�j fejezethez �j design, �s �j vide� duk�l. Az �j design tot�l egyszer� lett, �s nekem szem�ly szerint jobban tetszik, mint az el�z�, az �j vide� pedig a roxforti csat�t mutatja be az egyik kedvenc egy�ttesem a 30 seconds to mars dal�val, a This is warral. :)
Ami pedig az �j fejezetet illeti, ahogyon a c�m is el�rulja, Harry v�gre sz�nt vall Ginnynek, vagy legal�bbis sz�nt kell valljon, s kider�l az is, hogy mi a baja a n�nek a f�rj�vel. R�vid fejezet lett, de fontos l�p�s Harry �let�ben. 

„L�ngolt a t�z, volt szenved�ly,
 Ha a v�gy nem f�t, nincs te meg �n.
 Volt �gy, tudod a mindenem volt�l,
 De ha bossz�b�l m�sra v�gysz.” (T.G)

Lily Potter �lmosan t�r�lte meg a szem�t, s mikor v�gre siker�lt kinyitnia azt, azt hitte, hogy m�g mindig �lmodik: a mellette l�v� �gyon James fek�dt begipszelt fejjel, �s k�zzel. Lily kim�szott az �gy�b�l, �s a b�tyja mell� l�pett, mikor oda�rt finoman meg�rintette az arc�t, hogy megbizonyosodjon arr�l, hogy nem k�pzel�dik.
- H�t veled meg mi t�rt�nhetett, Jimmy? – suttogta.
Hamarosan v�laszt kapott k�rd�s�re Madame Emeraldt�l, aki az�rt j�tt, hogy a betegek �llapot�t ellen�rizze.
- Leesett a l�pcs�n, �s elt�r�tt a karja? Szeg�nyk�m!
- Rosszabbul is j�rhatott volna – magyar�zta a boszork�ny. – Amikor az �desapja felhozta ide, el�sz�r arra gondoltam, hogy elt�rhetett a gerince, amely ak�r b�nul�st is okozhatott volna, de szerencs�re nem �gy t�rt�nt.
- Jimmy mindig is m�zlista volt – mosolygott Lily, majd visszafek�dt az �gy�ba.
Nem maradt sok�ig egyed�l, amint elkezd�d�tt a l�togat�si id�, meg�rkezett az apjuk is, aki �gy festett, mintha eg�sz �jjel dementorokkal k�zd�tt volna: s�padt volt, s mindenf�le �letv�gyt�l mentes. Lily a sz�ja el� kapta a kez�t, amikor megpillantotta az apj�t, annyira megijedt att�l amit l�tott, hogy kis h�j�n felsikoltott. Ahogy eln�zte Harry arc�t, az a benyom�sa keletkezett, hogy apja legal�bb t�z �vet �regedett egy nap alatt.
- Apa… j�l vagy?
- �szint�n? Nem igaz�n – felelte Harry rekedten. – �s te hogy vagy?
- Eg�sz j�l, apa. Ne agg�dj, Jimmy is rendbe j�n hamar.
- Rem�lem – mondta Harry, de igaz�b�l �rezte, hogy ez m�r nem j�het rendbe, hiszen James meggy�l�lte �t, amin igaz�b�l nem is lehet csod�lkozni. Megcsalta az anyj�t egy m�sik n�vel, meg�t�tte �t, most pedig miatta fekszik t�r�tt karral a Gyeng�lked�n. M�g sohasem furdalta ennyire a lelkiismeret, m�g sohasem �rezte ennyire nyomorultul mag�t. Nem tudta, hogy mit�v� legyen, s biztos volt abban, hogy amint James felkel, mindent el fog mondani a testv�reinek, s �k is ut�lni fogj�k. Tal�n meg kellene el�znie ezt, �s saj�t mag�nak bevallania mindent. El kell mondania, de nem volt ereje hozz�. Hogyan k�z�lje a l�ny�val, hogy James az�rt fekszik itt, mert rajtakapta �t egy m�sik n�vel?
- Apa, minden rendben? – r�ncolta a homlok�t Lily.
„H�t hogyne, �des l�nyom, lefek�dtem a b�jitaltantan�rral, �s a b�ty�d megl�tott minket, el is fogom hagyni any�dat, de am�gy minden rendben. „
- Persze, most mennem kell – k�ptelen volt tov�bb James �gy�n�l maradni.
