Ez egy hosszabb fejezet lett, de tal�n Harry v�gre v�laszt kap. :)

Harry neh�zkesen vette a leveg�t, a sebhelye sajgott, de a fal hidege valamelyest megnyugtatta ver�t�kben �sz� test�t, �s l�ngol� elm�j�t.
- V�laszokat keresel, Harry Potter? – �szott �t a falon F�lig Fejn�lk�li Nick.
- Nick, tal�n tudsz valamit? – Harry lassan, szaggatottan besz�lt.
- M�r h�napokkal ezel�tt megmondtam neked, hogy mit kell tenned, Harry Potter, de te nem hallgatt�l egy szellem szav�ra. – F�lig Fejn�lk�li Nick hangj�ban g�g�s s�rt�d�tts�g csengett.
Harry megpr�b�lt kutatni az eml�kei k�z�tt, de annyira f�jt a feje, hogy szinte alig tudta felid�zni azt a napot, amikor a szellem azt tan�csolta neki, hogy besz�ljen Trelawney professzorral.
- Nick, Trelawney bolondokh�z�ba ker�lt, mi okom lenne besz�lni vele?
- A bolondok hangj�t, hi�ba �szinte, nem sokan akarj�k meghallani. Te auror lett�l, nem igaz, Harry Potter?
- De igen, Nick.
- �s m�g �letedben nem tal�lkozt�l eml�kt�r� var�zslattal? Vagy egy nagyon er�s konf�zi�s b�b�jjal?
- De igen, Nick.
- Akkor mi�rt vagy m�g mindig itt, �s nem m�sz a J�slatok Kir�lyn�j�hez?
- Arra c�lzol, hogy valaki megbolond�totta Trelawneyt? – Harry kezdte �rteni, hogy mit akar neki �zenni Nick.
- L�m, nem kell csal�dnom benned, Harry Potter.
- De kinek �llna �rdek�ben ez? – k�rdezte Harry ink�bb saj�t mag�t�l, mint a k�s�rtett�l.
- Nem tudsz senkir�l, akinek van valami rejtegetnival�ja, vagy akinek m�r okozott gondot Trelawney kisasszony?
- Nem, sajnos nem.
- �s mi van a hangokkal a fejedben?
Harry felkapta a fej�t, nem �rtette, hogy a szellem honn�t tud Voldemortr�l. Nick kital�lta a gondolatait, mert ezt mondta:
- Mi, megboldogult lelkek sok mindent l�tunk, amit ti, �l�k nem. Valami s�t�t dolog van k�sz�l�ben, Harry Potter, de enn�l t�bbet akkor sem mondhatn�k, ha megk�nozn�l �rte. Tudod, a Szellemek K�dexe miatt.
- Igen, tudom, v�rjunk csak, azt mondtad, hogy megk�nozni? Lehet k�nozni egy szellemet? Valakit, aki m�r halott?
- Megvan a m�dja ennek is, Harry Potter.
Harry el�tt felderengett a keresztapja elgy�t�rt arca, lehets�ges volna, hogy valaki val�ban k�nozta �t?
- Nick, k�rlek, magyar�zd meg, hogy honn�t tudsz te a hangr�l a fejemben?
- �r�mmel megtenn�m, Harry Potter, de akkor megs�rten�m a Szellemek K�dex�t, �s akkor el kellene hagynom ezt a vil�got �r�kre. Legyen el�g annyi, hogy s�t�tebb �rnyak veszik k�rbe a kast�lyt, mint amelyekkel ezel�tt tal�lkozt�l. �n nem felelhetek neked, mert k�t az esk�m, de Trelawney tal�n igen. Felt�ve, hogy m�g nincs k�s�.
- Rendben van, Nick, k�sz�n�m a seg�ts�get, amint tudok, elmegyek Trelawneyhez. – Harry a K�v�r D�ma portr�ja fel� fordult. – Mandrag�ra.
A Griffend�l klubhelyis�g�be vezet� ajt� kiny�lt, s Harry azonnal szemben tal�lta mag�t Ginnyvel, akinek szikr�kat sz�rt a szeme.
- H�t visszaj�tt�l? M�r �ppen ideje volt!
- Ginny, h�t te felkelt�l? – lep�d�tt meg Harry.
- Az a s�ket Albus fel�bresztette – vakkantotta anyja h�ta m�g�l James.
- M�g sz�p, hogy nem hagyom ott az any�mat! – v�dekezett hevesen Albus a b�tyja mell�l.
- Tudom, hogy le akarsz besz�lni, Harry, de nem fog menni.
- Ginny, sok m�s sz�l� is itt hagyja a gyermek�t, mert bel�tj�k, hogy be kell fejezni�k az �vet.
- Azok mind ostob�k!
- Nem, Ginny, csak megb�znak benn�nk.
- M�r megbocs�ss, Harry, de tal�n nem te adt�l okot arra, hogy ne b�zzam benned?
Harry tudta, hogy a feles�ge a h�tlens�g�re c�loz, �s azt is tudta, hogy Ginnynek valahol igaza van, de:
- Nem �t�lheted el a F�parancsnoks�g munk�j�t �s �sszes dolgoz�j�t az�rt, mert �n hib�ztam. Eml�keztetn�lek, hogy a b�ty�d is ott dolgozik.
- Az engem cseppet sem �rdekel, hogy Ron is auror, vagy az, hogy sok sz�l� itt hagyja a gyerek�t. �n hazaviszem a sr�cokat.
- De �rtsd m�r meg, hogy nem akarunk menni! – fakadt ki James. – Itt akarunk maradni, v�gre van valami kis izgalom a suliban.
