Ezt a fejezetet Benc�nek aj�nlom, m�gpedig az�rt, mert az � k�r�s�t teljes�tettem, amikor bele�rtam a Malfoy csal�dot. Rem�lem, el�gedett leszel az eredm�nnyel. ;)

 

Harry m�r vagy t�z perce �llt a fia �gya mellett, �s azon t�n�d�tt, hogy vajon egy�ltal�n meg�rdemli-e, hogy a gyerekei, Frankie Longbottom, �s az Albus melletti �gyon fekv� Scorpius Malfoy az �let�ket kock�ztatt�k az�rt, hogy �t megments�k, amikor Albus fel�bredt.
- Apa.
- Hogy �rzed magad, fiam?
- J�l, mennyit aludtam?
- Csaknem egy eg�sz napot. – Harry le�lt Albus �gy�nak a sz�l�re.
- �s te hogy vagy?
- J�l, h�la nektek. Fiam, k�sz�n�m sz�pen, hogy seg�tettetek rajtam, de nem lett volna szabad ilyen vesz�lynek kitennetek magatokat.
- �szint�n sz�lva �n nem akartam odamenni, de James annyira er�sk�d�tt, hogy v�g�l ut�nuk mentem �n is. �n biztos voltam abban, hogy az aurorok mindent megoldanak, felesleges akad�lyoz� t�nyez�nek gondoltam magunkat, de v�g�l �r�l�k, hogy elment�nk.
- �gy gondolod?
Albus z�ld szem�ben hat�rozotts�g csillant.
- Nem is gondolhatn�m m�sk�nt, az ap�m vagy, �s �n nagyon szeretlek, b�rmi is t�rt�nt.
Harry �rezte, amint egy k�nnycsepp g�rd�l v�gig az arc�n. Lehajtotta a fej�t, nem akarta, hogy a fia �gy l�ssa, ilyen gyeng�nek.
- V�gtelen�l nemes lelk� ember vagy, Albus – mondta csendesen. – Annyira b�szke vagyok r�d.
- K�sz�n�m, apa, de mindent nektek k�sz�nhetek. Neked �s any�nak, hiszen ti neveltetek, miattatok vagyok olyan, amilyen. Apa, �n sokat gondolkoztam azon, hogy milyen volt a kapcsolatotok any�val, �s r�j�ttem, hogy t�nyleg nem voltatok boldogok, �s ez�rt �gy gondolom, hogy �nz�s�g lenne, ha �n vagy valamelyik testv�rem er�ltetn�, hogy kib�k�ljetek. Mert �n ismerlek annyira, apa, hogy tudjam, hogy ha nem l�tn�l m�s lehet�s�get arra, hogy mi megbocs�ssunk neked, akkor te k�pes lenn�l mindenr�l lemondani, �s kib�k�lni any�val. De �n ezt nem akarom, vagyis nem akarom, hogy szenvedj. Persze, nagyon �r�ln�k, ha rendezn�tek a dolgokat any�val, de ha erre semmi es�ly sincs, akkor szerintem is jobb, ha elv�lnak utjaitok.

- Egy tapasztalt, b�lcs feln�tt sem fogalmazhatta meg volna jobban. Albus, te egy rendk�v�l intelligens, �s p�ratlanul melegsz�v� ember vagy. – Harry m�lyen a fia szem�be n�zett. – M�r csak az�rt is meg�rte csal�dot alap�tanunk any�ddal, hogy �letet adhassunk egy ilyen nagyszer� fi�nak, mint amilyen te vagy. Nagyon b�szke vagyok r�d, fiam. Szinte �szre sem vettem, hogy milyen hamar megn�tt�l. Emilynek nagyon nagy szerencs�je van veled.

Albus f�lig elv�r�s�d�tt, majd fel�lt az �gy�ban, �s a tekintete Scorpiusra esett, aki mocorogni kezdett mellette.
- Al… hol vagyunk?
- A Gyeng�lked�n, Scorp. Hogy �rzed magad?

