Paradise City* - Harry Potter fanfics

Harry Potter Fanfictions

Cím: Fw.gp

Szerkesztő: AM

Fanfictionok száma? 3 regény

Az oldalon saját írású fanfictionokat olvashatsz. A fanficek témája egyelőre a Harry Potter sorozat. Eddig két hosszabb regényt írtam ebben a témában, alul meg is találod a hozzájuk vezető utat, s mind a két regényem nem várt sikert hozott mind itt, mind pedig a Merengő oldalán. Köszönöm szépen az olvasókat és a kritikákat! 

Emellett szívesen jelenítenék meg az oldalon mások által írt fanficeket, ehhez csak annyi kell, hogy küldd el nekem a sztorid 
az auroramidnight@indamail.hucímre!

 
 
 
Fanfiction

Huszonötödik fejezet: Leszámolás

2013.02.24. 19:17, am

Szerencsére most a hétvégén volt egy kis időm, így tudtam hozni a folytatást. Jó olvasást:)

Anabella Watkins elégedetten hagyta faképnél Dubble minisztert, s indult el Dante Steinhauser felé.

- Na, de Miss Watkins – szólt utána a miniszter.

- Később, Dubble – intette le a nő, s megbabonázva folytatta útját.

Dubble vetett egy flegma fintort a jövevényre, majd észrevette hőn imádott Elenáját, s kéjes vigyorba torzult az arca.

- Elena – tűnt fel hirtelen a lány mellett, aki a meglepetéstől majdnem felsikoltott. – Táncoljon velem.

Lily segélykérően pillantott bátyjaira.

- Elena velem táncol most – szólalt meg Albus enyhén remegő hangon.

- Andrés, szerintem foglalkozzon a feleségével. – Dubble hangja kemény volt, és ellentmondást nem tűrő. – Kedvesem, induljunk.

Lily belekarolt Dubble-be, majd segélykérő pillantások kíséretében visszament a táncparkettre.

- Akkor Lily nélkül szerezzük meg – jelentette ki James elszántan.

- Siessünk, amíg Mr. Order lefoglalja Anabellát.

- Remekül csinálja – biccentett a tánctér felé James, ahol már Anabella és az északi táncoltak.

- Menjünk.

- Várj, nem kellene megvárnunk, amíg hat a szer?

- James, Anabella el akarja innét vinni a jogart, nem várhatjuk meg, míg mindenki elalszik.

 

Mindeközben minden szem a házigazdára és partnerére esett, még sohasem láttak ilyen vonzó férfit. Hosszú, olajzöld talárjában olyan volt, mint egy isten, arisztokratikus gőgje mindenkit magával ragadott.

- Sejtettem, hogy eljössz, Dante – búgta Anabella.

- Miből voltál ilyen biztos ebben?

- Hasonlítunk.

- Hasonlítunk?

- Mind a ketten szeretjük a hatalmat.

- Tényleg szeretném a hatalmat?

- Egy sárkányt tartasz az udvarodban, még szép, hogy szereted a hatalmat. A mágia hatalom.

Dante nem szólt semmit, inkább egy hirtelen mozdulattal magához rántotta a nőt. Anabella szemében meglepettség csillant, nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy férfi irányít.

- És ha azt mondanám, hogy csupán kíváncsiságból jöttem el?

- És mire lennél kíváncsi?

- Rád. – Dante a nő szájára nézett, majd végighúzta rajta az ujját.

- Mindent tudsz rólam, amit tudnod kell – felelte a nő. – Téged a hatalomvágyad hozott ide.

- Lenne olyanom?

- Ismerem a történeted, Dante, Order mindent elmondott rólad. Tudom, hogy egy elit varázslóosztagnak voltál a tagja, az úgynevezett Sárkányosztagnak, de amikor azt feloszlatták, te nem akartál menni. Szomjaztad a vért és a harcot.

- Ó, igazán?

- Mind a ketten tudjuk, hogy a kormány buktatott meg titeket, túl veszélyesek voltatok, legyőzhetetlenek. Azt mondták, hogy tegyétek le a fegyvert, de te nem voltál hajlandó rá, s ekkor lépett közbe a mentorod, Rufus Order, a férfi, aki az osztagba hívott, aki felemelt a mocsokból, ő volt az, aki megálljt parancsolt neked. Száműzött északra, ahol szinte rabként kellett élned, visszafogták a hatalmad. Én tudom, hogy mit érzel.

- Tényleg? Szerintem fogalmad sincs róla – szaladt ki Dante száján, de látva a nő elsötétülő arcát, gyorsan hozzátette: - Senki sem tudhatja, hogy milyen érzés, ha bezárnak, ha tehetetlenné tesznek.

- Engem is mindig vissza akartak fogni – vallotta be Anabella csendesen. – Az apám tudta, hogy mire vagyok képes, azt hiszem, kicsit tartott tőlem, ezért kellett hosszú évtizedeken át messze lennem mindenkitől. Azt sem engedte, hogy a csatában segítsek neki. Ez volt a legnagyobb hiba, amelyet elkövetett.

Dante összeráncolt homlokkal hallgatta a nőt, aki merengve bámult a táncolók tömegébe, s közben egy pillanatig teljesen más volt. Olyan emberi. Dante szíve egy kicsit meg is esett rajta.

