a Walesi Region�lis Var�zsk�pz� szint�n amat�r csapat�val, a Walesi S�rk�nyokkal. James csapata, a Londoni Griffek m�r l�legzetvisszafojtva v�rt�k a nagy pillanatot, amikor is elkezd�dhet a meccs. James sz�ve a tork�ban dobogott mik�zben beleb�jt a kir�lyk�k-aranycs�koz�s� mezbe. M�g Morganr�l is megfeledkezett, mialatt a sepr�j�t vette a kez�be �s v�gigsim�tott rajta. A h�l�szob�j�ban �llt �s �gy �rezte, mintha �lete legels� kviddics m�rk�z�s�re k�sz�lne. Mintha nem lenne a h�ta m�g�tt rengeteg ilyen �tk�zet. De olyan r�gen �llt m�r a p�ly�n, hogy �gy izgult, mint akkor, amikor legel�sz�r �rezte a l�ba alatt a p�lya �des z�ld f�v�t.
- H�, James, indulni k�ne, nem? – sz�l�totta meg Hugo. A fi� eddig az �gy�n �cs�rg�tt egy hatalmas Londoni Griffek plak�ttal a kez�ben.
- De, megyek. A v�g�n m�g elk�sek az els� egyetemi meccsemr�l.
- Az senkinek sem lenne j�, ugyanis mindenki sz�m�t r�d.
- Tudom. – A fi� felpattant az agy�r�l, h�na al� v�gta a sepr�j�t �s harci t�zzel az arc�n m�r indult is kifel�.
- V�rj! – �ll�totta meg Hugo.
James �rtetlenkedve n�zett unokatestv�r�re, aki James szekr�ny�hez l�pett, majd levette a polcr�l James cikkesz�t. A cikkeszt, amely mindig szerencs�t hozott a fi�nak. A cikkeszt, amit m�g mindig a bar�tai al��r�sai tark�tottak. Amit Hugo tett a kopors�j�ba, amikor azt hitt�k, hogy meghalt.
- Ezt nehogy itt felejtsd! – Hugo beletette a fi� nadr�gzseb�be a pici aranylabd�t. – Azt�n tess�k �m nyerni.
- Megnyerem neked a meccset, Hugo. Hogy amikor beker�lsz a Hivat�sosak k�z� �s a Walesi S�rk�nyokkal ker�lsz �ssze, tiszt�ban legyenek azzal, hogy az Amat�rjeink is megvert�k �ket – kacsintott Hug�ra James. Teljesen komolyan gondolta azt, amit mondott. Nincs az az isten, hogy ne �k nyerjenek.
A k�t fi� egym�st b�k�dve indult el lefel� a kviddicsp�ly�ra, amely a foly� t�loldal�n kapott helyet. Sokkal nagyobb lel�t�val rendelkezett, mint a roxforti t�rsa, s James el�mulva figyelte, hogy a n�z�t�r zs�fol�sig megtelt egyetemist�kkal. James b�szkes�gt�l dagad� mellel csatlakozott a p�lya sz�l�n v�rakoz� csapatt�rsaihoz. H�t ism�t itt �ll. Igaz, ez�ttal nem � a csapatkapit�ny, de sebaj. Tal�n egyszer annak is elj�n az ideje.
- A walesiek neh�z ellenfelek – kezdett bele a mond�k�j�ba kapit�nyuk, Alan Ways vagy sz�zadszorra. Minden edz�sen eml�keztette �ket arra, hogy ellenfeleik t�nyleg nagyon �gyesek, hogy �gy szelik a leveg�t, mintha sz�rnyuk volna, s, hogy ne cs�ggedjenek, ha esetleg most elv�reznek. James ilyenkor tudott volna kedveskedni neki valami iszony� �rt�ssal. M�gis hogyan lehet egy kapit�ny ilyen h�gagy�?! Neki b�tor�tania kell a csapat�t, nem el�re vigasztalni! De visszafogta mag�t, hiszen h�l�s volt Alannek, ami�rt az bevette a csapatba.
- Tudjuk, Alan – hallgatatta el James, miel�tt v�gleg kiveszi t�rsaib�l a harci kedvet.
