Nos, előbb elkészültem az Utószóval, mint ígértem, remélem, nem haragszotok meg:)

A végéhez ért a történet, és én szeretném megköszönni Nektek, hogy egész nyáron át velem tartottatok, s együtt folytattuk Harry kalandjait. Hálás vagyok a kedves szavakért, és azért is, hogy már több, mint 800-an olvasták el a sztorit a Merengő Fanfiction oldalán, s hogy erre a portálra is szép számmal jártok olvasni. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy velem voltatok, és, hogy kitartottatok mellettem, Nélkületek nem sikerült volna befejeznem a Harry Potter és Voldemort hagyatéka című legelső ficemet. Nem szeretnék most neveket kiemelni, habár tudom, hogy jópáran megrdemelnétek, hogy kiírjalak titeket, hiszen sokan közületek szinte minden fejezetet véleményeztek. De nem szeretnék neveket kiemelni, hiszen az nagyon sokáig tartana.
Bízom abban, hogy nem okoztam csalódást senkinek sem, s hogy velem tartotok a következő kalandon is, hiszen még nincs vége a varázslók harcának, a folytatás címe: Harry Potter és a Sárkányosztag. Hogy miről fog szólni? Hamarosan megtudjátok, addig is, élvezzétek az Utószót, ami nem igazán egy fejezet, de én, hogy szép kerek legyen a Huszonötödik fejezet címet adtam neki.

Köszönöm szépen még egyszer Nektek!

Aurora Midnight
 

Már csak a körülöttük elnyúló tócsák emlékeztettek az éjjeli viharra, a hajnal első sugarai aranyfénnyel borították be a földön heverő férfi arcát. Ha most kinyitotta volna a szemét, akkor legalább harminc elgyötört, piszkos arcot látott volna maga felett, de erre képtelen volt. Kisvártatva egy alacsony, bordó köpenyt viselő nő tört utat magának a tömegben. Látszott rajta, hogy nehéz éjszaka áll mögötte, ezt mi sem bizonyíthatta volna jobban, mint az arcát borító vágások, és az, hogy szőke haja itt-ott kiszökött a kontyból. Látva a földön heverő férfit, megtorpant, aztán határozott léptekkel a feje mellé sétált, és letérdelt.
- Meghalt – nyögte a mellette térdelő vörös hajú nő kisírt szemekkel.
A szőke hajú nő a férfi arcához hajolt, és kitartóan figyelte a mellkasát, mintha várna valamire. Közelebb hajolt a férfi orrához, és ekkor olyan érzése támadt, mintha alig érezhető szellő simogatná az arcát. Vékony réssé húzta össze a szemét, s ekkor végre meglátta azt, amit keresett. Arcán megkönnyebbült mosoly jelent meg, s mindenki legnagyobb döbbenetére így szólt:
- Nem halt meg, de már csak alig él.
- Hogyan? – térdelt le hozzá egy vörös hajú férfi.
- Jól hallottad, Ron, ezt te is észrevehetted volna. – A nő hangjában örömmel vegyes szemrehányás csillant.
- Anne… igazad van, de annyira megijedtem… - hebegte Ron.
- Erre most nincs időnk, azonnal orvoshoz kell vinni. – Anne megragadta Harry karját. – Hazaviszem, ti pedig gyertek utánam. Ron, szerezz egy megbízható orvost, olyat, aki nem a minisztériumnak dolgozik.
- A Roxfortból nem lehet hopponálni – szólalt meg Hermione lemondóan.
- Már lehet – jelentette ki Anne és Harry testével együtt köddé vált.
- Mi? De hogyan?
- Nem mindegy?! – förmedt rá Ron. – Vidd haza a gyerekeket, én keresek egy orvost.
 

A Potter ház nem volt üres, amikor Anne odaért. Már várt rájuk egy vendég, egy idős férfi képében, aki a nappaliban ült, és szivarozott. Még ülő helyében is látszott rajta, hogy milyen magas, zöld ingén pedig kidomborodtak az izmai. Az arca bal oldalán egy vékony heg futott fel egészen a szemöldökéig. Amikor meglátta Anne-t és Harryt, zavartalanul pöfékelt tovább.
- Mr. Order? – döbbent meg Anne. – Ön mit keres itt?
- Már egy ideje vártam rátok, hallottam, hogy mi történt a Roxfortban – magyarázta a férfi reszelős hangon. – Ahogy elnézlek titeket, valóban nemcsak azért küldték haza a diákokat, mert felbukkant a lethifold. Egy lethifold nem használ izzó vasat, sem kínzó átkot.
- Uram, csapdába csalták – mondta Anne, miközben hátraszegte Harry fejét a szőnyegen. – Csoda, hogy még él.
- Nem őt bíztam volna meg az Auror Főparancsnokság vezetésével, ha belehalna egy kis kínzásba. Odafent várja már egy orvos. – A férfi Harryre mutatott az ujjával, mire Harry emelkedni kezdett, s felrepült az emeletre.
 