- Egyedül akart diadalt aratni, nem akarta, hogy vele tartsak. Most már tudom, már rájöttem, hogy milyen részegítő a hatalom íze. Ha egyszer megtapasztaltad, akkor sosem akarod megosztani mással. Még a tulajdon gyermekeddel sem.

- Azt hittem, az apád utódnak hagyott hátra – jegyezte meg halkan Dante.

- Valahol annak is, valakinek, aki beteljesíti a feladatot, ha ő nem tudná. De rájöttem, hogy csak nem akart osztozni velem, a tulajdon lányával. – Anabella szeme elhomályosult, majd látva a férfi szánakozó arckifejezését, azonnal erőt vett magán, és erőltetetten felnevetett: - De ez már a múlt, s nekünk előre kell néznünk, nem igaz? A lényeg az, hogy itt vagyunk mind a ketten, két különleges mágus, s egyesítjük a hatalmunkat. Én nem foglak megállítani, mellettem szabadjára engedheted minden erődet. Amit én ajánlok, az a szabadság, Dante.

- És a halottak? Ők nem szabadok.

- Mindannyian undorító kis férgek voltak életükben – hadarta indulatosan Anabella. – Most az én rabszolgáim.

- Sosem engeded őket tovább, igaz?

- Soha. De erre magadtól is rájöhettél volna. Szerinted miért akarom veled kiképeztetni őket?

- Hogy leigázd a világot.

- A világ nem elég, Dante, meg van a hatalmam ahhoz, hogy az egész univerzumot igába hajtsam.

- Ha kiképeztem az inferusokat, akkor már nem lesz rám szükséged.

- Csak nem félsz, hogy megöllek? Nem vagy olyan ijedős fajta, ne add elő.

- Semmi kedvem meghalni.

- Tégy arról, hogy szükségem legyen rád. – Anabella végighúzta mutatóujját a férfi legféltettebb testrészén. – Bevallom ezen a szép estén, hogy még sosem kívántam senkit úgy, ahogy téged.

- És minek köszönhető ez az érdemem?

- Nem tudom – csóválta a fejét Anabella. – De mi ketten nagy dolgokra lehetnénk képesek.

- Azt hittem, hogy csak te és én van, nincs olyan, hogy mi.

- Nem vagyok teljesen olyan, mint az apám. Ha tényleg olyan vagy, mint amilyennek képzellek, akkor lehet mi.

- Majd meglátjuk – mondta Dante. – Mi lenne, ha meginnánk egy italt?

- Rendben.

 

Amíg ők a parketten társalogtak, Albus és James feljutottak az első emeletre egy titkos átjárón keresztül.

- Tudod, James, örülök, hogy elcsórtad apától a Tekergők Térképét is.

- Nem csórtam el, csak kölcsönvettem – javította ki a bátyja, majd elővette a zsebéből a köpenyt. – Akkor váljunk láthatatlanná.

- Tedd vissza a köpenyt, James, nincs rá szükség.

- Mi? – lépett öccse mellé James, s ekkor furcsa látvány tárult a szeme elé: az őrvarázslók mind kábultan feküdtek a földön.

- Valaki megelőzött minket.

- Akkor rúgjuk seggbe, ha nem velünk van.

A két fiú beszáguldott Hisztis Myrtle mosdójába, ahol már valaki kinyitotta a kamra bejáratát. Albus és James egymásra néztek, majd leereszkedtek a kamrába. Odalent minden teljesen sötét volt.

- Lumos!

A fiúk hamar elérték azt a termet, amelyben valamikor az apjuk megküzdött a baziliszkusszal, s amelyben pár hónapja csaknem mindannyian meghaltak. A terem ugyanolyan volt, mint amikor utoljára látták, csak ezúttal a kínzóasztal fölött egy ezüstjogar lebegett, amely tetején egy halványkék kristály díszelgett. A jogart furcsa fehér köd vette körbe.

- Meg van – suttogta boldogan James, amikor tekintete kiszúrt egy fekete foltot a szoba másik végéből. Amikor odafordult, egy ismerős alakot vett észre: egy fekete árnyékot, amely alól fény szűrődött ki. – Valaki van alatta!

- Akkor segítsünk neki! Expecto patronum maxima! – Albus pálcájából hatalmas főnixmadár szökkent ki, s repült egyenesen a lethifold felé.

- Expecto patronum maxima! – James pálcáját semmi sem hagyta el.

- Ne csináld már, koncentrálj! – kiabálta Albus. – Mennie kell! Ennél bonyolultabb varázslatokat is megcsináltál már.

- Mindig is a mumusom volt ez a patrónus izé – dörmögte James, de közben egy boldog emlék után kezdett kutakodni az agyában. Meg is találta, de ezúttal nem a repülésórái közül választott, hanem arra gondolt, amikor a délután megérkeztek végre a családjukhoz, s átölelték egymást. Az apjára gondolt, és arra, hogy mennyire szereti őt. Ekkor a pálcából előjött egy büszke szarvas, s a főnix segítségére sietett.

- Sikerült! – örvendezett Albus.

- Mi ez? – vizslatta patrónusát James. – Egy antilop?

- Ez egy szarvas, te gügye! – csapott a homlokára Albus.

- Csak egy szarvas? – görbült le csalódottan James szája. – Valami menőbbre számítottam, mondjuk egy oroszlánra… vagy egy sárkányra!

