Ez a fejezet egy kicsit szomork�s hangv�tel�re siker�lt, de h�t ilyen is kell. 

Rufus Order csak hajnalban t�rt vissza abba a fah�zba, ahol Jamest, Albust �s Lilyt hagyta. Am�g t�vol volt a gyerekek �vatosan k�r�ln�ztek a h�zban, amely egy nappalib�l �s egy konyh�b�l �llt. A h�z egy erd� k�zep�n helyezkedett el, t�vol a k�lvil�gt�l, t�vol mindent�l, amit valaha ismertek.
- Szerintetek mi�rt hozott minket ebbe a lyukba? – tette fel azt a k�rd�st, amely mindannyiuk fej�ben megfogalmaz�dott, James.
Albus, aki a p�tt�m nappaliban elhelyezett s�mlin �lt, megvonta a v�ll�t. Eddig valamelyest tiszt�n l�tott mindent, de ezen az �jjelen v�gk�pp �sszezavarodott. Alig v�rta, hogy a m�gus visszat�rjen, s � k�rd�re vonhassa.
- Nem arr�l volt sz�, hogy visszamegy�nk a kast�lyba? – folytatta James. – Ez, ak�rhogy is n�zem, minden csak nem a kast�ly.
- Zseni�lis meg�llap�t�s, Einstein – f�rmedt r� Lily a konyhaasztal mell�l, amely fal�bai m�r rothad�snak indultak.
- Neked meg mi bajod van? – �rtetlenkedett James.
Lily szemei egy pillanat alatt megteltek k�nnyekkel.
- Haza akarok menni az any�nkhoz.
Albus felkelt a s�mlir�l, a h�g�hoz l�pett, �s �t�lelte.
- Nyugodj meg, Lily, minden rendben lesz. Nem tudom, hogy mi�rt nem hazavitt minket, de biztosan j� oka volt erre a l�p�sre.
- Szerintem ennek az embernek vaj van a f�le m�g�tt – �llap�totta meg James, mik�zben belegabalyodott egy p�kh�l�ba. – F�j! De ut�lom a p�kh�l�kat…
- Hogy �rted azt, hogy vaj van a f�le m�g�tt? – n�zett r� k�nnyes szemmel Lily.
- Arr�l volt sz�, hogy hazamegy�nk �s boldogan �l�nk, am�g meg nem halunk, erre idehoz minket Merlin h�ta m�g�, �s magyar�zat n�lk�l elt�nik.
- Mire akarsz kilyukadni? – vonta fel a szem�ld�k�t Albus.
- Semmi k�l�n�sre, csak rem�lem, hogy any��knak semmi bajuk.
- Tess�k?! – Lily sz�ja megremegett.
- Tudjuk, hogy sz�ks�ge van r�nk, igaz? – James a h�ta m�g�tt �sszekulcsolta a kez�t, s elkezdett fel-al� j�rk�lni. – Nos, ha a temet�s�nk k�rny�k�n t�rt�nt volna valami kis galiba a csal�ddal, akkor mi biztosan azonnal haza akarn�nk menni. �gy a szer�ny v�lem�nyem az, hogy az �reg az�rt nem vitt minket haza, mert t�rt�nt valami, �s nem akarja, hogy kisz�lljunk a bulib�l.
- Azt val�ban nem akarom – csend�lt Rufus Order hangja a h�ta m�g�tt. A f�rfi az ajt�ban �llt, s a kez�ben egy barna zacsk�t szorongatott. – Mindazon�ltal kik�rem magamnak a felt�telez�st, miszerint sum�k m�d�n eltitkoln�k el�ttetek valamit.
- Akkor mi�rt hozott ide? – fakadt ki Lily. – Azt mondta, hogy hazamehet�nk! Azt mondta, hogy a temet�s ut�n �jra egy�tt lesz�nk a csal�dunkkal! Azt mondta, hogy nem kell sokat szenvedni�k.
- Nem is szenvednek m�r.
- M�r? Ez meg mit jelent? – fordult szembe vele James.