Eközben Ginnyék és a többi auror is megérkeztek.
- Ki ez az alak? – kérdezte Ginny. – Hol van Harry?
- Ő itt Mr. Order, Ginny, ő a Wizengamot főmágusa…
- Ex-főmágusa – javította ki teljes lelki nyugalommal Mr.Order, aztán kezet csókolt Ginnynek. – Rufus Order, auror.
- Menesztették magát? – hüledezett Anne.
- Nem, felmondtam. Megkeresett egy igen csinos nő, és finoman célzott arra, hogy jobb lenne, ha valaki más állna a Wizengamot élén, s egy jó vezető tudja, hogy mikor kell félreállnia. Eszem ágában sem volt megvárni, amíg rám küldi a minisztériumot, úgy gondoltam, hogy talán hasznosabb, ha szabadlábon vagyok, s nem egy azkabani cellában raboskodom.
- Ez engem cseppet sem érdekel! – csattant fel Ginny. – Hol van a férjem?!
- Már kezelésbe vette odafent egy kitűnő orvos.
Ginny sebes léptekkel elindult felfelé, nyomában a gyerekekkel.
- Én a maga helyében nem zavarnám, Dr. Poison utálja, ha akadályozzák a munkájában.
- Dr. Poison? Ez meg milyen név?!
- Ő a legjobb a szakmájában. – Mr. Order elnyomta a szivart a hamutálcában. – Amúgy pedig gyönyörű gyerekeik vannak.
Ginny büszkén kihúzta magát, a férfi pedig Jameshez lépett.
- Te bizonyára James vagy, ugye? Harrynek meggyűlt a baja veled, forrófejű és hajthatatlan, ez igen. Te csak Albus lehetsz, a megbízható, szorgalmas Albus, szükség is van a szorgalomra. – Mr. Order szeme megállapodott Lilyn, aki indulatosan tett egy lépést a lépcső felé. – Te pedig Lily vagy, a makacs kis Lily, akiben egy igazi oroszlán szíve dobog.
- Maga meg miféle zagyvaságokat hord itt össze-vissza?! – Ginny teljesen elvesztette a türelmét.
- Mondja, kedves Ginevra, mi a legsötétebb rémálma?
- Tessék? – hőkölt hátra Ginny.
- Jól hallotta.
- Hát… - Ginny elgondolkodott, aztán hirtelen észbe kapott: - Hagyjon a baromságaival! Mit akar?
- Képzeljék el mindannyian – itt Mr. Order körbehordozta vizenyős tekintetét a házban tartózkodókon. – a legrosszabb rémálmukat, a legtitkosabb félelmüket, s ezt emeljék a köbre.
- Utálok számolni – jegyezte meg szemtelenül James.
Mr. Order elnéző mosollyal a fiúra nézett, aztán folytatta:
- Emeljék a köbre a legszörnyűbb rémálmukat. Megvan? Remek, akkor készüljenek fel arra, hogy mindez valóra fog válni, mivel Miss Watkins, vagyis inkább Miss Denem, kezébe olyan hatalom került, amilyennel még soha senki sem rendelkezett. Itt nemcsak a Mágiaügyi Minisztériumra gondolok, hanem valami egészen másra is.
- Ezt hogy érti, uram? – kérdezte Anne rosszat sejtve.
- Hallottak már a Holtak völgyéről?
- A Holtak völgye híd a túlvilág és a mi világunk között – felelte csendesen Albus. – Olvastam róla egy könyvben, de ez csak legenda.
- A legendák köztünk élnek – felelte Mr. Order sejtelmesen. – Ha valakinek sikerülne eljutni a Holtak völgyébe és megnyitni a kaput, akkor szörnyű nagy veszély leselkedne ránk. Halottakkal harcolni olyan, mintha szélmalomharcot vívnánk. Az az ember, aki megcsúfolja a Holtak völgyét, az a Halált hívja ki párbajra.
- Ez nem szó szerinti párbaj, ugye? – kérdezte James.
A férfi mit sem törődve a fiú kérdésével, folytatta:
- Fene nagy elszántság és debilitás kell ahhoz, hogy valaki a Halállal szálljon ringbe, s mint tudjuk, hőn szeretett Anabellánkban mindez megvan.
- Azt akarja mondani, hogy?
- Igen, ő eljutott a Holtak völgyébe, és elhozott valamit, ami a Halál tulajdona.
- Miért nem lepődök meg? – tette csípőre a kezét Ginny. – Úgy tűnik, hogy ez a lotyó nemcsak nős férfiakat lop, hanem mást is. Tiszta kleptomániás.
- Pont, mint az apja, Lord Voldemort, de ennyire messze még ő sem merészkedett. Sötét idők várnak ránk, sokkal sötétebbek, mint azt bárki is gondolta volna, s nekünk készen kell állnunk. Fel kell készülnünk mindenre.
- De hogyan? Kevesen vagyunk, és ha tényleg olyan erős?
- Bizalmunkat és reményeinket ezúttal olyanokba kell vetnünk, akiknek még nincs mit veszíteniük. – A férfi ismét Harry gyerekei felé fordult. – Rajtatok a világ szeme, készen álltok harcba kelni a nagybetűs gonosszal?