- Ez neked izgalom? Ez neked tetszik?! – fordult a fi�hoz h�ledezve Ginny. – Vesz�lyben vagytok!
- Te h�nyszor volt�l vesz�lyben a di�k�veid alatt? – mutatott r� Albus nyugodtan. – N�lad sosem fordult el�, hogy olyat tett�l, amit a nagypap��k megtiltottak? 
Ginny zavartan elt�rt egy hajtincset a f�le m�g�.
- Az teljesen m�s �gy volt.
- M�r mi�rt lett volna m�s? – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Lily. – Ak�rhonnan is n�zem a szab�lyszeg�s, az szab�lyszeg�s.
- H�t az�rt nem mondhatn�m… - hebegte Ginny, majd seg�lyk�r�en a f�rj�re n�zett, de az tehetetlen�l sz�tt�rta a karjait.
- Anya, te ennyi id�sen hal�lfal�kkal harcolt�l, apa meg mindenf�le horcruxokat hajkur�szott, nem �rthat nek�nk egy kis sz�rny. �gyis tudjuk m�r, hogy mit kell tenn�nk ellene – mondta Albus.
- Nem is tudom, hogy ki volt az, aki a parancsunk ellen�re elhagyta a Sz�ks�g szob�j�t – vakarta meg az �ll�t Harry.
- Te csak hallgass.
- M�r mi�rt hallgatn�k? Ginny, azt hiszed, hogy �n nem agg�dom a gyerekeink miatt? Mondhatsz r�m b�rmit, de azt nem, hogy nem szeretem, hogy nem f�ltem �ket. Vedd m�r �szre, hogy feln�ttek. K�l�nben is, k�t ilyen sz�l�t�l nem sz�lethetnek engedelmes gyerekek – Harry r�kacsintott Ginnyre. – Sosem voltunk szentek.

Ginny arc�n – h�napok �ta el�sz�r - egy kis mosoly jelent meg. Esz�be jutottak azok az id�k, amikor m�g �k voltak fiatalok, amikor Voldemort ellen harcoltak. �ket is megpr�b�lt�k kihagyni az esem�nyekb�l a sz�l�k, a feln�tt, tapasztalt aurorok, de �k fittyet h�nytak mindennem� figyelmeztet�sre, parancsra �s vesz�lyre. R�j�tt, hogy ha eltiltja a gyerekeket a Roxfortt�l, akkor azok csak az�rt is vissza akarnak majd t�rni.
- J�l van, maradjatok – s�hajtotta.
Lily azonnal a nyak�ba ugrott, James pedig egy puszit nyomott az arc�ra.
- K�szi, anya!
- Nem fogod megb�nni!
- Rem�lem is – mondta Ginny, s itt nyomat�kosan Harryre n�zett. – Vigy�zz r�juk.
- Ne agg�dj, vigy�zni fogok.

Ha nem lett volna a fej�k f�l�tt a v�l�s, akkor b�rki azt hihette volna, hogy egy boldog csal�dot l�t maga el�tt. Idilli k�p volt ez, s amikor Ginny a f�rj�re n�zett egy pillanatig �gy �rezte, hogy ak�r k�pes lenne megbocs�tani is neki. Hajland� lenne szemet hunyni a botl�sa f�l�tt, hiszen Harry p�ld�s apa �s nagyszer� ember, r�ad�sul valahol � is tehet arr�l, hogy a f�rje m�s n�h�z fordult.
Ginny csak n�zte, ahogyan Lily elengedi a nyak�t, �s az apj�hoz fut, hogy �t�lelje, �s esz�be jutottak az egy�tt elt�lt�tt sz�p �vek. Furcsa m�don nagyon hossz� id� ut�n most eml�kezett csak vissza a boldog �veikre, �s valahol a lelke m�ly�n �jra kibontakozni kezdett az �rz�s, amely fokozatosan kihalt bel�le: a szerelem Harry ir�nt.
Nem mindenki n�zte j� szemmel a boldog csal�di k�pet, volt valaki a k�zelben, aki fogcsikorgatva figyelte, hogyan gy�zi meg Harry a feles�g�t, �s hogyan v�ltozik meg Ginny tekintete egyik percr�l a m�sikra. S ez a valaki nem engedhette meg, hogy �k ketten kib�k�ljenek. Olyan k�zel volt m�r a c�lhoz, nem cs�szhat be semmi hiba.
- James, fiam, m�g meg sem k�sz�ntem, amit �rtem tett�l – l�pett James mell� Harry.
James idegesen vakargatni kezdte a fej�t, majd p�khendien �gy sz�lt:
- Most nehogy azt hidd, hogy megbocs�tottam. Csak j� bulinak t�nt, de te m�g mindig nem vagy az ap�m – James azonnal sarkon fordult, �s felrohant a szob�j�ba.
- Ne foglalkozz vele, apa, majd megb�k�l – nyugtatta meg Albus. – Tudod milyen, mindig csak nagy a sz�ja.
Harry b�zott abban, hogy Albus j�l l�tja a helyzetet, de ugyanakkor keser� sz�j�zzel b�cs�zott el a gyerekekt�l �s Ginnyt�l, mert James kem�ny volt vele megint.
A klubhelyis�g ut�n egyenesen a szob�j�ba ment, f�radt volt, �s nem volt m�s v�gya, minthogy kialudhassa mag�t. Eld�nt�tte, hogy m�snap azonnali hat�llyal neki�ll a di�ks�g felv�rtez�s�nek, valamint, hogy m�g t�bb megb�zhat� aurort h�v az iskol�ba. Ami pedig Trelawneyt illeti, �t csak vas�rnap tudja megkeresni, amikor szabadnapja van, hiszen tan�t�si id�ben nem mehet el, f�leg most nem, amikor �get� sz�ks�g van r�.