- M�r ott van vel�k h�rom emberem a ti b�r�t�kben. Jobbnak l�ttam a Sz�zf�l� – f�zet alkalmaz�s�t, mint azt, hogy a csal�dotok idegronccs� v�ljon az aggodalomt�l, hogy mi lehet veletek. Hossz� �tra indulunk, hossz� �s rendk�v�l vesz�lyes �tra.
- Azt akarja mondani, hogy h�rom auror j�tssza otthon a szerep�nket?
- Igen, kedves Albus, h�rom auror felvette a k�ls�t�ket, s �n �tmentettem nekik egy bonyolult var�zslattal az �sszes eml�keteket.
- Az �sszeset? – sand�tott r� James.
A f�rfi b�lintott.
- Ezt nem mondhatja komolyan! Semmi k�ze idegeneknek a mag�n�letemhez! – kelt ki mag�b�l James idegesen. – Ez nagyon g�z! Ebbe �n nem egyeztem bele! Azt akarja mondani, hogy tot�l vad idegenek l�tj�k a randijaimat?!

Lily, hossz� id� �ta el�sz�r, v�gre elmosolyodott. Igaz�n komikusnak tal�lta, hogy a nagy n�fal� b�tyja zavarba j�n att�l, hogy valaki esetleg r�szese lehet a bar�tn�ivel �t�lt meghitt pillanatainak.
- Mit�l f�lsz? Hogy megtudj�k, hogy h�ny bar�tn�d volt? – nevetett.
- Nekem ny�lt a k�nyv az �letem, mindenki tudja, hogy sok csajom volt, de vajon neked nincsenek titkaid? – v�gott vissza James.
- Mire c�lzol?
- H�t nem tudom, hogy a dr�gal�tos Malfoyoddal meddig jutottatok el…
Lily arc�ra fagyott a mosoly. Erre eddig m�g nem is gondolt.
- Ne! Nem akarom, hogy m�s l�ssa a tal�lkoz�inkat! – fakadt ki � is. – Azonnal t�r�lje a mem�ri�jukat!
Rufus kimondottan �lvezte a gyerekek felh�borod�s�t. Albusra n�zett, aki csendesen b�multa a cip�je orr�t. Neki azonnal esz�be jutott minden egyes perc, amit Emilyvel t�lt�tt. Nem zavarta, hogy valaki megl�thatja a tal�lkoz�ikat, egyed�l az keser�tette el, hogy minden hazugs�g volt. A l�ny �tverte, kihaszn�lta. Szerelmet �g�rt, de f�jdalmat adott.
- Te csak hallgatsz itt, mint a s�lt hal?! – b�kte oldalba Lily. – T�ged nem zavar, hogy valaki megl�tja a randev�idat Emilyvel?
- Engem hidegen hagy. Maximum annyit l�that az illet�, hogy mekkora egy marha vagyok – felelte Albus keser� mosollyal.
- �n akkor is ragaszkodom ahhoz, hogy csin�lja vissza! – toporz�kolt a l�ny.
- Na, mi van h�gocsk�m? Tal�n van valami takargatnival�d? – heccelte James hahot�z�s k�zben. – Rem�lem, hogy az a mocsok nem vette el az �rtatlans�godat, mert tutira kiny�rom.
- Jaj, maradj m�r! – intette le Lily v�r�sen, nem akarta a szexu�lis �let�t Rufus Order el�tt megvitatni. – A te eml�keidben pik�nsabb k�pek vannak, mint az eny�mben.
- Az lehet, de engem nem zavar, ha megl�tj�k.
- Nem? Az el�bb m�g zavart…
- Az azel�tt volt, hogy r�j�ttem volna, hogy jobb is, ha l�tj�k, legal�bb a hasonm�som megtudja, hogy mekkora Casanova vagyok! �gy tal�n hitelesebben tudja majd j�tszani a szerepemet.