- Ok�… akkor… - L�tszott, hogy a fi� csakis a szok�sos besz�d�vel k�sz�lt.
- Szerintem sorakozzunk fel, nem? – vetette fel James olyan kedvesen amennyire csak t�le telt.
Alan nem ellenkezett, �gy a londoniak felsorakoztak. Vel�k szemben a walesiek foglaltak helyet, kez�kben a sepr�iket tartva. Ellenfeleik tagbaszakadt fi�k voltak, s arcukat a walesi c�mer d�sz�tette. Pillant�sukb�l csak �gy s�t�tt az elsz�nts�g. „�ket biztosan nem �gy b�tor�tott�k, mint minket.” –gondolta mag�ban keser�en James. Hogy elhessegesse mag�t�l a rossz gondolatokat, v�gign�zett a szurkol�k t�meg�n. Az egyik sarokban megpillantotta a Hivat�sosak p�holy�t. � is oda tartozna, ha a kviddicset v�lasztja az aurors�g helyett. Valahogy nem �rezte �gy, hogy ott jobb helye lenne. Hugo gyakran panaszkodott, hogy mennyire semmibe veszik az �joncokat. Hogy a Hivat�sosok azt hiszik, hogy mindentud�ak. Hogy hiba olvadtak eggy� a k�l�nb�z� karok, a csapatuk fel�p�t�se nem v�ltozott. Meg sem pr�b�ltak �j tehets�geket keresni. Ez kimondottan bosszantotta Jamest. De nem akart most r�juk gondolni, meg kellett nyugodnia. Tekintet�vel a tan�rok p�holy�t kereste, mert tudta, hogy a sz�lei ott lesznek. Nem hagyt�k volna ki James meccs�t, csak�gy, mint ahogyan a legels� kviddicsmeccs�n is ott voltak. Nem kellett sok�ig keresnie, ott integettek neki a lel�t�r�l. H�t elj�ttek. Ezek szerint Harry m�g egy fontos t�rgyal�s�t is elhalasztotta �rte. Ez megmelengette a sz�v�t. Mindig j�, ha az ember fontos valakinek. Am�g elm�lkedett, �szre sem vette, hogy m�r a b�r� is megjelent a p�ly�n. V�kony f�rfi volt, olyanfajta, akit az ember nem vesz komolyan. Szerencse, hogy James m�r hallott r�la Hug�t�l. A f�rfi egy igazi gyilkos volt, ha szab�lytalans�got �szlelt. Gonoszk�s mosolyra h�z�dott a sz�ja, arra gondolt, hogy tal�n a walesiek is rosszul �t�lik meg a f�rfit, ami ak�r d�nt� is lehet a meccsre n�zve. Persze jobb volna, ha minden tiszt�n menne, mert �gy m�mor�t�bb lenne a gy�zelem. Elhangzott a szok�sos t�j�koztat�s, majd a f�rfi megf�jta a s�pj�t. Egyszerre emelkedtek a leveg�be a versenyz�k. Elkezd�d�tt.
Eleinte minden ismer�s volt. A hangok, a labd�k, a mellette elsuhan� ellenfelek, vagy �ppen csapattagok alakjai. Otthon �rezte mag�t, �s a Stormmal t�rt�nt rep�l�s �ta el�sz�r szabadnak. A lehet� legmagasabbra rep�lt, s m�lyen besz�vta a leveg�t. �ppen, hogy csak, de meghallotta, amint a konferanszi� bejelenti, hogy �k vezetnek. Nyerni fognak. Nyerni�k kell, hiszen meg�g�rte Hug�nak. Odalent hull�mzott �s tombolt a lel�t�. Hatalm�ba ker�tette a j�t�k heve, nyerni fognak. Ekkor megpillantotta a kis arany cikkeszt. Ott volt, p�r m�terrel alatta. K�nny�szerrel elkaphatn�. De nem akarta. M�g nem. T�l kor�n v�get �rne a harc, s a n�p csal�dottan mehetne haza. Nyilv�n �r�ln�nek, hogy nyertek, de akkor is ott motoszk�lna benn�k a kis�rd�g, hogy r�vid meccs volt. Hamar eld�ntetett. �gy �gy d�nt�tt, hogy v�r m�g egy kicsit. Kapj�k meg di�kt�rsai azt, amire v�rnak. Izgalmas j�t�kot. Elmosolyodott. A leveg� ur�nak �rezte mag�t. Lejjebb ereszkedett, hogy minden bedobott labd�t tiszt�n halljon. A walesiek t�nyleg j� j�t�kosok voltak, ugyanis r�vid id� alatt behozt�k a lemarad�st. M�r csak t�z pont v�lasztotta el �ket James�kt�l…
Elj�tt az id�. James el�vette a zseb�b�l a szerencse-cikkesz�t �s megcs�kolta.