Scorpius �lmosan megt�r�lte a szem�t.
- Mint aki eg�sz �jjel t�nd�rman�kat kergetett. �h, Mr. Potter, j� reggelt k�v�nok. �h�m… hogy van, uram?
- J�l, �s ezt nektek k�sz�nhetem. Mr. Malfoy, szeretn�m megk�sz�nni, hogy seg�tett a gyermekeimnek �s nekem. – Harry a jobb kez�t ny�jtotta a fi� fel�, aki boldogan megr�zta azt.
- Nagyon sz�vesen seg�tettem, uram, �s �r�l�k, hogy siker�lt. Elkaptak azt a d�g�t… akarom mondani a lethifoldot?

Harry megcs�v�lta a fej�t.
- M�g mindig szabadon van, de mi mindent megtesz�nk, hogy pontot tegy�nk az �gy v�g�re. S ha m�r sz�ba ker�lt a sz�rnyeteg, akkor szeretn�m megragadni az alkalmat, hogy nyomat�kosan megk�rjem mind a kett�t�ket, hogy soha t�bb� ne keress�tek a bajt.

- De Mr. Potter, nem mi kerest�k a bajt, az tal�lt meg minket – cs�szott ki Scorpius sz�j�n, mire �szbe kapott, hogy mit mondott, m�r k�s� volt. Azonnal a sz�ja el� kapta a kez�t, de l�tva az Albus arc�n egyre hatalmasabb vigyort, � is elmosolyodott.

- H�t mondhatom, sz�p egy p�ros vagytok ti ketten – jelentette ki Harry elgyeng�lve. – Valahogy a fiatalkori Ronra �s magamra eml�keztettek. De f�lret�ve a tr�f�t, k�rlek, �g�rj�tek meg, hogy soha t�bb� nem eredtek a lethifold nyom�ba, b�rmit is halljatok.

 

A fi�k �sszen�ztek, majd sz�pen beleegyez�en b�lintottak.

- Most megyek, esetleg sz�ks�getek van valamire? Nem vagytok �hesek vagy hasonl�?

Fejr�z�st kapott v�laszul, majd Albus �gy ugrott ki az �gy�b�l, mintha megcs�pt�k volna. Scorpius �s Harry �rtetlenkedve n�ztek r�.

- Merlin szak�ll�ra! Nekem m�r r�g �r�n lenne a helyem!

- Nyugodj meg, fiam, ma elmaradnak az �r�k.
- Hogyhogy?
- A miniszt�rium emberei vizsg�latot tartanak.
- Vizsg�lat?
- A lethifold �gye kider�lt, �s a M�gia�gyi Miniszt�rium szerint mi tehetetlenek vagyunk – Harry arca elkomorult. – K�sz�ljetek fel arra, hogy esetleg kihallgatnak titeket, �s, hogy �j igazgat�t kaptok.
- Mi�rt akarj�k elk�ldeni McGalagonyt? – k�rdezte Albus.
- Mert szerint�k nem alkalmas m�r erre a posztra. De most el�g a k�rd�sekr�l, mennem kell.

A fi�k �sszen�ztek, mindegyik�k agy�ban ugyanaz fogalmaz�dott meg: ki lesz az �j igazgat�?

Harry megfordult, �s indult volna kifel�, de egy ismer�s hang meg�ll�totta:

- Csak ne siess annyira, Potter.