Lily csak t�togni tudott b�tyja kijelent�se ut�n. Egyik fi�r�l a m�sikra n�zett, s nem akarta elhinni, hogy a testv�rei ilyen egyszer�en kiteregetn�k a mag�n�let�ket. � nem akarta, hogy b�rki is az eml�keiben turk�ljon, holott semmi sz�gyellnival� nem t�rt�nt k�zte �s Scorpius k�z�tt. A fi� mindig tisztelettud� volt vele szemben, �s �gy b�nt vele, mint egy hercegn�vel. Sosem er�ltetett r� semmit sem.
- Akkor is t�r�lje ki az eml�keiket! – er�sk�d�tt Lily.
- Sajn�lom, Miss Potter, de ez lehetetlen – v�laszolta a f�rfi. – Most pedig indulnunk kellene.
Lily folytatta volna a f�rfi gy�zk�d�s�t, de Albus megel�zte:
- Hov� megy�nk, uram?
- Egy nagyon t�voli helyre, Kair�ba.
- Kairo? – k�pedtek el a gyerekek.
- Igen, ott fog lesz�llni a rep�l�g�p�nk, s Kair�b�l a sivatagba foglak vinni titeket.
- Rep�l�g�p? – fintorgott James. – Nem vagyunk mi muglik!
- Ez igaz, de muglim�dra fogtok utazni, mivel �gy biztons�gosabb. A miniszt�rium minden var�zs - utaz�eszk�zt figyeltet. M�r csak a mugli m�dok megb�zhat�ak – magyar�zta a f�rfi, mik�zben az asztalra bor�totta a szatyor tartalm�t. – Tess�k, �lt�zzetek �t, gondolom, nem a halotti d�sztal�rban akartak utazni.
Albus felvett az asztalr�l egy k�k p�l�t �s egy farmert, valamint egy tornacip�t is, s nekil�tott az �lt�zk�d�snek.

- Nekem nem �ll j�l a piros – jelentette ki Lily, a piros bl�zra b�kve.
- Tal�n tetszeni akar valakinek? – tudakolta a m�gus.
James r�h�gve kapta mag�ra a fekete inget, s sz�vb�l �r�lt, hogy neki �s Albusnak szinte lehetetlen olyan ruh�t adni, amit ne venn�nek fel. Lily m�rgesen hozz�v�gta a fekete farmernadr�got, amely m�g a fi�ra v�rt.
Amikor v�gre �t�lt�ztek, Rufus egy �veget ny�jtott �t Albusnak.
- Mosakodjatok meg, ha j�l eml�kszem, akkor itt nincsen f�rd�szoba.
- F�rd�szoba? M�g egy pottyant�s v�c� sincs! – h�borgott James.
- Nos, val�ban, ez egy nagyon r�gi h�z, de legal�bb elhagyatott.
- Uram, mi�rt megy�nk a Szahar�ba? – k�rdezte Albus, �t egyed�l a r�juk v�r� megpr�b�ltat�sok �rdekelt�k, nem akadt fent olyan apr� dolgokon, mint a v�c� hi�nya.
- Tal�lkozni fogtok egy r�gi kedves bar�tommal, aki megkezdi a kik�pz�seteket.
- A kik�pz�s�nket?
- Igen, kedves James, hiszen m�r egyszer megbesz�lt�k ezt.
- Jaja, eml�kszem �m, csak…
- Ott fog hagyni minket?
- Vissza kell t�rnem Angli�ba, hogy megszervezzem az ellen�ll�st. Anabella Watkins hadsereget szervez, le akarja ig�zni az eg�sz vil�got. Nem szabad engedn�nk, hogy kijusson az orsz�gb�l. Fel kell tart�ztatnunk addig, ameddig nem j�n el az ideje a ny�lt �sszecsap�snak, a v�gs� �tk�zetnek.
James megvakarta k�cos �st�k�t. Nem igaz�n tetszett neki ez a h�bor�s hangulat.
- Maga szerint elker�lhetetlen egy csata?
- K�ts�gk�v�l fel kell vonultatnunk csapatainkat ellene, de csak akkor szabad ezt megtenn�nk, ha elj�tt az ideje, ha megfosztjuk erej�nek forr�s�t�l.