Nyugodt helyet kellett keresnie, hogy gondolkodhasson. Lehet, hogy el�bb Ginnyvel kellene besz�lnie, �s bevallani mindent, �gy el is indult haza. Elj�tt az id�, hogy befejezz�k ezt a h�zass�gnak nem nevezhet� kapcsolatot. 

Harry sejt�se beigazol�dott, amint James kinyitotta a szem�t, mindenre f�ny der�lt.
- Hogy vagy, James? – k�rdezte Albus, aki nemr�g �rkezett meg a Gyeng�lked�re, s most �ppen a b�tyja �gya melletti sz�ken �lt.
- M�r hogy lenn�k, szerinted? – csattant fel James. – Tudod, mit l�ttam, dr�ga �cs�m?
- Nem.
- Akkor most j�l nyiss�tok ki a f�leteket, �s a k�pzel�er�t�ket.
- Ilyen s�lyos, Jimmy? – k�rdezte Lily.
- A s�lyosabbn�l is s�lyosabb, eltudj�tok k�pzelni, hogy a mi der�k, becs�letes ap�nk mit m�velt a szob�j�ban? – James hangja tele volt mar� g�nnyal, �s s�rt�d�tts�ggel.
- Nem, mit? – k�rdezte Lily rosszat sejtve.
- Anabella Watkinsszal hempergett.
- Hogyan? – Albus kis h�j�n h�traesett a sz�k�vel. – Mit mondt�l?
- J�l hallottad, ugye milyen hihetetlen?
- Ez nem lehet igaz! – ki�ltott fel Lily, mik�zben hevesen megr�zta a fej�t. – Nem, nem, �s nem! Apa sosem tenne ilyet, rosszul l�ttad, vagy csak sz�rakozol.
- Ne legy�l m�r ilyen l�ke! �gy van, Lily, ap�nk, vagyis a ti ap�tok, megcsalta any�nkat.
- Mi az, hogy a ti ap�tok? – k�rdezte Albus.
- �n kitagadtam – felelte James hetyk�n, de a szeme el�rulta f�jdalm�t.
- Kitagadtad?
- Igen, mert amikor k�rd�re vontam – itt a hangja elcsuklott – meg�t�tt.
- Mit csin�lt? – k�rdezte k�rusban Albus �s Lily.
- Meg�t�tt, mert repedtsark�nak neveztem a szeret�j�t.
- Ez komoly?
- Igen, Al, meg�t�tt, hogy a n�j�t v�dje, j�, mi? Sosem emelt r�m kezet, m�g akkor sem, amikor heccb�l felrobbantottam a tr�gyagr�n�tokkal a v�c�t.
- Ez rettenetes – ny�gte Lily, majd s�rva fakadt. – Hogy tehette? Hogy �rulhatta el any�t? Mi�rt csin�lt ilyet?
- Mert egy szem�t alak.
- �n besz�lni fogok vele, tudnom kell, hogy mi�rt – �llt fel Albus.
- Mi �rtelme van? Majd t�ged is meg�t.
- Szerintem megb�nta, hogy kezet emelt r�d. Ma reggel bej�tt, �s nagyon rossz �llapotban volt.
- Na, persze, biztos f�l, hogy anya kitekeri a nyak�t.
- �n akkor is besz�lek vele.
 

Albus nem tal�lhatta meg Harryt a szob�j�ban, mivel az �desapja m�r a Potter h�zban volt, hogy besz�ljen Ginnyvel, de a n�t nem tal�lta otthon, �gy elment h�t az Od�ba, de Ginny nem volt ott. Gondolta, biztosan bev�s�rolni ment, �gy le�lt a nappaliba, �s v�rt. Nem is sejthette, hogy am�g � otthon v�rakozik, addig Ginny m�r a Roxfortban siet a Gyeng�lked� fel�, mivel Madame Emerald �rtes�tette arr�l, hogy most m�r a fia is odaker�lt.
- James, dr�g�m! – Ginny forr� cs�kot nyomott a homlok�ra.
- Anya… te hogy ker�lsz ide? – kerekedtek el a fi� szemei.
- Madame Emerald sz�lt nekem, hogy ideker�lt�l, �gy elj�ttem, megn�zni hogy vagy, meg persze, hogy megl�togassam a h�godat is. Lily, �desem, jobban vagy m�r?
- Igen, anya.