Harry el�tt a r�gi ellenfele, Draco Malfoy �llt, m�g�tte pedig a feles�ge Astoria, �s az �desanyja Narcissa �csorogtak. Harry v�gign�zett a j�vev�nyeken: Astoria kimondottan kellemes megjelen�s�, fekete haj� n� volt, hat�rozott von�sokkal, m�regz�ld kab�tban. Narcissa pedig szinte alig v�ltozott az elm�lt huszon�t �vben, csak az arc�n helyenk�nt megjelen� r�ncok �rult�k el a kor�t. Harry a nyak�t tette volna r�, hogy a n� a Weasley Var�zsvicc V�llalat �j term�k�t, a Kortalan var�zsitalt fogyasztja, amelyet az �reged�st�l retteg� n�knek fejlesztett ki George. Harry tekintete v�gezet�l Drac�ra esett, aki csak �rny�ka volt r�gi �nmag�nak: er�sen kopaszodott, s sz�ke haja m�r-m�r �sz volt, Harry �gy l�tta, hogy j�csk�n le is fogyott, s gyan�totta, hogy az �t�tt-kopott kab�t alatt, amelyet viselt, bizony�ra szinte z�r�gnek a csontjai. Mindemellett mindig is magasabb volt Harryn�l, de most �gy t�nt, mintha �ssze is ment volna. Kimondhatatlanul betegesnek festett, s Harryt valahol a megboldogult Remus Lupinra eml�keztette egy-egy v�letlen v�rfarkass� v�ltoz�s ut�n, Draco le�rhatatlanul ny�zott volt. Harry j�l tudta, hogy az egykori bek�pzelt Draco Malfoyjal nem b�nt keszty�s k�zzel az �let, mugli munk�t kellett v�geznie, gondnokk�nt dolgozott egy kisv�ros temet�j�ben, �s sejtette, hogy mekkora csap�s lehet ez egy aranyv�r� csal�d sarj�nak. Ennek tetej�ben m�g Luna mes�lte neki, aki eg�sz j� kapcsolatot �polt Draco feles�g�vel, hogy Astoria volt voltak�ppen a csal�df� tekintve azt az apr�cska t�nyt, hogy a n� egy tisztelt var�zsl� csal�d, a Greengrass lesz�rmazottjak�nt el�kel� helyet t�lt�tt be a Nemzetk�zi M�guskapcsolatok F�oszt�ly�n.
- Szervusz, Draco, j� napot k�v�nok, h�lgyeim – biccentett a n�k fel� Harry. – Miben �llhatok a rendelkez�s�kre?
Ek�zben Astoria �szrevette az �gyon �ld�g�l� fi�t, �s azonnal hozz� sietett Narciss�val a nyom�ban, �s �ssze-vissza cs�kolgatta a fi�t.
- H�la ez �gnek, j�l vagy!
- �n mondtam neked, Astoria, hogy a kis unok�mat kem�nyf�b�l faragt�k.
- Scorpius, veled k�s�bb sz�molunk – vetette oda Draco enyhe fenyeget�ssel a hangj�ban. – De el�bb veled kell besz�lnem, Potter.
- Mit parancsolsz, Draco?
- Magyar�zatot. Magyar�zd meg, hogy m�gis mi a f�szkes fene t�rt�nik itt, mi ez az eg�sz lethifoldos dolog?!

- L�tom, olvastad a Reggeli Pr�f�t�t – jegyezte meg �vatosan Harry.
- Igen, olvastam, �s velem egy�tt sok m�s sz�l� is. A miniszt�rium szerint ti nem tudtok rendet rakni.
- Az igaz, hogy sajnos m�g mindig nem akadtunk a sz�rnyeteg nyom�ra, m�r majdnem elkaptuk tegnap, de kics�szott a kez�nkb�l. Mindazon�ltal biztos�thatlak, hogy nem nyugszunk, am�g el nem kaptuk.
- �s m�gis meddig kell m�g arra v�rni? Addig, am�g nem marad di�k az iskol�ban? – Draco hangja �les volt, s ez s�rtette Harry f�l�t.
- Apa, az aurorok mindent megtesznek – sz�lalt meg Scorpius.
- Neked most csend a neved. Sok van a rov�sodon, Scorpius.
- Draco, k�rlek, ne b�ntesd a fiadat, � nagyszer�en cselekedett.
- El tudom k�pzelni – fintorgott Draco. – Nem �rtem, hogy m�gis hogy juthatott eszedben olyan baroms�g, hogy a bestia ut�n menj�l. Hogy lehett�l ilyen idi�ta?!

- Apa, �n csak…
- Ink�bb ne is mondj semmit sem – legyintett Draco f�sultan. – Nem �rdekel az ostoba magyar�zatod, �gyis hazaj�ssz vel�nk.
- Hogyan?
- J�l hallottad. Nem k�pzeled, hogy itt hagylak ebben a koszf�szekben.
- De apa, musz�j befejeznem a tan�vet, �s k�l�nben is, minden rendben lesz – bizonygatta Scorpius.
- Ha minden rendben lenne, akkor most nem fek�dn�l itt. Azt hiszed, hogy nincs el�g gondom a te h�lyes�geid n�lk�l? Nem, fiacsk�m, azonnali hat�llyal hazaviszlek �s a h�godat is.
- Draco, erre semmi sz�ks�g – mondta csendesen Harry. – Megoldjuk a helyzetet.
- M�r megbocs�ss, Potter – itt a f�rfi eg�sz test�vel fenyeget�en Harry fel� fordult. -, de �n nem eml�kszem, hogy kik�rtem volna a v�lem�nyedet. Scorpius egyel�re az �n fiam, �s �n d�nt�k arr�l, hogy mi lesz vele.

