2012.07.12. 09:55, Aurora Midnight
Harry tisztában volt azzal, hogy nem lesz egyszerű feladat megregulázni a diákokat, de arra, hogy ennyire ne értsék meg, hogy minden az ő érdekükben történik, nem számított. A tanulók, kiváltképpen az idősebbek, személyük elleni támadásnak vélték az elmulasztott házi feladatokért kiszabott büntetőmunkákat, azt pedig különösen nagy kegyetlenségnek tartották, hogy Harry előre be nem jelentett dolgozatokat irattat velük, s a jegyekről a szülőket is értesíteni akarja.
Hűvös januári reggel volt, s az idő tökéletesen kifejezte azt a fogadtatást, amit Harry az irodája előtt kapott. A hetedikesek egy csoportja várta ölbe font karral, szúrós tekintettel. Harry sejtette, hogy bizonyára azzal van problémájuk, hogy a házi feladatuk többszöri, folyamatos elmulasztása miatt arra ítélte őket, hogy a Tiltott Rengetegben gyűjtsenek holdviolát a Bájitaltan Tanszék készletébe.
- Nos, miben állhatok a rendelkezésükre?
A csoportból egy barna hajú, sötétbőrű fiú lépett ki, elszánt, gőgös tekintettel.
- Maga arra ítélt minket, hogy az erdőben szedjünk valamiféle gazt.
- Az a gaz a farkasölő-főzet egyik elengedhetetlen alapanyaga – szólt közbe Harry.
- Az minket cseppet sem érdekel. A lényeg az, hogy ezt nem teheti meg.
- Már miért nem?
- Mert nincsen joga egy mocskos, veszélyes erdőbe száműzni minket, és kész. Nem teheti meg, ha mégis megpróbálja, akkor szólni fogunk az igazgatónak, és ha ő sem tesz semmit, akkor elmegyünk a legfelsőbb hatóságig.
- Igazán? – vonta fel a szemöldökét Harry, majd közelebb lépett a fiúhoz, s szeme vékony réssé szűkült össze. – Csináljon, amit akar, Mr. Thomas. Felőlem aztán az atyaúristent is megkeresheti, ő sem fog mást mondani, mint azt, hogy szombaton este maga a Tiltott Rengetegben fog holdviolát gyűjteni, de olyan lelkesedéssel, mintha a kedvenc kviddics csapatának szurkolna a tévé előtt. De, ha gondolja, hogy nincsen szüksége kiképzésre, mert mindent tud, akkor tehetünk egy próbát.
David Thomas arca először elfehéredett, majd társai unszolását hallva, nem tehette meg, hogy nem fogadja el a kihívást.
- Legyen, úgyis én győzök, és akkor maga leszáll rólunk, visszarepül a kis főparancsnoki székébe, és elül a fenekén, vili?
- De, ha mégsem így lesz, akkor maga úgy fog tanulni, mint a kisangyal.
- Rendben.
- Akkor holnap négy órakor a pályán. Ne késsen, és ha meggondolná magát, akkor szóljon csak be az irodámba.
- Nem fogom meggondolni magam.
Miután Harry bement az irodájába, még tisztán hallotta, ahogyan a fiúk körbe veszik Davidet.
- Szerinted mit kell majd csinálnod?
- Nem mindegy? Úgyis én nyerek.
- És ha párbajra hív?
- Kit izgat? Ez csak egy szájhős. Fogadok, hogy nem is olyan jó varázsló.
Harry elégedetten elmosolyodott, elérte a célját, és holnaptól végre Dean fiával sem lesz több gondja. David Thomas valamiféle bandavezér szerepet töltött be a hetedikes egy kis csoportjánál, és állandóan szabotálta az órákat, ha sikerül őt lecsillapítani, akkor a többiek is neki fognak állni tanulni.
Mialatt ő David megleckéztetését tervezte, fia, James a harmadik emeleti folyosón lévő páncél rejtekéből figyelte, ahogyan egy bagoly átad egy csokor rózsát Elle-nek. A lány először meglepődött, majd az üdvözlőkártyát olvasva arca vörös lett, de nem az örömtől. Idegesen forgatta a fejét körbe, keresvén a csokor küldőjét, s csak annyi probléma akadt, hogy James félreértette a lány reakcióját, és gőgösen elindult felé. Elle szeme vékony réssé szűkült össze, s meg sem várta, hogy James odaérjen hozzá, ő is elindult.