- �s te, fiam?
- H�t megvagyok, lesz�m�tva azt, hogy az ap�m… - kezdte, de a h�ga hozz� v�gott egy p�rn�t. – Mi van?
Lily semmit sem sz�lt, csak sz�r�s szemmel meredt b�tyj�ra.
- Ejnye, gyerekek, mi t�rt�nt?
- Semmi extra, mami, csak Jimmy m�rges, ami�rt apa m�g nem j�tt be hozz�.
- Mi van? – vonta fel a szem�ld�k�t James, de a h�ga egy szemvillan�ssal jelezte, hogy jobb, ha hallgat. – Ja… ja.
- Biztosan bej�n majd, csak dolga van.
- Ja, biztosan l�legeztet… - jegyezte meg f�lhangosan a fi�.
- Tess�k?
- Semmi, anya.
 

Ginny felkelt, �s az ablakokhoz s�t�lt.
- Olyan s�t�t van itt, elh�zhatom a f�gg�nyt?
- Persze! – sietett a v�lasszal Lily, majd kicsit lehajolt az �gyr�l, hogy az anyjuk ne hallhassa, mit mond: - Nem a mi dolgunk elmondani neki, �gyhogy l�gy sz�ves hallgass.
James eleresztett egy undok fintort, majd b�lintott.
- Nos, akkor elmondhatn�d, hogy hogyan est�l le a l�pcs�n, fiam – �lt vissza a n� a sz�kre. – Hogyan lehett�l ilyen �gyetlen?
- �gyetlen? �n?
- Tudod, milyen Jimmy, sosem n�z a l�ba el� – nevetett fel Lily.
- Ja, sosem.
- Nagyon f�j a karod?
- Nem, anya, a csontforraszt� hamar hat, csak sz�rny� az �ze.
- Hoztam nektek valamit, ami sokkal finomabb – Ginny a t�sk�j�ban kezdett el kotor�szni, �s el�vett k�t darab csokib�k�t. – Tess�k, ez a ti�d, James, ez pedig a h�god�.
- K�ssz, anya – a fi� letette az �jjeliszekr�nyre az �dess�get, nem volt �tv�gya.
- Ej, h�t mi van veled, m�skor azonnal befalod…
- Jaj, nagyon fincsi! – Lily hamar bet�mte a csokib�k�t, hab�r neki sem volt kedve enni. – De j�, hogy hoztad! Edd meg te is, b�ty�!
James kelletlen�l kibontotta az �dess�get, majd megn�zte a csokib�k�hoz tartoz� k�rty�t: Harry Potter, a var�zsvil�g megment�je stb, stb. M�rgesen �sszegy�rte a lapot, �s a k�rterem m�sik v�g�ben l�v� kuka fel� haj�totta, de ez�ttal elhib�zta, �s a galacsin nem tal�lt c�lt.
Ginny fel�llt, hogy felvegye.
- Hagyd csak anya! – ny�gte James. – Majd felveszem.
M�r k�s� volt, Ginny felvette a galacsint, �s James legnagyobb b�nat�ra sz�thajtotta.
- Ez az ap�d… - sz�lt megd�bbenve. – Mi�rt dobtad ki?
Lily m�rgesen a b�ty�ra n�zett, legsz�vesebben megfojtotta volna.
- Mert m�r van vagy sz�z darab bel�le – vakarta a fej�t idegesen a fi�.
Ginny f�rk�sz� tekintetet vetett a fi�ra.
- Biztos, hogy csak ez�rt?
- H�t persze… - James les�t�tte a szem�t.
- Nincs valami, amit el szeretn�l mondani nekem?
- H�t…
- Mi lenne, anya? – v�gott k�zbe Lily k�ts�gbeesve.
- A b�ty�dat k�rdeztem, Lily – mondta l�gyan Ginny. – Teh�t, James Potter?
- Anya, �n – kezdte James, de ekkor bel�pett valaki a terembe, s a fi� elm�j�t el�rasztotta a d�h. – TE MEG MIT KERESEL ITT?!
- Fiam, �n… Ginny, te itt? – Harry biztos volt abban, hogy a feles�ge m�r mindent tud.
- Igen, elj�ttem megl�togatni a gyerekeimet, de ink�bb arr�l besz�lj�nk, hogy mi a bajod az ap�ddal, James.