- Gyer�nk haver, kapjuk el az ikertes�d!
Ebben a percben kezd�d�tt. El�sz�r elborult az �g. A s�t�t felh�k miatt a lel�t�kon fel kellett kapcsolni a hatalmas �g�ket. Azt�n mennyd�rg�s has�tott a szurkol�k kiab�l�s�ba. Majd egy vill�m csapott bele az egyik p�holyba. Annak „lak�i” ijedten h�k�ltek h�tra, majd a gy�gy�t�k�rt ki�ltottak. T�bben megs�r�ltek. De a legrosszabb csak ezut�n k�vetkezett, s csakis egy ember hallhatta.
El�sz�r az es�t �rezte meg a feje tetej�n, majd hirtelen k�d vette k�r�l, s nem l�tott semmit sem. Jobban mondva: semmit sem, csakis a fel�je k�sz� �rny�k fenyeget� sziluettj�t. A p�lc�j��rt akart ny�lni, de a keze mintha r�fagyott volna a sepr�j�re. Feje sz�t akart robbanni, ahogyan a sz�rny� eml�kei megelevenedtek benne… Tal�n egy dementor sz�k�tt be a p�ly�ra?
- Hogy mer�szelsz �sszehasonl�tani azzal a gyerekj�t�kkal?! – csend�lt a f�l�ben egy felh�borodott hang.
James a f�l�re akarta szor�tani a kez�t, de nem tudta felemelni. A hangt�l majd sz�trepedt a dobh�rty�ja, s �gy �rezte, a sz�ve is j�gg� dermedt a bel� markol� f�lelemt�l.
- �n nem vagyok holmi dementor, �s �n nem bocs�tok meg. – A hang kegyetlen volt, de nem a gonoszs�gt�l, hanem a benne cseng� �ress�gt�l. Jamesnek fogalma sem volt arr�l, hogy honnan j�tt, de abban az egyben biztos volt, hogy nem evil�gi.
Nehezen vett leveg�t, mintha �loms�ly� lenne a t�deje… Az arca ver�t�kben �szott, s hol melege volt, hol pedig �gy �rezte, menten megfagy.
- L�m, milyen gyeng�k vagytok. Milyen esetlen �cska porh�velyetek. S ti m�gis ragaszkodtok hozz�, te is igyekezt�l visszat�rni bele. Egyezs�get k�t�tt�nk, fi�, �s te nem tartottad be.
James szeretett volna megsz�lalni, de mintha kiv�gt�k volna a nyelv�t. Megk�rdezte volna, hogy m�gis mit akar t�le. S, hogy ki � egy�ltal�n.
- Semmib�l sem tanulsz, fi�, s ez lesz a veszte eg�sz fajt�dnak. Elj�v�k �rted, de el�bb visszaveszem mindazt, amit k�rt�l. Lass� lesz az ag�ni�d, nagyon lass�, hogy ezerszer is megb�nd, ami�rt megpr�b�ltad l�pre csalni a Nagy �r�k�t, a V�gtelen Er�t.
M�r szinte semmit sem �rtett abb�l, amit a hang mondott neki. Iszony� f�jdalom bor�totta el a test�t.