- Erej�nek forr�s�t�l… – �zlelgette a szavakat James. – �s mi az erej�nek forr�sa?
- M�g nem j�tt el az ideje annak, hogy ezt megosszam veletek. Majd, ha k�szen �lltok, a kik�pz�setek v�g�n elmondok mindent.
- Mi�rt nem mondja el most? – Lily hangja izgatott volt.
- Mert m�g sok r�szletet hom�ly fed, el�bb meg kell vil�gosodnom magamnak is. De most el�g a besz�db�l, indulnunk kell. K�szen �lltok egy eml�kezetes kalandra?
- Igen – hangzott az egybef�gg� k�rus.

***

- Annyira �r�l�k, hogy magadhoz t�rt�l! – borult Lily az apja nyak�ba.
Reggel nyolc �ra volt, s Harry imm�r k�pes volt arra, – seg�ts�ggel b�r – hogy fel�lj�n. Hat�rtalanul boldognak �rezte mag�t, ami�rt a gyerekei itt �lltak k�r�l�tte, s minden erej�vel azon volt, hogy elfelejtse azt a r�m�lm�t, amelyben a feles�ge azt mondta neki, hogy a gyermekeiket meg�lt�k. Nyilv�n csak a k�bas�g k�nyszerk�pzeteit l�tta.
- �n is nagyon �r�l�k, hogy �jra l�thatlak titeket.
- Azt�n hamar szedd �m �ssze magad! – kacsintott r� James azzal a lazas�ggal, amely a fi� v�djegye volt.
Harry Jamesre pillantott, s arra gondolt, hogy a fi� nyilv�n nagyon szenvedhetett az �llapota miatt, ha k�pes ilyen egyszer�en, ilyen kedvesen fogadni �t, azok ut�n, ami kettej�k k�z�tt t�rt�nt.
- Ezek szerint megbocs�tott�l nekem?
- H�t persze, fater, nem haragudhatok r�d eg�sz �letemben. Megb�ntettek kamatostul.
Harry arca elkomorult, a fia utols� mondata esz�be jutatta a roxforti kamr�ban t�rt�nteket. Ism�t maga el�tt l�tta Anabella k�nz�kamr�j�t, s zsigereiben �rezte a k�nz� f�jdalmat, amit a n� okozott neki. Maga el�tt l�tta Anabella k�r�rvend� arc�t, mik�zben gy�t�rte �t a k�asztalon. Valahol a sz�ve k�rny�k�n sz�r� f�jdalmat �rzett, � t�nyleg beleszeretett Anabell�ba, de kider�lt, hogy minden csak csal�s �s �m�t�s volt. A n� mesterked�seinek k�sz�nhet�en csaknem elvesztette a gyerekeit, s elvesz�tette a feles�g�t. Mert Ginny biztosan nem bocs�t meg neki, s � nem is fog k�ny�r�gni a n�nek, hogy kezdj�k �jra, hiszen tudta, hogy arra, amit tett, nincs bocs�nat, s tudv�n, hogy Ginny var�zslat hat�sa alatt �llt, m�g azzal sem �rvelhet, hogy a n� is hib�s. Mert voltak�ppen nem az, egyed�l � tehet� felel�ss� a t�rt�ntek�rt, hiszen neki, mint aurornak, �szre kellett volna vennie a b�b�jt. De nem vette �szre, meg se pr�b�lta �szrevenni. Egyszer�bb volt Anabella cs�b�t� karjaiba futni, s ott vigasztal�dni.
- Valami baj van, Harry? – simogatta meg a fej�t Ginny. – Elgondolkodt�l?
- Meg sem �rdemlem, hogy itt legyetek velem – bukott ki Harryb�l. – Azok ut�n, amit tettem.
- Mindannyian beleest�nk Anabella csapd�j�ba – sz�lalt meg Albus. – �n m�r csak tudom.
Harry a fi�ra n�zett, s ekkor jutott csak esz�be, hogy Albus is mennyire szenvedhet, hiszen kider�lt, hogy a l�ny, akit szeret, egy �rul�. Sz�vb�l sajn�lta a fi�t, s nem tudta, hogy mivel is vigasztalhatn� meg.