- Hogy mi a bajom? K�rdezd meg �nagys�g�t�l, hiszen ide mer�szelte dugni a k�p�t. L�m, j� vastag b�r van a k�peden.
- Na, de James! Hogy besz�lsz ap�ddal?! – csattant fel Ginny.
- Ahogy meg�rdemli ez a… - elharapta az utols� sz�t, mert nagyon cs�nya lett volna.
- James, meg�rtem, hogy haragszol r�m. - Harry tett egy t�tova l�p�st a fi� fel�.
– �n nem haragszom r�d, hanem gy�l�llek! – fr�cs�gte James.
– Na, de James! Mi folyik itt? Mi�rt besz�lsz �gy?
James l�ngol� tekintettel biccentett az anyja fel�.
– Gyer�nk, mire v�rsz m�g? Mondd el neki, ha mered!
– Jimmy, ez nem a mi dolgunk! – sz�lt k�zbe Lily.
– Mir�l kellene tudnom? – fordult a f�rje fel� Ginny.
– Gyer�nk, mondd csak el. Mondd el neki.
– De mit?
– Mondd m�r el! – �v�lt�tte a fi�.
– Harry?
Harry csak �llt ott f�ldbe gy�kerezett l�bbal, egyszer�en �gy �rezte, hogy a tork�ra fagyott a sz�, pedig m�r vagy sz�zszor elk�pzelte, hogy hogyan fogja k�z�lni Ginnyvel azt, hogy el akar v�lni t�le. Persze az nem szerepelt a tervei k�z�tt, hogy a fia rajtakapja �t a tan�rn�vel, s �gy minden ki fog der�lni. Hol Ginnyre n�zett, hol pedig a gyerekeire. Lily is tud m�r az �gyr�l, ez biztos, de vajon � is annyira haragszik r�, mint James? �s mi a helyzet Albusszal? Nem vesz�thet el hirtelen mindent.
– Mi lesz m�r? – csattant fel James. – Mi�rt nem besz�lsz? A nagy Harry Potternek elvitte a cica a nyelv�t? Ez el�g sz�nalmas!
– James, most mondom utolj�ra, hogy ne besz�lj �gy az ap�ddal. Ak�rmi is t�rt�nt k�ztetek, ilyen hangnemet nem �thetsz meg vele szemben.
– � m�r nem az ap�m!
– Miket besz�lsz? – kapott a sz�v�hez Ginny.
– J�l hallottad, de most ink�bb neki kellene besz�lnie. Mire v�rsz m�g? Mondd el any�nak, mondd el neki, hogy hogyan hemperegt�l a szob�dban a szeret�ddel!
– James! – sikoltotta Lily, majd r�m�lten az anyj�ra n�zett.
Ginny arca falfeh�r lett egy m�sodperc alatt, s a kez�b�l a f�ldre hullott az �sszegy�rt k�rtyagalacsin.
– Ginny, �n… - kezdte Harry, de nem tudta folytatni, nem tudta, hogy mit mondjon, s k�ptelen volt a n� szem�be n�zni a sz�gyen�rzet�t�l.
– Igaz ez, Harry? – k�rdezte Ginny sz�razon.
Harry lassan b�lintott, mire a n�nek meg kellett kapaszkodnia a legk�zelebb es� �gy t�ml�j�ban, nehogy elessen.
– Ginny, k�rlek besz�lj�k meg n�gyszemk�zt.
– Ezen nincs mit megbesz�lni! A t�ny, az t�ny, ne menj vele, anya!
– James, ebbe ne sz�lj bele, ez r�nk tartozik. – Ginny lassan, szaggatottan besz�lt, majd elindult az ajt� fel�.
Harry vetett m�g egy f�jdalmas pillant�st a gyerekei fel�, majd k�vette. Am�g a folyos�n s�t�ltak nem esett sz� k�z�tt�k, olyanok voltak, mint k�t idegen.
– Csak ut�nad – nyitotta ki az irod�ja ajtaj�t Harry. – Foglalj helyet.
– K�sz�n�m, ink�bb �llok.
Sok�ig csak n�m�n meredtek maguk el�, majd Ginny sz�lalt meg el�sz�r:
- Ki az?
– Tess�k? – Harry hirtelen t�nyleg nem �rtette, hogy mire c�loz.
– Ki az a n�, akire k�pes volt�l lecser�lni huszon�t �v ut�n?