- Az id� lej�rt, fi�. – A hang megsz�nt, � pedig hirtelen ism�t tudott l�legezni. A kez�t felemelte a sepr�r�l, ami nagy hib�nak bizonyult, ugyanis elkezdett zuhanni lefel�… Odalent egy emberk�nt sik�tott fel a t�meg, amikor a zuhan� fi�t megl�tt�k…

***

Desmond Order egy s�t�t b�relt szob�ban �ld�g�lt az apr� �r�asztal mellett. A l�b�t keresztben az asztalon pihentette, se egy cseppet sem �rdekelte, hogy az b�rmelyik pillanatban �sszerogyhat. R��r�sen kortyolgatott egy m�zboros �vegb�l �s azon gondolkodott, hogy vajon mennyien mehettek el az apja temet�s�re puszt�n szeretetb�l. Azzal tiszt�ban volt, hogy sokan megjelentek, hiszen a Wizengamot f�m�gus�r�l van sz�, de azt is tudta, hogy az apja �rz�ketlen, kem�ny ember. Vajon h�nyan szerett�k? Abban rem�nykedett, hogy a megjelentek gy�sza csakis a vil�gnak sz�lt, s mire haza�rnek, el is felejtik a m�gust. Rem�lte, hogy van t�lvil�g, ahol az apja megl�thatja, hogy mennyire nem szerette senki sem. Azt akarta, hogy szenvedjen oda�t az�rt, ami�rt megtagadta egy fi�t. A v�r�t. A csal�dj�t.
- Egy aljad�kkal kevesebb – sz�lalt meg vontatottan. A m�zbor megtette a hat�s�t. Egyed�l az zavarta, hogy hossz� id� ut�n ism�t innia kell a munka elv�gz�se ut�n. Eleinte minden kioltott �let ut�n mar� lelkiismeret-furdal�s ker�tette hatalm�ba, amit az alkohollal pr�b�lt meg eltemetni mag�ban. Azt�n hozz�szokott a gyilkol�shoz. Olyan ez, mint amikor valaki hentes. Vagy a legyeket �ti. Az emberi �let semmiv� korcsosult a szem�ben. Most m�gis el� kellett vennie az �veget.
- Hiszen csak �nneplek! – magyar�zta mag�nak. A tekintete elhom�lyosult, a feje elkezdett k�v�lyogni. – Megd�gl�tt�l, te szem�t rohad�k! V�ged van.
Felnevetett, hosszan, er�teljesen.
- B�rcsak el�bb �ltelek volna meg!
Olyan er�vel csapta le az asztalra a m�zboros flakont, hogy az �sszerogyott. M�rgesen fel�llt, �s beler�gott.
- Mif�le putri ez?! – ord�totta. – M�g egy nyavaly�s asztalra se futja?!
D�h�sen az ajt�hoz t�molygott, majd a szobal�nyt k�rette. Az rosszall� pillant�st l�vellt a sz�tt�rt asztal fel�, majd neg�des mosolyt er�ltetett az arc�ra:
- Mivel szolg�lhatok, uram?
- Keress nekem egy szajh�t!
- Tess�k? – kerekedtek el a l�ny fekete gombszemei. – Ez nem olyan hely… mi nem alkalmazunk…
- K�rdeztem tal�n?! – fr�cs�gte Desmond. – Most azonnal keress nekem egy kurv�t, vagy felgy�jtom ezt az eg�sz k�cer�jt! Vil�gos?
A l�ny nem sz�lt, csak megvet�en biccentett.
Desmond v�gya teljes�lt. Nem telt bele negyed �ra, s m�ris ott �llt el�tte egy fekete haj� n�, led�r �lt�zetben.
- Parancsolj velem, uram – pukedlizett sz�npadiasan.
Desmond meg sem n�zte t�zetesebben a n�t, egy cseppet sem sz�m�tott. Megragadta �s az �gyra l�kte.
- Sz�val durv�n szereted… - A n� elkezdte lefejteni r�la a borszag� inget. �szre sem vette, hogy m�r k�t napja ebben a koszf�szekben vedel. P�r hete t�rt vissza R�m�ba, m�r k�t h�nap eltelt az�ta, hogy v�gzett az apj�val, de valahogyan most t�rtek felsz�nre benne az �rz�sek. K�t nappal ezel�tt tudatosult benne, hogy �rv�v� lett. �s az�ta folyamatosan vedelt, m�g csak nem is tiszt�lkodott.