Amint bel�pett az ajt�n azonnal levette a nyakkend�j�t �s a zak�j�t, majd az ing�t kezdte volna kigombolni, amikor egy finom n�i k�z megfogta a kez�t. Felismerte azonnal a kezeket, tudta, hogy csak Anabella �llhat a h�ta m�g�tt hozz�simulva a test�hez.
- Ana, h�t te?
- Hallottam, hogy mekkora sikered volt a sz�l�kn�l, gondoltam, meg�nnepelhetn�nk.
- Remek �tlet, de holnap neh�z nap v�r r�m, szeretn�k pihenni.
Anabella hirtelen elengedte, majd a f�rfi el� l�pett, s ekkor t�rult Harry szeme el�, hogy a n� egy l�ngv�r�s, apr� csipk�kkel d�sz�tett, rendk�v�l erotikus kombin�t visel, amely t�k�letesen kifejezi t�k�letes alakj�t, valamint telt kebleit. Harry hirtelen megsz�lalni sem tudott a l�tv�nyt�l.
- Neked semmit sem kell csin�lnod, el�g csak ha lefekszel az �gyra, �s �lvezed – b�gta Anabella.
- Anabella…
A n� lass� mozdulatokkal elkezdte kigombolni a f�rfi ing�t, majd lefejtette r�la azt.
- Harry, meg�rdemled.
- Neked nem lehet ellen�llni, igaz? – k�rdezte sz�rakozottan Harry.
Egy pillanatra a n� szem�ben gyilkos f�ny csillant, majd behunyta a szem�t �s megcs�kolta Harryt.
- Nem szoktak ellen�llni, te se pr�b�ld meg – felelte, �s az �gyhoz h�zta a f�rfit, amikor oda�rtek, lel�kte r� Harryt.  
Harry egy m�sodperc erej�ig �gy �rezte, mintha Anabella fenyeget�snek sz�nta volna azt, amit mond, de a n� keze m�r a f�rfiass�g�n volt, �s ez feledtette vele minden felmer�lt gyan�j�t.
- Mi�rt csin�lod ezt velem?
Ez a k�rd�s kiz�kkentette Anabell�t, azonnal feln�zett Harryre.
- Ezt meg hogy �rted?
- Mi�rt csin�lod ezt velem? Mi�rt cs�b�tasz el �jra �s �jra? Mi�rt pont �n, Ana?
Anabella felvonta a szem�ld�k�t, majd Harry k�t l�ba k�z� t�rdelt.
- Mert te k�l�nleges vagy a sz�momra. Felett�bb fontos szem�ly, mindenk�ppen meg akarlak szerezni. – Abban, ahogyan mondta, nem volt semmi romantikus, vagy szenved�lyes, �s ezt Harry is �szrevette.
- Van net�n egy gy�jtem�nyed �s abba akarsz engem is?
- Mi�rt k�rdezel ilyen butas�gokat, Harry? – k�rdezett vissza a n� egy kicsit indulatosabban, mint szerette volna. Ez neki is felt�nt, s mivel Harry szem�ld�kei az egekbe emelkedtek, l�gyabb hangon folytatta: - H�t nem �rted? �n v�gyom r�d, akarlak t�ged. T�ged, �s csakis t�ged. Te tal�n nem v�gysz r�m?
- De igen, csak nem �rtem, hogy egy olyan t�k�letes n�, mint te, hogyan k�pes le�llni egy olyan t�k�letlen pasival, mint �n? Hogy vagy k�pes ennyi j�t adni nekem?

Anabella fel�lt az �gyra Harry mell�, �s megsimogatta az arc�t.
- �rtsd m�r meg, Harry Potter, te k�l�nleges vagy a sz�momra. K�l�nben is, azt �g�rted, hogy elv�lsz �s az eny�m leszel.
- �gy is lesz.
- Biztos?
- Igen, Ginny m�r beadta a pap�rokat. Ha kimondt�k a v�l�st, akkor m�r ny�ltan egy�tt lehet�nk.
- Az fantasztikus lenne! – mondta Anabella, majd megcs�kolta Harryt szenved�lyesen, forr�n, mik�zben a keze v�gigsiklott a f�rfi test�n eg�szen le…

***

A vas�rnap hamarabb el�rkezett, mint Harry gondolta volna, mivel minden idej�t lek�t�tte a di�kok felk�sz�t�se, �s az iskola v�delm�nek a megszervez�se, szinte �szre sem vette a napok m�l�s�t.
- M�g mindig nem �rtem, hogy mi�rt szeretn� megkeresni Trelawneyt, de ha ezt szeretn�…
- McGalagony professzor, id�vel meg fogom magyar�zni – �g�rte Harry mik�zben fel�llt az igazgat� asztala el�tti sz�kr�l. – K�rem, mondja meg annak a szanat�riumnak a nev�t, ahov� ker�lt.
McGalagony let�pett egy keveset az el�tte hever� pergamenb�l, majd a fekete penn�j�val �rni kezdett. Amikor befejezte, Harry orra al� cs�sztatta a lapot.
- Rem�lem, hogy sikerrel j�r, Mr. Potter.
- Ez k�zel van a M�gia�gyi Miniszt�riumhoz, akkor lehet, hogy el�bb beugrom a parancsnoks�gra.
- Tegyen bel�t�sa szerint.