 

Scorpius seg�lyk�r�en az anyj�ra n�zett, aki felegyenesedett, �s a f�rj�hez l�pett.
- Te d�ntesz Scorpius sorsa fel�l, meg �n – mondta kem�nyen. – Hamarosan v�ge az �vnek, butas�g lenne kivenn�nk a Roxfortb�l.
- Astoria, – kezdte Draco l�gy hangon. – �n nem szeretn�m megv�rni, am�g mi is megkapjuk az �zenetet, hogy a fi�nk elt�nt vagy Morgan.
Astoria megfogta Draco kez�t, �s m�g Harry is belepirult abba, ahogyan ez a n� a f�rfire n�zett. L�tszott rajta, hogy mennyire szereti Drac�t.
- Meg�rtelek, Draco, de szerintem adjunk m�g egy es�lyt az iskol�nak �s az auroroknak. L�tod, nem esett semmi baja, �s szerintem nem �rt neki egy kis kaland, hadd edz�dj�n.
- Egy kis kaland?! – csattant fel Draco. – Egy kis kaland?! Ez a kis kaland majdnem az �let�be ker�lt!
- De nincs semmi bajom! – er�sk�d�tt Scorpius. – T�k j�l vagyok, apa, �s nem akarok hazamenni, mint egy gy�va kutya.
- Akkor is haza kell j�nn�d, nem akarom, hogy kalandokat keress.
- Draco, tudom, hogy nem �rdekel az, amit mondok, de tudnod kell, hogy m�r egy j� ideje k�l�n is foglalkozom a fiaddal, �s Scorpius nagyon tehets�ges. �les esz�, intelligens �s b�tor, kev�s ilyen tan�tv�nyom van. Nagyon b�szke lehetsz r�.
 

Scorpius zavar�ban a f�l�t kezdte vakargatni, Astoria �s Narcissa pedig b�szk�n kih�zt�k magukat. Draco csak hitetlenkedve megr�zta a fej�t.
- Nem d�l�k �m be ennek. Csak nem akarod, hogy kivegyem a fiamat az iskol�b�l. M�r honn�t lenne Scorpius kimagasl� tehets�g? Meg b�tor?
- Att�l, hogy te k�ptelen vagy ki�llni �s harcolni magad�rt, att�l m�g az unok�m lehet igenis nagyon b�tor fi�.
Draco azonnal az �desanyj�ra emelte a tekintet�t, aki ellentmond�st nem t�r� arccal �llt Scorpius �gy�n�l.
- Draco, Scorpius m�r kisgyerek kor�t�l kezdve nagyon hat�rozott egy�nis�g – folytatta Narcissa. – H�t m�g mindig nem l�tod be? � az egyetlen rem�nys�g�nk…
- Anya, k�rlek, fejezd be! – Draco nem akarta, hogy Narcissa Harry �s a fia el�tt teregesse ki a csal�di szennyest.
- Nem, Draco, nem fejezem be! Scorpius v�gre tiszt�ra moshatja a nev�nket, a Malfoy n�v �jra sz�p lesz, m�lt� r�gi nagy h�r�hez! Minden gyal�zatot lemoshatunk v�gre r�la. Te is tudod a lelked m�ly�n, hogy igazam van. B�zz a fiadban, k�ny�rg�m, ne k�vesd el azt a hib�t, amit ap�d elk�vetett n�lad.

Draco arc�n az egyik �r kidudorodott, majd kif�jta a leveg�t, �s �gy sz�lt:

- Rendben van, nem b�nom… maradj itt, de Potter, ha valami baja esik, akkor �n meg�llek. Esk�sz�m, hogy megteszem.
- Meg�rtettem, Draco – b�lintott Harry bujk�l� mosollyal.
- T�nyleg maradhatok? – virult ki Scorpius arca, majd belecsapott Albus tenyer�be. – De j�! K�szi, apa!