- Fontos ez most?
– Igen, tudni akarom, vagy nincs jogom tudni, hogy kivel hetyeg a f�rjem a h�tam m�g�tt? – Ginny hangj�ban mar� g�ny volt.
– Term�szetesen van jogod tudni, de nem hinn�m, hogy ismered, itt tan�t.
– Tal�n Anabella Watkins az?

Harryt meglepte a felt�telez�s, nem hitte volna, hogy Ginny ismeri a n�t.
– Mi�rt �t mondod?
– Mert � az egyetlen roxforti tan�r, aki felkelthette az �rdekl�d�sed, sz�p, intelligens, �s roppant dekorat�v. Tal�lkoztam m�r vele a fogad��r�kon, roppant meggy�z� egy�nis�g. Remek v�laszt�s, mindig is j� �zl�sed volt.
– Ginny, ez az�rt nem ilyen egyszer�. – Harry f�l�t s�rtette az a hangnem, amit a n� �t�tt meg. – Ez nem csak k�t emberen m�lik.
– Sz�val �n vagyok a hib�s? – csapott az asztalra Ginny. – Nehogy m�r azt mondd, hogy �n l�ktelek annak a n�nek a kez�be!
Harry pr�b�lta visszafojtani az indulatait, ink�bb nyelt egyet, �s nyugodt hangon �gy sz�lt:

- Lesark�tva a dolgokat, voltak�ppen �gy t�rt�nt.
– Tess�k?!
– Ginny, m�r nagyon r�g�ta �gy �l�nk, mintha nem is lenn�nk h�zasok, ezt nyilv�n te is �szrevetted. Folyton elutas�tasz, olyan vagy, mint egy j�gcsap, �s ezt nem tudja egy f�rfi sem elviselni…
Ginny h�tat ford�tott Harrynek, �s �lbe tette a kez�t.
– �h, sz�val neked arra kell csak egy n�, hogy kiel�g�tse a v�gyaidat, teh�t neked �gyas kell.
– Ginny, k�rlek ne forgasd ki a szavaimat. Arra c�loztam, hogy folyton ell�kt�l magadt�l, �s �n m�g mindig nem tudom, hogy mi�rt, holott ezerszer k�rdeztem m�r t�led, de te sosem mondt�l semmit sem. Ennek a magatart�snak egyenes k�vetkezm�nye volt, hogy…
- Hogy keresel m�sik vigaszt? Hogy �sszefekszel az els� n�vel, aki szembe j�n?!
- Hogy elt�volodunk egym�st�l. Tudod, hogy mennyire szerettelek t�ged, de valami�rt megv�ltozt�l.
– Teh�t �n vagyok a rossz, te meg a szeg�ny �ldozat? Mindj�rt megsajn�llak. Igazad van, teljesen jogos, hogy megcsalt�l, j�l tetted, �desem!
– Ginny, k�rlek! – emelte fel a hangj�t Harry. – Pr�b�ld m�r belek�pzelni magad az �n helyembe. Nem volt sz�p, hogy megcsaltalak, de ha te nem lett�l volna olyan rideg, akkor sosem fogadom el Anabella k�zeled�s�t. Ki voltam �hezve, �s nemcsak a testis�gre, hanem arra is, hogy v�gre foglalkozzon velem valaki, hogy �rezzem, hogy fontos vagyok, hogy v�gre �jra f�rfinek �rezhessem magam.
– Sz�val �n nem foglalkozom veled? Sz�val mellettem nem vagy f�rfi?! – fordult Harryvel szembe Ginny.
– �szint�n? Nem igaz�n. Ha foglakozn�l velem igaz�b�l, akkor elmondan�d, hogy mi�rt nem akarod, hogy rendes h�zas �letet �lj�nk.
Ginny idegesen elkapta a tekintet�t.
– L�tod, most sem mondasz semmit sem. �gy �rzem magam, mint egy szerencs�tlen poj�ca valah�nyszor tal�lkozom veled. Egy f�rfi, aki nem tudja, hogy mi a baja a nej�nek, az nem is f�rfi, csak egy gyerek.
– Az�rt ne fogd r�m az eg�szet!
– Nem akarok r�d fogni semmit sem, csup�n arra szeretn�k r�vil�g�tani, hogy m�gis mi vezetett id�ig. Tudom, hogy nem lett volna szabad megcsaljalak, de ebben a dologban nem csak �n vagyok a hib�s.