- Albusnak igaza van, az a cafka mindent remek�l eltervezett – mondta Ginny. – A legfontosabb most az, hogy a gy�gyul�sra koncentr�lj. Dr. Poison azt mondta, hogy csak akkor gy�gyulsz meg, ha minden er�ddel arra �sszpontos�tasz.
- Hidd el, �n is min�l el�bb ki szeretn�k sz�llni ebb�l az �gyb�l. Ami azt illeti, ak�r s�t�lhatn�k is egy kicsit m�r, nem? Ennyi fekv�s ut�n…
- Biztos, hogy j�l �rzed magad, apa? – r�ncolta a homlok�t Lily agg�dva. – El�g er�s vagy hozz�?
- Igen, s�t, sz�ks�g�t �rzem egy kis mozg�snak – b�lintott Harry, s f�lrehajtotta a takar�t a l�b�r�l.
- Seg�tek. – Ginny Harry h�na al� ny�lt, hogy a f�rfi r�t�maszkodhasson.
Harry h�l�s tekintettel n�zett a feles�g�re, �m amikor megpr�b�lt fel�llni, a l�ba nem engedelmeskedett neki. Ami azt illeti, nem is �rezte a l�bait. Ism�t pr�b�t tett a l�bai megmozd�t�s�ra, de azok nem engedelmeskedtek neki.
- Valami baj van, Harry?
- Nem tudok fel�llni – ny�gte Harry.
- Hogyhogy nem tudsz fel�llni? – d�bbent meg a n�.
- �gyhogy nem tudok! – �v�lt�tte Harry teljesen kikelve mag�b�l. �rezte a lelke m�ly�b�l kit�rni k�sz�l� vihar el�szeleit.
- J�zusom – h�k�lt h�tra Ginny.
- Nem mozdul a l�bam. – Harry hangja rekedtt� v�lt, eg�sz test�ben remegett. – Nem �rzem a l�bam… NEM �RZEM!
A gyerekek egym�sra n�ztek, azt�n James az ajt�hoz rohant.
- Sz�l�k a dokinak – jelentette ki, majd elt�nt.
- Nyugodj meg, dr�g�m – �lelte �t Harryt Ginny. – Biztosan a sok f�jdalomcsillap�t�t�l van.
- NEM! – Harry hevesen megr�zta a fej�t. – Ez nem a gy�gyszerek hat�sa, hanem a k�nz�s�, �s az es�s�… leb�nultam.
- Ne mondj ilyet! – parancsolt r� k�ts�gbeesetten Ginny.
- Ez az igazs�g, biztosan �gy van. – Harry keser� mosollyal felhorkant. – Anabella egy �letre nyomor�kk� tett.
A n�v hallat�n s�t�t red�k jelentek meg Ginny arc�n. Elengedte a f�rj�t, s �gy sz�lt:
- Meg fogsz gy�gyulni. Biztosan van r� gy�gym�d, elv�gre is var�zsl�k vagyunk.
- Any�nak igaza van, apa – l�pett el�re Albus. – Minden rendben lesz, nyugodj meg.
- HOGY NYUGODHATN�K MEG?!  Meg�r�l�k ebben az �gyban! �r�kre az �gyhoz leszek k�tve! Egy emberi roncs lettem. – Harry hirtelen hangosan zokogni kezdett.
Ginny megragadta a f�rfi v�llait, �s er�sen megr�zta.
- Nem engedem meg, hogy �gy besz�lj magadr�l! Hallod? Megtiltom! Rendbe fogsz j�nni, hagyd abba ezt az �nsajn�latot azonnal!
Harry nem hallotta a n� szavait, vagy ha hallotta is, nem akarta tudom�sul venni.
- Szedd �ssze magad, Harry Potter, m�g sz�ks�g�nk van r�d. �rted?! Sz�ks�gem van r�d!