- Hát igen, ez az én romantik… - kezdte a fiú, de Elle oldalba vágta a csokorral.
- Mégis mit képzelsz magadról? Nem fogod fel, hogy semmi esélyed?! – a lány tajtékzott a dühtől.
- De-de ééén…
- Te mi? Te egy hülye értetlen vagy! Kopj már le!
- De… én küldtem virágot is… - nyögte elképedve James.
- Kit érdekel?! Felőlem aztán gyémántot is küldhetsz, akkor sem érdekelsz!
- De miért nem?
- Mert egy beképzelt nőcsábász vagy, hát ezért.
- Megváltozom – ígérte James, és még saját magát is meglepte a kijelentése.
- Egy majmot öltöztethetsz öltönybe, attól még majom marad – azzal faképnél hagyta ismét a fiút.
- Mi van? – vonta fel a szemöldökét James.
A folyosón lévők igyekeztek elfojtani mosolyukat, egy magas vörös hajú lány pedig Jameshez lépett.
- Minek töröd magad? Inkább válassz engem.
James elmosolyodott, majd hirtelen eszébe jutott Elle, és a fogadása Rose-zal.
- Köszi, talán máskor.
Ez a lány kétségkívül a legnehezebb eset volt, akivel valaha találkozott, hiába bombázta ajándékokkal, mert esze ágában sem volt feladni, nem hozták a kívánt hatást, Elle távolságtartó maradt. James fáradtan dőlt le az ágyába este nyolckor, amikor mindig a pályán szokott lófrálni a barátaival. Ez a korai takarodó azonnal feltűnt Albusnak, mint ahogyan az is, hogy bátyja újabban nagyon keveset eszik. Félretette a Lélektan Mágiáját, és megszólította bátyját:
- Miért nem vagy a pályán, Jimmy? Kicsit korán feküdtél le, nem?
- Nincs kedvem lemenni – felelt kurtán James.
- Mi történt?
- Hogy mi? Hát kérlek szépen az, hogy hiába küldök drága ajándékokat, hiába nem randiztam már egy hete senkivel sem, Elle észre sem vesz. Tesz rám magasról, én pedig mehetek női ruhában a meccsre. Szerinted csoda, hogy inkább itt gubbasztok?
Albus felvonta a szemöldökét.
- Szóval csak a fogadás miatt vagy szomorú?
- Miért másért?
- Mert mondjuk mély érzéseket táplálsz Elle iránt – vetette fel Albus.
- Milyen mély érzéseket? Én minden csajom iránt mély érzéseket táplálok!
- Úgy értem, szerelmet.
- Én minden csajomba szerelemes vagyok! Miről beszélsz?
- James, tudjuk, hogy ez nem igaz. Te még életedben nem voltál szerelmes úgy igazából. Fogalmad sincs arról, hogy mi az. Ha tudnád, akkor nem egy hónapos kapcsolataid lennének.
- Inkább arról beszélj, hogyan győzzem meg Elle-t.
- James, hát pont erről van szó, Elle nem lesz az egy hónapos barátnőd, ő olyan fajta lehet, mint Emily, ő komoly lány, s egy komoly lányt csak úgy tudsz meghódítani, ha te is komoly vagy. Ha komolyan gondolod. Ezt kell eldöntened.
James hatalmas sóhajjal a másik oldalára fordult, majd igyekezett úgy tenni, mintha nem érdekelné az, amit Albus mondott, de titkon öccse szavain gondolkodott. Eltelt fél óra is, amikor visszafordult, és lassan ezt kérdezte:
- És ha komolyan gondolom, akkor hogyan hódítsam meg?
Albus felnézett a könyvéből, majd mosolyogva így szólt:
- A szerelmeddel. Tárt fel neki a lelked, a legmélyebb érzéseid, de csak akkor tedd, ha tényleg komolyan beleszerettél, mert észre fogja venni, ha kamuzol.
James bólintott, majd elnyomta az álom.
Másnap reggel Elle egy levelet kapott, de nem otthonról. Érdeklődve felbontotta a feladó nélküli levelet, s egy számára ismeretlen kézírás fogadta:
Kedves Elle!
Azért írok neked, mert félek, hogy ha élőben mondanám, akkor megátkoznál, és nem hallgatnál végig.