- Nekem most mennem kell, viszontl�t�sra! – b�cs�zott el Harry.

Alig �rt ki a folyos�ra Draco megragadta a kez�t. Ez�ttal a f�rfi arca teljesen m�smilyen volt, Harry m�g sohasem l�tott ehhez hasonl� �rzelmeket az arc�n: Draco k�ny�rg�tt az arckifejez�s�vel.
- Potter, � az egyetlen fiam.
- Tudom, Draco.
- Nem vesz�thetem el.
Harry olyat �rzett Draco Malfoy ir�nt, amit m�g sohasem: egy�tt�rz�st. Nem sajn�latot vagy sz�nalmat, hanem egy�tt�rz�st. Draco v�ll�ra tette a kez�t:
- Nem fogod elvesz�teni, meg�g�rem.
- �n sosem voltam j� hozz�d vagy ak�rki m�shoz, �n mindig olyan gonosz voltam… - kezdte Draco, a hangja megremegett. – �n sokat �rtottam, volt, hogy akarattal tettem keresztbe valakinek �s tudom, hogy az �let megb�ntet minden�rt. Megtanultam, hogy amit adunk, azt kapjuk vissza kamatostul. �n f�lek, hogy a b�ntet�sem az lesz, hogy elvesz�tem �t. �n nem �lem t�l, ha valami baja esik. Potter, �n m�r mindent megb�ntam.
- Tudom, Draco, �s nem hinn�m, hogy az �let tov�bb s�lyt t�ged, szerintem el�gg� megvert m�r – itt Harry v�gign�zett a f�rfi �t�tt-kopott barna ballonkab�tj�n, �s az ezer�ves cip�j�n. – Draco, rossz oldalra �llt�l, de m�g rendbe lehet hozni mindent. Csak akarnod kell.
- Titkon mindig is csod�ltam azt, hogy te milyen er�s vagy – vallotta be a f�rfi. – Te mindig a sz�ved szerint cselekedt�l, te mindig j� volt�l mindenben �s mindenkihez, te annyira rendes vagy. �n meg akkora szem�tl�da voltam mindenkivel.
- Draco, ami volt elm�lt. Ne bolygassuk a m�ltat.
- Potter, �g�rd meg, hogy vigy�zol Scorpiusra. � az egyetlen fiam, �s �n a gondjaidra b�zom, mert tudom, hogy te meg tudod v�deni �t �s a l�nyomat is.
- Draco, esk�sz�m, hogy vigy�zni fogok r�juk, ha kell az �letem �r�n is megv�dem �ket.
- K�sz�n�m. – Draco t�nyleg h�l�s volt.

 

***

Harry alighogy bel�pett a Griffend�l klubhelyis�g�be m�ris egy hatalmas csetepat� kell�s k�zep�be cs�ppent. A klubhelyis�get fel lehetett osztani ideges sz�l�kre �s makacs di�kokra. Hatalmas hangzavar uralkodott odabent, s Harry sejtette, hogy a k�nyves szekr�ny sem mag�t�l d�lt el, hanem nyilv�n valamelyik er�szakosabb sz�l� vagy di�k d�nt�tte fel. Az egyik sarokban egy bord� haj� anyuka �ppen a gyermek�t pr�b�lta felcib�lni a f�ldr�l, ahol t�r�k�l�sben �lt, �s esze �g�ban sem volt elmenni. Hogy sz�nd�k�nak nyomat�kot adjon gyorsragaszt�val a padl�hoz r�gz�tette mag�t.
- Nem megyek haza! – kiab�lta David Thomas a l�pcs� tetej�r�l.
- De igenis hazaj�ssz! – tette cs�p�re a kez�t az �desanyja, Parvati Patil.
- De nem megyek!
- De j�ssz, ha azt mondom! V�rd csak meg, am�g ap�d ide�r, �s akkor lesz ne mulass!

 

Egy m�sik di�k pedig az ablakp�rk�nyon �llt, �s azzal fenyeget�z�tt, hogy leugrik, ha az apja nem hagyja b�k�n.
Harry a t�megben �szrevette Ginnyt is, aki Jamesszel viaskodott, aki a test�vel v�dte a h�g�t, akit a n� er�szakkal akart hazavinni.