Ginny egy pillanat alatt a férfi és a gyerekek között termett.
- Maga teljesen megőrült! A gyerekeim nem lesznek csalik!
- Nem is csalinak szánom őket, hanem harcosoknak. Harry egy ideig még használhatatlan lesz, és örülhetünk, ha túléli, a többiekre pedig itt van szükség, hogy visszatartsák a pestist addig, amíg lehet. Így nincs más esélyünk, mint életünket három fiatal kezébe helyezni.
- Egy percig sem bírnák, ők nem aurorok!
- Pontosítok: még nem.
A szobában tartózkodók értetlenül egymásra néztek, nem értettek, hogy mire megy ki a játék, Ginny pedig anyatigrisként szállt harcba Rufusszal, azért, hogy lebeszélje eszement tervéről. De a férfi már döntött, s nem az a fajta volt, aki hagyja, hogy beleszóljanak a terveibe. Albus a testvéreire nézett, akik éppúgy meg voltak szeppenve, mint őt. Mit tehetnének ők a világ megmentéséért? Esélyük sincs Anabellával szemben. Nem tudnak semmit sem, pár alapszintű varázslaton kívül…
- Tudom, hogy most nagyon féltek, azt hiszitek, hogy ez a vénember bizonyosan megőrült.
- Azonnal hagyja el a házamat – mutatott az ajtó felé Ginny.
Mr. Order színpadiasan elindult a bejárati ajtó felé, majd a fal mellől visszafordult:
- Egy hét múlva visszajövök értetek.
- Maga csak nem jön senkiért sem! A gyerekeimet felejtse el, én ebbe nem egyezek bele.

A férfi elnéző mosollyal a nőre emelete halványkék, vizenyős tekintetét, aztán James felé bökött fekete kesztyűs kezével:
- Ő már nagykorú, ha jól sejtem, már nincs szüksége a maga beleegyezésére, ami pedig a többieket illeti, az apjuk engedélyt adott a kiképzésre.
- Miről hablatyol itt?
- Harry Potter, a gyerekek édesapja írásos engedélyt adott nekem arra, hogy rendelkezzem a gyerekeivel, s a Varázslótörvények hetes paragrafusának értelmében, a családfenntartó, az édesapa szava szent.
- Harry erre nem adhatott engedélyt – motyogta megsemmisülten Ginny. – Harry soha…
- De igen, igaz egy kicsit furcsán jókedvű állapotban találtam egyik este a Szárnyas Vadkanban, de azért aláírta, tanúim is vannak rá, Aberfoth Dumbledore és Rubeus Hagrid, van még mondanivalója?
Ginny őrült módjára püfölni kezdte a férfi mellkasát, aki először jót mulatott a jeleneten, de egy pálcasuhintással a kanapéra lökte a nőt.
- Maga szemét disznó, kihasználta, hogy Harry részeg! – fújta Ginny vörös fejjel.
- Ha részeg lett volna, akkor az engedélyem most semmis lenne, hiszen nem volt beszámítható állapotban, de Mr. Potter nem volt részeg… - magyarázta a férfi sejtelmesen. – legalábbis nem teljesen. Akkor egy hét múlva!

Ginny felpattant, és viharosan a gyerekekhez rohant.
- Nem engedem, hogy valami vén bolond ártson nektek, felőlem aztán magától az atyaúristentől is lehet engedélye.

- Anya, ez a pasi nem tűnt olyannak, aki a levegőbe beszél – ölelte át az anyját James. – Vissza fog jönni értünk.
A nő szája remegni kezdett a dühtől, aztán magához vonta a gyerekeit. Rufus Order nyilvánvalóan megőrült, s ő nem fogja egy őrült kezébe adni a gyerekeit, fenyegessen akármilyen veszély.