Harry elb�cs�zott McGalagonyt�l, majd a roxforti birtok kapuja fel� vette az ir�nyt. Az �tja nevetg�l� di�kok mellett vezetett el, s szinte egyfolyt�ban viszonoznia kellett a k�sz�n�seiket. Melegs�ggel t�lt�tte meg a sz�v�t a tudat, hogy a tanul�k v�gre neki�lltak tanulni, s �gy vette �szre, hogy m�r nem k�telez� rosszk�nt, hanem �rdekes �lm�nyk�nt tekintettek az �r�kra.
- Tan�r �r! – �llta az �tj�t David Thomas. – Igaz a h�r, hogy maga lesz az �j igazgat�?
Harry a fej�vel a kast�ly fala fel� intett, mivel nem akarta, hogy kihallgass�k �ket �s elinduljon egy pletyka – �radat McGalagony lev�lt�s�r�l.
- Honn�t hallotta ezt?
- Ap�mnak vannak ismer�sei a M�gia�gyi Miniszt�riumban, �k m�r k�sz t�nyk�nt kezelik ezt.
- �rtem, nos, engem senki sem keresett meg m�g ezzel, �s amint l�tja McGalagony professzor is m�g az igazgat�i sz�kben �l – suttogta Harry.
- Azt l�tom, uram, de tudni szeretn�m, hogy val�ban van-e arra es�ly, hogy maga vegye �t az iskol�t?
- Mi�rt �rdekli ez mag�t ennyire?
- Mert rohadtul �r�ln�k, ha maga lenne az �j diri.
Harry hirtelen sz�lni sem tudott a meglepet�st�l, soha sem gondolta volna, hogy az els��vessel t�rt�nt megal�ztat�sa ut�n David Thomas megkedvelte �t.
A fi� – l�tva Harry t�preng�s�t – folytatta:
- Maga fiatal �s kit�n� auror, szerintem mag�n�l jobb v�laszt�s nincs is.
- McGalagony professzor is j� igazgat� – kelt koll�g�ja v�delm�re Harry. – � egy tapasztalt �s b�lcs boszork�ny, di�kkoromban nagyon sokat seg�tett nekem.
- Igen, ap�m mes�lte, hogy � is tartott t�le, de szerintem kicsit ki�regedett a szerepb�l. Maga viszont pont j� lenne.
- K�sz�n�m a bizalmat, Mr. Thomas, de err�l m�g biztosat nem tudok mondani. Ez�rt is megk�rn�m mag�t, hogy am�g hivataloss� nem v�lik az �gy, addig ne terjessze McGalagony lev�lt�s�t.
- Nem fogom, uram.
- K�sz�n�m, Mr. Thomas, most pedig mennem kell. Viszontl�t�sra!
- �g �ldja, professzor.

Harry gyors l�ptekkel el�rte a kaput, ahol �ppen Anne �s Ron voltak �rs�gben.
- Sziasztok, minden rendben van itt?
- Igen, Harry – v�laszolt a boszork�ny. – Hov� m�sz?
- El kell mennem megl�togatni valakit, de d�lut�n m�r itt leszek.
- Csod�s – sz�lalt meg Ron fennhangon.
- Tess�k? – n�zett r� Harry.
- Csod�s, hogy d�lut�n m�r �jra �lvezhetj�k nagyra becs�lt t�rsas�god. – Ron hangja rideg volt.
- Ron, mi a bajod? – k�rdezte Harry rosszat sejtve.
- L�ssuk csak, hogy mi bajom is lehetne. – Ron sz�npadiasan az �lla al� tette az �kl�t, �s �gy tett, mintha gondolkodna. – El�sz�r is, m�r h�napok �ta egy mocsok ut�n nyomozunk, aki vesz�lyezteti a gyerekeinket, az �j miniszter egy seggfej, a legjobb bar�tomnak pedig nincs jobb dolga, mint megcsalni a h�gomat!
Harry nagyot nyelt: h�t tudja, Ron megtudta, hogy h�tlen volt Ginnyhez, �s most nagyon haragszik r�. Harry Anne-re n�zett, aki felt�n�en vizslatni kezdte a roxforti kaput, mintha semmit sem hallana az eg�szb�l. Azzal, hogy tapintatosan s�ketet sz�nlelt, Harry el�tt vil�goss� v�lt, hogy m�r Anne is tud a dologr�l. S�t, lehet, hogy m�r mindenki tud r�la. Harry nagyon elsz�gyellte mag�t, mert esz�be jutott Arthur �s Molly Weasley, akik mindig fi�kk�nt szerett�k, �s ezt � �gy h�l�lta meg, hogy megb�ntotta az egyetlen l�nyukat.
- Ginny mondta el neked?
- Nem, Harry, Hermione asztal�n voltak a v�l�si okm�nyok. Megl�ttam rajtuk a neveteket, �s kifaggattam Hermion�t, � mondta el, hogy megcsaltad Ginnyt! Hogy tehetted ezt?! Hogy lehett�l ilyen szem�t?! – Ron tajt�kzott a d�ht�l. – B�ztunk benned, Harry, mindannyian b�ztunk benned!
- Ron, k�rlek… nyugodj meg.
- Hogyan nyugodhatn�k meg?!
- Ron, ez csak r�m �s Ginnyre tartozik. Semmi k�z�d az eg�szhez.
- M�r hogy ne lenne k�z�m hozz�? Ginny a h�gom, ha nem tudn�d! Legsz�vesebben kitekern�m a nyakad az�rt, amit tett�l!
- Akkor mi�rt nem teszed meg? – cs�szott ki Harry sz�j�n.
