A t�rt�net majdnem ott folytat�dik, ahol a nagyszer� �r�n�, J. K. Rowling abbahagyta. Ez�rt elengedhetetlen, hogy le�rjam ide Jo legutols� fejezet�t.

Abban az �vben hirtelen k�sz�nt�tt be az �sz. Szeptember els� napj�nak reggele �de �s aranyl� volt, ak�r az �rett alma, s a h�v�s leveg�ben p�kh�l�k�nt csillogott az aut�k kipufog�f�stje �s a j�r�kel�k lehelete a l�rm�s �ton �t a nagy, f�st�s p�lyaudvar fel� tart� kis csal�d k�r�l. A sz�l�k egy-egy kofferkulit toltak, melyek rakom�ny�t k�t z�rg�-billeg� kalitka koron�zta meg. A benn�k lak� baglyok m�ltatlankodva huhogtak, s nem volt der�sebb hangulatban a v�r�s haj� kisl�ny sem, aki apja karj�ba kapaszkodva kullogott k�t b�tyja m�g�tt.
– Nemsok�ra te is mehetsz – vigasztalta Harry.
– Az m�g k�t �v! – szipogta Lily. – �n most akarok menni!
A baglyok j�volt�b�l az emberek b�mul� pillant�sai k�s�rt�k a kilences �s t�zes v�g�ny k�z�tti fal fel� sorj�z� csal�dot. Harry id�r�l id�re kihallotta az el�l halad� Albus hangj�t a p�lyaudvari zsibong�sb�l. Fiai folytatt�k az aut�ban elkezdett vit�jukat.
– De semmik�pp se leszek! Nem leszek mardek�ros!
– Hagyd m�r b�k�n az �cs�det, James! – sz�lt r� nagyobbik fi�ra Ginny.
– �n csak azt mondtam: lehet, hogy az lesz – v�dekezett James, �s r�vigyorgott Albusra. – Azzal mi a baj? Lehet, hogy mard…
James elkapta anyja pillant�s�t, �s jobbnak l�tta, ha elhallgat. Az �t Potter m�r k�zel j�rt a falhoz. �ccs�nek c�mezve James h�trak�ld�tt m�g egy fitym�l� pillant�st a v�lla f�l�tt, majd �tvette anyj�t�l a kulij�t, fut�l�p�sre gyors�tott vele, �s egyszer csak elt�nt.
– De fogtok �rni nekem, ugye? – fordult nyomban a sz�leihez Albus, kihaszn�lva b�tyja �tmeneti t�voll�t�t.
– Ha akarod, ak�r mindennap – felelte Ginny.
– Nem kell mindennap – jelentette ki gyorsan Albus. – James azt mondja, a legt�bb gyerek csak havonta egyszer kap levelet otthonr�l.
– Tavaly mi hetente h�romszor �rtunk Jamesnek – jegyezte meg Ginny.
– Nem kell mindent elhinni, amit James a Roxfortr�l mes�l – figyelmeztette fi�t Harry. – A b�ty�d nagy m�kamester. Felsorakoztak egym�s mell�, �gy rohamozt�k meg a m�sodik kulival a falat. Az utols� m�teren Albus f�l�sen �sszeh�zta mag�t, de az �tk�z�s elmaradt, s a csal�d egy szempillant�s m�lva a kilenc �s h�romnegyedik v�g�ny s�r� feh�r g�zbe burkol�dz� peronj�n tal�lta mag�t, a Roxfort Expressz piros mozdonya mellett. A k�dben, amely addigra elnyelte Jamest, ember alak� foltok t�mege kavargott.
– Hol lehetnek? – aggodalmaskodott Albus. M�r elindultak a peronon, s a kisfi� sorban megb�multa a felismerhetetlen alakokat, akik mellett elhaladtak.
– Megtal�ljuk �ket, ne f�lj – biztatta Ginny.
Neh�z volt kivenni az arcokat, s a gazd�jukat vesztett hangok feler�s�dve zengtek a s�r� p�r�ban. Valaki a k�zelben a sepr�haszn�latot �rint� rendeletekr�l tartott kisel�ad�st, s Harry a hangban Percy�t v�lte felismerni – �r�lt, hogy senki nem vetheti a szem�re, ha nem megy oda k�sz�nni…
– Azt hiszem, ott vannak, Al – sz�lt hirtelen Ginny. A legh�ts� kocsi mellett n�gyf�s csoport �lldog�lt a k�dben. Az arcuk csak akkor v�lt felismerhet�v�, mikor Harry, Ginny, Albus �s Lily meg�lltak mellett�k.
– Sziasztok – k�sz�nt megk�nnyebb�lten Albus. Rose, aki m�r vadonat�j roxfortos tal�rj�ban fesz�tett, r�nevetett.