- Fel�lem te azt csin�lsz, amit akarsz, hiszen nagykor� vagy m�r, de a h�godat viszem.

- Csak a testemen �t! – rikkantotta James el�reszegezett var�zsp�lc�val. – Figyelmeztetlek anyu, hogy im�dlak t�ged, de ha kell, akkor nem f�lek meg�tkozni, �s csak �gy k�zl�m, hogy nem vagyok valami j� a var�zsl�sban.
- �n meg figyelmeztetlek, hogy mindj�rt akkora pofont kapsz, hogy a fal adja a m�sikat! – Ginny szeme szikr�kat sz�rt.

- De anya, nem akarok hazamenni! – vis�totta Lily a b�tyja m�g�l. – Minden rendben lesz!

- H�t ja! Apa mellett nem eshet bajunk!
- H�t persze, l�tom! Azonnal gyere ide, Lily!

James ekkor �szrevette az apj�t Ginny h�ta m�g�tt.
- Mondd meg neki, apa, hogy ura vagy a helyzetnek!
Ginny azonnal megp�rd�lt a tengelye k�r�l, James pedig kihaszn�lva az anyja figyelmetlens�g�t elki�ltotta mag�t:
- Stupor!

Ginny k�bultan esett volna a f�ldre, ha Harry nem kapja el.
- Ez nem volt egy kicsit t�lz�s, Jimmy? – kukucsk�lt ki Lily a fi� h�ta m�g�l.
- Ugyan! Legal�bb kipiheni az izgalmakat.
Harry ek�zben az egyik k�zeli fotelba fektette a feles�g�t, majd a gyerekeihez fordult:
- James, az�rt ezt nem kellett volna.
- J�l van, de tudod, hogy milyen r�g�ta kiab�l itt?
- Apa, ugye nem kell hazamennem? – ugrott az apja el� Lily.
- Nem akarom, hogy itt hagyd az iskol�t, de el�bb meg kell gy�zn�m any�dat.
- Nem �rtana, ha ezeket is meggy�zn�d – b�k�tt a feld�h�d�tt sz�l�k fel� a fej�vel James.
Harry a l�pcs� tetej�re �llt, igaz kis h�j�n orra bukott egy tornacip�ben, ami val�sz�n�leg az egyik b�r�ndb�l eshetett ki.
- Egy kis figyelmet k�rek.
Senki sem figyelt r�.
- Emberek!
M�g mindig folytatt�k a civakod�st.
Harry m�r tartotta is a var�zsp�lc�j�t a tork�hoz, de James megel�zte. Torkaszakadt�b�l �v�lteni kezdett:

- A SZ�RNY! ITT VAN A SZ�RNY!

Szavait ijedt csend k�vette, mindenki a fej�t forgatta a lethifold ut�n.
- Na v�gre, most m�r tudnak figyelni Harry Potterre, az Auror F�parancsnoks�g vezet�j�re, aki az�rt j�tt ide rontani a leveg�t, hogy elmondja maguknak a nyomoz�s �ll�s�t.
Harry legsz�vesebben fejbe csapta volna a fi�t, de musz�j volt addig besz�lnie, am�g m�g figyelnek r�.
- Kedves di�kok, �s m�lyen tisztelt sz�l�k – kezdte. – Nyilv�n az�rt vannak itt, mert olvast�k a Reggeli Pr�f�t�ban megjelent aggaszt� h�reket. Nos, sajnos, amit olvastak, r�szben igaz, mivel val�ban elt�ntek di�kok, �s val�ban van egy lethifold a k�zelben, akit m�g nem siker�lt elkapnunk. De ez m�r csak id� k�rd�se, mindent megtesz�nk, hogy pontot tegy�nk az �gy v�g�re.
- �s most mit v�r t�l�nk? – k�rdezte egy �sz apuka. – Hogy hagyjuk olyan iskol�ban a gyerek�nket, ahol egy sz�rny tany�zik?