- Ugyan, menj m�r! – nevetett fel Harry. – Minek kellen�k neked �n? �n, aki megcsaltalak!
Ginny hal�nt�k�n az idegek megduzzadtak a m�regt�l.
- Majd �n eld�nt�m, hogy kellesz-e vagy sem, �rted?! Nem te fogod megmondani.
Szerencs�re meg�rkezett az orvos. Dr. Poison egy p�lcasuhint�ssal elk�b�totta a sokkos �llapotban l�v� Harryt, majd megvizsg�lta.
- Asszonyom – csukta be maga m�g�tt az ajt�t a doktor.
- Igen? – s�rgette Ginny.
- Mr. Potter gerince az es�s k�vetkezt�ben kett�t�rt. Ez nem �jdons�g, eddig is tudtuk, �sszeforrasztottam a csigoly�t, de ezek szerint nem volt teljesen sikeres beavatkoz�s.
- Ez mit jelent?
- Azt, Mrs. Potter, hogy a f�rje leb�nult.
Ginnynek meg kellett kapaszkodnia James karj�ban, nehogy �sszeessen a h�r hallat�n.
- De ugye ez nem v�gleges?
- Ink�bb v�gzetes.
- Tess�k?!
- Ha muglik lenn�nk, akkor �r�kre az �gyhoz lenne l�ncolva, de mivel nem vagyunk muglik, van megold�s. Meg kell m�ten�nk �jra, var�zseszk�z�kkel, de ez a m�t�t nagyon vesz�lyes, ak�r m�g hal�los kimenetel� is lehet. D�nts�k el, hogy v�llalj�k-e a kock�zatot. Holnap visszaj�v�k, addig kapnak id�t. – Dr. Poison egy csettint�ssel k�dd� v�lt, meg sem v�rva Ginny�k reakci�j�t, vagy azt, hogy esetleg k�rdezzenek t�le.
Ginny f�sultan a falnak t�masztotta a h�t�t, s arc�t a kez�be temetve zokogni kezdett.
- Ne s�rj, anya, biztos minden rendben lesz – vigasztalta Lily. – Apa er�s ember, biztosan t�l�li.
- �n m�r semmiben sem vagyok biztos, kisl�nyom. Nem tudom, hogy mi legyen.
- Szerintem ezt ap�nak kellene eld�ntenie – v�lekedett James.
- Szerintem meg nincs abban az �llapotban, hogy d�nts�n egy ilyen horderej� �gyben.
- Ez igaz, tes�. De mi m�gsem d�nthet�nk n�lk�le!
- Dr. Poison lenni kit�n� orvos – bukkant fel a h�tuk m�g�tt R�mer, a h�ziman�. – � vagyon rendk�v�l j� szakember.
- Nem hallottad, hogy az ap�nk meghalhat?! – mordult r� Albus.
- Ha �gyhoz lesz k�tve, akkor is meghal.
- Igaza van, a man�nak igaza van! – kapott a fej�hez Ginny. – Meg kell pr�b�lnunk, musz�j. Harry k�ptelen lenne nyomor�kk�nt �lni.
- �s ha nem siker�l? – aggodalmaskodott Lily.
- �sszess�g�be v�ve nincs vesz�tenival�juk. Egy olyan er�s, tett v�gy� ember, mint Mr. Potter k�ptelen lenne �gy �lni, hogy nem mehet oda, ahov� csak akarni. Belebolondulna.
- Igazad van, R�mer – b�lintott Ginny. – De az�rt Harryt is megk�rdem, ha m�r mag�hoz t�rt, �s ha besz�m�that� lesz.
- T�gy bel�t�sod szerint, anya.
- �gy teszek, James. – Ginny kinyitotta a Harry szob�j�ba vezet� ajt�t, s bel�pett rajta.
- Szeg�nyek, nem el�g az, ami eddig t�rt�nt vel�k – sz�lalt meg Lily.
- Nincs unalmas �let�k, az m�r egyszer bizonyos – �rtett egyet vele Albus. – Rem�lem, hogy Harry Potter rendbe fog j�nni, sz�ks�g van r�.