Ron elh�lve n�zett r�, Anne pedig azonnal fel�j�k fordult. Ron keze megremegett.
- Szerinted ez ilyen egyszer�? – sziszegte. – Szerinted annyival el van int�zve a dolog, hogy levezetem a d�h�met, �s ut�na majd minden rendbe j�n? B�zott benned, Harry… - Ron Harryre szegezte a p�lc�j�t. – Becsaptad a h�gomat, �s ezt csak egyf�lek�ppen lehet helyrehozni.

Harry sejtette, hogy mire c�loz Ron. Az Auror F�iskol�n, ha valakinek n�zetelt�r�se volt valakivel, akkor egy p�rbajjal oldott�k meg a helyzetet, s ezt az �si szok�st bel�j�k nevelt�k. Semmi kedvem sem volt harcolni Ronnal, de ha a bar�tja csak ezt az egy megold�st l�tja, akkor bele kell mennie.
- Ron, m�r nem a k�z�pkorban �l�nk – sz�lalt meg �vatosan Anne.
- Harry megs�rtette a h�gomat �s a csal�domat, csak akkor k�sz�r�lhetem ki a csorb�t, ha megverem p�rbajban.
- De Ron, ezek �sr�gi m�dszerek �s nem oldasz meg vel�k semmit sem! – gy�zk�dte Anne. – Att�l, hogy esetleg legy�z�d, m�g a t�ny az t�ny marad. Harry �s a h�god el fognak v�lni. Ami t�rt�nt, megt�rt�nt.
- Tudom, Anne.
- Anne, szerintem mindannyian tudjuk, hogy igazad van, de ha Ron ragaszkodik ehhez, ha neki jobb lesz ett�l, akkor �n benne vagyok.
- Nagyszer�, akkor legyen a j�v� vas�rnap �jf�lkor a parancsnoks�g gyakorl�p�ly�j�n.
- Rendben van, Ron – egyezett bele kelletlen�l Harry.
- Els� v�rig megy a harc. Anne, leszel a d�nt�b�r�?
- �n ebben nem szeretn�k r�szt venni, mivel nem �rtek vele egyet. Mindazon�ltal nagyon izgalmasnak �g�rkezik az �tk�zet, �gy ezt nem hagyhatom ki.
- Akkor most, hogy v�gezt�nk ezzel, mennem kell.
- Hov� m�sz, Harry? Tal�n Anabell�val lesz randid? – g�nyol�dott Ron.
- Sz�val ezt is tudod.
- Persze, hogy tudom.
- Anabella nagyon csinos n� – jegyezte meg Anne halkan.
Ron szeme szikr�kat sz�rt, amikor a n�re n�zett, mag�b�l kikelten ord�tozni kezdett:
- Att�l, hogy csinos m�g nem kellene lefek�dni vele!
- �n nem �gy �rtettem, Ron… - v�dekezett Anne.
- Igen, az a n� f�l�tt�bb vonz�, de att�l m�g nem kellene engedni a cs�b�t�s�nak! Igen, engem sem hagy hidegen, de �n ink�bb hazamentem, minthogy megcsaljam Hermion�t! – Ron fel sem fogta, hogy most milyen titkot �rult el, de Harry azonnal �sszerakta a k�pet.
- Sz�val ez�rt j�tt�l haza a Roxfortb�l annak idej�n.
- Mi? ����… dehogy, �n nem ezt mondtam… �n csak azt mondtam…
- J�l hallottuk, hogy mit mondt�l, Ron. Valld be, hogy az�rt menek�lt�l haza, mert megtetszett neked Anabella.
- �n… nem…
- Valld be, Ron. L�gy �szinte.
A f�rfi m�ly l�legzetet vett, majd lehorgasztott fejjel �gy sz�lt:
- Mindig is a gyeng�m voltak a barn�k. Anabella megtetszett nekem, igen, �s akkor ki van? H�s�get fogadtam �s nem vaks�got. � nagyon szexis, igen, de �n nem estem bele a h�l�j�ba!
- Nem, de beleest�l volna, ha nem m�sz haza. Ron, csak egy hajsz�lnyival vagy jobb n�lam.
- El�g vastag az a hajsz�l! – emelte fel a mutat�ujj�t Ron. – Egy eg�sz trollcsapat elf�rne rajta, olyan vastag! �n nem csaltam meg a feles�gem.
- De megtetted volna, ha nem menek�lsz el. Ron, neked mindig is rendben volt a h�zas �leted Hermion�val, l�tszik rajta, hogy im�d t�ged, te m�gis �rdekl�dni kezdt�l egy m�sik n� ir�nt. Ellenben n�lunk m�r r�g nem voltak rendben a dolgok.
- �s?
- �s? Nemcsak ketten vagyunk hib�sak, hanem a h�god is.
Ron erre m�r nem mondott semmit, hanem frusztr�ltan vakargatni kezdte a f�le t�v�t.
- Tudod mit? Ink�bb menj a dolgodra.
- L�tom, sz�pen tereled a t�m�t – jegyezte meg ep�sen Harry. – De t�nyleg mennem kell, �s csak, hogy tudd, nem Anabell�hoz megyek, hanem Trelawneyhez.
- Kihez? Trelawneyhez? Mi a cick�nynak?
- Mert F�lig Fejn�lk�li Nick szerint tudhat valamit, ami seg�thet nek�nk.
- De �n �gy hallottam, hogy az agy�ra ment a sok j�vend�mond�s.
- Meglehet, de az is el�fordulhat, hogy nem �nmag�t�l bolondult meg.
- Eml�kezett�r�s? – k�rdezte Anne.