- Senki sem mondta, hogy a lethifold az iskol�ban van – felelte Harry. – S�t, biztos�thatom, hogy nincsen itt. Az embereimmel �tkutattuk a kast�lyt �s semmi jel�t sem tal�ltuk annak, hogy a sz�rny a kast�lyban lenne.
- Ez nem nyugtat meg – jelentette ki a f�rfi.
- Uram, �nnek �s a t�bbi sz�l�nek is jog�ban �ll elvinnie a gyermek�t, de tegye fel mag�nak a k�rd�st, hogy vajon ez-e a legjobb d�nt�s. Hogy vajon t�nyleg akkora-e a baj, hogy elszak�tsuk a gyerekeinket a szeretett roxforti k�rnyezetb�l, a bar�taikt�l, a tanul�st�l.
- Ezek csak �res szavak, maga is elviszi a gyerekeit, az el�bb tal�lkoztam a feles�g�vel, aki a gyerekeik�rt j�tt.
- A feles�gem val�ban ki szeretn� venni a sr�cokat a Roxfortb�l, de �n ezt nem engedem. Hamarosan v�ge az �vnek, ha most hazamennek a gyerekek, akkor minden eddigi munk�juk k�rba v�sz. Akkor j�v�re kezdhetik �jra. �n ezt nem akarom. Higgy�k el, annyi auror lesz itt, hogy m�g egy l�gy sem rep�lhet be an�lk�l, hogy �szrevenn�nk. Emellett pedig �n magam fogom felk�sz�teni a gyerekeiket a v�dekez�sre, felt�ve, ha adnak egy es�lyt nekem.

 

A sz�l�k egym�sra n�ztek, majd a gyermekeik dacos arc�ra, akik csillog�, izgatott szemmel n�ztek Harryre.
- Harry Potter sosem hazudott m�g, s�t, � gy�zte le a S�t�t Nagyurat is – sz�lalt meg Parvati. – �n hiszek neked, Harry. Biztosan nem okozol csal�d�st.
- Akkor maradhatok? – sand�tott az anyj�ra David.
Parvati b�lintott, a fi� pedig �r�m�ben ugrott egyet. Kis gondolkod�s ut�n m�g sok sz�l� k�vette Parvati p�ld�j�t Harry �s a gyermekeik legnagyobb �r�m�re.
V�g�l szerencs�re csak kev�s sz�l�, f�leg a kisebb gyermekek sz�lei, d�nt�tt �gy, hogy hazaviszi a gyermek�t. Harry voltak�ppen el�gedett volt, de tudta, hogy v�r r� m�g egy neh�z k�r: meg kell gy�znie Ginnyt. Am�g a n� �jultan fek�dt, Harry McGalagonyhoz sietett, aki azonnal a Nagyterembe h�vta, hogy az ott gy�lekez� sz�l�ket is gy�zze meg. Harry nagyon boldog volt, ami�rt a legt�bb apa �s anya megb�zott benne annyira, hogy v�g�l letett arr�l a sz�nd�k�r�l, hogy hazaviszi a gyermek�t.
McGalagony kimondhatatlanul h�l�s volt Harrynek a seg�ts�g��rt, � pedig gyors l�ptekkel elindult visszafel�, hogy hat�stalan�tsa a k�b�t� �tkot Ginnyn, �s besz�ljen vele. �ppen a K�v�r D�ma portr�ja el�tt �llt, amikor er�s f�jdalom has�tott a sebhely�be, �s ism�t hallotta Voldemort hangj�t:

- Csak ne �r�lj annyira, Harry Potter. Milyen �rezni, hogy k�zel a v�g? Milyen �rz�s f�lni a hal�lt?
- Mir�l hadov�lsz itt �ssze-vissza?
- Egy hetet kapsz, Harry Potter, azt�n v�gzek veled.
- Te halott vagy. Meghalt�l, Tom.
- Egy h�t m�lva meg�llek �s �rmagod sem marad. Elpuszt�tom az eg�sz csal�dodat, �s mindenkit, akit szeretsz, �s te v�gig fogod n�zni.
- Ostoba vagy, m�r semmit sem tehetsz ellenem, meghalt�l – bizonygatta Harry legink�bb saj�t mag�nak. Biztosan csak k�pzel�dik.
- J�l jegyezd meg, egy hetet kapsz.
Voldemort hangja megsz�nt, � pedig verejt�kezve a falhoz vetette a h�t�t. 

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s