Az tény, hogy nagyon sok barátnőm volt eddig, de egyik sem volt olyan hatással rám, mint te. Ez talán azért is lehet, mert te nagyon nehéz eset vagy. Őszintén szólva elég furcsán érzem magam, még sohasem írtam levelet senkinek sem, főleg nem egy lánynak, aki különös hatással van rám. Mert te nagy hatással vagy rám, Albus szerint szerelmes vagyok, de én nem tudom, még sohasem éreztem ilyet, lehet, hogy ez tényleg a szerelem. A lényeg az, hogy érted képes lennék bemutatni, hogy ha öltönyt adsz egy majomra, az úriemberré változhat. Mit gondolsz? Kaphatnék egy esélyt?
James Potter
A lány újra meg újra elolvasta a levelet, és egyre jobban úgy érezte, hogy talán megérdemelne egy esélyt ez a fiú. De volt valami, ami megnehezítette a döntését. Megfogadta, hogy ő nem lesz James Potter újabb zsákmánya, nem fog bedőlni neki soha, most pedig egy levél miatt adja fel az elveit? Tényleg érte megváltozna? Lesietett a Bájitaltan terembe, mert tudta, hogy a hetedikesek ott lebzselnek, odalent azonnal megtalálta a fiút, akit persze egy hölgykoszorú vett körül, mint mindig, Elle megtorpant, majd próbált úgy tenni, mint akit nem izgat az, amit lát.
- Szia, James, megkaptam a levelet. Elle Sue elmegy veled egy randira, ma este a csillagvizsgálóban.
James hirtelen nem is tudott mit mondani az örömtől. Hát Albus ötlete mégis bevált.
***
Egy nagyobb tömeg gyűlt össze a kviddics pályán délután négykor, mindenki látni akarta, ahogyan David kiharcolja nekik a nyugalmat. Mert mindent, amit Harry bevezetett zaklatásnak tartottak. Odalent olyan volt a pálya, mintha nem is esett volna a hó, holott a pálya szélétől fél méteres hó lepte be az udvart. Sejtették, hogy tanáruk tisztította le a helyet. David Thomas pöffeszkedve a zöld fűre sétált, és így szólt a közönséghez:
- Testvéreim! Ma visszaszerzem a jogot, a szabadságunkat!
Hangos éljenzés fogadta, egyedül a nézőtér egy kis csoportja nem ünnepelte szavait.
- Micsoda egy idióta majom! – súgta Albus fülébe Lily. – Remélem, apa jól helyre teszi!
- Ma értetek harcolok!
Ezúttal nem fogadta üdvrivalgás, mivel a háta mögött feltűnt Harry, nyomában egy szőke, elsős fiúval. A gyerek izgatottan állt meg Harry mellett, majd a tömeget látva kicsit megilletődött.
- Úgy látom, felkészült, Mr. Thomas.
- Nem nekem kell felkészülnöm, hanem magának.
- Nekem? Miért kellene felkészülnöm?
- Mert le fogom alázni!
Harry alig bírta visszatartani a nevetését.
- Akkor kezdjük már?
- Milyen türelmetlen, én a maga helyében nem sietnék ennyire, Mr. Thomas, de legyen.
- Na végre!
- A feladata párbaj lesz.
A nézőtér egy emberként hőkölt hátra.
- Párbaj? – nézett bátyjára Lily. – Hiszen apa fél ujjal is elintézi! Ez nem túl durva?
- Nem tudom – Albus tekintete a Harry mellett várakozó fiúra esett.
David elővette a pálcáját, és Harryre szegezte.
- Na, kezdhetjük?
- Nem velem fog megküzdeni.
- Micsoda?
- Hadd mutassam be önnek, Josh Muerte-t, most első osztályos a Roxfortban. Vele fog megküzdeni.
Davidből kitört a nevetés, majd arca elsötétült, s úgy fújtatott, mint egy kifáradt rinocérosz.
- Maga mégis mit képzel? Idehoz egy elsőst, hogy azzal küzdjek meg?! Maga gúnyolódik velem?!
- Nem, eszem ágában sincs – felelt Harry nyugodtan. – Csupán úgy vélem, hogy önnek Mr. Muerte is elég nehéz feladat lesz.
- Hogyan?!