Ginny nagyot s�hajtott, majd v�gre ism�t belen�zett Harry szem�be, s a szem�ben olyan f�jdalom jelent meg, ami m�g Harryt is sz�ven �t�tte.
– Tudni akarod, hogy mi�rt nem fekszem le veled? Val�ban tudni szeretn�d?
– Igen, erre v�rok m�r egy j� ideje.
Ginny m�lyet s�hajtott, majd �gy sz�lt remeg� hangon:
- Nem tudom.
– Hogyan? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry. – Mi az, hogy nem tudod? Mit nem tudsz? Azt, hogy mi�rt nem k�v�nsz, hogy mi�rt undorodsz t�lem?
Ginny lassan b�lintott, majd szem�ben k�nnycseppek jelentek meg.
– Nem tudom, hogy mi�rt �rzem ezt valah�nyszor a k�zelembe j�ssz. Fogalmam sincs, hogy mi�rt viszolygok m�g a gondolatt�l is, hogy hozz�m �rj, vagy megcs�kolj. Nem tudom, Harry.
A f�rfi megh�kkent, ilyen v�laszra nem sz�m�tott, egyszer�en nem �rtett semmit sem.
– Ginny, mindennek megvan az oka.
A n� zokog�sban t�rt ki, s Harry nem �llhatott tov�bb az asztal m�sik oldal�n, a n� mell� sietett, �s �t�lelte.
– Nem tudom, Harry, �n t�nyleg nem tudom… annyit t�rtem a fejemet rajta… Hermion�val is besz�ltem m�r err�l, de � is tan�cstalan. Az az igazs�g, hogy valami�rt nem �rzek ir�ntad semmit sem. �rted ezt? Egyszer�en kiszerettem bel�led.
Harry ki�rezte a n� hangj�b�l a k�ts�gbees�st, �s a m�rhetetlen f�jdalmat. Finom mozdulattal megsimogatta Ginny selymes haj�t, s hossz� id� �ta el�sz�r �rezte �jra a n�rcisz illat� parf�mje illat�t.
- Harry, nem tudom, hogy mi�rt t�rt�nt ez meg…
- Tal�n keveset foglalkoztam veled, tal�n mindig a munk�mmal foglalkoztam – vetette fel Harry.
- Nem, egy�ltal�n nem hanyagolt�l el, sosem �reztem �gy, hogy nem foglalkozol eleget velem. Nem benned van a hiba, hanem bennem.
- Figyelj, Ginny, szerintem minden okkal t�rt�nik, fel fogok tenni egy k�rd�st, �s azt szeretn�m, ha �szint�n v�laszoln�l. Meger�szakoltak?
Ginny eltolta mag�t�l a f�rfit, �s elkerekedett szemmel n�zett r�.
- Honn�t veszel ilyen h�lyes�get?
- Nem ez a l�nyeg, hanem az, hogy megt�rt�nt-e.
- Nem, Harry, de tudod, lehet, hogy jobb lenne, ha meger�szakoltak volna.
- Hogy mondhatsz ilyet? – h�kkent meg Harry.
- Akkor legal�bb tudn�m, hogy mi a bajom veled, de �gy fogalmam sincs.
- Ginny, szerintem meg ink�bb ne tudd, minthogy ilyen sz�rny�s�g �ldozata l�gy. Figyelj, ne sz�vd mellre, de nem lehet, hogy beleszerett�l valakibe?
Ginny arca l�ngv�r�sre gy�lt a m�regt�l.
- Hogy k�rdezhetsz ilyet?! Ne magadb�l indulj ki!
- Nem az�rt, csak lehet, hogy megismert�l valakit, �s beleszerett�l – mondta Harry, s titkon azt rem�lte, hogy b�rcsak �gy lenne, mert akkor kicsit enyh�lne a lelkiismeret-furdal�sa.
- Nem, Harry. Nem is nagyon mozdulok ki otthonr�l, nem �rzek semmit sem senki ir�nt sem. Nem tudom, hogy mi a baj velem, de ink�bb t�rj�nk vissza a t�rgyhoz, ahhoz, hogy te m�r nem szeretsz, �s ahelyett, hogy ezt megmondtad volna nekem, megcsalt�l.
Harry lehorgasztotta a fej�t, ism�t belemart a sz�v�be a sz�gyen�rzet.