- Hallgass! – f�rmedt r� a n�re. Ut�lta azokat a n�ket, akik feleslegesen besz�ltek. A szajh�kt�l meg pl�ne nem t�rte a sz�sz�ty�rs�got. Nem mintha m�sfajta n�kkel foglalkozott volna. Egyszer�en nem akart kapcsolatot.
- Ahogy �hajtod, hercegem – b�gta a n� erotikusan.
Betartotta a szav�t, nem sz�lalt meg t�bbet. K�z�s t�ncuk zaj�val egyed�l a l�ny ny�g�sei vetekedtek. Desmond m�r �ppen elvette azt, amire v�gyott, amikor egy patr�nus �szott be a szob�ba. El�sz�r �szre sem vette, a n� k�z�lte vele:
- Azt hiszem, a nejed hi�nyol – b�k�tt fej�vel a k�gy� form�j� patr�nus fel�.
Desmond felemelte a fej�t. Mi a fen�t akarnak t�le? Megmondta, hogy n�h�ny h�tig elfelejthetik!
- T�n�s.
- Tess�k? – lep�d�tt meg a n�.
- Nincs m�r sz�ks�gem r�d.
- �s a fizets�gemmel mi lesz? – �lt fel az �gyban a n�. Szem�ben harci t�z lobogott, l�tszott rajta, hogy nem el�sz�r van olyannal dolga, aki nem akar fizetni. Ujjain megvillantak b�borv�r�s k�rmei.
Desmond a b�rt�sk�j�hoz l�pett, majd a n�h�z v�gott t�z aranygalleont.
- Nesze, de most takarodj!
A n� csillog� szemmel szor�totta mag�hoz a p�nzt, majd t�vozott. A ruh�j�t sem vitte el. Val�sz�n�leg az els� dolga az lesz, hogy egy ruhaboltban elsz�rja az �sszeset.
Miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy a n� elment, Desmond meghallgatta az �zenetet. Az r�vid volt, de l�nyegre t�r�.
- Elsz�rtad, hozd helyre!
Nem is kellett kifejteni. J�l tudta, hogy csakis egy valaki lehet annyira elvetem�lt, hogy t�l�lte a t�mad�st, amit eddig senki sem �lt t�l. Csakis egy ember lehet ilyen meg�talkodott. De nem lesz neki t�bb es�lye. Felt�pte a koszos szekr�ny ajtaj�t, majd az utaz�t�sk�j�ba sz�rta a ruh�it. A h�r azonnal kij�zan�totta. Holnap m�r Londonban lesz �s helyrehozza a bakl�v�s�t. Ez�ttal nem menek�l…

Am�g � R�m�ban pakolt, addig a Londoni Var�zsk�pz� F�iskola ispot�ly�t megk�nnyebb�lt sz�l�k hagyt�k el. James nemr�g t�rt mag�hoz, s azonk�v�l, hogy eleinte �rthetetlen�l motyogott, j�l van.
- Szerintem a l�gnyom�st�l bolydult meg az elm�je – v�lekedett Harry.
- Rem�lem, hogy csak err�l van sz� – b�jt f�rj�hez Ginny.
- Mi m�sr�l lehetne? – h�zta �ssze a szemeit Harry.
- Hallottad, hogy valami hangr�l besz�lt… �s ott volt az a furcsa vihar.
- T�l sok rossz t�rt�nt vel�nk eddig, ez�rt l�tsz egy �rtatlan viharban is vesz�lyt – simogatta meg Harry.
- Rem�lem, igazad van, Harry – s�hajtott fel a n�. – Csak tudod az a vihar olyan furcsa volt, �s azt�n ott van James �s az a hang.
- Ginny, november van, persze, hogy szesz�lyes az id� – mosolygott szel�den Harry.
- Igen, csak tudod, legut�bb sem akartuk �szrevenni a v�szt.
- Igazad van, dr�g�m, de �n b�zom abban, hogy a k�vetkez� nagy kalandig eltelik m�g �jabb nyugodt �s boldog huszon�t �v.