- Örülj, hogy valami egyáltalán kijött a pálcádból – rótta meg Albus.

A bestia most a fiúk felé fordult, s Albus ekkor vette észre, hogy Jade küzdött a szörnyeteggel egy másik boszorkány segítségével.

- Jade! Mi a csudát keresel te itt? – kérdezte Albus dühösen. – Nem szabadna itt lenned.

A lány nem hallotta tisztán a fiú szavait a lethifold hörgésétől, így nem válaszolt, csak még erősebben koncentrált.

- Expecto patronum maxima forte! – kiabálta Albus. – Félek, hogy nem vagyunk elegen négyen hozzá.

A többiek megismételték Albus szavait, s a patrónusaik nagyobbak lettek. Hosszú perceken keresztül folyt a küzdelem, s világossá vált, hogy a fiúnak igaza volt: szükség volt még egy-két pálcára. A patrónusaik egyre halványabbak, míg az árny egyre hatalmasabb lett, mígnem végül teljesen elnyelte őket.

 

Mit sem sejtve testvérei haláltusájáról, Lily Mr. Dubble-lel táncolt, s már nagyon unta a férfi gusztustalan megjegyzéseit, s azt, hogy mindig hátrébb és hátrébb kellett húzódnia a varázsló tolakodó szájától. A táncuk alatt legalább százszor próbálta meg megcsókolni, de eddig sikerült minden próbálkozást hárítani.

- Olyan kis visszafogott vagy, szépséges Elenám, pedig nem sok mindenki részesül akkora kegyben, hogy a Mágiaügyi Minisztérium fejével szórakozhat.

- Nagy kegy – vetette oda Lily kicsit flegmábban, mint szerette volna.

- Ejnye, Elena, a végén még azt kell hinnem, hogy nem akarsz velem társalogni.

- De, nagyon is szeretnék, de nem sok mindent hallani, ekkora ricsajban.

- Akkor menjünk ki – ajánlotta a férfi, s meg sem várva a nő válaszát, kivezette azt a teremből.

Lily azt kívánta, bárcsak visszaszívhatná az utolsó mondatát, de már késő volt. Az udvar üresen tátongott, s ő itt volt ezzel a visszataszító férfival. Azon törte a fejét, hogy vajon Elena, a nő, akinek a bőrébe bújt, engedne-e a férfi tolakodásának. Végigmérte az alacsony, kövér urat, s rájött, hogy nincs nő e földön, aki ezzel a rondasággal szeretne lenni.

- Itt most nyugodtan beszélgethetünk – duruzsolta a fülébe a férfi. – Drága, Elena, most végre ki - ki színt vallhat.

- Színt vallhat? – értetlenkedett Lily.

- Én vágyom rád, amióta megláttalak, és te is biztosan így érzel. – A férfi magához rántotta a lányt, s kéjesen a száját nézte.

- Én ugyan nem! – lökte el magától a lány.

- Én vagyok a miniszter, nálam jobbat keresve sem találnál!

- Azt kötve hiszem! – tette csípőre a kezét a lány. – Maga gusztustalan dagadék!

- Mit mondtál? – vonta össze a szemöldökét a férfi.

Lily a szája elé kapta a kezét. Már megint előbb beszélt, mint gondolkodott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve James módszerét alkalmazta: elgáncsolta a férfit, majd elkezdett rohanni.

- Stupor! – dörrent a férfi átka, de idejében ugrott félre előre egy hóból készített kígyószobor mögé. – Ezért még megfizetsz, te kis ribanc!

Lily szíve hevesen vert, s egy jó átok után kutatott az elméjében.

- Én a világot kínáltam neked, s ez a hála?! Mit képzelsz, te amerikai ribanc? Magam mellé emelnélek, s te megtámadsz?! Bombarda!

Lilynek arrébb kellett kúsznia a kígyó mögül, mert az darabokra hullott.

- Carbunculus! – szórt gennyes keléseket a férfi arcára Lily. – Nem hittem volna, hogy még rondább lehetsz, de tévedtem!

- Megállj, te ribanc, erről tudni fog Anabella is! Eltapossuk az országotokat! A kezem elér! Diffindo!

A bűbáj elérte a lány karját, amelyen hosszú vágás jelent meg. Lily felordított fájdalmában, kezét a sebre tapasztotta, de tovább rohant a Tiltott Rengeteg felé. Dubble egy másodpercre sem hagyta abba a rontások küldését a menekülő lány után.

- Relaxo! – rikkantotta Lily, mire szikraeső hullott a férfira. Sikerült meglepni, s így a lány el tudott bújni az egyik fa mögé. A szíve majd kiugrott a helyéről, s ekkor felizzott a zsebében az érme, amit az apjuktól kaptak. – Jaj, ne, a fiúk!

Nagyon aggódott a testvéreiért, de nem tehetett jelen pillanatban semmit sem, mert Dubble üldözte. Már bánta, hogy nem volt engedelmesebb. Hátborzongató csend támadt, afféle vihar előtti csend. Lily nem bírta tovább, kilesett rejtekéből, s ekkor egy kéz ragadta meg a torkát. A lány felsikoltott, Dubble pedig kitépte a kezéből a pálcáját, s elhajította, majd a hóba nyomta a lányt.

- Vége a játéknak, kicsikém.