– Hogy ment a parkol�s? – fordult Harryhez Ron. – Nekem csont n�lk�l. Hermione nem akarta elhinni, hogy �tengedtek a mugli sof�rvizsg�n. Meggyan�s�tott, hogy konf�zi�s b�b�jt sz�rtam a vizsgabiztosra.
– Nem igaz, elhittem, hogy nem csalt�l – jelentette ki Hermione.
– Az az igazs�g, hogy t�nyleg haszn�lnom kellett a p�lc�t – vallotta be suttogva Ron, mik�zben Harryvel felcipelt�k Albus l�d�j�t �s bagly�t a vonatra. – Indul�skor elfelejtettem a visszapillant� t�k�rbe n�zni – de h�t mi sz�ks�g van arra, ha az ember szuperszem b�b�jt haszn�l?
Mikor visszat�rtek a peronra, Lily �s Rose �ccse, Hugo k�z�tt �pp arr�l folyt a sz�, melyik h�zba fogj�k beosztani �ket, ha majd v�gre roxfortosok lesznek.
– A vil�g�rt sem akarlak befoly�solni – fordult a l�ny�hoz Ron –, de ha nem griffend�les leszel, kitagadunk.
– Ron!
Lily �s Hug� nevetett, Albus �s Rose viszont elkomorodtak.
– Csak viccel – nyugtatta �ket a k�t anya, Hermione �s Ginny.
Ron addigra m�r nem is figyelt oda; megkereste Harry tekintet�t, �s lopva a peron egy t�volabbi pontja fel� b�k�tt a fej�vel. Az �tmenetileg megritkult k�dben h�rom alak sziluettje rajzol�dott ki �lesen.
– N�zd csak, ki van ott!
Draco Malfoy �llt a peronon a feles�g�vel �s a fi�val, �llig begombolt fekete kab�tban. El�l kicsit kopaszodott, s a magas homlok m�g hangs�lyosabb� tette hegyes �ll�t. Fia a szakasztott m�sa volt, csak�gy mint Harrynek Albus. Mikor Draco �szrevette, hogy Harry, Ron, Hermione �s Ginny b�mulj�k, kurt�n biccentett, majd ism�t elfordult.
– � h�t a kis Scorpius – d�rm�gte Ron. – Mindenben jobbnak kell lenned n�la, Rosie. M�g j�, hogy any�d esz�t �r�k�lted.
– Hogy lehetsz ilyen, Ron? – dorg�lta bujk�l� mosollyal Hermione. – M�g el se kezdt�k az iskol�t, �s m�r egym�s ellen hergeled �ket?
– J�, igazad van, bocs – visszakozott Ron, de nem tudta meg�llni, hogy hozz� ne tegye: – Csak ne vigy�tek t�lz�sba a bar�tkoz�st. Weasley papa sose bocs�tan� meg, ha aranyv�r�h�z menn�l feles�g�l.
– Hah�! El�ker�lt James; id�k�zben megszabadult a l�d�t�l, a bagolyt�l �s a kulit�l, s izgalma arr�l �rulkodott, hogy szenz�ci�s h�reket hoz. – Ott van Teddy – zih�lta a h�ta m�g�tt gomolyg� g�zfelh� fel� mutatva. – Most l�ttam! Tudj�tok, mit csin�l? Victoire-ral sm�rol! Nyilv�n heves felh�borod�sra sz�m�tott, mert csal�dottan n�zett a higgadt feln�ttekre. – A mi Teddynk! Teddy Lupin! A mi Victoire-unkkal sm�rol! Az unokates�nkkal! Megk�rdeztem, mi a fen�t csin�l…
– Megzavartad �ket? – h�ledezett Ginny. – Istenem, olyan vagy, mint Ron…
– …erre azt mondta, hogy csak kik�s�rte Victoire-t! Azt�n meg elk�ld�tt. Sm�rolnak! – hangs�lyozta James, mintha att�l tartana, hogy nem fogalmazott el�g vil�gosan. 
– De j� lenne, ha �sszeh�zasodn�nak! – suttogta �br�ndos k�ppel Lily. – Akkor Teddy t�nyleg csal�dtag lenne n�lunk!
– M�r most is hetente �tsz�r n�lunk vacsor�zik – jegyezte meg Harry. – Egyszer�bb lenne felaj�nlani neki, hogy k�lt�zz�n hozz�nk.
– T�k j�! – lelkendezett James. – Al szob�j�ban ketten is ellesz�nk. Teddy megkaphatja az eny�met!
– Nem – jelentette ki hat�rozottan Harry. – Ha ti �sszek�lt�zt�k, m�snapra nem lenne fed�l a fej�nk f�l�tt. R�n�zett a n�hai Fabian Prewitt-t�l �r�k�lt �t�tt-kopott �r�ra. – Mindj�rt tizenegy �ra. Ideje felsz�llnotok.