- Igen, hib�t k�vettem el, de olyan gyorsan t�rt�nt minden, �n el akartam mondani neked, csak nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele, �s f�ltem a sr�cok reakci�j�t�l is.
- A gyerekeidre gondolt�l volna azel�tt, amikor az �gyadba engedted azt a n�t – Ginny hangj�ba visszat�rt a g�ny, �s egy nagy adag s�rt�d�tts�g is �rz�d�tt bel�le. – Szerintem pedig azt hitted, hogy ezt b�ntetlen�l csin�lhatod a v�gtelens�gig.
- Ilyen aljasnak ismersz?
- M�r nem tudom, hogy milyen is vagy val�j�ban – felelte a n� sz�razon. – Sosem hittem volna, hogy el�rulsz, m�g akkor sem, ha val�ban elt�volodtunk egym�st�l, �s ez az �n hib�m volt. Ha mindez ford�tott esetben t�rt�nik, nem lett volna olyan f�rfi, akivel megcsaltalak volna. �n sosem tenn�k veled ilyet, nem az f�j, hogy m�r nem szeretsz, hanem az, hogy el�rult�l, Harry. Sosem gondoltam volna, hogy k�pes vagy ilyen h�z�sra, m�lys�gesen csal�dtam benned, �s az csak hab a tort�n, hogy mindezt a fiamt�l kellett megtudnom.
- Annyira sajn�lom, Ginny, elgyeng�ltem, �s �sszezavarodtam, nem tudtam, mit tegyek, rettegtem a reakci�itokt�l. Amikor el�sz�r megt�rt�nt a dolog, ments�gemre sz�ljon, r�szeg voltam…
- Amikor el�sz�r? – vonta fel a szem�ld�k�t Ginny. – Akkor ezek szerint az�ta teljesen j�zanul, hideg fejjel csalsz meg? Vagy tal�n m�r egy�tt is �ltek itt, a szob�dban?
- Nem, dehogyis, csak…
- Csak mi? Ne magyar�zkodj, Harry Potter, ink�bb arr�l besz�lj�nk, hogy hogyan tov�bb?
- Tegnap m�g tudtam volna, de ma m�r fogalmam sincs – vallotta be Harry, s val�ban nem tudta, hogy mit is szeretne. Egy nappal ezel�tt m�g el akarta hagyni Ginnyt Anabell��rt, de a t�rt�ntek ut�n nem volt biztos abban, hogy meg�ri felbor�tania a csal�di f�szket, v�llalnia a gyerekei megvet�s�t, az�rt, hogy � f�rfinek �rezhesse mag�t.
 

Ginny vett egy m�ly leveg�t, majd kimondta azt, amit tegnap m�g Harry akart kimondani:
- Ez �gy nem mehet tov�bb, el akarok v�lni t�led.
Harry egy napja m�g b�rmire hajland� lett volna az�rt, hogy ezt hallhassa a feles�ge sz�j�b�l, de az esem�nyek ut�n, �s azut�n, hogy megtudta, hogy mi a baja a nej�nek vele, s amilyen f�jdalommal, �s keser�s�ggel ejtette ki Ginny az utols� szavakat, �gy �rezte, hogy valami elt�r�tt benne. Esz�be jutott az a sok hossz� �v, amit boldogan t�lt�ttek egy�tt, s nem b�rta elhinni, hogy egyszerre �gy v�ge szakad.
- El akarsz v�lni?
- Mi�rt, mit v�rt�l? M�g sz�p, hogy ezek ut�n nem maradok veled, megyek, besz�lek Hermion�val, biztosan ismer egy j� �gyv�det. Ne agg�dj, a sr�cokat nem akarom eltiltani t�led, felt�ve, ha m�g egy�ltal�n sz�ba �llnak veled ezek ut�n.
- Ginny, v�rj, nem besz�lhetn�k meg m�g egyszer?
- Nincs mit mondanom – jelentette ki Ginny szigor�an, s mag�ra hagyta Harryt.

H�t v�ge van, a f�gg�ny leg�rd�lt, el fognak v�lni. �r�kre kett��gazik a sorsuk, s nincs rem�ny arra, hogy ism�t egybeforrjon. Boldognak kellett volna lennie, vagy legal�bbis megk�nnyebb�ltnek, de nem volt az. A legcsek�lyebb m�rt�kben sem.