- Segítség! – üvöltötte Lily, hátha valamelyik auror meghallja, bár ebben erősen kételkedett, hiszen azok már mind Albusék segítségére siethettek Harry vezetésével.

- Azt hitted, hogy elbánhatsz velem? Velem, az ország második legnagyobb emberével? Pont te? Egy gyenge nő?

- Ő nem, de én igen – szólalt meg valaki a távolból. – Stupor!

Mire Dubble felemelhette volna a pálcáját, ájultan borult le a lányról. A megmentő Lilyhez sietett, s felsegítette.

- Jól van?

- Igen, köszönöm… ő a miniszter.

- Tudom, és? – förmedt rá a barna hajú férfi.

Lily végignézett rajta, s roppant rokonszenvesnek találta, nemcsak azért, mert megmentette, hanem, mert olyan érzése volt, mintha ismerné valahonnan.

- Maga is Order aurorjai közé tartozik? – tette fel a kérdést Lily, mire a férfi az egyik fához nyomta, szemében düh csillogott.

- Honnan tud maga Mr. Order aurorjairól?

- Ha közéjük tartozna, akkor tudnia kellene, hogy én is az vagyok – lihegte Lily.

- Ó, elnézést. – A férfi zavartan elengedte. – Azt hittem, hogy csak egy halálfalóféle, akit meg akart erőszakolni ez a féreg.

Lily arca megrázkódott, eszébe jutott az a roxmortsi kiruccanás, amikor egy vérfarkas tényleg kis híján megtette azt, amit Dubble jóformán el sem kezdhetett. Akkor Scorpius mentette meg. A fiú arca felrémlett előtte, s fásultan összefacsarodott a szíve, majd hirtelen a zsebében lévő érme ismét égetni kezdte.

- A bátyáim a kamrába mentek a jogarért, a többi auror elindult már segíteni nekik?

- Tessék? – értetlenkedett a férfi.

- Azt hiszem, bajban vannak, az aurorok ezt nem tudják?

- Nem tudom, nem hiszem, de…

- Segítenünk kell nekik! – Lily a pálcájáért futott, majd elindult a kastély felé. – Kérem, hívjon segítséget!

A férfi nem akarta magára hagyni a nőt, valahogy úgy érezte, hogy meg kell védenie, ezért a nyomába szegődött, s követte őt a kamráig.

- Bejutottak – állapította meg Lily a kábult őröket látván. – Miért van itt? Miért nem hív segítséget?

- Majd én segítek – nyögte a férfi, nem akarta itt hagyni a nőt a kamra bejáratánál.

Lily semmit sem szólt, csak beugrott a tátongó lyukba.

 

Pont időben érkeztek meg, ugyanis a szörny már csaknem bekebelezte őket. Már csak Albus és James aprócska patrónusai tartották távol a fiúktól.

- A lethifold – suttogta döbbenten Lily. – Expecto patronum maxima forte!

A férfi döbbenten nézte a lány pálcájából kiszálló patrónust. Pont ilyen patrónusa volt… nem, az nem lehet.

- Segítene? – nézett rá a lány.

- Expecto patronum! – A pálcából egy ezüstfarkas ugrott ki.

- Farkas? – nyögte Albus, majd elvigyorodott. – Scorpius Malfoy?

- Mi? Igen… miért? – tudakolta gyanakodva a férfi.

- Scorpius? – lihegte James. – Ne már!

- Valami bajod van? – fröcsögte Scorpius. – Expecto patronum!

- Tegye hozzá, hogy maxima forte – magyarázta Lily lelkesen. – Akkor erősebb lesz a patrónusa.

- Rendben – bólintott a fiú. – Expecto patronum maxinma forte!

A farkas valóban megnőtt, s a két patrónusnak sikerült lecsalogatni a bestiát a fiúkról. Albus felsegítette Jamest, majd egyszerre emelték fel a pálcáikat:

- EXPECTO PATRONUM MAXIMA FORTE!

- Jadét lenyelte ez a szörny, meg kell mentenünk! – ordította Albus.

- Megtudjuk még? – kérdezte James.

- Persze, olvastam róla, hogy két órán belül megmenthető az áldozat, mert még nem kebelezte be.

- Mentsük meg a sógornőmet! Expecto patronum maxima forte! – Lily pillangója újult erővel csapott le.

Scorpius megbabonázva figyelte a lány patrónusát, s szép emlékek jutottak az eszébe.

- Te meg mi a fenét vigyorogsz? – dörrent rá James verejtékezve. – Ennyire vicces, hogy a halálunkon vagyunk?

- Csak ismertem egy lányt, akinek pillangó volt a patrónusa. – Scorpius szeme elsötétült.

- Na, ne mondd, te tökkelütött mardekáros.

- Pont úgy beszélsz, mint… - kezdte Scorpius, de mielőtt kimondhatta volna, lemondóan megcsóválta a fejét. – Ti tudjátok, hogy ki vagyok, de én nem tudom, hogy igazából ti kik vagytok.

- Azt nem is kell megtudnod, Malfoy.

Lily csak most hallottam meg a fiú nevét, s azonnal a patrónusra pillantott. A farkasra, amelyet Scorpius szokott megidézni. Hát itt van velük a fiú valaki más képében, ami csakis azt jelentheti, hogy az ő oldalukon áll. Lily szívét átjárta az öröm, mire a pillangója még nagyobb lett, mint eddig volt. Scorpius tett egy lépést a lethifold felé, s hallotta amint a mögötte álló lány is ugyanezt teszi.