– �lelj�k Neville-t, ne feledd �tadni neki! – figyelmeztette Ginny b�cs�z�ul Jamest.
– Anya! Nem �lelgethetek egy tan�rt!
– De h�t ismered Neville-t…
James a szem�t forgatta.
– Idekint igen, de a suliban nek�nk � Longbottom professzor, ha nem tudn�d. Nem �llhatok neki �lelgetni �t gy�gyn�v�nytan�r�n! James a fej�t cs�v�lta, majd – hogy megbotr�nkoz�s�t feledje – odasz�rt egyet �ccs�nek. – Roxmortsban tal�lkozunk, Al! Majd �vatosan a thesztr�lokkal!
– De h�t azok l�thatatlanok! Azt mondtad, l�thatatlanok!
De James csak nevetett; hagyta, hogy anyja megcs�kolja, fut�lag meg�lelte apj�t, azt�n felugrott a gyorsan megtel� vonatra, m�g egyet intett b�cs�z�ul, �s elszaladt megkeresni a bar�tait.
– Ne f�lj a thesztr�lokt�l! – fordult Albushoz Harry. – J�mbor �llatok, nem b�ntanak senkit. De titeket k�l�nben sem kocsin visznek a kast�lyba, ti cs�nakkal mentek.
Ginny megcs�kolta Albust.
– Kar�csonykor tal�lkozunk.
– J� utat, Al – b�cs�zott Harry. – Ne feledd, Hagrid j�v� p�nteken v�r benneteket te�ra. H�borccal vigy�zz. Ne p�rbajozz, am�g meg nem tanultad, hogyan kell. �s ne d�lj be James vicceinek.
– Mi lesz, ha a Mardek�rba ker�l�k? Az elsuttogott k�rd�st Albus csak apja f�l�nek sz�nta, s Harry meg�rtette: fi�t csak a b�cs� perce tudta r�k�nyszer�teni, hogy el�rulja, mennyire f�l. Harry leguggolt, �gy Albus arca egy kev�ssel az �v� f�l� ker�lt. H�rom gyereke k�z�l egyed�l Albus �r�k�lte Lily szem�t.
– Albus Perselus – sz�lt halkan. Csak Ginny hallhatta szavait, de � tapintatosan elfordult, �s integetni kezdett Rose-nak, aki m�r felsz�llt a vonatra. – A k�t keresztnevedet a Roxfort k�t igazgat�ja ut�n kaptad. Egyik�k mardek�ros volt – �s a legb�trabb ember, akit valaha ismertem.
– De hogyha…
– Akkor a Mardek�r h�z gazdagabb lenne egy �rt�kes emberrel. Minket nem zavarna, hidd el. De ha t�ged igen, akkor v�laszthatod a Griffend�lt is a Mardek�r helyett. A Teszlek S�veg figyelembe veszi a k�v�ns�godat.
– T�nyleg?
– N�lam figyelembe vette.
Ezt egyik gyerek�nek se mondta el eddig. Albus csod�lkozva n�zett r�, de ekkor v�gig a piros vonat ment�n felhangzott az ajt�k csap�d�s�nak zaja, s a sz�l�k feh�r k�dbe burkol�z� serege az ablakok al� t�dult egy utols� cs�kot adni, elhadarni egy utols� figyelmeztet�st. Albus felugrott a vonatra, s Ginny becsukta m�g�tte az ajt�t. Di�kok hajoltak ki a k�zeli ablakokon. Sz�mos arc a vonaton meg a peronon, Harry ir�ny�ba fordult. A Rose mellett �ll� Albus csod�lkozva pislogott k�r�l.
– Ezek meg mit b�mulnak? – �rtetlenkedett.
– Ne foglalkozz vel�k – legyintett Ron. – Engem n�znek. Vil�gh�r� vagyok.
Albus, Rose, Hugo �s Lily nevettek. A vonat lassan gurulni kezdett. Harry elindult mellette, s eln�zte fia sov�ny arc�t, melyen m�r l�ngolt az izgalom. Mosolygott �s integetett, pedig ez az elv�l�s egy kicsit olyan volt, mintha elveszten� Albust… Az utols� g�zfelh� is szertefoszlott a h�s �szi leveg�ben. A vonat m�r elt�nt a kanyarban, de Harry m�g mindig felemelt k�zzel �llt.
– J� lesz neki, ne f�lj – z�mm�gte Ginny.
Harry r�n�zett a feles�g�re. Lassan leeresztette a kez�t, �s meg�rintette a vill�m alak� sebhelyet a homlok�n.
– Tudom.
A sebhelye tizenkilenc �ve nem f�jdult meg. Minden rendben volt k�r�l�tte.