- Jaj, de bolond vagy! – l�kte oldalba a f�rj�t a n�.
T�bb sz� nem esett k�z�tt�k. Mindketten egyet�rtettek abban, hogy meg�rdemelnek n�h�ny nyugodt �vet, s b�ztak abban, hogy Jamesszel csakis a k�pzelete j�tszott odafent. Csakhogy a fi� el�tt felr�mlett annak a b�lnak az est�je, amikor a r�szegs�gt�l m�morosan �ld�g�lt az udvaron, s valaki hozz� besz�lt. Akkor is azt a f�ld�nt�li hangot hallotta. Csak nem z�gott t�le ennyire a feje. �s nem pr�b�lta meg meg�lni.
- Mi a j� k�nk�ves m�nk� lehetett ez? – k�rdezte James legink�bb mag�t�l.
- K�rdezt�l valamit? – n�zett fel a pszichol�gia k�nyv�b�l Albus.
- Nem.
- L�tom, fel�bredt�l – l�pett a b�tyj�hoz a fi�.
- Mennyit aludtam mi�ta any��k elmentek?
- �gy t�z percet.
- Megnyugodtak?
- Szerintem igen – v�laszolta Albus. – Mindannyiunk sz�v�r�l nagy k� g�rd�lt le. Azt hitt�k, hogy lesz valami k�rosod�sa az agyadnak a zuhan�st�l, de szerencs�re megmaradsz.
- J�l hangzik – motyogta James. – Mi lett a meccs v�ge?
- Miut�n leest�l a walesi fog� elkapta a cikkeszt. – Albus hangja furcsam�d nem volt sajn�lkoz� vagy egy�tt �rz�.
James k�rd� tekintettel n�zett az �ccs�re.
- Hi�ba kapta el, addigra a b�r� lef�jta a meccset. A lel�t�kon t�bben megs�r�ltek, te leest�l, �s azt hiszem, valaki m�s is leesett a m�sik csapatb�l. Elhalasztott�k j�v� h�tv�g�re.
- B�rcsak elkaptam volna a cikkeszt el�bb! – James most m�r b�nta, hogy sz�rakoztatni akarta a n�pet ahelyett, hogy kihaszn�lta volna a lehet�s�get.
- Ne foglalkozz ezzel, lesz m�g r� alkalmad.
- Legk�zelebb sz�t�tj�k �ket – fogadkozott James.
- Ez az �n b�ty�m!
Ezen mind a ketten j�t nevettek. James nagyon h�l�s volt, ami�rt m�g a leveg�ben elkapt�k, �gy nem t�r�tt el semmije sem. Most rossz lenne t�r�tt bord�kkal nevetni.
Ekkor arc�ra fagyott a mosoly, ugyanis kiny�lt a szoba ajtaja �s bel�pett rajta valaki, akit nem v�rt. M�r j�rt n�la mindenki, aki sz�m�tott, de �lm�ban sem gondolta volna, hogy a l�ny megjelenik n�la. Egy�bk�nt meg nem akarta, hogy sajn�lja.
- Sziasztok.
Albus vett egy m�ly leveg�t, majd �gy sz�lt:
- �n magatokra hagylak benneteket.
James m�r tiltakozott volna, de az �ccse ki is surrant. Az ajt�b�l m�g visszan�zett �s b�tor�t�an r�mosolygott. Vagy Morgant akarta b�ztatni? Mi folyik itt?
- Hallottam, hogy jobban vagy. – A l�ny t�tov�n �lldog�lt nem sokkal az ajt� el�tt.
- Meglep, hogy �rdekel – vetette oda James.
- Nem f�j semmid?
„Csak a sz�vem miattad!” – Gondolta mag�ban ep�sen a fi�. �gy d�nt�tt, hogy nem v�laszol. Akkor Morgan tal�n hamarabb elmegy.