- Ne, maradj ott! – fordult felé, s ekkor a lélegzete is elállt. – Lily?

A lány kis híján orra bukott a hirtelen két számmal nagyobbá vált ruhájában. A Százfűlé hatása elmúlt, mindannyian visszaváltoztak.

- A francba! Lejárt az időnk – dohogta James.

- Ti éltek, vagy ez csak egy gonosz illúzió? – kérdezte Scorpius.

- Élünk, Scorp, majd mindent elmesélek – sietett a válasszal Albus. – Csak előbb gyűrjük le ezt az izét.

Scorpius Lily szemeibe nézett, s testét melegség öntötte el. Határtalanul boldog volt, legszívesebben üvöltött és sírt volna egyszerre az örömtől. Elméjét megrohanták az emlékek, az átélt közös pillanatok. Eközben a farkasan olyan hatalmassá vált, hogy a feje már a lányvécében lebegett, a lethifold pedig apróra zsugorodott össze, mígnem rázkódni kezdett.

- Most, egyszerre! – indítványozta Albus.

Négy pálca egyszerre szegeződött a lényre:

- Expecto patronum maxima forte!

A lethifold össze-vissza tekerőzött a levegőben, mígnem millió darabkára robbant szét. Az árnyék eltűnt, s helyette két boszorkány teste hevert a kamra padlóján. Albus azonnal Jadéhoz rohant, míg James a másik lányt vette a karjaiba. Scorpius pedig magához vonta Lilyt, s megsimogatta az arcát.

- Istenem, el sem hiszem, hogy élsz – vette szaggatottan a levegőt, majd beletúrt a lány hajába. – El sem tudod képzelni, hogy mit kellett átélnem a halálod miatt. Jaj, Lily, sose hagyj el többé.

- Nem én voltam az, aki először hátat fordított. – A lány szája keserű mosolyra húzódott. – Miután otthagytál a kamrában, nem is kerestél.

- Egy ideig valóban nem kerestelek, de ez csak azért volt, mert apámék elküldtek minket Írországba a rokonokhoz. Én nem akartam menni, de az apám kényszerített, aztán amikor visszajöttünk, én írtam neked, de a bagoly mindig visszahozta a leveleket… és aztán megtudtam, hogy meghaltatok.

- Én azt hittem, hogy csak átvertél, Scorp.

- Sosem ártanék neked, mindennél fontosabb vagy a számomra.

- Te is az vagy, Scorp. – Lily megragadta a fiú nyakát, és megcsókolta.

- Hé, ez lassan már tizennyolcas karika! – szólt rájuk James, majd finoman megrázta a karjában tartott boszorkányt. – Ébredjen fel, vége van.

Albus is szólongatta Jadét, de a lány meg sem mozdult.

- Jade, könyörgöm, ne hagyj itt! Ne menj el! Fel kell kelned… vissza kell térned hozzám.

- Ki lehet ez? – tűnődött James, miközben eltűrt egy hajtincset a nő arcából. Valami mágneses erővel vonzotta hozzá, egyszerűen képtelen volt levenni róla a szemét. Majd arra lett figyelmes, hogy a boszorkány vonásai megfiatalodnak, s a hajszíne is szőkévé változik át, kisvártatva egy ismerős testet tartott a karjaiban. – Morgan…

A lány neve hallatára Scorpius elengedte Lilyt, s a húga mellé térdelt.

- Morgan! – rázta meg a testét. – Mi a jó fenét csinálsz te itt? Minek jöttél ide nélkülem?

- Ezt én is szeretném tudni – köszörülte meg a torkát James. – Mit keres ő itt? És te mit keresel itt?

- Mr. Ordernek segítünk.

- Ahogy mi is.

Albus csak Jadéval törődött, kétségbeesetten ébresztgette a lányt, de az egyelőre nem reagált.

- Ne halj meg, könyörgöm! – húzta a mellkasához. – Szeretlek.

- Én is szeretlek, Albus – nyitotta ki a szemeit a lány, de Albus nem Jade szemeibe nézett bele, hanem valaki máséba. – Ez a túlvilág, igaz?

Albus döbbenten meredt a karjaiban fekvő Emilyre, aki teljesen legyengülve feküdt a karjaiban. Az arca elgyötört volt, de a szeme vidáman csillogott.

- Reméltem, hogy anyám nem csinált belőled is inferust… annyira örülök neki, hogy ép maradt a lelked.

Albus óvatosan letette a padlóra a lány fejét.

- Ez nem a másvilág, hanem a valóság.

- Hogyan? – kerekedtek el a lány szemei. – De te meghaltál…

- Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom. – Albus felállt, majd a többiekhez sétált, s Scorpius vállára tette a kezét. – Rendbe fog jönni Morgan, bízz bennem.

- Mindig is bíztam benned, testvérem. – Scorpius átölelte Albust.

- Ahogyan én is, csak azt nem értem, hogy ő mit keres itt?

- Emily is velünk van, Al, segíteni akar.

- Abból elég volt egyszer.

- Jah, Alnak igaza van, semmi szükségünk rá! – dünnyögte James, szeme előbb Emilyt fürkészte (aki időközben felült, s most hitetlenkedve nézett végig a testvéreken), majd visszatért Morganhez. Olyan békés volt, és olyan szép. Most végre a karjaiban tarthatta anélkül, hogy az pofon vágná.