- Lehets�ges, ezt megyek kider�teni.
- Ha mem�riat�rl�se volt, akkor egyed�l nem tudod helyrehozni. Veled megyek.
- Komolyan velem j�nn�l, Ron?
- Igen, addig is szem el�tt tartalak.
- J�l van, akkor mi megy�nk is, Anne. �tk�zben beugrom a parancsnoks�gra �s idek�ld�k valakit seg�teni.
- Felesleges, Harry, itt minden nyugodt �s csendes.
- Tiszta vihar el�tti csend – suttogta Ron.

Am�g �k Londonba k�sz�ltek, addig a h�rom Potter gyerek, Scorpius �s Frankie az udvaron �ld�g�ltek egy t�lgyfa t�v�ben. Szerencs�re m�r k�t napja gy�ny�r� napos id� volt, �gy a f� teljesen felsz�radt �s le tudtak �lni.
- Szerintetek mennyi id�, am�g elkapj�k a lethifoldot? – t�rte meg a csendet Frankie.
- Figyelembe v�ve, hogy m�r h�napok �ta kergetik, szerintem m�g eltart egy darabig – v�laszolt James.
- Rem�lem, hogy min�l el�bb a nyom�ra bukkannak – jegyezte meg Lily.
- A kast�lyban hemzsegnek az aurorok �s a miniszt�rium emberei, nem j�het be �szrev�tlen�l.
- Ez igaz, Scorp, de ne felejts�k el, hogy valahogy mindig besurran – eml�keztette �ket Albus.
- Nem baj, a l�nyeg, hogy mindig egy�tt legy�nk, hiszen mi m�r majdnem elkaptuk a m�ltkor – mondta Lily.
- Siker�lt is volna, ha valaki nem goly�zik be – biccentett a fej�vel James fel Scorpius.
K�nos csend k�vetkezett, mindenki v�rakoz�an a fi�ra n�zett, de James csak v�r�s fejjel v�llat vont.
- Mondtam m�r, hogy nem eml�kszem, hogy mi t�rt�nt velem.
- R�t�madt�l Albusra – magyar�zta Scorpius. – El�g durva volt.
- Igen, ezt m�r mondt�tok, de �n akkor sem eml�kszem. Nem �rtem, hogy mi �t�tt bel�m, �n sosem b�ntan�m az �cs�met.
- Tal�n sz�lnod kellene r�la az ap�dnak – vetette fel Scorpius.
- Nem, nem �s nem! Nem akarok ilyeneket mondani neki, van el�g dolga.
- Pedig tal�n � meg tudn� magyar�zni, hogy mi t�rt�nt veled – mondta Albus. – Szerintem nagyon k�l�n�s, olyan, mintha megsz�lltak volna.
- M�r minden ok�! Ap�nak egy sz�t se! Ha valaki bek�p, akkor �n elevenen meg fogom azt ny�zni!
- J�l van, na, Jimmy! – Lily megad�an felemelte a kez�t. – De azt mondj�tok meg nekem, hogy honnan j�n az az iz�. Minden titkos bej�ratot figyelnek, az �sszeset, ami csak rajta van a Tekerg�k T�rk�p�n.
- Tal�n nem is �gy j�n be – gondolkozott hangosan Albus. – Tal�n el sem megy. Ha senki sem l�tja, amikor bej�n, akkor az az�rt lehet, mert el sem megy. Mert itt van. Meglehet, hogy itt van valahol a kast�lyban.
- De a t�li sz�netben �tkutatt�k a kast�lyt, nem? – k�rdezte Frankie.
- De igen, �s semmit sem tal�ltak. Hallottam, amikor apa besz�lt Ron b�csival, �s az �sszes helyet v�gigvett�k, ami csak a t�rk�pen van, m�g a Sz�ks�g szob�j�t is. Akkor m�gis hol bujk�lhat?
- Rem�lem, hogy nem a ruh�sszekr�nyemben vagy az �gyam alatt – jegyezte meg James kaj�n vigyorral az arc�n. – Mondjuk, annak sem �r�ln�k, ha a sepr�tiszt�t� k�szletemben bujk�lna.
A t�bbiek rosszall�an megcs�v�lt�k a fej�ket, �gy James b�nb�n�an abbahagyta a vigyorg�st.
- Ha mindent megn�ztek, de m�g sem tal�lt�k… ha az �sszes helyet megn�zt�k a t�rk�pen… csak egy helyet nem jel�l a t�rk�p.
Scorpius �s Frankie felkapt�k a fej�ket, Albus pedig �gy pattant fel, mintha valaki j�l megb�kte volna. Szem�ben a megvil�gosod�s f�nye ragyogott.
- Van egy hely, ami m�r egyszer otthont adott egy sz�rnynek, �s ez a hely nincs rajta a t�rk�pen.
- Csak nem a? – k�rdezte Scorpius.
Albus szapor�n b�logatott.
- A Titkok kamr�ja – ny�gte elb�v�lten Frankie. – Lehet, hogy ott rejt�zk�dik az a bestia? Igen! Ez t�k logikus! Azt a helyet szerintem elfelejtett�k.
- Ott lesz, �rzem.
- �lljunk meg egy r�pke sz�ra – sz�lt k�zbe James. – Elmondan� nekem valaki, hogy mi a f�szkes fene az a Titkok kamr�ja?
- H�t te t�nyleg ilyen tudatlan vagy? – h�k�lt h�tra Scorpius sz�nakozva. – M�g azt sem tudod, hogy mi az a Titkok kamr�ja?
- Ha tudn�m, akkor nem k�rdezn�m te h�gagy�.