- Mr. Muerte az egyik legjobb tanítványom, ha őt legyőzi, akkor békén hagyom magukat.
- Jól van, legyen. Miután végeztem ezzel a fogpiszkálóval úgy fog kinézni, mint egy fagyasztott virsli.
Harry a levegőbe emelte a pálcáját, majd szólította a részt vevőket, hogy álljanak egymással szembe, majd hajoljanak meg. Ezután vörös fény szikrázott a pálcából, jelezvén a harc kezdetét.
Josh nem habozott, azonnal hátraröpítette Davidet, aki döbbenten tápászkodott fel.
- Ezt csak engedtem neki! – kiáltott a közönségnek, amely hangos rikkantásokkal bíztatta. – Semmi vész!
Miután ismét szembe fordult ellenfelével, hirtelen táncolni kezdett a lába, pedig nem ő akart táncolni. Harry elégedetten biccentett Josh felé.
- Hagyd már abba! – David nagyon mérges volt, alig tudta a kezében tartani a pálcáját.
Miután Josh végre levette róla a varázst, végre ő támadhatott, a fiúra szegezte a pálcáját, majd kimondta ez egyetlen varázsigét, amit ismert:
- Lumos!
Kis fénycsóva jelent meg a pálca hegyén, a közönség pedig fulladozott a nevetéstől.
- Mi a francot akarsz a világító varázzsal, te tökfej? – ordította valaki a tömegből.
David vörös fejjel kutatott a gondolataiban egy másik ige után, de nem jutott eszébe semmi sem, ekkor a legjobb barátja hangját hallotta:
- Capitulatus! A lefegyverző izé!
- Ja, tényleg… olyan is van! – kapott a fejéhez David, majd ismét Joshra szegezte a pálcáját: - Capitulatus!
- Protego! – kiáltotta a fiú, s így David átka lepattant róla.
- Pro micsoda?
- Mobilicorpus! – mondta Josh, mire David teste a magasba röppent.
- Tegyél már le! – visította David halálra vált arccal. – Tegyél már le, kérlek! Tériszonyom van! Könyörgöm… tegyél le…
Josh Harryre nézett, aki jelezte neki, hogy ideje befejezni a mókát. David lába földet ért, de így sem hagyta abba a visítozást:
- Elég volt, lécci… hagyjuk abba! Könyörgöm!
- Feladod? – lépett hozzá a fiú.
- Te nyertél, törpe.
- Állj már fel, és harcolj! – bömbölte a tömeg. – Nem adhatod fel, nem lehetsz ilyen gyáva!
- Gyertek le, és küzdjetek meg ti ezzel a szörnyecskével! – vetette oda David.
- Akkor ezennel kihirdetem, hogy a győztes Mr. Muerte, az elsősöktől. Mr. Thomas, ugye tudja, hogy mit jelent ez?
- Tudom.
A közönség csalódottan vette tudomásul, hogy David lebőgött, ráadásul nem is Harry Potter, hanem egy elsős győzte le.
- Ügyes voltál, gratulálok – guggolt le a fiú mellé Harry.
- Köszönöm, Mr. Potter, igyekeztem.
- Apa, ez hogy történhetett meg? – ért melléjük James elképedve.
- Úgy fiam, hogy Mr. Muerte megtanul mindent, amit leadok az óráimon, ti pedig nem. A tudás hatalom, fiam.
Eközben David az orrát lógatva sétált vissza a kastélyba, senki sem akart beszélni vele. Tudták, hogy ezentúl engedelmeskedniük kell, hiszen David elesett. Csúnyán elesett.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves biaggio! Köszönöm szépen a dicséretet, sokféle ötletem volt arra, hogy miképp történjen a rendrakás, és végül erre jutottam. Mivel elég rövid, és kevésbé sötét hangulatú lett, arra gondoltam, hogy talán nem lesz olyan élvezetes. Önbizalomhiányom van, ez minden :P Örülök, ha tetszett a fejezet a "főkritikusomnak" :)
Kedves Ördögmanó! Köszi, hogy elolvastad. Én a bűbájokat a Protego oldaláról veszem, ahol össze vannak gyűjtve, od így volt írva, de kaptam már mástól is jelzést arra, hogy talán nem jól írtam le, lehet, hogy más forrás után kell néznem... :P
Megpróbálom magam nem lebecsülni többé!