- Mi lenne, ha adnánk neki egy kis vizet? – vetette fel Lily. – Odabent biztosan nagyon fülledt lehetett a levegő.

- Remek ötlet! – kapott a pálcájáért James. – Aquamenti!

Morgan arcát ellepte a hideg víz, amitől a lány azonnal magához tért, s köhécselni kezdett.

- Nem azt mondtam, hogy lődd képen, hanem, hogy itasd meg! – vágta tarkón a bátyát Lily.

- De legalább magához tért – vont vállat James. – Jól vagy, szépségem?

- Mi a… ki a fene volt ez? – törölgette a szemeit a lány. – Agyonütöm, az tuti!

- Jól vagy, Morgan? – kérdezte aggódva Scorpius.

- Te voltál ez, Scorp?

- Nem én, hanem ő – bökött Jamesre a fiú.

Morgan felnézett a fiú önelégült arcára, pupillái kitágultak a döbbenettől.

- Te…? – Morgan két kezét a fiú arcára tette. – Te élsz?

- Mindannyian élünk – mondta Albus.

- Hogyan? Én azt hittem… - Morgan szemei megteltek könnyekkel, majd James nyakába borult elérzékenyülve.

- Látod, engem még a halál sem győz le – viccelődött James, s megsimogatta a lány szőke hajzuhatagát.

Morgan testén végigfutott a hideg az érintéstől, s gyorsan eltolta magától a fiút.

- Oké, szóval mindannyian éltek és élünk, nagyszerű, akkor megszerezhetnénk végre azt az átokverte jogart?

- Persze, szerezzük meg, de ha kijutottunk innét, akkor számolunk – fenyegetőzött Scorpius. – Nem volt szó magánakcióról.

- Jól van, na.

A gyerekek elindultak a jogar felé.

- Szerintetek mi ez a burok körülötte?

- Valamiféle védőpajzs lehet – vélte Albus.

- Vagy csak egy olyan izé, ami az erdő körül volt tavaly. – James átnyúlt a burkon, de amint a keze megérintette a jogart, egy láthatatlan kéz kilökte onnan, egyenesen neki a hátuk mögött lévő falnak.

- Szép volt, te kis zseni – gúnyolódott Scorpius. – Azt hitted, hogy benyúlsz, és ennyi? Még mindig nem ismered Anabella Watkinst?

James válaszként nyelvet öltött a fiúra.

- Egyikőtök sem ismeri, de én igen – jelent meg mögöttük Emily. – Ezt a burkot csak ő oszlathatja fel, az ő szavára nyílik meg az út.

- Valahogy csak át lehet törni – bizalmatlankodott Albus.

- Igazat mondok – nézett a szemeibe Emily.

- Olyat is szoktál néha?

- Elég legyen! – állt közéjük Morgan. – Emily a barátnőm, és mindent megbánt már.

- Jobban is megválogathatnád a barátaidat – tápászkodott fel James.

- Megválogatom, ezért nem vagyok jóban veled – vetette oda a lány.

- Az előbb még az arcomat tapiztad – emlékeztette szemtelen mosollyal James.

- Nem voltam magamnál – fintorgott Morgan.

- Ha csak Anabella Watkins nyithatja ki, akkor semmit sem tehetünk? – terelte el a szót Scorpius.

- Talán valamit megpróbálhatunk – vetette fel Emily, miközben az egyik szekrényhez sétált, s kivett belőle egy tőrt.

- Minek az? – kérdezte Lily.

- A vér a legnagyobb hatalom – felelte Emily, majd belevágott a tenyerébe. A lány felszisszent, a vágásból pedig vér buggyant ki, amelyet a lány a kőasztalra csöpögtetett, majd a többiek számára érthetetlen nyelven így szólt: - Nyílj ki!

- Hátborzongató, az excsajod sziszeg, mint egy kígyó!

- Az összes Mardekár leszármazott párszaszájú. – Albus próbált úgy tenni, mintha az ő hátán nem futott volna végig a hideg.

A jogart védő burok eltűnt, Emily pedig magához vette a jogart.

- Már csak az a kérdés, hogy hogyan jutunk ki észrevétlenül?

- Ha mi átváltoztunk, akkor a többiek is! – kapott észhez Albus. – Valószínűleg kitört odafent a balhé.

- Akkor ennyi erővel arra is mehetünk – jegyezte meg James.

 

***

 

Anabella és Dante ismét a parketten táncoltak, ezúttal egy roppant szenvedélyes tangóra.

- Nem hittem volna, hogy ilyen pocsék táncos vagy, Dante – nevetett fel a nő.

- Harcos vagyok, nem táncoló balerina. – Dante hangjában sértettség csillant.

- No, nehogy nekem megsértődj – búgta Anabella engesztelő hangon. – Az élet fontosabb területein biztosan te vagy a legjobb.

- Fontosabb területeken? Mint például?

- Nem is tudom, mondjuk a csatamezőn, a kiképzéseiden, az ágyban. – Az utolsó szónál Anabella csábosan a férfi szájához érintette az alsó ajkát.

Dante lepillantott a nő ajkára, majd finoman beleharapott.

- Ha jó kislány leszel, akkor egyszer megtudod, hogy milyen egy északi az ágyban.