- Te vagy a h�gagy�!
- Fi�k, erre nincs id�nk – b�k�tette �ket Albus, majd a b�tyj�hoz fordult. – A Titkok kamr�ja az egy titkos hely a suliban, ahol r�gen egy baziliszkusz bujk�lt, ami megt�madta a di�kokat. M�g anno Mardek�r Malaz�r hozta l�tre, hogy alkalomadt�n megtiszt�tsa a sulit a s�rv�r�ekt�l. Apa m�sodikas kor�ban megtal�lta a kamra bej�rat�t, �s elpuszt�totta a baziliszkuszt.
- �gy m�r m�s. M�r csak egy k�rd�sem lenne: mi a Merlin �st�ke az a baziliszkusz?
Scorpius idegesen a homlok�ra csapott, majd s�rget�en ezt mondta:
- Az most t�k mindegy, a l�nyeg az, hogy tal�n odabent van ez a lethifold.
- Akkor tal�n sz�lnunk kellene ap�nak – vetette fel Lily.
- Igen, menj�nk, �s sz�ljunk neki.

***

Trelawney val�ban kritikusan rossz �llapotban volt, ha az orvosa nem mondta volna Harry�knek, hogy � az, akit keresnek, akkor �k bizony fel nem ismert�k volna. A hajdani J�sl�stan tan�ruk m�g �rny�ka sem volt egykori �nmag�nak. A szob�ja bal sark�ban �lt �sszekuporodva, �s egy vil�gosk�k h�l�inget viselt. Haja m�r szinte feh�r sz�n�v� v�lt, szem�veg�nek pedig h�lt helye volt, ami pedig a m�ret�t illeti, egy hat�ves kisgyerek se lett volna magasabb n�la. �sszess�g�ben olyan volt, mint egy aszott varangy. Ron azonnal el is fintorodott, amikor megl�tta.
- Szent szalmasz�l…
Harry �vatosan a n� mell� s�t�lt �s leguggolt el�. Trelawney lass� mozdulattal felemelte a fej�t, s �veges tekintete Harry�be f�r�dott.
- Trelawney professzor…
A n� arca m�g a saj�t neve hallat�ra is kifejez�stelen maradt. Harry sajn�lkozva k�mlelte a r�ncokkal bor�tott arcot, majd Ronra n�zett, aki megvonta a v�ll�t.
- El�g rossz b�rben van – mondta ki Harry azt, amit mind a ketten j�l tudtak.
- Szerinted t�nyleg meg�tkozhatt�k?
- Fogalmam sincs, Ron, de Nick erre c�lzott.
Ron beljebb l�pett a szob�ban, majd halkan becsukta maga m�g�tt az ajt�t.
- Szerinted az itteniek nem vizsg�lt�k meg, hogy �tok hat�sa alatt �ll-e? Szerinted �k nem pr�b�lt�k meg megt�rni az �tkot?
- Biztosan minden t�l�k telhet�t megtettek, de mivel Trelawney olyan foglalkoz�ssal rendelkezett, amelyn�l gyakori az elmebaj, tal�n nem foglalkoztak vele behat�an. Meg am�gy is, az elm�lt �vekben sok h�borodottat jutattunk ide mi is.
Val�ban sok b�n�z� �s hal�lfal� ker�lt a Szent Mung� Elmegy�gyint�zet�be, mivel sokan megpr�b�lt�k m�g az aurorok meg�rkez�se el�tt elt�ntetni az eml�keiket, hogy ne ker�ljenek az Azkabanba. Gyakran ezek az akci�k hasonl�an v�gz�dtek, mint Trelawney trag�di�ja.
- Nem vizsg�ljuk meg?
- Szerintem f�l�sleges. Meg�tkozt�k �t, Ron, �rzem.
- �rz�sekre vesz�lyes alapozni – id�zte Rufus Order tan�t�s�t Ron.
- N�zd meg a szem�t, teljesen �res, mintha egy halott szem�t n�zn�d, �s az arca, teljesen kifejez�stelen. Ha hozz�sz�lok, nem reag�l, ha meg�rintem – itt Harry megfogta a n� t�rd�n pihen� kez�t -, akkor sem reag�l. Mintha nem �rz�kelne engem. Egy term�szetes �ton megbolondult ember adna valamif�le reakci�t, az v�laszolna az ingerekre.
- Nem minden esetben – eml�keztette Ron. – Eml�kszel, amikor tanulm�nyi kir�ndul�son voltunk az Azkabanban, ott is volt egy ilyen rab… Greyback, � term�szetes �ton bolondult bele a fogs�gba.
- Tudom, de Greybackre a dementorok is rossz hat�ssal voltak. Szerintem akkor is meg�tkozt�k �t, Ron. Hidd el nekem, Trelawneyt meg�tkozt�k.
- Akkor t�rj�k meg a var�zst. �rtani �gysem �rthatunk neki m�r.
Harry a n�re szegezte a p�lc�j�t.
- Finite incantatem.
- Te most komolyan ezzel a gyenge var�zzsal akartad hat�stalan�tani az eml�kezett�r�st? – h�ledezett Ron.
- Dehogy! Ez csak az els� l�p�se a Memosikrannak. Tudod, Ron, ahogy tanultuk…
- Ok� – ok�, azt m�r elfelejtettem, nem mindennap csin�lok ilyen bonyolult var�zslatot – v�dekezett Ron pironkodva.
- Gyere ide mell�m, �s csin�ljuk egyszerre – parancsolta Harry, majd amikor Ron elfoglalta a hely�t, m�r egyszerre k�nt�lt�k: - Finite incanatatem, salvio memoriam, exodus hess, inmemoriam maxima!