Hossz� csend k�vetkezett. A l�ny csak �llt ott �s a balerinacip�je orr�t b�multa. Arca kifejez�stelen volt. Majd, amikor felemelte a fej�t, James m�r k�pes volt �rzelmeket leolvasni r�la, s ezek az �rzelmek m�rhetetlen zavarr�l �rulkodtak. �s sz�gyen�rzetr�l. H�t volt is neki mi�rt. Jamesnek egy pillanatig megesett rajta a sz�ve, majd megac�lozta az akarat�t. Nem fog megal�zkodni a l�ny el�tt t�bb�. A nyelv�re harapott, miel�tt valami kedveset mondhatott volna neki.
De nem is volt sz�ks�g szavakra, mert a l�nyb�l csak �gy d�ltek a vallom�sok, mintha valaki Veritaserumot itatott volna vele:
- James, tudom, hogy mindig undok voltam veled, de hidd el, hogy att�l f�ltem, hogy becsapsz majd. �s eleinte magamnak is tagadtam, hogy tetszel. Akkor j�ttem r�, hogy �rzek valamit ir�ntad, amikor �gy tudtam, hogy meghalt�l. Azt�n visszaj�tt�l �s elkezdt�l nyomulni, �s annyira az agyamra ment�l… �h, nagyon ideges�tett�l, na. Ut�na meg r�m sem heder�tett�l, �s ez nagyon f�jt. De azt�n meg megcs�kolt�l, �s fogalmam sem volt, hogy mif�le j�t�kot �z�l velem. De komolyan nem tudtam hov� tenni, hogy egyszer le sem sz�llsz r�lam, m�skor meg �gy teszel, mintha nem is �rdekeln�lek egy cseppet sem. �s most, amikor leest�l… r��bredtem, hogy elvesz�thetlek. Hogy �gy v�lhatunk el, hogy nem besz�lt�k meg. – Morgan sz�netet tartott, Jamesre sand�tott �s v�rt. – K�rlek, sz�lj, ha azt akarod, hogy fejezzem be. Elmegyek, ha nem vagy r�m k�v�ncsi.
James hossz� ideig m�regette a l�nyt, mintha alaposan megr�gcs�ln� annak minden szav�t. Egyszer�en csak arr�l volt sz�, hogy nem akarta ilyen k�nnyen beadni a derek�t. Morgan feje pedig egyre v�r�sebb� v�lt zavar�ban. M�g sosem l�tta ilyennek a l�nyt. A l�nyt, aki mindig olyan volt, mint egy m�rv�nyszobor. �szrevette, hogy Morgan ajka megremeg, tekintete elhom�lyosult. Ne, csak nem fog itt k�nnyezni?! Nem, egy igazi f�rfi sosem hagyn�, hogy egy n� miatta ejtsen k�nnyeket!
- Sz�val, f�lt�l, hogy feldobhatom a talpam? – kegyelmezett meg a l�nynak.
- Igen – b�lintott Morgan. Kis mosoly jelent meg az ajka sark�ban.
- Hiszen tudhatn�d, hogy a hal�lb�l is visszak�ldtek.
- De akkor is megijedtem.
- �s m�rt olyan fontos neked, hogy �lek-e vagy halok-e?
Morgan vett egy m�ly leveg�t. Meg kell tennie. Megfogadta, hogy megteszi.
- Mert szeretlek.
- Mit is mondt�l, nem �rtettem? – tette a f�le el� a kez�t James.
- Szeretlek, Potter. – Morganen nyoma sem volt s�rt�d�tts�gnek.
- �n is szeretlek, de ezt m�r mondtam. Ha felkelhetn�k, most megcs�koln�lak.
- Arra semmi sz�ks�g – mosolyodott el Morgan, majd Jameshez sietett �s megcs�kolta. – Ne haragudj, hogy nem b�ztam benned.
- Mindannyian k�vet�nk el hib�t – vonta mag�hoz a l�nyt James. – Akkor most v�gre a sokadik bar�tn�m leszel, vagy ez is csak egy cs�k volt, ami ut�n csak �br�ndozhatok hetekig?
- Be�llok a sorba.
- Neked �j sort nyitok – kacsintott r� James szemtelen�l.