- Az a gond, hogy én nem tudom, hogy milyen jó kislánynak lenni. – Anabella ártatlan arcot vágott, miközben átölelte a férfi nyakát.

- Pedig jó lesz, ha megtanulod, szeretem, ha egy nő engedelmeskedik az urának.

- Ha tényleg te leszel az uram, Dante, akkor én nagyon is engedelmes leszek, de csak a hálószobában. – Anabella végighúzta a nyelvét a férfi nyakán, Dante vonásai megkeményedtek. – Na, talán nem tetszik?

- Jobban szeretek én kényeztetni – morogta a férfi rekedtes hangon.

- Biztosan a tenyereden hordod a szeretőidet.

- Csak azt, aki megérdemli – jelentette ki Dante.

- Én nagyon is megérdemlem, be is bizonyítom neked – mondta Anabella, s megcsókolta a férfit.

 

Ginny, aki Hermione mellett állt a szája elé kapta a kezét.

- Hogy ez milyen undorító! Mr. Order smárol azzal a lotyóval.

- Halkabban, Ginny! – fedte Hermione. – A végén még valaki meghall. Ez is a terv része, gondolom.

- Nem bírom ezt a férfit, de most nagyon sajnálom.

Ekkor ért melléjük egy japán férfi, paprikavörös arccal.

- Áh, Harry, egész este kerestelek.

- Mi a fenét csinál ez? – gurult még nagyobb dühbe Harry.

- Ki? – kérdezte Ginny, majd követve férje pillantását rájött, hogy kiről beszél. – Csak nem vagy féltékeny?

- Ki? Én?!

- Te, hiszen a te kis szeretőddel smárolnak! – csattant fel Ginny.

- Ő nem a szeretőm, te ostoba! Merlinre! Ti mind ostobák vagytok! Elrontjátok az egész akciót!

- Hogy, mi?! – tette csípőre a kezét Ginny.

Ebben a percben Dante zsebében felizzott egy apró aranyérme, s ez magához térítette a férfit. Albus, James és Lily bajban vannak! Elhúzódott a nőtől.

- Valami baj van? – tudakolta Anabella, tekintete még mindig buja volt.

- Semmi, csak megszomjaztam – dadogta a férfi.

- Én is szomjazom. – Anabella ismét magához vonta a férfit. – Menjünk fel a szobámba, és tégy magadévá.

- Tessék? Ez most nem a legalkalmasabb időpont…

- Mi a fene ütött beléd? – A nő szemében gyanakvás csillant.

Mit tegyen most? Nem hagyhatja itt, az túl gyanús lenne.

- Csak ez egy kicsit elsietett, nem? Úgy értem, nem szeretem a desszerttel kezdeni az evést.

Anabella elmosolyodott.

- Legyen, ahogy akarod, Dante. Akkor igyunk valamit.

- Hozok neked bort, rendben?

- Rendben.

Dante sietős léptekkel elindult az asztalok felé, ahol egy kék köpenyes varázsló üldögélt.

- Ron, a gyerekek bajban vannak.

- Honnan tudja?

- Az érme.

- Harry magának is adott?

- Adott, persze – hagyta rá Dante. – Menjen, és segítsen nekik, a kamrában vannak.

- Igen, uram – pattant fel Ron. – Apropó, lassan már hatnia kellene az altatónak.

- Aha – motyogta Dante, s öntött egy pohár bort Anabellának.

- Köszönöm – mondta a nő, amikor megkapta az italt. Belekortyolt, de a szeme elsötétült, s a földhöz vágta az italt. – Ez álomital!

- Hogyan? – próbálta az értetlent játszani Dante.

- Megismerek minden főzetet! Valaki el akart altatni!

- Csak nem rám célzol? – Dante felháborodottságában felemelte a hangját.

- Ki tudja? Talán ezért jöttél el. – A nő szeme vékony réssé szűkült össze. – Azért jöttél, hogy feltarts, és megitasd velem ezt a szart, miközben… A JOGAR!

- Milyen jogar?

A nő nem felelt, csak eszeveszett módjára a lépcső felé kezdett futni. Rohanását döbbent arcok követték, még a zenekar is abbahagyta a muzsikát. Az első lépcsőfokhoz ért, amikor az ajtóban felcsendült egy kemény hang:

- Itt meg mi folyik?

A nőt kirázta a hideg, lassan megfordult, s szembe találta magát Dante Steinhauserrel, aki kikerekedett szemekkel pillantott hol őrá, hol pedig arra a Dantéra, aki a nő mögött állt.

- Ezt én is szeretném tudni – sziszegte Anabella vérben forgó szemekkel. – Hogy lehet belőled kettő?

- Dunsztom sincs… talán Order újabb tréfája. – Dante szemén villám cikázott át.

- Te vagy az igazi – suttogta Anabella.

- Sértő, hogy bedőltél egy hamisítványnak.

- Capitulatus! – rikkantotta az ál-Dante, mire a nő kezéből kirepült a pálca.

- Te kis rohadék! – Anabella egy másodperc alatt eltűnt, s egy kígyó maradt a helyén.

- Sectumsempra!

A kígyó kitért a kaszaboló átok elől, s megpróbálta összeszorítani a férfi lábát, de az hirtelen köddé vált.

- Imádom, hogy a Roxfortban újabban lehet hopponálni – mondta. – Expulso! Végre a külsőd is tükrözi a benned rejlő kígyót.