P�lc�ikb�l krist�lyszer� f�ny r�ppent ki, �s vonta k�rbe a n�t, aki m�g mindig kifejez�stelen arccal kuporgott a sarokban.
- Sz�ks�g lesz a krist�lyokra is – mondta Harry, majd a zseb�b�l el�vett h�rom darab lila sz�n� ametisztkrist�lyt. Letette a dr�gak�vet a h�feh�r csempepadl�ra h�romsz�g alakban, majd Ronnal felkarolt�k Trelawneyt, �s a h�romsz�g k�zep�be �ltett�k.

- Finite incantatem, salvio memoriam, exodus hess, inmemoriam maxima! – A krist�lyok ragyogni kezdtek, lila f�ny �szott ki bel�l�k mintegy forg�sz�lk�nt k�r�lv�ve Trelawneyt. – Finite incantatem, salvio memoriam, exodus hess, inmemoriam maxima!
Ron a szeme el� tette a karj�t, mivel olyan f�ny�r �nt�tte el a szob�t, hogy az m�r szinte vak�tott. Trelawney arckifejez�se megv�ltozott, p�ni f�lelem t�kr�z�d�tt rajta, majd hirtelen keservesen s�rni kezdett att�l a f�jdalomt�l, amelyet az eml�kek visszat�r�se okozott az elm�j�ben. Harry leeresztette a p�lc�j�t, �s a l�b�val arr�bb r�gta a h�romsz�g cs�cs�t, mire a f�ny megsz�nt.
- Trelawney professzor, felismer engem? – t�rdelt mell� Harry.
A n� reszketve Harryre n�zett.
- Harry… Potter?
Harry el�gedetten feln�zett Ronra, aki f�radtan leeresztette a p�lc�j�t.
- Eml�kszik mindenre?
- Igen… istenem, mi t�rt�nt? Hol vagyok?
- Professzor, �nt meg�tkozt�k, eml�kszik a t�mad�j�ra?
- T�mad�… �tok?
- Igen, valaki kit�r�lte az eml�keit.
Trelawney arc�ra ki�lt a retteg�s, majd elhalv�nyodott a tekintete.
- �… visszat�rt…
- Kicsoda? – k�rdezte Harry, b�r valahol a lelke m�ly�n tudta a v�laszt.
- Harry, erre nincs id�, azonnal az agy�ba kell m�sznod! – hadarta Ron.
Igaza volt, sajnos az �tokt�r�s nem volt v�gleges. Trelawney eml�keit v�gleg �s visszahozhatatlanul t�r�lt�k, s ennek bizony�t�ka a lassan �jra �vegess� v�l� tekintete volt. Harry is �szrevette ezt, �s tudta, hogy nincs m�s v�laszt�sa.
- Legilimens!
Trelawney utols� eml�k�re volt sz�ks�ge, amit azonnal meg is tal�lt. A n� a Roxfortban sietett felfel� az igazgat�i iroda fel� �s �gy motyogott mag�ban:
- �, akit nem nevez�nk nev�n… �, akit nem nevez�nk nev�n visszat�rt… sz�lnom kell valakinek, azonnal sz�lnom kell valakinek. Az � m�ve, ez mind az � m�ve… az � hagyat�ka…
- Csak nincs valami baj? – csend�lt egy hang a n� h�ta m�g�tt. Egy rideg, teljesen �rzelemmentes hang. Harry megesk�d�tt volna r�, hogy m�r hallotta valahol…
Trelawney megfordult, de nem mert a hang gazd�j�ra n�zni, �gy Harry is csak a hang kez�t l�thatta. Egy kezet, amelyet szint�n l�tott m�r valahol, egy kezet, amely egy var�zsp�lc�t szegezett a n�re.
- Hov� k�sz�lt�l? Tal�n �rulkodni McGalagonynak?
- Nem… �n nem tudok semmit sem! – remegett Trelawney. – �n nem tudok semmit sem…
- Tudom, hogy l�ttad a nyavaly�s g�mb�dben, �s azt is tudom, hogy leskel�dt�l ut�nam. Tudom, hogy tudod.
- �n nem tudok semmit sem.
- Ne hazudj! – mennyd�r�gte a hang kegyetlen�l.
Harry az�rt rim�nkodott, hogy Trelawney v�gre feln�zze, hogy v�gre l�thassa a hang tulajdonos�t. De sajnos erre nem volt es�ly. A hang gazd�ja nem volt besz�lget�s kedv�ben.
- Mi�rt van az, hogy te mindig megl�tsz valamit, amit nem kellene? Milyen k�r, hogy r�j�tt�l �s senkinek sem mondhatod el. Milyen nagy k�r.
- Ne, k�ny�rg�m, ne tegye… esk�sz�m, nem sz�lok senkinek!
- Megbocs�ss, Trelawney, de nem b�zom magamat a v�letlenre. Crucio!
Trelawney �sszeesett, s �gy Harry csak a roxforti padl�t l�thatta, valamint a t�mad� fekete sz�n� csizm�j�t. Egy n� csizm�ja volt, �s egy n� besz�lt Trelawneyhez. Egy n�?
- Crucio!
A sz�rny nevetett, sz�rny� kacajjal �lvezte Trelawney k�nz�s�t. Majd Harry �jra a k�rh�zi szob�ban volt, s Trelawney ism�t kifejez�stelen arccal kuporgott el�tte. Szem�b�l egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n.
- Nos? – sietette Ron. – L�tt�l valamit?
- Voldemort visszat�rt.

- Mi van?!