Hossz�, forr� cs�kban v�ltak eggy�. A sz�v�k egyszerre akart kiugrani a hely�r�l. James �gy �rezte, hogy sosem fog tudni betelni a l�nnyal, s Morganben is eff�le �rz�sek kavarogtak.
- M�r csak egy k�rd�sem van – szak�totta el a l�nyt�l az ajkait James.
- Mi lenne az?
- Mi gy�z�tt meg arr�l, hogy nem csak szexelni szeretn�k veled?
- Az, hogy nem �lt�l a lehet�s�ggel – vallotta be Morgan a sz�gyent�l v�r�s arccal. El kellett kapnia a tekintet�t Jamest�l. Most kider�l az igazs�g. Most m�r azt k�v�nta, hogy igaz legyen. Hogy t�nyleg igaz legyen, hogy James �riember volt.
- Az nem lehet�s�g, ha az egyik f�l nem tud mag�r�l.
Sz�val igaz.
- K�sz�n�m, hogy vigy�zt�l r�m akkor. �s bocs�natot szeretn�k k�rni a viselked�sem miatt… �n nem tudom, mi �t�tt bel�m.
- �n tudom, a neve f�lt�kenys�g. Biztosan �szrevett�l a csajokkal.
- �k… sz�val te �s…
- Semmi sem t�rt�nt, ugyanis vigy�znom kellett egy sokkal fontosabb szem�lyre.
Morgan ism�t elv�r�s�d�tt, csakhogy ez�ttal nem a sz�gyent�l. Ism�t megcs�kolt�k egym�st.
- Nagyot csal�dt�l bennem akkor?
- Morg, ne foglalkozzunk vele. Ne gy�t�rd magad, �n m�r el is felejtettem, hogy mennyit vihogsz �ssze-vissza, ha m�rges vagy.
- H�! – Morgan j�t�kosan oldalba l�kte Jamest.
- De a viccet f�lret�ve, nem akarom, hogy ezen r�gd magad. �s nem akarom elfelejteni sem, ugyanis, ha nincs az az eset, akkor lehet, hogy m�g mindig nem b�zn�l bennem. �sszehozott minket.
- Igazad van, de akkor is k�nos.
- Ne em�szd m�r magad! – simogatta meg James az arc�t. – V�gre egy�tt vagyunk, �s csak ez sz�m�t.
- K�rdezhetek valamit? Mi�rt viselkedt�l olyan m�shogy hirtelen?
James felnevetett. Nagyon k�v�ncsi volt, hogy a l�ny mit sz�l majd.
- A Morgan-hadm�velet miatt.
- A mi miatt? – k�pedt el Morgan rosszat sejtve.
- A Morgan-hadm�velet miatt. Tudod, a nagyap�m le�rta anno, hogyan j�tt �ssze a nagyany�mmal, aki olyan makacs volt, mint te. Nekem adta a k�nyvet �s �n k�vettem az utas�t�sait.
- Mintha valami t�rgy lenn�k, amihez van haszn�lati �tmutat�?! – h�borodott fel a l�ny.
- Mintha egy ritka kincs lenn�l, amihez t�rk�p sz�ks�ges. De, ha tudni akarod, akkor csak egy darabig cselekedtem a le�r�s szerint. R�j�ttem, hogy te sokkal bonyolultabb eset vagy.
- Az�rt te sem vagy �m annyira egyszer�!
- �n olyan egyszer� vagyok, mint a lefegyverz�-b�b�j.
- Engem v�g�l siker�lt lefegyverezned – mondta Morgan cs�bosan, a hangja tele volt �g�rettel.
James mag�hoz h�zta �s megcs�kolta. Meg is feledkezett mindenr�l maga k�r�l. Csak � sz�m�tott �s a l�ny, akit im�dott. Ha a nagyapja ezt megtudja! Milyen b�szke lesz r�! �s milyen �des lesz az �let Morgan mellett!
Nem is tudta, hogy hamarosan ism�t neh�z id�k k�vetkeznek. Pedig figyelmeztett�k. Megadt�k neki az es�lyt arra, hogy helyrehozza balgas�g�t. Elkezd�d�tt.

Folytat�s Telihold c�men �rkezik!