A bestia vadul támadta a férfit, aki minden csapást kikerült.

Hermione, aki eddig döbbenten figyelte a jelenetet, most sietve megszólalt:

- Segítsünk neki!

- Oké – bólintott Ginny, s már rohantak is ki a teremből.

Őket számos halálfaló követte, hogy mesterüknek hasznára lehessenek. Ekkor Rufus Order többi embere is csatlakozott, de már nem az álbőrükben. A főzet hatása megszűnt, mindenki visszanyerte igazi alakját.

- Ez kemény menet lesz – állapította meg Ginny, miközben a köréjük gyűlő halálfaló-túlerőre nézett. – Készülj fel, Harry. Te jó ég, maga Rufus Order! De ha maga Mr. Order, akkor ki Dante?

A választ meg is kapta, amikor visszafordult a kígyó felé. A férfi, aki Dante zöld talárját viselte, s akit a bestia minden áron el akart kapni, az nem más volt, mint a férje, Harry Potter.

Harry bújt az északi bőrébe, ő hadakozik Anabellával, ő csókolózott vele… Ginny arca elsötétült.

- Hogy küldhette Harryt ide így?! – vonta kérdőre Mr. Ordert, aki éppen egy tagbaszakadt halálfalót kábított el.

- Nem küldtem.

- Akkor? Stupor!

- Leütött, mielőtt megihattam volna az italt. – Rufus arcán egy halvány pír jelent meg.

- Leütötte? LEÜTÖTTE?! – kelt ki magából a nő. – Mi maga, egy mugli, hogy csak úgy leüthetik?

- Nem figyeltem oda, nem hittem volna, hogy a saját házamban támadnak így hátba! – védekezett a mágus.

- Ha ennek vége, megöllek, Potter – fogadkozott Ginny fagyos hangon. – Már megint megcsaltál!

 

Dante Steinhauser élvezettel dőlt neki az ajtófélfának, s figyelte a küzdelmet. Roppant szórakoztatónak találta a történéseket. Ha tudta volna, hogy ekkora katasztrófa kerekedik, ha megérkezik, akkor előbb jött volna. Igazság szerint nem is akart részt venni a bálon, de valami belső késztetésre mégis felült a seprűjére, s elrepült idáig.

A kígyó ismét emberi alakot öltött, s Harrynek Anabella megvető pillantásával kellett szembenéznie.

- Hát sosem tanulsz, Harry Potter? Szeretnéd, ha megint lealáználak?

- Pálca nélkül, aligha – felelte Harry. – Na, milyen érzés átverve lenni?

Anabella először elfintorodott, majd észrevette Ginnyt odalent, s földöntúli hangon felnevetett.

- Inkább kérdezzük meg a nejed, hogy milyen érzés volt látnia minket együtt.

- Confringo!

Anabellát egy pajzs vette körül, így Harry nem tudta millió darabkára szaggatni. A nő körbenézett, s legnagyobb döbbenetére Rufus Order küldte a védőpajzsot.

- Maga? – nyögte a nő.

- Maga megőrült?! – ugrott rá Ginny, s verte ki a kezéből a pálcát. – Miért mentette meg?!

- Talán rájött, hogy melyik oldalon tanácsosabb állnia – felelte Anabella, kezében megjelent a pálcája. – Most már egyenrangú felek vagyunk, Potter. Avada Kedavra!

Most Harryt vette körbe a pajzs, de ezt az emeletről küldték.

- Az apámat nem bánthatod, te átkozott ribanc! – James üvöltve rohant le a lépcsőn, nyomában a testvérei futottak.

- Ti még éltek? Milyen kár, szép inferust akartam belőletek csinálni.

- Már többé senkiből sem csinálsz azt, anya – lépett elő Scorpius és Morgan mögül Emily.

Anabella lenézően végigpásztázta a lányát, s amikor észlelte a tenyerén lévő vérfoltot, rögtön összerakta a képet.

- Te nyomorult áruló! – torzult el az arca. – Ha a kezem közé kaplak, akkor addig foglak kínozni, amíg bele nem halsz!

2 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2013.02.25. 12:53
Aurora M.

XD Nincs is jobb egy kis függővégnél, nem igaz? Ha olvasok egy könyvet, és a vége függőben marad, akkor meg tudok őrülni, még megkapom a folytatást. Örülök, hogyha tetszett a fejezet. Az inferusokkal elkerülhetetlen az összecsapás, sajnos. Igyekszem a folytatással.

Idézet
2013.02.24. 19:56
crucio

:) Ezt nem hittem, hogy lehet még fokozni, de úgylátszik tévedtem:))) Pedig azt hittem, hogyha megkapom a frissítést nem lesz függővég. Én naív. Rettentően, borzalmasan tetszett. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon várom a folytatást. Hihetetlen volt és kíváncsi vagyok hogy alakulnak a dolgok. Az infernusokkal lesz csata? Köszi :)

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 

Hopphálózat

Látogass el mások oldalaira is!

Bárki kikerülhet

Szabályok nincsenek

A kódok forrásai: Fuckinway.gp és Lindadesign.gp

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
BlogPlusz
Friss bejegyzések
2016.11.12. 12:22
2014.08.21. 11:05
2014.07.31. 10:32
2014.07.15. 12:31
2014.07.15. 12:26
Friss hozzászólások
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre